Kőszegf?yMiklós
Aki csak egyszer is járt jeruzsálemben, sosem szabadulhat a Várostól. Igaz, általában nem is nagyon akar szabadulni. Hiszen kevés olyan hely van a vilá-gon, ahol ennyire nyilvánvaló volna a régiség szárnyakat adó hatalma. Hiába a Ben jehuda modern nyüzsgése, hiába a turisták áradata a Nyugati Fal és a Szent Sír templom közt, mégsem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy az Amarna-archívum néhány levelét itt fogalmazták és rótták agyagtáblára több mint há-romezer évvel ezelőtt. Alábbi szerény írásomban, amellyel a magam részéről köszönteni szeretném a jubilánst, aki fáradhatatlanul dolgozik a héber tudomá-nyok ügyének előmozdításán ;n;ro,';, 117, magam is jeruzsálem történetének egy apró mozzanatával szeretnék foglalkozni. Ráadásul abban a szerencsében van részem, hogy nemcsak szeretett városom, hanem szeretett hősöm is feltűnhet a következő lapokon. Mert képzeletünk szárnyának egészen addig kell visszarő-pítenie bennünket a múltba (amelynek kútja köztudomásúan mélységes mély, sőt inkább talán feneketlen), amikor a betlehemi Isai fia, Dávid harcolt a filiszteusok ellen nem is egy, hanem két alkalommal. S mert vele volt Adonáj, győztesen hagyhatta el a csatateret - bár talán meggondolatlanság ennyire előre szaladnunk.
Jelen írásomban, egy nagyobb lélegzetű kutatási program részeként, arra te-szek kísérletet, hogy hagyománytörténeti, topográfiai és történettudományi szempontból elemezzem a 2Sám 5,17-25 rövid szövegét. Reményeim szerint a cikk végén megértünk valamit Dávid, jeruzsálem és a filiszteusok bonyolult viszonyrendszeréből.
ASZÖVEGI
17. vers
Amikor a filiszteusok- meghallották, hogy Dávidot királlyá kenték Izrael fe-lett, felvonult minden filiszteus, hogy megkeressék- Dávidot. Amikor Dávid ezt hallotta, lement+ asziklaerődbe. 5
IA szöveget saját forditásomban közlöm.
2A Septuaginta a filiszteusokat olyan néven nevezi, amelyet az adott történeti szituációhoz igazodva lehetett akár máshogyan is értelmezni (ÚUÓcpUA.Ol: 'más törzsből valóidegenek').
18.vers
És a filiszteusok megérkeztek, és szétrerjedtekv az egész Refáim7_
völgyben."
19.vers
Azután Dávid megkérdezte JHWH-t: "Felvonuljak9 a filiszteusok ellen?
Kezembe fogod adni őket?" És mondta JHWH Dávidnak: "Vonulj fel, mert akezedbe adom a ftliszteusokat!"
20.vers
És Dávid megérkezett Baal'? Peracim ll_ba,ésDávid levágta őket ott, és mondta: "JHWH átszakitotta ellenségeimet.V amint a víz átszakit [egy gátat].13"Ezért nevezik a helyet »Baal Peracim«-nak.
3 A lIij?J gyökhöz ld. HALAT, 145-146. A szó alapjelentése: 'keres, felkeres, megkeres'.
Hogy Ehrlich 1968: 285 fordítási javaslata ('herallsfo,.dern')jobb-e azelterjedt megoldásoknál, nos, ezt a kérdést érdemesebb nyitva hagynunk, bár az kétségtelen, hogy a szónak van ilyen felhangja.
4Az ige('i') egyértelmúen a 'Iemenés'-re utal.Vö. HALAT, 415~16! Ráadásul azigeitt is, mint általában, magasságbeli különbséget jelez.
