Mágocson (jelenleg Nagymágocs) 1848—49-ben épült az intézői lakás. (33, 34) Most a tanácsháza van benne.
Bodrogi Jánosné gyermekkorában Nagymágocson lakott, és megerősítette, hogy a mindenkori főintéző a későbbi tanács
háza épületében lakott.
IRODALOM
1. Zoltai Lajos: Petőfi apósa mint debreczeni cívis és birtokos.
Debreczeni Reggeli Újság, VI. évf.
Debrecen, 1899. szombat, ápr. 15. 103. szám.
2. Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény.
Békési Élet, 1966. 3. sz. 58-67. o.
3. Egressy Gábor: Törökországi Naplója, 1849-50.
Pesten nyomtatott Kozma Vazulnál, 1851.
4. Dávid Gyula-Mikó Imre: Petőfi Erdélyben.
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972.
5. Dr. Mikes Lajos és Demői Kocsis László:
Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása. Budapest, 1930. Genius kiadás, 98-100. o.
6. Szana Tamás: Magyar költők szerelmei. Petőfi Sándor. 1887.
7. Pethő György: Közelről. Nemzet és emlékezet.
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984.
8. Szana Tamás: Petőimé Szendrey Júlia, 1891.
9. Hatvány Lajos: Feleségek felesége I., Budapest, 1919.
10. Dr. Mikes Lajos és Demői Kocsis László: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása.
Budapest, 1930. Genius kiadás.
11. Kéry Gyula: A Petőfi-ház története és katalógusa.
Petőfi Könyvtár, XXVI. füzet. Budapest, 1911.
12. A bejegyzés a Kereszteltek Anyakönyvének IV. kötetében a 217.
oldalon szerepel, 1829. jan. 1. dátummal a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánián.
13. Kacziány Géza: Petőfiről és mestereiről.
Petőfi Könyvtár, XVIII. füzet. Budapest, 1910.
14. Dr. Badics Ferenc: Petőfi levelei.
Petőfi Könyvtár, XXIII. füzet. Budapest, 1910.
15. Szana Tamás: Petőfiné Szendrey Júlia. Budapest, 1891.
16. Irányi István: A gyermek Szendrey Júlianna és Mezőberény.
Békési Élet, 1966. 3. sz.
17. Mezőberény története II. 1973.
18. Dávid Gyula, Mikó Imre: Petőfi Erdélyben.
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972.
19. Petőfi Sándor: Útirajzok. Helikon Kiadó.
20. Dr. Mikes Lajos és Demői Kocsis László: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása.
Budapest, 1930. Genius Kiadás.
21. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza, III. kötet, 281. o.
Budapest, 1896. Franklin Társulat.
22. Dr. Sass: Látogatás az öreg Petőfiéknél Váczon.
Vasárnapi Újság, 1884. 52. sz.
23. Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon.
Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975.
Tanulmányok Pest megye múzeumaiból.
24. Babiák Mihály levele. Vác, 1988. november 16.
Városi Tanács VB.
25. Irányi István: Petőfi Zoltán. Szarvasi Füzetek 4.
26. IQ. Nagy György: Petőfi Sándor életéből.
Koszorú, 1884. 153-156. o.
27. Déri Gyula: Petőfi Zoltán. Budapest, 1909.
28. Dekániné Vadadi Berta: Visszaemlékezés Petőfi nejére.
Fővárosi Lapok, 1889. október 23. 291. sz.
29. Kéry Gyula: Szendrey Júlia és Gaylhoffer Antónia.
Magyar Szalon, 1900.
30. Szana Tamás: Petőfiné Szendrey Júlia. 1891.
31. Józsa László tanár levele. Kunszentmárton, 1988. november 14.
Általános Iskola és Diákotthon.
32. Hevesi Ferenc levele. 1988. március 23.
Városi Tanács Művelődési Osztály 33. Neubauer József kapucinus barát levele.
