NEM AZ EGO, DE EZ VAGY TE!

A mentális, Teljes Énnek nemcsak az számít, mit és honnan fogad be, hanem az is, hogy milyen állapotban fogadja, s a befogadott mihez és hogyan adódik hozzá.

Ez az az entitás, ahol a küls bels vé tételének dinamikus szobrásza a már bels vé tett tartalom. Az összes kigöngyölt dimenzió bels vé válik itt, s az összes bels , rejtett dimenzió küls vé, mint a táncoló, vibráló húrok, bránok, membránok, P-bránok és Möbius-szalagok.

Nemcsak a formátlan dolgok üt dnek egymáshoz itt, hanem a formátlan dolgok aktuális és egyszeri állapotai is ráken dnek a bels tartalomra, majd leülepednek. Milliárd és milliárd neuron végtelen kapcsolódási folyamata, s mindezek végtelenszer visszacsatolva.

Megérkeztünk volna a Húrelmélethez, netán az M-elmélethez?

Mint már tudod, e legmodernebb teóriákban nem az a kérdés, hogy van-e kísérleti bizonyíték, mert az nem is lehet.

Itt a kérdés az, hogy: hiszed-e?

a tudományos magyarázat abszolút határaihoz való érkezésünk olyan szinguláris esemény lesz több egy technológiai jelleg akadálynál, vagy az emberiség tudásának jelenlegi, egyre táguló határainál , melyre múltbéli tapasztalataink képtelenek felkészíteni.

( Brian Greene: Az elegáns univerzum, Akkord Kiadó, 2003. 334.o.)

Mit tud tenni a tudatos ego, amikor úgy cselekszel, hogy nem tudod, mit is csinálsz?

Amikor szemed elé kapod óvón a kezed, mikor összerándulsz egy éles hang hallatán, vagy egyszer en, amikor sétálsz? Avagy, amikor a szíved a Szerelmednél van, de közben mozdulsz, cselekszel, lépsz, befogadod a fényt, a leveg t, és átjárod Te a teret, és téged is átjár a tér? Hány izmot, tápcsatornát, idegimpulzust kell felügyelni és koordinálni, amíg átsétálsz egy erd n? S hányfajta mozgáskapcsolódást kell töredékmásodperc alatt felügyelni, amikor megbotlasz, de el nem zuhansz?

Ki megy benned, amikor máshol lév , elmúlt, és jövend dolgokon gondolkodva ballagsz az utcán? Ki az, aki emlékezik benned a negyven évvel ezel tti sérülésedre? Az összes sejted, melyek akkor részeid voltak, mind elenyésztek már, bel led mind kiürültek, lehulltak, eltávoztak, azok a hajdani szinaptikus kapcsolatok mind kih ltek.

A BELS ÉNED AZ A VÉGTELEN FORRÁS, AMELY EGY ÉLETEN ÁT VELED ÉS BENNED VAN.

NEM AZ EGO, DE EZ VAGY TE!

A BELS EMLÉKEZET, AZ ÁLOM, AZ INTUÍCIÓ, A LÁTOMÁS!

Mert igazában nem tudjuk, hogy mi álmodjuk-e álmainkat, vagy az álmaink késztetnek-e álmodásra minket? S hogyan tudjuk az álmot, ha nem emlékezünk reá?

Emlékezés: el ször a képek agresszív permetje, melyek elhomályosítják látásodat, mikt l nem tudsz szabadulni. Aztán a felejtés jószív ködfátyla, melyek mögött az emlékeket már nem, csak a töredékeket tudod felidézni. Utadon minden tapasztalat és élmény emlékké válik.

S az emlék, amit már elfeledtél, többé nem törékeny, hanem mindörökké tetsz leges, ám általad elérhetetlen távolságra van, és törhetetlen.

Amikor a bels emlékezet, az álom, az intuíció, és a látomások felbukkannak, az ego szagot kap, s megzavarodik. Topog, rohangál, acsarkodik, félti a hatalmát. Az evilági létezés skizofrén valóságában önmagára teríti bels szennyesét, és félelmetesen lejti mindent és mindenkit elüldöz , mégis ledér kísértet-táncát. Aztán tetemre hívatik, megjelenik, és fejl dik k kemény egzaktsággal, taktikáról taktikára algoritmizál. Posztmodern eszköze a hazudottan többségi, diktatórikus, végzetesen precíz, PR⁸¹. politika. Állandó zsongás, a külvilág butító

81 Public Relation, közösség kapcsolat

villogása, fókuszában a pörgés, a hatalom görcsös akarása, és porondján körbe-körbeforgó szörnyetegként az evilági elmúlástól való rettegés.

Íme az si taktika, s a modern hierarchia forrása.

Íme mindennapjaim.

Íme mindennapjaid.

Íme mindennapjaink.

És íme mindennapjaik.

Mi az álom, s egyáltalán fontos-e, vagy fontos csak a cselekv tudat lehet?

Az álom a tudat egy szelete, s a közelében mégis zavartak vagyunk. Emlékezz, évmilliókat módosíthat egy kábult reggel, amikor egy éjszakai álom hatása alatt más úton indultál el, mint amit tervezett korábban, általad és benned a ráció. Az álom mély, sötét vizekbe lenyúló virága, kinyílva így okozhat világégést.

Számít-e valamit a látomás?

Avagy lehet, hogy csak a szürke, k kemény autópályák, üveg-, és betonacél városok, gépek, valamint a médiák virtuálisan valóságos világa hat?

