Akár a természeti, akár a társadalmi folyamatokat szemléljük, mindenhol hálózatok vesznek körül minket. Mostanában néha érezhetjük úgy, hogy „még a csapból is‖ a hálózatokról szóló hírek folynak. Valóban ennyire fontosak lennének életünkben a hálózatok, vagy ez csak egy újabb divatos kifejezés, amivel el lehet adni valamit?
Számos tanulmány igazolja, hogy a hálózatosodás jó hatással van a hatékonyságra, elsősorban az információ terjedésének sebessége révén (Raub & Weesie 1990, Kitsak et al. 2010). Nemcsak jelenleg, de történelmünk során is számos példát láthatunk a hálózatos szerveződés-re, a hálózatosodásra. Ilyenek például a törzsi-nemzetségi viszonyokon alapuló társadalmak vagy a középkori céhek és rendek. Illethetnénk ezeket ma mind a társadalmi hálózatok kifejezéssel.
E könyv témája szempontjából legérdekesebb azonban az, hogy hogyan segíthetnek különböző hálózatok a környezetünkért felelős magatartás kialakításában, az ezzel kapcsolatos információk megszerzé-sében és továbbadásában, illetve hogyan segíthetik bizonyos hálózatok a környezeti- és fenntarthatóságra nevelésben tevékenykedő oktatók, pedagógusok szemléletformálási munkáját.
Különböző ökoiskola hálózatok, öko-hatékonyságról beszámoló zöld listák, zöld rangsorok, fenntarthatósági témakörrel foglalkozó workshop-ok, tudományos konferenciák vagy szélesebb társadalmi bázison alapuló találkozók, rendezvények mind tekinthetőek bizonyos értelemben hálózatoknak, hálózatos munkának vagy hálózat építési formának. Számos példát láthattunk ezekre a könyvben, pl. a 5.3. és az 6.2. fejezetben, vagy az UI GreenMetric nemzetközi egyetemi zöld rangsor bemutatásánál. Más kiváló kezdeményezésekről viszont nem esett még szó eddig. Ilyenek például hazai viszonylatban egyes egyesületek, civil szervezetek, például a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület – MKNE, Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Zöld Diákönkormányzatok Hálózata. Szintén ide sorolhatóak a hálózatosodást is szem előtt tartva megszületett támogatott programok, például a vállalati fenntarthatósági jelentéseket díjazó Zöld Béka Díj, az EMMI által 2016 óta támogatott Fenntarthatósági Témahét a közöktatási intézményekben, az Iskolakert Program, az országos iskolakert-fejlesztési program, illetve az Iskolazöldítés, vagy olyan már megvalósult és lezárult projektek, mint az EU Comenius programja által támogatott Valós Környezeti Tanulás Hálózat (Real World Learning Network) vagy a Svájci-Magyar Együttműködési Program keretében
támogatott „Zöld Óvoda-, Ökoiskola Programok kiszélesítése‖ hálózat fejlesztési program. Legyen a hálózat (vagy a hálózatos munka, workshop, konferencia) akár alulról induló vagy felülről irányított kezdeményezés, a legtöbb esetben fontos hozadéka a hálózatos formának, hogy:
- szélesebb körben lehetőséget teremt a program eléréséhez
- segíti hosszabb távon is a már részt vett/feliratkozott, az adott téma iránt érdeklődők későbbi vagy hasonló témában szerveződő rendezvényekre, programokba történő bevonását
- többnyire lehetőséget biztosít különálló személyek, szervezetek, iskolák között a jó példák megosztására, tanulságok megvitatására is.
Hazai viszonylatban fenntarthatósági szemléletváltás vagy fenn-tarthatóságra nevelés témában talán egyedül az Ökosikola Hálózat keretein belül rendelkezünk a hálózati működés tekintetében szerteága-zóbb tapasztalatokkal (Varga et al. 2017). S bár az említett tanulmány és néhány más kutatás is rámutat arra, hogy a tapasztalatok az ökoiskolákban sem minden esetben pozitívak (ld. néhány kiemelt szempontot a 5.3.3. fejezetben), a fenntarthatóság pedagógiáját tekintve a hazai közoktatás teljes vertikulumában egyértelmű az Ökoiskola Hálózat húzó szerepe (Réti et al. 2015, Varga & Havas 2018).
