Tervek Rákóezi megszöktetésére. A végleges terv ki alakulása és ebben a két Lehmann-testvérnek tényleges közreműködése. Rákóezi szökése a börtönből 1701 nov.
7-én. A szökés felfedezése és november 8-án reggel Lehmann kapitány őrizetbe tétele. Lehmann-nakhárom
ízben történt kihallgatása. A bizonyítási eljárás befeje zése után december 3-án a haditörvényszék tárgyalása
és ítélete. Lehmann kivégeztetése december 24-én.
Lehmann kapitány személyének megnyerésével a börtönből való szabadulás legfőbb akadálya elhárult az útból. Bármily nehéz lelki harcok előzték is meg a kapitány elhatározását, most, a döntés után ő maga sietett szolgálatait felajánlani Rákóczinak s ő maga volt az, aki a szökés megkísérlését Rákóczi figyel
mébe ajánlotta. Rákóczit a kapitány közlése meglepte.
Feleségével való találkozása óta tudott ugyan arról, hogy barátai az ő kiszabadításán fáradoznak s hogy tervbevették a kapitány megnyerését is, de a kapi
tány önkéntes és szinte túlságosan szíves ajánlkozása mégis óvatosságra intette. Eleinte nem is mert bízni Lehmann őszinteségében és azzal a kifogással élt, hogy bízik ártatlanságában s nem akarja helyzetét a kétséges menekülés megkísérlésével súlyosbítani ; még abban az esetben is nehéz volna őt reábírni a mene
külésre, ha nyitva hagynák a kapukat és minden őri zetet megszüntetnének, hacsak ártatlanságát ki nem nyilatkoztatnák.1 Mikor azonban a kapitány meg
ismételte ajánlatait és arra szólította fel, hogy eszeljen ki valamiféle szökési tervet, Rákóczi engedett
merev-1 Rákóczi önéletrajza 133—34. 11.
ségéből s mindjárt sebtében előadott is egy tervezetet, melynek az volt a lényege, hogy a kapitány egy állí tólagos felsőbb parancsra való hivatkozással szállít tassa át a gráci várba, útközben azután módját lehetne találni annak, hogy Rákóczi megmeneküljön s Velen cébe eljuthasson. A Rákóczi által előadott terv ötlet
szerű volt, sem egészében, sem részleteiben nem volt kellőképen kigondolva, meg lehet tehát érteni, hogy végrehajtására a kapitány nem vállalkozott.2
Lehmann kapitány ezzel szemben egy másik mene
külési módot hozott javaslatba, nevezetesen azt, hogy Rákóczi kísérelje meg az ablakrostélyok eltávolítását s az ekként szabaddá váló ablakon keresztül menekül jön, ő a szükségesekkel el fogja látni. Rákóczi tudatá
ban volt ugyan a kivitel nehézségeinek, mert nyilván való volt előtte, hogy ha sikerül iskijutnia a börtönből, további útját árkok és falak fogják gátolnis így nagyon kétséges, eljuthat-e majd a felfedeztetés veszedelme nélkül a vadaskert kapujáig, melynek kulcsait egyéb ként a kapitány átadta neki, de az adott helyzetben nem tehetett egyebet, mint hogy elfogadta a kapitány tervét és megkezdte az ablakrostélyoknak több türel met és óvatosságot, mint erőt igénylő eltávolítását.
A napokon át tartó munka, melyben apródja is segí
tett neki, végül is sikerrel járt, az út az ablakon át szabaddávált, de mindez természetesenmég korántsem jelentette egyúttal a szabadulást3 is. Ezzel Rákóczi tulajdonképpen már kezdettől fogva tisztában volt ; mivel azonban a kapitány elgondolásával szemben nem akart visszautasítólagviselkedni s mivel az ablak
rostélyok erőszakos eltávolítása utóbb jól beleillett abba a tervbe, mely időközben kialakult, változatlan türelemmel és kitartással folytatta munkáját.
A börtönből való szabadulás sikerének biztosítása a sok aprólékos, de a kivitel szempontjából épen nem mellékes részletkérdés miatt, szükségessé tévén az állandó és közvetlen érintkezést Rákóczi és felesége között, ezt a nehéz kérdést úgy oldották meg, hogy Rákóczi kutyájának nyakszíjátlevelek elrejtésére
alkal-2 önéletrajza 134—135. 11.
