A havi csapadékösszegek alakulása 82

Keszthelyen, mint a Dunántúlon jellemzıen, a februári csapadékminimum után a havonta hulló csapadék mennyisége folyamatosan emelkedik, egészen a júniusi maximumig. Errıl a tendenciáról tudjuk, hogy a növénytermesztés szempontjából igen kedvezı, mely a fokozatosan emelkedı hımérséklettel együtt a növény igényeinek éppen megfelel. A nyár elején fellépı fımaximum mellett Magyarország legtöbb állomásán egy ıszi másodmaximum is jellemzi a csapadék idıbeli eloszlását, mely Keszthely esetében nem jelentkezett. Az ısz hónapjainak csapadékösszegei mennyiségileg kiegyenlítettnek látszanak (32. ábra) (Bem és Kocsis 2006).

A havi csapadékösszegek sokéves átlagai Keszthelyen

32. ábra A havi csapadékösszegek sokéves átlagai Keszthelyen (1871.-2000.) A csapadék havi összegeinek 130 éves adatsorában tapasztalható eltérések megjelenítését lineáris trenddel szemléltetjük (10. táblázat).

10. táblázat A havi csapadékösszegek változásának tendenciái Keszthelyen 130 év adatai alapján (*5%-os szignifikancia szinten szignifikáns)

Hónap A trend egyenes

Augusztus -0,1012 0,0083

Szeptember -0,0589 0,0043

Október -0,2584 0,0566*

November 0,0895 0,0092

December 0,0968 0,0189

Amint azt az évszakos csapadékváltozásoknál már bemutattuk, a márciustól májusig, valamint az augusztustól októberig terjedı idıszakban csökkenı csapadékösszegekkel

számolhatunk. A szárazodó tavaszi idıszak nem kedvez a legtöbb szántóföldi növénynek, mivel ebben az idıszakban a növényi fejlıdés vízigényesebb szakaszai (tavaszi vetéső növényeknél a csírázás, ıszi vetésőeknél a virágzás) zajlanak. A csapadékcsökkenés miatt megnövekvı tavaszi aszályhajlam komoly károkat okozhat a növényi fejlıdésben, ami késıbb hatással bírhat a betakarítható termény mennyiségére és minıségére is. A tavaszi hónapok mellett az ıszi hónapok csapadékossága is csökkenı tendenciájú. A lineáris trendvonal illeszkedését jelzı R²-ek azonban felhívják a figyelmet arra, hogy e tendenciák – október kivételével - nem takarnak szignifikáns változásokat, tehát a csapadékcsökkenés tényét Keszthely esetében továbbra is fenntartásokkal kell kezelnünk. A csapadékcsökkenés ténye egyedül október hónap esetében mutatkozik szignifikánsnak 5%-os szignifikancia szinten, ami azért figyelemre méltó, mert a tavaszi vízkészlet csökkenése után az ıszi vetéső növények (gabonafélék) számára egyre kevesebb víz áll rendelkezésre a csírázáshoz. A csökkenı ıszi (októberi) csapadék sem képes utánpótlást biztosítani a tavaszi csapadékcsökkenés miatt halmozódó vízhiányra, ezért az ıszi csapadék csökkenése a talaj vízkészlet-csökkenésén keresztül korlátozó tényezıként léphet fel, például az ıszi gabonák kezdeti fejlıdése során.

Ha kibıvítjük adatsorainkat 2006.-ig, láthatjuk, hogy az 5%-on szignifikáns csökkenı trend itt is csak október hónap esetében mutatható ki, de május hónap esetében is igen közel van az R² érték a szignifikancia-küszöbhöz (0,0379) (11. táblázat).

11. táblázat A havi csapadékösszegek változásának tendenciái Keszthelyen 1871.-2006.

