1695-170 5.
Komáromi’ Naplójának históriai felvilágosítására.
1695-ben, midőn az osman trónra 2-dik Musztafa lepett, a’ török birodalom Ausztriával, Velenczevel, Lengyel-, és Oroszországgal több éves háborút viselt. Ezen hadakban az osmán fegy
ver szerencsétlen volt. A ’ szultán, fegyvereinek újabb emelkedést kivánván szerezni, személyesen jelent meg a’ hadseregnél. Daliás lelke, úgy lát
szott, szerencsét hozott az osman birodalomra. A ’ velenczeiek’ tengeri ereje négy ízben megvere
tett, — Chios elfoglaltatott, ’s Nagy Péter Azow’
ostromától vissza nyomatott. Azon sereg, melly- nek parancsnoka maga a’ szultán volt, bevette Lippát, ’s az ausztriai tábornagy Veterari körül
vétetvén, Lichtenstein herczeggel, és seregének felével együtt felkonczoltatott. —
A ’ legközelebbi 1696-dik esztendő már ke- vésbbé volt szerencsés a’ törökökre nézve. Az oroszok elfoglalták Azowot. Magyarországban ki
sebb csatákon kivül semmi sem történt.
Az 1697ik esztendő elhatározott szerencsét
lenséget hozott a’ Török birodalomra. Ezen
esz-ember? A ’ Savoyi herczeg Eugen volt a’ császári seregek’ vezére. A ’ szultán erősen készült a’ had
ra: Tökülyt, kit az előtt két évvel Belgrádból Constantinápolyba rendelt, magához hivatta, mi czélból? nem tudni; — gyanítni azonban lehet, hogy ötét, adandó tanácsain kívül, főkép a’ ma
gyarok’ fölizgatására akarta használni. — Nán- dorfej érvár ott hadi tanácsot tartván a’ szultán, a’
vezérek — a’ nagyvezérnek ellenségei — a’ Dunán
’s Tiszán átkelve, a’ császári sereg’ megtámadtatá- sát javasiák. Ellent mondott ezen tervnek a’ nagy
vezér ’s belgrádi basa Huszeim Köprili; most harmadszor szálltok „ugymond^^ harcztérre, a’
nélkül, hogy a’ hitetlenektől csak egy arasznyi földet foglaltatok volna e l, ha a’ had folytatásra szükségesekkel el vagytok látva, ostromoljátok Péter várát; Kassándraként jósolva tévé hozzá: bé
kén engedi az ellenség, mint Sz-Gotthárdnál a’
Rábán, a’ sereg egy részét általkelni, ’s ekkor fog támadólag föllépni. A ’ többi vezérek’ vélemé- nye győzött, ’s a’ Tittelbe menés elhatároztatott.
Mind a’ török, mind a’ császári had útban volt Tittel, egy a’ Tiszának Dunába szakadásánál fek
vő erősség ellen : a’ törökök elébb oda értek, el
foglalták az erősséget, ’s a’ Tiszán átszállottak.
