• Nem Talált Eredményt

család A P etőfi és a S zendrey

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "család A P etőfi és a S zendrey"

Copied!
163
0
0

Teljes szövegt

(1)

A P etőfi és a S zendrey család

Dr. Ónody M agdolna

(2)

A P E T Ő F I és a S Z E N D R E Y c sa lá d

(3)
(4)

Dr. Ónody Magdolna

A Petőfi és a Szendrey család

(5)

Felelős kiadó: Tó t h Kö n y v k e r e s k e d é s é s Ki a d ó Kf t.

Felelős vezető: Tóth Csaba

Nyomdai előkészítés és fedélterv: VAL(ak)I Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.

Összeállitotta:

Dr. Ónody Magdolna

Cím:

Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.

4034 Debrecen, Huszár Gál u. 31-33. sz.

Telefon: (06 52) 450-861, (06 52) 450-862, 06 (30) 358-569

E-mail: tothbook@mail.matav.hu

Nyomás, kötés: START Rehabilitációs Vállalat és Intézményei Nyírségi Nyomda Üzeme - 721

Felelős vezető: Balogh Zoltán vezérigazgató

(6)

Köszönetemet fejezem ki mindazoknak az embereknek, intézményeknek, akiknek segítőkészsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a könyv.

(7)
(8)

A PETŐFI- (PETROVICS-) CSALÁD NEMZETSÉGTÁBLÁJA PETROVICS M ÁRTON 1667-ben I. Leopoldtól nemességet nyer.

GYÖRGY, Nyitra vármegyébe költözött 1754 előtt.

GYÖRGY, első házasságából.

ANNA, szül. 1773 86 közt, nem tudni, hol. Félje Hudecz Mihály aszódi szabó 1796 máj. 2-tól.

ZSUZSÁNNA, sz. 1773-86 közt, nem tudni, hol. Első félje 1801. jan. 11-től Nagykátai Miklián György; második félje Csepely András. Megh. Aszódon, 1830. okt. 12.

M IHÁLY, szül. Kartalon 1786. júl. 11.

ERZSÉBET, szül. Kartalon 1789. márcz. 8.

JÁNOS, szül. Valkón, 1794. szept. 25.

ISTVÁN, szül. Kartalon, 1791. aug. 15-én. Neje 1818. szept.

15-től Hrúz Mária (szül. Liesnón, Túrócz-m., 1791, megh.

1849. máj. 17.). István megh. 1849. márcz. 21.

SÁNDOR

Szül. Kis-Kőrösön, 1823. jan. 1-én.

Nevét 1843-ban Petőfire magyarosítot­

ta. Neje Szendrey Júlia (szül. Keszt­

helyen (új major) 1829. jan. 1., megh.

Budapesten, 1868. szept. 6.) Nőül vette 1847. szept. 8. Eltűnt, illetőleg elesett Segesvárnál 1849. júl. 31. (Szendrey Júlia másodszor férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz Budapesten, 1850. júl. 21-én, kitől két fia született:

Attila és Árpád, továbbá Viola és Ilona nevű leányai.)

ZOLTÁN

ISTVÁN

Szül. Szabadszálláson 1827.

aug. 18-án; neje 1863-tól Gayhoffer Antónia.

Megh. gyermektelenül 1880.

máj. 1., a Csákói pusztán, Békés-megyében. Maga is költő volt, s mint ilyen, a Petőfi-társ.

tagja. Vele a Petrovics-Petőfi- család egyenes ágon kihalt.

szül. Debreczenben, 1848. decz. 15-én.

Keresztszülői voltak Arany János és neje.

Meghalt Budapesten, 1870. nov. 5.

(9)

Hrúz János Aszódon csizmadiaként dolgozott. Gyermekei:

Mária, János, Éva és Anna közül Mária Maglódra ment Hrúz György tanítóhoz félig családtag, félig cseléd minőségben.

Később Martiny Mihály maglódi evangélikus lelkészhez sze- gődtették be. Naponként eljárva a mészárszékbe, megismer­

kedett Petrovics István székálló legénnyel. Majd Pestre sze- gődtették el Máriát Weis Károly szappanoshoz a régi Király- utczába, hol egy évig maradt. Ezalatt Lányi Samu csizmadia­

legény, akibe szerelmes volt, megházasodott. Mária hazament apjához Aszódra, s itt beállt mosónőnek a dr. Podmaniczky Udvarba. Ekkor már Petrovics István apjával együtt újból aszódi székbérlő, sietett megkérni a lány kezét. 1818. szept.

15-én megtartották az esküvőt Aszódon. Szabadszállásra mentek, ahol Petrovics István mészárszéket bérelt 1818-tól 1821-ig. Egy 1821. aug. 6-án kelt szerződés értelmében Kis- Kőrös mezővárosa mészárszékét vette ki 1822. jan. 1-jétől 1824. dec. 31-ig, de csak albérletben. 1822 nov. 1-jétől átve­

hette a bérletet a várostól, már ekkorra odaköltözött nejével.

5 évi házasság után itt jegyezték be Sándor fiuk születését az anyakönyvbe 1823. jan. 1-jén. Születése körülményének és időpontjának széles irodalma van.

(Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza, Budapest, 1896.

Sándor József: Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabad- szálláson született és Szibériában halt el.)

P etőfi S ándor szülei

(10)

Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőháza

(11)

P

etőfi

S

ándor

„Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába beleunván, utazni ment.

Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam. Történt az indulás 1845. április 1-jén, a pest-eperjesi gyorsszekéren.” így kezdődik Petőfi Sándor Útirajzok című könyve, amelyben olyan élvezetesen számol be az akkori Magyarország tájairól, nevezetességeiről, és nagy tisztelettel kere-

Csokonai Vitéz Mihály sírja Debrecenben a Dorottya utcában.

(12)

si fel nagyjaink egykori lakóhelyét, dicsőségének színtereit.

Rákóczi, Kazinczy, Kölcsey, Csokonai emlékhelyeit, a várakat, írásait barátjának, Kerényi Frigyesnek dátumozva. (1)*

„Mikor még nyomva sem láttam nevemet, csak magamnak firkáltam; mikor még statista voltam a pesti nemzeti színház­

nál, s hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat, s a színé­

szek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért stb.; mikor m ég strázsáltam vagy főztem a kukori­

cagombócokat közlegénytársaim számára, s mosogattam a vasedényt olly téli hidegben, hogy a mosogató-ruha ujjaimhoz fagyott, s mikor a káplár »menjen-kend!«-je lehajtott a havat kihordani a kaszámyaudvarból: mindenkor már világos sejté­

seim voltak arról, mi velem egykor történni fog, s mi meg is történt. Megálmodtam az őrszoba meztelen faágyán, hol - mint de Manx báró - az egyik oldalamat alám tettem derékalj­

nak s a másikkal betakaróztam, megálmodtam itt, hogy nevet szerzek két országban, mellyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisíteni. És álmom tel­

jesül lassanként... nem, sőt hamarabb, gyorsabban, mint gon­

doltam. A m erre csak jártam , öleltek, szerettek... bár gázoltatásomra mindent elkövetnek a kritika hősei. És én csak azt mondom nemzetemnek, melly figyelmére méltatott, hogy figyelme nem lesz eltékozolva! — ”

Petőfi Sándor:

Útirajzok

* A fejezethez tartozó irodalomjegyzéket lásd a 28-29. oldalon

(13)

„Epeijesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot.”

„Tompa is Epeijesen volt. Nevelősködött. Kétszáz bankó forintért.”

„Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával” (1) írta Petőfi. Költői versenyt rendeztek; ki-ki saját meglátása szerint írt verset egy erdei lakról.

A Petőfié így kezdődik:

M int a szív az első szerelemnek titkát, Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja;

Meg nem árt erőtlen szalmafödelének, Ha dühét a szélvész e vidékre fúja.

Mint a kergetett őz, fut le gyors futással Kis patak magasról a völgy mélységébe;

Kétfelől virágok, mint kacér leánykák, Kandikálnak a víz fényes tükörébe

(2) A Tompa Mihályé így:

Völgy felette, a bérez alatt, középen, A behorpadt hegynek oldalában:

- Hallgatózva néma csend körűié, - Nádkötésű kis lak áll magában.

(14)

A kis csermelyt rácsos ajtajánál Át sem kell röpülni a madárnak;

Habtalan fut, szótalan fut, benne Tarka pintyek lépegetve járnak. (3) Kerényi ezt írta:

Erdős ormok alján, völgyi sík felett Siető kis csermely kunyhóhoz vezet.

