a legmesszebbmenő áldozatokra is. Azt is tudták róla, hogy a közelmúltban egyik Írnokát Lengyelországba küldte s bárRákóczikihallgatása alkalmával errevonat
kozólag azt a felvilágosítást adta, hogy a különben szintén lefogott Írnok az ítélőmester magánügyeiben járt lengyel földön, a haditanács ezt is összefüggésbe hozta a tervezett mozgalommal. Elfogatása is ezen gyanúokok alapján történt s kihallgatásától, mely június 21-én folyt le, Buccelleni sok részlet tisztázását remélte.
Báró Szirmay István nádori ítélőmester mozgal
mas múltra tekinthetett vissza. Korábban »Thököly hívei közé tartozott s mint ilyen, 1685-ben követ ségben járt Bécsben Thököly megbízásából, akinek nevében felajánlotta a portától való elszakadást, fel
tételül szabta azonban a magyar alkotmány biztosí tását Sobieski János lengyel király kezessége mellett.1 Minthogy azonban az udvarral folytatott tárgyalá
sok közben Thökölyt a váradi pasa elfogatta, Szirmayt azzal az ürüggyel, hogy „nincs kihez visszabocsássák követséggel“, őrizet alá tették. Hónapokat töltött a glatzi, prágai és brünni börtönökben s csak az 1687-i országgyűlés megnyitása előtt bocsátották szabadon.2 Ettől az időtől fogva azonban nem foglalkozott politi kával s Rákóczi sem avatta be terveibe. Rákóczi
„igen bölcs ésnagyeszű“ embernektartotta, de egyúttal ingatag hitűnek is, aki „a helyzet és időváltozás szerint gyakorta változtatta azt“.3
Az öreg ítélőmester a kihallgatás alkalmával a leg
határozottabban kijelentette, hogy semmiféle össze esküvésről nincs tudomása. Ugyanazzal a határozott sággal tagadta, hogy valaha is találkozott volna Lon- guevallal, akit sohasem látott, akivel sohasem érint
kezett és akiről csak itt a börtönben szerzett tudomást.
1 Szirmay bécsi kiküldetésére 1. Angyal Dávid : Thököly Imre. II. k. 142—143.11. Továbbá Szirmaynak 1711 április 14-i végrendeletét. Másolatban Szirmay-levéltár. (M. Nemzeti Mú zeum.)
2 Id. végrendelete szerint. (U. o.) Életét 1. Nagy Iván : Magyarország családai. X. 744—45., továbbá Szirmay Endre önéletrajzát. Tört. Tár 1882. 403. s köv. 11. — Szirmay István 1696-ban báróságot kapott. (Tört. Tár 1882. 415. 1.)
8 Rákóczi önéletrajza. 137. 1.
5*
68
Rákóczinak XIV. Lajos francia királyhoz és Barbe sieux hadügyminiszterhez intézett leveleiről nincs tudo mása és süllyedjen el, ha nem mond igazat. Arra a kér
désre, hogy vájjon megismerné-e Rákóczi kézírását, igenlőleg válaszolt, mire megmutatták neki a XIV.
Lajoshoz írt levelet. Szirmay megállapítása szerint a névaláírás vonásai vastagabbak a szokottnál és így kételkedni lehet abban, hogy az csakugyan Rákóczitól származik-e. Ez a megállapítás tehát Rákóczi javára szólt, aki, mint láttuk, nem vállalta a névaláírás szer
zőségét. Ami már most Lengyelországgal való össze
köttetéseit illeti, Szirmay előadta, hogy SárossyIstván nevű írnokát azért küldte Lengyelországba, hogy védő
levelet szerezzen számára a lublói lengyel kormányzó ellen, aki állandóan háborgatta őt birtokain. A bizott
ság által feltett többi kérdésre semmi érdemlegeset nem tudott válaszolni.4
Bár Szirmaynak a tervezett forradalmi mozgalom
ban való részességét Longuevalon kívül Sándor Gáspár is állította, nincs okunk kétségbevonni az ítélőmester vallomásainak igaz voltát. Az idős és izgalmaktól mentes élet után vágyódó törődött Szirmay csak hiva
talának élt és ha tudomással bírt is arról az elégedetlen közszellemről, mely a bécsi kormány gazdasági és adó
politikája következtében az akkori nemesi társadalmat áthatotta, az iránt semmiféle érzéket és érdeklődést nem mutatott. Minden jel arra mutat, hogy 1687 óta, amely évben t. i. a kormánynak tett szolgálatok fejé-ben I. Lipót az országbíró ítélőmesterévé tétette, mely hivatalát 1698-ban a nádori ítélőmesteri tiszttel cserélte fel,5 az uralkodóház meggyőződéses híve volt.
