megítélése
21. fejezet - A szerzői jog büntetőjogi vonatkozásai
1. 21.1. A személyhez fűződő jogok megsértése
1.1. 21.1.1. Bitorlás
Az új Btk. 384. §-ában a bitorlás két formáját nevesíti, egyrészt azt az esetet, mikor valaki más szellemi alkotását1 sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, másrészt ha gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítik-e, illetve jogosultként tüntetik-e fel.
A klasszikus plágium esete a büntetőjogban árnyaltabb, itt ugyanis megjelenik feltételként, hogy az elkövető vagyoni hátrányt (azaz elmaradt hasznot vagy elmaradt vagyoni előnyt, illetve tényleges kárt) okozzon. Ez nem csak a teljes mű vonatkozásában, hanem akkor is előállhat, ha annak egy részét más írta, azonban az elkövető az egész művet a sajátjaként tűnteti fel.
A második esetben egyfajta sajátos zsarolási helyzetet láthatunk, amely a gyakorlatban mondjuk úgy nyilvánulhat meg, hogy a társaságnak dolgozó feltalálók mellett az ügyvezető is rendszeresen regisztrálásra kerül a szabadalmi nyilvántartásokban, holott a találmányhoz nyilvánvalóan semmilyen köze nincs, vagy éppen a doktori témát vezető tanár abban az esetben segíti csak a tanulmány publikálását, ha abban ő társszerzőként feltüntetésre kerül.
1.2. 21.1.2. Védett kulturális javak
Külön jogszabályban2 nevesített feltételek teljesülése esetében bizonyos alkotásokat, műtárgyakat, épületeket stb. az arra kijelölt intézmény védetté vagy műemlékké nyilvánít. Az ezen tárgyakkal kapcsolatos rongálás vagy visszaélés a közigazgatási és polgári jogkövetkezmények mellett szintén büntetőjogiakat is von maga után.
1.2.1. 21.1.2.1. Rongálás
Aki saját tulajdonában álló műemléket, védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat vagy a tulajdonában álló ingatlanon lévő régészeti lelőhelyet megrongálja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Amennyiben az elkövetési cselekmény még súlyosabb, tehát a műemlék vagy védett kulturális javak körébe tartozó tárgy megsemmisítése megtörténik, vagy a műemlék helyrehozhatatlan károsodását idézi elő, amelynek következtében az elveszti műemléki jellegét, vagy a védett kulturális javak körébe tartozó tárgy vagy régészeti lelőhely helyrehozhatatlan károsodását idézi elő, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.3
1.2.2. 21.1.2.2. Visszaélés
1 Szellemi alkotásnak minősül a törvény szerint:
a. a szerzői jogi védelem alá tartozó irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás, b. a szabadalmazható találmány,
c. az oltalmazható növényfajta, d. az oltalmazható használati minta, e. az oltalmazható formatervezési minta,
f. a mikroelektronikai félvezető termék oltalmazható topográfiája.
2 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól.
3 Btk. 357. §.
A szerzői jog büntetőjogi vonatkozásai
Meglepőnek tűnhet elsőre, hogy a műkereskedelem egy részének szintén van büntetőjogi vetülete, hiszen a védett kulturális javak esetében csak engedélyezési eljárás, illetve bejelentés esetén kerülhet sor azok értékesítésére. 4
2. 21.2. Vagyoni jogok megsértése
2.1. 21.2.1. Jogos és jogtalan többszörözés, terjesztés
Számtalan fajta oldal létezik, amely le- és feltöltésekkel teszi lehetővé a fájlok megosztását, más szóval a fájlcserét. Magában az a tény, hogy online módon elérhető adat- és fájltárolásra alkalmas szervert üzemeltet valaki, természetesen még nem jogellenes. Rengeteg olyan eset van, amikor ezeket jogszerűen veheti igénybe a regisztráló személy.
Gondolunk csak arra, amikor saját fotóinkat szeretnénk a barátainkkal megosztani (mivel a fénykép saját, annak szerzői jogaival a megosztó maga rendelkezik).
Ezekben az esetekben polgári jogi szerződés jön létre a felek között az oldalon közzétett felhasználási feltételek alapján, amelyeket a regisztrációkor a látogató elfogad. Ha ebben olyan részletek találhatóak, amelyek a felhasználó szempontjából tisztességtelenek, azok a bíróság előtt megtámadhatóak.