A kunyhó ledőlne, hogyha régi fák, Régi ismerősi nem támasztanák;

Kéményén a fecske bizton száll bele, Hisz csak olykor-olykor füstöl tűzhelye.

Ily szegény tanyához minek a sövény?

Csak azért, hogy ágas-bogas tetején Elmulasson egy-két jó kedvű madár, Mely a tüske közt is fütyörészve jár.

(4)

Lehet választani, kinek melyik leírás tetszik. Egy biztos; e kis részletekből is kitűnik, milyen gyönyörű, és bátran mond­

hatjuk, dallamos a magyar nyelv. És mintha a költők maguk is élvezték volna ezt a gyönyörűséget.

Tudjuk, mi lett aztán e baráti társaság sorsa. Tompát később elhatalmasodó betegsége gyötörte. Petőfi életét áldozta a ha­

záért, a szabadságért, ezt mondhatjuk így is, hogy a segesvári csata után csak a bizonytalanság maradt ránk halálával, továb­

bi sorsával kapcsolatban. Tompa „allegóriákkal vigasztalta nemzetét” - írta Radnóti, s levelet ír Kerényinek, a kibujdosott

(15)

barátnak, ki elveszítvén vagyonát, kedélyét, hajóra szállt 1850 őszén. 1852 tavaszán meghalt távol hazájától, barátaitól az amerikai Új-Budában, harmincéves korában. (4)

XI. levél

Sáros-Patak, július 9. 1847.

Szebbnél szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú, hosszú rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, melly magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér.

Ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal;

tövében Tárcái városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek, hosszú sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istenei, innen küldik szét a világba aposto­

laikat, a palackba-zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a val­

lás tartja. Lelkesedve néztem jobbra-balra, előre-hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt: felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel... - hej, jártam én erre már rósz időben is.

Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben februariusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kö­

tet versben volt minden reményem; gondolám: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is j ó . .. mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek. Egyes egyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élőlénnyel

(16)

sem találkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Épen szemközt jött. Arcomon megfagytak a könnyek, mellyeket a zivatar

hidege és a nyomorúság fakasztott.

Egy héti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak? nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg szeme egy szegény, rongyos kis vándorszí­

nészen?... A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb em­

beréhez, olly érzéssel, mint a melly kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. - E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty. -

Mind ezeket, sőt egész életem sanyarúságait végiggondol­

tam, a mint a Hegyalján jöttem. Oh az én életem dúsgazdag volt a sanyaruságban, s ha most boldog vagyok, megérdem- lem. Hat esztendeig voltam istentül, emberiül elhagyott föl­

dönfutó; hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lelki fájdalom ... és mikor? ifjúságom kezdetében, az élet legszebb szakában, melly csupán az örömeknek van teremtve, tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig. De jó hogy így történt; a ki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát. S jó, hogy egyszerre szenvedtem ki, a mit más egész életén át szenved apródonként. Minél viharosabb volt a tavasz, annál derűltebb nyarat és őszt remélhetek. —

Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság orosz-

(17)

lánai. Először is a várat néztem meg, melly hajdan Rákócziaké volt, most pedig... valami Preczenheimé. A várból mentem a collegium ba... telt poharak és víg diákokhoz. Magam is hozzá láttam. Szükség is volt rá. Felejteni akartam, hogy magyar vagyok. - Itt ismerkedtem meg Palkovics professorral, a kit te is ismersz, s így tudod, miilyen derék ember. Látod, barátom, még a professorok közt is vannak derék emberek. Holnapután kezdődnek a collegiumban az examenek. Marasztanak, de nem maradok. Nagyon sietek Szatmár felé, aztán meg nem is szeretem látni az állatkínzást.

Petőfi Sándor:

Útirajzok

Arany, Petőfi, Tompa népies költészetének triumvirátusáról

„Arany, Petőfi, Tompa, isten-krisztus úgyse szép triumvirátus, s ha dicsőségünk nem lesz is oly nagy, mint a római triumvi­

rátusé volt, de érdemünk, úgy hiszem, lesz annyi, ha több nem.”

(Petőfi)

A három nagy költő levélváltás útján ismerte meg egymást.

Tompa Mihály 1844 júliusában Bártfára ment, innen írta

„Bártfai levél Petőfi Sándorhoz” című versét, amire Petőfi verssel válaszolt. (5)

Petőfi Sándor Aranyt a Toldi megjelenése után üdvözölte 1847 februárjában Arany Jánoshoz című versével. (6, 7) Ettől fogva meleg barátság alakult ki köztük.

(18)

1847. február 23-án említi Aranynak Petőfi levélben a tri­

um virátus eszm éjét. (8) N épdalokkal, népdalgyűjtéssel egymástól függetlenül is foglalkozott már Tompa és Petőfi.

(9, 10) Arany János csak elraktározta emlékezetében idős koráig a rég hallott dalokat, s az 1830-as években Nagyszalon­

tán „divatozó” dalokat 1874-ben írta össze és kottázta le Bartalus István kérésére. (10) így a triumvirátus „megalaku­

lásának” csak eszmei értéke volt. Petőfi lobbanékonysága és művészi öntudata és Tompa emberi és szakmai érzékenysége miatt ez a kötelék meglazult, amit Petőfi korai halála után együtt gyászolt a két barát, Tompa és Arany.

Erdélyi Jánosnak - aki Vachot Sándornak sógora volt - már 1840- ben „erős szándéka a magyar népdalokat egy testben kiadni”. (11) „A Kisfaludy-Társaság Erdélyi Jánosnak 1843.

deczember derekán elhangzott ([»Népdalköltészetünkről«]) czimü székfoglalója és vele kapcsolatos gyűjtési indítványa alkalmából a népköltészet emlékeinek összegyűjtését elhatá­

rozta.” (12) Ezt a Kisfaludy Társaság nevében megszer­

kesztett felhívást 1844 januárjában közzé is teszi. Erdélyi 1846 március 9-én keltezi a „Népdalok és mondák” I. kö­

tetének az előszavát, amelyben 95 gyűjtőt sorol fel. Petőfi a 35. helyen szerepel. (12) Horváth János Petőfi Sándor c.

könyvében részletesen felsorolja Petőfi népdalait, melyek 1841- 44 között megjelentek. (9)

Tompa Mihály kották nélkül lejegyzett „Dalfuzér”-e 368 számozott lapot foglal magában. (10) 1841-ben Böszörményi Katalinnak ajándékozta, s 1963-ban még a Katalin leszárma- zottainak tulajdonában volt. A kéziratos, kottás népdalgyüj- teményt, mely 1844-ből származik, a miskolci Hermán Ottó

(19)

Múzeum adta ki 1988-ban. (10) „Össze szedte, s irta Tompa Mihály. - Sáros Patakon és Selyeben.” - Az ötven dal közül az 1., 2. és 34. ismerős szövegű és dallamú, gyermekkorom mindennapjaiba is beépült.

A harmadik pedig az, amelyik Tompa az 1846-48-ban meg­

jelent Erdélyi J. Népdalok és mondák c. gyűjtésében is szere­

pel az addig gyűjtött 12 népdalai közül néhánnyal (Kovács D.). (13)

A triumvirátus minden tagjánál, de ma is ismerős mind­

annyiunk fülének: Cserebogár, sárga cserebogár... A Dalfüzér kiadásának előkészítői azzal a kísérőszöveggel látták el: a 14-15. sz. közötti hangszeres dallam szöveges változata. És itt lesz a kérdésem az eddig összegyűjtött népdalokhoz. Meddig nyúlhat vissza a keletkezésük időpontja? Melyik az a század, amelyikig pentatonban keletkezhettek a népdalok? Arany János 148 dallamot jegyzett le Népdalok és rokon c. köte­

tében. (14) A 10., 15., 17., 52., 65., 69., 87. és 98. számú jelen volt gyerekkorom mindennapjaiban. Névnapokon, lakodal­

makban, kiránduláson énekeltük. A Debrecenben kidobolták gúnyolódó nóta egy időben a Dongó színpad nevét is ihlette.

Az itt szereplő mondókák némelyike elemi iskolás korom óraközi szüneteiben is kedvelt játékunk kísérője volt. Arany nem küldött semmit Erdélyi népdalgyűjtésére.

