1. A reintegráció értelmezése és fogalma
Megítélésünk szerint a Bv. Kódex megszületésével megteremtődtek a feltételei annak, hogy konszenzusos megállapodásra jussunk a büntetés-végrehajtás alapte-vékenységének fogalmi szintű meghatározásában. Az elméleti szakemberek több mint két évtizedes munkája eredményeként ma már kirajzolódtak a legfontosabb irányvonalak, valamint a lényegi összefüggések. A reintegráció fogalmának széles körű bevezetése, illetve alkalmazása közelebb vihet a jelenleg még tapasztalható
„fogalmi bizonytalanság” felszámolásához. (A Bv. Kódex 54 alkalommal használ-ja a reintegráció kifejezést, azonban a kifejezés pontos definíciójával mindvégig adós marad.) Az új törvényi szabályozás e hiátusának kiemelése azért fontos, mert napjainkban a reintegráció fogalmának egymással párhuzamosan többféle értel-mezése van. Álláspontunk szerint az egyértelmű definiálás nélkülözhetetlen a fél-reértésektől mentes közös gondolkodás feltételeinek megteremtéséhez.
A reintegráció fogalmának korábbi értelmezései
Gönczöl szerint a reintegráció egy tág, semleges fogalom, amely: „a társadalmi életben való újbóli részvételt elősegítő folyamatot” jelenti. Értelmezése szerint az
„újbóli” arra utal, hogy egy adott személy tartós intézeti nevelés, szabadságvesztés, vagy akár közösségben végrehajtott büntetés után, a katonaság után, egy hosszabb kórházi, vagy egészségügyi intézménybeli tartózkodást követően, vagy egy hosz-szabb betegség után igyekszik visszatérni a „normál” életbe, de ide sorolja még a sértetté válás utáni helyzetben kialakult traumatikus állapot leküzdésének folya-matát is. (Gönczöl 2004)
A reintegráció fogalma szakspecifikus meghatározásának sorában Hornungné Rauh Edit egyedi álláspontot képvisel. A szerző a fogyatékkal élők szempontjából
1A törvényt az Országgyűlés a 2013. december 17-i ülésnapján fogadta el. Hatálybalépésének dátuma: 2015. január 1. [Bv. Kódex: Hatályon kívül helyező rendelkezés: 435. § (1)]
elutasítja a reintegráció, mint önálló fogalom létjogosultságát. Véleménye sze-rint az integráció jelentése a fogyatékosságügyben a különböző tulajdonsággal rendelkező embercsoportok együttélése, a társadalmi folyamatokban való közös részvétele. A „re” szó csak a visszahelyezésre utal; miszerint pl. a fogyatékos sze-mélyek életkörülményeit úgy kell megszervezni, hogy életüket újra a többségi társadalomban élhessék. Ebből következően tehát a „re” és az „integráció” önma-gukban is ugyanazt a folyamatot jelölik. (Hornungné Rauh 2004)
Hargitai Réka népegészségügyi szempontból értelmezi a fogalmat. Állás-pontja szerint a társadalmi reintegráció olyan komplex folyamat, melynek cél-ja, hogy az egészséges társadalomból kikerült személyek ismét minél teljesebb értékű, hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Felhívja a figyelmet arra, hogy az egészséges társadalom szempontjából számos tényező figyelembe véte-le szükséges a társadalmi reintegrációval kapcsolatban, mely magában foglalja szükség esetén a kezelést követő rehabilitációt, a hátrányos helyzet megszűn-tetését vagy csökkentését, valamint a pszicho-szociális reintegrációt egyaránt.
