mozgásanyagának felosztása és jellemzése
9. fejezet - Az aerobik és a képességfejlesztés
(Írta: Rácz Ildikó, Lektorálta: Borsos Anita)
1. 9.1. A motoros képességek fogalma
A motoros képességek valamely mozgásos cselekvés (teljesítmény) végrehajtásának feltételeiként foghatók fel, amelyek visszavezethetők a születéskor genetikailag meghatározott és a fejlődés során szerzett, tanulás útján elsajátított összetevőkre. Veleszületett adottságokra épülve, különböző tevékenységek végzése során, tanulási, gyakorlási folyamatokban fejleszthetők, illetve bontakoztathatók ki.
A motoros képességek felosztása:
• kondicionális képességek
• koordinációs képességek
• ízületi mozgékonyság.
A kondicionális és koordinációs képességek, valamint az ízületi mozgékonyság – különböző szinteken ugyan, de – minden mozgásos cselekvés végrehajtásában egységesen vannak jelen.
A motoros képességek csoportjaira jellemző:
• Szoros kölcsönhatás fűzi össze őket, ami azt jelenti, hogy erre a testi fejlesztési folyamatok tervezésekor tekintettel kell lenni.
• A kölcsönhatáson kívül egymásra épülés is jellemezheti kapcsolatukat. Például, a koordinációs képességek meghatározott szintjét feltételezi az optimális ízületi mozgékonyság fejlesztése.
1. Kondicionális képességek
• A sportteljesítmény feltételeként szereplő testi képességek azon csoportja, amelyekbe az erő, a gyorsaság és az állóképesség tartozik.
• A motoros képességek azon csoportja, amelyet főként energetikai tényezők határoznak meg. A motoros képességek más alkotóelemeivel összefüggésben meghatározzák a mozgásos teljesítmények színvonalát.
• Olyan személyiség-összetevők, amelyek részben genetikai meghatározottság alapján adottak, ugyanakkor gyakorlással, edzéssel, az egyénhez igazított terheléssel formálhatók, alakíthatók.
• Az eredményesség érdekében szükséges az egyén közreműködési készsége (teljesítőkészsége), aktív részvétele és motiváltsága is.
A kondicionális képességek kölcsönhatása
• Izomerő
• a külső erők és a mozgás közben fellépő erők, ellenállások legyőzésének képessége az izomzat aktív erőkifejtésének (rövidülés és feszültségnövekedés) segítségével.
• Az izom-összehúzódás szerint lehet izotóniás (amikor az izom összehúzódik), izometriás (amikor az izom megfeszül), és auxotóniás (amikor az összehúzódás mértéke változik).
Az oktatás és a testi fejlődés szemszögéből megközelítve az erő fajtái
• A maximális erő, azaz izomerő, amelyet az egyén maximális számú működési egység egyidejű aktiválódása révén képes kifejteni.
9. Az aerobik és a képességfejlesztés
• A gyorserő (gyorsasági erő) az ideg-izom (neuro-muscularis) rendszernek az a képessége, amely lehetővé teszi viszonylag nagy ellenállások magas kontrakciós (izom-összehúzódás) gyorsasággal történő legyőzését.
• Az erő-állóképesség a hosszantartó erőkifejtéseket igénylő mozgásoknál a szervezet (izomzat) elfáradással szembeni ellenállásában fejeződik ki.
• Gyorsaság
• A gyorsaság a mozgások adott feltételek melletti nagy sebességű végrehajtását jelenti. Az a képesség, amely lehetővé teszi egyrészt a legnagyobb sebességgel történő haladást, másrészt a különböző cselekvésformák – a technikai követelményeknek és az eredményes végrehajtás feltételeinek megfelelően – lehető legrövidebb idő alatti végrehajtását.
• A gyorsaság fajtái a mozgásgyorsaság (lokomotorikus gyorsaság), a gyorserő, a gyorsasági állóképesség, a reakciógyorsaság és a helyzetgyorsaság.
