2. A KÖZÉPGÉPIPAR KIÉPÍTÉSE, 1948–19531948–1953
2.1. Az erőltetett haderőfejlesztés és a tömeghadsereg kiépítéseés a tömeghadsereg kiépítése
A kommunista hatalomátvétel katonapolitikai következményei
Az MKP vezetése 1947 késő őszére elég szilárdnak érezte hatalmi pozícióját ah-hoz, hogy nyíltan is belefogjon a hadsereg átalakításába. Magyar Honvédséget tehát újjá kellett éleszteni tetszhalott állapotából, hogy az alakulóban lévő szo-cialista tábor védelmi képességeit erősíthesse. A szemléletváltás jól érzékelhető Pálffy György vezérőrnagynak (a Katpol vezetőjének) 1947. november 19-én, az MKP országos honvédségi titkári értekezletén elmondott beszédével. Eszerint november 15-ével feloszlották a rendőrségen működő pártszervezeteket, és rö-videsen a honvédségnél is ezt tervezték – azzal a taktikai okkal, hogy így a többi párt szervezeteit is fel kelljen oszlatni, és a kommunista kézbe kerülő állami irá-nyítással közvetlenül megvalósíthatóvá válnak a pártcélok. „Ennek a kérdésnek az aktualitását a honvédség határozott irányú fejlődése vetette fel, egy demokra-tikus néphadsereg felé. Az egész dolgozó nép hadseregét kell megteremtenünk, kommunista vezetés alatt. Mi éppen úgy nem akarunk párthadsereget a magyar honvédségből, mint ahogyan a szovjet vagy a jugoszláv hadsereg nem párthadse-reg” – jelezte a fejlődés irányát Pálffy, majd így folytatta: „A honvédség fejlesztése hamarabb fog bekövetkezni, mint amire számítottunk. Erre energiánk komoly ré-szét kell hamarosan fordítanunk.”
Az MKP befolyása nem is volt kérdéses a haderőben, Pálffy adatai alapján: „Az október 16-i jelentések szerint a három seregtestben csaknem egyformán a tisztek 69,5%-a és a tiszthelyettesek 68,3%-a pártunk tagja. Ami a vezető pozíciókat ille-ti (felülről lefelé egészen az osztályvezetőkig, illetve a zászlóaljparancsnokokig) ezeknek több mint 90%-a a mienk. Ezek a számok azt jelentik, hogy pártszerveze-teink feloszlatása után is megtarthatjuk, sőt növelhetjük a kommunista vezetést.”1 A honvédség fejlesztésének a középpontba emelését az is mutatja, hogy az MKP PB december 11-én egy különbizottságot küldött ki Rákosi Mátyás, Farkas
1 Az MKP országos honvédségi titkári értekezletének rövid jegyzőkönyve. 1947. november 19.
PIL 274. f. 11. cs. 80. ő. e. 2. o.
Mihály, Gerő Ernő, Rajk László és Pálffy részvételével a részletek és a finanszíro-zás kidolgoa finanszíro-zására.2
1948. január első felében – miközben készült a fejlesztési koncepció – kör-vonalazódott a Szovjetunióval kötendő barátsági szerződés. Az MKP PB január 22-én tárgyalt a moszkvai utazás céljáról: a testület elvetette a Külügyminiszté-riumban összeállított tárgyalási anyagot, az ugyanis egy sor gazdasági (kereske-delmi és tengerhajózási szerződés megkötése, a jóvátételi szállítások feltételeinek enyhítése, a megszálló csapatok ellátása) és jogi kérdést (a Kárpát-Ukrajnában élő magyar nemzetiségű lakosok állampolgársága, az önálló magyarországi görögke-leti egyház megalakítása) javasolt napirendre tűzni, és csak utolsóként említette a segélynyújtási szerződés kérdését. A PB ezzel szemben határozatilag leszögezte:
a tárgyalások célja a kölcsönös segélynyújtási szerződés és az ebből következő ka-tonai kérdések megvitatása. A PB a moszkvai delegáció összetételére vonatkozó külügyi javaslatot viszont elfogadta: Dinnyés Lajos kormányfő, Molnár Erik kül-ügyminiszter, valamint a pártok képviseletében Rákosi Mátyás (MKP), Szakasits Árpád (SZDP), Dobi István (FKgP), Veres Péter (NPP). A PB szükségesnek tartot-ta egy katonai szakértő kiutartot-tazását is.
