megítélése
17. fejezet - Speciális műfajokra vonatkozó szerződések
1. 17.1. Kiadói szerződés
A felhasználási szerződések közül a legrégebbi feltehetően a kiadói szerződés, hiszen a legelső szerződéseket a könyvnyomtatások kapcsán a kiadók kötötték a szerzőkkel.
A kiadónak a kiadáshoz (nyilvánosságra hozatal, többszörözés, terjesztés stb.) fűződő jogai származékosak, tehát szerzői jogosításon alapulnak. Az angolszász rendszerekben a kiadók általában teljes „jogkivásárlásra”
törekednek, azonban a magyar szabályozás ezt nem teszi lehetővé. Mindkét oldal részére a törvény kötelezettséget állapít meg: egyrészt a szerző köteles a művet rendelkezésre bocsátani, másrészt a kiadó jogosult kiadni, és köteles a szerzőnek díjat fizetni.1
A szabályok e téren nem sokat változtak, az 1875. évi XXXVII. törvény is kimondta már, hogy a művet a kiadó változatlanul „többszörözni és kellően forgalomba helyezni tartozik”. Ha pedig ezen kötelezettségét elmulasztotta, a szerző döntése szerint a teljesítéshez vagy kára megtérítéséhez ragaszkodhatott, illetve el is állhatott a szerződéstől.2
Kiadás alatt a régi Szjt. a műnek bármilyen erre alkalmas eljárással (nyomtatás, fotó, illetve vegyi eljárás) egy időben vagy egymást közvetlenül követően, több példányban történő előállítását, illetve előállíttatását3 értette.
Az tehát, hogy a kiadó maga állította elő a másolatokat vagy erre nyomdát kért fel, lényegtelen körülmény. (A kiadásra kapott jog tehát magában foglalta ennek előfeltételeként adott esetben harmadik személy – a nyomda – jogosítását a nyomtatásra, vagyis a többszörözésre.)
Érdekes szabálya a törvénynek, hogy a kiadási jogot4 kizárólagosnak minősíti, a gyűjtemények (például lexikonok, szótárak, enciklopédiák), napilapok és folyóiratok kivételével.
Illetve, hogy rögzíti, hogy a kiadás – kétség esetén – a mű magyar nyelvű kiadására vonatkozik. Ha tehát valaki más országokban kívánja terjeszteni az adott művet, akkor egyrészt a területi hatály meghatározásánál kell erre figyelemmel lennie (ez a magyar nyelvű kiadványok terjesztésére jogosíthatja például Romániában vagy Szlovákiában), illetve, ha a művet fordításban meg kívánja jelentetni, akkor a felhasználási szerződésnek ezt külön nevesítenie kell.
A régi Szjt. emellett nevesített rendelkezésként kiemelte, hogy a szerződés csak meghatározott időre vagy meghatározott példányszámra szólhat. Jelenleg azonban mód van arra, hogy e két feltétel akár együttesen is szerepeljen, így a szerződés bármelyik teljesülése esetén megszűnik.
1.1. 17.1.1. A kiadói szerződés fontosabb elemei
1.1.1. 17.1.1.1. A kiadói szerződés tárgya
A szerződés tárgya lehet valamennyi szerzői jogvédelem alatt álló akár az irodalom, akár a tudomány, akár a művészet területére tartozó mű kiadása (tehát többszörözése, értékesítése és forgalmazása). Az oltalom alá nem tartozó szövegek, úgymint jogszabályok kiadása esetében például nem beszélünk kiadói szerződésről, kivéve, ha azok sajátos adatbázisba rendezetten vagy más módon egy mű részeként jelennek meg.
1.1.2. 17.1.1.2. A szerződés alanyai
A szerződésben a főszabály szerint egyrészt maga a szerző (vagy valamely, a szerzőtől jogosítást nyert jogosult), illetve a kiadó vesznek részt. E körben szerződő fél lehet a szerkesztő is, aki a műveket egységes szerkezetbe foglalja vagy a gyűjtemény válogatását végzi.