3 önéletrajza 135—136. 11.
106
mássá tették és mivel a kutya szabadon mozoghatott a várkastélyban, Rákóczi és felesége gyanú nélkül levelezhettek egymással és pedig P. Sági közvetítésével, aki a kutya nyakszíjából kiszedett leveleket minden egyes esetben eljuttatta rendeltetési helyökre.4 A leve lezésnek ezzel a módjával minden függő kérdés meg
oldhatóvá lett, így előteremthették a szökéshez szük séges pénzt is olyanformán, hogy Rákóczi P. Wolff tanácsára Bécsbe küldette a nagysárosi kastélyából magával hozott ezüstneműjét s ezt Rákóczi felesége elzálogosította.5 S ugyanilyen módon állapodtak meg, bizonyára sok fejtörés után, a szökés technikájában is.
Akik a bécsújhelyi várkastély terepviszonyait ismerték, a szökésnek Lehmann által javasolt módját kivihetet
lennek tartották, ennek következtében más megoldást kerestek. így alakult ki ezután az a végleges terv, mélyet Rákóczi az ő Önéletrajza megírásakor magának tulajdonított,6 a kapitány ellenben öccse eszméje gyanánt tüntetett fel.a vizsgálat folyamán, melynek értelmében Rákóczinak dragonyosruhában, a fiatalabbik Lehmann kísérőjeként, kellett megkísérelnie a várkastély kapu bejáratán át a szabadulást.7
Bárki volt is azonban végeredményben az értelmi szerző, annyi tény, hogy a kivitelben a döntő szerep Lehmann kapitánynak jutott. Kaldinger János György bécsújhelyi szabómester tanúvallomása szerint ugyanis
4 „Der Ragozi hätte einen Hund gehabt mit einem Halsband, welches Halsband dahin gerichtet wäre, dass man Brief hineinstecken können, dieser ist mit dem Pagge ausge
loffen und also seind die Brief auspracticirt worden... Von diesem Hund hätte P. Sagl Wissenschaft gehabt ; die Brief wären an seine Gemahlin gewesen“ etc. Lehmann 1701 nov. 11-i vallomásából. — Ugyanez a titkos tanács 1701 nov. 9-i jegyzőkönyvében isfelemlítve. Tört. Tár 1897. 392. 1.
6 „Audio, quod R. V. frequenter agendo cum coniu- ge domini Rákóczii, ab augustissimo Caesare impetraverit...
ut concederetur afferri ex Hungária argenteam supellectilem, qua conversa in pecuniam correptus sit capitaneus“ etc.
Thyrsus Gonzales jezsuita generalis levele 1701 dec. 10. P.
Wolffhoz. (A Jézustársaság Központi Levéltára „Austria“. 17. k. 86. 1.) Az ezüstneműkérdése sokat szerepelt a tanúval lomások során.
6 Önéletrajza 138. 1.
7 Lehmann kapitány 1701 november 17-i védekezése szerint.
a kapitánynovember 3-án egy dragonyos által magához hívatta a várkastélyba és ott azt kérdezte tőle, hogy tudna-e dragonyosköpenyegeket készíteni. A mester természetesen készségesenvállalta a munkát és azonnal mértéket isvett magáról a kapitányról, aki azt kívánta tőle, hogy mivel nagytermetű dragonyosai vannak, a mintaköpeny eget jó hosszúra szabja. A szabómester november 5-én délután el is hozta a teljesen kész köpe
nyeget a kapitánynak.8 Ugyanaznap, amikor Lehmanna köpenyeget megrendelte, a fiatalabbik Lehmann egy Anna Erzsébet nevű leány kíséretében, aki a kapitány számára főzött, megjelent egy Sambold Borbála nevű özvegyasszony bécsújhelyi házában, ahol a zászlós arra kérte az özvegyet, hogy egy nagy szürke ló9 számára adjon helyet a házában. Az özvegynek nem lévén istállója, eleinte vonakodott eleget tenni a kérésnek, de mikor arról biztosították — s ezt a november 7-én reggel nála megjelenő Lehmann kapitány is megerősí
tette, — hogy a lovat hamarosan máshová viszik, a szürkét egy fáskamarában elhelyezte.10
S most átadjuk a szót magának Rákóczinak, aki Önéletrajzában a következőképen adja elő izgalmas menekülésének történetét :
November 7-e egy hétfői nap volt, melyen Rákóczi fogságba jutásának emlékére11 bőjtölni szokott. Erre való tekintettel, azután meg hivatkozással arra, hogy rosszul érzi magát, Rákóczi meghagyta annak a drago- nyosnak, aki az ő számára vizet szokott hordani és azonfelül szobáját is rendben tartotta, hogy ne zavarja aznap. Egyidejűleg kioktatta apródját, hogy estefelé igyekezzék kisurranni a hátulsó kapun s lóra kapva
— Rákóczi lovai ekkor már a városban voltak, nem messze a várkastélytól, egy az apród által is ismert fogadóban — várakozzék reá a vadaskert falának szög
leténél, közel a folyó partjához. A szürkület beálltával 8 Kaldinger 1701 november 10-i vallomása.