Később sem gyűjtött, azt jegyezte fel, ami régről benne élt, 148 dallamot. (14)

„A népdal a népköltészet és a népzene körébe tartozó éne­

kelt dal” a M agyar értelmező kéziszótár megfogalmazásában.

A Petőfi, Arany költészetéből megzenésítetteket népiesnek említi az irodalom.

(20)

„...Petőfi előtt az írott irodalomban nincs igazi népdal... a Petőfi előtti irodalomban népdalok címén előforduló költe­

mények mind csupán népies, vagy félig népi alkotások.” (15) Isoz Kálmán 1931-ben megjelent bibliográfiájában részlete­

sen szerepel egy-egy Petőfi-dal zeneszerzőinek a felsorolása.

Vannak dalok és néprománcok, melyeknek zeneszerzője ismeretlen, vagy más megzenésítésében teijedt el. Szerepel a megzenésítők közt Hubay Jenő, Egressy Béni és Kodály Zoltán is.

Ismertebbek:

Nem ver meg engem az isten;

Fürdik a holdvilág;

Tíz pár csókot egyvégbül;

Befordúltam a konyhára;

A virágnak megtiltani nem lehet;

Kis furulyám szomorú fűz ága;

Síkos a hó, szalad a szán;

Temetésre szól az ének;

Nem bánom, hogy parasztnak születtem;

Nem anyától lettél, rózsafán termettéi;

Káka tövén költ a ruca;

Boldogtalan voltam;

A faluban utcahosszat;

Arvalányhaj a süvegem bokrétája;

Hírős város az afődön Kecskemét;

Meredek a pincegádor;

Ez a világ amilyen nagy;

(21)

Fürdik a holdvilág;

Megy a juhász a szamáron;

Mint az égő gyertya fogyok;

Akkor szép az erdő, mikor zöld;

Cserebogár, sárga cserebogár;

Juhászlegény, szegény juhászlegény;

Járjatok be minden földet;

Kis lak áll a nagy Duna mentében;

Rózsabokor a domboldalon;

Trombita harsog dob pereg;

Ereszkedik le a felhő;

Fa leszek, ha fának vagy virága.

(16)

Az 1930-as, 40-es években nem múlt el falusi lakodalom, névnap, családi összejövetel, hogy ne énekeltek volna jó néhányat el ezekből a dalokból. 1981-ben egy autóbusz-kirán­

dulás alkalmából Erdődről, Kohóról hazafele jövet végig­

énekeltük az utat, de csak mi, az idősebbek. A fiatalok nem­

igen ismerték a dalokat, de volt, aki az isten szó miatt nem merte énekelni.

Igaz, hogy a dallamok nem pentatonban vannak, mint ame­

lyeket az iskolában tanulnak a gyerekeink, de ha jók voltak Petőfinek és az ő szüleinek is, érdemes nekünk is megtartani az emlékezetünkben.

(22)

Részlet a Hermán Ottó Múzeum Istvánffy pályázatára beadott írásból

Hatvány Lajos Beszélő házak c. könyvében nagy gonddal rögzíti Petőfi lakóhelyeit. De saját, igazi otthona sohase volt.

Pedig talán egyetlen költő se ír annyit otthon és boldogság utáni vágyáról, mint Petőfi. A boldogság és a jó meleg szoba képe szinte eggyé olvadt képzeletében, ha a családra, otthonra gondolt.

„Milyen boldogság most a jó meleg szoba, S meleg szobában a barátságos család.”

(A téli esték)

„A tanyában, jó meleg szobában, Pattogó, szikrázó tűz körül

Az aggastyán, a félj, a menyecske És egypár kis pajkos gyermek ül.”

(Bolond Istók)

„Mi boldogok valánk, mert jó k valánk”

(Karácsonkor)

(23)

A segesvári csata emlékműve

(24)

De a meleg szobából kevés jutott neki, különösen attól kezdve, hogy az önálló élet útjára lépett. A soproni kato­

náskodása alatt ha „Őrt állott és szép, csillagos éj volt, belefújt a tíz körmébe, sebesen loholt le és fel a keskeny deszkapallón”

(17) Kétheti menetelés kimerítette, kórházba került, és bete­

geskedése miatt leszerelték. Ezután diákoskodott Pápán. Itt

„szállást Orlayék háziasszonyánál bérelt havi két váltóforin­

tokért. Ezért kapott egy földre vetett szalmazsákot, párnát és takarót.” (17)

Júliával való ismeretsége után így számol be erdődi útjáról 1847 májusában:

„Boldog vagyok. Mind örökre... Dicső, dicső leány! téged kerestelek ifjúságom kezdete óta.” (18)

Azt tervezte, hogy a szabadságharc befejezése után Erdély­

ben telepszenek le.

, ,Azokon a szép kék hegyeken túl Fogsz te élni, kedvesem ezentúl, Ott fogsz élni boldog férjed mellett, Kit boldoggá egyedül szived tett;

Odaviszlek szép Erdélyországba, Láposvölgyi regényes magányba.”

Petőfi:

Azokon a szép kék hegyeken tú l...

(25)

Aztán szinte jóslatként írta e sorokat:

Már én is tudom, mi a Boldogság, meghalhatok

„Ez az élet egy befejezett örök ifjúság volt.” (19) Élete és költészete egyszeri csoda.

Petőfi halálának, illetve eltűnésének hatalmas irodalma van.

Nem hiába maradt fenn az a mondás, hogy: Eltűnt, mint Petőfi a ködben. Bathó Ferenc, aki rokona volt a Szendrey családon keresztül, Marosvásárhelyen találkozott utoljára Sándorral 3 nappal a segesvári csata előtt. (20) 1850 áprilisában egy hód­

mezővásárhelyi asszony látta Petőfit. Átszaladt a mágocsi pusztára Bathó Ferencért, akivel élete részleteiről beszélt az ide­

gen férfi. De mire apósa azonosíthatta volna, már nem találta ott. (20) Utoljára Gyalókay Lajos kínálta fel a menekülés lehetőségét a költőnek a csatatéren. Ő megmenekült a szekéren, de Petőfi nem tartott vele. A Magyar Nemzet 1988. július 14-től folytatásokban foglalkozott a témával; hogyan halt meg Petőfi?

A Vasárnapi Hírek 1988. dec. 26-i számában a Megamorv Kazánfejlesztő Iroda kutatásaival kapcsolatban felveti a kér­

dést: Igaz-e, hogy az 1856 májusában Barguzinban elhunyt Alekszandr Sztyepanovics Petrovics magyar őrnagy és költő:

Petőfi volt. 1985 szeptemberében a Vasárnapi Hírek beszá­

molt V. Tyivanyenko munkácsi irodalomtörténész felté­

telezéséről, hogy a Szibériában elhunyt Alekszandr Petrovics azonos Petőfi Sándorral. Hadifogolyként került e tájra, és fele­

ségül vette Tatjana Kuznyecovát. Csita környéki tanyáját Kis­

kőrösről nevezte el.

(26)

Az Új Tükör 1988. jan. 31-i számában beszámol egy fehér szakállas vén muzsikról, akivel dr. Feri Sándor egykori karpaszományos tizedes Petrográdban találkozott 1920-ban.

Azt mondta az öreg, hogy ő mint magyar honvéd 1849-ben esett fogságba, Szibériában élt, és haza szeretne jutni Magyarországra 71 évi fogság után. Egy évig gyalogoltak a Kárpátokon át Szibériába, ahova 1915-ben fogoly magyar bakákat telepítettek. Elmesélt mindent, amit a Petrovics csa­

ládról tudott, és azt mondta, Sándor, a költő unokaöccse volt.

Később sikerült hazajutnia, de itthon rövidesen meghalt. A le­

véltári kutatások szerint több magyar nevű fogoly volt Szibé­

riában a szabadságharc évei után is, akik részben Lengyel- országon keresztül kerültek ki.

Sok emlékhely van még meg, ahol Petőfi járt, és ahol a szabadságharc eseményei zajlottak. Vigyázzunk épségükre, és legalább szívünkben őrizzük kegyelettel, m int Kányádi Sándor teszi soraiban:

Haldoklik az öreg tanú Petőfi vén körtefája, Azt beszélik, ő látta volt Verset írni utoljára.