Van azonban egy sajátos és a mai napig talán leggyakrabban előforduló, szerzői jogokat sértő gyakorlat: ez a torrentezés, amely megítélése megosztja a jogászokat, hiszen egyesek szerint a büntetőjog hatálya alá tartozik, míg mások szerint nem.
2.2. 21.2.2. Torrentezés és a fájlcsere
Mára már a fájlcsere kialakulásának is komoly történelme van. Ezzel kapcsolatos első példa az MP3.com esete, amelyben az alperes egy mymp3.com site üzemeltetésével arra adott lehetőséget a felhasználóknak, hogy az általuk jogszerűen vásárolt lemezek tartalmához MP3-formátumban hozzáférjenek. A bíróság végső soron nem fogadta el a Sony érvelését, és megállapította, hogy az általa gyakorolt többszörözés és továbbközvetítés a jogosultak kizárólagos jogainak megsértését eredményezte.5
Fájlcseréről (melyet peer-to-peer vagy P2P néven is emlegetnek) abban az esetben van szó, ha az informatikai hálózat végpontjai (azaz maguk a felhasználók) közvetlenül kommunikálnak egymással, központi csomópont, szerver nélkül.
Az első generáció legismertebb eleme a Napster volt, amely még kliensprogram letöltését (MusicShare) és felhasználói account létrehozását kívánta meg. Fájlcserék esetében leggyakrabban van egy olyan kijelölt könyvtár (user library), amelynek a tartalmát a felek egymással megosztják, azaz egymás számára kölcsönösen elérhetővé teszik. Mezei Péter hangsúlyozza, hogy a P2P rendszerek (mint technológia) ezzel együtt nem csak a szerzői jogsértések lehetőségét biztosítják, hiszen ezen az elven működik a Skype vagy más chatprogramok.6 A második generációs fájlcserélő rendszerek lényegesen megváltozott struktúrával működtek, hiszen ezekben az esetekben már nem volt szükség az irányítást végző központi szerverre, hanem minden felhasználó maga is szerverként szolgált az adatkereséséhez és tároláshoz. A sok peer miatt (peernek nevezi a zsargon azokat, akik fájlrészleteket osztanak meg, a teljes fájlok megosztói a seederek) azonban a rendszer nem volt hatékony, így ezen generáció legismertebb tagja, a KaZaA elkezdte használni a FastTrack protokollt, amely keretében
4 358. §: „(1) Aki
a) a védett gyűjteményhez tartozó tárgyat vagy védett tárgyegyüttes darabját jogszabályban előírt előzetes hozzájárulás nélkül elidegeníti, b) védett kulturális javak körébe tartozó tárgy, gyűjtemény vagy tárgyegyüttes tulajdonjogában bekövetkezett változásra vonatkozó, jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségét elmulasztja,
c) védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat, gyűjteményt vagy tárgyegyüttest engedély nélkül külföldre juttat, vagy a kiviteli engedély kereteit túllépi, bűntettet miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a kulturális javak körébe tartozó és kiviteli engedélyhez kötött tárgyat engedély nélkül külföldre juttat, vagy a kiviteli engedély kereteit túllépi.”
5 Mezei Péter: Digitális sampling és fájlcsere, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged, 2010, 136. o. – http://doktori.bibl.u-szeged.hu/560/1/Digitalis_Sampling.pdf
6 Mezei Péter i. m. 136. o.
nagyobb teljesítményű gépeket jelölt ki csomópontnak (supernode) és ezek alá rendelte az egyes felhasználói asztali gépeket (peerek).
A klasszikus „torrentezés” azaz a BitTorrent technológia a harmadik generációs megoldás, melynek használatakor egy kliensprogram segítségével a felhasználók kisebb darabokban töltik le az adott tartalmat egymástól, oly módon, hogy van egy központi irányítást végző rendszer (webszerver, más néven tracker), amely minden alkalommal a még hiányzó részek letöltését lehetővé tevő leggyorsabb kapcsolatot ajánlja fel. Ezen technológia használatakor a letöltő maga is megosztja az általa korábban már mentett tartalmakat, fájlokat vagy azok részleteit. A torrent oldalak között megkülönböztetünk nyitottakat (OPENNET) és zártakat (DARKNET), amelyekbe csak meghívással lehet tagsági jogot nyerni. 7
Valahol félúton az első és a második generáció között található DC++ típusú rendszer, ahol léteznek csomópontok (hubok), amelyeken keresztül az egyes gépek közötti kommunikáció zajlik, azonban a letöltés már közvetlenül valósul meg. Az ilyen rendszereknél általában a használat egyik előfeltétele az, hogy a felhasználó maga is osszon meg megfelelő mennyiségű tartalmat.8
A hétköznapi felhasználók alapkérdése szinte minden esetben az, hogy vajon „Csak letölteni bűncselekmény-e?”
