II. Bakabánya, Újbánya, Körmöcz és Úrvölgy 1607—1608-ban
3. A selmeczi bányák állapota 1618. és 1619-ben
A selmeczi bányákra vonatkozólag megemlitendőknek tartom ez időszakból a következőket.
1618. január 8-án zár alá vétette a kincstár a Theinin-ger-féle birtokot mindaddig, mig a volt szertárnok Füdersheimb Pál tartozása, mely 1181 frt 89 V2 dénárt tett, és melyért Theiningerné kezességet vállalt, le nem fizettetik.1
Hogy a főkamaragróf mily szigorúan ügyelt a kiadott rendeletek megtartására, kitetszik abból is, hogy 1618. ápri
lis 5-én Fellner Györgyöt bezáratta, mert a MeMberleuthen bányában termelt érczeit a brenneri kohóban váltotta be, és nem a kincstáriban; az érczekért kapott összeg tőle elvétetett, és a kincstár számára lefoglaltatott. Október 25-én pedig Frisowitz János bepereltetett azért, hogy érczpéldányokat vásá
rolt, és azokat beolvasztotta.2
1618. szeptember 11-én Hűmmel Anna néhai oberhöfleini Giengernek és Ublhopf Sámsonnak özvegye, mint a Brenncr-szövetkezet főnöke, megvette a BrennerBrenncr-szövetkezet számára a Moldner-örökösöktől minden bányáikat, kohóikat, malmaikat és házaikat 4000 frton. A szerződés aláírásánál jelen voltak:
Bakabányáról Krumbholz Lukács bányamester és Licanius Jakab városi irnok , Újbányáról: Schloszer Tóbiás tanácsnok és Heben-streit Miklós jegyző ; Bélabányáról: Wagner Tamás bányames-ter és Milsdorfer Gáspár városi irnok ; a kincstár részéről: Lien-pacher János pénztárnok; Selmecz városa részéről: Reutter Ulrich tanácsnok; és a Brennerszövetkezet részéről: Balbierer Boldizsár gondnok és meghatalmazott.3
1618. deczember 15-én átvette a kincstár Béla János bányabírósági Írnoktól a TMergarten bányának 1/1(i részét, és elengedte Bélának egész 400 frtnyi kamarai adósságát, s mivel Béla mintegy 350 frtot fordított már a bányára, jöve
delem esetében ennek megtérítését is megígérte.4
1619. április 19-én Wenger Mihály királyi pénztárnok, Lanser Lénárd királyi könyvvivő, Reitter Ulrich bányapolgár, Balbierer Boldizsár bányabíró és brenneri gondnok, Crentz János és Theiler András bányaesküdtek, Béla János
bánya-1 2 Selmeczi bányabirósági jegyzőkönyv.
3 Selmeczi városi levéltár.
bírósági irnok, Frisowitz a Greiner gondnoka, Schalmann Illés brenneri bányatiszt; Wittich Venczel főaranyválató, Schvven-der Ruprecht királyi bányatiszt, Doringer János, Knechtl András gépész, Erlandt ácsmester, Putscher György sáfár, és Nemes a mátyástárnai sáfár főbejárást tartottak Felsöbiebertárnán, és a felett tanácskoztak, vájjon czélszerű lenne-e a vízemelés végett még egy járgányt építeni be a bányába ? Miután a mélységben levő érezek minőségéről biztos tudomásuk nincsen, abban állapodtak meg, hogy a vizet csak kézi szivattyúkkal húzzák ki, és azután, ha érdemes lesz, határozzanak a járgány beépítéséről.1
Ez a határozat első jele annak, hogy a vízemelés kez
dett gondot adni a tiszteknek.
