Xylographikus nyomatok és inkunâbulâk
Hartwig 0., zur Geschichte der Erfindung der Buch
druckerkunst. Centralblatt f . Bibliothekswesen. Leipzig, 1885.
I I , 8 6. k. I.
[C.H .de Heinecken.] Idée générale d ’une collection com
plète des estampes, avec une dissertation sur l’origine de la gra
vure et sur les premiers livres d’images Leipsic et Vienne, 1771.
Heller J., Geschichte d. Holzschneidekunst von den ältesten bis a u f die neuesten Zeiten, nebst zwei Beilagen enthaltend den
IRODALOM. 2 7
Ursprung der Spielkarten und eia Verzeichniss der sämmtli- chen xylographischen Werke. Bamberg, 1823.
Holtrop J. G., catalogus librorum saeculo X V . impres
sorum, quotquot in bibliotheca regia Hagana asservantur.
H a g a e-Com itum, 1856.
Horne T. 11., an introduction to the study o f bibliography.
London, 1814.
Illustration d e l’ancienne imprimerie troyenne. 210. gra
vures sur bois des X V . X V I. X V I I . X VITI. siècles publiées
Jourdain C., index chronologicus chartarum pertinentium ad historiam universitatis Parisiensis (di ejus originibus ad finem decimi sexti saeculi. Paris, 1862.
Laborde L. E. S. J. comte de, essai de gravure pour ser
vir à une histoire de la gravure en bois. Paris, 1833.
Laborde L., histoire de la gravure en manière noire.
Paris, 1839.
[Lacroix.] Recherches bibliographiques sur des livres rares et curieux par P. L. Jacob bibliophile. Paris, 1882.
[ Laire P.] Dissertation sur l’origine et les progrès de l’imprimerie en Franche-Comté, pendant le quinzième siècle.
Dole, 1785.
La/anne L., curiosités bibliographiques. Paris, 1857.
Le Bibliophile français. Gazette illustrée des amateurs de livres, d’estampes et de haute curiosité. Paris, 1868—73.
V II. k.
L ’imprimerie en Bretagne au X V . siècle. Nantes, 1878.
Lippman F., ueber die Anfaenge der Formschneidekunst und des Bilddruckes. Repertorium f ü r Kunstwissenschaft.
Stuttgart, 1876. I, 215. k.
Lippmann F., der itcdjenischc Holzschnitt im X V . Jahr
hundert. Berlin, 1885.
2 8 DANKO FRANCZIA KÖNYVDÍSZ.
Pac/le, essai historique et critique sur l’invention de l’im
primerie. Lille, 1859.
Papillon J. M., histoire de la gravure en bois et des gra
veurs fam eux tant anciens (que modernes, qui l’on pratiquée.
Kelet és hely megnevezése nélkül. [Paris, 1736.]
Papillon J. M., notice historique et pratique delà gravure sur bois. Paris, 1766. IIP. k.
Peignot G., essai de curiosités bibliographiques. Paris, 1804.
Peignot G., essai sur l’histoire du Parchemin et du velin.
Paris, 1812.
Piot M. E., cabinet de l’amateur et de l’antiquaire. Paris, 1842— 46. 4. k., û .f . 1861— 62.
Porthmann J., essai historique sur l’imprimerie. Paris, 1836.
Le Preux J., Intermédiare 1883. máj. 10. sz.
Renouvter J., des gravures en bois dans les livres d’An- thoine Verard, maître libraire, imprimeur, enlumineur et tail
leur sur bois de Paris, I486—1512. Paris, 1859.
Renouvter .T., les origines de la gravure en France, Ga
zette des Beaux-Arts. Paris, 1859. avril.
Reynard O., ornements des anciens maîtres [orfevriers graveurs] des X V . X V J. X V I I . et X V T II. siècles. Paris, 1845— 7.
Rouveyre E., conaissances necessaires au Bibliophile. Pa
ris, 1879-—80. II. k. harm. kiad.
Schwärzt/ C. G., prim aria quaedam documenta de origine typographiae. Altorfii, 1740. k. 3. é.