1 Szjt. 56. § (1) bek.
2 Lindner Gyula: Kiadói szerződés. In: Régi Kommentár, 186. o.
3 Lindner Gyula: Kiadói szerződés. In: Régi Kommentár, 186. o.
4 Szjt. 56. § (2) bek.
Speciális műfajokra vonatkozó szerződések
Speciális feltételek szerint szerzőként jelenik meg a fordító (amennyiben a fordítás a nyersfordítási szintet meghaladja).
Ahogy arra korábban már utaltunk, adózási és egyéb társasági jogi okokból kifolyólag lehet, hogy a szerződésben mindkét fél jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társaság vagy szervezet lesz.
A kiadói szerződés általában rögzíti, hogy a szerző milyen módon kívánja neve feltüntetését (szöveges forma, karakterméret szerint megadva).
Amennyiben több szerződő fél van, ezek egyszerre vagy külön íveken szövegezett szerződéseken is megállapodást köthetnek a kiadóval, ilyen esetben a szerzőtársi, társszerzői minőségekre utalni kell.
1.1.3. 17.1.1.3. A szerződés fajtái
A szerződés lehet már elkészült, illetve a jövőben létrehozandó műre vonatkozó, utóbbi esetben a jogosításon túl a korábban említett vállalkozási vagy megbízási szerződéses elemeket is tartalmaznia kell a megállapodásnak (például átadási határidő, karakter-, vagy ív szám, adott esetben fejezetcímek).
1.1.4. 17.1.1.4. Szerződéses feltételek
A szerződésnek ki kell térnie legalább az alábbi részletekre:
• a szerződés időtartama,
• a mű jellege, műfaja,
• a terjedelme (hossz, ívszám, darabszám),
• a jogdíj mértéke,
• kifizetési feltételei, ütemezése,
• a kézirat szolgáltatásának határideje,
• a kiadás határideje,
• szerzői tiszteletpéldányok.
Fontos látni, hogy a jogosítás módja és mértéke itt is a felhasználási szerződésekre vonatkozó általános részben megismert szabályok szerint történik, mégis van pár sajátos vonás, amely általában egy-egy speciális mű kapcsán kerül előtérbe.
A szerződésekkel kapcsolatosan kialakult bírói gyakorlat még mindig nagyban támaszkodik a régi szerzői jogi törvényre, valamint egy 1970-ben született, azóta hatályon kívül helyezett rendeletre, amely a kiadói szerződések feltételeit és a szerzői díjakat szabályozta.5 Utóbbi többek között kimondta, hogy magyar nyelven írt műre 4 évnél, idegen nyelven írt műre 6 évnél, magyar nyelven már megjelent mű idegen nyelvű kiadása esetétén pedig 8 évnél hosszabb időtartamra nem lehet szerződni. Amennyiben a mű a jövőben került megalkotásra, az itt nevesített időtartam a mű átadásával kezdődött.
A kiadói szerződésekre vonatkozó részletszabályok jogszabályban való rögzítése eredetileg a szerző védelmében jött létre. A rendelet kitért a díjszabásokra is, melyeket egy ideig (a Gazdasági Versenyhivatal beavatkozásáig)6 az egyes szerzők által alapított szakmai szervezetek, például a Magyar Újságírók Országos Szövetsége vittek tovább saját tagságuk vonatkozásában.
Ezt követően a hivatalos és irányadó díjszabások megszűntek. Egy esetleges peres eljárás során ezért igen nehéz helyzetbe kerül a felperes szerző, ha a saját kárát vagy elmaradt hasznát próbálja bizonyítani, hiszen vagy korábbi saját műveinek értékesítési szerződéseit (például: kép-, illetve cikk) kell felmutatnia, vagy találnia más – bizonyítékként elfogadható – forrást, amellyel igazolhatja, hogy az által készített mű milyen értéket képvisel.
