(A k ö z e li v é d e le m .)
A A várvívónak a sikam on való fellép tév el ennek leg n eh
e-védelem módja. . . „ , , . , . „ ,
zebb íeladata kezdődik.
0 k én ytelen in n ét kezdve a legh eveseb b tűzben és m in
denkor aknák által veszély eztetv e lép ésen k én t terep et foglalni, az árkot oldalzó-lövegek tü z e lé se alatt átlépni, az eg y es m ű ve
k et résb e dönteni, ezek et roham m al beven n i é s b eépíteni.
A m unka n eh ézsége, a v e sz te sé g , m elyet en n él szen ved , és az idő, m elyet az ellen az utolsó roham rés elfoglalására ig é nyel, oly módon növekszik, hogy egy vitéz védelem nél a vár
vívó sokszor több időt szü k ségei az utolsó pár lé p é s e lé r é sére, m int k ezd ettől a sikam ig való m egérk ezéséig igén yelt.
Az eddig tartalékban állott lövegek és m ozsarak t ü z e l é s e , a gátlatról é s sikam hátról a p u s k á t fiz szü n telen foly.
A k é z i g r á n á t o k és k ő r ö p a k n á k hatáskörébe ér
k ezvén, ezek is h athatós védelm i eszközök k é válnak.
A hadmérnöki csapatok leen
dői.
A hadm érnöki csapatnak ez időszakban legfőbb te e n dőjéhez szám ítandók az aknaharcz v e z e té se, a rongálások k i
igazítása m int eddig is, továbbá a roham rések f e lt ö lt é s e , jár- hatlanná tev ése, b eép ítése és végre a belső védelem elő k é
szítése.
A rohamrések
védelme. A r o h a m r é s e k v é d e l m é h e z tartozó in tézk ed ések az árokban levő ondadványnak, hogy ez által a m ég m egm aradt árokíal-rész szabadon álljon, aknák vagy kézm unka által esz- közlendő eltakarításából, a roham résnek lábhorgokkal,
harcz-boronákkal és kátrányozott forgácscsal való behintéséből és ezeknek nyársbakokkal való elrekesztóséből állanak.
Ezen akadályok a szomszédos mellvéden is alkalmazan
dók. A rohamrés megett egy víárok emelendő ki, mely azon egyének felvételére szolgál, kik a rést kézi gránátokkal és görbombákkal hajigálják.
A mellvédut hátulsó tarajára lövészek számára egy el
helyezést kell készíteni, kik az ellent a réstetőn megjele
nésekor czélba veszik. Ezen elhelyezés, és az 1-ső víárok közt a mellvédut akadályokkal látandó e l, és előbbi ez utolsó által oldalékolandó.
Ezen kívül még mindenesetre egy más szelvény is készí
tendő, mely a rés védelmezőinek visszavonulását fedezi és az esetben, ha az ellen a rést elfoglalná, hogy annak azonnali benyomulása a várnak belsejébe akadályozva legyen. A roham
rés irányában álló házakat szintén védállapotra kell helyezni s minden bejárást eltorlaszolni.
Hogy ezen munkálatokat teljesíteni lehessen, szükséges, miszerint úgy fennebb említett akadály-anyagok jó eleve nagy számmal, mint a beépítésekhez kivántató nagy mennyiségű ho
mokzsákok készletben álljanak. Ugyanezen eset áll be akkor is, ha a réstörés már messziről közvetett ivlövések által történt
volna.
Ily esetben a rés aljánál nyársbakok és fatorlaszok is al
kalmazandók.
A főgátiatokban ejtett réstörés által e szerint az ellen
állási eszközök távolról sincsenek még kimerítve.
A védelmezőnek még mindig elegendő alkalma leend az ellent uj meg uj akadályokkal, felállított földgátokkal és végre ház- és torlaszharczban kifáraszthatni.
A bátor harczosnak könnyű leend a keskeny és fáradal- inas utat, mely a résen át a várba vezet, megvédeni, s a tá madót véresen visszavert rohamokban tönkre tenni.
Ügyesség és bátorság egy várat az államnak és seregnek még sokáig képes m egtartani, és ez által gyakran a nyílt harczban döntő erővel bírhat — mivel a csaták kimenete
sok-5 8
Kirohanások.
Száguldozások.
szór napoktól függ — a védelemnek pedig a sereg dicsőségét emelő fényt kölcsönözhet.
