Hetedik fejezet: A Teljesség üzenetei
1. De mi a csend, s mi a megtartó fény?
Tágul, kiterül e nagy Mindenség ami lehet, hogy csak a lehetséges mindenségek egyike velünk és általunk. Jöttünk valahonnan, összeállunk, sodródunk, átváltozunk, hordozunk, és hordozottak vagyunk. Amorf folyamatok, alaktalan tükrökben, három irányban szétszórt vetületként. De mégis; mindez és minden szigorú törvények szerint, mert az id höz hasonlóan nincsen keményebb egyirányúság, mint a metamorfózis metafizikája.
S ezért, van itt koherencia, van kapaszkodó, mert van korlát, hisz EGYVALAMI VÁLTOZATLAN E VALÓSÁGBAN: AZ ÁLLANDÓ ÉS A FOLYAMATOS VÁLTOZÁS.
Ezért minden pillanat áhított várakozás és egyben keser búcsúzás. A dolgok, a hangok, a dallamok jönnek, megérintenek, s egy piciny lenyomattal bel led tovább mennek; egy parányi lenyomatot hagyva benned. Egy neked, és csak neked kódolt kicsiny üzenetet. Egy jelentéktelennek t n , s valamit csak Neked jelent jelet. Amit ha megértesz, felismered, hogy a csonkolt és a csonkult egy és ugyanaz.
Mert a bens dben vibráló, végs szemantika114 meghatározza a jelet és jelentést.
Jel a b rödön: el re bejelölt helye a vágásnak és a fájdalomnak.
Heg a b rödön: jelentése a gyógyulásnak, sírfelirata a sikolynak. Íme a megváltó id metafizikája: a hely ugyanaz, csak a fájdalom és a jelentés más, valamint a létezés kincsestára; a Lélek lett gazdagabb.
De mi a csend?
A szület hang parázsló fénye; avagy a tovaszállt üvöltés itt ragadt, elüszkösödött árnyéka?
Esetleg a még fel nem fedezett nyelv els kérd mondata?
Vagy a már teljesen elmondott anyanyelv végs birtokosa: az utolsó e földön született, nem síró, nem kommunikáló, néma gyermek?
Azé a nyelvé, ahol az egyik szó beszél a másikhoz, s beszélgetésük a mindkett jükön túlnyúló, s mindkett jük fölé terül szöveg.
Mert a nyelvnek is van birtokosa, és a nyelv is birtokol. S mert az elemi részecskékhez hasonlóan, a szó nem magányosan, hanem a szövegben mindig több önmagánál.
Megegyez en azzal, ahogy a tömegben az arcát vesztett ember több, és egyben veszélyesebb önmagánál önmagára és mindenre.
Az elektron viselkedése az atomban vagy a molekulában nem ugyanolyan, mint a szabad elektroné: ez a viselkedés jellemz arra a rendszerre, amelybe az elektron tartozik, a kötött elektron mozgása az egész rendszer sajátosságait tükrözi Az a tény, hogy minden egyes részecske mozgása összhangban az egész rendszerrel, kialakítja a bonyolult, sok részecskéb l álló rendszerek bels szervezettségét, struktúráját így már a mikrofizikai rendszerben egység, sajátos strukturális stabilitás jön létre.
(A tudományos megismerés történeti és módszertani problémái, Gondolat, Budapest, 1980. 101-102. o.)
114 J elen t ést a n , a n yelvi for m á k jelen t ésével és a jelen t ések st r u k t u r á lá sá va l, azok változásával foglalkozó tudomány.
Majd továbblépve, mikor már e szöveg is néma és nem beszél, de mégis jelent valamit, mégis megtestesül önmaga katedrálisaként és hat; ez az ima, az elmondott Ige. Az Ige, melyet, ha elmondtál, széttör Téged, s mégis megtart, mint a fény.
S mi a megtartó fény?
Lehet hogy Te, és csak Te vagy az egyetlen ember, a legutolsó ég gyertyával a kezében a XXI. század végzetes sötétségének üvölt viharában. Mert nagyon nagyot tévedtünk; hittük és állítottuk és posztuláltuk, hogy van itt világosság, van itt egeket is bemosdató, vakító ragyogás, s vannak e földön a világ r sötétjéb l is látható, mesebeli metropolisok, önmagukat zabáló emberi- és emberért fényözönnel.
Csak két dolgot hazudtunk el:
Hazudott dolog I.
