Az 1930-as, 40-es években nem múlt el falusi lakodalom, névnap, családi összejövetel, hogy ne énekeltek volna jó néhányat el ezekből a dalokból. 1981-ben egy autóbusz-kirán
dulás alkalmából Erdődről, Kohóról hazafele jövet végig
énekeltük az utat, de csak mi, az idősebbek. A fiatalok nem
igen ismerték a dalokat, de volt, aki az isten szó miatt nem merte énekelni.
Igaz, hogy a dallamok nem pentatonban vannak, mint ame
lyeket az iskolában tanulnak a gyerekeink, de ha jók voltak Petőfinek és az ő szüleinek is, érdemes nekünk is megtartani az emlékezetünkben.
Részlet a Hermán Ottó Múzeum Istvánffy pályázatára beadott írásból
Hatvány Lajos Beszélő házak c. könyvében nagy gonddal rögzíti Petőfi lakóhelyeit. De saját, igazi otthona sohase volt.
Pedig talán egyetlen költő se ír annyit otthon és boldogság utáni vágyáról, mint Petőfi. A boldogság és a jó meleg szoba képe szinte eggyé olvadt képzeletében, ha a családra, otthonra gondolt.
„Milyen boldogság most a jó meleg szoba, S meleg szobában a barátságos család.”
(A téli esték)
„A tanyában, jó meleg szobában, Pattogó, szikrázó tűz körül
Az aggastyán, a félj, a menyecske És egypár kis pajkos gyermek ül.”
(Bolond Istók)
„Mi boldogok valánk, mert jó k valánk”
(Karácsonkor)
A segesvári csata emlékműve
De a meleg szobából kevés jutott neki, különösen attól kezdve, hogy az önálló élet útjára lépett. A soproni kato
náskodása alatt ha „Őrt állott és szép, csillagos éj volt, belefújt a tíz körmébe, sebesen loholt le és fel a keskeny deszkapallón”
(17) Kétheti menetelés kimerítette, kórházba került, és bete
geskedése miatt leszerelték. Ezután diákoskodott Pápán. Itt
„szállást Orlayék háziasszonyánál bérelt havi két váltóforin
tokért. Ezért kapott egy földre vetett szalmazsákot, párnát és takarót.” (17)
Júliával való ismeretsége után így számol be erdődi útjáról 1847 májusában:
„Boldog vagyok. Mind örökre... Dicső, dicső leány! téged kerestelek ifjúságom kezdete óta.” (18)
Azt tervezte, hogy a szabadságharc befejezése után Erdély
ben telepszenek le.
, ,Azokon a szép kék hegyeken túl Fogsz te élni, kedvesem ezentúl, Ott fogsz élni boldog férjed mellett, Kit boldoggá egyedül szived tett;
Odaviszlek szép Erdélyországba, Láposvölgyi regényes magányba.”
Petőfi:
Azokon a szép kék hegyeken tú l...Aztán szinte jóslatként írta e sorokat:
Már én is tudom, mi a Boldogság, meghalhatok
„Ez az élet egy befejezett örök ifjúság volt.” (19) Élete és költészete egyszeri csoda.
Petőfi halálának, illetve eltűnésének hatalmas irodalma van.
Nem hiába maradt fenn az a mondás, hogy: Eltűnt, mint Petőfi a ködben. Bathó Ferenc, aki rokona volt a Szendrey családon keresztül, Marosvásárhelyen találkozott utoljára Sándorral 3 nappal a segesvári csata előtt. (20) 1850 áprilisában egy hód
mezővásárhelyi asszony látta Petőfit. Átszaladt a mágocsi pusztára Bathó Ferencért, akivel élete részleteiről beszélt az ide
gen férfi. De mire apósa azonosíthatta volna, már nem találta ott. (20) Utoljára Gyalókay Lajos kínálta fel a menekülés lehetőségét a költőnek a csatatéren. Ő megmenekült a szekéren, de Petőfi nem tartott vele. A Magyar Nemzet 1988. július 14-től folytatásokban foglalkozott a témával; hogyan halt meg Petőfi?
