EU-terminológia

azonos értékű szinonimák esetén meghatározható, hogy melyik a preferált/standard forma; különböző nyelvhasználati szabályokkal rendelkező terminusok esetén pedig mindkettő azonos szintű/értékű, viszont ilyenkor mindig meg kell adni, hogy melyik kontextus melyik terminust kívánja meg.

Az adatbázis terminológiai szempontból kétségbe vonható vonása az, hogy a fogalmak definíciója, amely a nyelvtől független szinten a nyelvi szint felett helyezkedik el, mégsem a nyelvtől független szinten jelenik meg, hanem a nyelvi szint első elemeként.

A fogalom elvileg minden nyelv számára közös, így elég lenne azt egyszer a nyelvtől független szinten megjeleníteni, majd a nyelvi szinten a különböző nyelvi megfelelőket beilleszteni. Ezzel szemben minden nyelv a saját nyelvén definiálja a fogalmat, ami időnként ahhoz vezet, hogy a meghatározások nem is minden esetben fedik egymást. Ezt a dokumentálási formát elsősorban gyakorlati szempontok vezérlik, hiszen a nyelvtől független szinten a fogalmat nyelv nélkül igen nehéz lenne definiálni, és elvi indokok alapján nincs olyan közös, kiválasztott nyelv, amelyen a fogalom meghatározása megjelenhetne.

A frazeológia, a bevett szókapcsolatok helye nem egyértelmű az adatbázisban. A szaknyelvhez hozzátartoznak jellegzetes frazeológiai szerkezetek is (pl. is hereby established), ezek időnként helyet kapnak a terminológiai adatbázisban is. Vita folyik arról, hogy ezeket kell-e és ha igen, akkor hogyan az adatbázisban feltüntetni. A terminus típusánál megadható, hogy terminusról vagy frazeológiáról van-e szó, ennek ellenére a beírási szabályok ellenjavallják az ilyen egységek terminológiai megjelenítését, hiszen ezek nem tekinthetők szigorú értelemben vett terminusoknak. A COTSOES (2002) ajánlása alapján azonban azokat a standard szókapcsolatokat, formamondatokat, amelyek minden esetben ugyanúgy fordítandók azonos szövegkörnyezetben, és a szaknyelv szerves részét képezik, szerepeltetni kell az elsősorban fordítók által használt adatbázisban, hiszen ők az adatbázis elsődleges felhasználói. Mivel a IATE fordítókat segítő adatbázisként jött létre, így néhány frazeológiai szerkezetet és standard mondatot is megtalálhatunk benne.

jog), költségvetés és szakpolitikák (minden tevékenységi területet beleértve). Az EU terminológiájában így olyan terminológiai egységeket fogunk találni, amelyek ezekbe a részterületekbe beilleszthetők.

Az a tény, hogy az Európai Unió egyszerre egy hatalmas intézményrendszer és egy valamennyi tagállamban jelenlévő, az élet minden területét átható nemzetek feletti szerveződés, abban is megnyilvánul, hogy amikor EU-terminológiáról beszélünk, abba sokszor beletartozhat bármelyik szakterület, amelyen a szervezet jogszabályokat alkot.

Éppen ezért két különféle értelemben beszélhetünk uniós terminusokról. Szűkebb értelemben csak az EU alapkeretéhez, intézményrendszeréhez és tevékenységeihez tartozó terminusok összessége, tágabb értelemben azonban valamennyi olyan szakterületnek a szakszavai is idetartoznak, amelyek uniós szövegekben megjelennek. A tágabb értelemben használatos uniós terminológia rendkívül szerteágazó, sokféle szakterületet felölelő, és terminológiai szempontból ezeket a terminusokat elsődlegesen különböző olyan szakterületekhez kapcsolhatjuk, amelyek nem képezik részét az európai uniós szakterületnek. Gulyás (2005) szerint a fentiek alapján nem is igazán dönthető el, hogy hány EU-terminus is létezik összesen. A jelen vizsgálathoz azonban meg kell határoznunk azoknak a terminusoknak a körét, amelyeket ebbe a kategóriába sorolunk, mert az elemzést csak egy adott csoportra vonatkozóan végezzük el. Így mi csak szűkebb értelemben beszélünk EU-terminológiáról, vagyis euroterminológiáról, és az ebbe tartozó terminológiai egységeket nevezzük euroterminusoknak.

