Bevezető
A civil társadalommal foglalkozó nemzetközi és magyar szakirodalom is egy-re többet foglalkozik a civil szervezetek szűkülő lehetőségeivel (Carothers 2016).
A különböző, a civil szervezetek forrásszerzését nehezítő szabályozások, a terroriz-musellenes szabályozások, a civil szervezetekkel szembeni kampányok már a ma-gyar közélet részévé váltak (Gerő et al. 2020, Kopper et al. 2017, Majtényi et al. 2019).
A legtöbb tanulmány a jelenségeket azonosítja és leírja vagy esetleg a különböző szereplők stratégiáival foglalkozik (Kuti 2016, Nagy 2016, Sebestény 2016). Ebben a tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy ezeknek a folyamatoknak a civil társadalom integrációs szerepére gyakorolt hatását vizsgáljuk. A magyarországi viszonyok ilyen szempontú elemzése arra világíthat rá, hogy a civil társadalom társadalmi integrációban játszott szerepe hogyan függ össze a politikai keretfel-tételekkel és azok változásaival. Amellett érvelünk, hogy a társadalmi integráció megértéséhez elengedhetetlen a civil társadalom működésének vizsgálata az adott politikai kontextus keretein belül.
A civil társadalom rendszerint a társadalmi egyenlőtlenségek és a demokra-tikus intézmények felszámolása (elbontása) elleni harc védőbástyájaként jelenik meg mind a közéleti, mind az akadémiai diskurzusokban (Cizewska-Martynska 2015, della Porta–Felicetti 2019, Edwards 2009, Lipschutz 1992). A közép- és kelet-európai posztautoriter rendszerek, új, kiépülő demokráciák azzal keltették fel a civil társadalom kutatóinak figyelmét, hogy egyfajta kísérleti terepet nyújthattak az új demokratikus rendszerek felépítéséhez, amelyben a civil társadalom kulcs-szerepet kapott (Bernhardt 1993, Rose-Ackermann 2007). A közép-európai, a bár-sonyos forradalmakból kiinduló elméletek aztán általános, a régi demokráciákra is vonatkozó új elméletekként jelentek meg.
Ebben a megközelítésben már nem az autoriter rendszerek demokratizálásán, hanem a demokratikus intézményrendszerek megőrzésén és további demokra-tizálásán van a hangsúly. Mindezzel együtt a rendszerváltás sikerei alapján, vala-mint a régi demokráciák kontextusában megfogalmazott elvárások később más társadalmak és politikai berendezkedések vonatkozásában is megjelennek (lásd az izraeli demokráciáról Pedahzur 2001, vagy a zapatista mozgalom és a latin-amerikai államok demokratizálásaiban a civil diskurzusokról Boron 2005).
Érdekes módon, bár a civil társadalom újjászületése Közép-Kelet Európához kapcsolódik, a rendszerváltás után szinte azonnal megjelentek a civil társadalom-mal kapcsolatos csalódást, a civil társadalom kudarcát taglaló írások. Megjelent és általánossá vált az a nézet, hogy a régióban gyenge a civil társadalom, ugyan-akkor a megerősödésével kapcsolatos várakozások maradtak (Howard 2003, San-di 2003, Jacobsson–Saxonberg 2013). Ez a kezdetektől fogva normatív és sokszor általánosító, ezzel együtt pedig irreális várakozásokat támasztott a civil társada-lom szervezeteivel szemben a rendszerváltások utáni új demokráciákban.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan bukkannak fel ezek a sokszor túlzó várakozá-sok (és az ebből következő csalódás), figyelembe kell vennünk, hogy a civil társa-dalom fogalma maga is egy sajátos történelmi helyzetben született újjá, s mint ilyen, soha nem volt semleges, leíró fogalom (Gagyi–Ivancheva 2019). Így feltéte-lezhetjük azt is, hogy az „újjászületés” kontextusától eltérő helyzetekben más vá-rakozások, értelmezések és más, a civil társadalomra irányuló közpolitikai törekvé-sek jelennek meg, ezek nyomán pedig maga a civil társadalom is folyamatosan és jelentősen átalakul. Ezek az átalakulások pedig erősen összefüggenek a politikai rendszer sajátosságaival. Ráadásul, ezek a szerepek nemcsak a civil társadalom, hanem a nonprofit szektor és a társadalmi mozgalmak elméleteiben is felbuk-kannak. Sőt, bizonyos mértékig a különböző megközelítések sajátossága éppen az, hogy az eltérő integrációs szerepeket hangsúlyozzák. Ezért a civil társadalom-mal kapcsolatos integrációs mechanizmusok értelmezéséhez elengedhetetlen a civil társadalom, a társadalmi mozgalmak és a nonprofit szektor fogalmainak és a hozzájuk társított szerepeknek az újragondolása.