9 Ezt a lovat Bambutiusnak hívták. Az 1708 aug. 3-i trencséni csatában ezen menekült meg Rákóczi. V. ö. Markó
Árpád : Atrencséni csata. Hadtört. Közlemények. XXXII. és Kny. 58—59. 11.
10 özv. Sambold Borbála 1701 nov. 10-i vallomása.
11 L. Rákóczi önéletrajza 123. 1.
108
Rákóczi a megbeszélt terv szerint át akart menni a százados szobájába, melyet az ő börtönhelyiségétől csak egy szűk folyosó választott el, ahol az előírások szerint állandóan egy dragonyos teljesített őrszolgá latot. Mindenekelőtttehát ezt az őrtkellett eltávolítani, legalább is arra az időre, amíg Rákóczi átmegy a kapi
tány szobájába. „Evégett magának Lehmannak kellett neki megparancsolnia — olvassuk az Önéletrajzban —, hogy gyertyagyújtás végett távozzék. Mikor pedig ezt
RÁKÓCZI SZÖKÉSE A BÖRTÖNBŐL.
(A Memorabilia anni 1701 cimű képes évkönyvből. Eredetije a párizsi Bibliothèque Nationaleban és a Magyar Szépművészeti Múzeumban.)
az őr a katonai fegyelem értelmében megtenni vona kodott, maga a százados elvéve puskáját, megnyug tatta, hogy tisztében helyettesíteni fogja és így alig hogy kiment az őr, én átmentem a kapitány szobájába és a spanyolfal mögött a számomra odakészített ruhá kat magamra öltöttem. Már azt hittem, hogy apródom a várból kiért, amikor íme csak betoppan, jelentvén, hogy a kapu be van zárva és semmiképpen nem tud azon kimenni. Ez a dolog nagy zavart okozott, mert
nála nélkül nem láttam tanácsosnak a szökést, hogy azt ne képzelje, hogy cserbenhagytam és azután megérez-vén a bekövetkező bajokat elárulja szökésemet. El halasztani a dolgot veszedelmes volt, azért azt a hir telen eszembe öltött tervet kellett megkísérelni, hogy habozásnélkül egyenesen a vár nagy kapuján át próbál
jonkimenni és ha kérdőre vonnákemiatt, azt válaszolja, hogy az én betegségem miatt jezsuita gyóntatómhoz küldték azért, hogy hozzám rendelje. Ezenkívül hozzá
tettem, hogy amennyiben sikerül neki a város kapuját elérni, az ott szolgálatot teljesítő polgári őröknek mondja meg, hogy ő a Castelli-ezred egyik tisztje és hogy a városban valamelyik korcsmában elmaradt egy részeg katonája, akinek, ha utána jön, mondják meg, hogy ő már előrement. Meg kellett tehát várnom, hogy sikerült-e neki kijutnia, bár a várakozás hosszúnak tetszett.
