II. Bakabánya, Újbánya, Körmöcz és Úrvölgy 1607—1608-ban
8. Hírek a selmeczi bányákról 1612—1617-ig
1612. szeptember 12-én Saltzer Dávid bányabíró, ki 21 évig viselte e hivatalt, előhaladt kora miatt fölmentetett hiva
talától és hetenkint 3 frt nyugalomdijjal nyugalmaztatott.2 1 Selmeczi bányaigazgatósági irattár.
Helyébe Theiler Boldizsár eddigi brenneri bányatiszt neveztetett ki bányabíróvá, és letette az esküt, melyben köte
lezte magát, hogy a királyhoz hű, a fokamaragróf, főpénz-tárnok és könyvivő iránt engedelmes lesz, és hivatalát a bánya
rendtartás értelmében pontosan és igazságosan fogja kezelni.1
Az öreg Saltzer már igen keveset jegyeztetett föl a bányabírósági jegyzőkönyvbe hivataloskodásának utolsó évei
ben, de utódja Theiler még kevésbbé volt barátja az irká-lásnak, ügy, hogy az ő idejéből 1615-ig birtokváltozáson kívül alig találunk valamit a bányabírósági jegyzőkönyvekben.
Egy 5—6 évi időszak következett most, mely alatt az országos ügyek oly módon folytak, hogy az alsó-magyarországi bányavidéket alig érintették.
1610. augusztus 15-én szerződést kötött Mátyás király a béke fentartása végett Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem
mel; Báthory azonban 1611-ben Oláhországba tört, s azt el
pusztította, de midőn visszatért, Serban Raduly vajda által megveretett. A király ez évben Forgách Zsigmondot küldte Báthory ellen, de Forgách szerencsétlenül viselte dolgait és csak nagy veszteséggel juthatott vissza Kassára. 1611. deczem-ber 27-én fegyverszünet köttetett a hadakozó felek közt.
Báthory azonban féktelen zsarnokságával mindenkit elidege-níte magától, még Bethlen Gábort is, ki eddig főtámasza vala.
1611. május 23-án a csehek is királylyá koronázták Prágában Mátyást, ki azután deczember 4-én 54 éves korában megházasodott.
1612. január 20-án meghalt Rudolf.
1613. február 24-én országgyűlés tartatott Pozsonyban a királyné megkoronáztatása végett. Itt egyszersmind újabb békeszerződés köttetett Báthory Zsigmonddal, mely szerződés a törvények közé is bevétetett és a fejedelemnek Nagymihályi Ferencz és Koháry Péterrel küldetett át. De Báthory vona
kodott a szerződést végrehajtani és Nagymihályit s Koháryt, kik őt erre intették, méltatlansággal illette.
Időközben a szultán letette Báthory Zsigmondot, és 1613.
május l é n Bethlen Gábort nevezte ki Erdély fejedelmévé, kit október 23-án az erdélyi rendek is megválasztottak feje
delemmé ; Báthory Zsigmondot pedig az ellene összeesküdt urak 1613. október 27-én Nagyváradon megölték.
1614-ben Mátyás Khlesl bécsi érsek tanácsára, a buzgó katholikus Homonnay Györgyöt óhajtotta Erdély fejedelmévé tenni, de Thurzó nádor nem pártolta e tervet.
1 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv. Lásd az okmányok közt
1615-ben januárban Homonnayval egy titkos szerződés is köttetett, melyben az is foglaltatik, hogy Homonnay köte
les az arany- s más érczbányákat szorgalmasan míveltetni, a 3000 főre menő bányász népet jogaik és kiváltságaikban megvédeni, a pénzt a király nevére és képével veretni. Feb
ruár havára volt kitűzve, hogy Homonnay moldvai és lengyel hadakkal megtámadja Bethlent; de Zemplénmegye felszólalá
sára Thurzó nádor megakadályozott minden békeháborítást.
