A fejlesztések korszaka

Az 1990-es évek elejét a fejlesztés időszakának nevezzük, amikor is mind a Kar szervezeti felépítése, mind a szakok, tantervek és tantárgyak jelentős változáson mentek keresztül. Egyik ilyen fontos előrelépés volt a képzési idő növelése és az óraszámok európai normákhoz történő igazítása. A főiskolai képzésben bekövetkezett jelentős változás – amely a nappali alapképzéseket négyévessé fejlesztette – minőségi változást hozott a szakemberképzésben, mivel a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve olyan kurzusok kerültek bevezetésre, amelyek megegyeztek a külföldi képzések kurrikulumainak hasonló tantárgyaival.

A kutatás szempontjából további fontos eredménynek minősül a diplomás ápoló szak kiterjedt szakmai konzultációk és nemzetközi tapasztalatok alapján történő létrehozása.

Nappali tagozaton 1990. szeptemberben indult a négy éves képzés, amely valóra váltotta az ápolók akkor már két évtizedes törekvését, azaz szakmai önállóságuk és a munkavégzésükhöz szükséges speciális felkészültség színvonalának felsőoktatási végzettséggel történő elismerését és demonstrációját. A felsőfokú ápolóképzés koncepciója az európai élvonalba tartozó országok gyakorlati tapasztalataira épült, azzal a céllal, hogy a kibocsátott ápolók végzettségük megszerzését követően képesek legyenek az egészségügy bármely területén önállóan megtervezni az ápolás egész folyamatát. A diplomás ápoló – mára Ápoló BSc – szakon a cél olyan egészségügyi szakemberek képzése, akik képesek önállóan felmérni a gondjaikra bízott személyek szükségleteit, meghatározni a felmerülő problémákat, megtervezni, végrehajtani és értékelni az ápolás-gondozás folyamatát, valamint részt venni az ápolás-kutatásban.(74, 75)

Karon belül az Ápolástudományi és Egészségpedagógia Intézet az 1990-es években a Karon elsőként kötött nemzetközi tudományos együttműködési szerződést a Humboldt Egyetemmel (Berlin), a Martin Luther Egyetemmel (Halle), a Hygiene Múzeummal (Drezda), valamint az Egészségnevelés Nemzetközi Uniójával.

Ezt számos más kapcsolatfelvétel követte holland, kanadai, finn, angol és amerikai szakintézményekkel. A nemzetközi kapcsolatok létesítésének és fejlesztésének célja a magyar egészségügyi felsőoktatás hírnevének képviselete és megőrzése volt, illetve a világ élenjáró ismereteinek, technikáinak és módszereinek megtapasztalása és elsajátítása. Mindezek között is prioritást élvezett a hallgatók érdeklődési körének megismerése, valamint elméleti és gyakorlati, szakmai felkészítésük. Amíg az 1990-es évek első felében a nemzetközi kapcsolatépítés elsősorban személyes és helyi, tanszéki és intézeti szerződések révén valósult meg, addig az évtized második felétől, sőt inkább végétől a Socrates-Erasmus nemzetközi program keretében és anyagi támogatásával folytatódott.

Az 1993-as LXXX. törvény a felsőoktatásról (FTV) előírta a képesítési követelmények minden szakon alapdokumentumként való létrehozását és használatát. Az FTV továbbá előírta az akkreditációs eljárást, mint a felsőoktatási intézmények működésének, valamint az általuk kiadott okleveleknek a hivatalos elismerési formáját. Egy éves előkészítő munkát követően a Kar beadta akkreditációs anyagát, amelyet az Országos Akkreditációs Bizottság (OAB) az 1995/5/VIII/2. számú határozatával elfogadott. Ennek értelmében a HIETE Egészségügyi Főiskolai Kar (EFK), mint felsőoktatási intézmény, és az általa kiadott főiskolai oklevelek – akkorra immáron tíz szakon – minőségi szempontból mind megfeleltek a törvényes előírásoknak.(74)

Az 1993. évi FTV abból a szempontból is fontos dokumentum, hogy az egyetemi feladatok között említi a nemzetközi oktatási és tudományos kapcsolatok ápolását, illetve annak szabadságát.(74) Ennek megfelelően a HIETE EFK 1994. évi statútuma az önálló szervezeti egységek jogai között megemlíti a nemzetközi kapcsolatok egyetemi rendelkezéseknek megfelelő szabályozását, valamint a Kar főigazgatói hivatalvezetőjének feladatai között felsorolja a nemzetközi pályázatok koordinációját és nyilvántartását. Ettől kezdődően a nemzetközi kapcsolatok ápolása a Kar valamennyi szabályzatában szerepel.(75)

Az 1990-es évek közepén kezdődtek meg az első, akkor Semmelweis Orvostudományi Egyetemhez (SOTE) történő integrációról szóló tárgyalások, amelyet elsősorban a felsőoktatási törvény előírásai indokoltak, amit az OAB akkreditációs határozata is megerősített.