A rendszerváltás idején született civil társadalommal kapcsolatos várakozások alapvetően a demokratikus intézmények megerősítésére és a társadalmi integrá-cióra vonatkoznak. Fontos rámutatni, hogy ez a két fogalom szorosan összefügg.
A civil társadalommal foglalkozó társadalomelméleti vizsgálat tétje elsősorban a társadalmi integráció (Alexander 2006, Cohen–Arato 1992). Ebben a tanulmány-ban – a kötet más tanulmányaihoz hasonlóan – a társadalmi integráció három aspektusára összpontosítunk. Az integrációt úgy értelmezzük, mint a cselekvést koordináló, irányító motivációk és az ezekből következő cselekvések terrénuma,
az ezekkel kapcsolatos vélekedések és értelmezések kérdése, valamint a társadal-mi csoportok kapcsolata egymással (Dupcsik–Szabari 2015, Kovách et al. 2016). E három szempont együttes vizsgálata képes megmutatni, hogy egy adott társa-dalomban a társadalom tagjainak cselekvései, azok értelmezése (az értékrend) és a társadalmi csoportok közötti, ezzel összefüggő kapcsolatok mennyire képesek megteremteni a valóság közös értelmezéseinek az alapját és az erről való érde-mi kommunikáció lehetőségét. Ez egyben azt is jelenti, hogy a civil társadalom vizsgálatát soha nem lehet elválasztani a társadalmi integráció normatív koncep-cióitól. Azaz, bár az integráció minden társadalomra jellemző (amint a jelen kötet éppen azt tűzte célul, hogy feltárja ennek az integrációnak a sajátosságait), a civil társadalom elméletei olyan típusú integrációt tartanak (explicit vagy implicit mó-don) kívánatosnak, amely a valóság problematizált szeleteinek demokratikus és racionális megvitatását teszi lehetővé (Gerő–Szabó 2020 ebben a kötetben).
A jelen tanulmányban elsőként bemutatjuk, hogy a civil társadalmat milyen integrációs szerepekkel ruházzák fel a különféle elméletek és ezek hogyan függ-hetnek össze a politikai keretfeltételekkel. Majd összefoglaljuk, hogy a civil tár-sadalom, a nonprofit szektor, a társadalmi mozgalmak elmélete milyen módon hangsúlyozza a különböző szerepeket és hogyan egyeztethetők össze egymással.
Ezután röviden megvizsgáljuk a keretfeltételek változását Magyarországon az el-múlt 10 évben, végül bemutatjuk, hogy ezek hogyan alakították át a civil társada-lom mérhető szegmenseinek szerkezetét és ez milyen integrációs szerepváltozá-sokat jelenthet. Bár feltételezhető, hogy a civil szervezetekre vonatkozó, korlátozó szabályozások és a civileket érintő, a „civilség” minőségét alapjaiban átalakító politikai események (finanszírozási átalakulások, civil szervezetekkel szembeni kampányok), valamint a politikai diskurzus megváltozása negatív hatással van a civil szervezetekre, kutatásunk alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy ezek a változások nem egyformán és nem egységesen érintik a különböző területen működő szervezeteket. Megvizsgáltuk a 2010-ben elkezdődött szerkezeti átala-kulások folyamatait, amelyek magukban foglalják a politikai diskurzusokat, a jog-szabályi változásokat, valamint az erőforrások átalakulását, s amelyek – néhány szektor kivételével – általános visszaesést eredményeztek a civil szférán belül. Ta-nulmányunkban arra a megállapításra jutottunk, hogy a záródó politikai lehető-ségstruktúrák jelentősen megváltoztatják az integrációs kereteket, s hogy ezek a lehetőségstruktúrák politikai, szimbolikus/kulturális, és törvényi szempontból egyaránt szűkítik a részvételi lehetőségeket. Ugyanakkor, szükségesnek látjuk a civil társadalom fogalmát kimozdítani a rendszerváltás idején rögzült normatív keretből, s az átkeretezések alapján megkíséreljük újragondolni a civil társadalom szerepét a demokratikus rendszerekben.