Mélyre lehajolva olyan mélyre, ahonnan jöttünk e vakítóan ragyogó metropolisok utcáin szomorú gyermekek, narkós tinédzserek, depressziós feln ttek, katéteres öregek hordozzák megfáradtan anyagcsere folyamataikat, s nem tudják mi a csend, mi a megtartó fény, mi a hit és mi az Élet. Pedig tegnap még úgy tudtuk, hogy csodálatos; csodálatos és minden eddiginél szabadabb ez a világ. Egyre fiatalabb korban kezdjük a szexet, s már gyermekkorban megtanuljuk játszva kezelni a gépfegyvereket, a láncf részeket és a bulldózereket. No és rutinná vált az ölés; mind a virtuális, mind a valóságos.
Hazudott dolog II.
Nem tudtuk továbbá, hogy a Lélek máslényeg , mint a vihar lényege. Miként az id az id tlenben. Egymás mellett sodródhatnak, egymáson keresztül sérülés nélkül és szabadon áthatolhatnak; mert az id tlenség megel z és követ, tartalmaz és túlhalad minden tartamot és minden id t.
S hazudtunk mi sokkal többet is! Olyan a történelmünk, mint egy jól felépített, nagyhatású és mozgósító politikai beszéd: az benne a legfontosabb, ami nem hangzott el!
De ott messze, túl minden anyagból épült memórián, s minden anyaszülte agyon, ahol csak a fény egzisztál ki tudja, talán a dimenziók visszahajlanak, s önmagukba görbülve teszik Teljessé a megszaladt és a megszakadt utakat. Az utakat, melyeken minden és mindenki végre megérkezik.
Most félúton vagyunk; ahonnan jöttünk, oda már nem találhatunk vissza, s ott sem voltunk, ahová el szerettünk volna jutni. Itt ülünk megfáradtan, de még remélve és jósolva: ahová holnap eljutunk, oda is akartunk menni. Így soha nem tudjuk meg, hogyan alakult volna az utazás magától, jóslás és önmagát kreáló, egyben önmagát is meghazudtoló szabad akarat nélkül. Még az is lehet, hogy az utak közül azt választjuk szabadon, amerre az út haladni akar. S titkon érezzük: a Lélek képes megérkezni arról az útról is, amelyre még el sem indult.
Mégis, az összes lehet ség közül egy a Tiéd, itt Te vagy az út! Azon a TEREMT , MEG RZ ÉS EMLÉKEZ ÚTON VAGY, AMELY A PÁRKELT DÉST L A GÉNEKEN ÁT A TUDATIG VEZET; miközben a megbúvó folyamat rendszerré teremti önmagát. Itt, ezen az úton most közel Teljes vagy, de ne feledd; a múltad és a jöv d még és már hozzád tartozik. Mert jöttünk a Semmib l, a szorongató, negatív végtelenb l, s megyünk a kiteljesed , magasabb rend végtelenbe: a Teljesség felé. Mert MINDENNEK A VÉGZETE A VÉGTELEN. DE MÉG A VÉGTELENSÉGEINKEN IS TÚL VANNAK A MINDENSÉGÜNKT L NAGYSÁGRENDEKKEL ÖREGEBB FOTONOK!
K AZ ÚTMUTATÓK ÉS K A MEGTARTÓ FÉNY!
Utunk:
Semmi / t = - / / öntudat, mint egy más lényeg , bels / / t = + / Teljesség Részletesebben:
dallam rezg húrok kvarkok atommag atom molekula sejt tízmilliárd sejt egyed csoport tömeg társadalom civilizáció emberiség ?
2. A Teljesség átölel és átvisz a túlsó partra: átvisz minden partra.
Jöttünk valahonnan, jöttünk a Semmib l; összeállunk, sodródunk, átváltozunk, hordozunk és hordozottak vagyunk. És végre kérdezünk: Kik, honnan, miért és hogyan? Milyen partokról, milyen partok felé, s milyen Kegyelem segítségével?
Ha figyelsz, minden azt üzeni, hogy a Teljesség átölel és átvisz a túlsó partra. Mert a Teljesség a látó, a látás és a látott; egyben és egyszerre. Vagy még több: az önmagát megteremt látomás. S a végs gyógyulás; a levarrt szem bels hártyájára vetített káprázat elmúlása. A csonkolt és a csonkult; az elsötétít kültakaró, melyen a bels , a megtartó fény megmarad.