Nagymágocs, 1987. november 20.
34. Bugár Mészáros Károly írásbeli közlése. 1989.
Országos Műemléki Felügyelőség.
35. Bodrogi Jánosné Kruzslic Veronika szóbeli közlése 36. Tolnai Világ-Lapja 1901-1944.
Rapcsányi László válogatása.
P
etőfiZ
oltánKiskőrös, Petőfi Zoltán mellszobra
Ha végigtekintünk Petőfi Zoltán rövid életútján, láthatjuk, hogy Debrecen különösen fontos helyet foglal el benne. Itt született, itt lelhetett volna otthonra, abban a házban, amely ma is áll a Szent Anna utcán és itt akart önálló életet kezdeni színészi munkával, mikor úgy érezte, „mindenkitől elhagyat
va” érkezett ide.
Petőfi Zoltán a jelenlegi Batthyány utca 16. számú házban született Debrecenben, és Budapesten halt meg, barátja, Dolinay Gyula lakásában a Sándor utca 12. sz. házban. Élete folyamán a következő városok, faluk és puszták neve, ahol legalább egy napot töltött az ő feljegyzései szerint: „Pest, Buda, Szeged, Debrecen, Nagyvárad, Kecskemét, Nagykőrös, Sátoraljaújhely, Bécs, Gyoma, Szarvas, Gyula, Csaba, Orosháza, Hódmezővásárhely, Kiskőrös, Szeghalom, Izsák, Dunaegyháza, Csákó, Kondoros, Gensersdorf, Botzen, Roze- nau, Merán.” (Gensersdorf-Gansexndorf, Botzen = Bolzano
= BOZEN) (1)*
„Tartózkodási helyei”: Pest, Buda, Szarvas, Nagykőrös, Kecskemét, Szeged, Kiskőrös, Csaba, Révbér (Solt mellett, dunavecsi járás), D.-Egyháza, Izsák, Gyula, Sátoraljaújhely, Bécs, Rozsnau (Roznov pod Radhostem), Meran. (1)
Gánserndorf
* A fejezethez tartozó irodalomjegyzéket lásd a 118. oldalon.
Gleichenberg
Rosenau (Rozsnyó)
Szinyei József a Magyar írók élete és munkái c. írása szerint életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte. De soha sem volt sehol igazi otthona. Két, akkor gyógyíthatatlan betegség szegődött társául. Maradt utána három fordított színmű, 160 eredeti és fordított költemény, több ismeretterjesztő és fordí
tott cikk, továbbá rövid életrajza. Részletes életrajzát elsősor
ban Déri, Ferenczi és Pető könyveiből ismerhetjük meg, valamint saját és hozzátartozóinak ránk maradt írásaiból.
Kövessük nyomon a sorsát, Debrecenben elsősorban né
hány dokumentum segítségével: '
„Megint Debrecenben vagyok. Bejöttem Erdődről perepu- tyostul” - írta Petőfi Sándor Arany Jánosnak 1848. december 1-jén. (2)
„E hó elején csakugyan voltam Debrecenben, nőmmel együtt, Petőfi akkor ipával és napával egy háznál lakott, békességben, bár nem minden panasz nélkül. Dec. 10-én értünk haza Szalontára” - írta Arany János 1848-ban. (3)
„Körülményeim rémítő bonyolodottak, minden áron föl kéne Pestre mennem, de az út most olyan rossz, hogy oda- vissza kéne legalább tíz nap, s ennyi időre nem hagyhatom el feleségemet, ki napról napra közeledik a szüléshez.”
(Petőfi levele Orlay Petrich Somához 1848. december 12-én.) (2) Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig
„Született Zoltán fiam deczember 15. 1848. déli 12 órakor, Debreczenben, a Harminczad utczában, Ormós szabó házá
ban, az utczára nyíló kapu melletti szobában, pénteki napon”
- írta a büszke apa. (Batthyány u. 16. sz. jelenleg.)
