Atlantis – nemzetköziesedés

A TCN Atlantis programot, mint az SE ETK nemzetköziesedési folyamatának legtöbb elemét integráló programot kívántam bemutatni. Az egyedülálló projekt keretében megvalósulnak olyan, illetve azok a tényezők, amelyek a nemzetköziesedési folyamat legfelső szintjére emelik ezt az oktatási programot: a TCN Atlantis projekt az intézményi élet és oktatási struktúra szerves részévé vált, azaz intézményesedett.

A kiválóan strukturált, szemléletes és érthető példa miatt a felsőoktatás nemzetköziesedését kutató egyik szaktekintély, Jane Knight által a nemzetköziesedési ciklusról felvázolt ábrát felhasználva (37.sz.ábra), valamint személyes észrevételek alapján elemeztem a TCN Atlantis program és a kari nemzetköziesedési folyamat közötti

37. sz. ábra: A nemzetköziesedési ciklus (11)

A TCN Atlantis programban először is megvalósul a magas szintű és színvonalú intézményközi kapcsolat és kommunikáció. Ez nem az Atlantis hozadéka, hiszen ezek a kapcsolatok sokkal régebbi eredetűek, azonban mindenképpen a projekt eredménye ezeknek a kapcsolatoknak a magasabb szintre emelése; a folyamatos, gyakori kommunikáció és állandó mobilitások vezetői és munkatársi szinten is.

A napi kapcsolattartás előnye a résztvevő oktatók és munkatársak javuló angol nyelvi felkészültsége, ami az intézmény nemzetközi szakmai együttműködése szempontjából általánosságban is előnyt jelent.

A mobilitások számának növekedése a hallgatók és az oktatók körében, mint a nemzetköziesedési folyamat Bolognai, Prágai és későbbi, hasonló nyilatkozatokban foglalt legfontosabb eleme, egyértelmű eredménye a programnak. Ráadásul két-, illetve háromoldalú, kölcsönös csereprogram gyakorlati megvalósulását eredményezi, ami szintén előrelépés a hagyományos, pl. Erasmus cserekapcsolatokhoz mérten. Utóbbiak keretében nem ritkán egyoldalú és egyirányú a mobilitás, azonban az Atlantis keretében alapvető kritérium valamennyi intézmény hallgatóinak és oktatóinak mozgása és külföldi tanulása, tapasztalatszerzése.

Jóllehet az Atlantis egyik nagy vívmánya, hogy a résztvevő egyetemek meglévő Ápoló BSc tantervei alapján működik, mindazonáltal a tantervek és tantárgyleírások összehasonlítását követően szükséges volt létrehozni egy Atlantis mintatantervet. Az európai és amerikai képzési és tantárgyi struktúra jelentős különbségeket mutat. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az amerikai oktatási rendszerben integrált tárgyak keretében és jóval kisebb kontaktóraszámban adják át a hallgatóknak az európaihoz, illetve a magyarhoz hasonló tananyagot. Ezért az amerikai tárgyakat a magyar képzési rendbe illeszteni annak érdekében, hogy azokat elfogadják és beszámítsák az SE ETK képzési struktúrájába, komoly feladat elé állította a képzésért felelős vezetőket és munkatársakat.

A hazai képzési rendszerbe illeszteni, abba befogadni egy külföldi képzés részeit, azaz az amerikai Ápoló BSc program keretében teljesített tantárgyakat és krediteket, ennek a nemzetközi programnak az intézményesítése szempontból is kulcsfontosságú lépés volt. Az Erasmus program keretében az Európán belüli kredit-elismerésnek hosszú évekre visszatekintő hagyományai vannak ugyan, azonban ez a kölcsönös elismerés a mai napig nem akadály- és zökkenőmentes, jóllehet az európai felsőoktatási képzések kívánt és részben már teljesült harmonizációja (pl. TUNING projekt) révén jóval kevesebb problémát vet fel, mint a tengerentúli együttműködések és tantervek esetében.

A tantervfejlesztésre és tantárgy megfeleltetésre, illetve az ebből következő kredit-átváltási folyamat kidolgozására ezért volt szükség. Végeredményben megszületett egy egyedülálló kredit-átváltási és -elfogadási rendszer az európai és az amerikai intézmények között, amely szerint 2 ECTS kredit egyenértékű 1 US kredittel.