• A mozgásgyorsaság (lokomotorikus gyorsaság)
• A mozgásgyorsaság (lokomotorikus gyorsaság) a embernek az a képessége, amelynek segítségével a ciklikus mozgásokban a lehető legnagyobb sebességgel halad előre. A maximális sebesség elérésére ezt megelőző maximális gyorsulásra van szükség.
• A gyorserő
• A gyorserő a nyugalmi helyzetből induló erős gyorsulást jelenti. A gyorsulási képesség nem azonosítható a gyorsasági állóképességgel.
• A gyorsasági állóképesség
• A gyorsasági állóképesség arra ad lehetőséget, hogy a maximális vagy ahhoz közeli sebességgel viszonylag hosszan tartó, ismételt izommunkára legyen képes az egyén.
• A reakciógyorsaság
• A reakciógyorsaság esetében megkülönböztethető az egyszerű és az összetett forma. Egyszerű reakciógyorsaságot igényelnek a rajtok, az ismert jelekre történő válaszreakciók, míg összetett reakciógyorsaságot jelentenek például a páros viadalok (vívás, tenisz stb.), amikor az ellenfél védekezési válaszjelzései támadási információt hordoznak.
• A helyzetgyorsaság
• A helyzetgyorsaság a helyzetfelismerés gyorsaságában nyilvánul meg, a kreatív gondolkodású sportolók sajátja, azonnali gyors cselekvést, valamint a sikeresség szempontjából a szituációnak legmegfelelőbb döntéshozatalt, választást eredményez.
• Állóképesség
• A szervezet fáradással szembeni ellenálló képességét, hosszan tartó sportbeli erőkifejtéseknél állóképességnek nevezzük. Az állóképes egyén viszonylag magas intenzitással, hosszú ideig képes munkát végezni. Az állóképesség színvonala mindenekelőtt a keringési és légzésszervek, az anyagcsere és az idegrendszer működésétől függ. Lényeges feltétele a szervek és szervrendszerek koordinált működése.
• A hosszú- és középtávú állóképesség
• A hosszú távú állóképesség a teljesítményekben a 15–30 perc feletti erőkifejtésekre jellemző. Meghatározó tényezője az időegységre eső oxigénfelvétel nagysága, vagyis az aerob kapacitás.
• A középtávú állóképesség a 2–9 perc feletti erőkifejtéseknél jelentkezik. Ennél az alap-állóképességi fajtánál a „látszat steady state” állapot áll fenn, amely mérsékelt oxigénadósságot jelent, vagyis a mozgás végrehajtásakor részben anaerob (oxigén nélküli) folyamatok játszódnak le a szervezetben.
• A rövid távú állóképesség
• A rövid távú állóképesség 45 sec és 2 perc közötti teljesítményekhez szükséges képesség. Magas szintű aerob és maximális anaerob kapacitással jellemezhető.
2. A koordinációs képességek
• Valamely mozgásos teljesítmény (sportteljesítmény) feltételeiként értelmezhető motoros képességek azon csoportja, amelyek a mozgásvégrehajtás minőségében, a gazdaságos energiafelhasználást eredményező mozgásban, valamint a cselekvéstanulás sikerességében jutnak kifejezésre.
• A mozgáskoordináció funkciójának megfelelő képességek. Tulajdonképpen olyan sajátos feltételrendszert alkotnak, amely fontos szerepet játszik a mozgásszabályozás létrejöttében, adott feltételeknek megfelelően.
• Mozgáskoordináció
• Mozgáskoordináció alatt a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét, sorrendjét, illetve a gyakorlatanyag vagy sportág sajátos követelményei szerinti összekapcsolódását, összekapcsolását értjük.
• A mozgáskoordináció létrehozásában a szervezet információforrásokból gyűjt jelzéseket, ezért fontos tudni, hogy milyen receptoroknak, érzékszerveknek és szervrendszereknek, analizátoroknak van szerepe a folyamatban.