De a veszedelmek egymásra torlódtak... Egyedül voltunk Lehmann kapitánnyal és öccsével a szobában, amikor egyszerre csak belépett a szobába a néhány nap előtt birtokai megtekintése végett szabadságolt Kertzil hadnagy helyettese, az őrség zászlósa, úgy
hogy alig volt annyi időnk, hogy én ésa kapitány öccse a spanyolfal mögé bújhassunk. Ez a zászlós egy nyers katona volt, elég idős is már, akit derekas tetteiért léptettek elő tisztté. Jelenléte és váratlan megérkezése annyira megijesztette Lehmannt, hogy az nem tudott vele értelmesen beszélni, hanem csak hebegett és levegő után kapkodott a legnagyobb zavarban, sőt odaugorva az asztalhoz, a lehető legoktalanabbul, a gyertyát is elfujta. Majd, nem tudva, hogy mit tegyen, fel és alájárkált a szobában, s zavarával csak növelte mellettem rejtőzködő fiatal öccsének, aki alig volt 18 esztendős, a félelmét. Ez az ifjú nagyokat lélegzett és zavart suttogással kérdezgette tőlem, hogy mit kell most tennie... Nyugodt és tréfás ábrázattal hallgat tattam el és mosolyogva űztem el balgatag félelmét.
Mindez majdnem egy negyedóráig tartott, míg azután a százados visszanyervén lélekjelenlétét, megkérdezte a zászlóst, hogy nem volna-e hajlandó vele együtt meg tekinteni a többi foglyot s a feleletet be sem várva, mind a ketten kimentek.Most már nem tartottam
taná-110
csosnak a további várakozást és mivel az ifjú is magá hoz tért és láttam róla, hogy összeszedte magát, meg hagytam neki, hogy menjen előre, én magam pedig a vállamra egy olyan zsákot dobva, amelybe köpönyege
ket szoktak tenni, követtem őt. Keresztül kellett men nünk azon a helyiségen, mely az alsó várat körülvette és ahol a velem együtt fogvatartott nemeseknek őrei tartózkodtak, akikkel épen akkor, amikor gyertyáikat, egyik a másikéról, meggyujtották, szembe is kerültem, de mivel szemöldököm és bajuszom be volt feketítve, nyugodt és kemény arccal végigtekintvén rajtok, haladtam tovább. Hét őrhelyet hagytam ilyenformán magam után, mindig követve az előttem haladó fiút, míg végre kiértünk a várból. A fiú megszabadulván a nyomástól, újból sopánkodni kezdett és tanácsot kért tőlem a tekintetben, hogy mit volna okosabb csele
kednie, a templomba meneküljön-e, vagy pedig vala melyik kolostorba. Gyorsítottam tehát az utat és meg
érkeztünk az özvegyasszonynak a házához, ahol gyor
san és megkönnyebbült szívvel felkötve a zsákot, lóra ültem. A fiatal Lehmann megbeszélésünk értelmében visszamaradt, hogy azután a városon kívül reá várakozó parasztszekérre felüljön és feleségemnek megjelentvén szabadulásomnak szerencsés kimenetelét, igyekezzék minél gyorsabban brandenburgi területre jutni... Fel ültem a lóra és azt hittem, hogy tudom, merre van ebben az előttem ismeretlen városban a kapuhoz vezető út, de bizony nem tudtam. Utcáról-utcára bolyongtam és oly szűk helyekre kerültem, hogy azokban a házak nak egymáshoz való közelsége miatt az utca a kocsik számára járhatatlan ösvénnyé vált. Mikor tévedésemet elég későn felismertem, visszatérőben éppen azt az utcát választottam, mely a várhoz vezetett. Azoktól, akikkel találkoztam, nem mertem megkérdezni, hogy hol van a város kapuja, hogy gyanút ne keltsek, azért azután részegséget színleltem és a nyeregben ide-oda dülöngélve és a részegeknek rekedt hangját utánozva, parasztnótákat inkább dörmögtem, mint énekeltem, hogy ürügyem legyen tudakozódni a kapu után abban az esetben, ha újból eltévednék. De minden sokkal szerencsésebben sikerült, mint ahogyan elképzeltem...
Az előbb említett utcában ugyanis találkoztam a fiatal
Lehmannal, ki közben visszatért a várba, hogy bátyjá nak hírül vigye az én szerencsés megmenekülésemet és aki mikor váratlanul szembekerült velem, pisszegetés- sel figyelmeztetett és a kapuhoz vezető egyenes utat karjával megmutatta. A városban már itt is, ott is világot kezdtek gyújtani és bár ismerve most már az utat, lovamat ügetésre fogtam, épen abban a pillánat-ban értem a kapuhoz, amikor az őrség szokás szerint a kapuzáráshoz fegyver alá sorakozott, sőt az egyik őr már hozta is a sorompót, hogy azt lakattal lezárja.