Eugen magát Péterváránál besánczolta, on
nan őt a’ törökök ki nem csalhatván , végre Tö- köly’ tanácsára Szeged ellen fordultak. Ezen had
menet’ alkalmával a’ kis Dsáfír basát négy hu
szár elfogta, ki halállal fenyegettetve kivallotta, miszerint a’ szultán letett a’ Szegedre menetelről,
’s hogy Zentánál a’ Tiszán átkelve Temesvárra akarja seregeit húzni, onnan felső Magyarorszá
got, ’s Erdélyt háborgatandó. Eugen sietve nyo
mult a’ török hadsereg után, ’s elerte azt septem- ber 11-én délután 2 órakor. A ’ szultán, az ágyuk’
— ’s pogyász’ nagy része, már akkor a’ Tisza’
bal partján felütött táborban volt. A ’ lovasság sza
kadatlan húzódott által a’ hidon, — majdnem az egész gyalogság, fedeztetve földsánczokkal a’ Ti
sza’ jobb partján feküdt. Köprilinek jóslószava be
teljesedett. A ’ török hadseregnek egy része meg- támadtatott, mig a’ másik, a’ Tisza által elsza- kasztva’ segítségére nem jöhetett. Tököly a’ hid- nak, ’s így a’ közösülésnek elvágatását tanácsié, hogy a’ veszedelemben forgó hadsereg, a’ kétség- beesés’ vitézségével kényszeríttessék harczolni, ebben a’ szultán nem egyezett meg. — A nagyve
zér látván, hogy élete minden esetre veszve van, de dicsőségesen akarván azt oda áldozni, a’ sáto
rában egybegyült vezéreket martir korona’ kiví
vására buzdítá. Két óra telt el így , a’ törökök’
résziről habozás és zavar, a’ császáriak’ részi
ről a’ támadáshozi rendelkedések, ’s készület közt: végre elkezdődött a’ vérengző ütközet, — megrohanva foglaltattak el a’ táborsánczok, a’
hid részint az ellenséges ágyúzás által
rongáltál-65
ra 5 részint a’ futó ellenség’ terhe alatt leszakadt.
Alig menekedett meg ezer török, tiz ezeren feljul fúltak a’ habokba, húsz ezeren nyertek halált a’
csatatéren, azok között maga a’ nagyvezér is. — A ’ szultán, ’s az egész török lovasság leirhatatlan rémülésben, ’s zavart rendetlenségben szaladt Belgrádig.
A z odahagyott táborban, melly a’ Tiszának bal partján volt felütve, töméntelen zsákmányt leltek a ’ keresztények u.m. az egész ágyú-készü
letet, — 9 ezer szekeret, — 15 ezer ökröt, — 7 ezer lovat, — 26 ezer golyót, — a hadi pénztárt 3 millió forinttal, a’ szultánnak 18 lovas szekerét,
’s 10 háremi nőt.
Az új nagyvezér Amudschade Huszszein ba
sa — a’ Köprili nemzetségből ezen néven negyedik fővezér — Tököly iránt jó indulattal viseltetett ugyan, de Tököly’ kinézései, ’s reményei a’ Zen- tánál történt csata által igen megcsökkentek. E z
ekért 1697-iki october 8-án Belgrádnál hajóra ül
vén Constantinápolyba ment. Sorsának elhatáro
zása többé nem a’ török tábortól, hanem a’ díván’
tanácskozásitól függött.
Igaz, hogy a’ szultán még azután is készült háborúra, az ellenséges hatalmak még azután egy esztendeig hadakoztak a’ nélkül, hogy a’ törökök nevezetes veszteséget szenvedtek volna, a’ legna
gyobb kárt, mit ez időben vallottak, ön vigyázat
lanságuk okozta: Constantinápolyban a’ puskapo-5
ION malom légbe repült, ’s 425 házat rombolt le;
— Belgrádbaii hol igen nagy mennyiségű liszt, rozs, árpa, kétszersült5 mintegy halmozva volt, elégett 150 raktár.