A Vasárnapi Hírek 1988. dec. 26-i számában a Megamorv Kazánfejlesztő Iroda kutatásaival kapcsolatban felveti a kér
dést: Igaz-e, hogy az 1856 májusában Barguzinban elhunyt Alekszandr Sztyepanovics Petrovics magyar őrnagy és költő:
Petőfi volt. 1985 szeptemberében a Vasárnapi Hírek beszá
molt V. Tyivanyenko munkácsi irodalomtörténész felté
telezéséről, hogy a Szibériában elhunyt Alekszandr Petrovics azonos Petőfi Sándorral. Hadifogolyként került e tájra, és fele
ségül vette Tatjana Kuznyecovát. Csita környéki tanyáját Kis
kőrösről nevezte el.
Az Új Tükör 1988. jan. 31-i számában beszámol egy fehér szakállas vén muzsikról, akivel dr. Feri Sándor egykori karpaszományos tizedes Petrográdban találkozott 1920-ban.
Azt mondta az öreg, hogy ő mint magyar honvéd 1849-ben esett fogságba, Szibériában élt, és haza szeretne jutni Magyarországra 71 évi fogság után. Egy évig gyalogoltak a Kárpátokon át Szibériába, ahova 1915-ben fogoly magyar bakákat telepítettek. Elmesélt mindent, amit a Petrovics csa
ládról tudott, és azt mondta, Sándor, a költő unokaöccse volt.
Később sikerült hazajutnia, de itthon rövidesen meghalt. A le
véltári kutatások szerint több magyar nevű fogoly volt Szibé
riában a szabadságharc évei után is, akik részben Lengyel- országon keresztül kerültek ki.
Sok emlékhely van még meg, ahol Petőfi járt, és ahol a szabadságharc eseményei zajlottak. Vigyázzunk épségükre, és legalább szívünkben őrizzük kegyelettel, m int Kányádi Sándor teszi soraiban:
Haldoklik az öreg tanú Petőfi vén körtefája, Azt beszélik, ő látta volt Verset írni utoljára.
Hiába Vörösmarty nyelvének fenséges zengése, a kortárs Arany komolyságának gyönyörködtető mélysége, századunk óriásainak rádöbbentő, szépséget sugárzó művei, szemünk
ben, de talán a külföldiek szemében is Petőfi az örök költő szimbóluma a magyar irodalomban, lendületes fiatalságával,
szabadságvágyával, hazaszeretetével, amelyért kész volt felál
dozni az életét is.
Lengyel József, székelykeresztúri sebészorvos így számolt be 1849. július 31. délutánról: lovon menekült Héjjasfalva felé. Fehéregyházát mintegy 600 méterrel elhagyva „egy domb
ra érve visszanéztem, s Petőfit hittem felism erni... amint fedetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyával futni láttam.” (Magyar Nemzet, 1988. július 25.)
E végzetes délutánnak emlékét őrzi Fehéregyházán a Petőfi Múzeum és két emlékmű is. Ha arra visz útjuk az Erdélybe látogatóknak, ne kerüljék el e helyet.
Milyen volt ez a lelkes ifjú? Kortársai, barátai tollából talán elfogulatlan rajzot kaphatunk külső megjelenéséről. Jókai szerint: „Petőfinek arcza és alakja nem volt az, amit daliásnak nevezünk: arcza kifejezése komor, rideg volt, termete szűk- vállú, járása nagy lépésű, mint a távgyaloglóké; hangja tompa, de mikor az ihlet lángja átmelegítette, ez a mozdulatlan arcz ragyogott.” (21) ...beszéde kellemesen hangzó, tisztán arti
kulált, minden táj szólástól ment és bensőségteljes volt. Az „S”
betűt kissé öblösen ejtette. Szabatos kifejezései: igazi magyar accentussal - táj szólás nélkül - hullámoztak nagy, hófehér fogai közül. Két szemfoga, ha nevetett, a fogsorából kissé előbbállónak tűnt föl; (22) Ferenczi Zoltán így írt róla:
„.. .nem volt úgynevezett szép ember. Középmagasságú, szi
kár alakja feltűnően széles vállakkal társult... Arcza sovány és halovány volt, szinte sárgásbarna; szemei aprók, feketék, vil