Debrecen, Batthyány u. 16. sz. ház; Petőfi Zoltán szülőháza
„Fiam is oly gyönge, oly kicsiny, mondhatnám oly alakta
lan volt, hogy az első pillanatban halva születettnek véltem.
Harmadnapos korában megbetegedett s a betegség még inkább elcsigázta; de nem sokára felgyógyult s azután foly
vást, szemlátomást gyarapodott.” „Két összetett karos szal
maszék volt az ágya.”
„Nemsokára megkereszteltettem Zoltánnak. Keresztapja Arany János, a világ egyik legnagyobb költője a legbecsülete
sebb embere, keresztanyja Arany Jánosné, amily egyszerű asszony, oly jó feleség és anya.” (1)
A keresztelés napja december 16. A keresztelő Lázár Mik
lós káplány. (4)
Július 3-án Petőfi családjával együtt Orlayhoz utazott Mező- berénybe, hová július 5-én érkezett meg. Július 17-én Erdélybe akartak utazni és Sepsiszentgyörgyben végleg letelepedni, de a kocsi eltört. 18-án reggel Egressy Gábor jelent meg Kiss ezre
dessel, ki azzal volt megbízva, hogy Petőfit vigye magához Bemhez Erdélybe. Egressy biztatására Petőfi az indulás mellett határozott, és mivel Júlia nem akart elmaradni tőle, együtt ment a család Tordára. Július 21-én itt volt utoljára együtt Zoltán édesapjával, ki tovább indult Bemhez. Júlia és Zoltán Miklós Miklós tordai református pap vendégszeretetét élvezte.
A fehéregyházi ütközet után Kolozsvárra mentek, augusztus
ban a Szathmáry-Pap-féle házban laktak a Szentegyház utcában. (Jelenleg Március 6. út 17. sz.) (5, 6, 7)
1849 és 1850 telén pedig a Petrichevich-Horvát ház II.
emeletén az Óvárban. (7) Innen nagyapja, Szendrey Ignác Erdődre vitette őket. 1850 áprilisában Mágocsra költöztek nagyapjával (jelenlegi Nagymágocs) és Zoltán ott is maradt.
Másfél éves korában jutott Pestre mostohaatyjához, Horvát Árpádhoz. Magáról ezt jegyezte fel később: 1856. óvoda, Nelyék. 1857. otthon, Hársfa-utcza 1-ső szám, azután Mariká- éknál, Duna-part, Storr-ház. (1)
1858. Peregrinyi Intézet, fölvételi vizsga. Sikerült. Examen.
Október 1-jén piarista I. latin osztály. A következő évtől, ha magántanuló volt, jó jegyei voltak, ha nyilvános tanuló, ha
nyatlott. 1864. július havában addig írt költeményeit egy „ifjúko
ri kísérletek” c. füzetbe szedte. A 6. osztályban megbukott.
1864. augusztus havában gazdasági gyakornok lett Csákón, Geiszték birtokán, ahol nagybátyja, István is dolgozott. Mivel anyja ellenezte, hogy Pesten folytassa tovább a tanulmányait
Debrecen, Szent Anna u. 21.
Zoltán, nagybátyja az 1864-65-ös tanévre Szarvasra íratta be a fő
gimnázium 6. osztályába magán
tanulónak.
1864. december 30-án anyja ide küldött Zoltánnak 6 pár meleg, kötött harisnyát, 4 pár vászon csiz
makapcát, egy nyakkendőt, mit a karácsonyfa hozott, egy pár téli csizmát, és az ágyterítőt és egy viselt sapkát.
Zoltán megírta, hogy a csizma roppant nagy, a sipkában meg mindenki csúfolta, mert 8 évvel azelőtt viseltek olyat.
1865. augusztus 20-án a tanári kar előtt kitűnőre vizsgázott.
