A határ és határmentiség

A társadalomtudományban a határ fogalmának értelmezése összetett, több tényezőben is különbözik egymástól a fogalommeghatározás (PÁL Á. 2003). A földrajzon belül a határok kérdésével elsősorban a politikai földrajz foglalkozik (GUICHONNET,P.–RAFFESTIN,C.1974;

LEVY,J.1991). Hétköznapi fogalomként a határ jelentése valaminek a széle, elválasztó vonal, végpont (NEMES NAGY J.1988). A nemzetközi politikai földrajzi szakirodalomban két eltérő határfogalommal találkozhatunk: „frontier” és „boundary”. A „frontier” egy határzóna, összeköttető zóna. Egy állam egységes területe mögött húzódik és elválasztja azt a többi nem egységes területtől. A civilizáció éleként is nevezik, ahol egy adott civilizáció érintkezik egy általa még nem befolyásolt területtel. Jellemzője, hogy nem állandó, folyamatos mozgásban van, kijelölése képzeletbeli. Ma csak történelmi fogalomként használjuk a birodalmak külső határaira (KOCSIS K.2004). Ezzel szemben a „boundary” a politikai határ angol elnevezése, az elválasztás meghatározott volna (TAYLOR,P.J.1993).

PRESCOTT,J.R.V.(1987) a „frontier” kifejezést nem csak az államok külső határaiként értelmezi, hanem az egy államon belül is húzódhat: vonatkozhat két állam közötti politikai választóvonalra és országon belüli népesedési határra. A politikai választóvonal a szomszédos államokat és földrajzi érdekeltségeket választotta el. Helyzetét és fizikai jellemzőit a szomszédos állam politikája és ezáltal a hozzá való viszonyulás határozza meg. Ilyen politikai

„frontierek” voltak például a pufferállamok, amelyek két erős állam között jöttek létre azzal a céllal, hogy csökkentsék a közvetlen konfliktushelyzetet. Ezzel szemben a népesedési határ egy országon belül a lakott és lakatlan területek közötti határvonalat jelenti, ami elsősorban akkor jelenik meg, amikor egy állam egy adott területet újonnan népesít be.

A „frontier” a nemzeti államhatárok kialakulásának alapját képezte, mert azok a frontieren belüli határmegállapítással jöttek létre. Az államhatár fogalma abban különbözik a

„frontier” fogalmától, hogy elméleti, földrajzilag pontos, terepi és fizikai kijelöléssel született meg, amelyet a szomszédos államok kölcsönösen elismernek (HARDI T.2009).

Nemes Nagy József a határ fogalmát négyféleképpen értelmezi. Ezek szerint a határ egyrészt elválasztó térelem, gát (barrier). Másodszor szűrőzóna kapukkal (filter), amelyre példaként említhető az eltérő természeti-gazdasági jellegű tájak találkozásánál fekvő vásárvárosok, mint a különböző gazdasági-társadalmi aspektusokat tartalmazó területek összekötő sávja. Harmadszor perem és ütköző zóna (frontier), negyedszer pedig kontaktus zóna, amely a határmenti speciális gazdasági övezetekben, vámszabad területeken jelenik meg.

Az utóbbi három jelentésben a határ dinamikus zóna, mert vagy sűrű áramlási hálózatokkal átszőtt ütközési sáv, vagy rendszerint mozgásban van (NEMES NAGY J.1998).

VAN HOUTUM, H. (1998) a határtípusokat ellentétpárok szembeállításával jellemzi és véleménye szerint ezen ellentétpárok között minden határ elhelyezhető (5. ábra). A természetes-mesterséges ellentétpár létezése kétségbe vonható, mivel a határok alapvetően az emberi tevékenység eredményeként születtek, így mesterségesek (HARDI T.2001;NEWMANN,D.2009;

LEIMGRUBER, W. 2005). Természetes határok esetében a természeti tárgyak által kijelölt határokról beszélhetünk (HARDI T.2001). Ratzel szerint a természetes határ „… a legszélesebb életföldrajzi értelemben vett földrajzi környezetnek és minden megjelenési formájának felhasználása a politikai földrajzban” (RATZEL,F.1897, P.471). Az érzelmi határok tükrözik az emberek érzelmi kapcsolatait az adott területtel, míg a funkcionális szempont a jogilag

meghatározott határértelmezésre utal (VAN HOUTUM, H. 1998). „A funkcionális határok konkrétnak tekinthetők, míg az elvont határok kognitív jellegűek, szubjektívek, az emberek által mentálisan megfogalmazottak” (VAN HOUTUM, H. 1998, P.39). Az utolsó ellentétpárt vizsgálva teljesen nyitott határok nem léteznek. A szuverenitás és a hatalom megszerzésére irányuló vágy, valamint, hogy az egyén megvédje saját magát és más embereket az idegenekkel és a kívülről érkező nemkívánatos hatásokkal szemben gyakran erősebbnek bizonyulnak, mint a vágy, hogy a saját területünkön túllépjünk. Másrészt teljesen zárt határok sincsenek, hiszen mindig is lesz egy bizonyos fokú kölcsönhatás két szomszédos állam között. Nincs olyan állam, ami hermetikusan lezárható (VAN HOUTUM,H.1998).