Hiába Vörösmarty nyelvének fenséges zengése, a kortárs Arany komolyságának gyönyörködtető mélysége, századunk óriásainak rádöbbentő, szépséget sugárzó művei, szemünk­

ben, de talán a külföldiek szemében is Petőfi az örök költő szimbóluma a magyar irodalomban, lendületes fiatalságával,

(27)

szabadságvágyával, hazaszeretetével, amelyért kész volt felál­

dozni az életét is.

Lengyel József, székelykeresztúri sebészorvos így számolt be 1849. július 31. délutánról: lovon menekült Héjjasfalva felé. Fehéregyházát mintegy 600 méterrel elhagyva „egy domb­

ra érve visszanéztem, s Petőfit hittem felism erni... amint fedetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyával futni láttam.” (Magyar Nemzet, 1988. július 25.)

E végzetes délutánnak emlékét őrzi Fehéregyházán a Petőfi Múzeum és két emlékmű is. Ha arra visz útjuk az Erdélybe látogatóknak, ne kerüljék el e helyet.

Milyen volt ez a lelkes ifjú? Kortársai, barátai tollából talán elfogulatlan rajzot kaphatunk külső megjelenéséről. Jókai szerint: „Petőfinek arcza és alakja nem volt az, amit daliásnak nevezünk: arcza kifejezése komor, rideg volt, termete szűk- vállú, járása nagy lépésű, mint a távgyaloglóké; hangja tompa, de mikor az ihlet lángja átmelegítette, ez a mozdulatlan arcz ragyogott.” (21) ...beszéde kellemesen hangzó, tisztán arti­

kulált, minden táj szólástól ment és bensőségteljes volt. Az „S”

betűt kissé öblösen ejtette. Szabatos kifejezései: igazi magyar accentussal - táj szólás nélkül - hullámoztak nagy, hófehér fogai közül. Két szemfoga, ha nevetett, a fogsorából kissé előbbállónak tűnt föl; (22) Ferenczi Zoltán így írt róla:

„.. .nem volt úgynevezett szép ember. Középmagasságú, szi­

kár alakja feltűnően széles vállakkal társult... Arcza sovány és halovány volt, szinte sárgásbarna; szemei aprók, feketék, vil­

logok... Alsó ajka a szokottnál kevéssé vastagabb, ...szája kicsiny és szép, de ha nevetett... egy előre álló felső szemfog

(28)

miatt egész arcza gunyoros... Haja szénfekete s már 25 éves korában mutatkoztak benne az ősz szálak; bajusza és szakálla világosabb volt, gesztenyeszínbe hajló. (23) Egykori aszódi osztálytársa, Dlhányi Zsigmond írta róla: „Én csak arra emlék­

szem, hogy egyik szemfoga feltűnő nagy volt. Mikor a kis diákokat meg akarta ijesztgetni, persze csak tréfából, mindig azt vicsorította ki a száján.” (24) Általában személye nem részesült abban a közkedveltségben és népszerűségben, mint költeményei. (23) „Születésemkor a sors őszinteséget mond, bölcsőmbe tette pólyának s én elviszem magammal a kopor­

sóba szemfödőnek” - írta magáról Petőfi. (25) Vajda János szerint: „Magánemberi jellemének mégis legkiválóbb vonása volt: a hízelgés, a szolgaság, a képmutatás iránti lángoló gyűlölet, megvetés, vagy talán helyesebben undorodás. (26) Röviden és ritkán beszélt, de a tömeget mindig megragadta szavai eredetisége és nézetei szélső határozottságával.” (26) Fejlődésben levő jellem maradt haláláig - írta róla Ferenczi.

(23)

Öltözködésében is igyekezett kitűnni a környezetéből.

Orlay (27) visszaemlékezése szerint „A mostani Deák téren sok viseltruhakereskedés volt az időben; Petőfi itt egy sötét­

zöld, sárga gombos frakkot, mely neki nagyon megtetszett, és egy magas tetejű fehér kalapot vásárolt.”

1844-ben Csokonaira emlékeztető ruhát (23) akart viselni.

Vahot Imre (28) elvitte őt Tóth Gáspár szabóhoz, aki csinált neki rövid prémes dolmányt, sujtásos mellényt és nadrágot, hozzá kunsági kis kucsmát viselt.

„Azután is magyar ruhában járt, s Egressyvel való barátsá­

ga után jó darabig egyformán öltözködtek, t.i. sima vagy virá­

(29)

gos fekete szövetből varratott magának attilát, hozzá alól zsinóros, gombos pantallont s az akkori szokás szerint nyakát többszörösen körülcsavarta hosszú nyakkendővel. így van levéve a Vahot által 1845-ben kiadott képén.

1845 második felétől nyakkendőt nem viselt; gallérét, mint ez számos külföldi költő, mint Shelley s Byron képein is látható, mélyen kihajtva hordta; e szokását megtartotta utóbb mint kapitány és őrnagy a forradalom alatt is.” (23)

IRODALOM ---

1. Petőfi Sándor: Útirajzok, Helikon Kiadó, 1987.

2. Petőfi Sándor összes költeményei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972.

3. Tompa Mihály költeményei, Miskolc, 1987.

Hermán Ottó Múzeumban található.

4. Kerényi Frigyes: Sötét órák.

Békéscsaba, Táncsics-sorozat, 8. fiizet.

5. Kéki Lajos: Tompa Mihály. Budapest, Franklin Társulat;

Magyar irodalmi intézet és könyvnyomda, 1912.

6. Tóth Tibor: Aranytól Aranyról. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.

7. Petőfi Sándor összes költeményei. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1972.

8. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza, III. kötet, 146. o.

Budapest, Franklin Társulat, 1896.

9. Horváth János: Petőfi Sándor. Pallas kiadása, 1922, Budapest.

10. Tompa Mihály: Dalfuzér, 1844.

Össze szedte, s írta Tompa Mihály Sáros Patakon és Selyeben;

Hermán Ottó Múzeum kiadása, Miskolc, 1988.

11. Erdélyi levele Szemere Miklóshoz, 1840. febr. 13.

(30)

írod. tört. Közi., 1905. 233.1.

12. Dr. Sebestyén Gyula: Petőfi népdalgyűjtése.

Ethnographia XXV. 1914.

13. Miklós Róbert-Kováts Dániel: Tompa Mihály költői útja.

Miskolc, 1991. 24. o.

14. Kodály Zoltán és Gyulai Ágost: Arany János népdalgyüjteménye.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952.

I. A gyűjtemény jelentősége. írta: Kodály Zoltán.

15. Seprődi János: Petőfi és a magyar népdal.

Pásztortűz. Minerva RT kiadása, VII. évf. 35. sz., 1921. dec. 15.

16. Isoz Kálmán: Petőfi-dalok, 1931.

17. Farkas Ernőd: Petőfi élete. Budapest, 1909.

18. Petőfi Sándor: Úti levelek.

19. Ferenczi Zoltán: Petőfi Sándor életrajza, II. kötet, 45. o. 1896.

20. Jókai Mór összes művei; Nemzeti kiadás, CVI. kötet.

Életemből I. Budapest, Révai Testvérek kiadása, 1907.

21. Jókai Mór: Életemből I. rész, Bp., 1907.

22. Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből. Budapest, 1909., XII. füzet.

23. Ferenczi Zoltán: Petőfi Sándor életrajza. II. kötet, 45. o., 1896.

24. Dlhányi Zsigmond: Petőfi Sándor, Békés megyei emlékek.

Békés megyei Közlöny, 1899., 61. sz.

25. Petőfi Sándor: Úti levelek. Vegy. művei III., 106.1.

26. Vajda János: Egy honvéd naplójából. Magvető Kiadó, Budapest.

27. Orlay Petrich Soma: Adatok Petőfi életéhez. Budapesti Szemle, tizenkilencedik kötet, 1879., XXXVIII. szám, 349. o.

28. Baróti Lajos: Petőfi-adomák. Budapest, 1908., 138. o.

(31)

P

etőfi

D

ebrecenben

„Bajza Józsefhez Debreczen, november 28-n 1843.

...nincs is reményem, hogy egyhamar játszhassam, mert annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizo­

nyosan belekerül két-három hónapba. Egész csontváz vagyok, így tengek Ínséges állapotban s itt kell a telet Debreczenben töltenem.” (1)*

„Nagy Ignáczhoz Debreczen, november 28-n 1843.

...szíveskednék mintegy negyven pengő forinttal segélyemre lenni, minek visszatérítésére mingyárt felgyógyulásom után minden erőmet fordítani el nem mulasztandom...

