Grinyov és Pugacsov kapcsolata
I. fejezet: A saját–idegen világ terek szerinti megosztottsága
I. 1. A belogorszki lakosság Grinyovhoz és Pugacsovhoz való viszonya A saját–idegen világ térbeli értelmezéséről több szinten is beszélhe-tünk. Először a belogorszki lakosságnak a főszereplőkhöz való viszo-nyát vizsgálom meg.
Grinyov a belogorszki erődbe érkezik, a kinti világból jön, ezért idegen-ként tekintenek rá, de mivel alkalmazkodik a környezetéhez, ezért vendég-ként, barátként közelednek hozzá. Ám Pugacsovra, aki szintén kinti, ide-gen világból érkezik, ellenségként tekintenek, mivel nem alkalmazkodik a helyi szokásokhoz, uralkodni akar, így kiváltja a nép ellenszenvét.
A lakosság Grinyovot saját világának részesévé teszi, mivel az embe-rek észreveszik, hogy ők és a főhős azonos értékeket képviselnek, Gri-nyov baráti szándékkal közeledik. Az emberek Pugacsovban a trónbi-torlót, az idegent látják támadó szándéka miatt, és az ő szokásaik nem
egyeznek. Mindezek után Grinyov és Pugacsov hogyan viszonyulnak egymáshoz a térben? Az ellenségből miképp válik vendég?
I. 2. Grinyov és Pugacsov egymáshoz való viszonya a térjellemzők szerint I. 2. 1. Ki Pugacsov, avagy az ellenségből hogy válik vendég?
A Славянские древности c. szótár (Толстой 1995. 531) alapján a гость („vendég”) a népi hagyományban a saját–idegen szféra össze-kötője, szakralizálódik, a tisztelet tárgya, egy másik világ képviselője.
Az idegen vendéggé alakulása az átváltozás rituális formáihoz köthető, amelybe beletartozik a lakoma, a megvendégelés, az ünnepség. A ven-dégek között három típust különböztetünk meg: aki meghívásra jön, aki meghívás nélkül, és vannak a rituális látogatók.
A régi indoeurópai törzseknél is már megfigyelhető volt, hogy aki vendégként és barátként közeledett feléjük, azt szívesen látták, de aki a törzs jólétét akarta megsérteni, attól tartottak az emberek és gyű-lölték (Байбурин–Топорков 1990. 116). Egyes nyelvek esetében jel-lemző, hogy a vendég és az idegen ugyanabból a szótőből származik.
A „гость” szó egyik oldalról az Istenhez („Бог”) is kötődik, mivel a
„гость” szó rokonítható a „Господин” és „Господь” szavakkal (Бай-бурин–Топорков 1990. 116).
A házigazda a vendéget a legnagyobb, szinte Istennek kijáró tisz-telettel veszi körül. A másik oldalról pedig gonosz embereket, hívat-lan látogatókat, tolvajokat jelent (Байбурин–Топорков 1990. 116).
A nyolcadik fejezet elején ez áll: „Hívatlan vendég rosszabb a tatárnál.”
(Puskin 1972. 415). A lázadók tanyája című fejezet élén lévő mottó Szumarokovtól így hangzik: „A bősz tigris szelíd; bendője most tele; / Nyájas szóval fogad, ha szóba állsz vele: / „Minek köszönhetem, hogy meglátogatott?” (Puskin 1972. 439). Ez a mottó mintha választ adna arra a kérdésre, hogy ki is valójában Pugacsov. A két mottó között különbség van. A vendég és az ellenség is kívülről érkeznek. A vendég értékei egyeznek a társa értékeivel, viszont az ellenség számára fontos értékek idegenek a társak számára. Ennek alapján azt lehet megálla-pítani, hogy az ellenségből vendég válik Grinyov számára. A lázadók
tanyája fejezet előtt Pugacsovra ellenségként tekint a főszereplő, a tize-dik fejezet mottója seregről és titkos megszállásról szól. Ezután vendég-ként viszonyul hozzá. A tizenkettedik fejezet mottója egy lakodalmas nóta, amelynek témája, hogy a menyasszonynak nincs sem apja, sem anyja. Ez megelőlegezi azt, hogy Pugacsov szeretne lenni az örömapa Grinyov és Mása esküvőjén. De kiknek vagy miknek köszönhető ez az átváltozás, hogy a „bősz tigris” szelíd lesz?