Ezután Szarvason, Horváth Károly tanítónál kapott szállást a következő tanévre, kinek két hónapra 30 forintot fizetett.
A VII. osztályban tanulás helyett mulatozó életmódot folyta
tott, s mivel kicsapással fenyegették, április 21-én az iskolából engedelem nélkül távozott. Útját Nagykőrösnek vette. Itt gyönge bizonyítványt szerzett, és július 21-én Csákóra érke
zett. 1866. augusztus 21-én levélben biztatta anyja: „Pista bácsi... igazán apai szívvel viseltetik irántad.”
Nagybátyja ezután a szegedi kegyesrendiekre bízta. A tanév járvány miatt csak 1866. november 1-jén kezdődött. Zoltán továbbra is korhely életmódot folytatott, így tanárai kicsapás
sal fenyegették. Kocsmázás közben alaposan meg is hűlt még decemberben. 1867. február 1-jén Petőfi Zoltán kimaradt a szegedi főgimnáziumból, bizonyítvány nélkül.
Nagykőrösi emléktábla
Anyja nagyapjához utasította, aki akkor még Pesten lakott Sándor utca 17. sz. alatt. Végül mostohaatyja intézte el a IV.
kér. Állami Főgimnáziumban, hogy február 27-28-i javító vizsgák alkalmával fölvételit tehessen. De semmi kedve nem volt többé a tanuláshoz. 1867. április 20-án végleg megszökött az iskolából, érettségi bizonyítvány nélkül. Nagybátyja azt írta anyjának: „Nem érdemel részvétet, szánalmat tőlünk.”
Szendrey Ignácz 1860. február 19-én házat vett Budapesten, a Sándor utca 17. szám alatt.
Ekkor adta el a debreceni házakat. így Debrecenben soha
sem lett otthonuk.
Pedig Zoltán még ezután került Debrecenbe, amiről ő így írt:
12 hónapos pálya.
Színésszé lettem.
„1867. április 20-án az ige testté lön, s mi után eddig szün
telen epedtem, annak életbe léptetésére elhagytam Pestet s utamat Biharnak vevém.
Gondolataim mértföldkövekkel előzték meg a gyorsan ha
ladó gőzgépet, s midőn eszméim gyors menete már fenn a di
csőség fénysugaraiban fürdött, a konduktor egykedvű hangja csak »Debreczent« kiáltott. Itt ki kellett szállnom, s ezt annál szívesebben tettem, miután csecsemőkorom óta még úgy sem voltam szülővárosomban.
De mint midőn újabb erővel haladva Mekka felé zarándok
ló török, midőn a szenthely mecset csúcsait megpillantja, úgy repült el tőlem minden lankadtság, midőn a debreczeni Thália vereslő tem plom födelét m egpillantám . E perczben az elégedetlenség ördöge szállta meg nagyravágyó lelkemet,
iri-Debrecen, Csokonai Színház
gyelve a boldogokat, kik e remek csarnokban imádhatják istenüket.”
„Láng színigazgató a szerencsés kinek társulatába lépheti lángoló vággyal óhajtok.” (1)
„Szerencsére, jó sorsa megkímélte attól, hogy a nélkülözé
sekkel megismerkedjék. A debreczeni színház akkor intendán
sa sokkal műveltebb és mindenekfelett sokkal jobb szívű em
ber volt, hogysem benne kizárólag a pályakezdő fiatal színészt lássa. Az intendáns, Kiss Sándor nem a bizonytalan jövővel kecsegtető ifjút, hanem Petőfi Sándor fiát szerződtette a szín
házhoz. Szerződtette pedig mindjárt harmincz forint havi fizetéssel, amennyit ekkor azok a fiatal színészek kaptak, a kik m ár kézzel fogható je le it adták képességüknek. Petőfi Zoltánról a szerződés aláírásakor jóformán még azt sem
le-hetett tudni, képes lesz-e megállni s valakit bejelenteni a szín
padon.” (1)
„Tag lettem 30, azaz harmincz forint fizetéssel. S én, ki attól tartottam, hogy nemsokára koldus sorsát irígylendem, kollégáim által irigyelt helyzetbejutottam .” (1)
„1867. tavaszán D ebreczenben m indennapos vendége voltam Bloksay kávéházának. Nem valami fényes, de annál kedélyesebb helyiség volt ez, szemben a kevéssé azelőtt épí
tett színházzal.” (8)
Itt találkozott először Szana Tamás Petőfi Zoltánnal. (8)
„Első találkozásunkkor nem is eredtem vele hosszabb tár
salgásba, s midőn tőlünk távozva, a játékszoba fele vette az útját, önkénytelenül is sajnálkozó pillantást vetettem utána.