A ki pedig egy várat felad anélkül, hogy erre elözönlő járványok, éhség vagy pedig túlnyomó erő folytán az utolsó szelvénybe a résen sikerült roham által kénytetve lett volna, az a haditörvények szigorának és a gyalázatnak esik áldozatul.
Egy v á r a t az összes hadikészlet előtt f e l a d n i nem szabad.
A kirohanások.
Úgy a várak védelmére, mint erődített helyeknek az egész háború folyamatára való befolyás megszerzésére a ki
rohanások a leghathatósabb eszközöket nyújtják. A helyből való tűzharcznak feltartóztató ereje, a várharcznál ép oly ke
véssé fog minden esetben elégségesnek mutatkozni, mint a nyílt harcznál, és alig kényszerítheti a várvívástóli felmentést.
A helyőrség támadólagos vállalatai s z á g u l d o z á s o k r a , n a g y o b b és k i s s e b b k i r o h a n á s o k r a osztatnak.
S z á g u l d o z á s o k n a k neveztetnek valamely bekerített vár védőrségének, több mértföldnyi távolságra, az ellen össze
köttetési vonalai ellen, véghezvitt vállalatai.
Ezek a hadszíntértől távolabbra eső váraknak hadászati fontosságot kölcsönöznek, minthogy az ellent más hátrányok elkerülése végett a vár bekerítésére kényszerítik. Miáltal, mint már említve volt, ellenséges csapatokat von el a döntő helyek
ről és könnyíti ott a győzedelmet.
A száguldozások továbbá a népfelkelés élesztősét is czé- lozhatják, ez által oldalban és megkerülések ellen biztosítva, a vártól 4— 5 menetnyire is távozhatnak.
Hogyha pedig az ellenséges hadsereg elvesztett döntő csata által visszavonulásra kényszerittetett, akkor semmi merész vállalatot sem szabad mulasztani, és az egész helyőrséggel, egy csekély rész visszahagyása mellett, az ellennek összekötte
tési vonalára kell hatni; a népfelkelés felfegyverzésére pedig a vár összes fegyverkészletét kiadni.
N a g y o b b k i r o h a n á s o k czélja: Nagyobb kiroha.
A bekerítés és várvívás felmentése és ha ehez elégséges erő nem lenne, a vígátonyok és munkálatok el r o m b o l á s a , továbbá az előterep megtartása.
Nagyobb kirohanások a várra nézve d ö n t ő c s a t á k , melyekhez tehát a helyőrség v a l a m e n n y i r e n d e l k e z é s a l a t t álló csapatai felhasználtatnak. A gátiatokat megszálló vártüzérségen, továbbá a belső és a megerősített kapuőrsége- ken kiviil senkinek sem szabad a várban visszamaradni. A ki
rohanás végrehajtása annál könnyebb leend, mennél jobb a vár
nak ez irányban szerkezete, miért is azoknak kivitele egy ha- dozó helyből a legelőnyösebben fog sikerülhetni.
A bekerítés felmentését czélzó nagyobb kirohanásoknak (felmentési csatáknak), mihelyt a védő magát elég erősnek véli, az ellennek a vár alatti megérkezte után pár nappal, s mielőtt ez magát megerősítette és tájékozhatta volna, k e l l t ö r t é n n i ü k .
Miután az ellennek a bekerítésnél egy oly nagy kiter
jedésű vonalat kell megszállani, hogy alig leend képes vala
mennyi a bekeritő-hadtestből rendelkezés alatt álló nagyobb osztagait a döntő helyen összpontosítani, a védelmezőnek majd mindig lehetséges leend egy meghatározott helyen túlnyomó erőt vonhatni össze, és ez által a győzedelem reményét saját részére biztosítani.
Nagyobb kirohanások mindig p i t y m a l o d á s k o r történ
nek. A csapatok megelőző éjjelen s miután az előterepen levő előcsapatok magukat befészkelték, a kirohanási helyeken lehe
tőleg fedezve gyűlnek össze.
Az előmenet oly módon történik, hogy az összecsapás hajnal hasadtakor meglepőleg kezdessék meg.
Némely pontokon tüntetések készíttetnek elő, hogy ez által az ellen tévútra vezetve, ott ereje leköttessék. Az elfog
lalt terep tüstént niegerősittetik, mi végből a kirohanási csa
patokat elégséges számú hadmérnöki munkás-csapatok követik.
Gyakran ajánlatos, hogy megelőző kissebb harczok, a körül
ményekhez képest pedig egész sor ily kissebb ütközetek által
6 0
az előterepen tér nyeressék, hogy ily módon az ellen kö- rülzárolási vonalának nagyobb kiterjesztésére legyen kény
szerítve.