Amikor mindezt megláttam, nagy félelem fogott el, mert azt hittem, hogy nagy akadálya lesz kimene telemnek, de az őr megszólított és azt kérdezte tőlem, hogy nem a Castelli-ezredből való vagyok-e, mert a kapitány arra kérteőket, hogyha megérkezik a legénye, mondják meg neki, hogy ő már előrement. Erre ruhá zatomra mutattam és részeg ember módjára válaszol tam neki, mire a sorompót felnyitva, szabaddá tette előttemaz utat. Szétszakadt tehát a börtön hurokjaés én szabaddá váltam.“12
A kapitánynak, aki az előírások értelmében köte les volt az őrizete alatt álló foglyokat napközben több
ször megvizsgálni — mint látni fogjuk, — még aznap este módjában állott hivatalosan is megállapítania, hogy Rákóczi kimenekült a börtönből. Abban a jelen tésben, melyet az éj folyamán küldött Bécsbe a hadi
tanácsnak,13 nemcsaka szökés tényét jelentette, hanem még reá mutatott arra is, hogy a szökés csakis azon az ablakon át történhetett, melynek rostélyai el voltak távolítva és megfeketített viasszal pótolva,14 s azon-12 Rákóczi önéletrajza. (Domján Elek fordítása.) 138— 42. 11. Ugyanez Kajlós Imre fordításában. I. füzet 65—69. 11.
Alapul szolgált azonbanaz önéletrajz latin szövege. (Budapest, Akadémia, 1876.) 123—126. 11. A szökést elmondja Cserei Mihály is : Hist. 317-—18. 11. Továbbá Fr. Wagner : Historia Leopoldi. II. 739. 1. Theatrum Europaeum. XVI. 73. 1. Axtel meier : Schaubühne der Rebellionen. 323. s köv. 11.
18 A haditanács 1701 nov. 8-án kelt s gróf Lamberghez intézett utasításában említi a Lehmann által beküldött jelen tést. Hitelesített másolatban a periratok közt. V. ö. a titkos tanács 1701 nov. 9-i ülésének jegyzőkönyvével. Tört. Tár, 1897. 390. 1.
14 Rákóczi önéletrajza 136. 1.
112
felül ott voltak az áruló kötelek, összekötött törülközők is, melyek segítségével Rákóczi átvethette magát a fal mentén elhúzódó s vízzel telt árkon.15 A jelentés fogal
mazása közben Lehmann kapitány kétségkívül újból átélte az izgalmas menekülés minden részletét, de alkalma volt egyúttal ridegen mérlegelni tettének min
den következményét is. Igaz ugyan, hogy hite és meg
győződése szerint magasabb politikai érdekek szolgá latában követte el a hűtlenség bűnét, mellyel a felség árulással vádolt Rákóczinak megszöktetése feltétlenül egyértelmű volt, de mégis ösztönösen megérezte, hogy teljesen bizonytalan sorssal áll szemben. A fenyegető veszedelem előérzete mind súlyosabbá váló teherként nehezedett lelkére s a kapitány, kinek idegeit az utolsó hetek izgalmai különben is erősen megviselték, lelkileg összeroppant. A szökést követő reggelen már nem volt többé ura elhatározásának.
Rákóczi szökését nem lehetett sokáig titokban tartani. Az a dragonyos (Jakob Caraffa de Adeck), kinek kötelessége volt Rákóczi szobáját rendben tar tani, gyanúsnak találta az apród távollétét s gyanúját Fleischmann káplárral is közölte, aki ugyanakkor, a főőrség megvizsgálása alkalmával, szintén értesült már arról, hogyaz apród a szigorú tilalom ellenére elhagyta a várkastélyt s még mindig nem tért vissza. Mind a ketten a kapitányhoz fordultak tehát felvilágosításért, aki kezdetben azt állította, hogy nem tudott az apród távozásáról, utóbb azonban mégis elismerte, hogy tudo mása van a dologról, de arra kérte őket, hogy emiatt ne csináljanak lármát. A káplár ekkor megparancsolta a dragonyosnak, hogy nézzen be Rákóczi szobájába is és mikor a dragonyos azt üresentalálta s erről jelentést tett a káplárnak, ez újból megjelent az őrség zászlósá
nak kíséretében a kapitánynál, hogy kötelességszerűen jelentést tegyen neki az esetről. A kapitány mindenek előtt csendre intette őket, majd velők együtt bement Rákóczi szobájába és először az egyik ablakrácsot pró
bálgatta, azután a másikat, mely szemmel' láthatólag épen csak be volttámasztva s melyet a kapitány most könnyedén kitárhatott. Bár a szökés egészen nyilván-15 A titkos tanácsid.jegyzőkönyve. Tört. Tár, 1897. 390.1.
