„fokozatíaíhaíifc. "
195. lap. „Elméletet állitni fel: egy dolog, alkalmazni: más dolog. A pallóról . . . nem mindig gondosfcodwaA, s mi dőn megépiííA."
Gondos-kodik, gondoskodnak valódi kodik-os szenvedő, nem érti félre senki; e miveltetőt se: megépit-ifc. Nem irja: „gondoskod-tatik, megépitíeíifc."
211.1. a jegy- „Nem lehetne-é .... felvenni ezt a szót: „mivel?"
zet végin: Most a mit csinál?-lal kell beérnünk; de erre furc&án hangzzi ilyes felelet : fekszik, alszik, vagy éppen : veretik".
Hangz-ifc, fekszifc, alszik igen is valódi ifc-es szenvedő minde
nik az egyes 3-ik személyébe ; de \er-et-ik aem az, mert ez a többes
3-ik személye a mivelíeíönek igy : verifc, veretik a gyermeket, nem
pedig: verik, veretik a gyermek. Mert, hogy vereíd mivelíeíö is
legyen, külszenvedö is, „képtelenség."
223. lap. „Ez az elv felment minden kétkedés és kivételek alól, mint a melyek a szabályba olvadnak általa."
Miért nem irja : olvaszíaína/c ? Mert a helyes szenvedő közép ige: oload, nem pedig külszenvedb' : „olva,sztatik."
225. lap. a „Mert a nyelv analogiáihoz szokott elme azon jegyzetbe: felakadván, a képzeZödés mü*ödése megháboritódifc vele."
Nem irja: megháboritíaíifc vele. Nem, mert a mivelő és mi-veltető t után nem jár csupasz ik szenvedő, (mert a csupasz ik utánna csak mivelíeíö) hanem éppen azért, hogy ettől megkülőn-höztet-ödjék, járni a közbe vető ód öd-del ódik ödik valódi szen vedő, Igy lesz a megháboríí mivelő igékből az ódik-íal meghábo-nt-ódik valódi szenvedő; a mi eléggé kifejezi a mivelőt is. Ez az analogia, „a melyen nem akad fel a magyar nyelv analogiáihoz szokott elme, s a képzeZödés mü&ödése nem háboriíódi'fc meg vele."
235. lap. a „Hát ha más észrevételeimre is vetödik egy kis jegyzetbe: sugár."
Mily szemmel láthatólag bébizonyitja evvel is : vet-ödik, hogy a mivelő és mivelíetö t után nem kép3Ó'dik csupasz ik-kel szenve dő (mert akkor csak mivelíeíö: vet, vetíeí; \etik, vettetik a su-gárt;) hanem ódik ödifckel, vet-b'dik a sugár; nem is irja: „vet-tetik" a sugár.
249. lap. a „örömmel látom, hogy sok jeles észrevétele van, s ezéfc jegyzetbe: az ő munkáját előnyösen megkülönbözíeíifc a több má
sok adathalmazától."
Lám, mily helyesen használja itt ebbe: ezek megkülönböz-tetik munkájáí, a valódi mivelíeíó'£ a maga szüzességibe, s nem erőszakolja reá azt az idétlen külszenveddt ; pedig tehette volna igy: ezek által az ő munktya előnyösen megkülönbözíetfc a több mások adathalmazától. De nem használta igy, mert hihetőleg nyelv
érzéke sugta meg, vagy tán rajta kapta magát, hogy igy nem jó ; mert hogy ez ige: „megkülöibözíeíifc" miveKeíö is legyen, egyers-mind kulszenvedö is, ugyan ez az egy ik a miveltetb't többes 3-ik személyét is, úgy a külszenvedb' egyes 3-ik személyét is jelentse, éppen oly „képtelenség" mint a mint az épittett>£n"-re felhozza,
„mind a kettő jó nem lehet, tehát „csak egyikben lehet helyes, a melyikre a tet képző jogosit," t. i. a mivelíeíó'be.
