III. A katonatiszti házasságkötések, válások és azok szabályozása
8. Házasságkötési statisztika az 1930-as években
A korabeli házassági statisztika felállításához ún. házassági űrlapot kellett kitölteni, amelyen az általános, személyi adatok mellett rákérdeztek egyéb dolgokra is, például a rokoni fokra. Három olyan rokoni fokot soroltak fel, melyek fennállása esetén tilos volt a házasságkötés: elsőfokú unokatestvérek, nagybáty és unokahúg, illetve unokaöcs és nagynéni.205 Külön pont foglalkozott azzal, hogy ha a házasulandók különböző vallásúak vagy felekezeten kívülállók voltak, létrejött-e köztük szabályszerű megegyezés a gyermekek vallásával kapcsolatban.206 A reverzális hiánya elmarasztaló tény lehetett egy bontóperben.
A 20. század első fele házassági adatainak áttekintése alapján megállapítható: átlagosan 10 ezrelék volt a házasságkötések száma egy évben.207 A mélypont 1914–15-ben volt, mikor is ez az adat csak 3–6 ezrelék volt, a legmagasabb 1918–19-ben volt, mikor elérte a 20 ezreléket.208
Az 1930-as évek statisztikai adataiból arra lehetett következtetni, hogy egy-egy foglalkozási csoport rendszerint egy-egy társadalmi osztálynak felelt meg, túlnyomóan azonos szintű műveltség és életmódbeli viszonyok jellemezték őket. Ezek a hatások fontosak és irányadóak voltak a „népmozgalmak” minden ágánál, így a házasságkötéseknél is.209
Ha a katonasághoz tartozó vőlegények számarányát vizsgáljuk, világosan kirajzolódik, hogy ez az arány mindig kisebb volt a véderő népszámlálásbeli számarányához képest.
Némi változás akkor volt érzékelhető, amikor liberálisabban kezdték kezelni a házassági engedély beszerezését és kiadását, könnyebbé tették a házassági kaució letevését, illetve az nem volt szükséges. A budapesti házasságkötéseknél 1897 és 1900 között, valamint 1931-ben és 1932-1931-ben a katonasághoz tartozó vőlegények száma 1% volt. Miköz1931-ben az 1890.
évi népszámlálás adatai szerint a fővárosi keresők 4–8%-a, 1930-ban pedig 1–3%-a
204 505.335/13 – 1940. számú igazolvány a házassági óvadéktőke szabályszerű biztosításáról, 1940. október 29. Leltári szám: HTM 2008.235.1/KE
205 Lásd: 1894. évi XXXI. törvénycikk 11. §. c) pont: „Nem köthetnek egymással házasságot testvér testvérének vérszerinti leszármazójával.”
206 Szél 1935. 11. p.
207 Évente 1000 emberre 10 házasságkötést lehetett számolni.
208 Szél 1935. I. táblázat.
209 Szél 1935. 253. p.
50
tartozott a katonasághoz. A katonavőlegények legmagasabb számaránya 1919–20-ban volt, 6–9%, ami a háborúból, hadifogságból hazatérő nőtlen katonák nagyarányú házasságkötésével volt magyarázható.210
A katonai házasságkötések száma a legmagasabb 1919 és 1922 között volt, átlagosan 28,2 ezrelék. Később az arányszám nem ütött el az korábbi átlagtól: 1925–26-ban a főváros lakosságát tekintve 11 ezrelék, az egész népességre vonatkoztatva 10,2 ezrelék, 1929 és 1932 között Budapesten 9,3 ezrelék, országosan 10,6 ezrelék volt. A fővárost tekintve a háború előtt még az országos 1914–15-ös mélypontnál is kedvezőtlenebb volt a helyzet a katonasághoz tartozó férfiak házasságkötését illetőleg. 1899 és 1902 között az arány 3,9 ezrelék, 1909 és 1912 között 6,5 ezrelék volt.211 A véderő köreiből kikerült vőlegények nagy része a 25–29 és a 30–39 éves korosztályba esett, az átlag életkor 32,2 év volt.212
Az 1930-as években a különböző társadalmi osztályok házasodási statisztikáiban vizsgálták a vőlegény és a menyasszony apjának foglalkozását és azt állapították meg, hogy a vőlegények 2/3-a saját foglalkozásához tartozó körből választott feleséget.213
Az 1919–1920-ban megkötött házasságok nagy száma miatt is fontos volt az engedély nélkül megkötött házasságok utólagos elismertetése, ugyanis a minisztériumi dokumentumok tanúsága szerint „el volt terjedve az a téves hiedelem, hogy átmeneti viszonbelieknek [nyugdíj előtt állóknak] nem kell engedélyt kérniök, mert azok kérvényeit mind visszaküldték”.214 De ez nem volt igaz. Az 1920-as évek második feléből származó levéltári iratok zöme iratbekérési ügy az 1910-es és az 1920-as évek első felében megkötött házasságok utólagos engedélyeztetése érdekében. Ezekben az esetekben is ki kellett töltetni a tiszti kérdőívet, ahol egyértelműen már nem a menyasszonyról, hanem a feleségről és a már meglévő család otthonáról nyilatkoztak az ismerős tisztek.