Az uniós terminológia osztályozásánál különféle megközelítésekkel találkozunk, amelyek ugyanakkor számos ponton hasonlítanak. Várnai (2004a) két nagyobb csoportot határoz meg attól függően, hogy a terminusok jogszabályi környezetben vagy egyéb uniós szövegekben fordulnak elő. Az egyéb szövegekben előforduló terminológiai egységek esetében használja az eurozsargon megnevezést, amely kategóriába az intézményrendszerrel és annak működésével kapcsolatos kifejezéseket, jogi jellegű kifejezéseket, egyéb szakterminológiai egységeket, valamint intézményneveket és jogforráscímeket sorol. Gulyás (2005) az EU-terminológiát terminológiai konglomerátumként fogja fel, amelybe beletartoznak a szakmai nómenklatúrák, az uniós intézményi és jogi nómenklatúrák, valamint a köznyelvhez közelebb álló eurozsargon kifejezések. Az általa zsargonként megjelölt elemek többségét (szubszidiaritás, komitológia, cselekvési terv) azonban mi a hivatalos uniós terminológia részének tekintjük.

többsége jogi erővel bír, de legalábbis egy erősen formalizált politikai, közigazgatási kontextusban jön létre. A szövegeknek keretet ad a jogi és az adminisztrációs nyelvezet, benne az ehhez kapcsolódó terminológiai egységekkel, ezen belül pedig a tárgyalt téma valamely további szakterülethez, így adott szaknyelvhez és terminológiához kötődik. Az uniós szakszöveget terminológiai szempontból a következőképpen ábrázolhatjuk:

A külső keretet tehát a jogi és az adminisztrációs terminológiai elemek töltik ki, ezeket azonos területen ábrázoltuk, mert a két keret szorosan összekapcsolódik, és együtt képezik valamennyi uniós szöveg alapját. A belső keretben helyezkedik el az adott témához kapcsolódó szakterminológia, amely a szakterülettől függően más és más lehet.

A szövegben azonban – ahogy fentebb jeleztük – jelen vannak a nem uniós terminusok is, amelyek terminológiai szempontból éppúgy hozzátartoznak egy adott szöveghez, mint az euroterminusok. Az összes terminológiai egység megjelenítése a következőképpen képzelhető el:

ADMINISZTRÁCIÓS KERET

JOGI KERET SZAKMAI TARTALOM

sürgősségi riasztórendszer

kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus

stratégiai dokumentum szubszidiaritás

előzetes döntéshozatal a mobilitás elve

Az ábrán látható, hogy a jogi keret elemei, az adminisztrációs terminológiai elemek és a szakmai tartalom tagjai külön terminológiai csoportokat alkotnak, amelyeknek egy-egy része kizárólagosan az hoz kötődő fogalmakat/terminusokat tartalmaz. Az EU-terminológia ezekből az utóbbi elemekből áll össze, a halmazok többi része pedig az uniós szövegekben előforduló, de nem uniós szakterminológiai egységek helyét jelölik ki.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a külső keretbe együttesen helyeztük el a jogi és az adminisztrációs terminusokat, miért kezeljük azokat mégis külön. Ennek oka a terminológiakezelésben keresendő. A jogi kifejezések megalkotása és rendszerbe illesztése elsősorban a jogász-nyelvészek munkája révén történik meg. Az adminisztrációs terminológia létrehozását az egyes intézmények terminológusai és fordítói végzik: az intézményspecifikus kifejezések az adott intézmény hatáskörébe tartoznak, míg az egész Unió működését érintő terminusok létrehozása – ideális esetben – intézményközi horizontális nyelvi szinten történik meg. A szakmai terminusok kiválasztása vagy megalkotása pedig – a jogász-nyelvészek, terminológusok és fordítók közreműködésével – szakember bevonását igényli.

Az uniós terminológia másik jellegzetességét az a speciális helyzet adja, hogy a forrásnyelv nem a szokásos nyelvi kultúra, ugyanakkor a célnyelvi szokásos nyelvi kultúra