1615. márczius 2-án Mátyás egyezségre lépett Nagy-szombathban Bethlen Gáborral, május havában pedig a török követekkel Bécsben megújíttatott a zsitvatoroki béke, mely július 14-től kezdve újabb 20 évre kiterjesztetett. E békekötés
alatt folyt tárgyalások következtében határozta el Mátyás, hogy a végvárakat ismét németek őrizetére bízza és a hajdú
kat megsemmisítse, mit a török követek is javasoltak.
1615. október 16-án meghalt Forgách Ferencz bibornok esztergomi érsek-primás, és 1616. szeptember 28-án Pázmány Péter neveztetett ki esztergomi érsekké.
1616-ban Homonnay seregeket gyűjtött Bethlen ellen és párthíve Gombos be is csapott a hajdúkkal Erdélybe, de Deésnél megveretett. Bethlen azután egészen Debreczenig fel
vezette seregét, de a megyéktől azon ígéretet nyervén, hogy, ha az urak ellene még tovább is fondorkodnak, magok is ké
szek fölkelni a béke védelmére, seregét 1617. január közepén haza vezette.
1616. deczember 24-én meghalt Thurzó György nádor;
nagyra becsülte benne minden magyar a szilárd hazafit, kit a leghatalmasabbak kegymosolya sem volt képes eltéríteni az ösvényről, melyet törvény- s alkotmány-őri magas tiszte eléje szabott.
1617. július 31-én a király és Bethlen követei megerő
sítették Nagyszombathban az előbbi nagyszombathi békét, és Mátyás ez egyezséget szeptember 2-án jóváhagyta. x
1612-től 1618-ig igen keveset találunk följegyezve Felsö-biebertárnáról; Theiler Boldizsár, ki 1615-ig volt bányabíró, nem jegyeztetett föl semmit, és utódja Balbierer Boldizsár csak igen keveset; valószínű azonban, hogy az üzem jó ered
ménynyel folyt, mert Marzányi kéziratában, 2 mely 1760-ban kelt, az áll, hogy Selmeczen 1613-tól 1618-ig 789,366 frt 4 den. értékű ezüst és 173,958 frt 60 den. értékű arany vál
tatott be, tehát 6 év alatt átlagosan 160,554 frt 10 den.
értékű nemes fém, mintegy 25—30 ezer márka évenkint, és
1 Horváth Mihály id. ni. V. 104—168. 1.
Marzányi ez időszakot a régi jövedelmes korszakok közé sorolja.
1615. deczember 4-én Wenger János selmeczi polgár, kinek neje hirschbergi Sáli Victoria vala, eladta a Brenner-szövetkezetben levő birtokának 3/4 részét öregebb Frisowitz János beszterczebányai kereskedőnek 4000 í r t é r t ;J ez ellen Eoseman Pál korponai lakos, kinek neje hirschbergi Sáli Anna vala, óvást tett 1615. deczember 7-én, hanem azután 1616.
márczius 30-án kiegyeztek egymással. 2
Kachelmann János azt hja, hogy 1615-ben kezdtek a vizek emelésére a bányában is lójárgányokat épiteni, és e végett a lovakat ökörbőrbe varrva bocsátották le az aknába.3 Én nem találtam a rendelkezésemre álló hivatalos iratokban ez időből semmiféle erre vonatkozó följegyzést; de egy 1627-ben kelt térkép leírásában, melyet Kachelmann János kiadatlan iratai közt találtam, az áll, hogy 30 évvel azelőtt, tehát 1597-ben 1081/2 ölnyire az Éisemseüschacht-től voltak lóerejű vízemelö járgányok alkalmazva.