Esterházy nádor azonban nem kedvelte s jóllehet ő tette meg ítélőmesterré, a kinevezésben nem tárgyi okokvezették, hanem az a törekvés, hogyazzala császár nak kedveskedjen, akiről tudta, hogy Szirmay párt-4 A vallomás 1701 aug. 21-ihiteles másolata Hofkammer archiv. Hoffinanz Ungarn, 1702. A kihallgatás lefolyását maga
Szirmayis feljegyezte ; a feljegyzésbővebb ugyan, minta per
iratokban található hivatalos jegyzőkönyv, lényegileg azonban egyezik azzal. (Szirmay-család lt. M. Nemzeti Múzeum.)
5 Esterházy Pál nádor 1702 január 6-i jelentése I. Lipót-hoz. Eredetije Orsz.Ltár. Kanc.ltár.Litterae palatinorum, 1702.
fogója. Most azután, hogy Szirmay belekeveredni látszott a Rákóczi-féle összeesküvésbe, a nádor volt az első, aki a Habsburg-házhoz való hűségének tüntető bizonyságaként, elejtette Szirmayt. Amidőn báró Klobu-siczky Ferenc személynöktől s zarándmegyei főispántól az ítélőmester elfogatásáról értesült, őt az ítélőmesteri tiszttől azonnal megfosztotta s azt Tholvay Gábornak adományozta. Egyúttal arra utasította Klobusiczkyt, hogy a nádori pecsétet Eperjesről ,,jó alkalmatosság
gal“ küldesse el Nagyszombatba a nádorhelyettesnek, a palatinális aktákat pedig pecsét alatt mindaddig tartsa magánál, míg a továbbiakra nézve külön nem intézkedik.6 „Bizony dolog, — írta ugyanekkor az új ítélőmester, Tholvay Gábor is Klobusiczkynak — én inkább kívántam volna per defectum semmis az jó Szirmai uramnak succedálni, mint per notam infide
litatis, de ha így történt, respectu mei nem bánom, őtet pedig szánom, hogy vénségére megbolondult.“
„Csak igaz, — tette hozzá — az régi proverbium : akinek fenn kell akadni, nem hal az vízben.“7
Mindenesetre jellemzi az akkori viszonyokat, hogy egyesek már előre pálcát törtek azok felett, akik ellen rendes bíróság volt hivatva eljárni és már előre ítéletet mondtak oly ügyben, amelyet sem egészében, sem rész leteibennem ismertek. Általában megállapítható a nagy hivatal- és birtokéhség, mely erősen befolyásolta e kor gyermekeinek ítélőképességét és politikai magatartását.
De megállapítható az is, hogy a megtépett tekintélyű nádor sem állott a helyzet magaslatán. Újabban sokat ártott neki zavaros házasélete, illetőleg az az elfajult ellenséges viszony is, melyben feleségével élt ; 1701 őszén egy külön bizottság volt kénytelen ezzel az ügy gyei foglalkozni a császár rendeletéből.8 Innen van az,
• 1701 április 29-ről. Eredetije M. Nemzeti Múzeum lt.
Törzsanyag.
’ 1701 április 27-i levele Klobusiczkyhoz. Eredetije u. o.