logok... Alsó ajka a szokottnál kevéssé vastagabb, ...szája kicsiny és szép, de ha nevetett... egy előre álló felső szemfog
miatt egész arcza gunyoros... Haja szénfekete s már 25 éves korában mutatkoztak benne az ősz szálak; bajusza és szakálla világosabb volt, gesztenyeszínbe hajló. (23) Egykori aszódi osztálytársa, Dlhányi Zsigmond írta róla: „Én csak arra emlék
szem, hogy egyik szemfoga feltűnő nagy volt. Mikor a kis diákokat meg akarta ijesztgetni, persze csak tréfából, mindig azt vicsorította ki a száján.” (24) Általában személye nem részesült abban a közkedveltségben és népszerűségben, mint költeményei. (23) „Születésemkor a sors őszinteséget mond, bölcsőmbe tette pólyának s én elviszem magammal a kopor
sóba szemfödőnek” - írta magáról Petőfi. (25) Vajda János szerint: „Magánemberi jellemének mégis legkiválóbb vonása volt: a hízelgés, a szolgaság, a képmutatás iránti lángoló gyűlölet, megvetés, vagy talán helyesebben undorodás. (26) Röviden és ritkán beszélt, de a tömeget mindig megragadta szavai eredetisége és nézetei szélső határozottságával.” (26) Fejlődésben levő jellem maradt haláláig - írta róla Ferenczi.
(23)
Öltözködésében is igyekezett kitűnni a környezetéből.
Orlay (27) visszaemlékezése szerint „A mostani Deák téren sok viseltruhakereskedés volt az időben; Petőfi itt egy sötét
zöld, sárga gombos frakkot, mely neki nagyon megtetszett, és egy magas tetejű fehér kalapot vásárolt.”
1844-ben Csokonaira emlékeztető ruhát (23) akart viselni.
Vahot Imre (28) elvitte őt Tóth Gáspár szabóhoz, aki csinált neki rövid prémes dolmányt, sujtásos mellényt és nadrágot, hozzá kunsági kis kucsmát viselt.
„Azután is magyar ruhában járt, s Egressyvel való barátsá
ga után jó darabig egyformán öltözködtek, t.i. sima vagy virá
gos fekete szövetből varratott magának attilát, hozzá alól zsinóros, gombos pantallont s az akkori szokás szerint nyakát többszörösen körülcsavarta hosszú nyakkendővel. így van levéve a Vahot által 1845-ben kiadott képén.
1845 második felétől nyakkendőt nem viselt; gallérét, mint ez számos külföldi költő, mint Shelley s Byron képein is látható, mélyen kihajtva hordta; e szokását megtartotta utóbb mint kapitány és őrnagy a forradalom alatt is.” (23)
IRODALOM
---1. Petőfi Sándor: Útirajzok, Helikon Kiadó, 1987.
2. Petőfi Sándor összes költeményei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972.
3. Tompa Mihály költeményei, Miskolc, 1987.
Hermán Ottó Múzeumban található.
4. Kerényi Frigyes: Sötét órák.
Békéscsaba, Táncsics-sorozat, 8. fiizet.
5. Kéki Lajos: Tompa Mihály. Budapest, Franklin Társulat;
Magyar irodalmi intézet és könyvnyomda, 1912.
6. Tóth Tibor: Aranytól Aranyról. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.
7. Petőfi Sándor összes költeményei. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1972.
8. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza, III. kötet, 146. o.
Budapest, Franklin Társulat, 1896.
9. Horváth János: Petőfi Sándor. Pallas kiadása, 1922, Budapest.
10. Tompa Mihály: Dalfuzér, 1844.
Össze szedte, s írta Tompa Mihály Sáros Patakon és Selyeben;
Hermán Ottó Múzeum kiadása, Miskolc, 1988.
11. Erdélyi levele Szemere Miklóshoz, 1840. febr. 13.
írod. tört. Közi., 1905. 233.1.
12. Dr. Sebestyén Gyula: Petőfi népdalgyűjtése.
Ethnographia XXV. 1914.
13. Miklós Róbert-Kováts Dániel: Tompa Mihály költői útja.
Miskolc, 1991. 24. o.
14. Kodály Zoltán és Gyulai Ágost: Arany János népdalgyüjteménye.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952.