Az MKP PB ugyancsak a moszkvai út kapcsán felszólította a Belügyminiszté-riumot, hogy – a hadsereggel konzultálva – két héten belül közölje, hogy a rend-őrség felszerelését milyen mértékben tudják a hazai gyárak biztosítani.3 Ez vélhe-tően a fegyverigények véglegesítése miatt volt nélkülözhetetlen.
Január 26-án az MKP Katonai Bizottsága – Rákosi, Gerő, Rajk, Kádár János, Vas Zoltán, Pálffy és Donáth Ferenc összetételben – határozott arról, hogy „a Pár-ton belül felállítandó a fegyveres erők osztálya”. (Vélhetően a már meglévő osztály feladatainak és létszámának jelentős kibővítésével képzelték a határozat megvaló-sítását.) Felszólították továbbá Pálffy altábornagyot, hogy a bizottság legközelebbi ülésére készítse el a moszkvai tárgyalásokhoz szükséges katonai javaslatokat az egységes hadrend és egységes fegyvernem biztosításának szempontjait figyelem-be véve. A honvédség fejlesztési tervének költségvetését pedig vizsgálja felül és terjessze a Katonai Bizottság elé. A döntéseket megerősítésre az MKP Politikai Bizottság legközelebbi ülése elé kellett terjeszteni.4
Ezekben a hetekben állíthatta össze Pálffy György altábornagy a haderőfej-lesztés négyéves tervét az 1948. október 1. és 1952. október 1. közötti időszak-ra.5 A javaslat azért is érdemel külön figyelmet, mert a háború vége óta ez volt
2 Jegyzőkönyv felvétetett az MKP PB üléséről 1947. december 11-én. PIL 274. f. 3. cs. 123. ő. e. 5. o.
3 Jegyzőkönyv felvétetett a MKP PB üléséről 1948. január 22-én. PIL 274. f. 3. cs. 128. ő. e.
2. o., illetve Feljegyzés. Függő kérdések Magyarország és a Szovjetunió között. 1948. január 22. Uo.
6–7. o. A PB-határozat még egy kitételt tartalmazott: amennyiben a magyar–cseh (sic!) viszonylat-ban addig lényeges változás nem történik, akkor fel kell vetni a csehszlovák–magyar kérdést azzal, hogy a Szovjetunió az eddigieknél hatékonyabban segítse a magyar kormányt.
4 Jegyzőkönyv a Katonai Bizottság 1948. január 26-án megtartott üléséről. PIL 274. f. 11. cs.
81. ő. e. 17. o.
5 A fejlesztési terv hadsereget érintő részét részletesen ismerteti Okváth (1998) 86–87. o.
az első komoly haderő-fejlesztési program. A békeszerződés által engedélyezett 70 ezres békelétszámot kevesellte Pálffy, mert az ország népességi viszonyaiból kiindulva 1 milliós mozgósítható haderőt tartott kívánatosnak; ezt „300 ezres első mozgósítási lépcsőből lehet elérni, amihez viszont 100 ezer fős békehaderő szük-séges. A fejlesztés tehát nem állhat meg a 70 000-nél, a békehaderőnket később 100 000 főre kell emelni” – szögezte le. Ezzel együtt mérsékelt tempójú létszám-bővítéssel számolt: 1947/48-ben 21 500 fővel, 1948/49-ben 30 000, 1949/50-ben 45 000, 1950/51-ben 60 000, 1951/52-ben pedig 70 000 fővel. A szárazföldi csapatokat 4 hadtestbe tagoltan 8 dandár képezte volna. A program megindításához már folyó évben (1948. február 1-jétől augusztus 31-ig, a költségvetési év végéig) 195 millió Ft póthitelt igényelt az építkezésekre, a ruházatra, a felszerelésekre és a behívásokra.
