A fordítási egységek csoportosítása

irányelv; irányelv hatályon kívül helyezése; irányelv helyettesítése; a Tanács irányelve; hozzáadottérték-adó alóli mentesítés; az Európai Unió Tanácsa; Európai Unió; az Európai Közösséget létrehozó szerződés; Európai Közösség; a Bizottság javaslata; Bizottság; az Európai Parlament véleménye; Európai Parlament; az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye; Európai Gazdasági és Szociális Bizottság; rendelkezések összehangolása; jelentés; az adómentességek közösségi rendszere; bővítés; külső határok; tagállam; közösségi polgár; közösségi határ; euro; hozzáadottérték-adó (héa); közösségi rendelkezés; az Európai Unió Hivatalos Lapja; módosításra vonatkozó javaslat; megfelelési táblázat; módosítás;

nemzeti jog; nemzeti valuta.

Az egyes megközelítéseknél a különbség abban áll, hogy más a felhasznált források hierarchiája, más a kutatási módszer, eltérő mértékű a szakértők bevonása. Az EU-tól eltérő szakterülethez kötődő terminusok (kölcsönterminusok) és a mindennapi intézményi működés során felmerülő szavak/kifejezések (euroterminusok) elhatárolását az eltérő terminológiakezelés indokolja, amit az uniós szövegek terminológiai egységeinek korábban bemutatott osztályozásakor (vö.: 4.4. EU-terminológia) a szakmai tartalom/keret megkülönböztetésben jelenítettünk meg. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy miért kell az egyéb fordítási egységeket más-más csoportokba sorolni. Ezek egy része jogi kifejezés, másik részük inkább a köznyelvi lexikai elemekhez áll közelebb. Az általános és a rögzített fordítási egységek leginkább a szöveg keretét alkotják és a jogi nyelvezet jellegzetességeit viselik magukon; külön csoportokba való besorolásukat az indokolja, hogy eltérő a rögzítettségük mértéke, és máshol helyezkednek el a köznyelv-szaknyelv skáláján is. A rögzített fordítási egységek rögzítettebbek és szaknyelvibbek, míg az általános szaknyelvi egységek kevésbé rögzültek és közelebb vannak a köznyelvhez. Az ad hoc fordítási egységek a két csoport között találhatók: inkább szakmai tartalmúak, viszont rögzítettségüket kizárólag adott szövegben nyerik el.

felhasznált szótárak, referenciaanyagok, valamint mások lesznek az átültetés során alkalmazott módszerek. Mivel az uniós fordítás többnyire szakszövegekkel dolgozik, ezért lényeges annak vizsgálata a lexikai elemek esetében, hogy azok a szakmai maghoz közelebb vagy attól távolabb helyezkednek el, de ezt a kérdést úgy is feltehetnénk, hogy a szövegépítménynek az alapját, a vázát vagy a belső szerkezetét alkotják. Az előbbi elemzés alapján három különböző megközelítés tekintetbe vételével írjuk le a fordítási/lexikai egységeket: alapul vesszük a rögzítettség fokát, a szaknyelv–köznyelv skálán való elhelyezkedést, valamint a szöveg szempontú besorolást.

5.2.1. A szaknyelv-köznyelv viszonylatában

A szaknyelv és a köznyelv között nem húzható éles határ, azt leginkább egyfajta skálán képzelhetjük el. Bizonyos elemek a köznyelvhez, mások a szaknyelv állnak közelebb, míg megint mások a kettő közötti zónában foglalnak majd helyet. A köznyelvet és a szaknyelvet Cabré (1999) megközelítése alapján a kommunikáció szempontjából választjuk el a célnak, a témának, a kommunikációs helyzet strukturáltságának, a kommunikációban részt vevőknek és a kontextusnak megfelelően. A köznyelvben az általános ismeretekig terjedő információ közvetítése a cél, a szituációk hétköznapibbak és kevésbé strukturáltak, a résztvevők kategóriájába pedig mindenki beletartozhat. Ezzel szemben a szaknyelvben az általános ismereteken túlmutató információk közlése a cél, a szituációk strukturáltabbak és szakmaibbak, a résztvevők között pedig szakembereket,

„félszakértőket” vagy tájékozódni kívánó érdeklődőket találunk. Meggyőződésünk, hogy az előbbi szempontok közül a téma elsődleges szerepet tölt be, hiszen a szakmai tartalom az, amely nélkül szakmai kommunikációról nem beszélhetünk, és ehhez társul az egyéb tényezők jelenléte.

