Segneri hajlama a hitszónoki hivatásra – életrajzírója, giuseppe massei szerint – már igen korán megmutatkozott: gyermekkorában maga köré gyűjtötte a többieket, és egy kis asztalra felállva pré-dikált előttük. Ha társai figyelme lankadt, vagy elkalandozott,
109 mazarini 1600, ii, 232.
110 mazarini 1615b, i, 603.
111 mazarini 1600, ii, 210.
112 Uo., ii, 232, 235.
113 marinO 1960, 69–432.
178
lelépve a rögtönzött emelvényről, saját kezűleg kevert le nekik egy nagy pofont, vagy le se szállva onnan könyveket vágott hozzájuk.114 apja később rómába küldte, ahol nevelését a jezsuiták gondjaira bízta. a fiúban azonban egyre erősebb lett a szerzetesi elhivatott-ság, a jezsuiták közé vágyott, amit apja egy ideig ellenzett, majd végül elfogadott.115 így került a Szent andrásról elnevezett noví-ciusházba, majd a collegium romanumban kezdte meg tanulmá-nyait. ebből az időszakból témánk szempontjából különösen fontos adat, hogy professzorai között találjuk pietro Sforza pallavicinót is. a később bíborossá kinevezett pallavicino nevét elsősorban a trienti zsinat történetének megírása ( istoria del concilio di trento) tette ismertté, de szerzője volt két olyan mun-kának is (trattato dello stile e del dialogo, arte della perfezion cristiana), melyek foglalkoznak a prédikáció kérdésével is.
a Segneri-életrajz tanúsága szerint vincenzo carafa generális és pallavicino is fel/elismerték az ifjú szónoki tehetségét, és arra biztatták, hogy ebben a tudományban tökéletesítse magát.116 a prédikátori hivatásra való alkalmasságát megerősítik más je-zsuita források is, amelyek mindenkor feltüntetik, hogy az adott rendtag milyen feladatra termett. Segnerinél 1651-ben ez a fel-jegyzés szerepel: „erit aptus ad omnia, praesertim ad gubernandum, et concionandum, ad quod habet talentum insigne”.117
1653-as pappá szentelése előtt még egyetlen olyan momentumot kell kiemelnünk, amely valószínűleg jelentőséggel bírt prédikáto-ri formálódásában. Segneprédikáto-ri olaszra fordította a De bello belgico decas secunda című művet, amelynek szerzője az a Famiano Strada volt, aki prolusiones academicæ munkájában a humanista és az egyházi kultúrát ötvözi egymással, és amelyben cicero az irodalom minden területén egyeduralkodóként jelenik meg.118 Segneri bio-gráfusa úgy véli, hogy ez az 1648-ban megjelent fordítás elsősorban nyelvi gyakorlatot jelentett számára.119 a későbbiek szempontjából
114 maSSei 1995, 23.
115 Uo., 24.
116 Uo., 24–25.
117 idézi: BOliS 1996, 23.
118 FUmarOli 2002b, 208–222.
119 maSSei 1995, 24.
fontos megjegyezni, hogy Segneri nettunói születése ellenére a toszkánt választotta fordítása nyelvének. Hogy valóban kiválóan ismerte a nyelvet, jól mutatja, hogy egy történet szerint pallavicino egyszer azt mondta vii. Sándor pápának, hogy Segneriben látja a toszkán eloquentia leendő megalapítóját, majd hozzátette, fáj-lalja, hogy ő maga előrehaladott kora miatt nem láthatja már meg eme sejtésének beigazolódását.120
több levél is tanúskodik arról, hogy a pallavicino és Segneri közötti jó kapcsolat azután is megmaradt, hogy Segneri felszen-telését követően (1653), különböző itáliai városokban járva, a pré dikációnak szentelte magát, pallavicino pedig a professzori munkát követően, 1659-ben a katolikus egyház bíborosa lett.