Kedvező mozzanatok nagyobb kirohanásokra továbbá:
midőn az ellen több gátonyt fegyverez fel, péld. az 1., 2. vagy 3. párhuzam elkészítése után, valamint ha az erődítés egy- átalában az ily kirohanásoknak kedvez, a sikam beépítése alkal
mával, egy visszavert roham után stb.
Ezen kirohanások már a vártüzérség által is támogatat
t a l a k . A végrehajtásnál a főerő mindig egyik szárnyra veti magát, mert ottan a számszerinti felsőbbség legkönnyebben ér
hető el, mi közben csekélyebb számú csapatok más pontokat fenyegetnek és ez által ottan a víárok-őrséget helyhez kötik.
— A tüzérség, mely azelőtt való nap azon gátonyokat támadta meg egész erejéből, melyek a kirohanásnak leginkább árthat
nának, éjjen át is folyvást tüzel, hogy a vállalat el ne árul- tassék, a kirohanás kezdeténél pedig a támadási pontokat veszi czélba, hogy igy a víárkokban nagyobb csapatok mozgása, különösen pedig a legszélsőbb tartalékok közele
dése, valamint a várvívónak a víárkokbóli kitörése akadályozva legyen.
A kirohanási oszlopok a legtávolabbi párhuzamokig elő
törnek és innét gyorstüzelés által üldözik a futó ellent, s ha igen gyengék volnának arra, hogy annak üldözését egész a tá
boráig folytathassák, akkor a szétrombolási munkálatok íede- zése végett a legtávolabbi párhuzamok előtt állást foglalnak, s ezzel egyidőben oszlopok küldetnek ki, melyek a víárkokban levő ellent f e l b o m l a s z t j á k , esetleg egy közlekedési vonal
nak megszállása által az ellen támadásait visszaverik. A ki
rohanási csapat ezután a víárkokban megfészkeli magát és a védelemhez előkészületeket teszen.
Ezalatt a hadmérnöki csapat és a tüzérség részéről a szétrombolási munkálatok is kezdetüket veszik. Ezek a löveg
cső vek és talpak robbannyali szét rombolásából, a lőportárak íel- lobbantásából, a gátonyok, és ha az idő engedi, a zegzugok és párhuzamok kiegyengetéséből állanak.
E czélból a Linnemann-féle ásókat az összes gyalogság magával viszi. Ha a kirohanás visszaveretett, akkor a vártüzér
ség teljes feláldozással fedezi a visszavonulást.
Ha az ellen egy vagy több erőd elfoglalása által az öv
vonalat áttörte volna, akkor a nagyobb kirohanások a meg
támadott erődöktől oldalt és megette fekvő szelvényekre tá
maszkodnak és ez által az ellent a támadás ezen főtámpontjai a többi erődök elfoglalására kényszerítik. (IV. tábla 26. ábra.)
A támadás általában lehető széles arczvonalban történik, mivel a kirohanási csaták gyors kimenete és a víárkok által okozott mozgás-akadályok, sürü csapat - tömegeknek sem időt, sem pedig tért nem engednek fejlődésekre.
A védőrség á t t ö r é s e nagyobb kirohanás módjára ren- az áttörés, deztetik be és megkisérlendő: ha az eleség az egész védőrség
számára már nem elégséges; — ha a nagyszámú védőrség egyáltalában semmi előnyt sem nyújt; — s végre, ha a vár bukása közel áll. — E czélból az áttörés ellenkező pontján a hátramaradt csekélyszámu helyőrséggel erélyes tüntetések té
tetnek, és hogy az ellen lehető nagy számmal vonassák oda, egész éjjen át vívatik, az áttörő ponton pedig heves lövegtűz tartatik fenn, hogy végre az ellenséges vonal még pitymalodás előtt megtámadtathassék.
Kissebb kirohanások kevesebb fontossággal biró czélok Kissebb kiroha- elérése végett a védőrségnek csak csekély részével, 15— 30
főből álló osztagok által, eszközöltetnek. Ezen czélok:
az ellennek felriasztásából, az előterep kémleléséből, a munkások s kiváltkép az árkászok szétkergetéséből, kivülső gátonyok és aknamunkák szétrombolásából, s végre az ellennek a lőpadra való kicsalásából, hogy azután reája lövegtüzet le
hessen irányitni, stb. állanak. — Kissebb kirohanásoknak szám
szerűit annyiszor kell ismételődni, hogy a kis sikerek összege egy nagy eredménynyel felérjen.