5. ábra A határjellemzők ellentétpárjai

Forrás: VAN HOUTUM,H.(1998) alapján saját szerkesztés

David Newmann a határt, mint folyamatot (bordering process) értelmezi, ahol annak jellege határozza meg az adott társadalmi-gazdasági jelenségek kizárását vagy befogadását.

Első lépésként a politikai elit létrehozza, lehatárolja a határt mind a térképen, mind a terepen kerítésekkel, falakkal, majd meghatározzák a kirekesztés és befogadás paramétereit a különböző társadalmi csoportok tekintetében. Ezt követően a határokat intézményekké alakítják, melyek saját szabályrendszerrel rendelkeznek és ellenőrzik az emberek, áruk mozgását (határigazgatás), végül a határt megnyitják vagy megszüntetik. Az előbbi folyamatok hossza, jellemzői, a szakaszok egymásutánisága a folyamatosan változó társadalmi, gazdasági és politikai tényezők függvénye (NEWMANN,D.2011).

Az említett határ-értelmezésekből is kiderül, hogy a határok fogalmával több tudományterület is foglalkozik, illetve a kutatók elérő szempontok alapján értelmezik és csoportosítják azt. Ahhoz, hogy jobban megértsük a határok működését, azok szerepét is fontos elemezni.

A történelem során folyamatosan változott az államok egymáshoz való viszonya, így az őket elválasztó határok funkciói is állandóan módosultak. A határ egyrészt elválasztja az eltérő politikai és intézményi rendszereket, másrészt összeköttetést jelent az eltérő területek között (RATTI,R.1993;NÁRAI M.-RECHNITZER J.1999). Ezek a funkciók minden államhatár esetében folyamatosan jelen vannak, hatásukat tekintve a határ lehet elválasztó, szűrő és nyitott jellegű.

A határ elválaszt a káros, külső hatásoktól, idegenektől. A nyitott határ esetében az összekötő funkció dominál. A szűrő jelleg arra utal, hogy a politikai hatalom dönti el, hogy melyek azok a kívánatos, illetve nem kívánatos javak, személyek, amelyek átjutását engedélyezi vagy megakadályozza (RATTI,R.1993). A határ szűrő és nyitott jellege könnyen vissza is fordítható, ha csak a 2015-ös menekültválságot vagy a COVID-19-t említjük példaként, melyek hatására újra megerősödött a határok elválasztó szerepe.

GUICHONNET,P.–RAFFESTIN,C.(1974) öt különböző határfunkciót különböztetett meg.

A jogi funkcióját tekintve a határ egy politikai demarkációs vonal, amin belül érvényesülnek azok a jogi normák és intézmények, amelyek irányítják az adott társadalom létét és tevékenységét. Ez a funkció akkor is fennmarad, ha az összes többi funkció eltűnik. A fiskális funkció célja a belső piac védelme, külföldi áruk behozatalának korlátozása és megadóztatása.

Ez a funkció számos közvetett hatással jár a határokon, ugyanakkor fontos jövedelemforrás az állam számára. Ellenőrző funkciójával a személyek és áruk, javak áthaladásának vizsgálatát tölti be. Ez a funkció politikai eszköz, a bevándorlás és a kereskedelem (minőség és mennyiség

ellenőrzése), esetenként az információ átadása (cenzúra) vonatkozásában is szűrőként működik.

A határ előbb felsorolt funkciói folyamatosan jelen vannak minden államhatár esetében. Két feladatköre azonban csak időszakosan van jelen: katonai szerepe az aktuális erőviszonyok térbeli megjelenése, hangsúlyozza a határ szerepét a honvédelemben. Ideológiai szerepére leginkább a „vasfüggöny” mondható példaként, ami a nyugati és a keleti kommunista országok határán kiépített akadályrendszer, ami fizikailag is elválasztotta egymástól a két tábort. A mai globális világban ezek a funkciók nem statikusak, hanem állandó változásnak vannak kitéve.

Akár teljesen el is tűnhetnek, azonban sokkal valószínűbb, hogy hatásuk trend jelleggel csökkenni fog (GUICHONNET,P.-RAFFESTIN,C.1974).