5 A héber főnév (;-m:!!IJ) tartogat némi nehézséget. Az újabb kommentátorok jelentései CBergfeste',ld. Stolz 1981: 210, 'stronghold, ld.McCarter 1984: 150 és'fester Platz, ld. Stoebe 1994:
176) abban egyeznek meg, hogya szócsakugyan egyerődített helyre utal. A probléma nem is ez, hanem inkább a lokalizáció. A szó irt nem vonatkozhat Jeruzsálemre, hiszen egyfelől aszöveg logikája szerint Dávid ekkor már a városban van, másfelől nem sok olyan hely van aközvetlen környéken, ahonnan "le" lehetne menni Jeruzsálembe. A kutatásban ezért a legtöbben Adul-lámban lokalizálják etitokzatos sziklaerődöt. A kérdésben egyelőre nem lehet kimondani a végső szót.
6Az ige (lIiUl) fordítása nem mentes bizonyos nehézségektől. Stolz 1981: 210 'verleilten sie sich'-ként, McCarter 1984: 150 a 'spread OH/-fordulattal, Stoebe 1994: 176 'batten sicb allsgebreitef-ként felelteti meg.Tidwell 1979: 195 feltételezi, hogy a pontos ekvivalens ebben az esetben a'to Plllnder'. Fő érvként azt a megfigyelést emeli ki, hogy aqalpasszív participium alakja nagyjából a ni/aljelentését írjakörül. Apasszivitás ugyan valóban hasonló elem aqalpasszív participium ésa ni/aligetörzsi alapjelentés esetében, areciprocitás azonban véleményem szerint már nem tekint-hető annak. Azt sem feledhetjük el,hogy azige ni/alformája aTidwell által iskiemeltJud 15,9-ben inkább 'megragad'-értelemben volna helyesen fordítandó. Ld. ugyanígy Carter 1984: 150. A teljes problematikához ld. HALAT, 657, valamint HAHAT, 813-814.
7A völgynevével akésőbbiekben mégbővebben foglalkozom.
8A szó mögött azj?IJlIigegyök állOd. HALAT, 801), amelynek jelentése: 'mélynek lenni'.
Főnévként (j?~11)a szó az esetek messze túlnyomó többségében 'völgy' -et jelent, scsak sokkal ritkábban 'síkság'-ot. (VÖ. HALAT, 802.)
9Az ;"1?1I 'felmenni'-t jelent (ha magasságbeli különbségről van szó), de igengyakran katonai terminns techniCtlsként érdemes fordítani, ennek értelmében 'egy hadjárat kezdeti fázis'-át jelenti.
(VÖ.HALAT, 783-785, különösen is784.) Ugyanígy Wehmeier 1978: 277.
10Baalisten neve gyakorta fordul elő a legkülönfélébb helynevek elemeként. Itt minden bi-zonnyal egy konkrét Baal-módosulatról van szó, akit ezen a helyen tiszteltek, de ennél többet nem tudunk róla.vö. Stolz 1981: 211.
IIA szó eredetileg a víz áttörésére (vö. )'i!l='át-, kitör'), ezzel pedig a helynév egy különö-sen erős forrásra utalhatott. Ld. Stoebe 1994: 177. A névadás mögött tehát feltehetően egy jellegzetes természeti jelenség állt.Ehrlich 1968: 285 egymásik lehetséges megoldást vázol fel, amikor így ir: "Hier istri!l durch O'IJ in Genitiv naher beschreiben." Fordítása ennek
megfelelő-FEGYVERZA] AZ ÓRIÁSOK VÖLGYÉBEN
21.vers
És otthagyták isrenszobraikat.l+ úgyhogy Dávid és emberei magukkal virrék'> őket.
22. vers
És a filiszteusok újra felvonultak és szétterjedtek a Refáim-völgyben.
23.vers
És Dávid megkérdezte ]HWH-t és ő felelte: "Felvonulhatsz,16 de ne vonulj fel [egyenesen],17hanem térj ki18rnőgéjük,!? és menj rájuk a ba-ka'-fák20 mögül!