5 A kiadói szerződések feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 1/1970. (III.20) MM rendelet.
6 „Versenykorlátozásra alkalmas a MÚOSZ honortáblája – A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) versenykorlátozásra alkalmas magatartást tanúsított, amikor ajánlott minimál árakat tett közzé – állapította meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Emiatt az érdekképviseletnek 3 millió forint bírságot kell fizetnie.” – http://www.gvh.hu/gvh/alpha?vb&m5_doc=5600&pg=72
1.1.5. 17.1.1.5. Jogsértések
A tapasztalat azt mutatja, hogy bár a szerzők sokszor tapasztalnak jogsértést, nagyon kevés esetben jutnak el végül addig, hogy ténylegesen, több évig tartó pereskedés útján követeljék az őket megillető díjat. Ennek a helyzetnek vannak extrém példái is, mikor egy-egy mű a szerző tudta nélkül külföldre vándorol. Agócs Írisz meseillusztrációi például egy orosz áruházlánc füzetkollekcióját díszítik.7 S hiába áll fenn bizonyíthatóan a jogsértés, az eljárás lefolytatása, tekintettel a távolságra és a nyelvi akadályokra, feltehetően nem valósul meg.
Előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor a felhasználóról az derül ki, hogy ténylegesen nem volt tudatában annak, hogy jogsértést követ el. „Csak megtetszett ez a kép, és kitettem én is a honlapomra, nem gondoltam, hogy ez bűn.” Ilyenkor persze a szerző dönt, általában lehet szépen kérni az eltávolítást, és hatni is szokott, vagy ha mégsem – a későbbiekben még ismertetésre kerülő – értesítési és eltávolítási eljárás még mindig hatékony segítség lehet.
1.1.6. 17.1.1.6. A szerződés megszűnése
A törvény külön nevesít néhány, a szerző által gyakorolható, a kizárólagos engedélyt tartalmazó felhasználási szerződést megszüntetési módot.8 Ezek közül kiadás esetében a leglényegesebb tétel az, mikor a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott vagy az adott helyzetben általában elvárható időn belül. Érdemes ezért kiadói szerződések esetében mind az első kiadás konkrét időpontját (vagy hónapban vagy például az utolsó korrektúrakör leadásától számított időszak megadásával), mind az utánnyomásra nyitva álló időtartamokat meghatározni (például raktárkészlet fogyáshoz igazítva).
Szintén érdemes figyelni arra, hogy a kiadóval kötött szerződés határozott 5 évnél rövidebb időtartamra vonatkozzon, hiszen ellenkező esetben hiába áll fenn a kiadás késedelmével kapcsolatos jogsértés, a jogosult a szerződést annak megkötésétől számított két évig még nem mondhatja fel.
1.2. 17.1.2 Könyvkiadási szerződés
1.2.1. 17.1.2.1. A kézirat elfogadása
Könyvkiadás esetében sajátos helyzetet jelent a kézirat elfogadása. Amennyiben jövőben megalkotandó műről van szó, a kiadónak 2 hónap áll rendelkezésére, hogy döntést hozzon. A korábbi szabályozás erre hosszabb időtartamot (tankönyvek esetében például 8 hónapot) határozott meg, azonban mára ez a szabály (köszönhetően a technológia fejlődésének is) elkopott.
Felmerül persze a kérdés, hogy meddig terjed a kiadó szabadsága, milyen mértékű változtatást kérhet az alkotótól javítás iránti igényként? Igényelhet-e más befejezést vagy kevesebb szereplőt, esetleg több akciójelenetet? Mi minősülhet a szerző oldaláról alapos oknak a javítás megtagadásához?
Előfordul, hogy egy kiadó „meghúz” egy művet, mert annak tartalma vagy esetleges szókimondása ellentmond bizonyos normáknak. Elég, ha csak Kerouac Úton című művére gondolunk, amely cenzúrázatlan változata 50 évvel az első kiadás után jelenhetett csak meg.
