A világháborús kapacitások
A modern magyar hadiipar alapjait az Osztrák–Magyar Monarchia idején rakták le, állami tulajdonú fegyvergyárak (például a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak – MÁVAG) biztosították a császári és királyi hadsereg ellátását.
A Magyarországot feldaraboló 1920-as trianoni békeszerződés 35 000 főben ma-ximalizálta a hadsereg létszámát, és korlátozta, illetve betiltotta a fegyverek és hadianyagok gyártását. Csak az 1920–30-as évek fordulóján kezdte meg az állam az addig tetszhalott hadiipar újjáélesztését. Új állami honvédelmi ipari részvény-társaságokat hoztak létre, és új gyárakat is alapítottak: Magyar Optikai Művek Rt.
(MOM, Budapest, optikai műszerek), a Péti Nitrogénműtrágya Gyár (Pétfürdő, műtrágya-lőporalapanyag).47
Az önálló magyar haditechnikai fejlesztő intézet 1920-ban jött létre, először Technikai Kísérleti Intézet álnéven, majd 1930-tól nyílt katonai intézményként Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet néven működött. Az 1930-as évek-ben azok a magánvállalatok kapcsolódtak be a katonai fejlesztésekbe, illetve a ha-ditermelésbe, amelyek már korábban is meghatározóak voltak ezen a területen.
Az 1930-as évek második felében, illetve már a háború alatt több fontos hazai fejlesztés történt. Így például légvédelmi lőelemképző (Gamma Finommechani-kai Művek), terepjáró páncélozott jármű és teherautó (Weiss Manfréd Művek), Király-féle géppisztolyok (Danuvia Fegyver- és Lőszergyár), radarok (Standard Elektronikai Rt. és Egyesült Izzó Rt.) stb. A harckocsigyártás és a löveggyártás területén viszont csak licencek vásárlásával tudott előrelépni a magyar ipar: a svéd Landsverk L–60 könnyű harckocsi és L–62 harckocsivadász licencének honosítá-sával, az olasz Ansaldo kis harckocsijának, illetve a cseh Škoda Művek T–21 harc-kocsijának megvásárlásával; valamint a svéd Bofors 4 cm-es légvédelmi gépágyú-jának licencével.48
A diósgyőri MÁVAG-nál 1924-ben indult meg az Újgyárban a kovácsoló és hőkezelő üzem. Az Újgyárat 1930. március 29-ével leválasztották a diósgyőri
vas-46 Izsák–Kun (1994) 235. o.
47 A MOM-ról lásd: Pintér (1972), Pintér (1986). A részvényeken 50–50%-os arányban osztozott a HM, illetve a Carl Zeiss és a C. P. Goerz. A Péti Nitrogénmű 1945 előtti történetéről lásd: Pataky (2004), Katona (2011).
48 A két világháború közötti haditechnikai fejlesztésekről Hajdú–Sárhidai (2005) 38–84. o.
gyárról, és „D” gyár néven immáron közvetlenül a MÁVAG Központi Igazgatósá-gához tartozott.49
A hadi megrendelések főként a győri program bejelentését követően soka-sodtak meg, a magáncégek – vonakodva bár, de – egyre nagyobb haditermelési kapacitásokat építettek ki. Nem célom, és hely hiányában nem is szándékozom a második világháború alatti hadianyag- és fegyvergyártás részleteit bemutatni.50 Vizsgálatom szempontjából mindebből az a legfontosabb, hogy mely vállalatoknál milyen maximális kapacitások épültek ki az 1943–1944-es termelési csúcs eléré-séig. Egy 1948-as kérdőíves felmérés és a szakirodalom alapján hozzávetőlegesen megállapítható a hazai hadiipar második világháború alatti teljesítőképessége. Az alábbiakban az Iparfejlesztési Igazgatóság felmérése alapján közlöm a legfonto-sabb adatokat,51 amelyeket más, külön hivatkozott szakirodalmi adatok alapján egészítettem ki.
Az 1948-as kérdőív a vállalati alapadatokon túl (név, székhely, szállítási lehető-ségei) rákérdezett, hogy milyen besorolású hadiüzem volt a háború alatt; milyen és mennyi hadianyagot gyártott, ahhoz milyen gépi felszereléssel rendelkezett, il-letve abból mi maradt meg a felmérés időpontjára. (A felmérés további kérdéseire adott válaszokat lásd a 2.2. alfejezetben.)
