A belháború eseményei 1620 és 1621-ben

A múlt év végével Pozsonyba hitt országgyűlést eltiltotta ugyan a király, de az mégis megtartatott, és 1620. január 8-án Bethlent Magyarország teljes hatalmú fejedelmévé meg­

választotta.

A király czélszerűnek látta ily körülmények közt Beth­

lent kielégíteni, és a béke tárgyalása végett követeket kül­

dött Pozsonyba, kik 1620. január 16-án Bethlennek személyére nézve igen kedvező feltételeket ajánlottak, melyeknek követ­

keztében Szt. Mihály napig tartó fegyverszünet köttetett.

Egyszersmind Morva- és Csehországgal is létre jött az egyez­

ség Bethlen részéről ; Ferdinánd hadai azonban a cseheket 1620. február 11-én Langen-Loisz mellett megverték.

A fegyverszünet Ferdinánd és Bethlen között megkötte­

tett, de egyik félnek sem volt őszinte szándéka a béke meg­

állapításán működni.

1620. május 31-én országgyűlés tartatott Besztercze-bányán, hova a szövetséges cseh, morva, sziléz és osztrák rendek képviselőin kívül még Fridrik cseh király, a törökök és Zsigmond lengyel király követei is megjelentek, és a magyar rendek is nagy számmal gyűltek egybe. Ferdinánd egyelőre békebiztosok helyett Dávid Pál knini püspököt, Teuffel Györgyöt, és Laminger Farkast küldé Besztercze-b anyára.

Ez alatt Homonnay ismét betört az országba, és Árvát és Trencsént pusztította.

A rendek Beszterczebányán július 14-én ujabb szoros szövetséget kötöttek Bethlennel, s mind azokat, kik ahhoz nem járultak, számfizni s javaiktól megfosztani, a katholikus papokat pedig a világi ügyekbe való avatkozástól eltiltani határozták. Az erről szóló oklevelet 165 pecsét s aláírás, a többiek közt a nádoré is, erősítette meg.

Július második felében végre megérkeztek Ferdinánd meghatalmazottai: gróf Colalto Bainbold, Cziráky Mózses taná­

csos és Ferenczfy Lőrincz titkár.

Augusztus elsején Ferdinánd biztosa gróf Colalto a feje­

delem számára készített menyezetes széket kivont karddal a maga, mint a király képviselője, számára foglalta el, és

Beth-1 Selmeczi bányaigazgatósági irattár.

len a biztos előadását fedetlen fővel hallgatá. Mivel Ferdinánd biztosainak nem volt. meghatalmazásuk, hogy a csehekkel is alkuba ereszkedjenek, ezt pedig a rendek kívánták; a bizto­

sok a gyűlést a király nevében feloszlatták, s minden vég­

zésének előre ellentmondának, azután pedig augusztus 17-én elhagyták Beszterczebányát.

A rendek azonban nem hagyták ez által működésüket megzavartatni; augusztus 25-én Bethlen Gábort közakarattal királylyá választották, és 52 törvényezikkelyt terjesztettek elébe, ki nem engedte ugyan magát megkoronáztatni, de a törvényczikkelyeket augusztus 29-én megerősítette.

A háború azután újra megindult. Bethlen 1620. szep­

tember 29-én Hainburgot szállotta meg hadaival, később pedig Sopron felé indult, és a Dunán túli urak legnagyobb része neki hódolt, Eszterházy Miklós és Bánfy Kristóf kivételével.

Ferdinánd hadvezére Dampierre október 8-án Pozsonyt akarta hatalmába keríteni, de egy lövés által találva meg­

halt ; Colalto, ki a Duna jobb partján támadta meg a várost, megszalasztatott, és Petronell mellett október 11-én Petneházy István és Török István által még erősebben megveretett; a kozákokat pedig, kiket Prainer János volt győri kapitány küldött Pozsony alá, elűzte Rákóczy György.

Bethlen seregei tehát a legjobb eredménynyel működtek, de a cseheket Ferdinándnak egyesült osztrák-bajor és spanyol hadai Fehérhegynél teljesen megverték 1G20. november 8-án, annyira, hogy minden reményöket vesztve, egymás után meg­

hódoltak.

E szerencsétlen ütközetnek Bethlen hadjáratára is nagy hatása volt; ennek következtében hadait a Morva határszéle­

ken összevonta, és a koronát Zólyomba vitette.

Ez alatt Karakás Mehemed budai basa november 2-án megszállotta Váczot, és harmadnapra be is vette.