való volt, hiszen ott voltak a kötelek és az összekötött törülközők is s ezért a zászlós szükségesnek tartotta volna a helyőrség fellármázását, a kapitány mégis akként rendelkezett, hogy nem szabad lármát ütni.
Azt azonban nem ellenezte, hogy a vadaskertet át kutassák.
Míg a kapitány írásba foglalta jelentését, melyet ezek után már csak a látszat kedvéért is, sürgősen a haditanácshoz kellett eljuttatnia, az őrség érthető izgalommal tárgyalta meg egymás között Rákóczi szökését és mivel kitűnt, hogy■az apródot maga a kapitány kísérte ki a főbejáratig, sőt az őrszemnek egyenesen meghagyta, hogy ne akadályozza meg az apród útját, az őrség gyanút fogott a kapitány személye iránt is. S most valamennyien emlékeztek olyan momen tumokra, melyek megerősíteni látszottak a kapitány nak Rákóczi szökésében való részességét ; hogy a kapi
tány majd mindig együtt étkezett Rákóczival és csak olyankor ebédelt Vay Ádámnál, amikor Rákóczi böj tölt ; hogy aszökés estéjén a kapitány, továbbá öccse és egy magastermetű dragonyos, akinek arcát azonban a vállára vetett köpenyzsák miatt nem lehetett fel
ismerni, egészen afőbejáratigegyüttmentek, a kapitány a kapuból visszafordult ugyan, de a másik kettő kiment a városba. A kapitány passzív és zavart viselkedése és az a látszat, mintha Rákóczi szökését titokban akarná tartatni, ugyancsak a kapitány ellen szóltak. Ez volt az oka annak, hogy mikor a kapitány november 8-án a kora reggeli órákban azzal az ürüggyel, hogy szemé
lyesen akar nyomozni a szökevények után, el akarta hagyni a várkastélyt, az őrség őrmestere letartóztatta és őrizet alá tétette.16
Mihelyt a haditanács kézhez vette Lehmann jelen tését, azonnal megbízta a bécsihelyőrség parancsnokát, gróf Lamberg Ferenc Zsigmond főstrázsamestert a vizs
gálat vezetésével és egyúttal arra utasította, hogyBécs
újhely kapuit haladéktalanul zárassa le, az összes kolostorokat és templomokat kutattassa át a szökevé
nyek után, az őrség tisztjeit és a legénységet hallgassa ki s igyekezzék megállapítani a szökés módját is, mert
• 19 Az 1701 nov. 9-én történt kihallgatási jegyzőkönyv adatai szerint. (A periratok közt.)
8
114
nem lehetetlen, hogy a Rákóczi szobájában talált azon eszközök, melyekről a kapitány jelentése említést tett, csaka nyomozás félrevezetését célozták s maga Rákóczi másúton jutott ki a várkastélyból. Amennyibenmulasz tások állapíthatók meg, a kapitány ésa tisztek őrizetbe veendők.17
Gróf Lamberg mindenekelőtt azokat a dragonyo-sokat hallgatta ki, akik Rákóczi szökése napján szolgá
latot teljesítettek. Vallomásaik lényege a következők
ben foglalható össze : Lehmann kapitány november 7-én reggel bement Rákóczi szobájába, ahol vagy egy negyedórát töltött, nem sokkal utóbb Rákóczi kijött onnan és az őrszolgálatot teljesítő dragonyosnak egy pecsétes levelet adott át, melyet azután a kapitány utasítására Bécsbe vittek. Ugyanaznap a szürkület beálltával a kapitány az akkor épen szolgálatban lévő dragonyosnak meghagyta, hogy gyújtson világot és mikorezaz előírásokra hivatkozva, nem akarta elhagyni helyét, a kapitány maga önként vállalkozott az őr szolgálat ellátására arra az időre, míg a dragonyos távol marad. Este hét óra tájban a kapitány személye
sen kísérte az apródot a főkapuig és intézkedett, hogy az őr akadály nélkül engedje ki a városba, mert egy jezsuitát akar a beteg Rákóczihoz hívni. Nem sokkal utóbbakapitánynak és öccsének kíséretében, egy magas termetű dragonyos, akinek az arcát azonban a köpeny zsák miatt nem lehetett felismerni, elhagyta a főkapun át a várkastélyt, a kapitány a kapuból visszafordult ugyan, a másik kettő ellenben eltávozott.