JOGI ADMIN. SZAKMAI

EU EU EU

EU-TERMINOLÓGIA

kommunikációs célra a tagállami nyelveket használja. Az egyik legnagyobb kihívás elé az állítja a fordítókat és a terminológusokat, ha a szöveg a sajátos tagállami rendszereket kívánja egy szövegen belül a többi tagállammal megismertetni (pl. a schengeni rendszerek tagállami kiépítése, az oktatási vagy a jogi rendszer bemutatása). Ebben az esetben fontos egyrészt, hogy a rendszerek a terminológián keresztül egymással összehasonlíthatók legyenek, ugyanakkor a sajátos fogalmakat (reáliákat) és formákat is meg kell őrizni. A fogalmak nehezen átültethetők, mert adott kultúrákban bizonyos fogalmak nem léteznek:

az atlanti halászat szakkifejezései (merevítőrudas vonóháló), különböző szeszes italok megnevezése (méznektár [litván alkoholos ital]), az oktatási (szakképzésre előkészítő év [Németország]), társadalombiztosítási (betegbiztosító iroda [Spanyolország]) és közigazgatási (a cseh parlament kétkamarás: Képviselőház és Szenátus) kifejezések elnevezése. Ilyenkor a fordításban a következő megoldások alkalmazhatók: körülbelüli fordítások, új szavak alkotása, régies elnevezések alkalmazása, átvételek (esetlegesen egy magyarázó fordítással kísérve).

Fischer (2006) mutat rá arra, hogy a különböző konceptuális rendszerek milyen komplex módon kapcsolódhatnak össze. Egyrészt a nemzeti és tagállami fogalmi rendszerek is folyamatos interakcióban vannak egymással, másrészt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy tagállami nyelvhez több konceptuális rendszer is tartozhat (a német nyelvhez például az osztrák és a német fogalmi rendszer), de egy konceptuális rendszerhez is tartozhat több nyelv (a belga rendszerben a holland és a francia nyelv egymás mellett élése).

A terminológiaalkotásnál ezt a komplex rendszert is szem előtt kell tartani, hiszen fel kell a szövegben ismerni, ha szupranacionális fogalommal van dolgunk, és azt a hasonló tagállami fogalmak megnevezéseitől terminológiailag el kell különíteni. Ilyen kifejezések alapvetően kétféleképpen jönnek létre: egyrészt új terminus megalkotásával (komitológia) vagy meglévő kifejezések jelentésének bővítésével (a besorolás szó bővült azzal a jelentéssel, hogy az európai tisztviselők alkalmazási fokozatát is jelöli.) Az is igaz viszont, hogy adott szakterületen a tagállami rendszerekben létező terminológiát, ha az nem sajátos uniós valóságot ír le, az uniós szövegbe át kell venni, és nem célszerű új megnevezéseket alkotni. Castagnoli (2006) a nemzeti és az uniós fogalmi rendszerek fordításokban való megfelelő kezelésére hívja fel a figyelmet. Az egészségügyi szókincset vizsgálva ugyanis azt állapítja meg, hogy létező terminusok használata helyett mesterséges kifejezések jönnek létre, mert az ekvivalenciát nem fogalmi, hanem nyelvi szinten teremtik meg (az olasz nemzeti egészségügyi rendszerben használatos piano di sicurezza e di

coordinamento helyett az uniós jogszabályban a piano di sicurezza e di salute áll az angol safety and health plan mintájára). A magyar nyelvben az uniós környezetvédelmi terminológiában jelent meg a cross-compliance megfelelőjeként a keresztmegfelelés, és ez is lett az elfogadott terminus, mert a jogszabályok fordítása azt így rögzítette; ellenben szakmai szempontból megfelelőbb lett volna a környezeti felelősség kifejezés.

Ezek a megoldások valószínűleg felesleges szinonimákat hoznak létre a nyelvekben, hiszen itt nincs szó arról, hogy terminológiai űrt kellene kitölteni, vagy egy sajátos uniós fogalmat a tagállamitól megkülönböztetni.

Számos más terminológiai elem létrehozása vagy jogszabályban rögzítése ugyanakkor gazdagítja a különböző nyelveket. Az új tudományos, technológiai vagy egyéb szakmai, tevékenységi területen rengeteg új fogalom és terminus keletkezik, amelyek többsége az iparilag és politikailag domináns nyelvekben (főleg amerikai angolban) jön létre. A kisebb nyelvekben való terminusalkotás a maga természetes módján sokszor hosszú időt vesz igénybe, számos változat egymás mellett élésével, míg a végleges változat kiforrja magát és teljesen beépül a szaknyelvbe. Az uniós szövegek hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a terminusok rögzítésre kerüljenek az anyanyelvi rendszerekbe való megfelelő beilleszkedés szem előtt tartásával. Így sokszor a tudatos terminológiaalkotás és -választás révén lehetővé válik, hogy az idegen átvételek helyett anyanyelvi változatok alakuljanak ki, amelyek a jogszabályi megjelenés következtében nemcsak jogilag, de valamennyire nyelvileg is normatívvá is válnak.