E kritériumok alapján a köznyelvhez legközelebb álló elemek a szabad fordítási egységek. Őket követik a köznyelvtől kicsit messzebb, de a szaknyelvtől még távol található általános szaknyelvi fordítási egységek. Ugyan nevükben a szaknyelvre utalnak, mert a szaknyelv felépítésében erőteljesen részt vesznek, viszont szakmai tartalmuk kevésbé jellemző. Ezért kapták az általános szaknyelvi egység elnevezést, mert ezzel kifejezhetjük, hogy tartalmukban általánosak, viszont a szaknyelv építőköveiként mégis szakmaiak. Az ad hoc fordítási egységek a köztes területen kaptak helyet, ugyanis

szaknyelvhez állnak közelebb. A szerkezet megoldása viszont csak adott szövegben rögzül, amit a szövegkoherencia és a jogi egységesség követel meg, és ebből a szempontból a nem terminológiai elemeken kívül választott köznyelvi elemekkel dolgozik a fordító. A szerkezetek tagjai együtt mozognak a szövegben, többször előfordulnak, ezért azonos a fordításuk. A rögzített fordítási egységek esetében erőteljes a szaknyelv jelenléte, ezeket a terminusoktól már csak az választja el, hogy nem szigorú értelemben vett terminológiai egységek (egy fogalom-egy megnevezés), hanem komplex szókapcsolatok vagy akár teljes mondatok. A szaknyelv középpontjában a terminusok állnak (lásd: 1.4. Terminológia és szaknyelv), amelyek tömören hordozzák a szakmai információt és eleget tesznek a terminus kritériumainak. Ezen a skálán a hatféle csoportot a következőképpen helyezhetjük tehát el:

5.2.2. A rögzítettség foka szerint

A rögzítettségről korábban már szóltunk. A terminus meghatározásánál az egyik fontos jellemzőként a konvenció alapú jelölést adtuk meg (lásd: 1.8. Mi a terminus?).

Vizsgáljuk most meg azt, hogy milyen rögzítettségről beszélünk, vagyis mi van rögzítve?

Meglátásunk szerint egyszerre kétféle rögzítés is történik. Egyrészt a fogalmi oldalból kiindulva az egyes nyelveken belül megfigyelhető a fogalom és a forma, vagyis a tartalom és a megnevezés rögzítése.

fogalomforma

Amennyiben soknyelvű fordításról beszélünk, a fogalomhoz többféle nyelvi forma is tartozni fog. Másrészt a nyelvi formákból kiindulva egy fogalmon belül az egyes nyelvi formák is megfeleltethetők egymásnak, sőt azok egymáshoz képest is rögzítésre kerülnek.

Ezt az alábbiak szerint mutathatjuk be:

szabad fordítási egységek

ad hoc fordítási egységek ált.

szaknyelvi fordítási egységek

rögzített fordítási egységek

euroterminusok

kölcsön-terminusok Szaknyelv Köznyelv

Amikor formai rögzítést alkalmazunk, egy felszíni alakhoz egy másik nyelven rendelünk hozzá egy felszíni alakot azzal a céllal, hogy minden körülmények között azonos mögöttes tartalmat jelöljünk vele. A gyakorlatban ez úgy tűnhet, mintha a fogalmi alapú megközelítést szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagynánk, és csak annyit tennénk, hogy ha bármikor előfordul egy rögzített szó vagy kifejezés, ahhoz minden körülmények között egy bizonyos szót vagy kifejezést rendelünk hozzá³⁰. A formák egymáshoz való rögzítése viszont nem önmagában történik, hanem az együtt jár a fogalom és a megnevezések egymáshoz rendelésével. Miután a fogalomelemzés megtörtént, vagyis a fogalom pontosan meghatározásra került, és a nyelvi formák is rögzítésre kerültek, a fordító feladata valójában a „megfeleltetés” (Klaudy: 2003).