Aero Ever Kft. – Esztergom. 1945 előtt vitorlázó repülőgépeket, szállító vitor-lázó repülőgépeket, Junkers–52-es és Messerschmitt 210-es (Me–210) gépekhez alkatrészeket gyártott. Vitorlázó gépekből évi 100 db körül volt a maximális gyár-tási kapacitás. Maximális létszáma a háború alatt 500 fő volt.
Magyar Fémlemezipar Rt. – Budapest. 1944-ben (24 órás munkamenettel) a havi maximális gyártási kapacitása: tojásgránát 100 000 db, nyeles kézigránát 150 000 db, repeszgránát 25 000 db, 8,8 cm-es rezezett vashüvely 20 000 db, 4 cm-es rezezett vashüvely 50 000 db, tábori kulacs (pohárral, alumíniumból) 25 000 db, kórházi alumíniumfelszerelések 10 tonna, alumínium gázálarc-alkatrészek 150 000 db, alu-mínium 2 kg-os bombaszárny 40 000 db, ködgránátalkatrész 100 000 db. A gép-állomány 20%-a tönkrement az 1944. május 5-i bombatámadás során. Maximális létszáma a háború alatt 1530 fő volt.
Budafoki Zománcárugyár – Budafok. A háború alatti maximális havi kapacitá-sa: gázálarcdoboz 40 000 db, 8 literes benzinkanna 20 000 db, horganyzott vödör 20 000 db, 8 literes olajkanna 10 000 db, 43M rajkályha 4500 db, 3 kg-os robbantó-töltet-doboz 10 000 db, elektromos gyújtódoboz 8000 db, 36M ÉRA (érintőakna) gyutacsdoboz 10 000 db, összekötő hüvely 40 000 db, Vadnay-féle autómelegítő 7000 db, 43M ÉRA 50 000 db, Genersich általános melegítő 500 db, Viktorin kéz-melegítő 60 000 db, gázálarc 30 000 db. Gépeiben nem esett kár. Maximális létszá-ma a háború alatt 800 fő volt.
Csonka János Gépgyár – Budapest. A háború alatt maximális havi
kapacitá-49 Kántor (2012a).
50 A témáról lásd részletesen Dombrády (2003), valamint Varga A. (2008) vonatkozó fejezeteit.
51 A kérdőívre beküldött vállalati válaszokat lásd: MNL OL XIX-F-1-rr 6. d.
sa: 500 db üzemanyag-szivattyú repülőgéphez, 150 db benzinüzemű kismotor, 3000 db fenékgyújtó. Gépeiben nem esett kár. Maximális létszáma a háború alatt 1150 fő volt.
Dunai Repülőgépgyár Rt. – Szigetszentmiklós. Napi kapacitása a Me–210-es repülőgépből 2 db, a Daimler Benz 605-ös 1500 LE motorból havi 100 db-ot volt képes összeszerelni. A Me–210-esből elkészült 272 db, alkatrészként előkészített 600 db-ot, valamint legyártott 45 db Messerschmitt BF109 (Me–109) vadászgé-pet. Gépeinek 10%-a megsemmisült, 75%-át Nyugatra hurcolták a németek. Ma-ximális létszáma a háború alatt kb. 16 000 fő volt.
Danuvia Ipari és Kereskedelmi Rt. – Budapest, Székesfehérvár és Veszprém (Alsóerdő). A budapesti, Angol utcai gyár maximális havi kapacitása: 2000 db 31M golyószóró, 6000 db 43M géppisztoly, a fenti mennyiségek legyártása mun-kamennyiségének 30%-ára rúgó tartalékalkatrész-gyártás, valamint 50 000 db óraműves gyújtó a 8 cm-es légvédelmi lőszerhez. A veszprémi üzem gyártott havi 125 000 db 2 cm-es páncélgránát- és repeszgránáttöltényt, 12 500 db kézigránátot, élesre szerelt 5000 db 8 cm-es légvédelmi lőszert, 12 500 db tányéraknát, valamint 5 millió géppisztolytöltényt. A székesfehérvári üzem kiépítése nem fejeződött be, havi 250 db BMW motorkerékpár gyártására volt kapacitása. A veszprémi és a fe-hérvári üzem gépeit mind elvitték, a budapesti gyár gépeinek egy része maradt meg (többek között az óraműves gyújtókat gyártó berendezések). Az elhurcolt gépek kétharmadát a németek vitték el. Maximális létszáma a háború alatt Buda-pesten 4240 fő, Veszprémben 1660 fő, Székesfehérváron 500 fő volt.