• Koordinációs alapképességek
• mozgásszabályozó képesség,
• mozgásalkalmazkodó és mozgásátállító képesség,
• mozgástanulási képesség.
• A három alapképesség tovább bontható azon képességekre, amelyek a mozgáskoordinációt elősegítő, különböző analizátorok által nyert információk alapján eredményezik az összerendezettséget.
• Egyensúlyozó képesség
• Az egyensúlyozó képesség az a koordinációs képesség, amely a nagyon kicsi alátámasztási felület (például felfordított pad) vagy nagyon bizonytalan egyensúlyi viszonyok (fordulatok, forgások) közötti mozgásfeladatok célszerű és gyors megoldásának feltételét képezi. Ez összességében az egyensúlyérzékben fejeződik ki.
• Téri (térbeli) tájékozódó képesség
• A téri (térbeli) tájékozódó képesség lehetővé teszi az egyén térben és időben történő feladatainak célszerű, a követelményeknek megfelelő koordinálását. Kialakításában részt vesznek a látási és hallási, valamint a tapintási és kinesztetikus analizátorok is, amelyek komplex módon történő megjelenése hozza létre ezt a képességet.
• Ritmusképesség
• A ritmusképesség a mozgásfolyamatok időbeli, dinamikai rendjének felfogása, a mozgásokban rejlő vagy előre megadott ritmus érzékelése, annak a mozgás végrehajtásában való megjelenítése. Valamennyi testgyakorlat végrehajtásában és sportág mozgásanyagában megtalálható.
• Reakció (reagáló) képesség
• A reakció (reagáló) képesség sajátos képesség, amelynek segítségével a környezetből érkező ingerekre és információkra megfelelő gyorsasággal és célszerű cselekvésekkel képes válaszolni az egyén. Egyszerűbb és bonyolultabb formái az élet és a sporttevékenység területén is jelen vannak, az azonnali válaszreakciót kiváltó ingerektől (például rajtok), egészen a döntést igénylő, percepciót feltételező reakcióig.
• Mozgásérzékelés (kinesztézis)
• A mozgásérzékelés (kinesztézis) a koordinációs képességek azon fajtája, amely az izomfeszülés és ellazulás fokát jelző információk érzékelése útján kinesztetikus differenciáló képességben nyilvánul meg. Ez a
9. Az aerobik és a képességfejlesztés
képesség segíti hozzá az egyént a mozgások pontos és gazdaságos végrehajtásához, valamint a szükségtelen és felesleges erőkifejtések kiküszöbölésével a könnyedség során létrejövő mozgásélmény kellemes érzéséhez.
• Gyorsasági és állóképességi koordinációs képességek
• Teljesítmény-meghatározó koordinációs képességek a gyorsasági és állóképességi koordinációs képességek.
Ezek a bonyolult, időkényszer alatt végrehajtandó mozgáscselekvések esetében, illetve a hosszan tartó erőkifejtéseknél játszanak lényeges szerepet.
3. Ízületi mozgékonyság
• Az ízületi mozgékonyság az a motoros képesség, amelynek segítségével a különböző mozgásokat – az anatómiai korlátok határain belül – erőkifejtés révén, nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani. Szinonim értelmezése a hajlékonyság, amely lehetővé teszi az ízületek nagy határok közötti mozgásait, a kötőszövetek és izmok nyúlékonyságát, rugalmasságát.
Az ízületi mozgékonyság fajtái
• Aktív, passzív hajlékonyság
• Amikor az egyén saját izomerejét használja fel az ízületben létrejövő elmozdulásra (például láb- vagy karemelés), akkor aktív hajlékonyságról beszélünk. Abban az esetben, ha saját testtömegét használja például a lábterpesztés kiterjedésének növelésére (lásd spárga), vagy ehhez külső segítséget (a társ tolja lefelé) vesz igénybe, passzív hajlékonyságról beszélünk.