1616-ból fölmaradt egy jelentésben, melyet Wenger Mihály körmöczi könyvvivő irt a főkamaragrófnak, hogy Selmeczről 1616. április 8-tól május 4-ig, 4 hét alatt, 1.134 márka és 24 pizét ezüst érkezett Körmöczre. 4
1617. február 23-án özvegy Giengerné, született Huml Anna, férjhez akarván menni Ublhopf Sámson selmeczi pol
gárhoz, oda ajándékozta fiának oberhöfleini báró Gienger János Frigyesnek, Selmeczen: mind a két házát, minden bányaré
szét, kohóit, zúzóit, malmait kertjeit, rétjeit; Hodruson: a sörházát, kertjét s rétjét; és Gieszhiibelen a majort és földe
ket ; azon feltétel mellett, hogy az özvegy halála után Gienger János Frigyes 6000 frtot fizessen ki Ublhopfnak és 1,200 frtot különböző személyeknek. Az oberhöfleini birtokot is oda aján
dékozta fiának azon feltétellel, hogy, ha a bányák Selmeczen nem jövedelmeznének, a fiú köteles legyen anyjának évenkint 1000 rajnai forintot vagyis 800 magyar forintot eltartás
képen fizetni. 5
Ennek következtében a Brennerszövetkezet principali-tása a fiatal Gienger báróra szállott, ki e minőségben igen sokat tehetett volna, ha kellő erélylyel és szakértelemmel kormányozta volna ügyeit, de úgy látszik, hogy e
tulajdonsá-1 2 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
3 Kachelmann János D. A. u. d. S. D. S. B. 164. 1.
4 Selmeczi bányaigazgatósági irattár.
5 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv. Lásd az okmányok közt
xxvn.
gokkal nem nagy mértékben bírt és az ügyek menetére befo
lyást nem gyakorolt.
A bányák körül pedig igen sok lett volna a teendő, mert a tisztek és altisztek egészen visszaestek az ő régi gon
datlanságukba.
1617. márczius 12-én örtl Farkas felsöbiebertárnai bánya
ügyelő éjjel beakarván szállni az aknába, a Mingentámai rakodó helyről az aknába esett és meghalt. A vizsgálatból, mely e miatt tartatott, kitűnt, hogy valószínűleg részeg volt.1
1617. április 3-án bejárták Felsőbiebertárnát Theiler Bol
dizsár bányamester, Crenz János és Fendl Jeremiás bánya
esküdtek, Béla János irnok és a részesek, és azt mondják jelentésökben, hogy az altárnát olyan rossz és elhanyagolt állapotban találták, a milyenben még soha sem volt. 2
A mátyástámai és hoffnungsschachti társulatoknál is köze
ledtek az ügyek mindinkább a kikerülhetetlen válsághoz;
különösen nehezítette ezeknek az üzemét azon körülmény, hogy mind a Mátyás, mind a g-rafi teléren igen rövidek vol
tak az érczes közek és a mívelés rajtok rendkívüli gyorsa
sággal haladt a mélységbe.
1612. május 14-én adományoztatott Miksa-akna a mátyás-tárnái társulat számára. Az akna helyének kitűzésénél, mely nagy ünnepélyességgel történt, jelen voltak: Theiler András és Puchler Mihály bányaesküdtek, Béla János bányabírósági irnok, Lienpacher János kir. pénztárnok és a felesége, Lanser Lénárd kir. könyvvivő, Gienger Anna báróné, Reitter Ulrich, Balbierer Boldizsár a Brennerszövetkezet gondnoka, Hag Rudolf Velt-seherer Mátyás, Theiler András, ifj. Vichter Pál kir. bánya
tisztek, Theiler Boldizsár brenneri bányatiszt, Fendl Jeremiás az Ygelshoferné gondnoka, Sehwartz György társpénztári irnok és Peer Péter sáfár.3
1615. november 21-én megintette a főkamaragróf a mátyástámai munkásokat, hogy szorgalmatosabban dolgoz
zanak. i
Az intés azonban nem sokat használt; 1615. deczember 13-án, midőn Puetscher György bányaügyelő Mátyástárnánál a reggeli rendezés alkalmával a gondnokság rendelete sze
rint a munkásoknak a faggyút 8 órai munka tartamára kia
dásra előkészítette, a munkások azt nem fogadták el, és Tschech György vájár által felhívattatván, hogy menjenek haza, mindnyájan haza mentek, mert csak 4 órai munka
szakban akartak dolgozni. Ezért Tschech György 8 napra
bezáratott. '•'
A mátyástámai részesek már régóta nagy, veszteséggel dolgozván, azon kéréssel fordultak Bloenstain Mátyás főka-maragrófhoz, hogy a bányát megvizsgáltassa és a vízemelés felhagyását engedélyezze. A főkamaragróf erre tanácskozást tartott lerchenbergi Fleísch György alkamaragróffal és Lien-bacher János kir. pénztárnokkal, s azt határozta, hogy a bánya megvizsgáltassék. A főbejárás meg is tartatott 1616.