Másnap mikor a kávéházba mentem, már ott ült az asztal mellett, s ezúttal fiatal társa nélkül, egymagában. Szórakozott- nak, levertnek látszott; mindjárt észrevettem, hogy valami történt vele... bevallotta, hogy a kártyán megelőző este minden pénzét elveszítette... fölajánlottam segítségemet, hogy kellemetlen helyzetéből megszabadítom. Együtt mentünk el a pályaudvarral szemben eső vendéglőbe, málháit föloldottam a zár alul s még aznap kerestem számára egy szerény szobácskát, a hol megvonulhasson. »Ismerem a kötelességemet, nem hozok szégyent önre« - szólt hozzám a hónapos szobában elhe
lyezkedve. És csakugyan alig telt bele egy pár nap, már pénzes levelet lóbálva kezében lépett, vagyis inkább rohant a kávéház
ba, s kért, hogy én is menjek el vele kifizetni az adósságát.” (8) Tartalék pénzét apjának a színházban lévő szobra mögé rejtette, s ha valamit fizetnie kellett, ide járt „kölcsön kérni apjától”. (8)
„Mielőtt belekezdenék tettleges működésem elbeszéléséhez önkénytelen a szív parancsára, egy igaz barátról kell megem
lékeznem... E barátság üdítőleg hatott reám, midőn min
denkitől elhagyatva éreztem magam. De anyagilag is sokat köszöntem fiatal pályatársamnak, mert rögtön szállással kínált meg, s gyakran eszközlé, hogy nem kénytelenítettem üres gyomorral álmodni jövendő nagyságomról.”
„Bolla Sándomé, Petőfi István csákói tiszttársának felesége jól ismerte Zoltánt, és az egyik Békés megyei lapban arról nyi
latkozott, hogy az ő édesanyjáéknál is lakott Debrecenben.
Úgy került hozzájuk, hogy egyszer testvére, Füleki Lajos lel
kendezve szaladt haza, és ujjongva mondta: - Édesanyám!
Adjon 2 forintot! Ne kérdezze, hogy mire, de nagyon sürgősen kell. A nagy ösztökélésre beszélte el, hogy a nagy költő fia, Zoltán Debrecenbe érkezett, s nincs hová hajtani a fejét.
Magukhoz is vették.” (9)
A színháznál kisebb szerepeket játszott. Felkereste szülőházát és azokat a helyeket, hol apja egykor lakott.
Egressy Ákos így írta le találkozását Petőfi Zoltánnal:
„A gyönyörűen felserdült Zoltánnal tizennyolc év múlva találkoztam ismét Debreczenben. A korán árvaságra jutott szerencsétlen fiú az időben, mint Szabó Színigazgató társu
latának tagja, a debreczeni színházban volt szerződve, igen csekély fizetéssel. Megtudtam, hogy betegen, elhagyatva fek
szik a lakásán. Siettem meglátogatni, hogy lehetőleg segít
ségére lehessek... Egy Csapó-utczai kis bérszobában, ágyban fekve találtam.” (10)
N yári időszakban nem kaptak fizetést a színészek.