A nádor 1701 május 10-i levelében tudomásul vette Klobu- siczky azon intézkedését is, hogy a nádoriirattárat ismagához vette. (Eredetije u. o.) Klobusiczkynek egy országos levéltár felállítására vonatkozó terveire 1. Czobor Alfréd tanulmányát.
Levéltári közlemények. 1925. 29—36. 11.
8 Az 1701 szept.26-i jegyzőkönyv közölve Tört. Tár 1897.
388—90. 11.
70
hogy Esterházynak a Rákóczi ellen megindított felség
sértési perben semmiféle beleszólást nem engedtek s a későbbi években sem tekintették egyébnek az első magyar közjogi méltóság nevének puszta hordozójá nál. A Rákóczi-kor történetében Magyarország nádorá nak nem jutott fontosabb szerep.
Amilyen csalódást okozott a bizottságnak Szirmay István kihallgatása, époly csalódást keltett Vay Ádám kihallgatása is. Pedig a bizottság meg volt arról győ
ződve, hogy Vay Ádám, — aki sokáig állott Thököly szolgálatában s emiatt nemcsak fogságot szenvedett, hanem vagyonát is elvesztette, melyet alig egy évvel előbb (1700 július 17.) nyert vissza kegyelemből,9 — egyike a beavatottaknak. Vay a feltett kérdésekre előadta, hogy Rákóczit alig két esztendeje ismeri.
Ungvárott találkozott vele először ; 1700 február 5-én Szerencsen is felkereste, mert egy szőlőbirtok miatt hosszú pereskedés folyt közöttük és most egyezkedni akartak. Bercsényit és Szirmayt évek óta ismeri, de velők nincs közelebbi viszonyban. A Longueval által neki tulajdonított szerepet a leghatározottabban tagadta ; mindössze annyit ismert be, hogy a magyar urak elégedetlenek az adók miatt, ami különben Bécs- ben sem volt újság, — de semmiféle forradalmi mozga lomról vagy szervezkedésről nincs tudomása.10
Menegatti János Zakariásnak, Rákóczi alsóausztriai származású komornyikjának kihallgatása június 22-én azért történt, mert a komornyik öt éve állott Rákóczi szolgálatában és ennek következtében Longueval néhány állításának ellenőrzésére alkalmasnak látszott. Mene gatti valóban megerősítette a kapitány azon állítását, mely szerint 1700 november elsején Longueval Rákóczi
nál tartózkodott ; határozottan állította azonban, hogy 1700 februáriusában sem Szirmay, sem pedig Vay Ádám nem voltak Bercsényinél Ungvárott, ahogyan azt a kapitány előadta. Egyébként uránál semmi olyast nem tapasztalt, ami gyanúra adhatott volna okot ; írásait is mindig nyitva tartotta íróasztalán.
9 Turul. XXVIII. (1910.) 73—74.11. Nagy Iván : Magyar
ország családai. XII. 105. 1.
' 10 1701 június 22-ről. Egykori hitelesített másolata Hof-kammerarchiv. Hoffinanz Ungarn, 1702.