...m éltóztassék becses levelét ekkép czimezni: Petőfi Sándor színésznek özvegy Fogas Józsefné házában...” (1)

„III. levél, Debrecen, május 14. 1847.

...A z 1843/44-ki telet e kövér városban húztam ki éhezve, fázva, betegen egy szegény, de jó öregasszonynál, az isten áldja meg. Ha ő gondomat nem viselte volna, most e levelet a más világról írnám hozzád.” (2)

* A fejezethez tartozó irodalomjegyzéket lásd a 49. oldalon.

(32)

Petőfi Debrecenben, 1854 (Petőfi Irodalmi Múzeum)

(33)

Ebben a házban lakott Petőfi Sándor 1843-44 telén

„Pákh ebben az időben Debreczenben lakott. Egy este, tár­

saságból későn menvén haza, a kapuban egy vékonyan öltö­

zött, didergő alakot lát, aki félve szólítja meg. Petőfi volt.

- Azért jöttem hozzád, hogyha meghalok, legyen aki eltemettessen.” (3)

Petőfi „nov. 24—28-dika közt tette meg e keserves utat egyik részén szekéren, másik részén gyalog vonszolván magát s majdnem a végkimerüléshez jutva érkezett meg Pákh Albert lakására. Pákh Albert ebben az évben, mint jogász, Debre­

czenben tanult s egyszersmind nevelő volt Schwartz Sámuel

(34)

nevű ügyvédnél; nála volt lakáson is a régi színház tőszom­

szédságában”.

...Petőfi „midőn kissé magához jött, mert betegsége súlyo­

sabb részét Székelyhídon húzta ki, a debreczeni színház jegy- szedőnéjéhez, özv. Fogas Józsefnéhoz költözött s itt a Nagy- Várad-útcza végén egy kis szobácskábán húzta ki a deczem- ber-január hónapot s február elejét...” (4)

Kötelezvény

„Én Pákh Albert, kötelezem magamat azon esetben, ha Petőfi Sándor 150 forintnyi tartozását Fogasné asszonyomnak 45 nap alatt le nem fizetné, ez összegig kezességet vállalni s azt helyette lefizetni.” (5)

Petőfi István

Bátyám Debreczenben Fölépíti képzetem a kis lakot;

Rozzant volt már, azót’ összeroskadott, Hogy is állna!... romba dönté nagy búja, Mert elhagyta lángszellemű lakója. (6)

(35)

Úti levelek, III.

Debrecen, május 14. 1847.

..

.utitársaim azon gyönyörködtek, hogy én annyira gyönyör­

ködöm ...” (2)

„...nagyon boldog lesz az én Juliskám, mert én őt még a pusztánál is sokkal jobban szeretem, sokkal, sokkal! -

Este felé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen.” (2)

„Arany Jánoshoz

Debreczen, deczember 1. 1848.

...m egint Debreczenben vagyok. Bejöttem Erdődrül perepú- tyostul, m ert a környékbeli oláhok nagyon szerelmesen mosolyognak az odavaló magtárra és én nem akartam, hogy családom útjokban legyen.” (1)

Orlai Petrics Somához

Debreczen, deczember 12. 1848.

...m inden áron föl kéne Pestre mennem, de az út most oly rósz, hogy oda-vissza kéne legalább tíz nap, s ennyi időre nem hagyhatom el a feleségemet, ki napról napra közeledik a szüléshez.” (1)

„...Született Zoltán fiam deczember 15. 1848. déli tizenkét órakor, Debreczenben, a Harminczad-utczában, Ormós szabó házában, az utczára nyíló kapu melletti szobában...

(36)

...Nemsokára megkereszteltettem Zoltánnak. Keresztapja Arany János, a világ egyik legnagyobb költője s legbecsülete­

sebb embere, keresztanyja Arany Jánosné, amily egyszerű asszony, oly jó feleség és anya.” (7)

„Kossuth Lajoshoz

Debreczen, januárius 13. 1849.

...csak arra kérem önt, tetessen át a 28-dik zászlóaljtól Bem táborához.

Debrecen, Piac u. 20. sz. Az épület legnevezetesebb történelmi eseménye 1849 első öt hónapjára esik, amikor a városháza

emeleti balszámya Kossuth Lajos otthona, majd hivatala volt, egyetemben a Honvédelmi Bizottmányéval.

Kovács Gergelyné: Debrecen, Panoráma Magyar Városok sorozat; 1981. 59. o.

(37)

...adjon nekem a nemzet nevében a kormány egy kicsiny összeget, csak annyit, a mennyit legalább megérnek köl­

teményeim. ..

...E kis összeget is nem díjul, vagy ajándékba, hanem csak kölcsön kérem, hogy vele Bemhez menjek.” (1)

Csapó u. 16.

„Itt lakott Kardos István asztalosnál Vörösmarty Mihály és családja 2 bútorozott szobában, 20 Ft bérért. Itt helyezte el családját Petőfi 1849 januáijában, amikor a harctérre ment.”

(8)

„Arany Jánoshoz

Debreczen, február 14. 1849.

Jelenleg mint futár vagyok Debreczenben, s egy pár nap múlva lódulok vissza. Feleségemet, s fiamat, mikor Erdélybe mentem, hozzátok akartam vinni, csak az utósó napon hatá­

roztuk el, hogy itt maradunk Debreczenben és ez volt mind­

nyájunk szerencséje, mert Szalontáig mind a ketten elfagytak volna. Itt laknak Vörösmartyéknál, mind a kettő egészséges.”

„...fődolog az volt, hogy Budapestről január 2-kán megin­

dulva, 1849-dik évi január 10-kén csakugyan szerencsésen megérkeztünk Debreczenbe” - számol be Vachotné útjukról.

„...A z előre megrendelt lakást, két-két tágas, bútorozott szobát, s fél-fél konyhát, mind mi, mind Vörösmarty ék, azon­

nal elfoglaltuk, illetőleg elfoglalták, - még pedig egymással átelleni házakban, a Csapó utcában, mely ama válságos télen

(38)

Debrecen, Csapó utca. Itt lakott Petőfiné Vörösmartyéknál valódi magyar írók utcája lön, a mennyiben nem csak Vörösmartyék, és mi, de Petőfíék, Jókaiék, Bulyovszkyék, Kemény Zsigmond báró, Sárosy Gyula s ha jól emlékszem, még Vas Gerebenék is ugyan azon utcában laktak.”

„...Sajátságos telet éltünk Debrecenben: ... délelőttönként eljöttünk ha érdekesebb tárgy fordult elő, az ország­

gyűlésekre, Vörösmartynéval és Petőimével, - ki mellékesen mondva, csecsemő fiacskájával, Zoltánnal, Vörösmarty éknál vett lakást, s nálok evett is, midőn félje mint honvéd, Erdélybe téteté át magát Bem táborába. - Délutánonként pedig vagy mi mentünk át Vörösmartyékhoz, vagy ők hozzánk Petőimével együtt, hogy míg férje haza jő együtt töltsük az estét.” (12)

(39)

„Mészáros Lázárhoz

Tisztelt hadügyminiszter úr!

...É n tettem már annyi szolgálatot a hazának, hogy nekem meg lehetne azt engedni, hogy a hazát nyakravaló nélkül véd- hessem ...

...teljesíteni fogom hazafiúi kötelességemet, egyszerű pol­

gári öltözetben, mint közkatona.

Debreczen, febr. 17. 1849.” (1)

„...az

elszállásolási bizottság, mely a Debrecenbe menekült kormány és országgyűlés, a miniszterek, főrendek és kép­

viselők elszállásolásáról gondoskodott, a Vörösmarty-család számára a Csapó-utczai 329, - most 16. sz. háznál bérelt ki szobát havi 20,-Ft-ért. Ide költözött Vörösmarty és családja:

.. .Itt töltött köztük néhány hetet, Petőfiné Zoltán fiával együtt, a mikor Petőfi Erdélybe ment Bem seregéhez.

Ez a ház Kardos Istváné volt; most is az ő özvegyének a bir­

tokában van. Ötven év óta alig változott valamit. Egyszerű, minden dísz nélkül álló tisztes öreg épület. Három vasrácsos ablakkal és hegyes tűzfallal néz az u tczára...”