Azonban Anglia’ közbenjárultával a’ törökok béke-alkudozásba ereszkedtek, melly J698-ki oc- tober 28-án Karloviczon meg is kezdődött; — no
vember 13-án tartatott az első ülés, ugyan ez al
kalommal hasonló béke-alkudozásokba ereszke
dett a’ Porta O rosz-, ’s Lengyelországgal ’s a’
velenczei köztársasággal is, a’ közbenjáró hatal
masságok voltak: Anglia, ’s Hollandia. A béke végre mind a’ négy hatalmassággal az „úti possi- detis^^ elvre alapítva létesült, egyedül Lengyel- ország nyerte vissza Kaminiek várát. Ezen béke
kötés által elvesztették a’ törökök Erdélyt, ma
gyarországi birtokaikat a’ temesvári kerületen kí
vül , Tót-, ’s Horvátországnak nagy részét. Szinte Oi •OSZ-, Lengyelország- ’s Velenczéveli viszo
nyaik sem voltak kedvezők. Az oroszokkal ez út
tal nem béke , hanem csak fegyvernyugvás kötte
tett. Tököly iránt végeztetett: Tököly mind a’ ha
tároktól , mind minden befolyástól távol tartatik,
’s ugyan azért más részről Leopold császár sem kívánja kiadatását, — nejének házassági jószága tőkéstül, kamatostul együtt ki fog fizettetni, azon
ban a’ veletartóknak a* császári tartományok ö- rökre zárva maradnak. —
«7
A karloviczi békének megkottetése után, a’
béke’ pontjai értelme szerint, 6 hónapra kellett, a’ megerősítés’ kölcsönös kiváltása végett, a’ csá
szári , orosz, lengyel, ’s velenczei követeknek a’
szultánnál megjelenni, azért Musztafa Adriano- polyból Stambulba ment, ott a’ hatalmasságok’ kö
veteit legnagyobb fénynyel fogadni. —
1699i september 26-án mentbe Constantiná- polyba nagy pompával Öttingen a’ császári nagy követ, első meghatalmazott Karloviczon ’s az ud
vari hadi tanács elnöke. A futárok, paripák, trombitások, ’s hangászok után lovagolt a’ követ házi orvosa, egy gyógyszerárus és sebész kö
zött,— sz. Benedek szerzed két gyóntató atya,—
a’ követség’ marsalja, tizenkét nemes, hárman- hármankint az Öttingen’ család czimerével himzett lobogóval. Ezen nemesek közt volt Rauschdorf Jakab mérnök-kapitány, ’s anhalt-zerbsti Wilmos Emészt Schm id,— a’ követség’ titoknoka Maka- ri, ’s a’ keleti nyelvek titoknoka Lakovicz, e’ ket
tő között Szimpert a’ követség’ praelátusa, ’s ne- resheimi apát, ki az egész követséget leirta, — 15 gróf — követség! gavallérok hárman-hárman, gróf Kolonics. ’s Breuner között a’ nagy követ’
fia, az ezüst kelméjü fő zászlót vivén,mellyre egy felöl az alt-öitingeni szűz Mária képe, más felöl az ausztriai két fejű sas, a’ magyar, cseh, ’s ausztriai czimerekkel igen gazdagon volt himez- ve. — Dittrichstein, — Lippe, — Sw irby, —
Sprin-5 ^
•zenstein, L. Sinzendorf, Thurn, Saur, Kimpf- stein, Nosticz, Sinzendorf Adolf, ’s Karol gró
fok között a’ holsteini herczeg Adolf Auguszt, mindnyájan piros bársony nyusztos süvegekben, különszinü szinte bársony-mentekben, alsó öltö
nyeik aranyra ezüstre. A ’ nagy követ veres bár
sony magyar kalpagban, a’ császári kincstárból kölcsönözött, drága kövekkel kirakott fekete kó- csagtollal, — bó felső mentéje arany kelméből, belül, ’s kivül vállain a’ szultán, ’s nagyvezér status öltönyeik’ módjára nyuszttal prémelve, drá
ga kövekkel gazdagon kirakott török karddal, 24 lakájtól körülvéve, kik közül mindegyiknek ke
zében török bárd volt. Ezen 24 lakájon kivül ment 24 drabant, kik előtt két selyem zászló lobogott, az egyik fehér, ’s veres, az alt-öttinge- ni szűz Mária’ képével; a’ másik sárga ’s fekete a’ kétfejű sassal, veres selyem fölöltőjök 24 ezüst kapcsolóval, — lábra valójuk narancs sárga szinte selyem kék szalagokkal, bárdjaikon az Öttingen’
család czimere. Ezután jött a’ követnek gálako
csija karmazsin-piros bársonynyal bélelve, ’s hat dán ló által huzatva, két más hat lovas hintó, ’s végezetre a’ lovászmester lóháton.