Semmit sem tud arról, hogy ura felkelésen törte volna a fejét.11
Rákóczinak fiatal apródja Berzeviczy János Ádám június 22-i kihallgattatása alkalmával arra vissza
emlékezett, hogy Vay Ádám 1700 februáriusában találkozott először Rákóczival Ungvárott, de a napot már nem tudta megjelölni ; Szirmay azonbanhatározot
tan nem volt jelen. Egyébként ő sem tudott semmiféle forradalmi mozgalomról vagy összeesküvésről.12
A kihallgatások igazolni látszottak Rákóczi azon feltevését, hogy fogolytársai hűségesek és állhatatosak maradnak.18 S valóban bécsújhelyi rabtársai, ha ugyan tudtak volna is a készülő mozgalomról, semmivel sem járultak a tényálladékok megvilágosításához, bár nevük és állítólagos szerepük sűrűn szerepelta Longue-val-féle leleplezésekben. Bercsényin kívül a letartóz
tatottak egyike sem ismerte a kapitányt és mint Rákóczi írja Önéletrajzában, „azért az igazság előadásával a legtöbb esetben csalással és hazugsággal vádolták a vádlót. Longueval elé vezették őket, akiket az nem ismert, szembeállították vele, akikről arcátlanul azt állította, hogy a tanácskozásban velük részt vett, holott ezek helyeinek megjelölése és a körülmények előadása az igazsággal homlokegyenest ellenkezett“.14 A bécsújhelyi foglyok következetesen tagadó maga tartása, mely azonban az igazság erejével hatott, zavarba ejtette a bizottságot. Valahogy úgy tűnt fel a dolog, hogy Longueval a levélküldés tényét túlságo san kiszínezte és bizonyára érdemszerzés végett, saját személyének a valónál jóval nagyobb jelentőséget akart biztosítani.15 A június 21-én és 22-én elhangzott vallomások negatívumát azonban, legalább Rákóczi részességét illetőleg, nagy mértékben kiegyenlítette a Bécsben fogva tartott szlavniczai Sándor Gáspárnak többízben tett vallomása.
11 1701 június 22-i kihallgatási jegyzőkönyv egykorú hite lesített másolata. U. o.
12 Ugyanazon napról, u. o.
18 Rákóczi : önéletrajza 124. 1.
11 Rákóczi : önéletrajza 128. 1.
15 A velencei követ jelentések szerint Longuevalban a haditanács sem bízott eleinte. C. Malagola : Franz II. Rákóczy und der ungarische Aufstand. Deutsche Revue. XXXII. 91. 1.
72
Sándor Gáspár épúgy, mint Szirmay István és Vay Ádám Thököly bizalmasai közé tartozott. Felesége Thököly Erzsébet révén16közeli atyafiságban állván a kuruc királlyal, Thököly a kényesebb természetű követ
ségek vezetését gyakran bízta udvari kapitányára, Sándor Gáspárra, főleg 1689 óta, mely évben portai követséget viselt. Tevékeny részt vett Thököly külön féle hadi vállalataibanis, így 1690-ben az aldunai.csatá rozásokban s az ugyanazon évi erdélyi hadjáratokban is.17 Egyike volt azoknak, akiket az 1690 szeptember 15—29-i keresztény szigeti országgyűlésThököly kíván
ságára honfiúsított.18 Lajos badeni herceg Erdélybe nyomulása azonban véget vetett Thököly erdélyi feje delemségének s a fejedelem oláh földön volt kénytelen meghúzódni. Sándor Gáspárt 1690—91-ben már Francia
országban találjuk, ahol ura nevében hathatósabb anyagi támogatás kieszközlésén fáradozott, 1693-ban a portán képviselte Thököly érdekeit, majd ugyanazon évben kuruc csapatok élén sikeres portyázásokat vég
zett az alföldön a császáriak ellen. Buzgósága szonban lassan lohadni kezdett. 1696 táján már kereste a bécsi udvar kegyelmét, sőt 1697-ben Belgrádból jól felhasz
nálható titkos jelentéseketis küldött BécsbeThökölyről ésaporta szándékairól,19 gr. Kinsky cseh főkancellárnak.
Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy Thököly képviseletében részt vegyen az 1698-i driná-polyi tárgyalásokon ; a karlovici békében biztosított amnesztiát azonban sietett felhasználni s 1699 végén már visszatért Magyarországba.20
Mikor a tanácskozások folyamán a felkelés gondo
lata határozottabb formákat kezdett ölteni, Rákóczi és Bercsényi figyelme Sándor Gáspárra is ráterelődött,
18 Wagner Car. : AnalectaScepusii. IV. (Posoniiet Casso-viae. 1778) 207—208. Nagy Iván: XI. 288.
17 Angyal D.: II. 204—208« 11.
18 Art. VII. Érd. Orsz. Eml. XX. 411. 1.
19 V. ö.Angyal D. : II. 254—62. 11.
20 Esterházy nádor 1700január 18-i felterjesztésében az állásáról leköszönt Dvornikovics János táblai ülnök helyébe I. Lipótnak Sándor Gáspártajánlotta,—„cui Majestas Vestra Sacratissima, si prima aliqua talis vacantia futura erit, eidem benigne conferre dignabitur,appromiserit“. (Eredetije Orsz. Lt.