Ezzel lehetővé vált az amerikai hallgatók hazai tanulmányainak magyar, és a magyar hallgatók hazai tanulmányainak amerikai Ápoló BSc képzési rendszerbe történő beillesztése és elfogadása. Az Erasmus programmal ellentétben itt nem egy félév tanulmányainak elismerése, hanem 3+1 tanév, azaz nyolc félév külföldön teljesített tantárgyainak és kreditpontjainak teljes és egyenértékű beszámítása valósult meg.

A TCN-Atlantis projekt intézményesedése szempontjából következő fontos lépés az volt, hogy a közösen megalkotott és folytatott oktatási program részleteit háromoldalú megállapodásba foglalták a résztvevő intézmények vezetői. Az adminisztratív és szakmai megvalósulást követően jogilag és intézményi szinten is bevezetésre került a program mindhárom ország felsőoktatási intézményében. Ehhez kapcsolódóan mindhárom intézmény, az SE ETK pedig a már a 2005. évi felsőoktatási törvényben is megfogalmazottak értelmében automatikusan kiadja a végzős hallgatók számára azt az oklevélmellékletet, amely összegzi az Atlantis programban teljesített tanulmányokat és krediteket.

Mindemellett pedig nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a külföldi (rész)tanulmányok hazai oktatási rendbe befogadása következtében a programban résztvevő hallgatók annak végeztével jogosultak az anya- és fogadó intézményeikben záróvizsgát tenni, amelynek a sikeres teljesítésével megkapják mindkét egyetem BSc Ápoló diplomáját.

Az, hogy a TCN Atlantis program intézményesítése megvalósulhatott, az SE ETK általános nemzetköziesedési folyamatának az eredménye is, nem csupán és kizárólag az Atlantis, illetve az abban résztvevők és dolgozók munkájának a gyümölcse. Hiszen azért, hogy egy nemzetközi együttműködési program sikeressé váljon, és ilyen szinten integrálódjon egy felsőoktatási intézmény életébe és oktatási rendjébe, számos összetevő szükségeltetik.

Elsősorban fontos volt a Kar vezetésének felismerése arra nézve, hogy nagyfokú igény mutatkozik mind az ápoló szakma, mind a társadalom részéről egy ilyen típusú program iránt.

Hasonló fontossággal bírt a kari vezetők szilárd elhatározása az Atlantis programban történő részvétel, és annak erkölcsi, szakmai és anyagi támogatása iránt – az SE ETK nemzetközi stratégiájának megfelelően –, valamint az oktatógárda bevonása és inspirálása az aktív részvételre. Szintén nagyon fontos lépés volt megjelölni azokat az emberi és anyagi erőforrásokat, amelyeket szükséges volt a projekt szolgálatába állítani.

Ehhez kapcsolódóan ki kellett alakítani a program szervezeti rendjét oktatási, pénzügyi és egyéb adminisztratív szempontokból úgy, hogy a már meglévő szervezeti egységek kaptak meghatározott részfeladatokat a projektből. Annak érdekében, hogy a részek egésszé álljanak össze, a résztvevő szervezeti egységek közötti kiváló kommunikáció kialakítására és a Dékáni Hivatal felügyelő, ellenőrző és integráló munkájára volt szükség.

Részben a programot támogató Európai Bizottság előírásainak, részben pedig a Kar belső minőségbiztosítási rendszerének megfelelően az Atlantis programot évenkénti gyakorisággal, a három partner észrevételei és javaslatai alapján értékelték és fejlesztették tovább.

A záró szakaszba lépve, a projekt által megteremtett értékek továbbélését és fennmaradását elősegítendő, a Kar nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az Atlantis a finanszírozott keretidő lejártával is élet- és működőképes maradjon.

Az Atlantis program mind szervezeti, mind szakmai szempontból történő kiváló megalapozása egyedülálló keretet teremtett a tudományos és oktatási elemek megvalósulásának. Az idegen nyelvtanulás, a háromoldalú hallgatói mobilitás, a nemzetközi tanterv, az egyedi oktatási és tanulási folyamat, az oktatók, kutatók és adminisztrátorok mobilitása, az interkulturális tapasztalatszerzés, a kettős diploma, a közös publikációk és nemzetközi előadások, valamint az angol nyelven, nemzetközi környezetben folytatott klinikai gyakorlatok mind szerves részét képezik a TCN-Atlantis programnak. Ezért tehát összességében elmondható, hogy a projekt keretében a nemzetköziesedési folyamat szervezeti és tanulmányi elemeit integrálva egyedülálló, intézményesedett nemzetközi oktatási program jött létre az SE ETK-n.