24. vers
És ha a baka'-fák mögül lépések zaját hallod.s' készülj fel gyorsan.F mert akkor vonul el előtted ]HWH, hogy lesújtson a filiszteusok táborára."
en: JHlf?H isI mir gegen meine Feinde vorangesebrilten, wie eine Vorbole an das Wasser'. A mértékadó kommentárok megoldásai meggyőzőbbek, ezért inkább azokat követtem.
12Leginkább talán az ellenség sorainak átszakítására lehetne gondolni a tömör nyelvhasználat kapcsán.
13A megértést segítő saját kíegészítésem.
14Valószínűleg amulettekről beszél aszöveg.
15A xÍIlJalapjelentése: 'emel, felemel' ='aufbeben, erbeben,heben'(vö. HALAT, 683-686, ill.
HAHAT, 848-849, valamint Stolz 1978,Spalte 109-117). Ennek megfelelően akommentátorok fordítási javaslatai többnyire elfogadhatónak tűnnek, pl. 'earned them off, ld. McCarter 1984: 150, valamint 'mitnebtllen', vÖ.Stolz 1981: 210. Stoebe 1994: 176 megoldása már erősen interpretatív:
'erbeuten',A párhuzamos krónikási hely(1Krón 14,12)arróltudósít, hogy Dávid elégettette ezeket a bálványszobornak minősített amuletteket. Stoebe 1994:177 joggal hívja fel a figyelmet, hogy a Krónikás variációja mögött a Deut 7,5.25 szövegét kell látnunk. A Septuaginta ugyancsak be-számol az amulettek elégetéséről. A változtatás teológiai háttere elég világos: a krónikási hagyomány szerint Dávid jámbor emberként mást nem is tehetett. A korábbi szöveghely azon-banefféle előírásról még nem tudott.
16Az imperfectum alakot modális értelemben fordítom.
17A megértést segítő saját kiegészítés em.
18Azige(:J:JO)itt katonai terminus teehllietlSként értelmezendő. VÖ.Stoebe 1994:176-177.
19Ld.McCarter 1984: 152 megoldását: 'eircle araund behind them'. Ehrlich 1968: 285 törli a kife-jezést,de kéziratos bizonyíték nélkül.
20A kifejezés értelmezésével több gond is van. Először is a növény azonosítása egyelőre nem egyértelmű. Vagy valamilyen tölgyféléről lehet szó ('Maslixterebilllhe', ld. Stoebe 1994: 177), vagy valami egészen különleges nővényről, amely cseppek formájában folyadékot bocsát ki, mintha könnyezne (,Pflallzell, die irgendwie lropftn', vö. Stolz 1981: 211). Stolz e fordítást ('weinende Strduebel) képviseli kommentárján kívül másutt is, ld.THAT Sp. 314.A XJ:J igegyök 'csepegni' jelentéséről ld. HALAT, 124.
21 Az egész vers tele van problémákkal. Elsőnek Ehrlich 1968: 285 kifogását emlitem meg.
Véleménye meglehetősen markáns: "Ein Substantiv ;'l1l!~,dasdas Schreiten bedeutere, kennt díe Sprache nicht." Mindezeket követően azonban olyan változtatást javasol a szövegben ('111::i), amelynek semmiféle kéziratos alapja nincs. Legfeljebb azt állithatnánk, hogy néhány maszoréta kéziratban azeredeti szó határozott névelővel áll,ígya BHS apparátusa, de eznem jelent megol-dást a problémára. A HALAT, 973-974 szerint a szó mögött állóigegyök többnyire középhéber
25.vers
És Dávid úgycselekedett, ahogyan ]HWH megparancsolta neki, és vágta a filiszteusokat Gebától-' Gézerig.