(Hargitai 2004)
Henczi Lajos a társadalmi (re)integráció fogalmának értelmezését munkaerő-piaci szempontból adja meg. Értelmezése szerint a reintegráció az egyén mun-kaerőpiacra történő visszakerülésének foglalkoztatási, képzési támogatásokkal, munkaerő-piaci szolgáltatásokkal, programokkal történő elősegítése. Munkaerő-piaci szempontból tehát a társadalmi (re)integráció fogalma tágabb értelmezés-ben tartalmazza a munkaerőpiacra történő első belépést, a visszatérést, a meg-szerzett munkalehetőség megőrzésének elősegítését. (Henczi 2004)
Gábor Edina a szenvedélybetegek problémáján keresztül közelít a reintegráció fogalmához. Definíciója szerint a társadalmi reintegráció nem más mint a „gyógy-ult, illetve gyógyulófélben lévő szenvedélybeteg” újonnan szerzett, vagy meglé-vő és megerősített szociális készségein, szerepein keresztül a társadalomba tör-ténő visszailleszkedése, „új” társadalmi státuszának („mint a társadalom hasznos tagja”) fokozatos kivívása, megerősítése. (Gábor 2004)
Hatvani Erzsébet már tágabb értelemben definiálja a reintegrációt. Szerinte a reintegráció az a folyamat, amikor a kiszorult vagy marginalizálódott egyén visszakerül a közösségbe, integrálódik ahhoz a közösséghez, amelyben szükség-letei szocializált formában kielégíthetővé válnak, tudásával, tevékenységével, létezésével része lesz az egésznek, mely ezáltal jobban működik. Új elemként hangsúlyozza, hogy a reintegráció magában foglalja azt a társadalomban folyó intézményesített tevékenységet is, mely céljaival elősegíti a kiszorult vagy mar-ginalizálódott egyén visszakerülését a közösségbe. Kiemeli, hogy a folyamat so-rán a reintegrációs technikák intézményes alkalmazása szükséges, mert ezek az emberek a társadalom vagy közösség működésében nem, vagy akadályozottan tudnak részt venni, magatartásuk akadályozza a közösség (integrált) működését.
E körben jelentkeznek a társadalmi reintegráció objektív és szubjektív feltételei-nek biztosítását elősegítő módszerek. (Hatvani 2004)
Huszár László álláspontja van legközelebb tanulmányunk szellemiségéhez. A reintegrációt úgy értelmezi, mint minden olyan tevékenység, intézkedés összes-ségét, amely képes: vagy a zártintézeti tartózkodás ténye által okozott pszichés, egzisztenciális ártalmakat csökkenteni; vagy hozzájárulni ahhoz, hogy az egyén a zárt intézetből való kikerülés után a társadalom által elfogadott módon élhessen.
(Huszár 2004)
A reintegráció fogalmának kriminálpedagógiai meghatározása
A reintegráció olyan ernyőfogalom, amely tartalmában – a különböző szakte-rületek tevékenységkörének megfelelően – jelentős különbségeket jelenít meg, ugyanakkor lényegi jellemzője, a kiszorult vagy marginalizálódott egyén közös-ségbe történő visszakerülésének elősegítése, minden esetben dominánsan érvé-nyesül. A büntetés-végrehajtási munka teljes vertikuma (amely magában foglalja a reszocializációt, reedukációt, rehabilitációt, integrációt) a reintegrációs tevé-kenységrendszer szerves részeként értelmezhető. Ennek a munkának meghatá-rozó – de nem kizárólagos – eszköze a zártintézeti korrekciós nevelés, amely a kriminálpedagógia ismeretanyagából indul ki, és annak módszereit felhasználva szervezi és irányítja a fogvatartottak intézeti életét. A reintegrációs célok elérésé-hez nélkülözhetetlen a fogvatartott önkéntes és tevékeny részvétele, a börtönélet valamennyi szegmensének célirányosan összehangolt munkája, valamint a „sza-bad társadalom” segítő közreműködése.
A fogvatartott támogatása saját képességeinek fejlesztése, illetve új képessé-gek, készségek kialakítása során történik. A büntetés-végrehajtási intézményrend-szer felelőssége továbbá a közvélemény korrekt tájékoztatása, a társadalom igé-nyeinek, szükségleteinek figyelembe vétele, valamint a segítő, támogató, illetve karitatív szervezetek közreműködésének elősegítése. A büntetés-végrehajtásnak ezért ki kell alakítania sajátos tevékenységrendszerét a megelőzés, a kezelés és az utógondozás komplex folyamatában, amelynek végső célja a társadalmi (re) integráció elősegítése. (Ruzsonyi 2012, 251)
A büntetés-végrehajtási szervezet alapvető feladata ebben a komplex rend-szerben a fogvatartottak társadalmi reintegrációjának elősegítése, valamint a dezintegrációs hatások (börtönártalmak) csökkentése. A reintegrációs folyamat intézményes támogatásához pedig elengedhetetlen a fogvatartott személyiségé-nek, a rendszerintegrációs zavarokból adódó problémáknak, továbbá a szociális integrációs zavaroknak a pontos diagnózisa.