I. A gyűjtemény jelentősége. írta: Kodály Zoltán.
15. Seprődi János: Petőfi és a magyar népdal.
Pásztortűz. Minerva RT kiadása, VII. évf. 35. sz., 1921. dec. 15.
16. Isoz Kálmán: Petőfi-dalok, 1931.
17. Farkas Ernőd: Petőfi élete. Budapest, 1909.
18. Petőfi Sándor: Úti levelek.
19. Ferenczi Zoltán: Petőfi Sándor életrajza, II. kötet, 45. o. 1896.
20. Jókai Mór összes művei; Nemzeti kiadás, CVI. kötet.
Életemből I. Budapest, Révai Testvérek kiadása, 1907.
21. Jókai Mór: Életemből I. rész, Bp., 1907.
22. Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből. Budapest, 1909., XII. füzet.
23. Ferenczi Zoltán: Petőfi Sándor életrajza. II. kötet, 45. o., 1896.
24. Dlhányi Zsigmond: Petőfi Sándor, Békés megyei emlékek.
Békés megyei Közlöny, 1899., 61. sz.
25. Petőfi Sándor: Úti levelek. Vegy. művei III., 106.1.
26. Vajda János: Egy honvéd naplójából. Magvető Kiadó, Budapest.
27. Orlay Petrich Soma: Adatok Petőfi életéhez. Budapesti Szemle, tizenkilencedik kötet, 1879., XXXVIII. szám, 349. o.
28. Baróti Lajos: Petőfi-adomák. Budapest, 1908., 138. o.
P
etőfiD
ebrecenben„Bajza Józsefhez Debreczen, november 28-n 1843.
...nincs is reményem, hogy egyhamar játszhassam, mert annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizo
nyosan belekerül két-három hónapba. Egész csontváz vagyok, így tengek Ínséges állapotban s itt kell a telet Debreczenben töltenem.” (1)*
„Nagy Ignáczhoz Debreczen, november 28-n 1843.
...szíveskednék mintegy negyven pengő forinttal segélyemre lenni, minek visszatérítésére mingyárt felgyógyulásom után minden erőmet fordítani el nem mulasztandom...
...m éltóztassék becses levelét ekkép czimezni: Petőfi Sándor színésznek özvegy Fogas Józsefné házában...” (1)
„III. levél, Debrecen, május 14. 1847.
...A z 1843/44-ki telet e kövér városban húztam ki éhezve, fázva, betegen egy szegény, de jó öregasszonynál, az isten áldja meg. Ha ő gondomat nem viselte volna, most e levelet a más világról írnám hozzád.” (2)
* A fejezethez tartozó irodalomjegyzéket lásd a 49. oldalon.
Petőfi Debrecenben, 1854 (Petőfi Irodalmi Múzeum)
Ebben a házban lakott Petőfi Sándor 1843-44 telén
„Pákh ebben az időben Debreczenben lakott. Egy este, tár
saságból későn menvén haza, a kapuban egy vékonyan öltö
zött, didergő alakot lát, aki félve szólítja meg. Petőfi volt.
- Azért jöttem hozzád, hogyha meghalok, legyen aki eltemettessen.” (3)
Petőfi „nov. 24—28-dika közt tette meg e keserves utat egyik részén szekéren, másik részén gyalog vonszolván magát s majdnem a végkimerüléshez jutva érkezett meg Pákh Albert lakására. Pákh Albert ebben az évben, mint jogász, Debre
czenben tanult s egyszersmind nevelő volt Schwartz Sámuel
nevű ügyvédnél; nála volt lakáson is a régi színház tőszom
szédságában”.
...Petőfi „midőn kissé magához jött, mert betegsége súlyo
sabb részét Székelyhídon húzta ki, a debreczeni színház jegy- szedőnéjéhez, özv. Fogas Józsefnéhoz költözött s itt a Nagy- Várad-útcza végén egy kis szobácskábán húzta ki a deczem- ber-január hónapot s február elejét...” (4)
Kötelezvény
„Én Pákh Albert, kötelezem magamat azon esetben, ha Petőfi Sándor 150 forintnyi tartozását Fogasné asszonyomnak 45 nap alatt le nem fizetné, ez összegig kezességet vállalni s azt helyette lefizetni.” (5)