Vaccinium myrtillus and V. vitis-idaea are encountered in the higher zones, and are especially frequently found in the Nar-dus swards and in open coniferous forests. The leafy shoots of Vaccinium myrtillus are used against stomach-complaints by the Csángós. The fruits of both species are collected; jam is made out of the V. myrtillus berries, while those of V. vitis-idaea are used as pickles to accompany roasted meat: During pigsticking there are treats, then they use it instead of pickles.
A fekete kokojza gyakran a szőrcsés gyepből kiemelkedő dombokon (honcsokokon) nő
Ménisora (Vaccinium vitis-idaea)
Fekete kokojza (Vaccinium myrtillus)
52
A reglők gyakori növénye az epefű. lehetetlen ösz-szetéveszteni, hiszen kicsi kék virágja van annak (Cb), és olyan csukros (CsA), örvös állású levelei négyesével állnak: Négy levele van neki (ts). hajtásai (4-5 db) egy tőlevélrózsából fakadnak. A gyimesi tájban számos élőhelytípusban előfordul, de elsősorban a reglőkbe’, a sován helyeken (be) találkozhatunk vele, illetve a hegyi utak szélin, köves helyen (Pk). Az epefű gyakran hasz-nált gyógynövény, elsősorban emésztőszervi problémák esetén alkalmazzák: Azér’ is kapta ő a nevét, hogy gyo-morbántalmakra, epebántalmakra szedték, főzték a teát (jgy*). nem az ízéért szeretik: Az olyan keserű, hogy az Isten őröjzön. Így májnak jó, csak borzasztó keserű (CsA). állatgyógyászatban is alkalmazzák: Hozott vót nekem epefüvet, mer’ a tyúkjaim egyik évbe mind döglöt-tek meg, s azt mondták, hogy epefüvet áztassak, lobbant-sam meg, s vizet abból tegyek. S valóban (használt) (jA).
A dancia kizárólag a háromkút fölé magasodó bárány-hegy reglőin fordul elő. A román vörös könyvben is sze-replő ritkaság, amelynek élőhelyét a legeltetés felhagyása miatti cserjésedés veszélyezteti. nagy termetű faj, melynek olyan levele van, mint az ászpának (Veratrum album), csak barnább a levele, s sík (jgy). magasabb hegyeken jelenik meg: A dancia azt egy helyt tudom, hol a takonkokojza
(Vaccinium gaultheroides), avval szomszédos (Pk). A dan-cia nehezen hozzáférhető, de fontos haszonnövény, amely erőst orvosságos, az is ejsze, gyomortól (be).
A csipke a reglők és a veszes helyek (vágásterületek) jellemző faja, amelyet a reglőn kell kiirtani, (mert ha) az belékerül a szénába, s akkor az állatok se tudják megenni, olyan szúrós tüskéi vannak, nagy tüskéje (ts). A veszes he-lyeken (vágásterületen) a csipke az elsők közt jelenik meg:
Csak csihán, s ilyen csipke, amit az állatok nem szeretnek (ts). A felhagyott szántókon is felbukkan (elsősorban a Cirsium arvense), ahol előre csak csipke nő, s ilyen gazok, olyan, hogy nem használatra való (lg).
Epefű (szent lászló tárnics – Gentiana cruciata ), dancia (sárga tárnics – Gentiana lutea ), és csipke (aszat-fajok – Cirsium spp.)
... a gyökerét használják A dancia fontos gyógynövény...
Epefű (Gentiana cruciata)
Dancia (Gentiana lutea) Csipke (Cirsium spp.)
Pastures provide habitat for several important and versatile folk taxa. one of the most important of these is Gentiana cruciata, used as a medicinal plant for curing the bile, and is applied in veterinary medicine: My hens were all dying one year, so I’ve macerated some bile grass, boiled it and gave the water (to the hens). Five Gentiana species found in the region are known by Csángós; Gentiana cruciata, G. asclepiadea, G.
utriculosa, G. verna and G. lutea. each of these has a Csángó name, however, their relatedness is not shown by their folk name, or by the thinking of the Csángós. Cirsium spp. are characteristic species of the pastures and clearcut-areas.
53
A magyaró reglőkön és kaszálókon egyaránt előfordul, de talán a reglőkön gyakoribb: Itt nálunk van a kaszálóba’, de van a reglőn is (tP). Alapkőzet szempontjából a palakö-ves, agyagos helyeket szereti (td). A faj termőhelyi igénye szempontjából a déli kitettség meghatározó, a hegyvidéki klíma miatt fény- és melegigényessége korlátozza előfor-dulását: Inkább a verőfényes helyt, köves helyt szereti (Cb).
Ahol nagyobb mennyiségben terem, ott gyűjtik, mert annak a gyümölcse olyan, hogy ehetős, jó magja van (te).
ültetik is: Magyarófa az olyan, hogy házilag is ültetnek (ts). Régebben fáját is hasznosították, kihasználva hajlé-konyságát. A 20. század első felében a csángók még ráfos
(megvasalt, fakerekű) szekérrel közlekedtek. ha hosszabb távra indultak (pl. moldva felé), akkor kóbort (tetőt) raktak a szekérre, amelynek vázát hajlított mogyoróvesszőkből készítették, mer’ hajlott, azt jó, s jó magosra (Pk), ívesen lehetett kialakítani. ezt takarókkal, csergékkel, fóliával le-takarták, hogy védjen napsütés és eső ellen.