Első Magyar Gazdasági Gépgyár Munkások és Parasztok Közös Szövetkezet – Albertfalva. A háború idején két év alatt gyártott: 200 db 4 cm-es páncéltö-rő ágyúmozdonyt, 580 db 4 cm-es ágyút a MÁVAG-gal, 200 db 7,5 cm-es ágyút a munkaközösségben; 30 db 15 cm-es csőkocsit, 50 000 db 5 cm-es gránátot, 50 000 db 7,5 cm-es gránátot, 80 000 db 4 cm-es repeszgránátot, 900 000 db 2 cm-es lövedéket, aknavető-alkatrészeket, 1500 db „országos járművet”, 1600 db gépfegyvertaligát. A Váci úti gyáregysége bombatámadás miatt megsemmisült a gyártási dokumentációkkal együtt, a megmaradt gépeket Nyugatra hurcolták a németek; kis részét sikerült visszaszerezni. A dokumentációk megsemmisülése miatt csak emlékezetből tudták közölni, hogy maximális létszáma a háború alatt kb. 1000 fő volt.
Gamma Finommechanikai és Optikai Művek Rt. – Budapest. 1938 és 1944 között legyártott automatikus légvédelmi lőelemképzőből 489 db-ot (ebből ex-portra 442-t), segéd-lőemelképzőből 202 db-ot (ebből exex-portra 201-t), röpirány- és sebességmérőből 1077 db-ot (ebből exportra 375-t), kezdősebesség-mérő-ből 9 db-ot, hangforráskeresőkezdősebesség-mérő-ből 3 db-ot (ebkezdősebesség-mérő-ből exportra 2-t), fénytelefonból 252 db-ot, rejtjelezőeszközből 6100 db-ot, aknavető-irányzékból 69 db-ot, ki-dolgozókorongból 86 db-ot, Molnár–Gamma tűzvezetőből 5 db-ot, katonai tér-képszögmérőből 300 db-ot, celluloid irányvonalzóból 170 db-ot, celluloid számítási sémából 400 db-ot, tervnégyzetmutatóból 100 db-ot, explodométerből 10 db-ot, 1 m alapú távmérőből 1109 db-ot, megfigyelő szögtávcsőből (10×80) 606 db-ot,
táv-mérő gyakorlókészülékből 57 db-ot, géppuska-célzótávcsőből 1963 db-ot, pán cél tö-rő-irányzótávcsőből 570 db-ot, aknavető-irányzótávcsőből 1250 db-ot, ZFG 3 jelű célzótávcsőből 82 db-ot, hidraulikus szabályzóból 5400 db-ot exportra, irányzék-ból (Fla Visier) 600 db-ot exportra, nyomásálló távcsőből 7250 db-ot exportra.
Gépkára a háborús események miatt 95%-os volt. Maximális létszáma a háború alatt kb. 4500 fő volt.
Ganz és Társa Rt. Gépgyár – Budapest. 1939 és 1944 között legyártott 120 db 38M és 43M Toldi könnyű harckocsit, 110 db 40M, 41M és 43M Turán közepes harckocsit, 8 db 40/43M Zrínyi rohamtarackot, valamint 2800 Botond terepjáró gépkocsi megfelelő alkatrészeit. A megállapított havi kapacitás 8 db Turán vagy 15 db Toldi volt (motor nélkül), ténylegesen havonta 5-6 Turán készült el. Gépek a hadiesemények következtében tűntek el. A háború alatti maximális létszáma (1942. december) 5987 fő fizikai dolgozó volt.52
Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. – Budapest. A há-ború alatt 2 db őrhajót építettek. Gépeit nem érte kár. A háA há-ború alatti maximális létszáma 1200 fő volt.
Hirmann Ferenc Fémöntöde Rézáru és Waggonfelszerelési Gyár – Budapest.