• Az aktív és passzív ízületi mozgékonyság is függ az ízületi szalagok elasztikusságától, rugalmasságától. Ez azonban önmagában nem elegendő, szükséges az ellazulási készség kialakítása is, amely az izmok elernyesztési képességében, lazán tartásában nyilvánul meg.
2. 9.2. Képességfejlesztő gyakorlatok
A fizikai képességfejlesztő gyakorlatok csoportjai
• Erőt fejlesztő gyakorlatok
• Az erőgyakorlatok segítségével jelentős külső ellenállást küzdünk le, ill. az izomerő kifejtés segítségével külső hatásoknak ellenállunk. Az erőkifejtés nagysága az izom kontraktilitás függvénye.
• Felosztás, jellemzés
Erőkifejtés mellett, külső erő ellenében végzett kontrakciók esetei a következők:
• Izometriás kontrakció (statikus): Az izomerő kifejtése rövidülés nélkül megy végbe. A külső erő és az izomerő egyensúlyban van.
• Anizometriás kontrakciók: Izomhossz-változással járó feszülés.
Izotóniás (anizotóniás excentrikus, dinamikus):
A külső erő kisebb, az izom megrövidül.
• Pliometriás (anizometriás excentrikus, engedő):
A külső erő nagyobb, az izom megnyúlik, de a megnyúlást az izom aktív erőkifejtése fékezi.
A gimnasztikai gyakorlatokban maximális erőkifejtés ritkán fordul elő. Az izomműködés nagy része dinamikus izomtevékenységgel járó állóképességi vagy gyorsasági erőkifejtés, kisebb része statikus izomműködésből származik.
Gyakorlatanyag:
a.) Természetes gyakorlatok:
Ezeket a gyakorlatokat olyan körülmények között hajtjuk végre, hogy az a szokásosnál nagyobb erőkifejtésre késztessen.
Plusz terhelést jelent a megszokottól eltérő, nehezebb feltételek alkalmazása, ill. a saját testsúly okozta terhelés növelése. Pl.: futás kézisúlyzóval, hajítás különböző testhelyzetekből, függeszkedés, mélybeugrás, szökdelés lépcsőn.
b.) Határozott alapformájú gyakorlatok:
Gyakorlatait a határozott alapformájú gyakorlatokon belül csoportosított módon kell felhasználni. Pl.: döntések, emelkedések, ereszkedések.
Módszertani szempontok:
• Az agonista és antagonista izmok erőgyarapítása párhuzamosan, a fokozatosság elvének betartásával történjen.
• A tervszerűtlen erősítés az izmok rövidüléséhez, az ízületek mozgáshatárának csökkenéséhez vezet.
• Az izomerő fejlesztését és az izomnyújtást párhuzamosan kell végezni, így mód nyílik mindkét képesség párhuzamos fejlesztésére.
• A test általános kimunkálásától haladjunk a speciális izomcsoportok erősítése felé.
• A csekély terheléstől haladjunk a nehéz terhelés felé, a kevéstől a sok, az egyszerűtől az összetett felé.
• Nagy többségében dinamikus gyakorlatokat végeztessünk, s lehetőleg kapcsoljuk össze az erősítő gyakorlatokat valamely sportági technika alapjaival.
• Az erőfejlesztést kellő bemelegítés után, a gyorsasági és az ügyességi gyakorlatok után, de lehetőleg az állóképességi munka előtt végeztessük.
• Időnként fel kell mérni a tanítványaink fejlődését, és az újabb terheléseket a fejlődésnek megfelelően kell megállapítani.
Gyorsaságot fejlesztő gyakorlatok
• A gyorsaság adott feltételek mellett a reagálások, mozdulatok, mozgások lehető legrövidebb időn belüli végrehajtása.