A ’ törökök a’ követet igen jó l fogadták, há
zi szükségére kapott mindennap 40 tyúkot, 3 pulykát, 10 hidat, 30 galambot, — 150 okka leg
finomabb lisztet, — 10 okka gyümölcsöt, — 30 ok
ka főzeléket,— 3 ökröt, egy borjut, — 10 ürüt,—
68
30 kila árpát, — 10 mázsa szalmát, — 3 székár szénát, — 30 tereh fát, — 110 okka szenet, — egy okka fűszert, ’s ezeken felül kész pénzben min
dennap 150 piaszfert, melly akkor a’ tallérral egy árú volt. Kedvéért a’ nagyvezér igen nagy mulat
ságot adott, mellyre öt három hadi hajón hozatta által. Audiencziára megengedtetett neki, mind a’
16 grófot magával hozni, a’ diván’ tanácskozása alatt a’ diván’ padján ült, ’s az udvar’ konyhájá
ból egyedül ö vendégeltetett meg, minden követek közül, főtt hallal. —
Gazdag ajándékokat hozott magával Öttin- gen u.m. a’ császár’ számára: ezüst asztal fedele
ket, kandalló rostélyokat, hűtő edényeket, gyer
tyatartókat , ibrikeket, kannákat, kávéscsészé
ket, éjjeli edényeket, aranyozott lánczos palacz- kokat, füstölő, ’s virágedényeket, tükrös fali gyer
tyatartókat, órákat, egy kandallót ezüstből fon
va, ’s egy száz márkánál nehezebb remekmű ug
rókutat. —
Choszeki szultánná’ számára : egy tiszta a- ranyból főni fedeles kosarat, egy másikat ara
nyos fogatékkal, egy ezüst kosarat fedő nélkül ^ egy órát tükrökkel, egy másik hangjátszó órát, kövekkel kirakott ékességtart ót. —
Valida szultánné’ számára: egy kávézó asz
talt, aranyozott virág edényeket leveles emailiro- zással, — 2. fali gyertyatartót, 4 ezüstből font kosarat, egy kerekórát ezüst fonálból drága kö
69
vekkel kirakva, egy mesterséges játszóórát,— 6 kicsiny májuskorsót kivert munkával, ’s veres drága kövekkel, ’s egy díszékességtartót —
A ’ nagyvezér, ’s hat más vezérek, a’ mufti, és reis-effendi’ számára: hasonlóul aranyozott e- züst öntözőket, csészéket, hűtőket, fedus kosa
rakat, füstölő edényeket, rózsaviztartokát, zseb-,
’s más órákat, tányérokat, táczákat, gyertyatar
tókat, ’s tükröket, Íróasztalt, ’s Íróeszközöket.
Magok a’ szultán’ számára hozott ajándékok nyomtak két ezer okka, az az 45 mázsa ezüstöt,
’s mindöszve az ajándék’ becsára 93,757. ftot tett.
Azon tárgyak, mellyek Öttingen’ küldetésé
nek tulajdonképen okai, ’s czéljai voltak ezek:
a’ leendő határozás végett szükséges parancsok’
kieszközlése, — a’ kereskedés, és személyek’ bá
torsága,— az egyházak’, papság, a’ moldáviai,
’s oláhországi hospodárok’ védlése, — Tököly- nek a’ határokról, ’s Constantinápolyból magából eltávolítása. Öttingen három fermánt eszközlölt ki a’ kereskedés’ előmozdítása, a’ catholicus pap
ságnak átalában, ’s különösen a’ jeruzsalemínek védlése iránt. A ’ másod követ gróf Adolf Sinzen- dorf, különösen a’ hadi foglyok’ kiváltására volt megbízva. Ezen megbízatásának eleget tévén, Constantinápolyban megholt, ’s teste az általa ki
szabadított foglyokkal küldetett Bécsbe.