A következő hadicikkekből párhuzamosan 4-5 félének gyártására volt kapacitása (db/hónap): éles tányérakna 3000 db, 36M HAK (harckocsiakna) gyújtószerkezet 2000 db, 36M ÉRA gyújtószerkezet 2000 db, bakelit ÉRA gyújtószerkezet 2000 db, összekötő hüvely 10 000 db, 36/81M aknagránát-pillanatgyújtó 10 000 db, 38/40M pillanatgyújtó 20 000 db, 38/40M fenékgyújtó 20 000 db, 39/50M aknagránát-pil-lanatgyújtó 12 500 db, 40M aknagránát-pilaknagránát-pil-lanatgyújtó 50 000 db, 44M aknagrá-nát-pillanatgyújtó 50 000 db. Gépeit nem érte kár. Háború alatti maximális létszá-ma 950 fő volt.
Hubert és Sigmund Acél- és Fémáru Kft. – Budapest. Maximális háborús havi kapacitása: 50 000 db Vécsey-féle kézigránát; 100–150 db 50, illetve 250 kg-os bombatest; 100–400 db 12 és 25 literes főzőláda, 50 és 100 fős főzőüst, vagy moz-gókonyha; kb. 100 tonna különféle speciális öntvény. Kézigránátgyártó gépeit 1943-ban átadta a Krolupper Műveknek, gépeiben kár nem esett. A háború alatti maximális létszáma 1050 fő volt.
Krolupper József Vasúti Jelzőlámpa, Fém- és Bádogáru Rt. – Budapest.53 A há-ború alatti maximális havi kapacitása: lőszercsoport – 42M nyeles kézigránát 150 000 db, világító-, jelzőtöltényhüvely 250 000 db; fegyvercsoport – légvédelmi géppuskaállvány 20 db, világító jelzőpisztoly 200 db; lemezáruk – tüzérségi nagy távmérő műszerláda 20 db. Gépei nem szenvedtek komoly kárt hadiesemények-től. A háború idején maximális létszáma 663 fő volt.
Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. Soroksári úti telepe – Budapest. A háború alatti maximális havi kapacitása: pisztoly 5000 db, puska 7500 db, 100 db
gép-52 Dombrády adatai szerint a Ganz 1938 és 1944 között legyártott 108 db Toldit, 74 db 40M Turánt és 36 db 41M Turánt. Dombrády (2003) 241. o.
53 1948-ban Lugossy Testvérek Krolupper Művei.
puska, 100 db 5 cm-es gránátvető. Gyártott még 2 cm-es 36M nehézpuskát, 43M világítópisztolyt, 3,7 cm-es páncéltörő ágyúhoz alkatrészeket. Tüzérségi lőszert és hüvelyt: 3,7 és 4 cm-es légvédelmi és páncéltörő gránátot, 5, 8,1 és 12 cm-es ak-navető gránátot, 7,5, 8, 10, 10,5 és es gránátokat – 75 000 darab/hó, 15 cm-esekből maximum havi 15 000 db-ot; 36M Vécsey-kézigránátból 100 000 db/
hó (Törökbálinton történt az élesre szerelés). Pisztoly- és géppisztolylőszereket (vagylagosan) havi 50–60 000 db-ot a 7,65 mm-es 19M pisztolyhoz, a 9 mm-es 29M pisztolyhoz, a 9 mm-es 39M géppisztolyhoz, illetve a 9 mm-es 40M géppisz-tolyhoz gyártott. A háború alatti maximális létszáma kb. 9000 fő volt.
Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. Gergely utcai telepe – Budapest.54 A háború alatt 40%-ban termelt hadianyagot, repülőgép anyagokat, csöveket, tüzérségi löve-dékek gyújtóhüvelyeit, gránáthüvelyeket, páncéltörő röppentyűket, légvédelmi lö-vedékek gyújtószerkezetét. A háború alatti maximális létszáma 1200 fő volt.