Pálffy áttekintette a haderő felszereléséhez szükséges gyártókapacitásokat, nyersanyagokat és szabadalmakat is. E szempontokat mérlegelve úgy ítélte, eleve le kell mondani a harci repülőgépek, páncélos járművek, nehéztüzérség és kü-lönleges gépjárművek magyarországi gyártásáról. A fémipari megmunkálógépek elhurcolása miatt 90–95%-os volt az elmaradás a háborús kapacitásokhoz képest a löveg, a gyalogsági fegyver és a lőszer hidegmegmunkálása terén. Még a meg-maradt gépek is veszélyben voltak: a WM és a budapesti Fegyvergyár (ekkor már valójában Lampart) gépei iránt Jugoszlávia érdeklődött vásárlási szándékkal.
A hadivegyipart alapanyagokkal el tudta ugyan látni a hazai bázis, ám meglévő állapotában a Nitrokémia nem tudott sem lőport, sem robbanóanyagot termelni.
Becslésen alapuló áttekintéssel közel 900 millió Ft beruházást tartott szükséges-nek az altábornagy a hadiipari kapacitások helyreállításához. (Lásd részletesen a 2.1. táblázatban.) Ebből 595 millió Ft-ot belföldi felhasználásra (építés, beszer-zés) tervezett be, a gépimportra pedig 7,2 millió USA-dollárt.
Pálffy szükségesnek tartotta, hogy az 1948/49-es hadrend teljes kiképzési anya-gát a folyó év nyár végére megkapja a honvédség. A további lépések is feszített tempót igényeltek: 1948 tavaszán el kell dönteni, hogy Magyarország milyen ha-dianyagot fog gyártani, nyarára átvenni a jövőben gyártandó hadianyagok szabvá-nyait (vélhetően licenceit), az év folyamán meg kell kezdeni a hadiipar átállítását a katonai termelésre. Mindezt el kellett bírálni a döntéshez, hogy az 1949/50. évi hadrendhez szükséges anyagokból mit képes a hazai ipar legyártani, és mit kell importból beszerezni.6
Az MKP PB január 29-én vitatta meg a katonai ügyek megvizsgálására kikül-dött bizottság jelentését. A jegyzőkönyv szerint sem Farkas, sem Sólyom, sem Pál-ffy nem vett részt az ülésen, és nincs meg a napirendhez tartozó előterjesztés sem.
Feltehetően Rákosi vagy Gerő, esetleg Rajk összegezhette az ad hoc bizottság ja-vaslatait a PB-nek. A PB elfogadta – a számunkra ismeretlen – jelentést, amely fő vonalaiban akár tartalmazhatta is Pálffy négyéves fejlesztési tervét is. A határozat előírta 5000 önkéntes újonc bevonultatását, illetve hogy Pálffy dolgozza ki
a ki-6 A honvédség fejlesztésének 4 éves terve (A 70 000-es létszámú békehaderő elérése) 1948. X. 1.
– 1952. X. 1. PIL 274. f. 11. cs. 82. ő. e. 9–24. o. Az idézet helye: 11. o.
képzés részletes költségvetését. Döntés született továbbá, hogy a pártközpontban egy önálló osztályt kell felállítani a hadseregben és a rendőrségénél folyó párt-munka irányítására.7
Február 9-én külön tanácskozást tartott a katonai ügyek megvizsgálására kikül-dött bizottság. Itt született határozat arról, hogy a honvédség létszámát – a négy-éves tervnek megfelelően – egyelőre 70 000-re kell felemelni, a szükséges pénzügyi tervet Pálffy altábornagynak kellett elkészítenie. Rákosi, Farkas, Gerő, Rajk és Pálffy döntött a HM vezetésének átszervezéséről (Kuthy László vezérezredes legyen államtitkár, Pálffy pedig a hadsereg főfelügyelője), a moszkvai tárgyalások során megbeszélendő témákról (a tiszti továbbképzés, a vezérkari akadémiára való de-legálás, állandó szaktanácsadó delegálása Magyarországra), valamint a HM-nek nyújtandó 110 millió Ft póthitelről is. További felszólításként elhangzott, hogy
„ismételten meg kell vizsgálni hadi-iparunk potenciáját” (sic!), ám felelőst ekkor nem rendeltek a feladathoz. A testület azt is rögzítette, hogy a döntéseket a PB-nek is jóvá kell hagynia.8
2.1. TÁBLÁZAT. Egykori és elérendő hadianyag-gyártási kapacitások.
Forrás: A honvédség fejlesztésének 4 éves terve (A 70 000-es létszámú békehaderő elérése) 1948. X. 1. – 1952. X. 1. PIL 274. f. 11. cs. 82. ő. e. 24. o.