252. 1. a jegy- „de attól még sem tudtak megszabadulni (az ujabb zet tetején: nyelvtanárok), s vesződíeíifc vele ok és siker nélkül
a szegény tanulrfí."
Lám, itt is mily helyesen használja a mlvelíeíö a maga tisz taságába : veszödtetik ve-le a tanulcft, nem használja az idétlen kül-sze«vedönek is; vesződtetek vele a tanulrf; minthogy nem is lehet jó mind a kettő, tehát awk a mivelíeíöbe helyes. Ezt is nyelvér
zéke sugta.
254. lap. a „a mely (viszony) oly természetes és szembetünő, hogy jegyzetbe: az ige és határzó értelmeik minden viszonyrag nélkül már sejtetik a hallóval, melyik határzó minemü kölcsö nös hatásban van az igével."
Bizony a külszenvedő ik-ek. is sejtetik a hallóval, hogy a mi kor a tatik tetik, sejtetik, mivelíeíő képző üti meg a fülit, azt csak a mivelíeíöbe érti, esze ágába sincs a külszenvedő.
Lám az iró maga is mivelíeíőbe él vele : sejtetik (azí) a hal lóval; nem veszi külszenvedönek : sejtetik (az) a halló által. „Kép telenség" is volna ugyan azon egy igét : sejtetik két különböző for mába venni : a mivelíeíö többes 3-ik személyébe is, a hol megvan : a külszenvedö egyes 3-ik személyébe is, a hol nincs meg. ,
Ily szembetünőleg czáfolja meg a 44-ik lapon olvasható sa ját állitását : „hogy
szenvedö képző csak egyetlen egy van s ez az ik. Az igét az at, et, tat, tet rag miveltetővé képzi, a képzett miv eltetőt az ik szenvedövé."
Hát a most idézett példáiba: „ezek megkülönbözíe/zfc munkáját;
(a nyelvtanárok) veszödíeíifc vele a tanulót; az ige és határzó értelmeik már sejtetik a hallóval (azt)" ezekbe a „megkülönbözíet, veszödieíifc, sejtetik" nem mindnyájan mivel-tetök-é? hát szenvedő képző csak egyetlen egy van-é, s ez az ik?
hát a tat tet raggal képzett mivelííeíöí az ik szenvedövé teszi-é az irt miveltető igékbe? Tehát van olyan ik is, a melyik nem szen vedö képző : épiWfc, épitíeí-tTc a házaí ; tehát a tat tet raggal kép zett mivelíeíöí a csupasz ik nem teszi szenvedövé saját irata bizo nyitja ezekbe: „megküiönbözíeíifc, veszödtetik, sejtetik;" mindenikbe ott a miveltető tet, ott az ik, mégis mindenifcet a mivelíeíöie ve szi, a mint az élőbeszéd és analogia igényKfc, nem: külszenvedöbe.
260. lap. „Ezek minden eléacZrfdható esetben eligazitnak.*
Maga az iró is milyen szépen használja a mivelőből ódik, ödikkel képzett valódi ik-es szenvedőt. Ad-ódik, ad-rfcZhati4, előadod ható esetbe. Nem használja a külszenvedőt ; „adaí-ifc, adaíhatifc, eléadaíható" esetbe.
263. lap. a „Mind ezeket a bajokat az „azt, ezt" helyes is-jegyzetbe: merete elkerülíeíhette volna."
Elkerülteíhette valódi miveltető ige; nem irta külszenvedövel igy: mind ezek a bajok az azt ezt helyes ismerete által elkerül-tethettek volna. Igen, mert „a többesben nincs meg." Nincs biz a, még az egyesbe is. Denique: a miveltető, csupasz ifc-kel csak mi veltető, nem: külszenvedő is, ez igazán „nincs meg."
268. lap. „szabad ugyan a választás, de valóban a körülmények döníifc el, melyek a mondót sokszor öntudatlanul, egyik eszmének a másiknál hamarább, gyorsabb közlésére siet-tetik."