• A gyorsaság elemi formái (a reagálás időtartama, a mozgások sebessége, a mozgás gyakorisága) viszonylag függetlenek egymástól, a gyakorlatban azonban a gyorsaság komplex megjelenésével találkozunk.
• Gyakorlatai nagyrészt speciálisan sportági jellegűek, mert a gyorsaság az eredményesség szempontjából szorosan kapcsolódik a sportági technikához.
• A gyorsaság fejlesztése az ideg-izom koordináció fejlesztését jelenti. Mivel e tulajdonság nagyrészt öröklött jellegű, fejleszthetősége behatárolt.
Gyakorlatanyag:
a.) Természetes gyakorlatok:
Elsősorban futó, ugró, dobógyakorlatok és sok testnevelési játék tartozik ide. Pl.: rajtversenyek, utánzó szökdelések, célba- és távolba dobó versenyek, futóiskolai gyakorlatok.
b.) Határozott formájú gyakorlatok:
A legtöbb gimnasztikai mozgásformából összeállítható olyan gyakorlat, amely mérhető és ezért felhasználható a gyorsaság fejlesztésére. Pl.: „hanyatt fekvésből felülés térdkulcsolással; négyütemű fekvőtámasz; guggolás-felállás”.
Módszertani szempontok:
9. Az aerobik és a képességfejlesztés
• A gyakorlatanyag technikája tegye lehetővé az egyénhez mért maximális sebességű végrehajtást.
• A gyakorlatot olyan fokon kell elsajátítani, hogy mozgás közben az akarati erőfeszítés a sebességre irányuljon.
• A gyakorlatok időtartamát úgy állapítsuk meg, hogy a fáradtság ne okozzon jelentősebb sebességcsökkenést.
• Az egyes gyakorlatok között biztosítsunk megfelelő pihenőidőt (vezető eljárás e képesség fejlesztésére az ismétléses módszer).
• A gyorsaságot fejlesztő gyakorlatokat pihent állapotban, lehetőleg a foglalkozás fő részének első felében kell végrehajtani.
• Gyerekeknél a játékos gyorsaságfejlesztésen legyen a hangsúly.
Állóképességet fejlesztő gyakorlatok
• Az állóképesség színvonala mindenekelőtt a keringési és légzőszervek, az anyagcsere és az idegrendszer működésétől függ.
• A kitartóképesség lényeges feltétele a szervek és szervrendszerek koordinált működése.
• A szervezet funkcionális lehetőségeit az állóképességet kívánó gyakorlatokban egyrészt a megfelelő mozgáskészség (technikai felkészültség), másrészt az aerob és anaerob kapacitás szabja meg.
• Az aerob (magas szintű oxigén melletti teljesítőképesség) gyakorlatokkal teremtett feltételek adják meg az alapot az anaerob (oxigén nélküli teljesítőképesség) működés fejlesztéséhez.
Az állóképességet fejlesztő gyakorlatok jellegük szerint lehetnek:
• Energia jellegűek: tartós mozgások, ill. tartós mozgások a tempó növelésével (nagy energiaveszteség).
• Keringési jellegűek: a tartósan végzett mozgások közt pihenő a pulzus megnyugvásáig.
• „Izomzat” jellegűek: teljes erővel végre hajtott ill. nehezített körülmények között végzett, gyors mozgások.
Gyakorlatanyag:
Természetes gyakorlatok:
A hagyományos állóképességi gyakorlatok mellett (pl.: futás) a legtöbb természetes mozgás hozzájárul az állóképesség fejlesztéséhez, ha azt rendszeresen végezzük és az a szervezetre mindig valamilyen terhelést jelent.
Határozott formájú gyakorlatok:
Az izomcsoportok nagy részét igénybevevő, folyamatosan ismétlődő szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatokkal is elérhető az állóképesség fejlesztése akkor, ha a végrehajtás tempójának váltogatásával bekövetkezik a szervezetben az aerob folyamatok túlsúlyba kerülése.