Kanc. lt. Litterae palatinorum. 1652—1700. cs.)
nem annyira a Thököly-kapcsolatok, mint inkább dip
lomáciai tapasztalatai s nem közönséges katonai képes
ségei révén, melyek a tervezett felkelésben értékesít- hetőknekígérkeztek.Az érintkezést 1700őszén Bercsényi kezdeményezte. Ettől az időtől fogva Sándor Gáspár neve sűrűn szerepelhetett a bizalmas tanácskozásokon, melyek anyagáról Rákóczi útján utóbb Longueval is tudomást szerzett. így került Sándor Gáspár neve is azok jegyzékébe, akiknek elfogatását a haditanács
1701 áprilisában elrendelte.
Bizonyára az a kétes szerep, melyet Sándor Gáspár a karlovici békét megelőző években Thököly háta mö
gött játszott, késztette most a haditanácsot arra a fel
tevésre, hogy a tervezett mozgalom részleteibe Sándor Gáspár útján nyerhet aránylag a legkönnyebben be
tekintést akkor, ha módját ejti annak, hogy önkéntes vallomásra bírja. Úgy látszik, a nádorra gondoltak, akit felesége, Thököly Éva révén atyafiságos szálak fűztek Sándor Gáspárhoz, s aki a haditanács számítása szerint a családi kapcsolatok okos kihasználásával min
den nagyobb nehézség nélkül célt is érhet. Ez volt az oka annak, hogy Sándor Gáspárt nem Bécsújhelyre, hanem Bécsbe szállították s ott tartották őrizte alatt, hogy a nádornak a fogollyal való érintkezését meg
könnyítsék. Nem lehetetlen, hogy a nádor személyes közbelépése indította Sándort arra, hogy csakhamar önkéntes vallomástételre jelentkezzék.
A kuruc király egykori vakmerő udvari kapitánya alázatos emberré lett a bécsifogságban. Mármájus végén kihallgatást kért a haditanács elnökétől, gr. Mansfeld Henrik Ferenctől, s midőn kérésételutasították, írásban nyújtotta be beismerő vallomását arról, hogy nemcsak tudomása volt a rebellióról, hanem bercsényivel is egy nézeten volt a felkelést illetőleg, miért is belátja, hogy halálbüntetést érdemel. Előadta, hogy midőn egy alka
lommal Széchenyi Pálkalocsai érseknélebédelt Pozsony
ban s beszélgetés közben szó esett a magyar ügyekről s arról, hogy miként lehetne segíteni a németek által elnyomott magyarságon, az érseknek az volt a véle ménye, hogyha egyetértés uralkodnék a magyarok kö zött, a kérdést könnyen megoldhatnák, mert a szüksé
gesekkel rendelkeznek ; vannak alkalmas tisztjeik is,
74
mint pl. Ebergényi, akiből vezénylő tábornok lehetne, tisztjeiből pedig hasznavehető ezredesek válhatnának.
Mikor Sándor aziránt érdeklődött nála, hogy két éven belől megvalósítható volna-e mindez, az érsek azt vála
szolta, hogy csak bízza rá, a dologról senkivel ne beszél
jen s a mondottakat bizalmas nyilatkozatokként te
kintse. Pozsonyban Bercsényitől hallotta azt, hogy Rákóczi megkezdtea felkelés megszervezését, márjelen
tékeny összegek állanak rendelkezésére s most német tiszteket szándékozik magával hozni Bécsből. Ugyan csak Bercsényi mondta neki azt is, hogy a császári városban'sokan vannak olyanok, akik francia zsoldban állanak, akiknek szabad bejáratuk van mindenüvé ; tőle értesültvégül arról is, hogyahegyaljai zendülők annak
idején Rákóczit vezérükül akarták választani.21 E vallomásban főleg a Széchenyi érsekről szóló részletnek van jelentősége, mert abból az olvasható ki, hogy az érsek kész volt fegyvert is használni a vesze delemben forgó magyar érdekek védelmére. Ez magya
rázza meg a bizottság élénk érdeklődését is a kihallga
tások során Széchenyi állítólagos szerepe iránt. A Ber csényiről szóló vallomások sem voltak érdektelenek, mert azokból viszont Rákóczi részessége volt meg állapítható és pedig szinte közvetlen értesülés alapján.