A HIETE vezetése kezdetben kifejezetten ellenezte az EFK kilépését és SOTE-ba integrálódását, azonban 1996-ban mégis megkezdődtek a tárgyalások az egyetemek között.

Elősegítette az érdekek közeledését a Felsőoktatási Fejlesztési Alapprogramok (FEFA) Bizottsága által közzétett pályázati felhívás, amely akár világbanki hitel bevonásával is, de minden eszközzel sürgette az integrációs folyamatokat.

A HIETE, a SOTE és a Magyar Testnevelési Egyetem (TF) együtt pályázott és nyert, amely segítségével az EFK létrehozta valamennyi nappali szak teljes tantervi anyagának kreditrendszerre vonatkoztatott feldolgozását.

Ugyancsak elnyert pályázati támogatással, a PHARE program keretében elkészült a diplomás ápoló levelező képzés kísérleti távoktatási programja, amely 1996-ban indult, és amely valamennyi tantárgyához készültek távoktatási tanulási útmutatók. Szintén PHARE támogatással alakult meg a Kar első akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzési programja, a képi diagnosztikai és intervenciós asszisztens szak, amely 1998-ban indult.

Ezáltal teljessé vált a főiskolai képzés spektruma: ettől kezdve felsőfokú szakképzések, alapképzések és szakirányú továbbképzések folytak az EFK-n.

A Morfológiai Oktatási Laboratórium eszközparkjának és helyiségének európai szintű felújítása szintén a PHARE, nemzetközi pályázati program támogatásával valósult meg 1997-ben. Mint látható, az 1990-es évek második felére a Kar vezetése és szakemberei felismerték a pályázatok adta támogatási lehetőségeket, illetve azok fontosságát és nagyarányú hozzájárulását az oktatási munka színvonalának emelésében. Ezért figyelhető meg ettől az időszaktól kezdődően a Kar és munkatársainak aktív és rendszeres részvétele a hazai és nemzetközi pályázati kiírásokban.

Jóllehet közvetlenül nem kapcsolódik sem a képzésekhez, sem a nemzetköziesedési folyamathoz, azonban fontosnak tartom megemlíteni, hogy az EFK 1996-ban megkapta a Vas utcai volt szanatórium- és kórházépületet. A régóta elhagyatottan álló épület a Kar egyre nyomasztóbb elhelyezési gondjait volt hivatott megoldani, azonban ehhez szükség volt egy három évig tartó tervezési, és egy öt évig tartó kivitelezési fázisra. Végül a Kar valamennyi szervezeti egysége 2004. elején költözött át az eredeti stílusában felújított, a legmodernebb oktatási eszközökkel felszerelt épületbe, amely a mai napig valamennyi hallgató, oktató és vendég elismerését váltja ki.

A ‟90-es évek végét egyre inkább jellemezte a külföld, a nemzetközi felsőoktatás, felsőoktatási trendek és pályázatok felé való nyitás. Egyre hangsúlyosabbá vált az egészségügyi szakemberek, pontosabban az ápolók kompetenciáiról szóló kutatás, és a nemzetközi egészségügyi kérdések hazai vonatkozásainak elemzése, vizsgálata.

Az optometrista szak 1996. óta tagja az AEUSCO-nak (European Association of Universities, Schools and Colleges of Optometry), részt vett az Optometrista Eurodiploma követelményeinek kidolgozásában, és folyamatosan igyekszik saját programját is ennek megfeleltetni.

A nemzetköziesedési folyamat szempontjából fontos esemény volt, hogy az 1999/2000-es tanévben a záróvizsgára jelentkezés feltételei között megjelent az alapfokú nyelvvizsga letétele. 1999-ben a Családgondozási Módszertani Tanszék sikeresen pályázott a FEFA kiírásán eszközök beszerzésére. Továbbá ekkorra valamennyi tanszéken rendszeressé vált külföldi szakemberek és hallgatók fogadása, és az Erasmus csereprogramban való részvétel. A Dietétikai Tanszék által 1999-2000-ben elnyert TEMPUS pályázat lehetőséget teremtett arra, hogy Magyarországon is létrejöjjön a Táplálékintolerancia Adatbank. A Gyógytornász Tanszék szintén PHARE támogatással készített új jegyzeteket, míg az Orvostechnikai és Számítástechnikai Tanszék PHARE, TEMPUS és FEFA pályázatokon nyert összegekből fokozatosan kiépítette a Kar oktatási és adminisztrációs célú számítógépes hálózatát, a szélessávú Internet-kapcsolatot, a Kar elektronikus levelezési rendszerét, valamint létrehozta az első honlapját.(74)