A helyszín fölvétele

Szabály szerint a, csendőrnek a tények eredeti álladékán éppenséggel semmit sem szabad ugyan vál­

toztatni, mindamellett vannak esetek, midőn ezt meg­

kell cselekednie» Ezen eset akkor állhat be, midőn vala­

mely tárgyat — százféle előfordulható okból — meg keli érintenie, vagy ha a körülmények úgy alakultak,, hogy a bírósági küldöttek megérkezését a járőr be nem várhatja. Ilyenkor mindig azon alapelv lebegjen a csendőr szeme előtt: semminek sem szabad változtatni az eredeti helyzetén, semmit sem szabad félretenni, sőt még érin­

teni sem addig, mig az illető tárgy fekvése és minősége híven leírva, vagy lerajzolva nincsen.

Sohase felejtsük el azt, hogy csak a legritkább esetben áll előttünk valamely esemény, vagy cselekmény kezdettől fogva tisztán és világosan» Legtöbbször a csend­

őrnek még csak sejtelme sincs arról, hogy miként fog az ügy állása alakulni, mit fognak tagadni és miket kell majd neki bebizonyítani» Minden apró jel nagyfon­

tosságú lehet, nincs olyan jelentéktelen, vagy kicsinyes­

nek látszó tárgy, vagy dolog, a mely döntő befolyással nem lehetne a nyomozás és a bűnper kimenetelére. A tárgy fekvése, a mint az egypár centiméterrel jobbra, vagy balra, hátsó, vagy innenső oldalán fekszik, p» o.

egy hullának, egy kis por valamely tárgyon, vagy

hor-4 9

zsolás, mind nagyértékű jelenség lehet a nyomozás sikerére. — Az ember könnyen elragadtatja magát arra, hogy minden pontosabb megfigyelés, és alaposabb gon­

dolkodás nélkül, azonnal kezébe vegyen egy tárgyat, mely látszólag fontossággal bír, melyet például a tettes hagyott hátra a bűntény színhelyén. Megragadjuk s elmozdítjuk az illető tárgyat eredeti helyzetéből, aztán csak később tűnik ki, hogy minden attól függ, hogy tudjuk, milyen helyzetben feküdt, mielőtt eredeti helyé­

ről elmozdítottuk volna s ezt utólagosan megállapítani

— sajnos — most' már senki sem képes

„Semmit sem szabad elmozdítani h lyéböl, míg az illető tárgy körülményesen leírva nincsen Ez a íontos szabály követeli meg, hogy a meglevő jeleket, vagy nyomokat teljes eredetiségükben megőrizzük. Ennélfogva a gyanús lábnyomokat ládikákkal, vagy két-három kőre helyezett deszkával óvjuk meg az eltiprástól és megsemmisítéstől s éppen így fedjük be a vérnyo­

mokat, elveszített, vagy eldobott tárgyakat, kivált ha azokat a késő éjjeli órák miatt a szabadban kell hagynunk. Pecsétet vagy más jegyet semmi esetre se tegyünk oly tárgyra, amelyet másikkal fölcserélni lehet.

Ha ilyformán magunkat alaposan tájékozzuk és minden szükséges intézkedést megtettünk, csak akkor fogjunk ho£zá a helyszín fölvételéhez, illetve a tény­

állás följegyzéséhez. Ezen föíjegyzés rövid, határozott, egyszerű és világos mondatokban legyen fogalmazva.

Legyen benne megfelelő sorrend, t. i. csakis az eset általános rövid méltatása után térjünk át a részletekre;

foglalkozzunk mindennel kimerítően, de óvakodjunk szigorúan áz ismétlésektől y — s a tárgyak irodalmi elnevezése mellett okvetlenül jelezzük azt az elnevezést is, amelyet a köznép, illetve azon vidéknek iájszólás- módja használ, — a tárgyaknak egymástóli távolságát pedig fölmérni soha el ne mulasszuk,

A bfinügyi nyomozás kézikönyve. •*

5 0

Ne felejtsük el sohasem a tényleges (positiv) dolgok mellett a cáfolatul szolgálható, tagadólagos (negatív) dolgokat is a leírásban fölemlíteni, mert ezekből esetleg bizonyító következtetéseket lehet levonnunk. P. o. ha a meggyilkolt szobájában látható vérnyomokról írunk, nem elég azokat csak fölsorolnunk, hanem ki kell jelen­

teni azt is, hogy például a mosdókészülékben véres víz nem találtatott, vagy hogy a véres kéz lenyomása sehol sem volt észlelhető.