pallavicino például 1661-ben az orvietói békebiztosoknak válaszol-va örömét fejezte ki, hogy a városban sikert arattak Segneri be-szédei, melyek közül az egyik Orvieto patrónusának tiszteletére hangzott el.121 Ugyanebben a levelében pallavicino megvallotta azt is, hogy ő maga mindig is azért tartotta nagyra tanítványát, mert képes a gyönyörködtetés és a hasznosság közötti ritka és nehezen megvalósítható egyensúly megteremtésére, a műveltség és a ter-mészetesség megfelelő ötvözésére.122 nemcsak Orvietóból, hanem más városokból is érkeztek a bíboroshoz Segnerit dicsérő szavak, köztudott lehetett, hogy a jezsuita prédikátor az ő pártfogását élvezi.123 pallavicino maga sem fukarkodott a dicsérettel, az akkor még pályafutása elején járó egykori tanítványnak azt írta az orvietói beszédről, hogy annak szépségét méltóképp csak egy újabb panegirikusz fejezhetné ki.124 egy másik alkalommal Segneri ró-mában járva néri Szent Fülöpről tartott beszédet, amelyen több bíboros társaságában pallavicino is jelen volt.125 ennek emlékét
120 ireneo aFFò, vita del cardinale Sforza pallavicino = pallavicinO 1845, 103.
121 panegirici, panegirico Xi. a beszéd olyan nagy sikert aratott, hogy a város maga is megjelentette azt, vö. SOmmervOgel, vii, 1051. egyik levelében palla vicino is említi, hogy az orvietóiak kérték a beszédet: pallavicinO 1848, 109.
122 pallavicinO 1848, 107.
123 Uo., 121, 130, 131.
124 Uo., 106.
125 panegirici, panegirico X.
180
pallavicino egyik levelében örökítette meg. Bár a templom teljesen megtelt hallgatósággal – írja –, a vak ember azt gondolhatta volna, hogy egy teremtett lélek sincs ott, oly hatalmas volt a csend, melyet a megfeszített igyelem és a beszéd kínálta élvezet eredményezett.
a prédikáció után az egekig magasztalták a hitszónokot, aki sze-rintük abszolút és relatív értelemben is a többi prédikátor fölé magasodott.126
ezekből a különböző városokban elmondott szenteket dicsőítő beszédekből állt össze a panegirici sacri című kötet, amely először 1664-ben jelent meg. a későbbi kiadásokban további prédikációk is helyet kaptak, végül a mű kiegészült a Quaresimale utolsó két szentbeszédével is, számuk így huszonháromra nőtt.127 a panegi-rici sacri már csak a tematika alapján is szorosan köthető a jézus társaságához: a beszédek jezsuita vagy a rend által is tisztelt szentekről, a jezsuita lelkiséghez kapcsolódó témákról (őrangyal, jézus neve, Oltáriszentség), Szűz máriáról szólnak, de helyet kapnak benne más bibliai szentek és az elmondás helyéhez alkal-mazkodva, az adott település védőszentjei is.
egy levélből tudjuk, hogy Segneri az első megjelenést megelőző évben a mű újracsiszolásával foglalatoskodott, amihez pallavicino
126 pallavicinót idézi Segneri levelezésének kiadója (lettere 1848, 184): „que’padri [két kardinális, akik elkísérték pallavicinót a prédikációra] non pur l’esaltarono al cielo con lodi assolute, ma comparative, in rispetto a quanti mai avessero fatta quella funzione, che pur sono stati i primi dicitori del secol nostro.”
127 az 1664-es kiadás prédikációi a következők (zárójelben az elmondás helye): az Őrangyal tiszteletére (perugia), keresztelő Szent jános tiszteletére (Siena), parenzói péter mártír tiszteletére (Orvieto), padovai Szent antal tiszteletére (lucca), néri Szent Fülöp tiszteletére (róma), gonzaga Szent alajos tisztele-tére (Firenze), mindenszentek ünnepére (modena), a lorétói Szent Ház tisz-teletére (Fermo), Szent péter katedrájának tisztisz-teletére (Bologna), loyolai Szent ignác tiszteletére (parma), a torinói lepel tiszteletére (torinó), a szerzetesren-dek tiszteletére és védelmére (piacenza). a későbbi kiadások kiegészültek ezekkel a beszédekkel: Xavéri Szent Ferenc tiszteletére (milánó), Szűz mária szeplőtelen fogantatására (ravenna), Szent istván, az első vértanú tiszteletére (vicenza), Szent jános evangélista tiszteletére (Firenze), jézus szent neve tiszteletére (ancona), aquinói Szent tamás tiszteletére (genova), luccai Szent anzelm tiszteletére (mantova), gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére (velen-ce), az Oltáriszentségről (negyvenórás szent ség imádás alkalmával). a Quare-simaléba is átvett két beszéd: gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére (róma), Szent józsef tiszteletére (pisa).