Dictionnaire bibligraphique choisi du X V . siècle ou de
scription par ordre alphabétique des éditions les plus rares et le plûs recherchées du X V . siècle, préc. d’un essai sur l’origine
IRODALOM. 2 9
de Vimprimerie, ainsi que sur l’histoire de son établissement dans les villes, bourgs, monastères et autres endroits de VEu
rope, par de la Serna Santander ; avec la notice des impri
meurs qui g ont exercé cet art jusqu’ à l ’an 1500. Bruxelles, 1805— T. I I I . k.
Sorard E., supplément à la xylographie et à l’illustration de l’ancienne imprimerie troyenne. Paris, 1880.
Sotzmann J. D. F., älteste Geschichte der Xylographie und der Druckkunst überhaupt, besonders in Anwendung a u f den Bilddruck. Ein Beitrag zur Erfindungs- und Kunstge
schichte ; Raumer, hist. Taschenbuch. Leipzig, 1837. V III, 449. k. I.
Taillandier M. A., résumé historique de l’introduction de l’imprimerie à Paris. Paris, 1857.
Wendler G. és Ungewitter K., de variis raritatis libro
rum impressorum causis. Jenae, 1711.
Werdet E., histoire du livre en France, depuis les temps les plus recedes jusqu’ en 1789. Paris. 1861—4. IV . r. 5. k.
I. r. Origines du livre manuscrit. 1275— 1470.
II. r. Transformation du livre 1470—1789.
I I I . r. Etudes bibliographiques sur les imprimeurs et libraires de Paris le plus célébrés 1. k. Les
Estienne 1502— 1664. et leur devanciers depuis 1470. 2. k. Les Didót, leur devanciers et con
temporains. 1500 à 1789.
IV . r. Propagation, marche et progrès de l’imprimerie dans les provinces de 1470 à 1700.
Werdet E., la, -librairie Française. Paris, 1860.
Az írott és miniature-ökkel díszített kéziratok végső kor
szaka, s a nyomtatott könyvek zsengéi egy időre esnek ; termé
szetes átmenetkép a x y l o g r a p h i k u s n y o ma t o k tekinten
dők, melyeknél a kép és az azt kisérő szöveg fába lön metszve.
Mig azonban ez Németországban és Hollandiában a bibliai tör
ténetektől egész a köznapi életből merített jelenetek tükrözéséig, mint népszerű eszköze az ábrázolásnak átalánosan elterjedt, addig Francziaországban a tizenötödik század elején, a könyv
nyomás művészetének behozatala előtt, ennek majd teljes hiányát érezzük, sőt később is sok éven keresztül igen korlátozott mértékben észlelhetjük. A t i z e n ö t ö d i k s z á z a d b ó l csak egyetlen fametszetű képeskönyvet ismerünk, egy a l s ó b r e- tagne-i [basbreton] naptárt, mely megjelenése helyének és ide
jének híjával három példányban ismeretes. Gr. B.monogrammot, és a művésznek BrousconG. nevét viseli, ki a tizenötödik század közepe táján Couquet-ben egy Bresthez közel fekvő kikötőben élt. Ehhez társul az úgynevezett ,Ars moriendi/ ,L ’art au mo- rier‘, a szokásos képekkel, s az eredeti szöveg magyarázataival.
Ez mint az ezen időkből való askétikai irodalom legtöbb műve, latin, de később német, holland, angol, franczia nyelvekre for- díttatott. Midőn a tizenötödik század első felében a fametszés nagyfontosságú művészete feltaláltatott, e művecske gyakori és különféle kiadást ért. Az ,editio princeps' megjelenésének ideje ellenvetés nélkül a tizenötödik század közepére tétetik, után
zásai pedig és fordításai a következő harmincz évnek tulajdo- níttatnak. A fametszetnyomás eme mesterműve, a compositiót tekintve, világosan Köln-re mutat, mint eredetének helyére, hol a flamandi művészet befolyása kiválóan érvényesíté magát. A franczia kiadás tizenhárom fametszet-szöveglapból áll tizenegy képpel, melyek az eredetivel mindig megegyeznek, csupán cse
kélységekben térnek el. Újabb időben ama feltevés kapott lábra,
31