„Mikor pedig Petőfi elment Erdélyországba - ide hozták a feleségét meg a kis Zoltánt, a ki még akkor bölcsőbe való gyerek volt. Mintha még most is látnám azt a daczos szép asz- szonyt, rövidre nyírott hajával. Petőfi Zoltán mellett száraz dajkát tartottak. Csinos barna menyecske volt a dajka. Julis- nak hívták. Egy idevaló szegény csizmadiamester leánya volt.

(40)

A vezetéknevére már nem emlékszem jól. Azt hiszem Líbiai volt a neve.”

Petőfi itt látogatta meg őket.

„Máskor az öreg Petőfit láttam itt. Épen akkor nem voltak ide haza. Az öreg ember - egyszerű, közönséges ruhában volt - leült a tomáczban, egy székre s ott várta haza menyét, unokáját.” (9) - mesélte a háziasszony.

„Arany Jánoshoz

Debreczen, február 22. 1849.

Feleségemnek minden áron hozzátok kell mennie.” (1)

Szendrey „.. .Zoltán születése után Debreczen város határában a Szepes pusztán tanyabirtokot vásárolt...”

„Petőfiéket Debreczenben szerette volna m egtelepiteni...”

„a tanya körülbelül 30 nyilas, vagyis 160-165 kát. hold ter­

jedelmű birtok.” (10)

1849. január elején „Szendrey Ignácz két házat vásárolt Debrecenben. Az egyik Varga utca 2172 (jelenleg Szent Anna utca 7.) valamint egyidőben vett Szepesi tanyát lányának és vejének szánta, a másikban - Péterfia utca 345 (Kálvin tér 2.) ő akart lakni.” Az irodalom nem egyértelmű. (10)

„A mi a kis földbirtokot illeti, arra vonatkozólag talán nem érdektelen följegyezni, hogy azt a vásárlás előtt Szendrey Ignácz megmutatta vejének és leányának is. Egy januári

(41)

napon 1849-ben történhetett ez. A tanyai lakóházhoz, mely jókora emelkedésen áll, a dülőútról nagy fasor visz; a ház háta mögött félkörben terül el egy jókora gyümölcsös és virágos kert. Igen kedves hely volt az nyáron, a sűrű lombok közt igen szépen odalátszottak a debreczeni tornyok s a szomszéd cserepes és fás tanyák, amikkel a fekete homokú, gazdag búzatermésü Szepes-puszta már akkor is be volt népesítve.

Petőfi képzeletét nem zavarta a lombtalan téli tájkép, s a föl­

deket borító hólepel egyhangú fehérsége; a puszta természet­

imádó fia kitört belőle és elragadtatással egyezett bele a vásárlásba.

így beszélte el ezt Szendrey Ignácz az atyámnak” - emlék­

szik Déri Gyula - „és megmutatta azt a helyet is a lakóház padlatos szobájában, hol a majorosné rövid ozsonnával meg­

vendégelte őket.”(l 1)

A Városi Tanács csak 1849. április 25-én hagyta jóvá az adásvételt. A szerződést május 21-én kötötték, és a ház 1850.

pünkösd napján szállott át Szendrey birtokába. M indkét ház ezek szerint Szendrey nevén volt, de hol volt már ekkor a Petőfi család?

„Petőfi 1848—49-iki debreczeni időzésének értékes emlékéül szolgál az a díszes kard, mely Rickl Géza debreczeni nagy- kereskedő és földbirtokos féltékenyen őrzött tulajdona s melyről néh. Kiss Sándor volt 1848-49-iki honvéd ezredes a következő bizonyítványt állította ki:

(42)

CSÁTHY F E R E N C Z

könyv-, papír- és zenemííkereskedése

Debreczen,

ti. Egyháztár 2. szám.

Szendrey Ignácz debreceni háza a Péterfia u. 345-ben (ma Kálvin tér 2.)

(43)

Másolat az eredetiről:

Bizonyítvány

Rickl Géza úr felszólítására ezennel bizonyítom, hogy a bir­

tokában lévő kard pengéje valósággal a Petőfi Sándor kardja volt, melyet az 1848. márcziusi napokban hordott, ilyen kard­

ja volt még azon időben Jókai M órnak és Vasvárinak, ezen kardok mind a Kim er fegyvergyárostól vásároltattak, ha még valaki a Kimer üzletben ez időből él, emlékezhetik reá.

A kard jelenlegi hüvelye nem eredeti, mert a kard hosszabb ideig elásva lévén végképpen tönkre ment.

Petőfi Sándor 1848. év téli hónapjaiban Debreczenben időzvén már mint honvédkapitány ezen díszkardot nem hasz­

nálhatta mint szolgálati kardot, és egy nállam töltött barátsá­

gos vacsoránál meglátta Rickl József nemzetőri lovasfőhad­

nagy csinos szolgálati kardját s felszólította, nem volna-e haj­

landó ezen kardját az ő díszkardjáért elcserélni, mire Rickl József úr készséggel ráállott s így megtörtént a csere. így jutott a kard Rickl József úr birtokába.

Ezen ténynél többen voltak jelen, úgymint Jelics József würtenbergi huszárszázados, Gulácsy Imre vadászőmagy, Brunner Eduárd, kik már jelenleg életben nincsenek. Rickl József úr halála után egyetlenegy fia, Géza örököse tulajdoná­

ba jutott, amelyet jelenleg is bir.

Kelt Debreczen, deczember 30-án, 1895.

Kiss Sándor, s. k. ” (12)

(44)

Történik egyszer, úgy szeptember hó elején, 3-dik, vagy 4-dik napján - h ja K. Tóth Mihály úr - hogy Petőfi este 11 órakor hatalmasat csenget az ő lelkészi lakása ajtaján, s a cseléd által bebocsáttatván, a cselédnek megparancsolja: a lelkész urat rögtön keltse fel, dolgozószobáját pedig nyissa föl, hol várni fog reá. Tóth Mihály úr félpongyolában bement a dolgozó- szobába, Petőfit a divánon végig nyúlva találván. Fölugrott:

„Uram - mondá kiáltva - én szerelmes vagyok!”

„Az nem nagy - válaszolt a derék - az élet ily ifjú korában a szerelem valami nagyon természetes.”

„Szép, nagyon szép leányba, ifjúba és lángeszűbe vagyok szerelmes, uram!”

,A nnál derekabb - csak az a kérdés, hogy e nagyon szép s lángeszű leány viszont szereti-e önt, s általában szerelmes-e már?”

„Őszintén megvallom — íija Könyves Tóth Mihály úr - nem tudtam, hogy Erdélyi Rózát vagy Király Jankát tekinti-e ő szerelme tárgyául, mert e jellem zés mindegyikre illet”, s a beszélgetést úgy igyekezett irányozni a derék lelkész, hogy ebbeli kétkedés bizonyosságot nyerjen.

„Uram - folytatta egészen lángra hevülten - az én szerelmem tárgya az, a kit, mihelyt az élet színpadára kilépett, a két magyar haza bálványozott, ezt imádom én s ez mondta egy negyed órával ezelőtt, hogy nőmmé lesz és én azért jöttem önhöz, hogy e dicső lénnyel eskessen össze.”

Ez igékből megértette az aggódó lelkiatyja, hogy sem nem Róza, sem nem Janka forog szóban, egész nyugodtsággal kérdezte: „hát kicsoda az a bálványozott dicső leány?”

(45)

Debrecen, Kálvin tér 9-11 sz. házak Könyves Tóth Mihály és Erdélyi József házai voltak

„Hogy kérdezhet művelt ember ilyesmit, hát van-e több élőlény az egyetlenegyet kivéve, a ki ifjú, szép, lángeszű, a ki a két magyar haza kedvese? Önnek ezt már tudni kellene s kell, hogy tudja: - az én szerelmem Prielle Kornélia.”

„Nagyon örvendek, hogy egy ilyen szép szövetség meg­

kötésére engem szólított föl uramöcsém s készen állok az előt­

tem igen kedves hivatalos kötelesség teljesítésére.

„Épen ilyen ember kell nekem, a ki kész. - Megyek, hívom Kornéliát.”

„De most éjfélben csak nem akar ön esküdni? Nem is sza­

bad éjjel esketni, az esketés törvénytelen lenne kánonjaink

(46)

A mai Kálvin tér 9—11.