Módszertani szempontok:
• Az állóképességet fejlesztő módszerekben terhelési tényezők (intenzitás; időtartam; a pihenés időtartama; a pihenés jellege; ismétlésszám) változatos felhasználása különösen fontos, mert velük lehet szabályozni az elfáradás jellegét.
• Az állóképességi gyakorlatok végzése közben el kell jutni addig, amíg a mozgás intenzitásának érdekében az egyén tudatos erőfeszítésre kényszerül. Ezzel a szervezet alkalmazkodik.
• Az állóképességi teljesítményekben nagyon jelentős szerepet játszik a mozgáskoordináció, ezért mindig jó technikával kell végrehajtani a mozgásokat, mert ez teszi lehetővé a gazdaságos energiamozgósítást és -felhasználást.
• A helyes légzés kialakítása fontos egészségfejlesztő feladat, ami elsősorban az állóképességi terhelésekkel érhető el.
Légzőgyakorlatok:
A légzés gázcsere, ahol oxigéndús levegőt lélegzünk be és elhasznált, szén-dioxidban gazdag levegőt lélegzünk ki.
Testgyakorlatokkal segíteni tudjuk a helyes, élettanilag legelőnyösebb légzéstechnika kialakítását és a légzésben segítő izmok fejlődését.
Helyes légzéstechnikán a teljes légzést értjük, amely a hasi, a mellkasi és a felső légzés összehangolásával alakul ki.
• Nyugalmi állapotban vagy alacsony terhelésnél az a helyes, ha orron keresztül lélegzünk, míg nagyobb terhelésnél szükség van a szájon át vett levegőre is.
A testmozgás és a légzés kapcsolata:
• Légzőgyakorlatok kísérése mozgással;
• Testmozgás, amelyhez a légzést kapcsoljuk:
• Egyszerű és ciklikus mozgások (pl.: járás, futás),
• Bonyolult és aciklikus mozgások (pl.: függeszkedés, dobások).
A légzés fő értelme, hogy az anyagcsere-termékek oxidálódhatnak a bevitt oxigén révén a test szöveteiben, ezért a légzési funkció tökéletesítése mindenekelőtt megfeszített izommunkával történjen.
Mozgáskoordinációt fejlesztő gyakorlatok
• A mozgáskoordináció olyan sajátos feltételrendszer, melynek fontos szerepe van a mozgásszabályozás létrejöttében, adott feltételeknek megfelelően.
• Főbb csoportjait (mozgásszabályozó-, mozgásalkalmazkodó-, átállító, mozgástanulási képesség) és megjelenési formáit (egyensúlyozó-, térbeli tájékozódó-, ritmus-, kinesztézis, reakció képesség) csak az érthetőség kedvéért szabad elkülöníteni.
• Minden mozgásos cselekvésben döntő fontosságú az ellazulás, mert megfelelő szintre szállítja le az izmok tónusát és ezáltal megszünteti a kötött, darabos mozgást.
• Az ellazulási készség (lazaság) a hajlékonyságnak is fontos feltétele.
• A jó ellazulási készség eredménye:
• a mozgáskoordináció javulása,
• energiamegtakarítás,
• tökéletesebb mozgásvégrehajtás.
A fokozott izomtónus ernyesztő, lazító gyakorlatokkal vagy relaxációs eljárásokkal csökkenthető. Eredmény csak tudatos gyakorlás mellett érhető el.
Gyakorlatanyag: (mozgáskoordináció fejlesztő) Természetes gyakorlatok:
A legtöbb természetes mozgás alkalmas a mozgáskoordináció fejlesztésére, ha azt a megszokottól eltérő módon hajtatjuk végre (pl.: járás padon vagy gerendán különböző feladatokkal, dobás ügyetlenebb kézzel).
