gyakorlatilag csakis alapvető értékrend-változás mellett képzelhető el, a nemesi életmód bizonyos jellemzőinek átvétele nem vezet elkerülhetetlenül teljes és sikeres kulturális asszimilációhoz. Mint ahogyan arra a brit társadalomtörténet-írás egyik doyen-je is rámutatott, a teljes asszimiláció csak az egyik megfigyelhető viselkedésminta; egy másik alcsoportot sokkal inkább jellemez az, hogy a nemesi életmód részleges átvétele, az úri társadalommal kiépített kapcsolatok mellett nem hanyagolja el az üzlet vezetését sem:
hétköznap üzletember és vállalatigazgató, míg hétvégén partit ad gentry szomszédjainak és együtt vadászik velük.4 A vidéki úri társadalomba történő bizonyos mértékű integrációja nemcsak, hogy nem téríti el az üzlettől, hanem – az új kapcsolatok kiépítése révén – még akár profitálhat is ebből.
A Birmingham-mel szorosan összenőtt Black Country viktoriánus elitjét vizsgáló Richard Trainor is – tagadva egyébként az ipari kapitalizmus alárendelt szerepének
”ortodoxiáját” – a dzsentrifikáció ezen gyakorta megfigyelhető korlátolt jellegére hívta fel a figyelmet: „még a Black Country üzletembereinek dzsentrifikálódott része is megőrizte középosztálybeli kulturális identitásának legalább egy részét”.5
Az ily módon létrejövő „arisztokratikus polgár”,6 és a rá jellemző ellentmondásos identitás egyes kutatások szerint még a peerage-be felemelkedett családok esetében is kimutatható: az A. K. Gillette által vizsgált famíliák tagjainak gondolkodásmódjában a jelek szerint még nemessé válásuk után is felfedezhetők voltak olyan polgárinak számító értékek, mint a felfokozott ambíció, a „sikerorientált gondolkodás”, az oktatás szerepének nagyrabecsülése, valamint a családon belüli szoros összetartás.7
A gentry életmód, (annak „henye” változatának) maradéktalan átvétele meglehetősen valószínűvé tesz egy nagy mértékű értékrend-változást. Ugyanakkor úgy tűnik, az életmód csupán részleges megváltozása, (amely tulajdonképpen majdhogy nem törvényszerűen következett a sikerességből, a családi büdzsé lehetséges növekedéséből), különböző mértékű kulturális dzsentrifikációval járhatott együtt. Jómagam is már korábbi kutatásaim (1997 február-május, Birmingham) alatt szembesültem azzal, hogy bizonyos dzsentrifikációs kritériumok jelenléte nem feltétlenül garantál automatikus, kiszámítható úrizálódást. Mivel a kérdés részletes vizsgálata disszertációm alapvető részét alkotja, elöljáróban csak egy példát idéznék annak bizonyítására, hogy a gentry életvitel néhány
4 Thompson, Desirable Properties, p. 167.
5 Trainor, The Gentrification, p. 196.
6 Thompson, Desirable Properties, p. 167.
7 Gillette, A. K., The New Aristocrats: A Study of Bourgeois Gentrification in 18th and 19th Century England. Ph. D. disszertáció. Binghampton, State University of New York, 1992.
eleme mennyire nem elegendő ahhoz, hogy azonnal kulturális dzsentrifikációról beszéljünk: Sir Josiah Mason (1795-1881), Anglia egyik legnagyobb tollgyártó üzemének tulajdonosa, aki hozzávetőlegesen mintegy félmilliós vagyont tudhatott magáénak, jelentős mennyiségű földet vásárolt, a népszámlálási statisztikák tanúsága szerint halála évében 4 bentlakó szolgát tartott, (ez ugyan nem iszonytatóan sok, de birminghami viszonylatban nem is kevés), és lovagi címet is szerzett. Még mielőtt ráütnénk a
„gentrified” címkét, nem árt megtudnunk, hogy Mason-nek esze ágában sem volt lovaggá ütése után otthagyni az üzletet, majd csak 80 éves korában vonult vissza. Földvásárlásai mögött nem egy vidéki földesúri lét megalapozásának szándéka állt, (élete végéig Erdington közepesen előkelő elővárosában maradt), ezek hatalmas volumenű, (összességében több százezer fontos) filantróp tevékenységéhez szükségeltettek.