(47)

értelmében. Ráérünk reggel is, ha az isten fölviraszt bennün­

ket. Aztán még azt is meg kell kérdeznem és tudnom, hogy van-e dispenzáczió a 3-szori hirdetés alól mind az ön, mind Kornélia részére. Úgy tudom, hogy Prielle Kornélia rom. ka- tholikus s az ő részére a váradi püspök adhat engedélyt.

Készen vannak-e minden szükséges okmányok.

„Okmányok! Hát még mi? Én azt gondoltam - mások is azt mondták - hogy ön okos ember s íme csak olyan ostoba, mint akármelyik falusi pap. Hiszen ha mindazon okmányok m eg­

volnának, melyekről ön beszél, akármelyik tökfílkó pap összeesketne. Nincs nekem semmi okmányom. Van szivem, s ez tele szerelemmel. Ezt a szerelmet szivembe az az isten támasztotta, a kit állítólag ön, mint pap imád. Hogyha hű szol­

gája az igaz istennek, hódoljon az ő parancsának - kösse meg szövetségünket tüstént s adja reánk az isten áldását, mert mi arra méltók vagyunk.”

„Ezen nem épen finom nyilatkozat és a páthosz, mellyel el mondva volt s az éjféli idő, a mikor történt minden önural­

kodása mellett is izgatottságba hozta a lelkész urat. Néhány perczig szótlanul nézett a költőre. Ekkor hideg nyugodtsággal mondá neki, hogy a törvényes kellékek hiányában egyál­

talában nem ajánlkozhatik kívánságának s kérésének bármely részben is teljesítésére.”

„Ön a híres magyar város, Debreczen reformált lelkésze egy hajszálnyival nem különb ember a legbigottabb oláh papnál, vagy a legravaszabb jezsuita barátnál. Egyik pap eb, másik pap kutya.” - E szavakat vad hahotával kísérte, kalapját fel­

nyomta, a szobaajtót tárvanyitva hagyva, az utczaajtót kemé­

nyen becsapva eltávozott.”

(48)

„Másnap reggel 8 órakor elment a debreczeni rom. kath.

préposthoz, b. e. Molnár Péter uramhoz, előadta, hogy ő mint protestáns a ref. lelkész által akarta magát összeeskettetni Prielle Kornéliával, de az a ref. lelkész a Kornélia részére valami püspöki dispenzácziót követel. Most azért jött, hogy a prépost 24 óra alatt m indkettőjük részére dispenzácziót szerezzen s őket eskesse össze.”

„Igen, igen, édes fiam, azt jó l cselekszed, hogy pápistává leszesz, de hát meggondoltad-e jó l és tudod-e a rom. kath.

anyaszentegyház tanait, hitczikkejeit? Nagyon rövid idő a 24 óra. Ennyi idő alatt a posta sem tér vissza. Egy hét alatt min­

den meglesz.”

„Hát oly szamárnak gondol engem főtisztelendő prépost úr, hogy én a hitczikkejeiért leszek pápistává? s mit gondoljak én meg, mikor szerelmes vagyok. Ha 24 óra alatt itt nincs Váradról a dispenzáczió - pápistává nem leszek. Isten önnel, vagy inkább átkom önnel.

Molnár Péter prépost majd sóbálvánnyá lett, s 10 óra tájban az akkori kir. biztos Detrich úm ál jelentést tőn e vakmerő embernek megfenyíttetése végett. Detrich nem tett semmit Petőfi személyére nézve, de ezen jelentés következtében megerősítette az akkori czenzor eljárását, miszerint a czenzor nem engedte, hogy azon estén elszavalhassa Petőfi a szín­

padon az »Erdélyben« czimü nagyszerű költeményét, mely­

ben az erdélyi unió tárgyában oly égető eszméket ír. Ez alka­

lommal mondá Petőfi a piarista szerzetbeli czenzomak: »Az alföldi nyájak körül sok szamarat, a magyar irodalom körül sok szamár czenzort ismertem már, s bátran mondhatom, hogy úgy az alföldi szamaraknak, mint az irodalmi szamár czen-

(49)

zoroknak zoológiájában a legelső prototyphon szamár a deb- reczeni piarista czenzor.« Ezzel végig kongottak léptei a zárda folyosóján. A czenzor azonban - nem mint főnöke a szerzet­

beli prépost - mosolyogva nézett a veszekedett sebesen vág­

tató vad poéta után.

Ez utóbbi körülmény sejtelmet ad arra nézve, miként nem 1846. szeptember havában, hanem októberben történhetett a leírt esemény Petőfivel, és így Könyves Tóth Mihály úr tévesen emlékezik vissza a napokra, miután az »Erdélyben«

czimű verset Kohón írta gr. Teleky Sándor vendégszerető házában, s innen október közepe felé tért vissza Pest felé, útba ejtvén Debreczent.

Nem tartozik ugyan egyenesen a dologra, mint a mellett a recziproczitás elvénél fogva megemlítem, miként Prielle Kornélia, Petőfi szerelme tárgya, 1847. év szeptember 15-én Debreczenben a reformált egyház tagjai közé lépett.

Még egy adomát akarok Petőfiről elmondani - Könyves Tóth Mihály úr elbeszélése után. 1848. deczember havában, mikor Zoltán fiát kereszteltetni vitte a bába - Petőfi még aludt s felköltötték, hogy adjon 10 garast, ennyi volt a beiratási díj.

- Petőfi dühbe jött, hogy felköltötték, belem arkolt a nadrágzsebébe, kivette abból a magyar vaskos 4 és 1 kros réz­

pénzt s az egész marok rézpénzt úgy vágta a bábához és a szobában voltakhoz, hogy a bábának az ábrázatán, a többinek pedig kinek kaiján, kinek vállán egy hétig is meglátszottak a vaskos rézpénzdarabok nyomai.” (13)

(50)

IRODALOM

1. Dr. Badics Ferencz: Petőfi levelei. Budapest, 1910;

Petőfi Könyvtár.

2. Petőfi Sándor: Útirajzok. Helikon kiadó.

3. Váradi Antal: Regényes rajzok Petőfi életéből.

Petőfi Könyvtár, III. füzet, 46. o.

4. Ferenczi Zoltán: Petőfi Sándor életrajza, I. kötet, 328. o.

Budapest, 1896.

5. Farkas Ernőd: Petőfi élete.

Budapest, 1909. Petőfi Könyvtár, X. 1. füzet, 133. o.

6. Bajza József dr.: Petőfi István versei.

Budapest, 1909. Petőfi Könyvtár, XVII. füzet.

7. Déri Gyula: Petőfi Zoltán.

Petőfi Könyvtár, XV. füzet, Budapest, 1909.

8. Julow Viktor: Debrecen irodalmi emlékhelyei.

A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1958-59.

1960. 181-193. o.

9. Zoltai Lajos: Vörösmarty és családja.

Debreczeni Ellenőr, 1990. november 26.

10. Zoltai Lajos: Petőfi apósa mint debreczeni cívis és birtokos Debreceni reggeli újság, VI. évfi, 1899. 103. sz.

11. Zoltai Lajos: Petőfi Zoltán.

Debreceni reggeli újság, 1899. VI. évfi, 108. sz.

12. Géresi Kálmán: A debreczeni színészet vázlatos története 1798-1898.

13. Péchy Imre: Petőfi Debrecenben. Reform, 1874. 142. sz.

14. Vachot Sándomé: Rajzok a múltból.

Emlékirat I-IV. füzet, Budapest, 1887.

(51)

P

etőfi

I

stván

A költő öccse 1825. aug. 18-án született Szabadszálláson.

Azért itt, mert anyja itt volt látogatóban a húgánál. (Sándor születésének éjjelén is állítólag úton voltak a nagy hidegben.) Már gyerekkorában is szívesen tevékenykedett a gazdaságban, 6 éves korától lovagolt, mindvégig híres lovas maradt. A két testvér között mindig jó viszony volt annak ellenére, hogy Sándor inkább csendes gyerek maradt. István jó tanuló volt az iskolában, szépen énekelte a népdalokat. Verse is jelent meg 1848-ban az Életképekben. A szabadságharc kitörésekor ön­

ként állt katonának. Buda ostrománál már főhadnagy lett, majd százados. A világosi fegyverletétel után mint közlegényt vitték a császári seregbe, Tirolba, majd Schleswig-Holsteinba.

Hazajövetele után Péterváradon telepedett le, de 1853 elején sógorának, Horvát Árpádnak lakásán elfogták, mint akire újabb forradalom kirobbanása esetén számítani lehetne. Márc.