2. A pedagógia multidiszciplináris tudomány, amely nem egyszerűen átveszi a segédtudományok adatait, elveit, törvényszerűségeit, hanem integrálja, alkal-mazza azokat mind elméleti következtetéseiben, mind gyakorlati, metodológiai megoldásaiban. Dinamikus jellegéből következően a pedagógia egy-egy részte-rületére vonatkozóan különböző pedagógiai ágak jönnek létre. Ezekre jellemző, hogy vizsgálódásuk kiterjed más részterületek problematikájára is speciális szempontok alapján, ami biztosítja az adott kérdés sokoldalú feltárását.
A kriminálpedagógia tudományterületének helye a társtudományok rendszerében
3. A kriminálpedagógia a neveléstudomány speciális ága, amely a kriminalitás veszélyének kitett személyek, az antiszociális cselekményeket elkövető emberek, a bűnelkövetők, különösen a végrehajtandó szabadságvesztésre, javítóintézeti el-helyezésre ítéltek személyiségformálásával, korrekciós nevelésével foglalkozik.
A pedagógiai eljárás során a kognitív és a szociális képességek egymással össze-hangolt fejlesztésére törekszik. Elsődleges célja a konstruktív életvezetés megala-pozása. A kriminálpedagógia egyik fontos szaktudományi területe a zártintézeti korrekciós pedagógia, amelynek legfontosabb ága a büntetés-végrehajtási kor-rekciós nevelés.
4. A zártintézeti korrekciós nevelés szélesebb tevékenységi kört jelöl, mint ön-magában a büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés vagy a nevelőintézeti nevelés.
Generális jellemzője, hogy külső kényszer következményeként (preventív intézke-dés, bírói ítélet, kötelezően előírt viselkedési szabályok) jön létre a pedagógia hely-zet, amelyből a nevelési folyamat alanyai képtelenek következmények nélkül teljes egészében kilépni. A zártintézeti jelleg nem biztonsági kategóriát jelent tehát, in-kább arra a presszióra utal, amely az érintettek egyes állampolgári jogait kisebb-nagyobb mértékben korlátozza (szabad mozgás, tartózkodási hely megválasztása, szólásszabadság, egyesülési jog stb.), illetve az alapvető szükségletek egy részének (pl. szexualitás) kielégítését teszi lehetetlenné vagy nehézkessé. A zártintézeti kor-rekciós nevelést megvalósító intézményrendszer az alternatív ambuláns formától a félnyitott intézeteken át egészen a zárt fegyházig terjed.
5. A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés célja a konstruktív életvezetés megalapozásának elősegítése bűnelkövetők körében, azaz olyan büntetés-végrehaj-tási reintegrációs eljárás kidolgozása, amely társadalmilag elfogadott, de egyénileg
is eredményes magatartás- és tevékenységformák kialakítására, valamint a már meg-lévő pozitív tulajdonságok és viszonyulási formák tudatosítására és elmélyítésére irányul. Ennek érdekében vizsgálja a kriminalizálódás folyamatának pedagógiailag megragadható csomópontjait. Szakmódszertana felhasználásával részt vállal a pre-vencióban és a rehabilitációban. Alkalmazására elsődlegesen (zárt)intézeti körülmé-nyek között kerül sor, de – preventív céllal – kiterjedhet a veszélyeztetett (élet)hely-zetben lévő, illetve antiszociális magatartást tanúsító fiatalok és felnőttek intézeten kívül szervezett segítő programjaira, illetve az utógondozásra is.
A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés a kriminálpedagógia által feltárt törvényszerűségek mellett felhasználja az általános és más szakpedagógiák (gyógy-pedagógia, szociálpedagógia), a pszichológia és a kriminológia tudományos ered-ményeit. A tevékenység alapvetően nem gyógyító jellegű, hanem a résztvevők együttműködési szándékára alapozott korrigáló és fejlesztő pedagógiai program.
A nevelésbe bevontak személyisége ugyan jellemzően sérült, esetleg szélsősége-sen kialakulatlan, de alapvetően mentálisan egészséges emberek, akik képesek dönteni, ugyanakkor felelősek tetteikért.
A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés az általános pedagógiától markánsan különbözik: a nevelési folyamat alanyaiban, a pedagógiai szituációban és körülmé-nyekben, valamint az alkalmazott módszerekben. A személyiségformálás olyan felté-telét igyekszik megteremti, amely az elítéltek önkéntes együttműködésén és döntési felelősségén alapszik, tiszteletben tartja a fogvatartottak szuverenitását és önbecsü-lését, valamint kerüli az intim térbe való indokolatlan mértékű beavatkozást.
II. A kriminálpedagógiai törekvések nemzetközi tendenciái