S ha tovább figyelsz, a Teljesség átvisz minden partra. De a más lényeg partokra is eljutó Vándor csak úgy lehetsz, ha változol.
Mert
NEM CSÚSZÓMÁSZÓKNAK TEREMTTETTÜNK, HANEM FELRÖPPEN , GYÖNYÖR SZÁRNYÚ PILLANGÓKNAK!
NEM VEDLÜNK, HANEM ÁTVÁLTOZUNK!
De még csak az út elején tartunk!
Püffedt, mindent megrágó, mindent fogyasztó hernyók vagyunk, amint zabáló sustorgásunk végzetesen áthatja, és szisztematikusan pusztítja e földi rengeteget. S fogalmunk sincs a bebábozódásról és a pillangókról, pedig minden egyes sejtünkben, teljes egészében és egész folyamatában mindezek kódolva vannak, és már az si id kt l fogva bennük lappanganak.
Csak egyetlen mozdulás, egyetlen relé lecsapódás, egyetlen zsiger-mélyi-hormon felkavaró koktélja kell, s a Világ, és minden világ megváltozik.
A VILÁG, ÉS MINDEN VILÁG MEGVÁLTOZIK, AMI MAGA UTÁN VONJA A VILÁG, ÉS MINDEN VILÁG MEGVÁLTOZÁSÁT. Így a folyamatos változások generálják a folyamatos változásokat a Teljesség felé; önmagát tápláló és egyben önmagát felzabáló módon oda és vissza.
Bár fogalmad sincs a bebábozódásról, de mégis, Te is báb vagy! Végzeted e földön a végs vereség. De amikor már nincsen mélyebb, a végzet kezet nyújt és sorsodra hagy. A vesztés arénájában felismered, hogy a sors angyalok nyelvén szól hozzád, és a sátán kezével simogat.
S ett l kezdve amit vállalsz, az az egyetlen kiút innen: bebábozódni, s e változás misztériumától meggyötörten, de pillangóként felszárnyalni. Mert ugyanaz a DNS-e, a génállománya a hernyónak és a pillangónak. E folyamat során lényed és lényeged ugyanaz maradt, mégis
TOTÁLISAN MÁS ÉS MÁSLÉNYEG LETTÉL.
IMMÁR BÁBJÁTÉKOS VAGY!
BÁBJÁTÉKOS, DE EGYBEN OLYAN BÁBOS,
AKIT UGYANCSAK RÁNGAT MÁSVALAKI.
A mindennapok ökölcsapásai alatt bens dben és bens nkben a jöv re nyíló örökségünk záruló integrált áramkörei már bekapcsoltak. Lassan az önszülés fájdalmai elviselhetetlenné válnak, védekez n csecsem pózba bábozódunk, magzatvizeink a szomjazók felé elfolynak, szájszerveink visszafejl dnek, s megkezdjük utunkat felfelé és befelé, az új határok-, a távoli és örökkön hívó lángok fénye felé. Ahol a Lelkünk mint a t zb l visszahozott pillangó átöleli a tér és az id Teljességét, és az id k Teljessége átöleli a Lelkünket és minden Lelket.
Mert van út mindenhonnan visszafelé is. Bár csúnyán megégtél, mégis visszatérhetsz a t zb l, látón és lényegében sértetlenül, de jellel megjelölten, megbélyegezve s megkülönböztetve, gyógyulás hegével ellátott bels vel. S telve felfedezésekkel és találmányokkal.
S van út visszafelé még az Isten arcából, a fekete lyukakból is. E végs teljességek sem Teljesek. Mert aki benne él, az nem keresi a sötétséget, s a kiutat sem a sötétb l, és aki még csontig nem melegedett, az kerüli a fényt.
a kvantumfluktuációk következtében még a látszólag üres tér is tele van virtuális részecskepárokkal, amelyek együtt jelennek meg, majd eltávolodnak egymástól, végül ismét összetalálkoznak egymással és annihilálódnak. A virtuális részecskepár egyik tagjának pozitív, a másiknak negatív energiája lesz. Ha a környezetükben egy fekete lyuk is jelen van, akkor a pár negatív energiájú tagja belehullhat, miközben a pozitív energiájú részecske megszökik a végtelenbe, ahol a fekete lyukból kiinduló, pozitív energiát szállító sugárzásnak látszik. Ugyanakkor a fekete lyukba beléhulló, negatív energiájú részecske hatására a lyuk veszít tömegéb l, és lassan elpárolog, miközben eseményhorizontja folyamatosan zsugorodik.