A 2013. július 1-je óta hatályos Büntető Törvénykönyv vonatkozó kiinduló rendelkezése az alábbi:
„385. § (1) Aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A szerzői jogi törvény pedig rögzíti azokat a cselekményeket, amelyekhez kifejezetten a jogosult engedélye szükséges – tehát, amelyek egy erre vonatkozó felhasználási szerződés (licenc) nélkül jogellenesek. A „letöltés”
ebből a szempontból az Szjt.-ben nevesített többszörözésnek, a feltöltés ezen felül nyilvánossághoz közvetítésnek minősül.9
Jelenleg megoszlanak a vélemények arról, hogy befolyásolja-e a jogellenes forrás ténye az audiovizuális tartalmak (tehát főként kép és hang) letöltésének jogszerűségét. Azaz bűncselekménynek minősül-e az ilyen cselekmény vagy erre még kiterjed az Szjt. 35. §-ában rögzített magáncélú másolat készítését lehetővé tevő – az ún. üreshordozó-jogdíj megfizetésével megváltott – mentesítés.
A fájlmegosztás az alábbi lépéseket tartalmazza:
• "a védett tartalom megosztásra szánt tárhelyre (mappába) feltöltése, illetve átmásolása nem magáncélú másolás,
• a megosztásra rendelkezésre tartás pedig nyilvánossághoz közvetítés,
• a megosztott fájl közönség általi letöltése (nem megosztásra szánt tárhelyre) a szabad felhasználás háromlépcsős tesztjének és a letöltő személy tudatállapotának10alávetett szabad felhasználás (magáncélú másolás) ahhoz képest, hogy egy szerzői jogi szabályozás értékeli-e, ha jogsértő forrásból történik a magáncélú másolat készítése”
11.
7 Mezei Péter i. m. 142. o.
8 Szerzői művek online fájlcserélő rendszerek segítségével megvalósuló felhasználása: SzJSzT 07/08/1. – http://www.proart.hu/jogi_hatter/szjszt_07_08_01.pdf
9 Bérczes László, Békés Gergely, Financsek Zsuzsanna, Grad-Gyenge Anikó, Gondol Daniella, Horváth Katalin, Jókúti András, Kabai Eszter, Lábody Péter, Lukácsi Péter, Molnár Alexandra, Szesztay-Szép Eszter: Kézikönyv a szerzői jog érvényesítéséhez, ProArt, 62–63. o.
– http://proart.hu/?menu=szerzoi-jogi-kezikonyv
10 „A felhasználó tudatállapotának figyelembevétele elsősorban attól függ, hogy egy állam szerzői joga hogyan kezeli a jogsértő forrásból származó magáncélú másolást. Az SzJSzT 17/2006. számú véleménye alapján az ilyen magáncélú másolás a háromlépcsős tesztbe ütközik.
Az ezt megerősítő, normába öntő Szjt. módosításra irányuló javaslatot az Országgyűlés nem fogadta el. (Akkor esett volna ki a jogszerű szabad magánmásolás köréből a másolás, ha a kedvezményezett tudja vagy a körülmények alapján elvárható lenne, hogy tudja, hogy a másolat forrása jogsértő.)” Lábjegyzet az eredetiben.
11 Faludi Gábor és Gyenge Anikó: A fájlmegosztás – hazai és uniós szemmel. Iparjogvédelmi és Szerzői jog Szemle, 2011. december, 78–
79. o. – http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/201106-pdf/04.pdf
A szerzői jog büntetőjogi vonatkozásai
Ezzel ellentétes az a kisebbséginek tekinthető büntetőjogi szemlélet, amely szerint: „Az ún. magáncélú másoláshoz kapcsolódó vagyoni jogok érvényesülését az biztosítja, hogy a törvény értelmében az üres kép- és hanghordozók forgalomba hozóinak a szerzői jogok közös kezelését végző szervezet által megállapított díjat kell fizetni, amelyet a szervezet a törvényben meghatározott szabályok szerint osztja fel a jogosultaknak.