Életmódjára minimális hatással volt vagyona, életstílusa módfelett szerény maradt.
(Néhány szolga tartása egy rendkívül gazdag, 85 éves beteg ember házánál aligha tekinthető valódi luxusnak.) Különben is, hogyan lehetne egy olyan sikeres üzletembert a
„British disease” áldozatának, a vállalkozói teljesítmény-hanyatlás példájának tekinteni, akit alkalmazottai gyűlöltek zsugorisága miatt, és akinek kedvelt szavajárása így hangzott: „Nem tűrök tétlen heréket magam körül!”8
Trainor, Gillette, a korábban említett Berghoff eredményei,9 valamint saját korábbi kutatásaim mind azt mutatták, hogy a dzsentrikáció összetett folyamatának vizsgálatában nem csupán az életmódra, hanem az értékrendre, az egyéni attitűdre is különleges figyelmet kell fordítani. Kellő mértékű érték- és szemléletváltozás (kulturális dzsentrifikáció) bekövetkezte nélkül az "úrinak" tekintett gazdasági tevékenység és életmód jellemzőinek (bizonyos mértékű) felbukkanása meglátásom szerint nem értékelhető valódi elnemesedésként ("whole-hearted gentrification"). Az attitűdbeli változások fontosságának felismerése, a helyi szinten operáló, részletes életrajzi vizsgálatok (gyakran a kollektív biográfia) eszközével a kérdéskörben a legtöbbet elmondó kutatók meglátásai arra késztettek, hogy a legközelebbi rálátást nyújtó részletes családtörténeti vizsgálatok segítségével próbáljak meg a dzsentrifikáció összetett jellegéből többet megérteni. Az iparágat és felekezeti hovatartozást illetően a város jellegének megfelelően meglehetősen sokszínű csoportot alkalmasnak találtam arra, hogy mintaként használjam a birminghami nagyipari elit dzsentrifikációs "kihívásokkal"
8 Birmingham Gazette, 1881, június 17.
9 Berghoff, Hartmut, Englische Unternehmer, 1870 - 1914. Eine Kollektivbiographie führender Wirtschaftsbürger in Birmingham, Bristol und Manchester, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1990.
szembeni viselkedésének vizsgálatához.
Saját dzsentrifikáció-értelmezésem szerint a rendkívül komplex, többgenerációs dzsentrifikációs folyamatok érzékelésében és megértésében az angol társadalomtörténészek által (megfoghatóságuk, mérhetőségük miatt) gyakorta preferált
„hagyományos” dzsentrifikációs kritériumok (a státuszszerző erejűnek gondolt földbirtoklás, nemesi cím szerzése, magániskolába járás, gentry családba történő beházasodás) puszta alkalmazása, (különösen, ha csak egy-egy kiválasztott aspektusra koncentrálunk) könnyen tévútra vezethet. Ezzel együtt természetesen nem vethettem el ezeket a jól ismert kritériumokat sem, (amelyeket azonban csakis együtt van értelme vizsgálni), ám elsődlegesen abból a szempontból közelítettem meg őket, milyen hatást gyakoroltak a családtagok pályafutására, az üzlet világához fűződő viszonyukra.
Számomra ugyanis a dzsentrifikáció legfontosabb, legérdekesebb aspektusa az
„üzletemberi minőség romlása”, mely mögött az egyéni identitás és attitűd változásai, vagyis egy kulturális, szemléletbeli elnemesedés áll. Ennek a szemléletbeli változásnak pedig végső soron a vállalkozói életutak, üzleti karrierek jelentik a legtöbbet mutató indikátorait. A vállalkozói elkötelezettség és a vállalkozói sikeresség így fontos kritériumai lesznek vizsgálatomnak.
