A huszár a világ minden valamirevaló népét meghódította. A huszárság az egyetlen könnyű lovasság, melynek hadakozási módját, ruházatát s fegyverzetét mindenütt utánozni igyekeztek. Tudjuk jól, hogy a magyar huszár fölszerelése és ruházata is gyakran változott s mégis mindig olyan eredeti, olyan szemre- való és festői volt, hogy egyetlen nemzet lovas
sága sem versenyezhetett véle. Az európai nemzetek igyekeztek ugyan huszárságot szer
vezni, de egyiknek sem sikerült. Ruhát, fegy
vert s más effélét könnyű volt utánozniok, de a huszár nemzeti sajátosságait nem. Már pedig a huszárt huszárrá éppen a nemzeti sajátos
sága tette. A németek, a franciák és az oroszok tehát magyar huszártiszteket s magyar legény
séget igyekeztek szerezni, hogy imigyen igazi huszárságuk legyen. Mikor nálunk seregével akadt- a bujdosó, a földönfutó kuruc, nem is volt oly nehéz magyar legénységet szerezniük.
K aptak is olyan embereket, kik tudtak a lóhoz, értettek a fegyverforgatáshoz, akik nem ismer
95
ték a lehetetlent s ha kellett, tűzön-vizen áltál- mentek.
A XVII. század végén huszárezredeink bejárják fél Európát. A nyugati nemzetek a spanyol örökösödési háborúban kezdik igazá
ban ismerni a magyar huszárt. Nem is magyar, hanem bécsi kormányszék írja ez alkalommal I. Lipót királynak, hogy a magyar huszár
ezredek örök dicsőséget szereztek neki. Azt is tudjuk, hogy a huszárjaink e hosszú háború
ban nemcsak a fegyverükkel, hanem deli alak
jukkal és festői ruhájukkal is hódítottak.
Mivel sokféle nép közt forogtak, sok mindent elsajátítottak, amiket aztán itthon úgy télvíz idején a kvártélyos falvakban és városokban elterjesztettek.
A XVII. század végén és a X V III. század elején leghíresebb huszárezredeseink: Deák Pál, Ebergényi László, Kollonies Ádám, Esz- terházy, Baranyay sth. azon fáradoztak, hogy a huszárjaik a formális műveltséget is elsajá
títsák s így ne csak az ellenség, hanem a békés lakosság közt is hódíthassanak. A nevezett huszárezredeseket a nemzeti büszkeség is arra sarkalta, hogy a császári ezredek közt a hu- szárság régi jó hírét fenntartsák és növeljék, így hát nem is vehetjük tőlük rossz néven, hogy keményen büntették azokat, akik a nők
kel szemben illetlenül viselkedtek, no meg azokat, akik irgalmatlanul káromkodtak. Mon
danunk sem kell, hogy az ilyen huszároknak a farát ugyancsak keményen csépeltették.
Érdemes megemlítenünk, hogy a fentebb említett huszárezredesek koruknak legjobb táncosai és leghíresebb udvarlói voltak. Eber
gényi, mikor a köszvény az ágyhoz kötötte, s
jó maga nem járh atta a táncot, betegszobájá
ban rendezett táncmulatságot, s az ágyból gyö
nyörködött a táncolókban.1
Huszárezredeseink nemcsak a tisztjeiktől, de a közlegényeiktől is megkívánták, hogy az udvarláshoz és a tánchoz értsenek. Mikor az idő télire járt, s a huszárezredek kvártélyba szállottak, alig m últ el nap tánc nélkül. Ilyen
kor persze a bornak is nagy keletje volt.
A pincebéli urak búsultak is eleget boruk fogy
tán. Tudjuk a szolgáló rendnek mivoltát, s nincs mit csodálnunk azon, ha kvártélyozáskor sok pincének az oldalán tágítást tettek.
A huszár fejében forgószél van s könnyen indul a tilalmasra.
A XVI. században katonáinknak (töröknek és magyarnak egyaránt) a pünkösd volt a leg
kedvesebb ünnepük. A hadakozás ilyenkor szü
netelt, a paripákat füveltették, s a vitézek bir
tokaikon mulatoztak. Május havának m ulatsá
gairól — sajnos — alig m aradt reánk írott emlék, s így nem is tudjuk, miként ünnepelték a vég
beli vitézek a természet ujraszületését. A „pün
kösdi királyság“ elnevezés azonban azt hirdeti, hogy a május megünneplése már ekkor is szo
kásban volt.