Csak a háború közeledtének kell tulajdonítani, hogy a munkások 1619. június 19-én panaszkodtak a bányabíróság előtt, hogy fizetésökből sok vonatik l e ; hogy nekik megígér
tetett, hogy a hús fontja 2lj2 dénárral fog méretni, és az ígéret nem teljesíttetett; hogy a sör még mindig nem méretik nagy itczével; hogy a bőr olcsó és a csizmák még is drágák;
hogy a társpénztári követelések nem tisztáztatnak; és hogy a polgárok kölcsön adni nem akarnak.á
1619. július havában 9-től 11-ig főbejárások tartattak, melyekről írásban tétetett jelentés, és a régi jó szokás szerint a bányabírósági jegyzőkönyvbe is fölvétetett. A bejárásnál jelen voltak : Lienpacher János körmöczi alkamaragróf, Wenger
Mihály selmeczi királyi pénztárnok, Lanser Lénárd királyi könyvvivő, Geyer Miklós, Winkelmüller János, Freiseisen Kristóf körmöczi tisztek, Balbierer Boldizsár bányabíró és brenneri gondnok, Crentz János bányaesküdt, Schwenda Rup
recht királyi bányatiszt, Sallmann Illés brenneri bányatiszt, Vngedew András és Béla János. E bejárásról följegyeztetett, hogy a bejárók mindenek előtt megtekintették ama rudas víz
emelő járgányt, melyet a Kuttenbergről ide jött gépész : Knechtl András épített és berendezett; e gép jól működik, és mivel nem sokára a Dánielvágatból indult érezfejtésben levő vizeket is le fogja csapolni, ez által az ott működő kéziszivattyúk költségei meg fognak takaríttatni.
A gépész azonban e gép által a fölemelt vizeket még 8 öllel magasabbra akarja emeltetni, és az így fölemelt vízzel egy más kereket akar hajtatni; meg is próbálta ezt, de nem sikerült, és javasoltatik, hogy e kisérlet abbahagyassék.
A rudas vízemelő a Hangendschaclit-~bsxn van. Megtekin
tetett ez akna feneke is, itt egy vágat takaríttatik ki a
dániel-1 3 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
vágati fejtések felé, melyet minden erővel siettetni kell, hogy e fejtésekkel minél előbb lyukaszszon.
A Dánielfejtésekben 18 munkahely van a fenéktől föl
felé ; az érez, a hol legszebb, két kalapács vastagságú, és a hol legkeskenyebb, 1j2 kalapács vastagságú, de mindenütt igen kemény; itten még 50 vájárral többet lehetne alkal
mazni ; de mivel nemrég 70 vájár hagyta el a munkát, mun
kások hiányában most nem lehet ezen segíteni.
A vájárok elszéledésének oka részint a legújabban elrendelt adó, részint a kőzet keménysége, de főképen az, hogy a lengyel határon Neumark nevű város mellett egy új bányát kezdtek, és az itteni munkásokat nagy bér Ígérete mellett odacsalták; úgy hallatszik azonban, hogy e vállalat már megbukott; tehát remélhető, hogy a munkások télire ismét visszajönnek; mindamellett jó volna, ha 40 vagy 50 vájár küldetnék ide más bányavidékről.
A feltárások között egyike a fővállalatoknak a Wasser-schacM : alatti fehüvágat, mely Bothapfelbaum felé hajtatik, és 7—8 óra irányban nyugat felé már 78 öl hosszú; e vágat nem sokára el fogja érni a Eosenstrauch télért,2 mely a fel
sőbb szintekben jó ékes érczeket adott, és víz miatt hagyatott abba. A vájatvégen 3 vájár van, a szakmány 35 frt.
Továbbá fővágat a georgsehachti fehüvágat, mely a lágy teléren tói már 54 ölnyire van 7—8 óra irányban nyugat felé hajtva, és a siebengrubeni télért3 fogja megnyitni, mely a felsőbb szintekben sok jó erezet adott, és víz miatt nem művel
tethetett mélyebbre. E vágat is folytatandó.