Nagyváradra mentek játszani, majd Sátoraljaújhelyen is szere
pelt Zoltán. Szegényes anyagi helyzetéről így írt levelében Gyulai Pálhoz Nagyváradról 1867. szeptember 7-én: „...H a még egy hónál tovább nem vehetek ruhát, a szó szoros értelmében meztelen m aradok...” Anyjának így számolt be le
velében Debrecenből 1868. március 24-én. „...N em korhely- kedek, szám talan ím ivalóm nem is adna rá időt, az egészségem tökéletes volna, de köhögök kissé, meg vagyok hülve, s ennek oka: csizmáim tökéletesen elrongyolódtak, s a fej a talptól már tökéletesen elvált, s így a debreczeni óriási sár és víz szüntelen vizességben tartja lábam at...
. . .Szeretnék tehát egy pár csizmát és két lábravalót. ..” (11) Csákóra került ismét nagybátyjához. Anyja nagy beteg volt Pesten. Gyulai Pál írta Zoltánnak 1868 nyarán...
„Arra ne gondolj, hogy őszig Pestre jöhetsz.” Június 4-én pedig, hogy: Pestre érkezve ne hozzánk szállj, hanem valame
lyik vendéglőbe..., mert jelenleg nincs hová szállíthassunk...
különben is későre érkeznél, minthogy 9 óra után, mikor már nagyatyád vacsoráit, s mint gyengélkedő lefeküdt.” (11)
Nagyapja, Szendrey azt írta a házáról: „emeletes, elég tágas, (30 négyszögöl).” (11) 1868 augusztusában anyja olyan rosszul lett, hogy sürgősen hívták hozzá a fiát, ki hónapos szobát bérelt Pesten szeptember 1-jén. Júlia 6-án meghalt, 9- én temették. 1868. július hónaptól 1869 márciusáig nagyapja viselte gondját Zoltánnak. Ezután június közepéig Kecske
méten tartózkodott, saját feljegyzései szerint színészkedett is.
Magyar Sándor orvos Kiskőrösön megvizsgálta és kórházi kezelést nem ajánlott 1869 májusában, bár előzőleg nagyapja akarta, hogy legalább egyik betegségéből gyógyíttassa ki magát a Rókusbán.
1869. június 16-án felhagyott a színészélettel. Mivel sem nagyapja, sem nagybátyja nem vállalta tovább a gyám gond
nokságot, az Árvaszék Toldy Józsefet rendelte ki gondnokul 1869. június 20-tól. A gyám 28 éves volt. Zoltán az apjától örökölt pénzének kamataihoz és az írók segélyegyletének neveltetési járulékához csak a gyámján keresztül juthatott, mert mint Gyulai Pál írta neki: „...M íg mint korhely csatan
golsz városról-városra, szüleid gyámod ellenére, nem számít
hatsz oly törvényes támogatásra, mely különben más kiskorú árvát megilletne.” (11)
Gondnoka, Toldy egészségi szempontból olyan kétségbe
ejtő állapotban találta, hogy tüstént Rósenau fenyves vidékére küldte, ahol 1869. június 1-jétől augusztus 31-éig volt.
Szeptember 1-jén jött Pestre. Állapota javult, egészen a hűvös idő beálltáig.
Gyámja október 8-án megvizsgáltatta dr. Kajdacsy István
nal, ő adta a következő nyilatkozatot: „Petőfi Zoltán mell betegségének hátrányául szolgálván mint a tanulmányok jelenlegi folytatása, mind pedig bármely kereseti módja az élet fenntartásnak... melegebb éghajlati tartózkodási helyként Meránt ajánlom.” (1)
Toldy 500 forintot kért és kapott erre a célra az Árvaszék
től, mire Zoltán október 23-án elutazott Meránba. Útközben Bécsben maradt 9 napig, barátja, Kicska Emil lakásán, s november 5-én szállt meg Meránban a Régért penzióban.