Augusztus -0,0564 0,0025

Szeptember -0,065 0,0055

Október -0,2509 0,058*

November 0,0308 0,0012

December 0,0754 0,0128

A csapadékösszeg szélsı értékeit és kvartiliseit elemezve (33. ábra) a legnagyobb változékonysággal július, október és június hónapokban találkozhatunk. Itt mozog az adatok fele (interkvartilis terjedelem) a legszélesebb intervallumban. Keszthely esetében az abszolút maximum érték júliusban jelentkezett. A változékonyság a téli hónapokban a legkisebb.

A havi csapadékösszegek alsó és felsı kvartilisei, valamint szélsı értékei 1871.-2000. között

0,0

33. ábra A havi csapadékösszegek alsó és felsı kvartilisei, valamint szélsı értékei 1871.-2000. között

4.1.2.4. Csapadékmentes idıszakok

A kontinentális éghajlatú területeken a csapadék idıbeli eloszlása rendkívül szabálytalan, az egyes csapadékhullások közötti idı hossza erısen változhat. A tartós csapadékmentesség a szántóföldi termelésben súlyos károk forrása, fıleg a nyári félévben, a kedvezıtlen vízgazdálkodású talajokon, s a különösen vízigényes növényeknél.

Hazánkban átlagosan minden 4. vagy 5. napon hullik legalább 0,1 mm csapadék (Szász 1994). A legtöbb szántóföldi növény az 5-10 napot meghaladó csapadék nélküli idıszakokat már megsínyli, s irreverzibilis károsodást szenved (Szász 1994).

Vizsgálatunkban a csapadékmentes idıszakokat két idıkategóriában, 10-14 napos és 15 napot meghaladó csapadékmentes idıszakra bontva elemeztük 1968.-tól 2006.-ig (34.

ábra).

A csapadék mentes idıszakok száma 1968-2006 között

0

34. ábra A csapadékmentes idıszakok száma Keszthelyen 1968.-2006. között

Egy 10-14 napos csapadékmentes idıszak szinte minden évben elıfordult Keszthelyen. Az általunk vizsgált idıszak elején, közvetlenül 1968. után az esetek darabszáma évi 3-5 közötti, az 1977.-1985.-ös idıszakban 1-3 alkalomra csökkent, majd 1985. után ismét 3-5 alkalomra szaporodott. A 15 napot meghaladó csapadékmentes periódusok száma kevesebb, de a változás tendenciáját tekintve megegyezik a 10-14 napos csapadékmentes idıszakokéval. Az 1990.-2000.-es évtized a bekövetkezett

csapadékmentes idıszakok számát tekintve nem egyedülálló az adatsorban. Hasonló eloszlást tapasztalhattunk a ’70-es évek elején is.

A mezıgazdák számára értékesebb információval szolgálhat a tenyészidıszak alatt fellépı csapadékmentesség, melyet a két korábban bevezetett kategóriával szemléltetünk.

A tenyészidıszak hosszát két különbözı hosszúságú idıszakra, április 1.– szeptember 30.

közötti, és a március 15.–október 15. közötti, szélesebb intervallumban vizsgáltuk (35. a és b ábrák).

a)

Csapadékmentes idıszakok száma Keszthelyen ápr. 1.-szept. 30. között

0

b)

Cspadékmentes idıszakok száma Keszthelyen márc. 15-okt. 15.

között

35. a és b ábra A csapadékmentes idıszakok száma Keszthelyen két eltérı tenyészidıszak hosszúság esetében. A csapadékmentes szakaszok száma az

a) résznél április 1. - szeptember 30. közötti; a

b) esetében március 15. - október 15. közötti idıtartamra vonatkozik.

