Interspecifikus kapcsolatok

$WHUPpV]HWEHQDGRWWLG EHQD]RQRVKHO\HQpO V]HUYH]HWHNV]iPWDODn

köl-FV|QKDWiVUpYpQEHIRO\iVROMiNHJ\PiVWPHO\HNOHKHWQHNSR]LWtYKDWiV~DNG|QW W|EEVpJN D]RQEDQ NRUOiWR]y MHOOHJ (QQHN N|V]|QKHW KRJ\ D] pOHWN|]|VV é-gekben egy faj sem foglalja el pontosan azt az életteret, amelyen az abiotikus

WpQ\H] NNHOV]HPEHQi toleranciája, fiziológiai amplitúdója alapján potenciálisan tenyészhetne (Mátyás 1996).

A fenti megállapításnak ellentmondani látszó eredményt hoztak Parker és Bold (1961) vizsgálatai, melyben közel másfélszáz, talajból izolált - algák és egyéb mikroszervezetek alkotta -YDOyVDVV]RFLiFLyNW|EEPLQWIHOpQpOVHUNHQW

hatást, mintegy 15%-ban gátlást figyeltek meg, 32%-ban pedig nem tapasztaltak semmilyen egymásrahatást. Ismeretes, hogy egyes baktériumfajok az algák

VHMWIHOV]tQpQ YDJ\ D] D]W N|UOYHY NRFVRQyában találják meg életfeltételeiket

H]HN D] ~Q NtVpU -EDNWpULXPRN MHOHQW VHQ PHJQHKH]tWLN D] D[pQLNXV DOJDW

e-Q\pV]HWHW HO iOOtWDQL NtYiQyN PXQNiMiW YLV]RQW PHJN|QQ\tWKHWLN HJ\HV

cianobaktériumok identifikálását). Hunt és mtsai (1979) 17 hónapos vizsgálat-sorozatukban eukarióta algák és cianobaktériumok között kölcsönös pozitív

NRUUHOiFLyW iOODStWRWWDN PHJ NO|QE|] WDODMRNEDQ (] D]RQEDQ QHP IHOWpWOHQO

mutat tényleges kapcsolatot e szervezetek között, jelentheti csupán azt, hogy a környezeti változásokra hasonlóképp reagálnak. Talajalgák izolálása során is gyakran megfigyelKHW KRJ\HJ\LNIDMJiWROMDDPiVLNV]DSRURGiViW

A talajalgák köztudottan táplálékforrásként szolgálnak a mikro- és makrofauna (protozoák, fonalas- pV J\ U VIpUJHN FVLJiN t]HOWOiE~ak stb.)

szá-PiUD $ NLIDOiV WHKiW MHOHQW V DOJDV]iPRW FV|NNHQW WpQ\H] 6KWLQD pV

Nekrasova 1971), bár több vizsgálat számol be az algofág fauna béltartalmában

pV UOpNpEHQ NLPXWDWRWW MHOHQW V PHQQ\LVpJ pOHWNpSHV DOJDVHMWHNU O DPLE O

arra következtetnek, hogy egyfajta stratégia lehet az algák talajban való mozgá-sára (Lukešová - személyes közlés, Davidson és Broady 1996, Peterson és Boulton 1999).

A rizoszféra talajalgákra kifejtett hatásait többen is vizsgálták.

Kovamosza-WRNUD VHUNHQW KDWiVW ILJ\HOWHN PHJ U|P pV V] UWLSSDQ NRYDPRV]DKovamosza-WRNUD pV

cianobaktériumokra pedig cirok, gyapot és búzagyökerek környezetében (Gonzalves és Yalavigi 1960 cit. Metting 1981). Takarmányrépa hatását vizs-gálva a talaj mikroszervezeteinek életére Katznelson (1946) úgy találta, hogy az

DOJiN V]iPD D Q|YpQ\IHMO GpVVHO SiUKX]DPRVDQ FV|NNHQ pV H] D JiWOy KDWiV WUiJ\i]DWODQWDODMRQNLIHMH]HWWHEELG YHOD]RQEDQFV|NNHQDÄUL]RV]IpUD-hatás”,

pVDVHMWV]iPXJUiVV]HU HQQ|YHNV]LN7DODMDOJiNDWJiWOyKDWiVUyOV]iPROWDNEH

egyéves teanövény gyökerek környezetében (Hadfield 1960), és búza esetében

5RXDWW pV PWVDL LV (ONpS]HOKHW KRJ\ D J\|NpUH[XGiWXP KDWiViQ W~O D Q|YpQ\HNI|OGIHOHWWLUpV]HLE ODFVDSDGpNNDONLPRVyGRWWELRDNWtYYHJ\OHWHNLV

befolyásolhatják a talajalgák szapoURGiViW pV IHMO GpVpW %UFNQHU pV PWVDL SDUODJI -virágzat vizes kivonatának Chlamydomonas sp. és Chlorella vulgaris zöld talajalgákra gyakorolt allelopatikus hatását bizonyították.

