B:II.3.1. Beszolgáltatott ingóságok
A április folyamán beszolgáltatott ingóságok (rádiók, kerékpárok, stb.) rengeteg munkát adtak a közigazgatásnak. Itt éppen ezért csak a legérdekesebb dolgokat említem.
A rádiók bejelentését csak április 7-én írta elő rendelet (A:III.6.3. A mozgásszabadság korlátozása), a beszolgáltatásról szóló rendelet 21-én követte ezt.517 Ennek célja nem csupán az volt, hogy rádiókészülékhez jussanak, hanem az is, hogy megakadályozzák a zsidókat abban, hogy külföldi rádióadásokat hallgassanak. (Külön figyelmeztették például a nemzsidó lakosságot, hogy zsidó még „keresztény háznál” sem hallgathat rádiót.518) Érdekes, hogy már a központi rendeletek előtt eszébe jutott ez az alsóbb hatóságoknak. A magyaróvári főszolgabíró március 28-án a következő rendeletet adta ki: „A közelmúlt események folytán előrelátható, hogy szükség lesz arra, hogy a zsidók a birtokukban lévő, külföldi rádióállomások hallgatására alkalmas rádiókészülékek beszolgáltatására köteleztessenek a 8820/1944.M.E. sz. rendelet alapján.” Így a főszolgabíró arra kérte a jegyzőket, hogy szólítsák fel a zsidókat rádiójuk el- vagy kölcsönadására.519 Ugyancsak a zsidók „gyanús elemként” kezelése nyilvánul meg abban, hogy a győrszemerei jegyző azért nem javasolta egy kivételezett zsidó rádiójának visszaadását, mert „fajtája predesztinálja arra, hogy nemzethűség szempontjából nyugodt lelkiismerettel megbízhatónak osztályozni nem lehet.”520
A beszolgáltatott rádiókat olyan helyekre adták, ahol a légiriadót sokan hallhatták. A rádiók szétosztása viszont valószínűleg nem volt túl sikeres, mert november 3-án a főispán kb.
700, addig a városházán tárolt rádió vidékre szállításáról intézkedett, így azokat valószínűleg később sem adták át használatra.521
A közigazgatás képes volt akár egy-egy rádió megszerzése kedvéért is megmozdulni.
A sokoróaljai járás főszolgabírája például egy készülék után nyomozva a következő megállapításra jutott: „sorsáról semmiféle megállapítást eszközölni nem tudtam, mert azt április hó közepe táján az akkor Győrött állomásozó Gestapó vitte el tulajdonosával együtt, és azóta sem a tulajdonosról, sem a rádióról nem tudok semmit.”522
517 Rádiók bejelentése: 1300/1944.M.E. BK., 1944. április 7. (79.szám) 4.; igénybevétel: 33000/eln.18.-1944.H.M.; beszolgáltatás: 217.300/1944.K.K.M. Utóbbi két rendelet: BK., 1944. április 21. (89. szám) 2.
518 A GYNH-ban többször megjelent hirdetés. Pl. 1944. május 24. 2.
519 749/1944.m.fsz. számon: 837/1944.Rajka iratai. OL.Mf.I.87.220.c.
520 2925/1944.sok.fsz. OL.Mf.I.83.207.c. Az, akinek a nemzethűségében kételkedtek „fajtája” miatt, egyébként az első világháború 75%-os hadirokkantja volt.
521 839/1944.főisp.ált. GYL.
522 5238/1944.sok.fsz. OL.Mf.I.83.207.c.
A beszolgáltatott kerékpárokról több, egymásnak ellentmondó rendeletet adtak ki. Egy belügyminiszteri rendelet a kerékpárok csendőrségnek és rendőrségnek adását írta elő523; néhány héttel később egy honvédelmi miniszteri rendeletre hivatkozva a hadsereg kérte a kerékpárokat.524 A két egymásnak ellentmondó rendelet, amelyeket egyébként az alispán különösebb kommentár nélkül kiadott végrehajtásra, elég nagy kavarodást okozott. Fülöp Kálmán például már kiadta a kerékpárokat a csendőrségnek, s a második rendelet után utasítást kért az alispántól, hogy visszavegye-e a kerékpárokat.525 Az alispán a helyzet tisztázódásáig az utóbbi rendelet végrehajtását felfüggesztette.526 Közben azonban a pénzügyigazgatóság is jelentkezett a kerékpárokért, mire Fülöp Kálmán így reagált: „ebből a jelenségből úgy látom, hogy most már a pénzügyi hatóságok is ellenkező rendelkezést adtak ki alárendeltjeinek, miért is kívánatos, hogy a zsidókerékpárok sorsa felől a különböző tárcák ellentétes állásfoglalása folytán minisztertanácsi határozat történjék, mert az alsófokú közigazgatási hatóságok már nem tudják, mit kell csinálni a zsidó kerékpárokkal.”527 Az ügyben a megoldást egy újabb belügyminiszteri rendelet hozta, ami szerint a csendőrség által nem igényelt kerékpárokat át lehet adni a honvédségnek.528 Az ügy ilyen formában történt elintézése azt hiszem, jelzi az egyes tárcák közötti erőviszonyokat, vagy/és a háború utolsó évében érvényben volt fontossági sorrendet.