Mindebből következően a szerzői jogvédelem alatt álló elkövetési tárgyak – a szoftverek kivételével – letöltése, másolása legális, a szabad felhasználás körébe illeszthető.”12 Ezen elmélet hibája, hogy ez nem veszi figyelembe azt, hogy az említett díj nem fed bizonyos cselekményeket (például a számítógép merevlemezére megvalósított többszörözéseket).
Tény, hogy az új Büntető Törvénykönyv szerzői jogi jogsértéseket szabályozó 385. §-a az alábbi bekezdéssel egészült ki:
„(5) Nem valósítja meg az (1) bekezdés szerinti bűncselekményt, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti meg, feltéve, hogy a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja.”
A jogszabályváltozás indokolásában annak kapcsán, hogy az új, alsó értékhatárt jelöl meg a bűncselekménynek minősülés feltételeként ezt olvashatjuk: „A hatályos konstrukció nem fér össze a büntetőjog ultima ratio jelegével, és a büntetőügyekben eljáró hatóságok számára is indokolatlan többlet terheket jelent. Emiatt a jövőben csak a százezer forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozó […] szerzői jogok megsértése számít bűncselekménynek. Ez a dekriminalizáció összeegyeztethető az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetett TRIPS egyezmény 61. cikkelyében meghatározott követelményekkel, miszerint a szerzői jog megsértése esetén annak kereskedelmi mértékű kalózkodását illetően követelik meg a csatlakozó államoktól a szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét is magában foglaló büntetőjogi fenyegetettség megteremtését.”
A jogalkotó igazodva a jelenleg is tapasztalt gyakorlathoz, az alábbiakkal indokolta a mentesítést tartalmazó bekezdést: „Az internet-használat elterjedésével a felhasználói szokások is gyökeresen megváltoztak, a sok esetben a szerzői jogot sértő módon közzétett tartalmakhoz való hozzáférés módjai között a letöltés és a különböző fájlmegosztó rendszerek használata elterjedt a társadalomban, főleg a fiatalok körében. Ez utóbbi – már említett peer to peer – konstrukció esetén adott szerzői mű vagy kapcsolódó jogi teljesítmény letöltésével egyidejűleg szükségszerűen annak hozzáférhetővé tétele is bekövetkezik.” S bár a jogalkotónak sem célja igazolni e rendszerek működését, ugyanakkor a büntetőjog mint végső eszköz szempontjából indokolatlannak találta a nem jelentős mennyiségű szerzői mű vagy kapcsolódó jogi teljesítmény vonatkozásában megvalósuló, személyes célokat szolgáló felhasználások tömeges kriminalizálását. Az indokolás kitér arra, hogy „a szerzői jog területén fennálló nemzetközi kötelezettségeink, így különösen a már idézett TRIPS egyezmény csupán a szándékos és kereskedelmi mértékű »szerzői jogi kalózkodásra« nézve teszik kötelezővé a büntetőjogi szankciók előírását, a kereskedelmi mértéket el nem érő cselekmények esetén nincs olyan körülmény, amely ezen a területen a nemzetközi normáknál szigorúbb büntetőjogi szabályozást indokolná.”
Érdemes figyelni arra, hogy a jogalkotó két – szerzői jogból ismert – kifejezést is átvett, egyrészt a
„jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja” passzust, amely azt jelenti, hogy a bűncselekményi körbe
„olyan cselekmények tartozhatnak, amelyek nem minősülnek szabad felhasználásnak: ilyen lehet például, ha a magánszemély nem a magáncél körébe tartozó cselekményt végez. Ez azonban csak akkor valósítja meg a tényállást, ha a nem magáncélú cselekménye legalább közvetve jövedelemszerzésre irányul. (Figyelemmel arra, hogy a tényállás indokolása elismeri, hogy „lényegét tekintve a szerzői jogok megsértése mindig vagyoni hátrányt jelent a jogosult oldalán”, ami a másik oldalon szükségszerűen jövedelemszerzést eredményez, ezért aligha lesz olyan nem magáncélú cselekmény, amelynek esetében az bizonyítható lenne, hogy az közvetve sem irányult jövedelemszerzésre.”13
A másik átvett fogalom a „lehívásra hozzáférhetővé tétel” – amely alatt leggyakrabban az interneten való megjelenítést kell érteni.