Nitrokémia Ipartelepek Rt. – Fűzfőgyártelep.55 A háború alatt maximális napi kapacitása: tüzérségi lőpor 15 tonna, gyalogsági lőpor 15 tonna, nitroglicerin folytonos üzemben napi 0,5 tonna, szakaszos üzemben 2 tonna; trinitrotoluol 10 tonna, nitropenta 2 tonna, nitrokeményítő 6 tonna; gyártott továbbá különféle pirotechnikai készítmények.56 A Nitrokémia történetéről szóló könyv szerint az NC üzem berendezéseinek nagy részét a németek elszállították 1945 januárjában, majd a tüzérségi lőporüzem fő berendezéseit is. 1945. március 19-én bombatáma-dás érte az üzemet, de csak egyes műhelyekben okozott kárt. 22-én felrobbant két vagonnyi lőpor, gyárépületben ekkor sem történt komoly károsodás.57
Mercur Műszaki és Vegyi Művek Rt. (MÜVERT) – Budapest. A háború alatti maximális kapacitása 100 000 db gázálarc volt évente, 500 000 db gázálarcbetét ha-vonta, valamint gázvédőruhából havonta 2000 db. 1944-ben 1100 főt foglalkoztatott.
Magyar Lőszerművek Rt. – Veszprém-Cseredő. A háború alatti maximális ka-pacitása naponta: gyalogsági éles lőszer 600 000 db, gyakorlótöltény 350 000 db, pisztoly- és géppisztolytöltény 100 000 db. A gépeinek kb. 70%-át a németek le-szerelték és Nyugatra vitték 1945. január–februárban. A háború alatti maximális létszáma 1800 fő volt.
Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. – Székesfehérvár, Mosonmagyar-óvár, Nagytétény. A háború alatti maximális napi kapacitás: aknagránát-szerelés 3000 db, 3,7 cm-es légvédelmigránát-szerelés 3500 db, 7,5–8,5 cm-es
tüzérségi-54 1948-ban Lampart Művek.
55 A Vörösberény községhez tartozó Füzfőgyártelepet és a köré épült lakóterületeket csak 1958. ja-nuár 1-jével szervezték önálló községgé Balatonfűzfő néven.
56 A Nitrokémia történetét feldolgozó könyv szerint 1944-ben a gyár maximális napi kapacitása:
20 tonna lőpor, 15 tonna trinitrotoluol, 6 tonna a nitrokeményítő, 3 tonna nitropenta és 6 tonna egyéb anyag volt. Kovács (2010) 21. o.
57 Kovács (2010) 21–22. o. Egy 1945. augusztusi beszámoló szerint a teljes üzem bénítására 1944. december 26–26. között került sor, és a „bénító alkatrészek” Szombathelyre kerültek. Lásd Magyarfy Károly százados visszaemlékezése: a veszprémi, székesfehérvári és ajkai ipari körzetek kiürítése és bénítása, 1944. december 4. – 1945. március 22. Bálint (é. n.) 39. o.
lőszer-szerelés 7000 db, 12–15 cm-es tüzérségilőszer-szerelés 800 db, kézigrá-nát-szerelés 13 000 db; pisztoly, géppisztoly, gyalogságilőszer-csappantyú, illetve csappantyús csavar 11 000–220 000 db; tüzérségi csappantyú 16–40 000 db, tü-zérségi gyutacs 6–24 000 db, Gevelot csappantyú 50 000 db, aknagránát-indító töltet 8–10 000 db, kézigránát-égőgyújtó 18 000 db; tüzérségi és aknagránátgyújtó 17 000 db, 8 mm-es fényjelzőlövedék-szerelés 100 000 db, 8 mm-es nyomjelzőlöve-dék-szerelés 100 000 db, 12,7 mm-es magvas nyomjelzőlövedék szerelése 5000 db, 12,7 mm-es robbanó gyújtólövedék szerelése 5000 db, 12,7 mm-es gyújtómagvas lövedék szerelése 5000 db, 12,7 mm-es páncéltörő lövedék szerelése 5000 db, világító- és jelzőtöltény 5000 db, sokcsillagos jelzőtöltény 2000 db, ködgyertya 1000 db, ködkézigránát 2000 db; kislőszer 400 000 db, zsinórdörzsgyújtó 5000 db.
A székesfehérvári üzem fém- és gyújtómegmunkáló gépeit a németek elszállítot-ták. Háború alatti maximális létszáma a csappantyúgyártásnál 200 fő, a lövedék-szerelésnél szintén 200 fő volt.
A felmérésből kimaradók kapacitásairól egyéb források alapján alkothatunk képet.