B:II.3.2. A lakásokban hagyott ingóságok
A zsidók lakásaiban talált ingóságokat leltározták (B:II.1.1. Az ingóságok leltározása), majd raktározták. Ezek eladására augusztus 21-én adtak ki rendeletet, csaknem egyidőben az üzletek árukészletének értékesítését elrendelő rendelettel (B:II.2.3. A zárolt üzletek árukészlete)
Azonban addig sem maradtak érintetlenek a lakásokban maradt ingóságok.
Előfordultak lopások a házakból, a tárgyak leltározásánál, illetve raktárba szállításuk közben.529 A pénzügyigazgatóság 1945. februári jelentése szerint530 (B:II.5. A „zsidó vagyon”
– összegzés) az ebből származó kár nagyságát nem lehet megállapítani. A bombázások károsultjainak is ezekből a tárgyakból adtak át használatra, csakúgy, mint a területre érkező
523 26.900/1944.Res.XX.B.M. (05.08.) 6700/1944.alp. GYL.
524 8484/1944.alp. GYL. A honvédség rendelete a kerékpárok Mosonmagyaróvárra és Győrszentmártonba szállítását írta elő.
525 3514/1944.sok.fsz. GYL.
526 8790/1944.alp.GYL.
527 3613/1944.sok.fsz. GYL.
528 28.263/1944.Res.XX.B.M. (06.24.) 4636/1944.m.fsz. OL.Mf.I.82.199.c.
529 A lopásokról csak szórványanyagok vannak. GYNH. 1944. augusztus 18. 3., 15. 5., 27. 9., 29. 5. A levéltári anyagban egy-két feljelentés olvasható: 8654, 8728/1944.pm. GYVL.
530 223/1945.főisp.ált. OL.Mf.I.81.195.c.
menekültek számára. Nagy kárt okozott a várost szeptember 20-án ért bombatámadás, amikor a zsidók holmijait tároló központi raktár szinte teljesen elpusztult. Mindemellett a magyar és német katonaság is igényelt eszközöket, bútorokat. Utóbbi jelenséget a rajkai jegyző így írta le: „A lezárást követőleg egymást érték a különböző katonai alakulatok, melyek hol üstök, hol lábasok … stb. átvételére voltak feljogosítva. – Ezt követték különböző anyagok utáni kutatások. Úgyhogy a zsidó lakások felnyitása, újbóli lezárása s egyéb kezelések a jegyzői hivatal egyik tisztviselőjének állandó jellegű foglalkozást adott, - ezen tisztviselő jóformán mással nem tudott foglalkozni. … legjobban megnehezíti az ingóságok biztonságos őrzését a községben tartózkodó nagyszámú német menekült, de főleg a német katonai alakulatok, mert előttük az egész még mindig csak „zsidó vagyon”.” A jegyző külön említi, hogy amikor október 15-én a falu elöljárósága és minden fegyverrel rendelkező ember a németek
„őrizetében” volt, több raktárból vittek el ismeretlen mennyiségű holmit.531
Az ingóságok értékesítését előíró rendelet az ingóságokból az egyes tárcáknak meghatározott részt akart juttatni. Ez ellen Valló István, Győr polgármesterhelyettese tiltakozott, ugyanis a Belügyminisztériumnak jutó részbe bele kellene számítani a bombakárosultaknak adott mennyiséget, ami azt jelentené, hogy a Belügyminisztériumnak már nem járna semmi, így a város nem tudná tovább segélyezni a bombakárosultakat.532 Végül megállapodás született az érintett tárcák között, ennek eredményeként az egész mennyiség felét a menekülteknek, 40%-át a bombakárosultaknak, a fennmaradó tíz százalékot pedig a sokgyermekes szegényeknek kell kiadni.533
A vármegye területén két gyűjtőállomást terveztek az ingóságok számára, Győrött és Mosonmagyaróvárott.534 A rendelet végrehajtása nem követhető nyomon, azonban egy változás nyilvánvaló: a nyilas hatalomátvétel után – csakúgy, mint az üzletek árukészlete esetében – a Nyilaskeresztes Párt részt vett a folyamatban. Egy kormánybiztosi rendelet előírta, hogy a Nyilaskeresztes Párt a zsidóvagyon elszámolásánál közhatóságnak számít; a rendelet szerint a befolyt pénzből a párt annyit tart vissza kezelési célra, amennyit a párt megyevezetője a főispán hozzájárulásával meghatároz.535 (Március elejétől a két tisztet ugyanaz az ember töltötte be a megyében.)
531 2311/1944.Rajka iratai. OL.Mf.I.87.220.c.
532 11535/1944.pm. OL.Mf.I.70,165.c.
533 Az Országos Szociális Felügyelőség körrendelete október 13-án. Iktatószám nélkül, az előző polgármesteri irattal egy helyen.
534 L. 532. lábjegyzet.
535 77/1945.főisp.ált. OL.Mf.I.81.195.c.
A házakban maradt ingóságok közül a könyvek érdemelnek kiemelést. A megmaradt könyveket 1945. március elején íratták össze. A magyaróvári járásban kb. 530, a pannonhalmi járásban 113 könyv maradt meg536. A rajkai jegyző jelentette, hogy a héber nyelvű könyveket a beszállásolt német és magyar katonák megsemmisítették, a magyar nyelvűeket pedig eladták; a pannonhalmi járásból is olvashatók hasonló adatok.