A vígátonyok ellen indított kirohanási csapathoz egy h a d m é r n ö k i és t ü z é r s é g i o s z t a g adatik.
A h a d m é r n ö k i c s a p a t egy tiszt által vezettetik és két csapat
részre oszlik.
62
Az e ls ő c s a p a t r é s z a lövegeket és lövegtalpakat rongálja össze, a második pedig a gátony-épitéseket.
Az altiszt kanóczot, gyúeszközt, éjjel pedig lámpát, az első árkász 2 drb 1 fontos (0.56ks) robbanytöltényből, vagy 3 összekötött két-két ólomgyúzsineggel felszerelt 11 latos (0.3ks) robbtöltényből álló robbkész- letet viszen magával. A gyúzsinegek egy ötágú tokmánybán vannak össze
köttetésben, melyben egy 8° (15“ ) hosszú, ugyanolyan gyúzsineg van al
kalmazva. A második árkász zsineget és zsebkést, a harmadik pedig 2 üres homokzsákot viszen magával.
Mihelyt a csapatrész a gátonyba hatolt, az egyik robany-töltény lehető mélyen a csőbe dugatik, a másik robbanytöltény pedig a tengelyre, szorosan a talpoldal mellé helyeztetik, a második számú árkász által oda
köttetik és a harmadik számú árkász által gyorsan megtöltendő homok
zsák által megnehezittetik. Hogy a gyúzsineg megerősitve legyen, a löveg szájába is egy homokzsák dugandó. A 8° (15“ ) hosszú gyuzsineg-darab a mellvéden keresztül az elömellvédlejték felé vezettetik és lehetőleg megerősittetik.
Ha minden kész, az embereknek vigyázni kell, hogy a vezeték meg ne sértessék.
A m á s o d ik c s a p a t r é s z egy altisztből és 10—15 emberből áll, melyek gyúszerekkel, kanóczczal (sziítecscsel), gyútekorescsel, ásókkal, csákányokkal vannak felszerelve.
Ezek két részre oszolnak és a gátony két végén a burkolatokat és menhelyeket összerombolni, felgyújtani, a mellvédeket behányni kezdik.
Ha a rombolás elegendő kiterjedést nyert, akkor a tiszt felkiáltá
sára „a gátonybólw, mindenki szorosan a külső mellvédlejtékhez fekszik, mire „tüz“ jelvényre az altisztek a gyúzsinegeket meggyujtják.
A t ü z é r - o s z t a g feladata, a puskapor-raktárt idénygyiytóval fel
gyújtani, a tüzérszereléket összeszedni és a lövegek zárkészülékeit elron
gálni.
A felgyújt.ás akkor történik, ha a visszahúzódásra parancs adatott.
Azon h a d m é r n ö k i o s z t a g o k , melyek a rohamoszlopokhoz a szárnyzárgonyok támadására vannak rendelve, úgy viselik magukat, mint a sánczoknáli támadásnál.
A védőrség támadólagos vállalatai a várvívástartam meg
hosszabbítása mellett még azon eldöntő előnyt is nyújthatják, hogy azok az ellent egy nagyobb számú víárokőrség és követ
kezőleg egy nagyobbszámu ví-had fenntartására kényszerítik.
A víárkok süni megszállása által a tűz okozta veszteségek is szaporodnak és éz a terhes szolgálattal egyetemben az ostromló csapatok szellemét aláássa.
Az ellen-közeledők.
Ellen-közeledőknek mindazon földfeletti munkálatok ne- Mw *rázat- veztetnek, melyek a vármííveken kívül, azon czélból építtetnek,
hogy a támadót az előterepről leszoríthassuk, az ellenséges munkálatokat löveg-puskatfiz és kirohanások által közelebbről megtámadhassuk és végre, hogy az ellenséges víárkokat pász
tázni és az ellent magát ugyszólva ostromolni lehessen.
E czélból a külső erődművek sikamtőjétől bizonyos véereh»J'4s- távolságra állás foglaltatik el, ez a hátulsó művekkel zegzugok
által köttetik össze s egy egész rendszer lövészárkok, gátonyok és zárt sánczok által biztosittatik, a víárkok pedig olyképen ve
zetetniük, hogy azokat a várból pásztázni lehessen.