Határozott formájú gyakorlatok:
9. Az aerobik és a képességfejlesztés
Itt is a megszokottól eltérő, tehát figyelmet kiváltó gyakorlatok segítik elő legjobban a mozgáskoordináció fejlesztését (pl.: tükörképszerű végrehajtás, tempóváltoztatás, kéziszerek variálása, ismert gyakorlatokban elemkapcsolat változtatás).
Módszertani szempontok:
• A gyakorlatok legyenek játékosak, élményszerűek,
• A végrehajtásra vonatkozóan kezdetben engedményeket lehet tenni,
• Az új mozgások elsajátítására nagyobb lehetőség van, ha az érzékelésbe minél több analizátor kapcsolódik be,
• Jelentős koordinációt fejlesztő hatása van az erő- és a gyorsaság fejlesztésének és a testnevelési játékoknak,
• A gyakorlatok olyanok legyenek, hogy a hatékonyabb, javuló mozgáskoordináció mérhetővé váljon,
• Az új mozgások megtanulását mindig a már meglévő, ismert mozgásokra kell építeni,
• A mozgástanulásnak és az erőfejlesztésnek a sportágak, mozgásformák nagy részében párhuzamosan kell haladnia,
• Az oktatás körülményeit, feltételeit lehetőség szerint úgy kell alakítani, hogy a gyermek néhány próbálkozás, kísérlet után sikeres – esetleg még nem teljesen kielégítő – kísérletet tehessen.
Ízületi mozgékonyságot fejlesztő gyakorlatok (hajlékonyság)
• A hajlékonyság az a képesség, melynek segítségével a mozgásokat nagy kiterjedéssel tudjuk végrehajtani az ízületekben. A hajlékonyságra tehát legjellemzőbb a laza ízület.
• A hajlékonyság maximális fejlettségére nincs szükség. Legnagyobb jelentősége a gerinc háti szakasza, a csípő, és a vállízületek mozgékonyságának van.
• A hajlékonyságot befolyásoló tényezők:
• izmok, ízületi szalagok rugalmassága,
• izmok nyugalmi feszültségének nagysága,
• ellazulási készség,
• technikai felkészültség,
• külső hőmérséklet, napszak.
Gyakorlatanyag:
• Minden gimnasztikai gyakorlat hozzájárul a hajlékonyság növeléséhez, ha az a lehető legnagyobb kiterjedésű és sorozatban, többszöri ismétléssel történik, élénk vagy közepes tempóban.
• A hajlékonyság fejlesztésére alkalmasak a statikus gyakorlatok is. Ebben az esetben az a feladat, hogy maximális ízületi kitérés mellett a test mozdulatlan maradjon.
• A passzív statikus gyakorlatok (a testhelyzetet külső segítséggel tartjuk meg) legalább olyan hatékonyak, mint a dinamikus gyakorlatok.
Módszertani szempontok:
• A hajlékonyság a gyermekkorban könnyebben fejleszthető, később az izomerővel negatív kapcsolatba kerül.
• A gyakorlatok – főképp a passzív gyakorlatok – alkalmazásánál nagy óvatossággal, fegyelmezettséggel kell eljárni, nehogy húzódás, sérülés következzék be.
• Általában a bemelegítés második felében, a foglakozás végén, az erőfejlesztés előtt és után kerüljön sor a hajlékonyság fejlesztésére.
• A nyújtó gyakorlatokat sorozatban kell végeztetni, s mindegyik sorozatban többször kell ismételni addig, ameddig enyhe fájdalomérzet nem jelentkezik.
• Aktív gyakorlatok esetén a megnövekedett hajlékonyság tovább megőrizhető, mint a passzív gyakorlatokat követően.
• Csak olyan mértékben kell fejleszteni a hajlékonyságot, amely biztosítja a mozgásformák akadálytalan végrehajtását.
• Hajlékonysági gyakorlatok otthoni feladatként is szerepelhetnek sportolóinknál.
7.ábra