A tenyészidıszak(ok)ra meghatározott csapadékmentesség természetesen elmarad a teljes évre számolt értékektıl, mégpedig elég jelentısen, vagyis hosszabb csapadékmentes idıszakokkal nemcsak a tenyészidıszakokban találkozhatunk. A második, hosszabb tenyészidıszakot azért emeltük be vizsgálatainkba, mert egyrészt a növények vízigényének kielégítése szempontjából közismert az ıszi és a tavaszi „betározott” csapadék jelentısége, másrészt a globális klímaváltozás következtében a tenyészidıszak meghosszabbodására számíthatunk. Az adatok ábrázolásánál is szemmel látható lett a különbség a két eltérı tenyészidıszakhossz csapadékmentes periódusai között (35. a és b ábra). Közvetlenül az elterjedtebben használt rövidebb tenyészidıszak elıtt és után is fordultak elı csapadékmentes idıszakok, amelyek a növények fejlıdésére befolyással vannak.

A legtöbb száraz periódussal rendelkezı évek az 1968.-tól napjainkig tartó szakaszban a 60-as évek végén jelentkezett, s nem napjainkban. A 2000. utáni években a korábbiakhoz képest némi emelkedést tapasztalhatunk csapadékmentes idıszakok

számában, mely azonban nem volt egyedülálló. A feldolgozás alapján a jelenlegi tendencia folytatódásakor legalább egy 15 napos, vagy kettı 10-14 napos csapadékmentes periódussal kell szembesülniük gazdálkodóinknak egy-egy tenyészidıszak során. Ettıl eltérı értékek azonban mindkét irányban elıfordulhatnak (Kocsis és Anda 2006a).

4.1.3. Magyarország hımérsékleti viszonyai, a hımérsékleti értékek várható változásai

A hımérséklet egyik legalapvetıbb éghajlati elemünk, mivel értéke érzékenyen regisztrálja a hıháztartás alakulását, s ezen keresztül sugárzási és szubsztrátum hatások komplexumával áll összefüggésben. A gyakorlat is különös érdeklıdéssel fordul e felé az elem felé, miután a bioszféra jelenségei a levegı és az anyagok hımérsékletével rég felismert kapcsolatban vannak. A levegı hımérsékletének nagy térségő eloszlása végsı soron a besugárzás mennyiségét megszabó földrajzi szélességtıl, a tengerszint fölötti magasságtól és az óceáni és kontinentális klímahatások érvényesülésének súlyát kifejezı tengertávolságtól függ. Ez az utóbbi meghatározó tényezı Európa viszonylatában eléggé jól kapcsolható a földrajzi hosszúsághoz, mivel kontinensünk földgömbi elhelyezkedése olyan, hogy földrajzi hosszúság növekedésével egyre távolabb kerülünk az atlanti-óceáni klímahatások uralma alatt álló területektıl.

Így például a Kárpát-medence térségében a havi középhımérsékletek eloszlását az alábbi t = Aφ + Bλ + Cz + D háromváltozós lineáris egyenlet kielégítı pontossággal leírja.

Az egyenletben t a °C-ban kifejezett havi középhımérséklet, φ és λ a fok egységben megadott földrajzi szélesség, illetve hosszúság, z a tengerszint fölötti magasság hektométerben (Péczely 1998).

Magyarországra jellemzı (az elıbbi összefüggés alkalmazásával), hogy tél derekán a középhımérséklet délrıl északra és nyugatról keletre haladva egyaránt csökken. Ez a hımérsékleteloszlás jól beleilleszkedik az európai térség általános januári izoterma rendszerébe. Legmelegebb hónapunkban, júliusban az izotermák rendszere merıben más, mint télen. A hımérséklet délrıl északra haladva csökken, de nyugatról keletre növekszik.

Tapasztalt hımérsékleteloszlásunk a kontinentális és óceáni hatások eredıjeként jön létre (Péczely 1998).

A globális klímaváltozás, mint a Föld bármely területén, hatással bír országunk hımérsékleti értékeire. Bartholy és Schlanger 2004-ben publikált modelleredményei alapján 2050-re (+0,8)-(+2,8)°C-os, 2100-ra (+1,3)-(+5,2)°C-os hımérsékletváltozás várható hazánkban.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2004-ben kiadott 2. jelentése Európában 2100-ra 2,0-6,3°C hımérsékletemelkedést prognosztizált.