Fontos látni, hogy ez a módosítás a kérdéses cselekmény (torrentezés) büntetőjogi megítélésére van csak hatással, a százezer forint alatti kategória szankcionálására ezzel együtt a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerekről szóló 2012. évi II. törvény új 192/A§-ába bevezette azt az új tényállást, amely egyrészt a szerzői vagy kapcsolódó jogok százezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó jogsértéseket, másrészt a magáncélú másolatok készítésével kapcsolatos üreshordozó-jogdíj,
12 Dr. Belovics – Dr. Molnár – Dr. Sinku: Büntetőjog. Különös Rész, Nyolcadik, átdolgozott kiadás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2009, 768. oldal.
13 http://www.szerzoijogikezikonyv.hu/#oldal/3/4
illetve reprográfiai jogdíj megfizetésének elmulasztását tartalmazza. Fontos továbbá, hogy más jogterületek – így a kártérítések alapját szolgáló polgári perek esetében ez a büntetőjogi rendelkezés módosulása továbbra sem minősül majd irányadónak.14
Hangsúlyozni kell azonban, hogy az itt említett szabályok csak és kizárólag a „kis halakra” vonatkoznak, akiket – bár a jogszabály lehetővé tette, gyakorlatilag – eddig sem üldöztek. Minden olyan esetben, ahol a kereskedelmi mérték vagy akár közvetett vagy közvetlen jövedelemszerzés megjelenik (például valaki a torrentezés során letöltött filmeket DVD-re vagy egyéb hordozóra kiírva értékesíti) az az alábbi szigorodó büntetési tételek szerint kerül megítélésre:
„A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését nagyobb vagyoni hátrányt15 okozva követik el.
Ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését
a. jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig, b. különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés két évtől nyolc évig,
c. különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.”
2.3. 21.2.3. Jogdíj megfizetésének elmulasztása
Az új Btk. az alábbi rendelkezéseket tartalmazza a jogdíj megfizetésének elmulasztásával kapcsolatosan:
„Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői jogról szóló törvény szerint a magáncélú másolásra tekintettel a szerzőt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultat megillető üreshordozó-díj, illetve reprográfiai díj megfizetését elmulasztja.”
Ennek értelmében az üreshordozó-díj megfizetésének elmaradása (például közös jogkezelős hologram nélküli hordozók forgalmazása) vagy a reprográfiai díj elmaradása azonos megítélés alá esik a szerzők valamennyi jogának megsértésével.
„Az elkövetési tárgy ezekben az esetekben az üres hordozó, illetve a reprográfiára alkalmas készülék, amelyen a díj megfizetésekor természetesen még nem jelenik meg maga a mű, vagy a védett teljesítmény. Az elkövetési magatartás a díj megfizetésének elmulasztása. A mulasztás akkor áll be – azaz akkor tényállásszerű a cselekmény – ha a díj megfizetésére az Szjt.-ben rögzített határidőt elmulasztja a kötelezett.”16
14 A büntetőjogi szabályok változásával kapcsolatos részletes leírás itt olvasható: Bérczes László, Békés Gergely, Financsek Zsuzsanna, Grad-Gyenge Anikó, Gondol Daniella, Horváth Katalin, Jókúti András, Kabai Eszter, Lábody Péter, Lukácsi Péter, Molnár Alexandra, Szesztay-Szép Eszter: Kézikönyv a szerzői jog érvényesítéséhez, ProArt. – Letölthető: http://proart.hu/?menu=szerzoi-jogi-kezikonyv, az ide vonatkozó rész: http://www.szerzoijogikezikonyv.hu/#oldal/3/4
15 „E törvény alkalmazásában az érték, a kár, valamint a vagyoni hátrány a. ötvenezer-egy és ötszázezer forint között kisebb,
b. ötszázezer-egy és ötmillió forint között nagyobb, c. ötmillió-egy és ötvenmillió forint között jelentős,
d. ötvenmillió-egy és ötszázmillió forint között különösen nagy,
e. ötszázmillió forint felett különösen jelentős.” Btk. 459. § (6) bek. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200100.TV
16 http://www.szerzoijogikezikonyv.hu/#oldal/3/4