A Weiss Manfréd Művek 1938 és 1944 között legyártott 70 db 40M Turán kö-zepes harckocsit, 54 db 41M Turánt, 40 db 40/43M Zrínyi rohamtarackot és 93 db 39M Csaba páncélgépkocsit.58 Tüzérségilőszer-gyártási kapacitása 1943-ban elérte a napi 8000 db lőszert.59 Az 1944. július 27-i szövetséges bombázás olyan súlyos ká rokat okozott a Acél- és Fémműben, hogy a harcjárműgyártás megszűnt.60
A győri Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. egyes források szerint 1938 és 1944 között legyártott 82 db 40M Turán közepes harckocsit és 55 db 41M Turánt.61 A gyár 1946. februári kimutatása szerint 1938-ban leszállított 701 db Botond I.
terepjárót, ben 482 Botond II-t, továbbá 1940-ben 70 db 40M Turánt, 1941-ben 76 db 41M Turánt. Mindezeken túl 1941-1941-ben 30 db Focke-Wulf, majd 1942-1941-ben 275 db Me–109 repülőgép készült Győrben.62
A budapesti Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) 1938 és 1944 között legyártott 82 db 38M és 43M Toldi könnyű harckocsit, 69 db 40M Turán közepes harckocsit és 135 db 40M Nimród harckocsivadász és légvédelmi gép-ágyút.63
A diósgyőri MÁVAG „D” üzemében a löveggyártó kapacitást folyamatosan fej-lesztették, a háború elején gyártott 4 cm-es és 8 cm-es légvédelmi löveget, 15 cm-es tarackot, majd 7,5 cm-15 cm-es páncéltörő ágyút. A csúcsévben, 1943-ban 1260 db különféle űrméretű löveg készült Diósgyőrben. Háború alatti maximális létszáma, 1943-ban 6500 fő volt, ennek 8%-a szellemi dolgozó volt. A német megszállást
58 Dombrády (2003) 241. o.
59 Kovács (2012) 50. o.
60 Mihályi (2012) 55. o.
61 Dombrády (2003) 241. o.
62 HM rendelések rendezése. 1946. február 11. MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levél-tára XI. 15 41. d. A dokumentum rendelkezésre bocsátásáért külön köszönettel tartozom Pánczél Mátyásnak.
63 Dombrády (2003) 241. o.
követően a „D” gyár legértékesebb gépeit elszállították, 1944. szeptember 13-án pedig súlyos károkat okozó amerikai bombatámadás érte a gyárat. A 480 találat a gyár gépparkjának mintegy felét semmisítette meg.64
Gyárleszerelések és jóvátétel
A második világháború utolsó hónapjaiban a német gyárleszerelések még a szö-vetséges bombázásoknál is komolyabb károkat okoztak a hazai hadiipari válla-latoknál. Az elhurcolt termelőberendezéseket, gépsorokat utóbb hiába kutatták fel a vállalatok, azokból tudomásunk szerint semmi nem került vissza Magyaror-szágra.65 A veszteségek tovább fokozódtak Miskolc-Diósgyőr elfoglalásánál, Bu-dapest ostrománál és a dunántúli elhúzódó harcoknál.
G. Vass István adatai szerint 1944. október 27-én az elfoglalt magyar területek igazgatásának megszervezését a 2. Ukrán Front haditanácsára bízta a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága (ÁHB). A front haditanácsának keretében rövide-sen felállítottak egy központi zsákmányszerző parancsnokságot is.66
Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény rendelke-zett a hadizsákmányolásról is: a 7. pont szerint e címen Magyarország a Szövet-séges (Szovjet) Főparancsnokság rendelkezésére bocsát minden hazánk területén található német katonai tulajdont.67
A Vörös Hadsereg azonban az egyezményben rögzített szűkítést figyelmen kívül hagyva általános és széles körű zsákmányolásba fogott az elfoglalt magyar-országi területeken. A szovjetek meglehetős következetességgel és céltudatosság-gal szállították el a legfontosabb erőművi, nehézipari és hadiipari kapacitásokat.
Ezzel párhuzamosan a szovjet katonai igazgatás alá vontak minden fontos ipari termelési kapacitást.
Az is az előre eltervezett zsákmányolásra utal, hogy a Szovjetunió Állami
Hon-64 Perlaki (1985) 4–6., 9. o.