A meráni múzeum levele szerint Berger Penzió. Az 500 forint a tőkéből eredt és ezt megtoldotta a törvényszék 350 forinttal az itt tartózkodás támogatására. Meránban Zoltán színművet
és verset fordított, a „Szeretni kell” c. meg is jelent a Vasár
napi Újság 1870. január 23-i számában.
Barátja, Raksányi Béla Kecskemétről írt levelet 1870. már
cius 12-én, kérdezve, hogy megveszi-e atyja szülőházát Kis
kőrösön, melyhez olcsón juthatna hozzá. Május 25-én ismét kapott 125 Ft-ot, de ezt Bécsben költötte el egy fiatal orosz herceg társaságában.
Meráni vendéglősének, Berger Ferencnek váltót adott, melyet gyámja később rendezett. A bécsi életmód tönkretette a meráni javulás eredményét.
A fővárosba visszatérve Toldy csak saját zsebéből adott neki forintokat. Augusztus 15-én atyja unokatestvére, Bara
nyai Sándor magával vitte a súlyos beteg Zoltánt Szabad- szállásra, birkasavókúrára, amiből semmi sem lett, mert hat heti mulatozásba sodorta a társaság a nagy költő fiát.
Szeptember utolsó napján rokona visszakísérte Pestre.
Barátjánál, Dolinay Gyulánál szállt meg a Sándor utca 12. sz.
ház 4. ajtóban. Szállásadója Sinkovics Mártonné volt. A lakás két szobából állt, de egyikben a (1, 11) „Tanuló ifjúság lapja”
c. újság szerkesztősége volt. Gyámja 40 forintot ígért havonta a lakásért és teljes ellátásért.
Ekkor már megjelent három verse és egy prózája. Elő
legképpen levélben kért egy forintot barátjától, Belitzay Imrétől: „A fekvő betegnek egyre másra szüksége volna s fát
Ahogy állapota hanyatlott, Dolinay értesítette rokonait, akik meglátogatták. Október 20-án görcsös köhögési rohama fogta el, orvost hívtak, és a cseppek lecsillapították a haldoklást.
Harmadnap elvitette magát a Komló vendéglőbe, amelyben a kapu alatt jobbra levő szobában lakott egykor az apja. (1)
Október 2-a után nem kelt fel többet. November 3-án ismét görcsös köhögés gyötörte. Gyámja orvosi tanácskozást hívott össze, és megállapították, hogy a vég minden órában bekö
vetkezhet. November 5-én reggel 6 óra tájban köhögés költötte fel Dolinayt, aki Déri leírása szerint sietve áthívta nagyapját, a megjelent Szendrey Ignácz már nem beszélhetett vele.
Hagyatékát, a könyveket, iratokat, leveleket nyomban elégette, amint Sinkovicsné ismerősének Schiele Gyulánénak elmondta.
Harminc forintot adott a temetésre, és elment. Sinkovicsné a saját pénzén fényképeztette le a halottat. Később kivándorolt Oroszországba, s a képet ott ereklyeként adta át Schiele Gyulánénak, tőle jutott vissza hozzánk Magyarországra. (11)
A Pesti Napló 1870. november 6-i számában megjelent tudósítás szerint Zoltán 5-én reggel 7-kor halt meg. Temetése 6-án délután 4-kor ment végbe a Sándor utca 12. sz. alatti halottas házból.
Petőfi Zoltán után, mikor a tőkéből az ápolás, a temetés és emlékkő költségeit nagyapja kifizette, 234 forint 40 krajcár maradt fenn. Ezt kiegészítette Szendrey Ignácz 400 forintra, és alapítványt hozott létre belőle unokája emlékére szegény sorsú 5. osztályos gimnáziumi tanulók számára.
Petőfi Zoltán sohasem nagykorúsíthatta magát. Elbeszé
Petőfi Zoltán sohasem nagykorúsíthatta magát. Elbeszé