szeptember 10-én a kincstári, bányabírósági és brenneri tisz
tek jelenlétében. Szeptember 12-én azután Felsöbiebertámán tanácskozás tartatván, ez alkalommal előadatott a bejárók jelentése és a vett érczpróbák bemutattattak. A
tanácskoz-mányban jelen voltak: Bloenstain Mátyás főkamaragróf, Lien-bacher János kir. pénztárnok, Lanser Lénárd kir. könyvvivő, Hag Rudolf, Thailler Boldizsár bányamester, Crenz János bányaesküdt, Reutter Ulrich brenneri részes és Balbierer Bol
dizsár brenneri gondnok; ezek előtt a következő jelentés ada
tott elő:
Mátyásakna a földszíntől Mátyásaitárnáig 28 öl. A tárna alatt 26 ölre van a Seijetzenjárat, mely az aknától a vájat
végig 67 a/2 öl hosszú, a vájatvégen a telér meddő.
A Seyetgjárat alatt 24 ölre van az Ujnyilám, melyben a telér meddő. Ez alatt 11 ölre van az Annajárat, mely a vájatvégig 51 öl hosszú, a telér meddő.
Ez alatt 8 öllel van a Steig, melyen a vájatvégig 41 öl van kivágva, a telér itt is meddő.
Ez alatt 10 öllel van a Ghosa, mely 51 ölnyire van kihajtva, a telér a vájatvégen meddő.
A Ghosa alatt 1-ső pasztán van 2—3 latos érez; a 2-ik pasztán mélyebben a fekűnél van keskeny kemény érez, tar
talma 21—25 lat; a 3-ik talppásztán az érez 2 latos; az elő-mélyítésben 4 latos; a fenék legmélyebb pontján pedig 3 latos ; az innen hajtott oldalvágatban van kétujjnyi vastag érez
16, 22, 2b latos.
Az akna a legmélyebb pontig 134 öl mély.
E jelentés következtében elhatároztatott szeptember 14-én, hogy, mivel az érezek többnyire szegények és csak kis meny-nyiségben termelhetők: az utolsó heti termelés csak 13 márka ezüstöt adott, a költség pedig hetenkint a 200 frtot megha
ladja; ennélfogva a részesek már- nagy veszteségbe jutottak:
Mátyásahia a Seyetzjárat szintjén jól bepadoltassék, a víz
emelés abbahagyassék és a vizek Seyetsjáratig feleresztesse-nek. E járatnak vájatvégei tovább hajtandók jó reménység fejében, Miksaakna pedig lemélyesztessék a telérig.
A mátyástámai részesek megígérték, hogy ha a víz
emelést abbahagyhatják, nagyobb erővel fognak dolgozni az
ujabban megszerzett Iwffnungsschacliti telkekben, melyekben még jó érez van, melyeket a Budolfaknából egy vágattal nemsokára el fognak érni.