A XVII. század végén és a X V III. század elején huszárezredeink úgy ünnepelték a ter
mészet ébredését, hogy minden század (akkor seregnek hívták a századot) királyt választott magának, akinek aztán minden ember engedel
meskedni tartozott. Ezek a huszárkirályok
1 Kollonics Ádázának pompás magyar leveleiben ritkán hiányzik a tánc. ö még Csáky kardinálissal is táncolgatott.
97
törvényt ültek, ítélkeztek, lia kellett, kegyelmet is adtak: a bűnösöknek. Azonkívül ők vigyáz
tak a rra is, hogy a huszárok mulatozás és tánc közben az illedelem ellen ne vétsenek.
A huszárkirályok tisztségéről, udvaráról és törvényeiről álljon itt a Splényi-huszár- ezrednek 1727 május elsején végbement válasz
tása, melyet írásba foglaltak. E nagyon becses és érdekes műveltségtörténeti emléket egész terjedelmében adjuk i t t
„1727 május 1. Minthogy régi bevett szokás szerint fölséges császár és koronás királyunk vitézlő rendéinek hatalom a d ato tt hogy min
den esztendőben május napján vigadjanak, a mely nap mindenik sereg egy királyt válasz
tani szokott, az melynek is az egész sereg enge
delmeskedik és m int rendölt fejet böcsiilik.
Annak okáért ezen 1727. esztendőben tekintetes generális-feldmarschalleidinant Splényi uram regimentjéből kapitány gróf Nádasdy Leopold uram kommandója alatt lévő nemes kompánia
beli vitézek arra engedelmet nyervén, ezen régi szokás szerint választották május-királynak nemes és vitézlő N. N.-h remélvén, hogy őke- gyelme maga fő és hatalmas tiszti hivatala szerint úgy fogja magát viselni, hogy az mely rendelt assessorokkal együtt ezen alább írt regulák szerint igazságosan és törvényesen ítélni fog és mindeniket magaviselése szerint törvény elé viszi. Mely törvényes ítéletnek mindenik alattvaló jókedvéből és minden visz- szamondás nélkül engedelmeskedni kötelezi m agát
Május-királynak udvari n é p e : 1. Adjutant, az ki mindenkor az május-király mellett légyen.
Ami nékie parancsoltatik, hüven és
szorgalma-7 T a k á ts S . : A régi M agyarország jókedve.
98
tosan véghezvigye, s ha valaki büntetésre ítél
tetik, aztat a szerint, a m int az törvény ítélte, büntesse meg. Ha valaki audientiára az király eleibe akarna menni, aztat tartozik bejelen
teni ; az királyt az asztal felől étellel és itallal kínálni és a melyből parancsol, eleibe adni.
2. Hat assessor, az kik tartoznak az király- lyal együtt az panaszokat meghallgatni és bizonyságokat megérteni és ligy törvényes és igazságos törvényeket tenni.
3. Két bévádoló, az kik tartoznak minden fogyatkozásokra és helytelen cselekedetekre szorgalmatosán vigyázni és valakik az törvé
nyek és regulák ellen excedálnak, minden tekintet nélkül az panaszt az királynak eleibe terjeszteni.
4. K ét vártfogó, az kik tartoznak az bevá- doltakat tehetségük szerint szóval menteni és ha az mentség elégtelennek ítéltetnék, az bűnö
söknek gratiát kérni, az mely gratiát az király maga hatalmával adhatja, ha mind az ass.es- sorok ellentmondanának is.
5. Egy lapicskás mester, az ki tartozik az büntetést úgy végbevinni, — se feljebb, se alább
— hanem csak annyiba, amennyibe az király és törvény ítélte.
6. A z királynak tréfás asztali és udvari szolgája, az ki az királyt és hivatala vendégeit beszédekkel és tréfákkal vigasztalja.
7. Egy konyhamester és egy borra-gond- viselő, az kik tartoznak égjük az ételre, másik az borra gondot viselni, úgy hogy semmi el ne pazaroltassék vagy el ne öntessék, hanem mind helyesen kiosztassék."