Törekedni kell azokban a gátonyokat oly módon helyezni el, hogy ezek az ellenséges víárkokat pásztázzák és a támadó gátonyait lehetőleg hegyes szög alatt találhassák, részükről azonban a már felállított ellenséges gátonyok által czélba ne vétethessenek.
Az ily művek felépítésénél semmi fáradságot sem kell kí
mélni és ha sikerül egy ily elsánczolt pontot az előterepen megtarthatni, ez elébe ismét lövész-árkok készítendők, hogy ez által az ellenhez mindinkább közeledhessünk. — A külerődök közt levő térközök leginkább alkalmasak az ellen-közeledők és ellen-gátonyok elhelyezésére, s egy tevékeny védelmező lassan
ként valamennyi tér-közet oly módon fog elzárni és fegyverezni erőditészetileg, hogy az erődök tüzelésüket beszüntethetvén, azt fontosabb időre tartják fen, mig a lövegtüzelést egészen az előterepen vagy térközökben levő gátonyoknak engedik át.
A különített erődök ez által rohammentes zömöket képeznek, melyek az ellent erőszakos vállalatuktól visszatartandják.
Ellen-közeledők többnyire kedvező terep által támogatva, az erre alkalmas helységeket (falvakat, erdőszelvényeket) is befoglalják hálózatukba.
Az ellen-közeledők a művek előtt 1000 és több lépés-IV- és VI- ‘4bl»- nyíre is fekhetnek. (Lásd ellen-közeledők IV. és VI. tábla.)
64
Előnyei. Az ellen egy ily intézkedés s a mindig újólag gyarapodó építkezések ellen kényszerítve leend ezekre különös gátonyo- kat irányítani, ennélfogva a tüzelést a várművekről elfordítani;
mi által időrabló munkálatokra kényszerittetik.
Az ellen ezen ellenművek fegyvertüze által kényszerítve leend már nagyobb távolságról teljes árkákat alkalmazni és magát éjjeli harczokban kimeríteni.
Egy ily támadólagos védelem alkalmat nyújt a védőrség bizalma és bátorságának emelésére, a támadónál pedig ezek le- hangolására.
A Hfvegliarcz.
A lőtávnak pontos ismerete, s a vártüzérségnek már kez
detben meglévő szilárd fedezetei, kellő erő mellett lehetővé teszik a lövegharcz megkezdésénél a túlsúly biztosítását, az ellenséges gátonyok létrehozatalának megakadályozását, és hogy ez által a támadási munkálatok gyors előhaladását gátolni le
hessen.
Ezen felsőbbség, és kiváltkép ennek tartama a lövegek száma és használhatóságától, a várnak rendszere és védállapot- bahelyezésétől, továbbá a födművektől, a tüzérek bátorságától és ügyességétől függ.
A tüzérségi távharcz, tekintettel a készletben levő lőszerre, oly erélyességgel vezetendő, hogy a közeli harczra szükséges erő kímélése mellett, azon esetre, ha a vár végtére is legyő- zetnék, semmi lőszer-készlet se essék az ellen kezébe. E te
kintetben jól megfontolandó, hogy ha eleinte a lőszerrel való takarékoskodásból a tüzérségi túlsúlyt az ellennek önként á t
engednek, éz a gátiatokat annyira szétrombolná, hogy későbbi mozzanatoknál a vár-lövegek kellő használata lehetetlenné válnék. — Úgyszintén a tüzérségnek ezen hallgatása által a védelmezőkre háramló kedvezőtlen szellemi benyomásról sem szabad megfeledkezni.
De mindazonáltal az igen távoli tüzelést is kerülni kell.
Hogy ha pedig a támadó tüzelése oly túlnyomó kezdene lenni, hogy irányába csőlövegekbőli közvetlen tüzeléssel nappal
boldogulni nem lehetne és az egész tüzérség vesztése veszélyeztet
nék, akkor annyi a löveg, a mennyi a rés védelmére az ormózás leküzdésére a munkálatok ellen fentartandó éjjeli kartács-tüze
lésre, egy szóval a közeli harczra szükségeltetik, az e czélra meghatározott nyughelyekre vonatik vissza (lásd III. tábla), vagy pedig a bárányok ürépitményei alá fordittatnak le. A támadott arczvonalon a tüzelés ezután leginkább csak hátravont és az ellentől nem látható állásokból, például közvédről, mozsarak és lövegek által tartandó fen. Legnagyobb tevékenységet kell azonban a nem pásztázott és a nem annyira működésben levő mellék-arczvonalok lövegeinek kifejteni, melyek a körülmények
hez képest az utolsó pillanatra nélkülözhető lőszerkészletet is közvetett lövésekkel tüzelik el. Különített erődökkel ellátott helyeknél a lövegharcz térközökből eszközöltetik, az erődök lövegei pedig, kivált a szárnyakon, csak is az áttörések aka
dályoztatására tartatnak fen. T á m a d ó l a g o s v á r a k n á l k ü l ö n b e n a z o n a l a p é Ív á l l , h o g y a v é d e l e m s ú l y p o n t j a n e a v á r k ö z p o n t j á r a , h a n e m a k ü l m ű v e k r e l e g y e n f e k t e t v e .