65 Bálint József a háború alatti és utáni vagyonvesztésről szóló dokumentumgyűjteményében közöl egy 1946. márciusi összeállítást az Ausztriába és Bajorországba hurcolt magyar javakról. A gyá-ripart illetően ebben megemlítik, hogy a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek több osztálya, a diós-győri MÁVAG, a a diós-győri Magyar Waggon- és Gépgyár, a Magyar Philips Művek, a Marx és Marx, az Egyesült Izzó és más gyárak felszerelése az említett területen található. Nyárádi Miklós, a Pénz-ügyminisztérium államtitkára által 1947. január 2-án a Gazdasági Főtanácsnak felterjesztett jelenté-sében a Nyugatról hazaszállított vagontárgyak között az ipari berendezések közül csak a Philips és a Marx gyár gépeit és berendezéseit említette meg. Lásd Bálint (é. n.) 375. és 383. o.
66 G. Vass (2011). Németországban komplex zsákmányolóegységek működtek, amelyek szisz-tematikusan számba vették, csomagoltatták és elszállíttatták a Szovjetunió számára értékesnek, felhasználhatónak tűnő nyersanyagokat, gyárakat, késztermékeket. A németországi szovjet zsákmá-nyoló-egységek 1945 augusztusáig 1,3 millió tonnányi anyagot és 3,6 millió tonnányi berendezést szállítottak ki. Ausztriából ugyancsak több száz millió dollár értékű ipari berendezést hurcoltak el a szovjetek. Borhi (2005) 151. o.
67 Feitl (2003) 373–379. o.
védelmi Bizottsága 1945. március 7-én, Moszkvában kiadott 7725. sz. határozata kötelezte a Magyarországon harcoló 2. és 3. Ukrán Frontot: a harci cselekmények 50–100 km-es zónáján kívül lehetőség szerint minden fontos üzemet adjanak át tulajdonosaiknak – kivéve azokat, „amelyek a front szükségleteit elégítik ki, vagy az ÁHB Különleges Bizottsága által teljes egészükben vagy részlegesen a Szovjet-unióba történő kiszállításra lettek kijelölve”. A határozat hasonló intézkedéssel élt a szénbányák vonatkozásában: a front szükségleteire termelők kivételével voltak visszaadhatók eredeti tulajdonosaiknak vagy a magyar állam képviselőinek. Fel-hívta ugyanakkor a két ukrán front parancsnokainak figyelmét, hogy ne akadá-lyozzák a magyar vállalkozókat, gyárvezetőket és hatóságokat az 50–100 km-es zónában sem a helyreállítás megkezdésében.68 Március elején tehát a szovjetek egyfelől kész tervvel és listával rendelkeztek a leszerelendő kapacitásokról, másfe-lől számos fontos vállalat irányítását nem adták át, mert azok számukra termeltek.
Miután áprilisban lezárultak Magyarországon a hadműveletek, ekkor öltöttek igazán tömeges méreteket az önkényes gyárleszerelések. Miközben folytak a jó-vátételi tárgyalások, amelyek során – egyebek mellett – éppen a Szovjetuniónak átadandó ipari kapacitásokat kellett volna rögzíteni, a zsákmányszerző csapatok már 43 üzemet szereltek le részlegesen. Ezek között találjuk a hadiipari cégek kö-zül a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt-t, a MOM Rt-t, a Ganz és Társa Rt. buda-foki gépeit, a Nitrokémia Ipartelepek Rt-t, a Dunai Repülőgépgyár Rt-t, a Lugossy Testvérek Krolupper Műveit. A külügyminiszter május 25-i szóbeli jegyzékében tiltakozott emiatt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál, majd 28-i megismételt jegyzékében további 37 vállalatot sorolt fel, ahonnan a gépek egy részét vitték csak el, de teljes nyersanyag- és árukészletét birtokba vette a Vörös Hadsereg.
Köztük találjuk a Magyar Fémlemezipar Rt-t, a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt-t, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt-t, a Diósgyőri MÁVAG-ot, a Budafoki Zománcedénygyárat, a Danuvia Fegyvergyár és Gépgyárat, valamint a Ganz és
Köztük találjuk a Magyar Fémlemezipar Rt-t, a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt-t, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt-t, a Diósgyőri MÁVAG-ot, a Budafoki Zománcedénygyárat, a Danuvia Fegyvergyár és Gépgyárat, valamint a Ganz és