Minthogy egyik-másik dragonyos vallomásából ki-tűnt, hogy a kapitány a szökést megelőző időben dragonyos-köpenyt csináltatott az egyik helybeli szabómesternél s hogy a fiatalabbik Lehmann napokkal előbb lovakat szállásolt el a városban, Lamberg el rendelte „Az arany kúthoz“ címzett fogadó tulajdono sának, továbbá Kaldinger János György szabómester nek és özvegy Samboldnénak kihallgattatását, hogy megállapíthassák a szökés körülményeit. A fogadós előadta, hogy november 6-án délután 4 óra tájban egy fiatal dragonyos tért be a fogadóba két lóval,
17 1701 nov. 8-án kelt rendelet hitelesített másolata a periratok közt.
nála maradt másnap délutánig, amikor is arra való hivatkozással, hogy gazdája a kapitány minden pilla natban megérkezhetik vagy Bécsből, vagy Grázból, s ennek következtében nekifölkészülve kell öt fogadnia, kifizette a számlát, a lovakat felnyergelte és úgy vára
kozott körülbelöl este hét óráig. Ekkor valaki kopog tatott a fogadó ablakán és az iránt érdeklődött, hogy ez-e „Az arany kúthoz“ címzett fogadó és hogy itt van-e egy lovász lovakkal? A válasz után az illető, aki dragonyos ruhába volt öltözve, a kapuhoz ment és mikor a fogadós felesége gyertyáért kiáltott,az újon
nan érkezett dragonyos fejét elfordította és úgy lépett be a kapun. A lovász mindjárt hozta a felnyergelt lova
kat, melyek egyikére ez az ismeretlen dragonyos az utcán felült és eleinte a Bécs felé vezető úton haladt előre, de aztán visszafordult és a város felé vette útját.
Arcát a sötétség miatt nem lehetett látni, de jól meg termett fiatal férfiú volt, parókaszerű hosszú hajjal.
A bécsújhelyi polgármester elé idézett Kaldinger szabómester, a dragonyosköpeny megrendelésének tör
ténetét mondta el, úgy ahogyan azt már fentebb el
beszéltük. Özvegy Samboldné asszony, kinek vallo másáról már szintén szó esett, előadta, hogy 7-én este hét óra tájban megjelent nála a kapitány öccse egy magas termetű dragonyos kíséretében, hogy magával vigye a házában elszállásolt lovat. Az özvegyasszony szolgálója, akit ugyancsak kihallgattak, már bővebb felvilágosítással szolgált az ismeretlen dragonyosszemé lyét illetőleg. Előadása szerint este hét óra körül a zász lós kopogtatott a ház kapuján és mikor ő gyertyával kezében kaput nyitott, a zászlós és mögötte egy nagy legény belépett. Ez utóbbin új dragonyosköpeny s vállán egy köpenyzsák volt. Fekete bajuszt viselt és■ erősen izzadt. A zászlós kivezetvén a lovat az istálló
ból, a bejáratnál együttesen felkötötték arra a zsákot, a kengyelszíjat pedig meghosszabbították, mire a zászlós annyit mondott, hogy : gyorsan. A szolgálóleány figyel meztette azonban az idegent, hogy nem fog kiférni a kapun, ha azon belől ül a ló hátára, mire a lovat kivezették az utcára.18
18 1701 november 10-1 vallomása, hitelesített másolatban ugyanott.
8*