E helyen érdemes még említést tenni a korrektúráról és a korrektúrakörökről. Mára már elvárás, hogy a szerző által leadott kézirat legalább a helyesírás-ellenőrző program által javított hibákat ne tartalmazza. Amennyiben ezeket a javításokat a szerző nem teszi meg, a kiadó (mivel ez a mű lényegét nem érintő változás) jogosult saját maga javítani vagy javíttatni.
A kiadó előírhat továbbá kötelező formátumot, tördelést és file típust.
1.2.2. 17.1.2.2. A szerzői jogdíj
Ami a szerzői jogdíjat illeti, könyvek esetében elég széles skálán mozog a megállapítása. Vannak fix, egy összegben, vagy több részletben megfizetett jogdíjak, továbbá a kiadott példányszámhoz igazodó díjazás. A régi szerzői jogi törvényen alapuló magyarázat még hangsúlyozta, hogy a kiadási jog ellentételezése a kiadás tényéhez tartozik és nem pedig az értékesítéshez, tehát a kiadónak a nyomdai tevékenység során létrejövő
7 kgy: Magyar rajzolótól lopnak az oroszok, Index, 2013. május 24. –
http://index.hu/kultur/2013/05/24/magyar_rajzolotol_lopnak_az_oroszok/
8 Lásd 16.14. fejezet.
Speciális műfajokra vonatkozó szerződések
darabszámok alapján keletkezett elszámolási kötelezettsége, nem pedig a forgalmazás után. Mára a szerződések – a szabad (bár leginkább a kiadói mintaszerződést követő) akarat révén – vagy egy alacsonyabb fix díjat állapítanak (amelyet esetenként szintén a könyv sikeréhez kötve fizetnek ki) meg, vagy csak a befolyt vételáron osztoznak a szerzővel. A könyvértékesítés jelenlegi gyakorlata a bizományosi értékesítés, tehát a jogdíját váró szerző, amennyiben részesedési hányadot kap, általában meghatározott időszakonként a részére biztosított jelentés alapján szerez tudomást az eladott példányokról és a várható jogdíj mértékéről.
A jövőben megalkotásra kerülő művek esetében a jogdíj meghatározása általában a leadásra kerülő ívek számához igazodik. „A szerzői ív 40 000 betűhelyet tartalmaz (nem azonos a nyomdai ívvel). Betűhelynek kell tekinteni minden írásjelet (pont, vessző, gondolatjel, idézőjel, számjegy stb.), valamint a szavak, betűk közti – tehát betűt, jelet stb. nem tartalmazó üres helyet is...”9 Verses művek esetében ez 500 sornak felel meg.
A szerződések – amennyiben kiadási példányszám szerinti elszámolást tartalmaznak – többnyire kitérnek arra, hogy hány darab könyv képezi a promóció részét, amelyre vonatkozóan jogdíj megfizetésére nem kerül sor.
Mára már szintén csak a felek belátása alapján képezi a szerződés részét az szabály, hogy ismételt kiadás esetében milyen módon osztoznak, mikor és milyen mértékben változik a jogdíj.
A szerzői jogdíj – a régi szabályok szerint – 75%-ban a kézirat elfogadásától számított 15 napon belül, a fennmaradó rész pedig a nyomdai imprimálástól számított 60 napon belül vált esedékessé. Természetesen azokban az esetekben vagy azon díjhányadok vonatkozásában, ahol ez nem megállapítható, a felek eltérően rendelkezhettek. Jelenleg az ezzel kapcsolatos szabályokat egyedileg állapítják meg, ha erre nem térnek ki, a bíróság az általános (részben a korábbi jogi környezetre épülő) gyakorlat szerint vagy szakértő bevonásával dönt.