Hét hónapi tartózkodás után elhagyta Öttin
gen Constantinápolyt octoberben 1700.
Gn^f Öttingennel együtt volt Constantiná- polyban a’ lengyel nagykövet Raphael de Winia- wa Lesczynszky a’ korona’ kis kincstárnoka. E- zen nagykövetet megelőzte Rzewusky Szaniszló, ki a’ török udvarhoz, mint nuncius, hat hónap
pal elebb küldetett. A ’ lengyel nagykövet’ kísé
rete 4— 500 személyből állott.
Utoljára jelent meg az orosz követ ükrain- czoff; az oroszok Kárloviczon, csak fegyvernyug
vást szerződtek, most a’ béke 30 esztendőre meg
köttetett.
Meg kell még említeni végre a’ ragiisai kö
vetet.— Ezen köztársaság esztendei adót tartozott fizetni a’ török udvarnak, de ezt több esztendők
től fogva olly hanyagul tette, hogy csak ez előtt két esztendővel fizetett 85 zacskó p é n z t , a ’ há
ború alatt lehetetlen volt a’ törököknek a’ hátra
lévő adót behajtani, most béke’ idején 3Iuesiu Musztafa, mint biztos rendeltetett a’ ragusai kö
vet mellé, hogy az adót vegye föl.
A ’ legkülönösebb, ’s az európai diploinatiá- nak portai Actáiban legnevezetesebb történet az , mi a’ franczia követtel Feriol Marquis d’Argen- tollal a’ szultánnál adataridott első audienczia alkal
makor történt. O a’ múlt esztendő’ véffén érke
zett, hogy elődjét Chateauneuf urat fölváltsa, ki öt a’ nagyvezérnél ünnepélyesen bemutatta. Né
hány nap múlva teljes díszruhában fölment a’ sze- ráljba, hogy ott a’ szultán’ számára hozott aján
dékokat, mellyek egy 90 ujnyi hosszú, ’s 60 aj- nyi széles tükörből, egy igen díszes függő, ’s egy másik remekmű érából, melly a’ csillagok’ mozgá
sát is mutatta, gazdag kelmékből, és finom ssö- vetekből állottak — általadja. Minden rendén ment azon pillanatig, midőn a’ követnek, aranynyal hin- zet kaftánnal felöltözve, a’ szultán elibe kellett volna bevezettetnie, akkor veszi észre a’ tsaus- basa, hogy a’ kaftán alatt a’ követtel fegyver van. ftlaurocordato elibe adta, miképen ez a’ ré
gi szokásokkal, mellyek mindenkinek, legyen az bár k i , tiltják a’ szultán előtt fegyveresen meg
jelenni, ellenkezik. Feriol kardjára tévé kezét, erősen állítva, hogy kardját csak királya veheti e l ; a’ nagyvezér tudtára adatta, hogy ha csak kardját le nem teszi, udvarlásra nem bocsáttatha- tik; Feriol erősíté, hogy Chateauneuf neki azt mondotta, miszerint ő is fegyverrel vezettetett be, a’ nagyvezér ezt vagy nem valónak, vagy úgy tör- ténhetettnek állította, hogy a’ fegyver igen kicsiny lévén észre nem vétetett. A ’ jancsáraga is kíván-*
ta Feriolt a’ fegyver letételre reábeszélni, — „ti a- lattvalók vagytok „viszonzá Feriol de én egy királynak vagyok képviselője.^^ A ’ fővezérek, ku- plik, kadiaskerek ékesszólásaikat kimerítették,
— a’ kamarások, kik őt szokás szerint bevezeten- dők karján fogták, próbálták alattomban fegyve
rét lecsatolni, őket könyökivei, ’s térdivei visz- szataszítván, magát kezeik közül kiszabadítva ki
72
ált Maurocordátónak: „hát így sertik itt meg a’