Még október 18-án, midőn Bethlen Pozsonyban időzött, meglátogatták őt Ferdinánd megegyezésével a franczia király követei, hogy békekötésre indítsák; a fejedelem erre kedve-zőleg nyilatkozván, az összejövetel elébb Znairnba, utóbb pedig Hainburgba határoztatott 1621. február elsejére.

De a béke megkötése sem Ferdinándnak, sem Bethlennek nem volt igazi akarata. Hosszas alkudozások után 1621. már czius 20-án visszahítta a fejedelem eddigi biztosait Hamburg­

ból, és márczius 24-én új biztosokat küldött oda, de ezek is eredménytelenül jártak.

A nádor, ki az urak egy részével már kifáradt a hábo­

rúskodásban, és minden áron békét óhajtott, nem csak nyíl­

tan elhajlott a fejedelemtől az alkudozások meghiúsulta után,

hanem Széchy Györgyöt, Apponyi Pált, Pálfy Istvánt s Miklóst, Bosnyák Tamást, Pethe Györgyöt, Balassa Zsigmondot és Pétert, Daróczy Istvánt, az ifjú Thurzó Imrét, s több másokat is elvont tőle.

Bethlen legfőbb reménységét ekkor a törökök segélyébe vetette, és mivel serege igen megapadt, és a hosszas táboro­

zásokban kifáradt, Pozsonyt, Érsekújvárt, Nyitrát, Nógrádot, és Füleket, a Dunán túl pedig Sopront. Kőszeget és Ovárt őrséggel jól megrakván, a koronát Zólyomból Ecsedre szállít­

tatta, maga pedig Kassára húzódott, a török segélyt bevárandó.

Ferdinánd azonban egy csapással véget akart vetni a felkelésnek; seregét három felé osztotta; Colalto és Eszter-házy Miklós a Dunán túl működének, Pálfy István s Miklós Bosnyák Tamással Füleket, a nógrádi várakat, és a bánya­

városokat szorították engedelmességre ; Buquoi pedig Forgách nádor kíséretében Pozsonyt foglalta el.

A Pálfyak és Bosnyák nem boldogulván Füleknél, június elején a bányavárosokba indultak, s miután Beszterczebányát megvették, a többi is meghódolt Ferdinándnak; Széchy György pedig ez alatt Füleket foglalta el, és őrségét mind levágatta.

Bethlen helyzete ezek következtében, és a törökök kése-delmezése mellett igen veszélyessé lett; azonban erélye, és kapitányainak vitézsége és szerencséje igen sokat fordított a dolgon. Egry István alig 1500 hajdúval megverte és elfogta Pálfy Istvánt és Bosnyákot július 2-án Zólyom táján; Horváth István pedig az Érsekújvárt megszálló Bouquoi hadának min­

den eleség-szállitmányait elfogta, július 10-én Bouquoinak egy csapatát megverte, s őt magát elfogta több előkelő tiszttel együtt, és minthogy a vezér elfogatásának hírére az egész tábor segélyére ment, Bouquoi, nehogy megszabaduljon, tár­

saival együtt levágatott. A vezér eleste után a német tábor elfutott, és ágyúit is ott hagyta. Forgách Zsigmond nádor megbetegedvén, még júniusban Nagyszombatba vitette magát, s ott pár nap múlva meghalt. Batthyányi Ferencz pedig a Dunán túl harczolt szerencsésen, és Ausztriába csapván, azt Bécsig pusztította.

A hadiszerencse következtében megszaporodott ugyan Bethlen serege, de a magyar urak még is kételkedtek a vég­

eredményen, mert a török segély még mindig késett.

Bethlen tehát ismét békealkudozásokat kezdetett Thurzó Imre által, ki Dietrichstein Ferencz olmützi bibornok-püspök-kel értekezett, és az alapokat megállapítván, a békebiztosok kineveztettek. Az értekezlet Nikolsburgban október 11-én megkezdetett, de október 19-én a csak "24 éves nagy eszű Thurzó Imre meghalálozván, az alkudozás félbeszakadt, és

csak november 7-én folytattatott ismét, midőn az elhunyt helyébe Thurzó Szaniszlót küldötte fel Bethlen.

A tárgyalások ekkor oly jó eredménynyel folytak, hogy az 1621. év utolsó napján a béke megköttetett, melyben a bécsi békekötés, az 1608-iki két törvénykönyv, és Ferdinánd koronázási törvényeinek megtartása igértetik.1