is tanácsokat adott.a bíboros a mű érdemeinek növelése érdeké-ben két eljárást ajánlott: Segneri először tisztítsa meg a beszéde-ket, majd azután gazdagítsa még őket. előbbivel azt javasolta, hogy szabaduljon meg a kifejező, de szokványos, következésképp népies és közönséges metaforáktól, utóbbival, hogy illesszen a beszédekbe – hasonlat és szentencia vagy bármilyen más formában – olyan tekintélyes concettókat, melyek éles hegyükkel képesek kellően mélyre hatolni.128
mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Segneri a panegirici sacri első kiadását pallavicinónak ajánlotta.129 indoklásában el-mondja, hogy a bíborosnak tartozik a legtöbb hálával, mivel első-sorban neki köszönhető, hogy képessé vált a mű megírására.
magát pallavicino gondolkodásmódjának és előírásainak követő-jeként határozza meg, majd hozzálát írói érdemeinek magaszta-lásához, melyhez a példát egykori tanára trienti zsinatról írott munkája jelenti. első erényének a világosságot nevezi: bár művei általában a művelteknek szólnak, mégis oly módon fogalmaz, hogy minden olvasó, hacsak nem korlátolt értelmű, könnyen megérti azokat. második érdeme az erő, amely egyrészt a szilárd teológiai tudásból táplálkozik, és az onnan meríthető érveket jelenti, más-részt a kifejezésmódra vonatkozik. ez utóbbi a következőkben mutatkozik meg: választékos szóhasználat, a kifejezések gazdag-sága, a hasonlatok szépsége, az argutiák kifinomultgazdag-sága, érzelem-gazdagság. Stílusa mindenkor csiszolt, kellemes, könnyed, élveze-tes, de emiatt sohasem veszít erejéből. Segneri szerint pallavicino történészi pártatlanságához olyan további erények párosulnak, mint a bölcsesség, az éleslátás, a mérsékletesség, az igazmondás, a mély vallásosság és az erkölcsi tisztaság. ennek a rövid, erények-kel telezsúfolt laudatiónak hirtelen szakad vége. Segneri kijelenti, hogy felesleges lenne további bizonyítékokat, érveket felhozni pallavicino írói nagysága mellett, de azért még utolsóként meg-említi, hogy pallavicino csak vonakodva fogadta el a bíborosi ka-lapot. mintha csak mestere ellenére lenne a dicséret, ajánlását azzal zárja, hogy e rövid írással nem őt, hanem az általa írt, a közösség számára igen hasznos művet akarta laudálni.
128 pallavicinO 1968, 720.
129 panegirici, ajánlás a 3–6. lapokon.
182
a panegirici sacri második, bővített kiadása 1670-ben már Bergamo püspökének, gregorio Barbarigónak szóló ajánlással jelent meg, mivel pallavicino 1667-ben meghalt.130 Barbarigo, aki a trienti püspök- és egyházeszmény megvalósításán fáradozott egyházmegyéjében, igen nagyra becsülte Segneri prédikátori, misszionáriusi és írói munkáját. a kvietizmus kapcsán később kibontakozott polémiában mellé állt,131 papi feladatokra oktató műveit (il penitente istruito, il confessore istruito, il parroco istruito) beszerezte papjai számára, és olvasmányul jelölte ki nekik azokat.132
az előzőnél jóval rövidebb ajánlólevél azonban a Xvii. századi reformpüspök dicsérete helyett a falsa modestia toposzát hasz-nálva és az allegória eszközével élve inkább az olvasónak ad tájé-koztatást a mű tartalmára és használati funkciójára vonatkozóan.
a korban nem szokatlan módon beszédgyűjteményét egy szentek képmásaival díszített galériával azonosítja, ahol az olvasó időről-időre körbesétál, összekötve a kellemest a hasznossal.