6RNHJ\VHMW pVIRQDODV FLDQREDNWpULXPpOV]LPELy]LVEDQPiVV]HUYH] etek-kel. A legalaposabban tanulmányozott kapcsolatokat a Nostocales rend nitro-gén-N|W QHP]HWVpJHL Anabaena, Calothrix, Nostoc és Scytonema) alkotják

JRPEiNNDO HOV VRUEDQ ]X]PyWHOHS IRUPiMiEDQ PRKiNNDO Anthoceros punctatus, Blasia pusilla), páfrányokkal (Azolla Q\LWYDWHUP NNHO

(Macrozamia pV ]iUYDWHUP NNHO Gunnera) (Bergman és mtsai 1992, Meeks 1998, Adams 2000). Legtöbbjüknél a cianobaktérium partner extracelluláris

HO IRUGXOiV~ tJ\ ~M WiYODWRNDW Q\LWKDW D] D PHVWHUVpJHVHQ OpWUHKR]RWW E~]D -Nostoc sp. szimbiózis, amelynél a cianobaktérium partner a búzagyökér

epi-GHUPLV]pVNRUWH[LQWHUFHOOXOiULVDLEDQIHMO G|WW*DQWDUpVPWVDL*DQWDUpV (OKDL0 N|G V]LPELy]LVWHUHGPpQ\H]HWWD]DNtVpUOHWLVPHO\QHNVRUiQ

Azotobacter fajok beépülését indukálták Chlamydomonas zöldalga sejtbe.

Nit-rogént és felhasználható szénforrást nem tartalmazó közegben a baktériumok által fixált N - kis szaporodási ráta mellett - kielégítette az algasejtek igényét, a Chlamydomonas pedig szervesanyagot biztosított a baktériumsejteknek (Gyurján és mtsai 1984).

Az algák is bocsátanak környezetükbe biológiailag aktív vegyületeket, ezek lehetnek másodlagos anyagcsere termékek (fenolok, terpének, zsírsavak, szer-ves savak, peptidek, alkaloidok stb.), poliszacharidok, vitaminok, és növényi növekedést szabályozó anyagok (Shtina és Nekrasova 1971, Metting és Pyne 1986, Misra és Kaushik 1989, Bertocchi és mtsai 1990, Inderjit és Dakshini 1994, Burkiewicz és Synak 1996, Stirk és mtsai 1999). A kiválasztott anyagok révén az algák befolyásolhatják a növényi magvak csírázási folyamatait, és a

Q|YpQ\HN IHMO GpVpW /DUVHQ .DOWHQHFNHU pV PWVDL FLW 3HWHUVRQ

2001). Az utóbbi évtized kutatásai e vegyületek citotoxikus, antifungális, antibakteriális vagy antivirális hatását bizonyították (Borowitzka M.A. 1995, Kreitlow és mtsai 1999, Németh és Ördög 2000). Zabnövényt Azotobacter és

]|OGDOJDWHQ\pV]HWWHO NH]HOYHD ]|OGW|PHJEHQpVV]HPV~O\EDQMHOHQW VQ|YHN e-dést tapasztaltak (Shtina és Yung 1963 cit. Lund 1967). A talajalgák szárazság-stresszre adott abszcizinsav-WHUPHOpVpU ODYt]V]HUHSpWWiUJ\DOyIHMezetben már esett szó. Vizsgálatok alapján az extracelluláris ABA mennyisége közel

kétsze-UHVH D FLWRSOD]PDWLNXV KRUPRQWHUPHOpVQHN IHOWpWHOH]KHW WHKiW KRJ\ D] DOJiN

által talajba bocsátott ABA nem csupán a mikrobiális társulásokra hat, például cianobaktériumokban a nitrogenáz aktivitását serkenti, hanem a szervezettebb

Q|YpQ\HN Q|YHNHGpVpW J\|NpUIHMO GpVpW V W HJ\HV URYDURN V]aporodását is befolyásolja (Maršálek és mtsai 1992a, Šimek és Maršálek 1992, 1993).

$GROJR]DWFpONLW ]pVHL

$EHYH]HW EHQOHtUWDNDODSMiQPHJiOODStWKDWyKRJ\DWDODMRNDOJDN|]|VVpJH V]iPRVDELRWLNXVN|UQ\H]HWLWpQ\H] pVELRWLNXVN|OFV|QKDWiVRNERQ\ROXOW|VV

z-MiWpND V]HULQW P N|GLN PHO\QHN DODSRV PHJLVPHUpVH WRYiEEL V]DEDGI|OGi és laboratóriumi vizsgálatokat igényel. Munkámban szeretnék rámutatni arra, hogy

DWDODMpOHWUpV]WYHY LQHN- mennyiségét és edafonban betöltött szerepét tekintve sem elhanyagolható - FVRSRUWMiYDO D WDODMDOJiNNDO V]NVpJV]HU Pélyebben foglalkozni a talajbiológia keretén belül.

9L]VJiODWDLPI EEFpONLW ]pVHLD]DOiEELDNYROWDN

1) közvetlen sejtszám-meghatározási módszerrel képet alkotni a

Balaton-IHOYLGpNL 1HP]HWL 3DUN WDODMDLEDQ pO FLDQREDNWpULXP-, kovamoszat- és

HJ\pE HXNDULyWD DOJDVHMWHN PHQQ\LVpJL HO Iordulásainak havonkénti dinami-kájáról; az abundancia-pUWpNHNE O PLQpO SRQWRVDEEDQ PHJEHFVOQL D] DNWtY

algabiomasszát, és a kapott eredményeket összevetni az irodalmi adatokkal;

2) VWDWLV]WLNDL PyGV]HUHN VHJtWVpJpYHO NLPXWDWQL KRJ\ PHO\ WpQ\H] N pV P i-lyen mértékben játszanak szerepet a vizsgált algacsoportok sejtszám-változásaiban;

3) megvizsgálni, hogy a mintázott talajokból izolált algatörzsek tiszta tenyé-szetben termelnek-e növényi növekedés-szabályozó anyagokat, melyek ré-vén befolyásolhatják szervezettebb nöré-vények csírázási- pV IHMO GpVL

folyamatait.

2. KÍSÉRLETI RÉSZ