népjogokat,— barátok, vagy ellenségek vagyunk?^^
— barátok, mond Maurocordato — de karddal itt nem lehet bemenni. így hát nem fogok bemenni, kiált a’ követ haragosan, leveti magáról a’ kaf
tánt, hasonlót parancsol tenni követőinek is , ’s haza megy. Másnap az ajándékok neki visszakül
dettek. Hat hónappal későbben egy olly csolnak- ban mulatta magát Feriol, melly mint a’ szultáné, veres bársony napernyővel volt fedve; a’ nagy vezér a’ szultán’ nevében néki megizente, hogy ha csak agyonlövettetni nem akar, az illy csolna- kon való hajózásról mondjon le, ’s mindegyikre a’
török evezők közül kétszázat vágatott. Ezen meg- gyaláztatás, ’s méltatlanságról soha sem vett a’
Franczia udvar hírt, ’s a’ dolgok’ vitelében épen olly keveset tudott erről a’ Porta is. Tiz eszten
deig viselte Feriol követség! tárczáját, a’ nélkül, hogy valaha a’ szultánnál bevezettetett volna. — Midőn tiz évvel azután Feriol csakugyan megő
rült, az akkori nagyvezér Bru tolmácsnak — Vol- tair atyjafiának — ki neki ezen hírt meghozta, tö
rök hidegvérűséggel ezt felelte: „ő az volt már akkor is midőn ide jött.*^^
A ’ constantinápolyi franczia, ’s császári kö
vet közt fenállott feszültségnek, mellyről Komá
romi is emlékezik — alapját a’ két udvar ellensé
ges állásában kell keresni, mellyek a’ spanyol- ausztriai lineának kihalását előre látván , az örö
kösödési háborúnak kiütését kíkerülhetetleiinek hitték. A ’ spanyol örökösödési háború csakugyan kiütött 1700-ban.— Mind a’ mellett azonban, hogy Ausztria haderejének nagyobb részét a’ francziák ellen volt kénytelen fordítani, ’s így Magyaror
szág, majdnem hadi oltalom nélkül volt, Köprili a’ nagyvezér, nemhogy Ausztria ellen hadat indí
tott volna, sőt barátságos indulatjának nagyobb bizonyságául Tökölyt minden hozzá tartozóival együtt Ásiába küldötte.
Köprili teljes igyekezetét oda intézte, hogy a’ birodalomnak belső erejét ismét helyreállítsa;
— azon remények ,*mellyeket ö e’ részben táp
lált, soha sem valósúltak, négyéves kormányzás után elbocsáttatását kérte, melly neki vagyona’
teljes használatával, ’s tartózkodása’ helyének kénye szerinti választásával együtt megadatott. — Elbocsáttatása után három hétre meghalt sept.
22-én 1702.
Köprili után Deltában lett nagyvezér, egy vitéz, de legnagyobb mértékben önkényes, tu
datlan, sem Írni sem olvasni nem tudó férfiú. Esz
tendő múlva a’ szultán’ parancsára megöletett.
Januárius — 1703.
Ezután Rámi lett a’ nagyvezér. O alatta tört ki azon lázadás, melly a’ szultánnak trónjába került. — A ’ hadsereg Rámival — inkább toll, mint fegyver emberével— megelégedve nem volt, de az ulemák sem, mivel Feisullah mufti iránt,
kit öfc gyűlölték, jó indulattal viseltetett. E’hez járult, hogy a’ szultán Drinápolyban tartózko
dott, mellyböl gyanitni lehetett, hogy udvarát Constantinápolyból örökre Drinápolyba akarja áttenni,— kisebb mozgalmak elnyomattak, vég re a’ lázadás egész erővel kitört.