ASZÖVEG ÉSKÖRNYEZETE
Elegendő akár csak egyetlen futó pillantást is vetni a szövegre ahhoz, hogylátni lehessen: jelen formájában a beszámoló önmagában sem egységes. A 22. vers-ben egy új történet kezdődik, csaknem szó szerint ugyanolyan felvezetéssel, mint az első. Szövegünk tehát önmagában véve is dublett, arról nem isszólva, hogy a fejezet, amelyben helyet foglal, maga is igen bonyolult, mondhatnánk mozaik-karakterű, A 2Sám 5 jelen formáját a deuteronomiumi redakciónak köszönheti, amely valamikor a fogság után zajlott, s amely kialakította Izrael történetének az Ószövetség lapjain ma előttünk álló képét. A szöveg jelenlegi formája tehát minden kétséget kizáróan sokkal későbbi, mint maga az esemény, amelyről hírt ad. Mondhatnánk: azelbeszélt időés a lejegyzés ideje közt hosszú évszázadok teltek el. Köztudomású azonban, hogy adeuteronomiumi redakció, s azon belül isa történeti érdeklődésű DtrG24 redaktor nagymennyiségű olyan anyagot is ismert és felhasznált, amelyek előlünk már örökre rejtve vannak.
Másként fogalmazva: a helyzet logikáját követve el kell ismernünk, hogy akései megszerkesztésű szöveg bizonyos elemei sokkal régebbiek is lehetnek, mint a végső szerkesztésnek apillanata.
elófordulásokat mutat, denem ritkák ószövetségi felbukkanásai sem. Vö. HALAT, 974,valamint HAHAT, 1127.Ezutóbbi levezetett jelentésként közli is a szónak azt a jelentését, amelyet fordí-tásomban megadok: ;"T1Vit ='Schritf, esetleg 'Schritt vonjHII7H'. Azt természetesen el kell ismerni, hogy ez a jelentés nemcsak levezetett, hanem meglehetősen ritka is. Ám mivelEhrlich javaslatát kéziratos hely nem támasztja alá, inkább a szótárak adatainál maradok. McCatter 1984: 150 megoldása még problematikusabb. Ó a következőképp felelteti meg ajelentést: 'iubenyou bearthe sound ofthewil/d...'. E furcsa fordítás melletti legfőbb érve legalább olyan furcsa, mint maga a fordítás: ,,(storm)wind isaconventional medium oftheophany", ld. McCatter 1984: 153. Tagad-hatatlan, hogy a katonai környezetben zajló teofánia esetében a Biblián kívüli irodalomban (említhetnénk az újasszír királyfeliratokat) a roham- vagy a vihar-metaforával kerül elő, vagy maga Adad viharisten az, aki összezavarja az ellenség hadsorait. Azt azonban nem látom bizo-nyíthatónak, hogy aszélazószövetségi teofániák leírásának egyetlen szignifikáns eleme volna.
22Fordításunk ittalegjobb esetben is csak tentatív lehet. A probléma megoldhatatlanságához ld.McCarter 1984: 150,152, illetve Stoebe 1994: 178.
23Geba pontos lokalizálása egyelőre nem lehetséges. Gibeonról - mint alternatív olvasatról -ld. Stolz 1981:211-212.
24 ARudolf Smend, Walter Dietrich és Timo Veijola munkásságán alapuló, úgynevezett göt-tingeni iskola felosztási modelljét követem e cikkben. Közismert tény, hogy ez a modell mára sokat veszített elfogadottságából, sbizonyos szerzők (philip Davies, Ernst Axel Knauf és má-sok) részéről folyamatos és heves ostrom célpontjává vált. Mivel azonban a kritikusok munkássága mindmáig nem eredményezett új modellt, afféle munkahipotézisként, valamint a szövegrétegek egyfajta értelmes elrendezése érdekében magam ecikkben ésmás írásaimban is a régit használom. A hipotézis visszafogott értékelését adjaKratz 2000: 155-218.
FEGYVERZAJ AZ ÓRIÁSOK VÖLGYÉBEN
A most elemzendő szöveg katonai eseményeket, két csatát ír le. Műfaját a formatörténeti kutatás során Plöger25 Kampfberichtként határozta meg. E műfaj az Ószövetségben vagy egyes szám harmadik, vagy többes szám első személy-ben fordul elő. Legfontosabb elemei a következők:
a kiinduló helyzet leírása, a harc tényének, helyének említése, utalás a részt vevő csapatokra,
Preisgabiformel OHWH megígéri, hogy Izrael kezébe adja az ellenséget -1mwqyyiqtol +1':1),
a győz elem hírüladása, a harci cselekmények leírása (;':lJ a mezei csaták, 1:l?az ostromok esetén).