(Hawking, Stephen W.: A világegyetem dióhéjban Az id rövid történetének folytatása Akkord Kiadó, 2002., 145.o.)
Sok szinten, sok léptékkel, sok távlatból megrajzoljuk útjainkat. Mérünk kilométerben, mérföldben, könyökben és inchben. Haladunk jobbról és balról, fent és lent; földben, vízben, leveg ben és világ rben. Ásunk, gurulunk, úszunk és felszállunk e vékony, sehol számon nem tartott, jelentéktelen vastagságú hártyáján ennek a Mindenségnek.
Haladunk mocsokban megalázkodva, térdre bukva, száguldva, pörögve, röpülve. És legf képpen álmodozva. Igen, mindenekfölött zuhanunk és hullunk, álmodozva és szabadon zuhanunk és hullunk felfelé, hullunk a végs , csontig hatoló melegségbe, a megtartó fénybe.
Anyagcsere termékek vagyunk, s termeljük önmagunkat. Fogyasztunk, beépítünk, feldolgozunk, ürítünk. Leépülünk, s feldolgozzuk magunkat, s közben halkan tisztulunk.
Gyártjuk és faragjuk a bennünk lappangó Embert; mint az ingerszegény, tudatlan, sosem látón született szobrászok.
Vak szobrászok, kiknek a fény az egész bels jüket, de mindenekfölött az ujjbegyüket érinti.
Mély zsigeri tudással nem lepattintjuk magunkról a fölösleget, hanem belülr l építjük képlékeny szobrunkat, kitágítva a kifelé mélyül tartalmunkat a mindörökké létez formához.
Nincs mit lepattintani, nincs bennünk semmi fölösleges, csak néha, néhány különös napon halkan figyelmeztet , váratlanul megérint , ujjbegyb l induló bels zúzódás szükséges a perfekt alkotáshoz. Oly különleges napokon, mikor A TELJESSÉG KÖVETE, A FELKEL NAP ARRÓL KÜLD ÜZENETET, HOGY NEMCSAK E FÖLDÖN, NEMCSAK EBBEN A KORBAN, NEMCSAK EBBEN A VILÁGRENDSZERBEN, S NEMCSAK EBB L A HÚSBÓL SZOBORRÁ FORMÁLT TESTBEN LÉTEZEL, DE
VANNAK VÉGZETESEN BENNED LAPPANGÓ ÉS EGYRE TÜRELMETLENEBB ÉS EGYRE RÜLTEBB HANGON HÍVÓ TELJESSÉGEK IS. MERT A TELJESSÉG ARS POÉTIKÁJA AZ, HOGY A SZOBRÁSZ LEGF BB M VE A SZOBRÁSZ MAGA , S AZ ÍRÓ F M VE AZ ÍRÓ MAGA .
S a Teljesség üzeni még, hogy a Léleknek is van geometriája!
Nem vagyunk egyek, mert közöttünk az üres tér, de külön sem vagyunk, mert mérhetetlen kis közelségbe szivárog hozzánk a másik Ember. A komplex síkon a kezeink összekulcsolódnak a valós részben, s azonnali távolhatásként jeleket küldünk és fogadunk a képzetes részben. De van egy magasabb dimenzió, ahol Lelkeink nemcsak közel kerülnek, hanem egybe is érnek. Itt minden mozog, minden hullámzik. A hullámok egymáson átszivárognak, interferálnak, s a legnagyobb óceánban formába öntik a végs létezés legösszetettebb és hozzánk méltó sz ttesét.
Mert mindig, minden tettünkben megmérettettünk, de nem kilóra, nem húsra, hanem a Lelki tisztulásra. Minden pillanat felmérettetik; értékelve, hogyan haladtunk a beteljesülés útján a Teljesség felé. Mindaz értékelésre kerül, amit felismertünk az el z lépésünk csöndjéb l és a következ lépésünk megtartó fényéb l.
Mert minden pillanat a megel z k csendes árnyéka és a szület pillanatok megtartó fénye. S mert minden pillanat gazdagít és megjelöl, s felnyíló szemeid elé hozza a változó dolgokat, a felfedezéseket és a találmányokat.
S végül?
Mi marad végül?
Legvégül két dologra kérsz szabadalmi oltalmat115: a Semmire és a Teljességre.
115 Szabadalmi oltalomban csak találmányok részesülhetnek, felfedezések nem.