Constantinápolyban a’ fegyveresek’ minden nemei feltámadtak, a’ lázadók hatalrnokba ke*
rítették a’ szent zászlót, tisztviselőket neveztek k i , ’s egy követséget küldöttek Drinápolyba.
Constantinápoly egészen hatalmokban volt, de a’ köz csendet a’ legszigorúbban fentartották, és semmi rendetlenséget sem követtek el. A ’ di- ván Drinápolyban azt vélte, hogy ezen láza
dást pénzzel le lehet csöndesítni. Midőn a’ lá
zadók’ követjei Drinápoly’ közelében voltak, ö- ket a’ diván elfogatta, ’s börtönbe vettette , de mivel a’ lázadás nőttön-nőtt, az anya-szul- tánnő fiát arra vette, hogy a’ lázadóknak en
gedjen. A ’ bebörtönözött követek szabadon bo
csáttattak. A ’ mufti, ’s 4 fia letétettek, — két tisztviselő küldetett Constantinápolyba, kik uj muftinak kinevezését, minden a’ lázadók ál
tal választott tisztviselőknek hivatalaikban lett megerősítését, ’s azon biztosítást hozák hirül, hogy a’ szultán rövid időn Constantinápolyba fog jönni. De minden békéltetés sikereden volt.
A’ lázadók (60 ezeren), ügyes,’s többnyire a’ kor
mány által személyesen megsértett férfiak’ ve
zérlése alatt, a’ városon kivül valóságos táborba szállottak, ’s meghatározták a’ Drinápoly elle
ni indulásnak napját is. Ott az ellentállásra ko
moly intézetek tétettek, nagy tömeg hadi erő hú- zatott öszve, ’s hirtelen megtámadás a’ lázadó
kat elnyomhatta, vagy elszéllyeszthette volna;
a’ nagyvezér nem fegyver* embere, megtiltotta az ütközetet, ’s a’ lázadókkal alkudozásba eresz
kedett; maga a’ szultán is megjelent a’ táborban, de az ü jelenléte sem akadályoztatható, hogy seregei el ne csábíttassanak, egy estve a’ láza
dókhoz mentek által. A ’ nagyvezér megszökött,
’s a’ szultán sietve vissza tért Drinápolyba test
véréhez. ,,Öcsém^^ úgymond ,,a’ hadsereg téged kiván Padischának.^^— ’S így lett az uralkodás’
megváltoztatása.
Ez volt azon végső pillanat, midőn Tököly sorsának megváltozását remélhette, minden csak attól függött, ha az új szultán IHdik Ahmed a’ császár ellen háborút indítt-e ? Erre nézve az alkalom igen kedvező volt: mert azonkivül, hogy Ausztria a’ spanyol örökösödési háborút folytat
ta, Magyarországban is zavarok ütöttek ki. Ez így történt: második Rákóczy Ferencz Tököly- iiek mostoha fia, első Leopold császár’ kormá
nya előtt gyanúba esett. Sárospataki várában el
fogatott, ’s Neustadtban bezáratott, honnan mind- azáltal még azon esztendőben, az öt őriző katona
tisztnek Lehmannak segítségével megszökött
Len-76
gyclországba 5 ott két esztendeig rejtekben élt, végre 1703-ban Magyarországba jö tt,’s fölemelte a’ lázadás’ lobogóját. A ’ lázadás Magyarország
ban igen nagy ’s elterjedt volt.
Ez volt a’ legutolsó pillanat, mellytol Tököly sok kedvezőt várhatott; de a’ törökök nem moz
dultak , ’s Magyarországban Rákóczy uj csillag
ként tűnt fel, Tököly feledékenységbe leáldozott.
Ezen rövid vázlat Komáromy’ hitelessége bebizonyítására szolgál. A ’ ki ezen időszakról bő
vebb ismeretet kiván, olvassa Hammert: „ Ge- schichte des osmanischen Reichs^^; melly munkát ezen töredékben, nagy részt szórúl szóra hasz- náltam»