Mivel szövegünkben két ilyen Kampfbericht szerepel egymás mellett, gyakorta nevezik= e pass zu st double battle reportnak is.
A 2Sám 5 önmagában erősen összegző jellegű szöveg. Mintha az lett volna a redaktor célkitűzése, hogy egyfajta összegzést adjon Dávid királyként abszol-vált addigi karrierjének legfontosabb tényeiről. Ezek közé tartozott maga a tény, hogy Dávid Izrael királya lett (1-3, amelynek központi, legrégebbi magva talán a 3. vers lehetett), a dávidi uralkodási idő szám szerinti megadása (4-5), jeruzsálem elfoglalása és kiépítése (6-12, ahol mindeme tények alapját is meg-nevezi a szöveg, hogy ti. jHWH volt az, aki megerősítette Dávid uralmát), Dávid jeruzsálemben született gyerekeinek felsorolása (13-16, ahol feltűnik, hogy a gyerekek egyike sem visel jHWH-nevet, feltételezhetjük tehát, hogy kánaáni/jebúszi asszonyoktól születhettek). Az összegzett és mozaikszerűen egymás mellé tett események láncolatában az utolsó helyet foglalja el a filisz-teusok ellen vívott két csatáról szóló beszámoló (17-25), jelen írásunk témája.
Mint említettük, a szöveg jelen állapotában a deuteronomisztikus redakció munkáját tükrözi, ám talán két eleme mögött is ennél sokkal ősibb anyagot sejthetünk.
Elsőként említhetnénk az uralkodási évek összegzéséről szóló részt (4-5.
vers), amely témáját, valamint megfogalmazásának rendkívüli tömörségét, ám ugyanakkor tényszerűségét tekintve arra utalhat, hogy az információ származási helye egy annales-jellegű udvari feljegyzés lehetett.s? A dinasztia természetesen tárolta, tároIhatta ezt az adatot, illetve azt az adatsort, amely jelen adatunkat is tartalmazta. Határozottan az a benyomásunk, hogy ez a rövid közlés rendkívül hasonlít ahhoz a módszerhez, ahogyan a Királyok könyveiben vezették be, illetve zárták le többnyire az egyes uralkodókról szóló beszámolókat.P Az ilyen
25A műfaj leírását ld. Plöger 1967: 16-17. Ezenkívül vö. Campbe1l2005: 61.
26Vö. pl. Campbe1l2005: 61.
27Kratz 2000: 163 joggal utal arra, hogy az ilyen jellegű passzusok a legközelebbi rokonságot a Babiloni Krónikakompozíció néven ismert szövegegyüttessel mutatják. Mindebből azonban nyilván nem következik az, hogy az ilyen típusú adatok a babiloni fogság idején jöttek létre.
28 Salamonról: lKir 11,41--42, majd ezt követően az északí és a déli országrész uralkodóiról külön-külön találhat juk a rövid feljegyzéseket. Északon 1. Jeroboámról: 1Kir 14,19-20, Nádábról: 1Kir 15,25, Baasáról: 1Kir 15,33, Éláról: 1Kir 16,8, Omriról: 1Kir 16,23, Áhábról:
1Kir 16,29, Jórámról: 2Kir 3,1, Jéhuról: 2Kir 10,36, Jóáházról: 2Kir 13,1, Jóásról: 2Kir 13,10.
adatokat a királyi archívumokban őrizték, ám azt, hogy ezt milyen irodalmi formában tették, nem tudhat juk. Igaz ugyan, hogy sem jeruzsálemben, sem az északi, izraeli királyiszékhelyeken nem került elő semmiféle archívum.é? létezé-sük feltételezése mégis eléggé jó hipotézisnek látszik. A fejlett írásbeliséggel rendelkezé ókori közel-keleti államok működése elképzelhetetlen volt hasonló intézmények nélkül, ígyinkább az volna meglepő, és az szorulna bővebb ma-gyarázatra, ha ki akarnánk jelenteni, hogy Izrael és júda királyai nem rendelkeztek ilyenarchívumokkal.