Bármily szűkszavú volt is tehát ennek az alázatos hangú írásbeli vallomásnak tartalma a tényálladékok tekintetében, mégis igen jól felhasználható kiindulási alapnak látszott olyan részletekben, amelyek még a Longueval-féle jelentések után is tisztázásra vártak.
Ez volt az oka Sándor Gáspár ismételt kihallgattatásának május 31-én és június 27-én.
A május 31-i kihallgatást a Pieber-bástyában lévő börtönhelyiségben, a haditanács megbízásából Thiell János tanácstag vezette, ugyanaz, aki később a nagy szombati béketárgyalásokon is tevékeny részt vett gr. Wratislaw mellett. A vallomástétel lényege a követ kezőkben foglalható össze: Sándor Gáspár először 1700 nyaránNagyszombatban és Tavornakon Tholvay Gábor
tól értesült arról, hogy a nádornak tudomása van 21 Egykorú hitelesített másolataHofkammerarchiv. Hoffi
nanz Ungarn, 1702.
Rákóczi, Bercsényi és Szirmay titkos összejöveteleiről, amelyekcélja egy felkelés előkészítése ; 1700 novemberé ben Pozsonyban Bercsényi is említést tett neki a fel kelésről s felhívta, hogy csatlakozzék e mozgalomhoz, sőt arra is felszólította, hogy keresse fel Rákóczit, aki ugyanekkor Buda felé való útjában hajójával Pozsony ban vesztegelt, mert Rákóczi személyesen óhajt vele beszélni. Sándor a felszólításnak eleget teendő, fel
kereste Rákóczit, aki elsősorban édesanyja iránt érdek
lődött, majd kifejezte azon óhajtását, hogy vele bizal
masan kíván beszélni; s azután így folytatta: „íme, mily nyomorúságos állapotban van Magyarország és a magyarság, mégis csak gondolkozni kellene azon, hogyan lehetne végét vetni ennek a nyomorúságnak.“ Rákóczi azonban ennél többet nem mondott, mert fogadnia kellett a látogatására érkező gr. Batthyány országbírót. A beszélgetés ekkor félbenszakadt, Sándor haza ment, deBercsényi újból meglátogatta, hogy végre csatlakozásra bírja.
E látogatás alkalmával Bercsényi főként Sándor
nak diplomáciai tevékenysége iránt érdeklődött, aki megadta ugyan a kívánt felvilágosításokat, de figyel meztette, hogy sem Franciaországtól, sem Lengyel
országtól, sem aportától nincs mit remélniök ; ha valaki mégis kísérletet tenne ezeknél, ám tegye, az ő közre működésére azonban ne számítsanak. Bercsényi a leg
közelebb múlt húsvét alatt ismét felkereste nyitra- megyei birtokán s tőle a titoktartásra szavát vevén, előadta a következőket: „Az a külföldi ember, akit Franciaországba küldtünk, onnan visszaérkezett jó hírekkel és kedvező válasszal ; a francia király 400,000 forintot ígért, de tudni akarja, hogy miféle katonai erőt van módunkban kiállítani, hogyan akarjuk a felkelést előkészíteni s a pénzt gyümölcsözőleg felhasználni“; a francia király azt is megígérte, hogykárpótlást ad mind
azoknak, akik a felkelésben való részvételük miatt esetleg károkat szenvednének ; szerinte Lengyelország ból elegendő számú zsoldost lehet behozni. Sándor Gás
pár — természetesen saját előadása szerint — nevetett Bercsényi előadásán. „Hogy várhattok ti — úgymond — Franciaországtól 400,000 forintot, mikor Thökölyt sok utánjárása után is csak 100,000 forinttal segítették.“
76
Bercsényi mindamellettarra kérte Sándort, hogyállítson össze egy tervezetet, miként kell a felkelést előkészíteni.