A munkások, kik e határozatok következtében munka nélkül maradnak, a felsöbiebertárnái fejtéseknél alkalmazan
dók. 1
E jelentésből értesülünk, hogy a mátyüstárnai részesek végre megtalálták a módját, mikép kelljen a hoffntmgsschach-tiakkal fennállott viszálkodásoknak véget vetni: megszerezték a hoffnungsschachti telkeket, és már most minden akadály nélkül dolgozhattak. Azt is következtethetjük e jelentésből, hogy, ha sokba került is a vízemelés, még sem lehetett sok vízzel dolguk, mert külömben nem mehettek volna le kézi szivattyúkkal 106 ölnyire a tárna talpa alá. A mint későbben látni fogjuk, a felsöbiebertámaiak nem voltak e tekintetben oly szerencsések, és 20 évvel későbben lóerejű és vízerejű gépek segítségével sem tudtak félannyi mélységre hatolni az altárna talpa alá.
Mátyástárna közelében a Galleson testvérek egészen saját kezökbe vették ez időszakban Andrástárna birtokát.
1(512. július 3-án kinyilatkoztatta Galleson Vilmos a bányabíróság előtt, hogy Spölin Józseffel többé együtt működni nem akar, mert Spölin felesége azt beszélte, hogy a Muner leánya Galleson szeretője, ez pedig nem igaz. Visszaveszi tehát a Spölinnek adott 1jl6 részt, adván neki azért 2000 frtot. 2
1613. július 6-án utasította az alsó-ausztriai kamara Bloenstain Mátyás főkamaragrófot, hogy Galleson Vilmosnak 14.667 frt tőke után járó 5 % -os kamatokat folyóvá tegyen, de arra is ügyeljen, hogy e pénzt Galleson csak bányamíve-lési czélokra fordítsa. 3
1613. augusztus 11-én megvette Galleson Vilmos Muner Fülöp bányapolgártól a Nagyerdőben fekvő Andrástárna 6/lti
részét 3000 frton, és egyszersmind megígérte, hogy ha a bányá
ból nyeresége leend, Muner két leányának Zsófinak és Anná
nak — midőn férjhez mennek — oly nászajándékot fog adni, melylyel meg lesznek elégedve.4
Augusztus 17-én pedig Bloenstain főkamaragróftól vette meg Galleson az Andrástárna 3/1G részét 2000 frton. 5
Ezek szerint Galleson testvérek egyedüli birtokosai let
tek Andrástámának ; a Spölinnek, Munernek és Bloenstainnak
1 2 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
3 Selmeczi bányaigazgatósági irattár.
4 5 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
fizetett magas vételárak tanúskodnak arról, hogy mily rend
kívüli bizalommal viseltetett Galleson az ő vállalatához, ámbár a bányában mégeddig nem találtak fejtésre méltó közeket!
Hogy mi volt már a bányában, azt megtudjuk egy főbe-járási jelentésből, mely 1616. szeptember 13-án kelt.
E szerint Andrástárna a külszínről meddő kőzetben hajtatott, és a 113-ik ölben éri el azon könnyen mívelhető (schnattigen) télért, mely a mátyástárnai telérnek tartatik.
Innen a keresztvágat tovább hajtatott, és a 42-ik ölben egy kereszt eret vágott át, melyben éreznyomok találtattak, de a telér, mivel igen szétágazó, tovább nem vizsgáltatott.
Ettől a 28-ik ölben egy vörös ér vágatott át, és ettől a 15-ik ölben egy jegeczes telér, mely e szerint a mátyás-tárnái telértől a 85-ik ölben fekszik.
Minthogy Mátyástárnán a keresztvágatban a mátyás-tárnái és hoffnungsschachti telérek közt 85 öl távolság van, e jegeczes telér alkalmasint az igazi lioffnungssachti telér és bővebb feltárásra érdemes, de Galleson nem sokat vár tőle.
A keresztvágat még a tel éren túl 36 ölre hajtatott és Galleson nézete szerint egynehány öl kivágása után egy vas
tag télért fog elérni.