1.2.3. 17.1.2.3. Az átdolgozási jog
Ez a kérdés akkor merül igazán fel, ha a szerző maga kíván egy hatályban lévő szerződés időtartama alatt változtatni a művön. Például az első kiadást követően bizonyos fejezeteket átír. Erre utaló jel lehet a kiadványban vagy könyvben megjelenő szövegrész: „Második, átdolgozott kiadás”.
A kiadó az eredeti mű kiadására szerzett jogot, tehát abban változtatás a felek közös akaratával lehetséges.
Szerencsés esetben erre az eredeti szerződés írásbeli módosításával kerül sor. Amennyiben a módosítást a kiadó kezdeményezi, ezért köteles díjat fizetni, annak függvényében, hogy változtatásokat vagy akár új fejezeteket igényelt, igazodhat a díj az első kiadásnál kalkulált értékhez, vagy lehet annak valamilyen mérsékelt változata.
1.2.4. 17.1.2.4. Az eredeti kézirat vagy illusztráció visszaszolgáltatása
A digitális kor vívmányaként mára már nem jelent problémát egy könyv word vagy pdf vagy egyéb formátumú sokszorosítása, így az eredeti műpéldány visszaszolgáltatása sem tekinthető kritikusnak. Azonban más a helyzet a papír alapon készült illusztrációkkal, melyeket a kiadó digitalizál. Amennyiben a szerződés az eredeti műpéldányok sorsára nem tér ki, azok a szerzőt illetik. Így tehát a kiadó köteles azt számára a nyomdai előkészítő munkálatok befejezését követően visszaszolgáltatni.
1.2.5. 17.1.2.5. Illusztrációk megjelenítése
Irodalmi művek kiadása esetében a képek alkalmazásához a szerző beleegyezése szükséges. A képek használatának kérdése a mű integritásvédelmével10 függ elsődlegesen össze. A szerző tehát eldöntheti, hogy engedélyezi-e vagy épp sérelmesnek tartja a grafikai vagy más alkotásokkal való kiegészítését a művének. Az illusztrációk elhelyezése az átdolgozás szintjét nem érheti el, annak elsődleges célja, hogy a mű mondanivalóját kiemelje. Ha tehát az irodalmi műből valaki képregényt készít, az már a „képek alkalmazása” kategóriát meghaladja.11 Ha a szerző egyszer már hozzájárulását adta az illusztrációkkal együtt történő megjelenítéshez, az egyes képek felhasználásával kapcsolatos hozzájárulását csak alapos okból tagadhatja meg.12
1.3. 17.1.3. Fordítói szerződés
9 A szerzői jog kézikönyve, 201. o. Betűhely alatt jelenleg a leütést és üres hely alatt pedig a helyközt értjük, ám a szabályozás más tekintetben nem változott.
10 Lásd 7.4. fejezet.
11 Kommentár, 296. o.
12 Szjt. 57. §.
Fordítói szerződések esetében azt a kiegészítő körülményt érdemes figyelembe venni, hogy valamely mű fordítását csak az eredeti jogosult engedélyével lehetséges megjelentetni. Tehát a fordítói szerződésekkel kapcsolatosan járó jogdíj osztani fogja az eredeti mű sorsát. Ha tehát a kiadó csak 3 évre vásárolta meg a magyar nyelvű kiadási jogot, ezen az időszakon belül célszerű a fordítás tekintetében is gondolkodni.
Jellemzően ezekben az esetekben a vállalkozói díj arányait tekintve magasabb a jogdíjnál, amely egy összegben (tehát nem darabszámhoz vagy időtartamhoz igazodva) kerül megállapításra. Annak a lehetősége pedig, hogy azonos mű egy másik fordításban is megjelenik, szintén nem zárható ki. Ilyenkor célszerű a plágium lehetőségét előre kizárni.