Hasonlót láthatunk a hazai egyetemek tekintetében is. Azok az egyetemek igyekeznek a legtöbbet letenni a fenntarthatósági szemlélet közvetítése és az ehhez kapcsolódó intézményi szervezeti és infrastruk-turális háttér kialakításában, amelyek évről évre megmérettetik magukat a nemzetközi egyetemi zöld rangsorban. A megmérettetéshez szükséges jelentések elkészítése, a jelentések alapján kapott visszajelzések és a megmérettetés előkészületei során zajló esetenkénti hálózatos munka (pl. National Workshop on UI GreenMetric for Hungarian Universities, Szeged, 2019.07.16.) eszközöket és viszonyítási alapokat ad ezen intézmények munkájához a fenntarthatóság felé vezető úton.
Nemzetközi vizsgálatok is hasonló eredményekről számolnak be.
Több tanulmányban is a kiemelkedően fontos stratégiák között említik a felsőoktatás fenntarthatósági törekvései kapcsán az együttműködések kialakítását és hálózatokba szerveződés révén hosszú távú fenntartásukat (Waas et al. 2010, Lozano et al. 2013, 2015; Brandli et al. 2016).
Egy a fenntarthatósághoz kapcsolódó nemzetközi konferenciákat áttekintő tanulmány a következőket emeli ki a nemzetközi konferenciák és hálózatok fontos hozadékaként (Berchin et al. 2018):
- segítik, motiválják az egyéneket, hogy a fenntarthatósági reformok előmozdítói (ún. változás ügynökei, „change agent‖) legyenek
- segítik a valódi elköteleződést, azáltal hogy más példákkal, egyedi esetekkel, személyes történetekkel is meg lehet ismerkedni a fenntarthatóság témakörében megszervezett konferenciákon - segítik a tudásmegosztást, amely a fenntarthatósági stratégiák
gyakran előforduló, fontos eleme
- tudományos együttműködések, kutatói hálózatok létrejöttét motiválják, olyan együttműködésekét, amelyek interdiszciplináris és nemzetközi volta lehetőséget biztosít a globális kihívásokra való megoldáskeresésre
- a nemzetközi konferenciák gyakran multidiszciplináris megközelítése segíti a holisztikus folyamatok megértését, az ehhez kapcsolódó szemlélet kialakulását
- az érdekelt felek („stakeholderek‖) széles körének bevonásával segíthetik a tudásmegosztást és a hatékony együttműködések kialakulását
- motiválhatják az intézményes fenntarthatósági jelentések, stratégiák elkészítését
- a konferenciák, workshopok kulcsfontosságúak lehetnek a fenntarthatósági elvek intézményeken belüli és intézmények közötti népszerűsítésében, elterjedésében
- hosszú távú dialógust indíthatnak el és segítik ezek fennmaradását, továbbélését a felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek között
- egyes kutatások szerint (pl. Brandli et al. 2016) a fenntarthatósági elvek és gyakorlatok felsőoktatási intézményekben való elterjedésében éppen az együttműködési hálózatok hiánya az egyik meghatározó hátráltató tényező
Összességében a fentiek alapján nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a hálózatokba való szerveződés, a hazai és nemzetközi konferenciák, műhelymunkák szervezése bármely oktatási szinten vagy színtéren új lendület adhat a fenntarthatósági kezdeményezéseknek, segíthet a tapasztalatok cseréjében, a lokális kezdeményezések megismerésében, szélesebb körű adaptálásában, illetve a pozitív példák gyorsabb elterjedésében.
A közoktatás területén a hálózatosodás („networking‖) szellemé-ben működő kezdeményezésekre számos példát láthattunk fentebb a fejezetben, illetve a 5.3. fejezetben is. A felsőoktatási intézmények kapcsán hasznos lehet kicsit böngészni az alábbi linken, amely világszerte 45 fenntartható campus hálózatot vagy egyéb zöld egyetemi kezdeményezést sorol fel: http://rootability.com/sustainable-campus-and-green-university-networks-and-initaitives/
Sajnos a linken említett egyetlen magyar vonatkozású hálózat, a Fenntartható Egyetemek Hálózat (HUSUN: Hungarian Sustainable University Network) jelenleg mindössze egy Facebook oldal formájában él. Időszerű lenne egy ehhez hasonló hazai, felsőoktatási intézmények és oktatóik, kutatóik aktív közreműködésére alapozott, hosszú távon működő hálózatot felépíteni.