A tüzérségi tüzelés oly módon vezetendő egységesen, Tü/.«ié» vezette, hogy a lövegek nagy száma tüzelésüket mindig ugyanazon egy
tárgyra pontosítsák össze, mig a kitűzött czél eléretett, mi végből az egyes művek távirdai összeköttetése elkerülhetlen szükséges.
Lövegek a liosszantozás és rézsútos lövések ellen védő harányokhoz lehetőleg közel állitandók fel, azok pedig, melyek nem különösen erőszakos vállalatok visszatartására rendeltet- vék, a távoli harcz lövegeit lejtős fenekű lőrésen át lődözik, hogy igy se a lövés, se pedig a löveg kívülről észrevehető ne legyen.
Hogy lövegekkel mozdulatokat lehessen tenni, t. i. helyük változtathassák, mihelyt az ellen magát reá belőtte, mindazon helyeken, lionnét az ellen felé működni lehet, ágyazatok s hol lehetséges, lőállványok is állíttatnak fel.
Különített erődök térközében gátonyoknak mindig készen kell állani, hogy a megrongált vagy veszélyeztetett gátonyok- ból a lövegeket oda hozni lehessen.
Várharcz. 5
6 6
Végül megemlítendő, hogy a réslövés mozzanatának kö
zeledtével a távoli arczvonalok lövegei is a vég-lövegharczra részben alkalmazandók és a rohambiztonság tekintetéből más szerek (aknák, görbombák, szórlövegek) által is gondoskodni kell.
A puska tűz.
A várvívónak számerejét egy jól fenntartott puskatűz által nem ritkán jobban lehet csökkenteni, mint a tüzérség által; a védelmezőnek ennélfogva ezen kiváltképen hathatós védeszközt egész terjedelmében kell felhasználni. Ehhez meg- kivántatik:
1. Minthogy itt a czélzott lövéseknél egy igen kis pont jön szóba, csakis igen kitűnő lövészek alkalmaztassanak. E czélból a helyőrség l e g j o b b lövészei csapatjaik szerint, külön lövész-osztagokba állíttatnak és ezen veszélyes szolgálatukért többszöri felváltás és minden más szolgálat alóli fölmentés által jutalmaztatnak. — Ezeknek egy részét gátlatfegyverekkel kell felszerelni, melyek használatában időnkint begyakorlandók.
Ejjelenkint ezen lövészek kivevén a kirohanásokat, csak kis csapatokban és akkor alkalmazandók, ha az előterep vilá
gitó készülékek által van megvilágítva.
2. Mig az ellen az erődök puskakörletén kívül van, a lövészeknek 300—500 lépésnyire az ellentől lövészgödrökbe kell magukat megfészkelni és csak lépésenkint vonulni hátra, mig végre a sikam-hátat és a gátlatot, de leginkább a táma
dás szárnyában eső előterepet választják állásul.
3. A lövésznek magát mindig lehetőleg jól kell fedezni tudni (homókzsák-rések által), mi czélból lehetőleg lőréssel és iránynyiladékkal ellátott aczélvérteket kapnak.
4. Ejjelenkint az előterep szakadatlan sodró puskatűz által lődözendő, hogy a repülő-árkák építése ez által nehezit- tessék; ez különösen akkor talál alkalmazást, midőn a mun
kálatok a sikam-hát lőkörletébe esnek. — Ezen tüzelésnél a fegyverek léczek által rendeztetnek be éjjeli lövésekre. A lő
szerpazarlást meggátlandó, csak annyi ember állittatik fel
egyszerre, mennyi a mérsékletes egyenkénti tüzelés fenntar
tására szükséges.
III. F E J E Z E T .
A z a k n a h a r c z.
Akna-rendszerrel ellátott műveknél a sikamon való meg-
Akna-rendszerrel ellátott műveknél a sikamon való meg-