a kötetben található huszonegy beszéd kevés olyan megállapí-tást tartalmaz, amely a hitszónoki feladatokra, a prédikációra reflektálna, feltűnő azonban az a diszkrepancia, amely a többször is hangsúlyozott gyönyörködtetésre és csodálatkeltésre törekvő korabeli gyakorlattól való elhatárolódás és a szövegek retorikája között mutatkozik.133 Segneri saját korát a látszatot felettébb kedvelő századnak nevezi,134 amelynek prédikátorai olyanok, mint a madarászok, akiknek legnagyobb félelme, hogy elijesztik a ma-darakat, ezért nem kiabálnak, hanem füttyszóval csalogatják őket, s minde közben folyton azon versenyeznek egymással, ki tud töb-bet megfogni belőlük.135 retorikus színekről beszél, melyek elfedik az önmagában is szép igazságot, és ezzel állítja szembe saját
130 Uo., 6.
131 nierO 1962, 520–523; grecO 1999, 944–946. Segneri vitában való részvéte-léhez kapcsolódó leveleket közöl: taccHi ventUri 1903. a Segneri és malaval közötti polémiát tárgyalja: StrOppa 1998; StrOppa 1999.
132 zirOnDa 1999, 830; grecO 1999, 971.
133 ez az ellentét gyakran jelentkezik a korabeli prédikációkban, vö. BattiStini 2002, 86.
134 panegirici, panegirico XXi, 200.
135 Uo., panegirico Xii, 169.
széde dísztelen egyszerűségét.136 több alkalommal is utal a meg-győzés becstelen technikáira, melyekkel a többi hitszónok él.137 magát úgy állítja a hallgatóság elé, mint aki kizárólag az igazságot, azaz a tartalmat tartotta szem előtt, a formát illetően pedig sem-miféle ars tanítását nem követte.138 elutasítja a retorikai fogásokat, az ékesítés módozatait, melyek felcicomázzák az igazságot, amely-nek szépsége ellenben legfényesebben egyszerűségében tündököl.139
más kortárs prédikátorok is előszeretettel hangoztatják, hogy ők a meztelen igazság közvetítői, mindeközben tudatosan hasz-nálják a retorikát, és a retorika nélkülözhetetlenségének is tuda-tában vannak.140 ez az ellentmondás jól érzékelhető a panegirici sacriban. az olasz irodalomtörténet a művet úgy tartja számon, mint olyat, amelyben a csodálatkeltés és a dicsőítés szolgálatába állított retorikai eszközök sokasága miatt éppen az „igazság” vész el, azaz a benne dicsőített szentek példaként állítható élettörté-netei és erényei egyetlen hatalmas egésszé olvadnak össze.141 Hozzá kell tennünk azonban, hogy Segneri panegirikuszai meg-felelnek a műfaj korbeli sajátosságainak. a szenteket dicsőítő beszédek elméletben kétféle, de egymást nem kizáró módon tölt-hetik be funkciójukat, mely nem más, mint a hallgatóság imitáci-óra indítása. az egyik mód, amikor a prédikátor az erényeket a szent élettörténetéből vett eseményekkel szemlélteti, a másik, amikor a hallgatókból a szent iránt csodálatot és csodálkozást akar kiváltani. az egyik az értelmi meggyőzés, a másik az érzelmi meggyőzés útja. az itáliai gyakorlatban a hitszónokok többnyire az utóbbit választották, miközben szívesen tettek tanúbizonyságot saját szónoki képességeikről és erudíciójukról.142
Segneri a panegirici sacri első megjelenését követő évben kap-csolódott be a népmissziókba, amelyben egészen 1692-ig tevékeny-kedett. itt egészen más hallgatósággal találkozott, mint a város-okban. valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt
136 Uo., panegirico i, 17.
137 Uo., panegirico viii, 79; panegirico iX, 89; panegirico Xii, 119.
138 Uo., panegirico vii, 76.
139 Uo., panegirico Xvi, 158.
140 BattiStini 2002, 86.
141 ScOtti 1986, 153.
142 amBraSi 1996, 347–352.
184
tételezzük, hogy az ott szerzett tapasztalatok is hozzájárultak prédikátori szerepfelfogásának és prédikációszerkesztési elveinek további alakulásához, amelynek legbeszédesebb lenyomata a fő-művének tekintett Quaresimale kötet.