1.4. 17.1.4. Zenemű- és hangfelvétel-kiadási szerződések
1.4.1. 17.14.1. Zeneműkiadás
Zeneműkiadáson elsősorban a kottakiadást, valamint a zeneművek promócióját értjük. A zeneműkiadó ezen szerződés alapján az egyes adaptációk (filmes vagy zenei) során képviseli a szerzőt vagy szerzőket.
A zeneműkiadási szerződések (hasonlóan más kiadói szerződésekhez) tartalmazzák a már említett elemeket.13 Egyedi részletként fel szokás tűntetni azokat a feltételeket, melyek fennállása esetében a szerződést a szerző felmondhatja. Ilyen okként nevesíthető a kiadás „szünetelése”, illetve a felhívás ellenére történő elmaradása.
Új elem, hogy a zeneműkiadó az elmúlt évtizedek során megváltozott szerepére tekintettel (egyre komolyabb hangsúlyt kap a promóció), a kiadó elsődleges feladatai között most már a repertoár gondozása, az zenék népszerűsítése szerepel. Ennek ellentételezéseként a szerzőt megillető nyilvános előadásért, rádiós, televíziós közvetítésért, valamint a mechanikai (például hanglemez- és egyéb felvételek előállítása) felhasználásért járó jogdíjakból részesedik. Ez a díjhányad a hazai és nemzetközi gyakorlat alapján 33,33%.
1.4.2. 17.1.4.2. Hangfelvétel-kiadás
Hangfelvétel-kiadás alatt az adott mű hangfelvételen való rögzítését, többszörözését, majd terjesztését (forgalomba hozatalát) értjük. Ugyancsak hangfelvétel-előállítói hozzájárulás szükséges a hangfelvétel vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon való nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételhez, ha annak helyét és idejét a nyilvánosság tagjai egyénileg választhatják meg.
Mind a hangfelvétel-kiadók, mind a zeneműkiadók szorosan együttműködnek a közös jogkezelő szervezetekkel.
A hangfelvétellel kapcsolatos első szerződés a szerző (vagy képviselője) és a hangfelvétel-előállító között jön létre, és többnyire a mű többszörözésére, terjesztésére, forgalmazására, nyilvánossághoz közvetítésére vonatkozik. A másodikat az előadóművésszel kötik, akinek szintén hozzá kell járulnia a rögzítéshez és a rögzített előadás többszörözéséhez, terjesztéséhez, nyilvánossághoz közvetítéséhez.
Amennyiben már egy korábban rögzített dal felhasználása történik, annak hangfelvétel-előállítóját is meg kell keresni az engedélyezés kapcsán.
Amennyiben már nyilvánosságra hozott műről van szó és az „kisjogos”-nak minősül, a hangfelvételen való többszörözést és terjesztést a közös jogkezelő szervezet engedélyezi a szerzők nevében eljárva.14
A közös jogkezelő szervezet az engedélyt kérők között nem tesz különbséget, ha tehát két kiadó is bejelentkezik ugyanazon szám vonatkozásában, mindegyikük számára engedélyt fog adni. Ez az egyik alapja annak, hogy újabb és újabb változatok születnek egy-egy dalból. A „Cover Version” megjelölés szolgál arra, hogy az ilyen
„újrahasznosított” zenéket jelölje. Ez a gyakorlat Amerikából indult, amikor a R&B mint új stílus felkeltette a nagyközönség érdeklődését, csak akkoriban még „zavarta” a kiadókat és a hallgatókat is, hogy a dalokat afroamerikaik játsszák. E műfaj híres példája a Big Mama Thornton Hound Dog című száma, amely végül Elvis Presley előadásában vált híressé.15
2. 17.2. Megfilmesítési szerződés
13 Zeneműkiadói szerződés mintája megtalálható: Faludi Gábor: A felhasználási szerződés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999, 269–272. o.