1929-ben például néhai Feleky József nyugállományú őrnagy 1923-ban kötött házasságát azért kellett felülvizsgálni és utólagosan elismertetni, mert özvegye csak engedélyezett házasság után kaphatta meg az özvegyi ellátást.215 Utólagos engedélyeztetésről volt szó Maller László református tábori főlelkész esetében is. Maller 1921-ben kötött házasságot Tóth Juliannával. Később a kőszegi katonaiskola lelkészeként kellett utólagosan elismertetnie házasságát. A Honvédelmi Minisztérium 13. osztálya a
210 Szél 1935. 259. p.
211 Szél 1935. 262. p.
212 Szél 1935. 264. p.
213 Szél 1935. 274. p.
214 Szabó Mihály nyugállományú százados házassági iratai. HL HM 1928. 13. osztály elnöki Házassági ügyek Sz–W (1903. doboz)
215 Feleky József nyugállományú őrnagy házassági iratai. HL HM 1929. 13. osztály Házassági iratok Do–F (2070. doboz).
51
reáliskolai nevelőintézet tanári karától kérte be a véleményeket a feleségről, de mivel egyik tag sem ismerte a főlelkész nejének házasság előtti élet- és családi körülményeit, ezért a városparancsnokság részére hivatalból küldtek ki a kérdőíveket, amik nem voltak azonosak az 1928-ban bevezetett formanyomtatvánnyal. Az előre gépelt kérdőíven négy kérdést tettek fel: 1. Ismeri-e Maller főlelkész úr nejét és családját? Ha igen – mióta és közelebbről-e vagy csak felszínesen? 2. Mallerné őnagysága szülei milyen társadalmi állást töltenek be, milyen a hírnevük és milyenek a vagyoni viszonyaik? 3. A család milyen magatartást tanúsított a lezajlott forradalmi időkben s teljesítette-e hazafias kötelességeit a nemzeti talpraállás munkájában? 4. Van-e tudomása olyan körülményekről, melyek e házasságot Maller főlelkész úr jelenlegi társadalmi állásához viszonyítva meg nem felelőnek tüntetné fel? – A kérdésekre 1929 nyarán négy válaszív került vissza a Minisztérium, olyan válaszokkal, melyek igazolták a főlelkész házasságának állásszerűségét.216
Marschall Károly százados és Benes Györgyi házassági irataiból is hiányzott a hivatalos kérdőív, mivel a magyar királyi 2. honvéd huszárezred parancsnoka küldött a minisztérium részére egy nyilatkozatot, miszerint az arát az ezred teljes tisztikara személyesen ismeri és családjával évek óta belsőbb viszonyban van, s ezért az elrendelt bajtársi nyilatkozatok beszerzését, illetve a kérdőívek kiadását szükségtelennek látja. Szükséges lett volna a véleményezés a menyasszony származási helyéről is, de az ezredparancsnok nyilatkozata miatt ettől is eltekintettek.217
Mint ahogyan a statisztikai lapból is kiderült, a házasságkötések esetén kiemelt figyelmet fordítottak a rokoni fokra és a – hadseregnél – a korkülönbségre is.218 Közeli rokoni kapcsolat esetén külön kegyelemi kérvényt kellett benyújtani a honvédelmi minisztériumba. Így volt ez Dr. Stuckheil Ferenc nyugállományú őrnagy, a Magyar Királyi Hadtörténelmi Levéltári bécsi kirendeltségének munkatársánál, aki unokahúgát, az önhibáján kívül elvált Cikhardt Jánosné Stuckheil Bertát akarta nőül venni.219
216 Maller László református tábori főlelkész és Tóth Julianna házassági iratai. HL HM 1929. 13. osztály általános Házassági ügyek M (2075. doboz).
217 Marschall Károly százados és Benes Györgyi házassági iratai. HL HM 1929. 13. osztály általános Házassági ügyek G–Henk (2071. doboz).
218 Nyugállományú tiszteknél nem adtak engedélyt, ha 25 évnél nagyobb volt a jegyespár között a korkülönbség. 62 év felett kegyelmi úton lehetett engedélyt kapni, de ebben az esetben az özvegy feleség nem volt jogosult nyugdíjellátásra. NyUKOSz évkönyv, 1931. 141. p.
219 Dr. Stuckheil Ferenc nyugállományú őrnagy és Cikhart Jánosné Stuckheil Berta házassági iratai. HL HM 1929. 13. osztály általános Házassági ügyek Sp–Sz (2079. doboz).
52
Nagy korkülönbség esetén a házassági iratok külön kitértek a házasulandók életkorára.
Spiller Károly nyugállományú ezredes és menyasszonya, özvegy Szalay Ákosné Leskó Ibolya között 25 év volt a különbség. Az ara egyébként 33 éves volt.220
Néhány esetben a nagy korkülönbséget pozitívumként értékelték. Raffay Miklós 42 éves őrnagy a 18 éves Auer Edithet akarta elvenni az óvadéktőke biztosításának elengedése mellett. Az őrnagy parancsnoka ugyan pártolta volna a frigyet és így záradékolta az engedélykérést: „nősülését emberi szempontból kívánatosnak és előnyösnek tartom, hogy otthona és gondozója legyen a jövőben, amikor arra már belátható időben rá fog szorulni, de ezért nem lehet elengedni az óvadékot”. Végül Raffay őrnagy – a magánviszonyaiban bekövetkezett változásokra hivatkozva – a házasságtól visszalépett.221