Sándor ezt megtagadta, mire Bercsényi kijelentette, hogy ők azért nem esnek kétségbe, kísérletet tesznek, a többi majd elválik ; egyébként a résztvevők névsorát Sándor nevével együtt már el is küldték Francia
országba, mire vár hát? „Ha az én nevemet is elküld- tétek — felelte erre Sándor, — és pedig az én hírem és akaratom nélkül, akkorvigyen el benneteket az ördög !“
Neki az egész ügyhöz semmi köze. Mikor Bercsényi távozóban volt, Sándor még megjegyezte, hogy Erdély nélkül, ahol most nincspártjukonlévőfejedelem, semmit sem kezdeményezhetnek, enélkül pedig sem Francia országtól,sem Lengyelországtól nem várhatótámogatás.
Sándor a kihallgatás befejeztével elismerte, hogy minderről jelentést kellett volna tennie, azonban szol
gáljon mentségéül, hogy gr. Kinskyhalála óta nem volt patronusa az udvarnál, másrészt meg azt hitte, hogy a felkelés tervei a nádor útján már úgyis ismeretesekké váltak az illetékes körök előtt, mert hiszen a nádor Tholvay Gábor szerint tudott a mozgalomról.22
A június 27-én Bécsben gr. Buccelleni udvari kancellár házában lefolyt kihallgatás során Sándor Gáspár jóformán csak írásbeli vallomása szűkszavú adatait részletezte, az annak idején Bercsényitől hal lottak alapján. Üj adat volt benne annak beismerése, hogy Sándor Gáspár Bercsényivel Brunócon is talál kozott, s hogy Bercsényi szerinta kalocsai érsek, Szirmay nádori ítélőmester és Bercsényi közt formális szövetség is létesült s hogy Szirmay őt is felhívta Felsőmagyar- országba, e meghívásnak azonban nem tett eleget.23
Sándor Gáspár vallomásai abból a szempontból bírtak nagy fontossággal, hogy a lényeget illetőleg meg erősítették Longueval előadását, vagyis, hogy Rákóczi és Bercsényi vezetésével tényleg felkelés volt készülőben, melynek biztosítása végett közvetlen összeköttetésbe léptek XIV. Lajossal, akinek részéről viszonthatározott ígéreteket nyertek.
A Longueval—Sándor-féle vallomásokban mutat-22 Egykorú másolataHofkammerarchivHoffinanz Ungarn.
1702.
22 Egykorú másolata u. o.
kozó lényegi egyezésaperindításszempontjábólrendkívül nagyjelentőségű volt. A részletekben lehettek ugyan ellentétekés különbségekközöttük, de viszont beigazolt-nak volt tekinthető, hogyRákóczi és Bercsényivalóban felkelést terveztek az uralkodóház és kormánya ellen.
Meg volt tehát ajogalap, 'melyre a felségsértés vádját felépíthették. S a kormány szempontjából ez volt a lényeg.
VIL FEJEZET.
Rákóczi írásbeli tiltakozása Longueval vádja ellen.
Aggodalmai a peres eljárás lefolytatása miatt. Eilers Jánosnak, a haditanács előadójának 1701 júliusi 6-i összefoglaló jelentése és indítványa. Rákóczi felesége Récsben, folyamodványa a császárhoz, hogy Rákóczi magyar bíróság elé állíttassék. Külön bizottság kineve zése abban a kérdésben, hogy Rákóczi milyen bíróság elé állíttassék. I. Lipót 1701 augusztus 16-án kinevezi a rendkívülibíróságot; annak tagjai. Dr. Hoche Márton
lovag vádirata és a vádirat kézbesítése.