Anyag Gyártó
Teljesítőképesség A fejlesztés-hez szükséges
teljes összeg millió Ft 1944 előtti
maximum Jelenlegi 30 havi fej-lesztés után
Fegyverzet
pisztoly Lampart Rt. 120 000 9 600
géppisztoly Danuvia Rt. 2 400 48 000 360
puska Lampart Rt. 144 000 48 000
golyószóró Danuvia Rt. 12 000 600
géppuska Danuvia Rt. 2 400 600
gránátvető WM 1 200 800 –
Lövegek
aknavetők WM 3 000 120 2,5
páncéltörő ágyú Diósgyőr 200 200
200 10,5 cm-es
löveg Diósgyőr 130 130
légvédelmi
gépágyú Diósgyőr 200 200
rohamlöveg vagy
légvédel-mi ágyú Diósgyőr 57 57
7 Jegyzőkönyv felvétetett a MKP PB üléséről 1948. január 29-én. PIL 274. f. 3. cs. 129. ő. e. 4–5. o.
8 Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság által katonai ügyek megvizsgálására kiküldött bizottság ülé-séről 1948. február 9-én. PIL 274. f. 11. cs. 81. ő. e. 18. o.
Anyag Gyártó
maximum Jelenlegi 30 havi fej-lesztés után
Lőszerek
pisztolyhoz Lőszerművek 12 000 000 15 000 000 4
géppisztolyhoz Lőszerművek 60 000 000 120 000 000 8 gyalogsági Lőszerművek
+ WM 938 000 000 350 000 000 36
gránátvetőhöz WM 1 500 000 100 000 –
81 mm-es
hadihíd oszlop Hirmann 4 2 1
Híradó-anyag
távbeszélő
központ Telefongyár 14 400 14 400 – –
távbeszélő
készülék Isolaművek 20 000 8 000 40 000 –
rádió adóvevő Standard 3500 2500 7000 100
Február 12-i ülésén az MKP PB jóvá is hagyta a HM vezetésének átszervezését.
A testület ekkor foglalkozott a távlati gazdaságpolitikai elképzelésekkel is, hogyan kell a tervgazdálkodásba való átmenetet lebonyolítani stb. A haderőfejlesztés költ-ség- és gazdasági kihatásairól azonban nem volt szó a tanácskozáson.9
Néhány nappal később népes magyar delegáció utazott Moszkvába Tildy Zol-tán köztársasági elnök vezetésével, a magyar–szovjet barátsági és együttműködési
9 Jegyzőkönyv felvétetett a MKP PB üléséről 1948. február 12-én. PIL 274. f. 3. cs. 131. ő. e. 1. o.
szerződés megkötése céljával.10 Február 16-án V. M. Molotov szovjet külügymi-niszter előzetes megbeszélésen fogadta Molnár Erik külügymikülügymi-nisztert és Rákosi Mátyás államminisztert. A tárgyalás végén Rákosi tájékoztatta Molotovot, hogy katonai kérdésekről is kíván tárgyalni – amelyekről Ny. A. Bulganyin marsallal, szovjet honvédelmi miniszterrel már korábban egyeztettek. 17-én J. V. Sztálinnal tárgyalt a magyar delegáció Tildy Zoltán köztársasági elnök vezetésével. A gene-ralisszimusz kérdésére Dinnyés Lajos miniszterelnök közölte, hogy a magyar kor-mány fejleszteni kívánja a hadsereget, az év folyamán 30 000 főre fogják emelni annak létszámát. Az állami költségvetés nehézségei és a fegyverzet hiánya miatt azonban nehézségek mutatkoztak a fejlesztésben, ezért a Szovjetunió segítségét kérte a program végrehajtásához. Azt is hozzátette: az orosz katonai felszerelése-ket jól tudják használni, és az „orosz fegyverek a legjobb fegyverek”. Sztálin segít-séget ígért, és megerősítette: „a Szovjetunió érdekelt abban, hogy Magyarország-nak erős hadserege legyen, különösen a barátsági szerződés aláírása után”. Rákosi azt is megemlítette, hogy Jugoszláviától vásárolhatna Magyarország fegyvereket hitelbe, illetve Belgrád bizonyos jóvátételi könnyítéseket is biztosítana a haderő gyorsabb fejlesztése érdekében.