A harmadik fővágat a iceidenalmai fedűvágat, mely a fedüér keresztezése végett hajtatott, melyen a liotliige Stoll-ivand szintjén jó érezek voltak, itt azonban csak egy néhány érczszál találtatott. A keresztvágat továbbhajtása ajánltatik a Rieszpenkclien ér felé, és ha munkások lesznek, az átvágott ér megvizsgálandó.4
E jelentés hosszú idő óta az első, mely némi tájékozást nyiíjt a felsöbiebertámai üzem állásáról; e jelentésből látjuk, hogy Felsöbiebertárna jövedelmes üzemét a Dánielvágatból és a Fedüaknából nyitott érezfejtések okozták, melyeknek víz
telenítése végett építtetett a szivattyúkat hajtó járgány is, Selmeczen az első ily nemű g é p ; mert a régiek csak vedrek
kel merítő járgányok valának. Az érezek igen jók és szépek lehettek, ámbár keménységök a véső munkának nagy
aka-1 Itt tollhibából áll ,Wasserschiicht* a „Kreuzschacht" helyett.
2 3 Most Teréz-teléi\
Selmeezi bányabírósági jegyzőkönyv.
dálya vala. A mint látjuk, a föltárásokra is elég gond volt fordítva ez időben.
Ujbiebertárnán vagy Mátyástárnán a grafi vagyis Alt-handler teléren 1—2 óra irányban hajtatik egy vágat azon reményben, hogy a telér érczesen fog feltáratni. Javasoltatik továbbhajtasa.
Azon keresstvágat, melylyel Mátyástárnában a grafi telér átvágatott, továbbhajtatik 7—8 óra irányban nyugat felé, és már 51 ölre haladt; de mivel Galleson Andrástárnában innen nem messzire egy hasonló irányú vágatot hajt, mely már 40 öllel még tovább előrehaladt, és nem sokára el fogja érni czélját; tanácsosnak tartatik, hogy a mátyástámai heresstvágat addig szüneteljen, és a munkások Felsöbiebertárnára az ércz-termelésre utasíttassanak.
Minthogy Rudolfakna már annyira lemélyíttetett, hogy a tőle 25 ölnyire levő Domahiánalc elfúlasztott feneke alá lehet már belőle egy vágatot bocsátani, mely már meg is kezdetett; megszüntetendő Rudolfaknának továbbmélyítése, és a munkások innen is Felsöbiebertárnára az érczfejtéshez utasítandók.1
Andrástárnáról mondatik még egy későbbi bejárás alkal
mával, hogy megtekintetett azon ereszke, melyet Galleson a keresztvágattal áttört éren gyenge éreznyomok után 5 ölre lemélyített; mivel az ér a mélyben igen kvarezos, az érez pedig nagyon szórványos, és a vízemelés költséges; javasol
tatik, hogy az ereszke abbahagyassék, és csak a vájatvég hajtassák 3 vájárral, a talputánvétel pedig 2 vájárral.2
1619. július 9-én javasolják a főbejárók, hogy a Lilgen-tárna, mely most csak fentartatik, mivel az átmetszett éren éreznyomok mutatkoznak, továbbhajtassék. De a főkereszt-vágat, mely a krechsengrundi és Sst-Pál erek felé hajtatik, mivel a kőzet igen kemény, és a vájatvég még igen távol van czél-jától, s végre mert e teléreken a magasabb szinteken az
utolsó időben nem igen jó érezek termeltettek, abbahagyandó.
Schmittenrinntárnában a középső teléren hajtatik egy vágat észak felé, („tiber Armb'9, melyen az utolsó időben 40 latos érezfészkecskék mutatkoztak. Most ugyan szünetel e vágat, és a munkások Felsöbiebcr tárnán az érezfejtésnél alkal
maztatnak ; de mihelyt elegendő munkás lesz, ismét folytat-tatni fog a vájatvég, és ott, hol az éreznyomok előjöttek, egy ereszkével meg fog vizsgáltatni a telér.