Ugyanazon a napon, amelyen Sándor Gáspár utolsó kihallgatása Bécsben lefolyt, Rákóczi írásban tiltako zott Longueval vádjai s azon lehetőség ellen, hogy en
nek a kalandornak, akinek sem hazáját, sem családját nem ismerik, nagyobb hitelt adjanak, mint az ő szavai
nak, melyekre kész hitet tenni. Mindaz, amit róla Longueval állított, még csak nem is valószínű, mert nem él szegénységben, nincs benne nagyravágyás, a németeket sem gyűlöli, hiszen köztük nőtt fel ; hazájá hoz sem ragaszkodik, mert birtokait kész volt idegen országokban fekvő birtokokért elcserélni ; vallási vagy családi sérelmekről sem tud, semmi oka sem volt tehát arra, hogy egy ilyen nagy bűnt elkövessen. Mindezt nem tekintve azonban nyilvánvaló ellenmondás van Longueval vallomásainak azon részében, amelyben azt állítja róla, hogy nem volt szándékában elhagyni az országot, holott maga tesz említést a Rákóczi által az udvarnak felajánlott birtokcseréről ; nem felel meg a valóságnak azon állítása sem, hogy Szirmayval együtt lett volna Ungvárott ; valótlanok a francia levelek meg írásáról és őrzéséről tett kijelentései is sok egyebekkel
együtt. Mindezek alapján Longueval vallomásai hitelt nem érdemelnek, újból tiltakozik tehát az ellen, hogy a kijelölendő bíróság a kapitány állításainak nagyobb hitelt adjon, mint az ő szavainak.1
Rákóczi tiltakozásának mindössze annyi volt az eredménye, hogy azt a periratokhoz csatolták. A hadi
tanács a foglyok kihallgatásával a bizonyítási eljárást befejezettnek tekintette s azon volt, hogy a peranyag mielőbb bíróság elé kerüljön.
Azt Rákóczi is tudta, hogy ügye a kihallgatások után belátható időn belől valamely bíróság elé fog kerülni, de tájékozatlan volt atekintetben, hogy a bíró ság kikből fog állani. Börtönének magányában bőven volt ideje minden eshetőséggel foglalkozni. Nem tar totta lehetetlennek, hogy kiszabadul, mert „Longueval vallomásán kívül semmi terhelő körülményt sem talál hattak“ ellene. De számolt azzal is, hogy fogságban tartják a küszöbön álló spanyol örökösödési háború befejeztéig. S most eszébe jutottak azok az osztrák börtönök, melyekben a Zrinyi-család utolsó férfitagja, gróf Zrínyi János2 „28 éves korától a halálnál gyötrel- mesebb életet élt“ évtizedeken keresztül. Minden attól függött, hogy milyen törvények alapján indítják meg ellene a pert, a birodalmi, vagy pedig a hazai törvények alapján-e? „Míg amazokban — olvassuk Önéletrajzá ban — kínzatásra és fejvesztésre való elítéltetésemet olvastam, emezek ártatlanságomról és törvénytelen el- fogatásomról győztek meg. Amazok Nérótól, Domi-tianustól és más bálványimádó római császároktól erednek és halálos ítélettel sújtják azokat, akik a hűt lenségnek csupán csak egyszerű gyanújával terhel hetők. Emezeket Magyarország keresztény fejedelmei akorlátlanhatalmú országgyűléseken alkottákés nemes embernek kihallgatás, bűnrészesség nélkül való bebör
tönzését egyáltalában meg nem parancsolják és a hűt lenség elkövetését, nem pedig a gyanú megbüntetését rendelik el. Az ország ellenségeivel való rosszcélzatú levelezést tiltják, ily értelmet pedig leveleimbe bele-1 EgykorúmásolataHofkammerarchiv. Hoffinanz Ungarn.
1702.
8 Gr. ZrínyiJános 1703nov. 11-én halt el Grácban ; 1683 óta volt fogságban. Theatrum Europaeum. XVI. 454. 1.