A magyar–szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírására, amelynek egy cikkelye háború, illetve bármely irányból érke-ző támadás esetén kölcsönös segítséget helyezett kilátásba, 18-án este került sor.
Magyar részről Dinnyés miniszterelnök látta el kézjegyével a dokumentumot.11 A szerződés aláírását követően Rákosi államminiszter, Veres Péter honvédel-mi honvédel-miniszter és Pálffy György altábornagy, a honvédség felügyelője tárgyaltak a szovjet vezérkar főnökével, Alexandr M. Vasziljevszkij marsallal. A magyar had-erő – fentiekben ismertetett – négyéves fejlesztési tervéről a szovjet Honvédel-mi Minisztériumot már korábban informálták. Az első évben (1948/49) elérendő 30 000-es létszámhoz szükséges fegyverzet és felszerelések átadására Moszkva készséget mutatott, annak anyagi feltételeiről további kormányszintű tárgyalá-sokat tartott szükségesnek. Megállapodás született 46 magyar tiszt szovjetunió-beli képzéséről, szovjet hadianyag-gyártási szabadalmak átengedéséről, valamint 8 katonai tanácsadó Magyarországra küldéséről.12 Ugyancsak szó esett a magyar-országi hadianyaggyártó üzemek fejlesztésének hitelszükségletéről, amelyet
becs-10 A kelet-közép-európai államokkal kötött szovjet barátsági és együttműködési szerződésekről lásd Selvedge (2012).
11 Emlékeztető a magyar kormánydelegációval folytatott tárgyalásról a Szovjetunió és Magyar-ország között megkötendő barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésről.
Moszkva, 1948. február 16.; Feljegyzés Sztálinnak Tildy Zoltánnal, Magyarország köztársasági elnö-kével folytatott megbeszélésről. Moszkva, 1948. február 17.; Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a Magyar Köztársaság és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége között. Moszkva, 1948. február 18. Vida (2005) 306., 307–309., 309–311. o.
12 Emlékeztető a Szovjet Hadsereggel folytatott tárgyalásokról. 1948. február 26. Ehrenberger (2001) 76–77. o.
lések alapján 190 millió Ft-ra becsültek az 1948. augusztus 1. és 1949. augusztus 1.
közötti időszakra.13
Február 26-án az MKP PB ülésén Rákosi Mátyás a moszkvai tárgyalásokról beszámolva közölte: minden, a hadseregre vonatkozó magyar kérést elfogadtak a szovjetek. „Hadseregünket a legújabb típusú szovjet fegyverekkel fogják felsze-relni. A fontos az, hogy jól kiválogassuk a kádereket, és a hadsereg tényleg az legyen, aminek szántuk” – tette egyértelművé a fejlesztési távlatokat a főtitkár.
A PB megbízást adott a párt Katonai Bizottságának, hogy – a moszkvai ígére-tek alapján – egy héten belül tegyen előterjesztést az Állampolitikai Osztálynak a hadsereg felszerelését illetően két változatban: a) ha a felszerelésért nem kell fi-zetni; b) ha kell fizetni a felszerelésért. A PB szerint a hároméves tervet „úgy kell vinni”, hogy a haderő létszámát 70 000 főre lehessen emelni.14
Március 1-jén tárgyalt az MKP Katonai Bizottsága az előző évek katonapo-litikájának értékeléséről és testület átalakításának tervéről. Egy, a honvédségi pártkonferencia által megválasztandó, 12 fős, hetente ülésező, állandó irányító testületet javasolt Illy Gusztáv referátumában a honvédségen belül a párt és kato-nai vezetés legfelsőbb szerveként. A bizottság – komoly vita után, de – elviekben támogatta a javaslatot.15
Miközben folyamatban volt a honvédséggel foglalkozó pártszervek átalakítása, március 4-én egy újabb testületet is kreáltak. Az erről szóló javaslatot pótlólag vették fel a napirendre, és a hozzá tartozó (ha volt egyáltalán) előterjesztést sem őrizte meg a jegyzőkönyv. Rajk László javaslatára az MKP PB e napi ülésén meg-alakították – a PB-nek alárendelten – az Államvédelmi Bizottságot, amelynek tag-jai lettek: Rákosi, Farkas, Rajk, Péter Gábor (az Államvédelmi Osztály vezetője), Földy Lajos és Villányi (feltehetően András, a Gazdasági Rendőrség vezetője).16 Az Államvédelmi Bizottság azonban jelenlegi ismereteink szerint a következő hó-napokban nem működött, szeptemberben – már az MDP testületeként – ismétel-ten megalakult. (Lásd alább bővebben.)