Ha a leírással általánosságban elkészültünk, akkor a helyszín részletes leírásához kell fognunk. A szobát, ahol a tneggyilkolt fekszik, a helyet, ahol a betöréses lopás történt, a háznak azon részét, ahol a betöréses lopás céljából behatoltak stb. Ennél is bizonyos rend­

szert kell követnünk. Ha bezárt helyiségről, például szobáról van szó, legjobb a leírást az ajtónál kezdeni és innen a tőlünk jobbra, vagy balra eső tárgyakon folytatni. Midőn ezzel készen vagyunk, feljegyezzük mindama változásokat, melyeket az egyes tárgyak a bűncselekmény elkövetése folytán szenvedtek: az erő- művileg okozott töréseket, a bútorok, vagy egyéb tár­

gyaknak helyből való elmozdítását, ajtók, ablakok töré­

sét, vagy repedését, vérnyomokat, vérfoltokat stb. Végül lehetőleg körülményesén leírjuk a korpus deliktit: a feltört kasszát, a meggyilkolt holttestét s minden leg­

kisebb részletet, ami ezen tárgyakhoz tartozik, vagy velük összefüggésben van.

Most következnek mindazon fontos észíeletek, melyek az esetnek megvilágítására szolgálnak: a láb­

nyomok, a lövés, vagy a betörésnél használt eszközök nyomai; leírjuk a benyomásokat, melyeket egynémely körülmény reánk gyakorolt s végül mindazon nyo­

mokat, melyek a tettestől eredtek, vagy az által vissza­

hagyattak.

Mindeme fölvételeknél kellő figyelemmel legyünk a méretekre és jegyezzük föl azokat, mert az ember

51

ilyenkor még nem tudhatja, hogy vájjon a nyomozás további folyamán, nem lesz-e azokra szüksége.

A mi az irány meghatározását illeti, a szabadban mindig a világtájak mellett maradjunk. Ezek sohasem okoznak zavart, vagy kétséget és mindig újabb és újabb meghatározások alapjául szolgálhatnak. Az épületek belső helyiségeibe, egyszer már körülirt állandó tár­

gyakat választunk iránypontokul; példának okáért azt mondjuk : „azon vonalon, mely a hulla fejét a legközelebbi kályhaszeglettel'összeköti, ettől, t. i. a szeglettől .6 0 cm.

fekszik. . Ez esetben a távolság mindig az állandó ponttól vétetik s azért helytelen volna, ha azt imánk, miszerint: „azon vonalon, mely a hulla fejét a leg­

közelebbi kályhaszeglettel összeköti, a fejtől 60 centi­

méternyire fekszik . . mert ha a holttestet eltávolították, egy esetleges utánmérésnél a kérdéses pontot nagyon nehéz lenne többé meghatározni.

Egyébiránt az irányvonalat, a melyben méréseket eszközlünk, a legtöbb esetben körül kell írnunk. Tehát nem elegendő, ha azt mondjuk: „az említett almafától négy méternyire található . . . “ hanem így kell magunkat kifejezni: „az említett almafától a ház északnyugati szegletének irányában négy méternyire található.. .“

Mindent összevetve, a rendszeres fölvételnél, akár épületekben levő helyiségben, akár a szabadban, úgy kell eljárnunk, hogy a fölvételt és a leírást, a hely ter­

mészetéhez alkalmazott egyik végpontnál kezdjük el és onnan folytassuk azt tovább, tárgyról-tárgyra menve ; esetleg az egyes helyszíni pontokat azon sorrendben írjuk körül, amint azok bizonyos idő alatt a szőnyegen forgó bűnügyben egymásra következtek, vagy lényege­

sekké és fontosakká váltak; de ha egyszer a helyhez, máskor az időhöz alkalmazkodunk: bizonyos, hogy a fogalmakat össze fogjuk zavarni s az egész fölvétel értéktelen vagy legalább is homályos s nehezen áttekint­

hető lesz.

4

52