Javasoltatik, hogy a keresztvágat tovább hajtassék és a jegeczes telér Galleson nézete daczára megvizsgáltassék. A hetenkinti költség a két vágatra a következőképen számíttatik :
A keresztvágat vájatvégén,
1 bányaügyeid — frt 50 dénár 3 vájár 4 „ 50 „
1 vájár a talputánvételnél 1 „ 50 „ 1 csillér 1 „ 30 „ kovácsköltség 2 „ 25 „ világításra 6 font faggyú 1 „ 8 „ az Írnoknak — „ 50 „
~ H „ 63 ~„
A jegeczes teléren,
3 vájár 3 „ — „ kovácsköltség — „ 50 „ világításra 5 font faggyú — „ 90 „
4~7~4Ö~7~
összesen. . . 16 frt 03 dénár1
Galleson reménysége azonban nem teljesült, a kereszt
vágat mindig keményebb és keményebb kőzetbe jutott, az óhajtva várt vastag érczes telér pedig nem akart jelentkezni.
A vájatvég lassú előhaladása mellett már Galleson is kezdett
1 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
kételkedni, hogy elégséges lesz-e az ő pénzereje a kitűzött ezél elérésére, és a kamarához folyamodott ellátmányért. Ez okból 1617. szeptember 21-én főbejárás tartatott Andrástár
nán; és jelentik a bejárók, hogy a tárna a 131-ik ölben éri el a mátyástárnui télért, a keresztvágat pedig a teléren túl még 150 ölre van behajtva s több kisebb eret átvágott, de föl nem tárta. A vájatvégen a kőzet fekete és igen kemény, s valószínű, hogy a fedükőzet; javasolják a továbbhajtást és az ellátmány megadását.
E főbejárás után fölkérte Galleson a bejáró bizottságot, hogy egy kis reggelire nála maradjon, mit a bizottság el is fogadott. A reggeli elköltése alatt azonban Galleson annyira lerészegedett, hogy Schwenda Ruprecht nevű sáfárját és egy Ambrosi nevű vájárt a bizottság előtt minden ok nélkül meg
vert. A bizottság tagjai e miatt igen felháborodtak, és tekin-télyöket megsértve érezvén, másnap Gallesont a városházára hívatták, és illetlen magaviselete miatt bezáratták. 1
Gallesonnak a roszgruudi völgyben is voltak bányavál
lalatai. 1617. szeptember 21-én bejáratott az ő Máriatárna nevű bányája, melynek neve régebben Glücksrad vala.
A bejárási jelentés szerint a tárna egy telér után délfelé 136 öl hosszú, és talált néhány kis érczfészket, melyek lemí-veltettek. A vájatvégen a telér kemény szarukő, s mivel magas hegy alá megy, nem javasoltatik folytatása.
Ugyanakkor bejárták Gallesonnak Wilhélmstolln nevű bányáját is, e tárna északfelé 61 öl hosszú vala, és egy lágy tölteményű jó kinézésű télért tárt föl, mely aranyat is tartal
maz, és jó zúzó érczeket. Javasoltatik továbbhajtása. 2
Hogy Galleson Vilmos mily vérmes reményű bányász volt, kitetszik abból is, hogy még 1613-ban engedélyt kért, hogy a Roszgrundban az ő Máriatárna nevű bányája mellett egy olvasztót építhessen; erre meg is kapta szeptember 14-én az engedélyt, de azt nem használta föl, mert a várt bőséges ércztermés Máriatárnából kimaradt.3
1612. szeptember 5-én fölmérte Thailler Boldizsár bánya
mester Windisclileuten alsótárnát, és azt találta, hogy az az előleső ellenlejtes telérig 68V2 öl hosszú, innen pedig a vájat-végig 19 öl. A felsötáma 7 óra irányban északfelé hajtva meddő kőzetben 6072 öl hosszú a telérig, a teléren pedig 11—12 óra irányban északfelé 43 ij.2 öl. Az alsótárna 16 y2 öllel mélyebb mint a felső. í
1614. május 2-án átengedte Selmecz városa a Windiscli
leuten bánya 7/16 részét Thonradl Kristófnak újabb 5 évre
1 2 •" 4 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
hübérbe, július 24-én pedig a kincstár adta neki újabb 5 évre hűbérbe a Teiner-féle részeket. J
1617-ből is találunk Windischleutenre vonatkozólag egy július 12-én kelt jelentést, melyben az áll, bogy a felsőtárná
ban , mely a telérig 53 öl hosszú, északfelé (überm Arm) a régiek által a telér után 19 öl vájatott ki, Thonradl birtok
lása alatt pedig még ezen felül 14 öl. Találtattak szétszórva kis mennyiségben igen gazdag érezek, de a kőzet kemény
sége miatt nagy veszteséggel dolgoztak. A telér a vájatvégen egészen meddő és igen kemény, további föltárását nem java
solják.