Április 5-én a Katonai Bizottság ismét napirendre tűzte a testület összetételére, hatás- és feladatkörére, beleértve a párton belül felállítandó új Katonai Osztály szervezetére vonatkozó javaslatot, valamint a HM és a honvédség vezetésének átszervezésének kérdését. A korábbi tervekkel ellentétben már nem a katonai konferenciával kívánták megválasztatni a bizottságot, hanem a PB hatáskörébe utalták annak kinevezését. Az újabb elképzelés szerint a bizottság az aktuális poli-tikai tájékoztatót követően meg kellett ismerje az aktuális honvédelmi
vonatkozá-13 Emlékeztető a Szovjet Hadsereggel folytatott tárgyalásokról. 1948. február 26. III. sz. mellék-let. PIL 274. f. 11. cs. 82. ő. e. 8. o. Ehrenberger (2001) nem közölte a jelentés mellékleteit.
14 Jegyzőkönyv felvétetett a MKP PB-nek 1948. február 26-án megtartott üléséről. PIL 274. f.
3. cs. 134. ő. e. 2. o. Idézet helye: 7. o.
15 Okváth (1998) 90–91. o.
16 Jegyzőkönyv felvétetett a MKP PB-nak 1948. március 4-én megtartott üléséről. PIL 274. f.
3. cs. 135. ő. e. 3. o.
sú PB-döntéseket, majd megvitatja a szükséges ügyeket, határozatait pedig végső jóváhagyásra a PB elé terjeszti.17
Április 12-én a Katonai Bizottság megvitatta Sólyom László altábornagy refe-rátumát a honvédség fejlesztési problémáiról.18 (Lásd alább részletesen.)
Az 1948. április 15-én az MKP PB – Az Egyesült Párt rövid programvázlata című dokumentum elfogadásával egy időben – 110 millió Ft póthitelt hagyott jóvá a népi demokratikus hadsereg kiépítésére és sürgős felszerelésére. Ugyanis már október 1-jéig 17 000 fővel kívánták emelni a honvédség létszámát.19
Április 16-i keltezéssel zárta le Sólyom László altábornagy, katonai főcsoportfő-nök A honvédelmi probléma jelenlegi állása című terjedelmes elemzését, amelyet az MKP Katonai Bizottsága számára készített. Mivel az elvi döntés a honvédség kiemelt fejlesztéséről megszületett, egy sor gyakorlati kérdést kellett megvizsgálni és döntésre előkészíteni. „Az általános politikai helyzet, exponált földrajzi fekvé-sünk, valamint a legutóbbi kölcsönös segítségnyújtási szerződések szükségessé teszik, hogy védelmi előkészületeink terén erőteljes lépéseket tegyünk” – indokol-ta Sólyom a tervezet elkészítését, amelyet néhány lappal odébb a következőkkel egészített ki: „A polgárháborús Görögország, a bizonytalan olaszországi helyzet, a nyugati szövetségeseknek földrajzi közelsége (Steierország), a könnyen tűzfé-szekké válható Ausztria és az újra jelentkező német veszély még akkor is komoly fegyverkezésre kényszerítenének, ha a szövetségesi szerződésekből kifolyólag nem volna kötelességünk.”
A helyzetelemzésben pozitívnak ítélte a népi demokrácia bevezetését, a „tár-sadalom kibontakozó egységét”, és az államapparátus megtisztítását az ellenséges elemektől. Az érvényben lévő hároméves tervet jó kiindulópontnak tekintette:
„az államosításokkal karöltve lerakja az ipar, mezőgazdaság, nyersanyag és ener-giatermelés hadi teljesítőképességének alapját. A nehézipar fejlesztésével létrejön a hadianyaggyártás legfontosabb bázisa. A többi iparágak úgyszólván kivétel nél-kül közvetlenül vagy közvetve hadiiparok is, tehát fejlesztésük honvédelmi érdek.