7-én 3 évi sáncmunkára ítélték. Theresienstadtban és Prá­

gában raboskodott. Ezen évek alatt tanult meg előbb németül, majd franciául. 1856-tól 1 évig Brünnben katonáskodott.

1857. szeptembertől Dánosra ment nevelőnek Gaylhoffer János földbirtokoshoz. Itt ismerkedett meg későbbi feleségé­

vel, Antóniával. Szendrey Ignác közvetítése által állást kapott Geiszt Gáspár csákói birtokán, mint gazdatiszt. Ötévi várako­

zás után házasodott meg, és ez a hosszú várakozás oda veze­

tett, hogy a házasság mindössze 8 hétig tartott.

* A fejezethez tartozó irodalomjegyzéket lásd az 52. oldalon.

(52)

Geiszt Gáspár csákói birtokán lévő ház Petőfi István lakása

(53)

Geiszték szinte családtagnak tekintették.

1880 elején halálsejtelmek lepték meg. Ápr. 28-án végren­

deletet készített. Rosszul lett, majd átmeneti javulás után május 1-jén meghalt. A csákói uradalmi temetőben temették el. Emlékkövén ez volt az egyszerű felírás: Petőfi István sz.

1825 f 1880.

1908 őszén a Petőfi Társaság a Petőfi család többi tagjaival együtt őt is a budapesti Kerepesi temetőben temettette el. Első sírköve a Kondorosi iskola udvarán áll, ahol emlékét kegyelet­

tel őrzik.

Petőfi István síremléke a kondorosi általános iskola udvarán

IRODALOM ---

1 Bajza József dr.: Petőfi István versei. Bp., 1907.

(54)

A Petőfi család síremléke Budapesten, a Kerepesi úti temetőben

(55)

P

etőfi

I

stvánné

Petőfi Istvánná Gaylhoffer Antónia

Gaylhoffer János és felesége, W éber Erzsébet gazdag em­

berek voltak. (1, 2)* Négy gyönyörű kastélyuk volt, kettő Dánoson, egy Alsó-, egy pedig Felsőnyáregyházán. (2) Petőfi

* A fejezethez tartozó irodalomjegyzéket lásd az 59. oldalon.

(56)

István járt Dánoson, mint bujdosó (1), barátja volt Gaylhoffer János és Bőhm János, akik később sógorok lettek. A Gayl­

hoffer családban volt még két fiú, Mihály és Gyula, mellettük nyert nevelői állást István 1857 szeptemberében. Verseinek tanulsága szerint három lány is volt, Antónia volt a „Három rózsa” egyike. (1 ,3 )

1857. szeptember 25-én látta először a 15 éves lányt, aki rögtön megtetszett neki, és Tónika is érdeklődéssel fordult a napbamította, ügyesen lovagló fiatalember felé. (1, 4) Köl­

csönös vonzalom alakult ki köztük, de házasság nem jöhetett szóba egy állástalan, vagyontalan fiatalemberrel. A versek nem voltak hatástalanok, am elyeket István Dánoson írt Antóniához:

Azt kérdezéd kedves leány:

Mi lelt engem, mi bajom?

Megmondom hát, mi bánt engem, Mi fáj nekem: mert szerelmem Titokban kell tartanom.

(Azt kérdezéd...

Dános,

1858) Petőfi Istvánt, Petőfiné Szendrey Júlia apjának segítségével

1858-ban ispánnak alkalmazták, majd 1863-ban kinevezték tiszttartónak a Kondoros közelében levő Geist-Csákóra. (1) A Gaylhoffer család nehezen bár, de beleegyezett az eljegy­

zésbe, amit meg is tartottak 1863 júliusában. Augusztusban Petőfi Sándor fia, Zoltán Csákóra költözött nagybátyjához.

Külön szobát kapott a tiszttartói házban, amelyben régen a gazdaasszony lakott. (5) Ebben az időben már gond volt a

(57)

Zoltán tanulásával, magatartásával. Anyja nem akarta Pesten tartani mostohaapja egyre furcsább szokásai miatt. (6)

Antónia és István 1863. december 26-án megtartották eskü­

vőjüket az alsónyáregyházi kastélyukban. (2) Antónia rádöb­

bent, hogy a hosszú várakozás ideje alatt szorosabb kapcsolat alakult ki az egyik „pusztai asszony” és István között, ami nem szűnt meg a házasságkötés után sem. (2) Antónia összecso­

magolt, Kondorosra utazott, apjának halálos ágyához, és soha többé nem találkozott a férjével, nem válaszolt leveleire sem.

(2 ,3 )

A Gaylhoffer család nagy lábon élt, s a családfő halála után özvegye az alsónyáregyházi kastélyba költözött, amelyhez

100 hold föld maradt meg.

Antóniának nem volt igazi otthona, gyakran váratlanul ke­

reste fel mezőtúri rokonait, és ugyanolyan hirtelen távozott.

Először Vácott élt legkisebb húgával (1, 4, 7, 8, 9), majd Fehérvárcsurgón másik leánytestvérénél. (4)

Petőfi István végrendeletében feleségére hagyta 400 holdas dévaványai birtokát. (2) Röviddel ezután rosszul lett, s ne­

gyednapra meghalt (3) 1880. május 1-jén. A csákói uradalmi temetőbe temették. Felesége zokogva borult koporsójára. (3, 10) M ikor a Petőfi család tagjait 1908-ban közös sírba helyez­

ték a budapesti Kerepesi úti temetőben, ezen a szertartáson jelen volt Petőfi Istvánná. (4) Rokonaival előbb Pestre költö­

zött, majd velük együtt Abonyba 1914-ben. (1, 4) Életének utolsó szakaszában Járdány Gyuláné Gaylhoffer Erzsébet ápolta. (2, 4) Itt halt meg 76 éves korában, 1918. augusztus 2- án. (4) A Petőfi Társaság saját halottjaként temettette el Abonyban. (1)

(58)

Petőfi István és Gaylhoffer Antónia síremléke Abonyban

(59)

Geiszt-Csákói kastély

A Geiszt-Csákói kastély kápolnája

(60)

IRODALOM

1. Irányi István: Petőfi István. Békéscsaba.

2. Irányi István: Petőfi István. Békési Élet, 1973. 1. sz.

3. Dr. Bajza József: Petőfi István versei. Budapest, 1909.

Petőfi Könyvtár, XVII. füzet.

4. Petőfi Istvánná, a magányos asszony. Lobogó, 1977. július 7.

5. Irányi István: Petőfi Zoltán. Szarvasi füzetek, 4. sz.

6. Dr. Mikes Lajos és Demői Kocsis László: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása. Budapest, 1930.

7. Jakus Lajos levele, Penc, 1988. november.

8. Tragor Ignác: Vác utca nevei és terei. Vác, 1918., 95.

9. Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon.

Studia Comitatensia 3., Szentendre, 1975.

Tanulmányok Pest megye múzeumaiból.

10. Goda Péter-Köteles Lajos: Kőrös Sárréti Útikalauz. Kondoros, 1984.

(61)

S

zendrey

I

gnác

Szendrey Ignác, Petőfi apósa 95 éves korában, 1895-ben

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

41.. Az énekes technikában ezt a hangképzési módot messa di voce- nak nevezik. használatának gyakoriságát, mértékét. „Kezdjük el a vonást er ő sen,

Mert a cím mint para- textus a genette-i definíció alapján olyan zóna a szöveg és a szövegen kívüli világ között, „amelyet nemcsak a tranzit, ha- nem a tranzakció

Azt kellett volna felelnem; nem tudom, mint ahogy nem voltam abban sem biztos, hogy akár csak a fele is igaz annak, amit Agád elmondott.. Az tény azonban, hogy a térkép, az újság,

Homotróp/heterotróp kooperatív hatás Azonos/más második ligand kötését

[gI using high-resolution electron energy loss spectroscopy (HREELS).. The Auger transition of adsorbed oxygen on a boron-containing surface appeared at 513 eV at

However, boron impurity segregated on the surface of Rh exerted a dramatic influence on the adsorptive properties of this surface and caused the dissocia- tion of CO 2 at 270-300

Becz Pál • Egyéb költemények Fehér temetés..

Kaplan elgondolását kiigazítva azt azonban le kell szögeznünk, hogy az itt és a most szótípusként nem a tiszta indexikusok, hanem a valódi demonstratívumok közé