A király udvarnépének ezen felsorolása
99
után következik a május király kiáltványa alattvalóihoz. Ebben a huszárkirály előadja azon regulákat, miket alattvalói kötelesek meg
tartani. E regulák müveitségtörténeti szem
pontból igen érdekesek lévén, egész terjedel
mükben adjuk :
„Mi N. N. május királya a ján lju k alattunk valóknak jóakaratunkat stb. Adjuk tudtotokra és parancsoljuk, 1. hogy senki ne merészkedjék szitkozódni és káromkodni. 2. Senki se asz- szonyt, se leányt erővel ne csókoljon, se mocs
kos beszédeket ne mondjon, se penig illetlen
képpen hozzá ne nyúljon. 3. Minden haragos beszédek, veszekedések, annyival inkább veré
sek, vagdalkozásak megtilalmaztatnak. 4. Senki az vigadozó helytől az mi szabadságunk nélkül el ne távozzék, senki házába ne menjen. 5. Ételt, italt el ne öntsön, a korsót, edényt össze ne törje. Mindenki a rendelt asztalnál egyék.
6. Strázsát ki-ki megállja, míg fölváltják.
7. Senki h ír nélkül élőnkbe ne jöjjön, hanem engedelmet nyervén, az fegyverét az strázsa előtt hagyja, süvegit kezében tartván velünk beszéljen. Szabadságunk nélkül senki se tán
coljon és dohányzásra is szabadságot kérjen tőlünk. 8. Előttünk senki föl ne támaszkodjék ; engedelem nélkül le ne üljön, se ülve, se állva az lábát keresztbe ne tartsa. 9. Senki fölöttébb való módon meg ne borosodjék, úgy hogy eszét el veszesse, vagy más illetlen mocskosságot el ne kövessen. 10. Az kiket mink az asszonyok hivatalására rendelünk, azok senkit sem erő
vel, sem szitkokkal ne kényszerítsenek, hanem szép udvari szókkal élőnkbe hivják és azután az tánc helyére vezéreljék. 11. Senki az távolról való nézőket ne háborgassa, de úgy hogy az
7*
100
kik nem a vitézlő rend közül valók, vagy nem hivatalosak ne merészeljenek az árkon által- jönni. 12. Ezen regulák pedig mind az tiszt
viselőinkre, mind az alattvalóinkra szólnak, és ha fogyatkozások esnek, föltartjuk magunk
nak, hogy május-királyi hatalmunkból azokról ítéletet tehessünk és az vétkeseket megbüntet
hessük. Adtuk mezei residentiánkban, 1727 má
jus l-én.“
Ipolyi Arnold jeles m űvében: a Magyar Mythologiában tudományos alapon foglalkozik a pünkösdi királyság kérdésével. Eégibb forrá
sok alapján kim utatja, hogy m int a nyugati országokban, úgy nálunk is erősen dívott a pünkösdi királynak és királynénak a válasz
tása. Azonban mivel a pünkösdi királyok hatal
mukkal visszaéltek, a hatóságok mindenütt hadilábon állottak ez ősrégi szokással s igye
keztek azt korlátozni. A legtöbb helyen aztán feledésbe is ment. Néhol azonban mégis meg
m aradt a pünkösdi királyválasztás egyik-másik részlete. K ilit csallóközi faluban például ékesen felöltöztetett, s koronával díszített fabábat hor
doznak a fehérbe öltözött, rózsakoszorús lá
nyok. S mikor valamelyik ház ajtajához érnek, éneket m ondanak: „Elhozta Isten piros pün
kösd napját, mink is meghordozzuk királynénk asszonyát" stb.
A kishonti lakók — Bél Mátyás följegyzése szerint — pünkösdkor királyt szoktak válasz
tani s azt meg is koronázzák. Aztán másnap táncba vonulnak. Majd a csűrben gyűlnek ösz- sze, ahol a szokásos ünnepségeket tartják meg.
A palóc nép közt is állandóan szokásban volt a pünkösdi királynak és királynénak vá
lasztása. Itt is koronát vagy koszorút tettek a
101
megválasztottnak fejére. Úgy látszik, a pün
kösdi király lóháton járt. Legalább a ránk ma
rad t verstöredék ezt m o n d ja:
Jó legény! jó legény! jól megfogd a kantárt, Ne tiposd, ne taposd a pünkösdi rózsát.
Ismeretes dolog, hogy a pünkösdi királyság és a pünkösdi játék a nyugati népeknél úgy m int nálunk is a nyár megérkezésének az ün
neplése volt. Ez ünneplésnek egyes részei vidé
kek szerint változtak. Nagyjában azonban mégis megegyeztek. A magyar pünkösdi királyságban azonban sok oly vonás van, ami más nemzetek
nél fel nem található. Fényes például szolgál
hatnak erre a huszárkirályok regulamentumai.
Kár, hogy akik eddig a pünkösdi királyság kér
désével foglalkoztak, nem tudták s nem is sej
tették, hogy ez a szokás milyen eredeti formá
ban dívott a magyar huszárezredeknél.
I X .