Nándorakna lyukasztott már a bélabányai altárnávaJ egy ér után, melyben érezek is jöttek elő. Most már jó a
1 2 Selmeczi bányabírósági jegyzőkönyv.
levegő a vájatvégen, melylyel egy vizes ér vágatott át, de a felszínen látható horpadások ere valószínűleg még tovább fekszik. Javasoltatik az altáma továbbhajtása, és a Nándor-aknával megvizsgált ér további föltárása.
Dávidtárnából nem régen i/lG részt adott át Vngedevv András a Brennerszövetkezetnek, s átadta egyszersmind a Bélabánya alatt fekvő kohóját és zúzóját, avval a föltétellel, hogy ha áldásuk leend, a birtok fele Vngedewra visszaszálljon.
A Brennerszövetkezet azonban Dávidtárnát egészen felhagyta ; de mivel a kincstárnak is van e bányánál 1jie része, mely
nek míveltetése a bélabányai altámára nézve igen fontos, javasoltatik, hogy a tárna fentartassék.
Szentháromság altáma már jó idő óta szünetel, de mivel már nem sokára el fogja érni a mátyástárnai teléren kívül a Lindener és Nagelschachter télért is, és mivel 30 öllel mélyeb
ben fekszik, mint Mátyástárna, javasoltatik folytatása.
A Jcrebsgrundi bányára nézve javasoltatik, hogy a kereszt
vágat, mely mind Finsterortnak, mind Krebsgrundnak jó levegőt fog biztosítani, továbbhajtassék ; csakhogy kevés most a munkás. Hasonlóképen javasoltatik, hogy a Jcrebsgrundi Tagstolln és Wetterstolln a teléren továbbhajtassanak.
Istvántárnának az a vájatvége, mely a telér után hajta-tik, igen kemény, és mivel munkások úgy is hiányoznak, szünetelhet; de a keresztvágat, mely a Meingappeli telér felé hajtatik, üzemben maradjon.
Thiergartentámában a vájatvég 2 vájárral hajtatik a telér után, melyen 3—6 latos éreznyomok is találtatnak. Foly
tatása javasoltatik, mert még ismeretlen hegységet tár fel.
KJiayserstolln am gr őszen Gangé csak fentartatik, majd jobb időkben folytattatni fog.1
1619. deczember 21-én bepereltetett Muner Fülöp, mert a Mehlbeerleuthen bányából nyert érczeket és marákat nem a kincstári kohóban dolgoztatta fel.2
Birtokváltozások történtek e két év alatt Jerubin altár-nánál és a bélabányai Dávidtáraltár-nánál, a Theininger-féle bánya
részek 74 részét pedig Wenger János vette meg 92 frt 80 dénáron.3
Béla János bányabirósági írnoktól egy jelentés maradt fenn 1619. deczember 24-ről, melyben felsorolja az akkori béreket. (Egy műszak akkor csak 4 óráig tartott, és a fizeté
sek hetenkint történtek.)
E jelentésben mondja Béla, hogy régebben, midőn még a Posgarbeit szokásos volt. 15, 14 és 13 műszakért kaptak a vájárok hetenkint 1 írt 75 dénárt, 1 frt 65 dénárt és 1 frt 55 dénárt; most a Poszarbeit meg van szüntetve, és csak a Lohnarbeit mit der dritten Schicht van megengedve, és kap
nak 15, 14, 13 műszakért 1 frt 60, 1 frt 50 és 1 frt 40 dénárt.
A vájársegédele (Lehrhauer) kapnak hetenkint 80, 90.
100 és 110 dénárt.
Az ácsok 2 frt, 1 frt 75 és 1 frt 50 dénárt.
Acssegédek 90, 100 és 110 dénárt.
Csillérek 150, 160 és 170 dénárt, de ha szakmányban dolgoznak, 200 dénárt is kereshetnek.
A csatlósok kapnak 90, 100 dénárt.
Vasárnap nem szabad dolgozni.
A reggeli műszak kezdődik 4 órakor, a fél műszak 8 órakor; a nappali műszak 12 órakor s ennek fele 4 órakor;
az éjjeli műszak 8 órakor, és másik fele 12 órakor.1