Az egyéni identitás megismeréséhez olyan tényezők vizsgálatával kívánok közelebb jutni, mint a vizsgált családok házasodási mintái, társadalmi kapcsolatrendszere, örökösödési mintái, életmódja, életstílusa, esetleges közéleti tevékenysége. Az egyéni identitás ugyanakkor mindig a családtagok identitásának keretei között, a szülők és a felmenők attitűdje által nagy mértékben befolyásolva alakul ki, (ezért is igényel a szemléletbeli dzsentrifikáció tanulmányozása többgenerációs életrajzi vizsgálatokat, kvázi-családtörténeteket.)
A viszonylag könnyen hozzáférhető életrajzi és cégtörténeti dokumentumokból származó alapinformációk csak puszta vázként szolgáltak kutatásaimhoz; fokozott mértékben használtam az írott narratív források (köztük olyan, nehezen hozzáférhető anyagok, mint például magánkiadású családtörténeti dokumentumok vagy a kutatott családok által rendelkezésre bocsájtott kéziratok) nyújtotta lehetőséget, a ma élő családtagokkal készített interjúim segítségével pedig további (oral history) forrásokat is teremtettem magamnak. Ezek a „szubjektív”10 források ugyanis nagyobb eséllyel
10 Az effajta forráshasználat szubjektivitása véleményem szerint végső soron nem sokkal múlja felül a kvantitatív jellemzők felsorakoztatásának szándékoltságát, nem is szólva az ezeket interpretáló nézetek tulajdonképpen szükségszerű egyediségéről.
kínálhatnak információt olyan rendkívül lényeges kérdésekről, mint például az üzleti szerepvállalás valódi mértéke, illetve valamilyen családi vagy üzleti döntés háttere, családi megítélése, valamint fontos szerepük lehet a társadalmi státusz egyik fontos dimenzióját adó ön- és csoportidentitás kérdésének rekontruálásában.
Kutatásom során az alábbi primer forrásokat használtam fel:
• kéziratos források (Birmingham Reference Library and Archives-ból, illetve a kutatott családoktól kapott anyagok)
• magánkiadású családtörténeti dokumentumok
• interjúk a kutatott családok ma élő tagjaival (5 kutatott család 11 tagjával készítettem interjút 2000 szeptembere és 2001 áprilisa között)
• magánlevelezés a kutatott családok ma élő tagjaival (6 kutatott család 7 tagjával folytattam levelezést 2001 február óta)
• probate calendars (örökség-felmérések országos lajstroma)
• végrendeletek (52 – részben kézzel írott, részben már gépelt – végrendeletet volt módomban elolvasni. A hivatkozott végrendeletek lelőhelye egy-két kivételtől eltekintve a Birmingham Reference Library levéltára.)
• népszámlálási adatok (1881-es cenzus, mikrofilm, Birmingham Reference Library and Archives)
• korabeli újságcikkek
• korabeli folyóiratcikkek, kiadványok
• cégtörténetek
• emlékiratok
• vállalati kiadványok, periodikák
• biográfiai, családtörténeti és egyéb referenciakötetek különböző kiadásai: Burke’s Landed Gentry, Burke’s Peerage and Baronetcy, Waltord’s County Families, Worcestershire Book of Gentry, Directory of Directors, Who’s Who, Debrett’s Handbook, Dictionary of Business Biography, Cornish’s Birmingham Year Book, Dictionary of National Biography. (Külön ki kell emelnem a leggyakrabban Kelly által kiadott City vagy County Directories-t, amelyek megyei vagy városi szinten nyújtanak a 19. század elejétől Nagy-Britannia egészére évenként pontos és teljes szakmai név-és címjegyzéket, lakossági címjegyzéket, (utcák, illetve lakosok alfabetikus rendeznév-ése szerint is), valamint számos egyéb hasznos információt.)