14 A szerződéskötés részletes menete itt érhető el: http://www.artisjus.hu/felhasznaloknak__jogositas_jogdijbefizetes_/hangfelvetel/
15 Elvis Presley: Hound Dog című száma: http://www.youtube.com/watch?v=GR3i3H2nR-A
Speciális műfajokra vonatkozó szerződések
2.1. 17.2.1. A megfilmesítési szerződés alapjai
A filmelőállító a filmalkotással kapcsolatos vagyoni jogokat (a közös jogkezelésbe tartozó jogok kivételével) a szerzőktől a megfilmesítési szerződés keretében szerzi meg. A közös jogkezelésbe tartozó jogok közé tartozik a zenemű szerzőjének joga, hiszen ő csak a megfilmesítéshez ad engedélyt, a film további felhasználása során – többek között: moziban való bemutatás (nyilvános előadás), TV-ben való bemutatás (nyilvánossághoz közvetítés), DVD-n való értékesítés (többszörözés, terjesztés) – a zeneszerzőt a közös jogkezelő szervezet képviseli. Hasonló a helyzet a filmszerző esetében, ahol a magáncélú másolással kapcsolatos üreshordozó-díj, illetve a bérbeadással kapcsolatos díjigények szintén nem szállnak át a filmelőállítóra.
Különös rendelkezés továbbá, hogy a filmelőállító a megfilmesítési szerződés alapján (befektetése védelmében) felléphet a jogsértések esetében a filmszerzők személyhez fűződő jogainak védelmében is.16
A filmelőállító a megfilmesítési szerződésben megszerzett jogokat más személlyel (ez lehet cég vagy magánszemély is) együttesen is gyakorolhatja. A köznyelv ezt hívja koprodukciónak.
2.2. 17.2.2. Díjazás
A szerzőket (például rendező, felhasznált zenei és irodalmi művek megalkotói, forgatókönyv író, operatőr) minden felhasználási mód tekintetében külön díjazás illeti meg. Például a szerződés rögzít egy fix díjat és egy százalékos arányt, amely a felhasználás módjához (például mozikban való bemutatás esetében nézőszámhoz igazodva) állapítanak meg.
Fontos, hogy a felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minősül a támogatás is, amelyet az előállító a film megvalósításához kap. A díj megfizetésére az előállító köteles. Annak érdekében, hogy a díjak kifizetésére a megállapodások szerint sor kerüljön, a felek egy ún. collection agenttet bízhatnak meg, aki a beérkező díjak felett rendelkezni jogosult.
2.3. 17.2.3. Jövőben megalkotandó mű esete
Amennyiben a szerződést jövőben megalkotandó műre kötik (például egy szinopszis – néhány oldalas összefoglaló – alapján a filmelőállító megrendeli a forgatókönyvet), az előállító köteles a mű átvételéről a szerződésben foglaltak szerint, de legkésőbb a mű átvételétől számított 6 hónapon belül nyilatkozni, hogy elfogadja-e, vagy esetlegesen annak kijavítását kéri-e. Ha kijavítást kér, erre megfelelő határidőt kell szabnia, majd újabb 3 hónap áll rendelkezésére, hogy a kijavított mű elfogadásáról döntsön. Ha ezen nyilatkozattételi kötelezettségeit elmulasztja, a művet elfogadottnak kell tekinteni.
2.4. 17.2.4. Átdolgozás joga
A megfilmesítési szerződések szinte kivétel nélkül tartalmazzák az átdolgozási jog megszerzését, annak megítélése, hogy milyen mértékű átdolgozás az, amely a szerző személyhez fűződő jogait még nem érint, egyéni esetekben dönthető csak el. Az átdolgozási jog keretében módosulhatnak például párbeszédek, jelenetek (például a forgatás során megjelenő helyzetkomikumok kihasználása).
2.5. 17.2.5. Kizárólagosság, illetve megfilmesítési kötelezettség
A szerző a filmelőállítás befejezésétől számított 10 éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést (remake). A korlátozás időtartamát és körét a felek
A szerző a filmelőállítás befejezésétől számított 10 éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést (remake). A korlátozás időtartamát és körét a felek