A kikérdezés rendszerint nagy gonddal és több
féle nehézséggel jár. Ezen nehézségeken leginkább úgy könnyíthet a csendőr» ha szem előtt tartja, hogy a kikérdezés célja a bírót azon helyzetbe hozni, mintha a történtek folyamát saját szemeivel látta volna.
A kikérdezendő egyénekkel inkább kevesebbet, mint sokat beszéljen a csendőr, d e a mellett törekedjék az igazságot hiven előadni.
A csendőrnek legnehezebb feladata abban rejlik, hogy megalapítsa : ki és mily irányban tekintendő tanúnak, mert többnyire a bíróság is azokat fogja kihall
gatni, akiket ő megnevezett s ennélfogva a vizsgálat egész anyagának előteremtése és előkészítése az Ő kezeiben van.
Annak meghatározására, hogy kiket lehet tanúkul kikérdezni : első mód a káros, vagy valamely hozzá közelálló egyén megkérdezése, hogy ki tudna a szóban forgó ügyben felvilágosítást adni. Azután kikérdeztetnek ezek és az ezek által megnevezettek mindaddig, míg senki sem marad, akire hivatkozás történt volna. Ez a legegyszerűbb és a legkényelmesebb mód, de nem mindig a legsikeresebb. Ezen mód szerinti kikérdezést csakis akkor végzi a csendőr helyesen, ha azon föl
tevésből indul ki, hogy a világon minden bizonyos, összefüggésben áll egymással s valamint egy bizonyos, magból csak ugyanaz a növény fejlődhetik, ügy a cselekmény is egyik a másikának a következménye.
A másik mód, ha egy előfordult esetet a nélkül, hogy sokat kérdezősködnénk, megjelenésében, folyományában és tagozásában elképzelni igyekezünk s magunktól jövünk rá, hogy kinek kell a dologról valamit tudni s ki leend képes minket tájékoztatni.
2. A tanúk és szakértők kikérdezése.
a) A tanúk megfigyelése.
Mielőtt a tanú kikérdezéséhez fognánk, meg szoktuk neki mondani, hogy csak a tényeket mondja el, az okozatok kombinálását pedig nekünk engedje át. Ez.
egészen helyes, de mindamellett könnyen tévedhetünk abban, hogy azt hisszük, miszerint a tanú a tényeket beszélte el, holott valójában az csak következtetés volt.
És ez már azért is fontos, mert a tanú a következtetés megalkotásában hibázhatott. Minden fontosabb nyomo
zási esetben meg kell tehát a tanútól azt is kérdezni, hogy honnan merítette ezen állítását, és ekkor sokszor igen meglepő közlésekhez jutunk. P. o. valamely tanú azt állítja, hogy az eset alkalmával nagy szél fú jt; ha most az illetőt következetesen tovább kérdezzük, ki fog derülni, hogy csak az ablakon át látta, miszerint a fa levelei és ágai lengettek s ebből következtetett a szélre ; tovább menve esetleg ki fog tűnni, hogy a fát valaki megrázta és innen keletkezett a levelek és gallyak rezgése. Vagy azt állítja a tanú, hogy A -nak tavaly igen sok pénze volt; ha azonban tüzetesebben kérdez
zük, kisül, hogy az illetőt egyszer a vendéglőben pecse
nyét enni és mulatni látta. Egy másik meggyőződéssel
27
mondja, hogy a házban gyanús egyén járt, pedig csak suhogást hallott. Ilyen és ehhez hasonló következtetések gyakran fordulnak elő asszonyoknál, gyermekeknél és az élénk képzelőtehetséggel biró egyéneknél, miért is a Kikérdezést eszközlő csendőr soha sem lehet eléggé óvatos a tanú és az előadás megfigyelésében.
Nagyszámú tévedések fordulhatnak elő még egyéb okojíból is. P. o. tudjuk, hogy az egyszínű, vagy hos
szában csíkos ruha az embert nagyobbnak, míg a keresztben csíkozott ruha kisebbnek tünteti föl. Azt is tudjuk, hogy bizonyos körülmények közt az alakok óriási arányban nagyíttatnak ; ugyanis a domb élén álló ember, kivált ha a nap a domb aljára süt, óriás nagyságúnak látszik, épp úgy az oly alak is, amelyet homályos estén látunk. Gyakran ejtenek tévedésbe a gyors lefolyású jelenetek is. Mondjuk például, hogy egy kocsmai civakodásnál egyik a másik ellen poharát föl
emeli, mire bekövetkezik, hogy valakit egy pohárral fejbevágtak. A tanúk egy része most határozottan állí
tani fogja, hogy a poharat A. dobta, akit ő fölemelt pohárral látott, másik része pedig B.-t vádolja, akinek szintén láttak fölemelt kezében poharat; pedig tulajdon
képen sem A., sem B. nem dobott el poharat, hanem egy harmadik. A dolog oly gyors lefolyású volt, hogy a dobást senki sem látta, de azért a fölemelt poharakról a tettest biztosan ösmerni vélik.
Nagy ügyeimet kell fordítani a kikérdezést esz
közlő csendőrnek a hallási csalódásokra. Ezek, kivált bizonyos betegségeknél szoktak előfordulni, de igen gyakran előfordulnak oly egészséges embereknél is, akiket hirtelen aggodalom, vagy ijedtség száll meg.
Egész legendákat beszélnek oly esetekről, midőn a halálos félelemben levő egyének különböző természetű kiáltásokat hallottak, holott az egész csak képzelődés volt. Az ilyen tanúvallomásokra annyival is inkább nagy figyelemmel kell a csendőrnek lennie, mivel éppen
'28
a nagyobb bűntények eseténél szoktak az érdeklettek nagy aggódás és ijedelem súlya alatt, lenni
A hangoknak tiszta, világos hallásával sem . bir minden ember. A hallottakat legtöbben nem a szó értelme, hanem jelentése szerint fogják föl s a szónak azt a jelentést adják, amit éppen jónak látnak, tehát az egyéni felfogás érvényesül, ami határtalan különb
ségekre vezet. Ezen segít az, ha ugyanazon esetre több tanúnak a nyilatkozatát bírjuk; de nagyon kell vigyáznunk, hogy ne csalódjunk akkor, midőn egy fontos körülményre nézve csak egy tanút kérdezhetünk ki.
A többi érzéki csalódásokról nem sok mondani valónk van, mert ezek alárendeltebb jelentőségűek.
A tapintási érzék is adhat hamis képzelődésre okot. A nyomozó szolgálatban ezek a csalódások a testi sérülések megállapításánál lényegesek. Tudjuk ugyanis, hogy a szúrások és lövések az első pillanat
ban mint ütések éreztetnek s hogy lényegtelen sérülé
seknek az első benyomása igen erős, míg a halálos sebesüléseket az illető alig veszi észre. Azon emberek, akik nehéz és könnyű sebet kaptak, nem tudják meg
mondani, mikor kapták a nehéz, és mikor a könnyű sérülést. Röviden szólva, a sérülteknek azon állítása, amit a tapintási érzékükkel észlelnek és nyílvánítanak, vagy egészen általános, vagy megbízhatatlan.
Az ízlés és a szaglásról meg kell jegyeznünk, hogy ezen érzékek helyessége még egészséges szer
vezetű embereknél is ellenőrizhetlen és azokkal mi sem bizonyítható. A szaglási érzékről mégis ki kell jelente
nünk, hogy annak élessége, kellemes vagy kellemetlen fogalma különböző embereknél nagyon is változik s azért e tekintetben nagyon óvatosnak kell lenni a kikérdezéseknél.