A határok legfontosabb funkciója az állam peremének jelölése, azonban sok erőfeszítés történik ezen elválasztó szerep leküzdésére. Ugyanakkor a növekvő globális kölcsönös függőség és a környezeti problémák arra utalnak, hogy a határok egyre inkább eltűnnek vagy legalábbis jelentősen gyengülni látszanak a határokon átnyúló regionális együttműködések, a nemzeti integrációs folyamatok következtében. Az integrációs folyamatok célja versenyképesebb gazdasági-politikai tér kialakítása, amelyben ahogyan mélyül az integráció, úgy nő a határok átjárhatósága is. Az államhatár megmarad, de az elválasztó funkció csökken mind társadalmi, gazdasági és politikai szemszögből. (LEE,B.T.–BAHRIN,T.S.1998). Erre a folyamatra példa az Európai Unión belül létrehozott schengeni térség, ahol a határellenőrzéseket megszüntették. A határok elválasztó funkciójának csökkenése nem csak nemzetállami és az a fölötti lépték esetében van jelentős szerepe, hanem az alacsonyabb területi szinteken is, hiszen intenzívebb kapcsolatok (pl. réginális, megyei, településközi kooperációk) kialakítására adhat lehetőséget.

A határ menti területek vizsgálata mind a földrajztudományban, mind a regionális tudományban igen elterjedt, mivel államhatárhoz való közelségük révén különleges tulajdonságokkal jellemezhetők. HANSEN,N.(1977) definíciója szerint a határ menti terület „a természetes tér azon részére vonatkozik, ahol a gazdasági és társadalmi életet közvetlenül és jelentősen befolyásolja a nemzetközi határ jelenléte. Ez alapján nyitott, potenciálisan nyitott és elzárt régiókat különböztet meg. Tehát ez alapján elmondható, hogy a határ menti térségek sajátosságait a határ típusai határozzák meg. Ezen definíció egy olyan korban született meg, ahol még az európai határoknak az elválasztó szerepe volt hangsúlyos és az államhatárnak a közelében fekvő területekre kifejtett negatív hatása érződik. KOVÁCS Z.(1990) tanulmányában a határ menti városok vonzáskörzetének átalakulásával foglalkozik, a más országhoz csatolt környezetük kölcsönös viszonyát vizsgálta. MARTINEZ, O. J. (1994) a határon átnyúló interakciók mennyisége és milyensége alapján elidegenedett, egymás mellett létező, kölcsönösen együttműködő és integrált határtérségeket különböztet meg. Ezen típusok megkülönböztetéséből is látható, hogy a történelmi változások határozzák meg az államok egymáshoz való viszonyát, tehát az államhatárok funkciójának változását is.

A határ menti térségek speciális helyzetben vannak annak révén, hogy egy ország határán, valamint a szomszédos ország közvetlen közelében fekszenek. Általában a határ két oldalán élő lakosság vegyes nemzetiségű, ugyanakkor a két oldal gyakran kulturális és történelmi szempontból, illetve lakosságuk összetételében is átmenetet képeznek a két ország között.

Ezáltal egyszerre kötődhetnek mindkét országhoz (SÜLI-ZAKAR I. 2003). Ennek következményeként kontaktzóna alakulhat ki, „ahol a két, egymással határos nyelvterület, népterület vagy kulturális terület nyelvi, népi, kulturális kölcsönhatásai különösen erősek”

(KEMÉNYFI R.1994,1998). A szerb-magyar határszakasz a migrációs áramlások szempontjából kontaktzónaként viselkedik (KINCSES Á.–TAKÁCS Z.2010).

Számos kutatás foglalkozott a határ menti területek kapcsolatrendszerével, melyekről sok esetben kiderült, hogy határszakasztól függően egyediek. A határ menti kapcsolatok gyakran összetettek, lehetnek humán jellegűek (baráti, rokoni) vagy gazdasági kapcsolatok (Szónokyné A. 2004). Az ember térbeli mozgását általában a gazdasági haszon irányítja, ami lehet gazdasági tevékenység vagy különböző szolgáltatások (pl. oktatás, egészségügy) kedvezőbb igénybevétele (pl. alacsonyabb költségek, jobb minőség, kevesebb utazás). A határon átnyúló

interakciók akkor válnak rendszeressé, ha a megszerzett haszon jóval nagyobb, mint a haszon megszerzéséhez szükséges akadályok (pl. határellenőrzés, eltérő társadalmi-gazdasági környezet, eltérő valuta) átlépése, legyőzése. Ez általában vonatkozik a nemzetközi migrációra is. A határtérségek esetében ezek az előnyök sokkal hozzáférhetőbbek a térbeli közelségből fakadóan, így lehetővé válik az életvitelszerű kihasználás. Ezen mozgások számának alakulását elsősorban az elérhetőség határozza meg, melybe a közlekedési hálózat (infrastruktúra, tömegközlekedés), a térszerkezet mellett a nyelvi, kulturális és mentális akadályok léte és erőssége is beletartozik (HARDI T.2009). A szomszédos államok és határtérségek társadalmi-gazdasági különbségei befolyásolják, hogy mely társadalmi csoportok milyen céllal keresik fel a határ másik oldalát. Esetünkben a szerb-magyar határmenti térségből hazánkba irányuló tanulási célú migráció, illetve a munkavállalás célú ingázás indukálja a szerb-magyar határon átnyúló mozgásokat.