Az alsótárnában a tárnától jobbfelé egy ellenlejtes éren hajtatik egy vájatvég igen kemény telértölteményben és java
solják, hogy e vágat a fekübe vagy fedübe helyeztessék át, és a telér minden 10-ik ölben egy keresztvágattal megvizs
gáltassák. s
Thonrádl nem volt igen vérmes vállalkozó, a mint azt Andrástárnánál láttuk, melyre semmit sem akart költeni ; azért még sem tudott ellentállani a windischleuteni kecsegtető gazdag éreznyomoknak, és 10 évig szép összeget költött e vállalatra minden eredmény nélkül; a min egyébiránt nem is csodálkozhatunk; mert a fentebbi leírásból látszik, hogy ők nem azt a régi bányát nyitották meg, melynek érczei valaha oly rendkívül gazdagok valának, hanem egészen új tárnákat kezdtek ; és térképök nem lévén, valószínűen senki sem tudta már, hogy hol jöttek elő ama gazdag érezek, és a mívelés tisztán vak szerencsére folytattatott.
A bélabányai művekről találjuk 1612. márczius 29-én följegyezve, hogy a Siebenweiber mögött mélyített Mátyásakna már 15 lachter mély, de tele van vízzel. E bányánál van Vngedewnak 7/ie része. Az akna igen jó helyen van kezdve, és javasoltatik a víz kiemelése és az akna folytatása.
A Dávidtárnánál van Vngedewnek 5/16 része, itt dolgo
zik 6 vájár. Egy aknát mélyítettek le 5 ölre és találtak benne éreznyomokat; egy agyagos ér 4 latos, a víz miatt nem me
hettek tovább, most a tárnát hajtják, mely már 90 öl hosszú, és csak 10—12 ölre van az aknától. E mívelés igen jó remény
ségre jogosít.3
1613. szeptember 28-án főbejárás tartatott a bélabányai altárna ügyében. Jelen voltak : Bloenstain Mátyás főkamara-gróf, lerchenbergi Fleisch György körmöczi alkamarafőkamara-gróf, Lienpacher János selmeczi kir. pénztárnok, Lanser Lénárd kir. könyvvivő, Hag Rudolf, Theiler Boldizsár bányamester,
1 2 3 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
Theiler András és Vichter Pál bányatisztek, Béla János bánya-bírósági irnok, továbbá: Eeitter Ulrich, Balbierer Boldizsár bi'enneri gondnok, Peer Péter bányatiszt, Ivanisch György bélabányai bányamester és Rückschlosz György városi irnok.
Miután az altárna vájatvége már 87 ölnyire van SL Miklós -aknán túl és léghiánynyal küzd; azt határozták, hogy tága
sabb légvezető csatornákat kell bevinni, melyeknek segítségé
vel a tárnát 300— 400 ölre is lehet majd hajtani. Egyébiránt a fölszinten 30 öllel a vájatvég előtt van egy nagy horpadás,
vel a tárnát 300— 400 ölre is lehet majd hajtani. Egyébiránt a fölszinten 30 öllel a vájatvég előtt van egy nagy horpadás,