• Return of Owners of Land, 1873, England and Wales /1875/
Kutatásom fő céljai:
• A birminghami ipari „szuperelit” jelentékeny csoportjának sok szempontú kutatásokon alapuló, illusztratív-tipizáló (prozopografikus) bemutatása. Ennek során saját dzsentrifikációs tipológiát kívánok megalkotni, amely véleményem szerint pontosabb módon mutatja majd az értékrend és a karrier viszonyának sokszínűségét, a dzsentrifikáció kihívásaival szemben mutatott viselkedésmintákat, a szemléletbeli dzsentrifikáció különböző szintjeit és variációt.
• Dzsentrifikációs tipológiám bemutatása során különösen hangsúlyozni kívánom annak a típusnak a fontosságát, amely úgy élvezte a felemelkedéséből, újonnan szerzett vagyonából származó előnyöket, hogy közben egyformán szem előtt tartotta a további sikeres üzleti szerepvállalást és a vidéki úri társadalomba történő bizonyos mértékű asszimilációt, beilleszkedést. Ezen típus képviselőinek példája szándékaim szerint hatékonyan demonstrálja majd, hogy az úri életstílus elemeinek átvétele sok esetben nem csorbította jelentős mértékben a vállalkozók polgári identitását, e típus „úri vállalkozóinak” esetében profitorientáltság és presztízsorientáltság nem zárta ki egymást. Esetükben a polgári és az úri értékrend egyedi keveredéséről, egyfajta sajátos kettős identitásról beszélhetünk, amely a városi aktív tevékenység és a kényelmes
vidéki életmód kettős vonzásának keresztmetszetében jött létre.
• A különböző típusok bemutatásából kirajzolódó összképen belül meglátásom szerint kikristályosodik a birminghami nagypolgárság vezető erejét adó gyároselit egy olyan csoportja, amely – karrierje és közéleti tevékenysége révén – a leginkább megtestesíteni látszott a "jellegzetesnek tekinthető" későviktoriánus, edwardiánus vállalkozót. Meg kívánom rajzolni a Birmingham civic gospel-én (városi hitvallás, filozófia) alapuló 1870-es évekbeli nagymértékű fejlődésében, megújulásában döntő szerepet játszó, sikeres vállalkozóként és felelős helyi politikusként egyaránt szerepmodellt nyújtó vállalkozó képét. A város történetének legfontosabb figurájaként is jellemezhető "tipikus birminghami későviktoriánus (ipari) vállalkozó" szinte állandósult attribútumai, korabeli toposzainak bemutatása, jellemzése egyúttal tipológiám két típusa jellemzésének további részletezését is jelenti majd.
• A "hagyományos" dzsentrifikációs kritériumok felülvizsgálatával, az elnemesedés különböző változatainak részletesebb bemutatásával, remélhetőleg meggyőző saját tipológiámmal a dzsentrifikáció koncepciójának árnyalását, értelmezési lehetőségeinek újragondolását is el kívánom érni.
• A birminghami nagyipari elit legfelső rétegének egyik hangsúlyos részét adó csoportom sok szempontú vizsgálata során a fentiek mellett reményeim szerint új jellemzőket tárhatok fel a birminghami ipari elit jellegéről, különös tekintettel annak belső integrációjára, kapcsolatrendszerére, a körükben kialakult, korábban csak részben feltárt, egészen széles körű házassági és üzleti network-re.
Szándékaim szerint mindezekkel hozzájárulhatok a dzsentrifikáció fogalmának újraértelmezéséhez, illetve a korabeli birminghami ipari elit társadalmi viszonyrendszerének és identitásának rekonstruálásához, melyek az angol társadalomtörténet kiemelt figyelmet érdemlő aspektusai.
Elsőként az iskoláztatás kérdésével kívánok részletesen foglalkozni, mely a vállalkozói életút első olyan állomása, ahol jelentősebb szociális interakció révén lehetőség nyílt a kulturális dzsentrifikáció esetleges térhódítására.