Döntik mivelő, siettetik valódi rniveltető ige ; nem használja külazenvedönek is igj: a körülmények által döníeíifc el, melyek által a mondó gyorsabb közlésre siettetik. Nem zavarja öszsze a miveltetőt a külszenvedővel. Éppen ilyen a készit-ifc, készitíeíiA: a ruhát (nem, a ruha) ; épittfc, épitíet-ik a házai (nem a ház).
270. lap. „Láttuk, hogy a mondatok eddigelé tárgyalt for máiban, a melyek pedig a moudat lényeges alkatát, ugy szólva : csontvázát, teljesen elénkbe tüntetik, egy lépést sem tettünk."
Tüntetik valódi miveltető ige. Pedig ez is éppen csak az a forma, a milyen az elébb idézett: megkülönbözíeíijfc, vesződíeíifc, sejtetik, siettetik ; igy e tüníeíifc-is Mindeniket a mivelíeíö formá ba veszi, érti, és érteti is az olvasóval; hát már tiszta szabály-é az, a mely szerint mind ezek az egyenlő ragu mivelíeíö igék el veszessék természetöket, és egyszersmind külszen vedők is legyenek?
Biz a „képtelenség" ! Ezt érezve az iró, maga se használja a tün-tetik mivelíeíö igét külszenvedővei igy: a melyek által a mondat lényeges alkata teljesen elénkbe tüníeíta. Ezt a magyar nem érti.
271. lap. a „s azonnal szemünkbe tüniA:, hogy a szórend különböző jegyzetbe: accentusokkal van jelelve."
Tűnik valódi i7c-es szenvedő ige ; nem csinál belőle külszenve-dőt tüntetik, minthogy ezt csak most használá mivelíeíönek. Fan jelelve, ez is magyar sajátsággal van irva szenvedőieg; nem irja külszenvedőleg : jelelíetik.
271. lap. a „Az emberi ész alap müködéseiben nincs nemzeti jegyzetbe: különbség: de biz a természet jelenségeiben sincs, me
lyek az eszet müködésre késztetik."
Késztetik valódi miveltető ige. Nem használja külszenveddmk is igy: melyek által az ész müködésre késztetik. Nem. zavarja ösz sze a késttetik miveltetőt, hogy külszenvedőnek is lehessen venni.
Éppen ilyen a készitíeíifc és épitíeíifc is.
271. lap. a „Meg'lehet-é egyezíeíni ezt ama követelt elvvel?
jegyzetbe: i)e nem is érdemli, • hogy egyezíessünk vele valamit."
Egyezíeím, egyezíessünk valódi miveltető ige; nem irja kül szenvedövel igy: megegyezíeíAeíifc-é ez? hogy egyeztessed vele valami.
271. lap. a „azért nem is magyarázom én, hanem egy korunkbeli jegyzetbe: jeles philosophust szólaliaío7c fel mellette."
Szólalíaío* valódi miveltető ; nem irja külszenvedöleg igy : egy jeles philosophus szólalíaíifc fel általam. Hogy tetszik?
274. lap. a „a demonstratiók erőtlenekké válnaA;, bizonyitó, győző jegyzetbe: hatásuktól megfosz lódnak,"
VÁlik valódi ik-es szenvedő igéből válnafc; foszíodifc a mi-velő t után járuló ódik ödik-es szenvedőből foszírfdnak; nem irja a iíiZszenvedő megfoszíaí/^-ból megfoszíaínak ; minthogy e külön ben is mivelíeíö.
105
275. lap. a „Azért is közlöttem a tényállást,- hogy kilásse'/t jegyzetbe: belőle."
Valódi ik-es szenvedő igéből: lÁtszik, lásse'fc; nem irja a külszenvedö IátíaíiT:-ból : \Áttassék.
277. lap. a „De „elütíeííem" ettől a találmányomtól."
jegyzetbe :