I. 2. 2. Grinyov „vendégségben” Pugacsovnál
Grinyov kétszer „vendégeskedik” Pugacsovnál. Először a nyolcadik fejezetben, amikor egy kozák szól a fiúnak, hogy „a hatalmas cár”
hívatja, azaz kapott meghívást, másodszor a tizenegyedik fejezet-ben, amikor Grinyov csak úgy beállít a trónbitorlóhoz, hívatlan ven-dégként. A két látogatás között hasonlóságokat lehet megfigyelni.
A Славянские древности szótár szerint rituális vendég érkezéséről van szó. Első esetben egyrészről ismerősökként találkoznak, mivel Pugacsov Szaveljics révén felismeri Grinyovot, a trónbitorló eszébe jut, hogy őket vezette korábban a fogadóba. De Grinyov igazán még nem ismeri a trónbitorlót. Üdvözlik egymást, Pugacsov hellyel kínálja a fiút, bort töltenek neki. Ott van a többi vendég is, Pugacsov társai.
A vendéglátó igyekszik az idegen, ellenséges ismeretlent sajátjává, saját emberévé tenni. Pugacsov is ezzel próbálkozik. Megvendégeli, majd beszélget vele, és azt mondja neki, ha odaadással fogja szolgálni, akkor majd jutalmat kap.
I. 2. 3. Grinyov másodszor jár Pugacsovnál
Grinyov ekkor már mint ismerős érkezik Pugacsov táborába, bár hívatlanul, mert a trónbitorló nem számított jöttére. A rituális vendég fogadásával kapcsolatban egyfajta szertartás alakul ki (Толстой 1995.
531). A vendég és a vendéglátó üdvözlik egymást. A házigazda örül a vendég érkezésének, érdeklődik felőle, jól utazott-e, stb. A vendég is üdvözli a házigazdát, és tudtára adja látogatásának célját. Pugacsov így szól a fiúhoz: „Á, nagyságos úr! Hogy vagy? Mi szél hozott ide?”
Grinyov azt feleli, hogy magánügyben utazik, Pugacsov emberei meg
feltartóztatják. Aztán válaszát pontosítja, hogy a belogorszki erődbe indul egy árvát kiszabadítani. A vendég és a házigazda kapcsolatának is fontos szerepe van. A Гость („vendég”) szócikkben (Толстой 1995.
531.) az olvasható, hogy a vendég minden esetben a sors képviselője, olyan személy, akinek az emberi élet szféráira befolyása van. A vendég jókívánságait és köszönetét fejezi ki és ajándékait átadja. Pugacsov és Grinyov esetében is szerepük van az ajándékoknak, az ajándékok cse-réjének, amely sok népnél a vendégség kötelező eleme (Байбурин–
Топорков 1990. 110). Az ajándékcsere a barátságkötésnek és a test-vériségnek az egyik alapvető módja. A fiú a vezető segítségét nyúlbőr bundával hálálja meg. Oroszul így hangzik: заячий тулуп. A nyúl a tisztátalan erőkhöz kapcsolódik (Толстой 1999. 284). A Pugacsov nevében lévő ige пугать (Толстой 2009. 349) („megijeszteni”), a szláv mitológiában a tisztátalan erők egyik emberre irányuló csele-kedete. Grinyov Pugacsovtól báránybőr bundát kap ajándékba. Oro-szul „овчинныйтулуп”. A bárányt a szlávoknál tiszta, áldott állatként tartják számon, amely Isten előtt kedves áldozat (Толстой 2004.
502). A fiú még egy lovat is kap, a ló a mitológiában a világot a fenti világgal köti össze (Толстой 1999. 590). A vendégnek passzív sze-repe van, míg a vendéglátó aktívan viselkedik (Толстой 1995. 532).
A vendégnek követnie kell az etikett szabályait, például az ételt nem utasíthatja vissza. Pugacsov hívja Grinyovot vacsorázni. Grinyov úgy reagál erre, hogy szívesen lemondott volna a felajánlott megtisztelte-tésről („честь”), de nem tehetett semmit. Tehát a trónbitorló megtisz-telte vendégét, aminek nem lehetett ellentmondani. Grinyov nemcsak Pugacsovnál vendégeskedik, hanem Zurinnál is. Ide is mint hívatlan vendég érkezik. Zurin meglepődik, hogy kerül épp erre a helyre, majd Grinyovot Zurin emberei tartóztatják fel. Éjszakára Zurin vendége marad (az orosz szövegben ld.: „ночевать”, azaz megszáll éjszakára), és együtt megvacsoráznak.
A következő fejezetben áttekintem, hogy Pugacsov és Grinyov értékrendje, lelkivilága miként viszonyul, kapcsolódik egymáshoz.