HA NEMCSAK NÉZEL, DE MÁR LÁTSZ IS, S T LÁTOMÁSSAL BÍRSZ, MEGÉRINT A TELJESSÉG, S AZ ÉVMILLIÁRDOK UTÁN, VALAMINT AZ ÉVMILLIÁRDOK EL TT EGY SZEM VAGY A LÁNCBAN, EGY TÖRTÉN ÉS SOHA EL NEM T N , MÉGIS SZABAD FÁZISTÉR A TÉRID ÖRÖK HÁLÓJÁBAN. LEHAJOLHATSZ SEIDHEZ, LEHAJOLHATSZ UTÓDAIDHOZ, AZ ID EME SZEMCSÉS SI ÉS MODERN PARTJAIN OLYAN OTTHONRA TALÁLSZ, AHOL SEMMI SEM IDEGEN.

MAGASABB SZINTEN LEHET, HOGY A TUDATOS ELME AZ ÁRNYADAT LÁTJA, DE ITT EGÉSZEN BIZTOS, HOGY AZ ÁRNYAD LÁT TÉGED.

DE MIVEL A MEGVILÁGOSODÁSNAK NINCSEN ÁRNYÉKA, ITT, S CSAK ITT LEHETSZ ÁTTETSZ SZEMÉLYISÉG.

5. A Lélek

A LÉLEK A TELJESSÉGR L, A SEMMIR L LESZAKADT, REZG HÚROK NEM TELJES HARMÓNIÁJA.

A Lélek = .

A Lélek inverz vírus; akkor létezik igazán, amikor nincs testben. Ám ez a nem Teljes entitás csatlakozik a fizikai testhez, hogy tapasztaljon, és hogy az elveszett Teljességet gazdagabban megtalálja.

Vagy ahogy nagyon szépen megfogalmazza a Nagyok között egy Óriás, Emerson:

a lélek nem szerve az embernek, hanem élettel tölti el és m ködteti az összes szervet; nem is funkció, mint az emlékezet vagy a számolás vagy az összehasonlítás, hanem ezeket csupán használja, mintha kezei-lábai lennének, nem képesség, hanem világosság, nem az értelem, és nem az akarat, hanem mestere az értelemnek és az akaratnak: ez lényünk alapja, amelyen mindez nyugszik a lélek mérhetetlenségét nem birtokoljuk, és nem is birtokolható. Bel lünk vagy a hátunk mögül fénysugár vetül a dolgokra, és tudatosítja bennünk, hogy semmi vagyunk, a fény minden.

(Emerson:, Ralph Waldo: The Essays of Ralph Waldo Emerson, forrás:

Redfield, James - Murphy, Michael Timbers, Sylvia: Isten és a fejl d világegyetem, Magyar Könyvklub, 2002.126.o.)

Semmi vagy, de mindent megvilágítasz, s ezért a bels fényed a mindent teremt forrás. Az Élet, Életed totális részvétel, és folyamatos önteremtés. Egyszer bben fogalmazva: azért vagy, hogy Teljesebbé tedd, kifejezd és megvalósítsd önmagadat!

A Lélek a közös legkisebb nevez , az eredet azonossága, amit az elme hídja köt az anyaghoz. Az ember isteni része, a személyiség halhatatlan lényege, de nem az Isten. Mert aki a halhatatlanról leszakadt, annak csak egy célja lehet: megtapasztalni a halált.

Ez halálosan halhatatlan vágy!

A Semmi, a feszül , negatív energia információval átitatott, s ez igaz az anyagra is, az anyagon belüli energia is információval telt és intelligens. Az anyagon belüli, benned is rejtez , de benned is fellelhet és felsejdíthet megrendít anyagtalanság; a Semmi, amint megsemmisülés közelébe visz valamit, ez az érzékelhet Lélek.

A hiányosan Teljes, már-már tökéletes torzó!

Összeforr benne a jó és a rossz, a tökéletes sintelligencia, melynek küls segít m szere és összes r södött látomása az anyag.

A gondolkodás teszi a Lelket Szellemmé. A Lélek az ember Teljes bels valója, az ember szellemi lénye, amely magába foglalja a világot és körbeöleli azt.

Mert a MINDENSÉG NEM ZÁRT, HANEM KÍVÜL ÉS BELÜL ÉRINTETT ÉS ÓVOTT ÉS ÁTITATOTT AZ INTELLIGENS ENERGIA ÁLTAL!

Mint egy fölbuggyanó forró gejzír a jéghideg jégmez ben, úgy bukkan fel a psziché egésze az anyagot öltött tér- és id struktúrában. Egylényeg hidrogénoxid, csak a formája és állapota más, kezdve a szuperfolyékony-, a másnem által érinthetetlen állapottól, a csak alig-alig sebezhet jégen, majd a fenséges vízen át a páráig, a plazmáig, és a végs magmáig.

Állag, állapot és mozgás.

Mi a sorsa és hogyan marad együtt mégis egyetlen elpárolgó vízcsepp az t valaha hordozó shullámmal?

A psziché egészében egy kifelé nyitott vev készüléknek min sül az agy, amely rögzít. Mert nem a szemeddel látsz, hanem az agyaddal. S még ez sem jelenti azt, hogy jól is látsz. Az elme irányít, és tapasztal. A lenyomatok, és a lenyomatok összhatása a személyiség, az eddigi adatok és tapasztalatok, tudatos és tudattalan bels reakciók összege.

A Lélek, mint a végtelen sintelligencia része, kijelöli a fejl dés útját. Mindig visszatér búvópatakunk, egységben tartó, mélyvizekb l táplálkozó forrásunk, s az el-nem-szakítható gyökerünk.

A legeslegvalódibb legmélyünk !

Mert lehetsz bár kis herceg, s lehetsz fáradt Vándor, ne feledd, de hirdesd: JÓL NEM A SZEMEDDEL LÁTSZ, NEM IS AZ AGYADDAL, HANEM A LEGMÉLYEBBEL; A SZÍVEDDEL.

V. fejezet