Az iparosodás növelésével egyre nagyobb tömegben áll rendelkezésre a modern háborúban nélkülözhetetlen, műszakilag képzett emberanyag.”
Fő negatívumként azt emelte ki, hogy Magyarország védelmi felkészülése messze elmaradt a szövetséges és baráti népi demokráciák mögött. A hároméves tervből mind a honvédség fejlesztése, mind a felszereléséhez szükséges ipari be-ruházások kimaradtak. Ítélete sommásan így hangzott: „Jelenleg honvédségünk olyan kicsi, hogy nem tudja ellátni békefeladatait, és alkalmatlan arra is, hogy há-borús feszültség esetén rátámaszkodva mozgósítani lehessen.” Majd egy oldallal később: „A honvédség tehát pillanatnyi állapotában sem tömegeiben, sem vezeté-sében, sem kiképzévezeté-sében, sem felszerelésében nem felel meg a legelemibb háborús követelményeknek sem. Arra sem képes, hogy feltételezve a külföldi hadianyaggal
17 Okváth (1998) 90–91. o.
18 Jegyzőkönyv a Katonai Bizottság 1948. április 12-i üléséről. HL 1945 utáni HM 842. d. 1. ő. e. 79. o.
19 PIL 274. f. 3. cs. 142. ő. e. MKP PB 1948. április 15-i ülésének jegyzőkönyve, 32–37., 8. o.
való ellátást, mozgósítás végrehajtása után rövid időn belül a szövetségeseknek hathatós segítséget nyújtson. Egyelőre csupán karhatalomnak és fejlesztési mag-nak tekinthető.” Ráadásul nem volt olyan párt- vagy állami intézkedésként jóváha-gyott fejlesztési terv, amely távlatosan rendelkezett volna a tennivalókról; ehelyett
„alkudozás, toldozgatás és állandó módosítás van olyan kérdésekben, amelyekben már régen nyugvópontra kellett volna jutnunk”. A továbblépést külön nehezítette a korábbi évek kommunista politikája: a vezérkart ugyanis „megbízhatatlansága miatt” gyakorlatilag leépítették, hiány mutatkozott a megfelelő szakemberekből, újra létre kellett hozni a szükséges apparátusokat.
Az altábornagy hosszasan sorolta az elvégzendő teendőket. Elsőként a hon-védség legfelsőbb irányításának megszervezését vette sorra. Javasolta létrehívni a Legfelsőbb Honvédelmi Tanácsot, amely a honvédelem alapvető fontosságú kérdéseiben döntene. A tanács politikusokból, a legfontosabb miniszterekből és a honvédség vezetőiből állna. A védelmi felkészülést többek között az alábbi terü-leteken kívánta megindítani: háborús embergazdálkodás; ipari és mezőgazdasági termelés; energiagazdálkodás; anyaggazdálkodás; közlekedés, szállítás, híradás;
közellátás; kémkedés- és szabotázselhárítás; légoltalom, belső fegyveres önvéde-lem (partizánháború); támadó és elhárító eszközök feltalálására irányuló tudo-mányos kutatás; háborús közegészségügy; iskola és sajtó. Legelső lépésnek mind-ezekhez az Országos Tervhivatalon belül egy önálló részleg felállítását tekintette, amelynek feladata a háborús tervgazdálkodás előkészítése. Ugyanilyen fontosnak ítélte az Iparügyi Minisztérium kebelében egy hadiipari szerv létrehozása, amely-nek feladata a hadiipar békeirányítása és háborúra való előkészítése.
A továbbiakban a szükséges és felállítható haderő mértékét járta körül a fő-csoportfőnök. Távlatilag – az ország lélekszáma alapján – mintegy 800 000 fős mozgósított haderőt tartott kiállíthatónak, 16–18 kivonuló hadosztállyal. Ezt a mozgósítási haderőt két egymást követő fejlesztési időszakban kívánta elérni.
A továbbiakban a szükséges és felállítható haderő mértékét járta körül a fő-csoportfőnök. Távlatilag – az ország lélekszáma alapján – mintegy 800 000 fős mozgósított haderőt tartott kiállíthatónak, 16–18 kivonuló hadosztállyal. Ezt a mozgósítási haderőt két egymást követő fejlesztési időszakban kívánta elérni.