Ennek alapján beszélhetünk tehát formai és fogalmi rögzítettségről. A formai rögzítettségre egy bizonyos kifejezés azonos fordítása érdekében, a szövegek egységessége miatt van szükség, vagyis egy bizonyos szószerkezet minden esetben mindenki számára minden nyelven ugyanazt hivatott³¹ jelölni. Pl: in accordance with - -vAl összhangban. A fogalmi rögzítettséget pedig egy adott szakterület koherenciája kívánja meg, hogy a szakkifejezések minden esetben azonos fogalmat takarjanak, illetve adott fogalmat – szerencsés esetben – mindig ugyanaz a kifejezés jelöljön. Pl.: az Európai Unió legfelsőbb döntéshozó szervének fogalmát az Európai Unió Tanácsa terminus jelöli.

30 Erre a rögzítettségre építenek a fordítástámogató szoftverek is, amelyek nyelvi formákat rendelnek

fogalom

forma₁

forma₃ forma2

forma4

A rögzítettség szempontjából a következő skálán képzelhetjük el az elemeket:

A skála nem rögzített végén találjuk értelemszerűen a szabad fordítási egységeket, amelyeknél az ad hoc fordítási egységek annyival rögzítettebbek, hogy azokat a kontextus köti. Az általános fordítási egységeknél korábban jeleztük, hogy azok egységes tendenciát mutatnak, bár a használatos kifejezéstől való eltérés nem okoz fennakadást a szakmai tartalom közvetítésében. Látható, hogy a kölcsönterminusok és az euroterminusok nem azonos ponton helyezkednek el. Ennek az az oka, hogy az uniós szöveg szempontjából a – hasonló mértékben – legrögzítettebb elemek az uniós szaknyelv legmeghatározóbb elemei, vagyis az euroterminusok és a jellegzetesen uniós szaknyelvi szókapcsolatok.

5.2.3. A szöveg szempontjából

A 4. fejezet EU-terminológia részében (4.4.) az uniós szövegekben megjelenő terminológiai egységeket a szakmai tartalmú elemekre és a szöveg keretét adó adminisztrációs és jogi elemekre osztottuk. Az összes lexikai egység szempontjából viszont bővítenünk kell ezt az osztályozást, hogy valamennyi fordítási egység helyet kaphasson benne. A kölcsönterminusok, amelyek a szakmai tartalmat hordozzák, továbbra is a legbelső magvát adják az uniós szövegnek. A keretbe azonban az adminisztrációs és jogi terminusokon (vagyis alapjában véve az euroterminusokon) kívül a szaknyelvi (akár általános, akár uniós) szókapcsolatok, mondat szintű egységek is beletartoznak. A mindennapi fordítási munka során a fordítási közeg az európai uniós jog, a megszülető szövegek nagy része a közös joganyag részét képezi. A jogi nyelvezet ezért alapját adja a szövegeknek, egyfajta keretbe foglalja a tárgyalt kérdéseket, amelyek a lehető

Nem rögzített elemek

szabad fordítási egységek

ad hoc fordítási egységek

ált.

szaknyelvi fordítási egységek

rögzített fordítási egységek euroterminusok

kölcsön-terminusok

Rögzített elemek Egységes

tendenciát mutató elemek

legkülönbözőbb szakterületekhez tartozhatnak³². Ez a fajta adminisztrációs-jogi nyelvezet az intézményeken belül születik meg és fejlődik tovább: elsősorban a fordítók, terminológusok és jogász-nyelvészek összehangolt munkájának eredményeként. Az euroterminusok azért kerültek a mag és a keret határára, mert ezek is rendelkezhetnek szakmai tartalommal (pl. a közös agrárpolitikához kötődő kifejezések, amelyek egyszerre euroterminusok és szakterminusok). A bázist, vagyis a szöveg alapját a köznyelvi, szabadon fordítható elemek képezik, amelyek adott nyelv tág értelemben vett lexikájához tartoznak. A keret perifériáján foglalnak helyet az ad hoc egységek, amelyek segítenek adott szöveg keretét felépíteni, viszont sok szempontból már a bázis köznyelvi jellegzetességeit viselik magukon.