A vadcsombor a kakukkfű-fajok csángó neve. Az egyik olyan fajcsoport, amelynek a hivatalos neve is jól ismert a csángók között is: Beszéltem magyarországiakkal, ők ka-kukkfűnek mondják (Pk). A vadcsombor az nő a verőfényes helyeken (jgy), ahol elsősorban sajátos mikroélőhelyeket foglal el, hiszen a reglőn, a hangyabolyok tetejin (jb), azok közül is a béfüvesedett hangyatúrások, hangyabolyok (tete-jén), azokon van a vadcsombor (jA) nagy mennyiségben. A megfelelő termőhely az, ahol állandóan süti a nap, s inkább ilyen apró kavicsos a talaj (Pk). A csángók a vadcsombort is gyűjtik, gyógynövényként használják teakeverékekben:
Én például, szoktam használni azt köhögéstől, így mondom én, mer’ én vegyesen használom csak ezeket a teafüveket, úgy mindent összerakok egy helyre (Fi). teáját csak az íze
miatt is érdemes fogyasztani, hiszen nagyon-nagyon finom teája van (jgy*). Ritkán fűszernövényként is felhasználják:
Szoktam használni, például amikor disznót vágunk, hogy a szalonnát páclébe tesszük, s akkor szoktam tenni bele (Fi).
tartósításra is alkalmas: Jó húst tárolni. A hús közi kell rak-ni, s akkor eláll tovább a hús (ts).
Magyaró (mogyoró – Corylus avellana) és vadcsombor (kakukkfű-fajok – Thymus spp.)
Corylus avellana is a widespread species of sunny, stony slopes. nuts are collected in big quantities. Thymus spp. often cover the ant hills. Thymus is an important medicinal plant, it makes a very-very good tea. it is also used as a spice: when we slauther a pig, we use it to marinate the bacon.
Magyaró (Corylus avellana)
A vadcsombor legjellegzetesebb élőhelye a hangyabolyok teteje Ezen a bükkfás verőfényes oldalon nagy mennyiségben nő a
magyaró is
Vadcsombor (Thymus spp.)
54
A tokos eper neve arra utal, hogy az érett termésről a csé-szelevelek nem válnak le, amikor leszedik: Azér’ híttuk ejsze tokos epernek, az (a vacok) rajta maradott a hátulsó részén (be). A tokos eper csak verőfénybe’ szereti (Cb), el-sősorban a legelőkön bukkan fel: reglőn, de a kaszálóba’
es meglesz, értetted-e, de annak verőfény kell (Cb). ezek a verőfényes helyek általában sovány, köves területek: So-ván helyt szereti, ahol köves, s egy kicsi pást (gyep) van, ott a tokos eper (CsA és jA). A patakok partján, marto-kon is gyakori: Suvadásos helyeket csak úgy bélepi (ts).
A tokos eper számos élőhelytípusban előfordul, azonban vannak speciális igényei: Az nem mindenütt. Az erőst ki-szabott helyei vannak annak a tokos epernek (tP). Az ízét jobbnak tartják, mint a berke eperét (Fragaria vesca): Az olyan, mint a berkeeper, csak ennek nem jő le a tokja. Ez a tokos eper. Jobb, édesebb. / A tokos? Az jobb? / Há’ jobb.
Jobb, édesebb. S olyan kerekebb (be), csak éppen a varjak, s a hollók mind leszedik (CsA).
A vadfokhagyma (ritkábban medvehagyma) a nas-kalat gerincén, valamint a bárány-hegyen fordul elő nagyobb mennyiségben, de szórványosan jávárdiban is találkozhatunk vele. A magasabb régiókban az Alli-um victorialis, a völgyekben, elsősorban a szórványos bükkösökben az Allium ursinum jelenik meg. mivel a medvehagyma olyan, mint a fokhagyma (be), korábban a kolbász fűszerezésére használták, ha elfogyott a ter-mesztett fokhagyma. A nagyhagymás-hegység nevét is feltehetően a vadfokhagymáról kapta. A győzedelmes hagyma székelyföldön mindössze két-három lelőhe-lyen ismert, ilelőhe-lyen nagy mennyiségben talán sehol nincs, így korábban az egész Csíki-medence ezt az állományt használhatta, mint a kolbász-fűszerezés fontos hozzá-valóját. gyimesben a gazdák rendszeresen hoznak vad-fokhagymát a naskalatról, s a házkörüli kertekben pró-bálják meg termeszteni: Má’ itt egy szomszédom hozott vót, a legények odajártak, s elűtette, s tudja-e, hogy itt a kövér helyen mekkora lapija vót, s hogy elterült vót (be).
korábban a nagyhagymás-hegységben, bárány-hegyen számos hidegségi és háromkúti csángó családnak vol-tak nyári szállásai. A bárány-hegy tetején (Fehér-me-ző), a kiterjedt legelőkön főként teheneket és juhokat le-geltettek, s a johókval mikor olyan helyre jártunk, s ettek a johók belölle, még a tejen is érzett az a fokhagymaszag (be). A vadfokhagyma a barnamedve első tavaszi táplá-léka: egész télen nem eszik semmit, csak a talpait nyal-ja, addig nyalnyal-ja, olyan, ki vannak fehéredve tavasszal.
Akkor, aszongya, hogy abból (a medvehagymából) eszik legelőre (legelsőre), hogy a gyomrát, a lerakódásokat a gyomrából takarítsa ki. Annyira okos állat ő. Megkeresi, mit kell enni a téli álma után. / S a talpát, azt miért nya-logatja? / Avval tőti az időt. Lehet még valahonné’ vala-mit lenyal rólla. A nagy kövérség tavaszra lefogy (ts).