Második, és talán még érdekesebb esetünk a jeruzsálemmel kapcsolatos szövegrész, ahol a város elfoglalásáról, majd kiépítéséről olvashatunk. Ha a szöveget megpróbáljuk elhelyezni egy tágabb ókori keleti kontextusban, akkor talán nem az utólagos redakció lesz az egyetlen lehetséges magyarázat a szöveg-rész keletkezésére nézve.
Arombolás és az építés egymás melletti témaként áll előttünk a mezopotá-miai királyfeliratok jó részében. Egyazon király favorizálhatta mindkettőt, hiszen az ellenség elpusztítása és a saját környezet fizikai fejlesztése egyként az alapvető királyi feladatkörök kőzé tartoztak. Példaként Assur-ah-iddina számos változatban fennmaradt feliratát említem, amelyet a szöveg magyarra fordítója építési feliratnak'? nevez. A felirat>' a királytrónra lépésének cseppet sem egy-szerű körülményeivel foglalkozik. Assur-ah-iddina csak az apagyilkosságot elkövető bátyjainak legyőzése után foglalhatta el a trónt, safelirat - természe-tesen az erős legitimációs deficitet leküzdendő - hosszasan ecseteli a polgárháború okait és lefolyását egyaránt. Egy idő után (a II,40-től kezdve) a szöveg rátér a királykülföldi hadjáratainak ismertetésére, majd az utolsó rész-ben akirályépítkezéseiről olvasunk. Assur-ah-iddina egy világbirodalom királya volt, így a rombolásra és az építkezésre egyaránt sokkal nagyobb méretekben nyílt lehetősége, mint amiről Dávid, a júdai dombvidék éppen csak hatalomra jutott ural.kodója valaha is álmodhatott. Mégis úgy gondolhatjuk, hogy a struk-túra tekintetében van valami hasonlóság Assur-ah-iddina felirata és a 2Sám 5,6-12 közt. Ez pedig nem más, mint az elfoglalás és azépítkezés témái nak szoro-san egymás melletti felmutatása.
De ha Assur-ah-iddina eseténél maradunk, akkor még közelebbi párhu-zamot is felfedezhetünk. Assur-ah-iddina ugyanis abirodalom erőforrásait nem
Délen Abijjáról: 1Kir 15,1-2, Ászáról: lKir 15,9-10, jósáfátról. lKir 22,41-42, Jórámról: 2Kir 8,16-17, Ahazjáról: 2Kir 8, 25-26, Jóásról: 2Kir 12,2, Amacjáról: 2Kir 14,2,Azarjáról: 2Kir 15,2 stb. Nem kell felsorolnunk valamennyi uralkodóváltást, mert ezek egyébként isrendkívül sűrűvé váltak Izrael történetének utolsó félévszázada során. Amódszer, amellyel figyelmet fordítanak a királyokuralkodási idejére, nyilvánvalóan egységesnek mond ható aDtrG teljes praxisára nézve.
29E tényt atörténeti körülményekkel kielégítően magyarázhatjuk. Az északi fővárosok egy része (penuél, Tirca) csak rövid ideig töltötte beezt a szerepet. Somrón esetében ahellenisztikus, illetve főleg a Heródes-kori átépítések elpusztították a korábbi anyag túlnyomó többségét, Jeru-zsálem viharos története pedignyilván nem kedvezert egy archívum fennmaradásának.
30Komoróczy Géza, inÓKTCh 177.
31Afelirat teljes szövegét ld.Borger 1956: 39skk.A szöveg elsőkiadásáról ld. ÓKTCh 177.
FEGYVERZA] AZ ÓRIÁSOK VÖLGYÉBEN
kímélve újra felépítette Babilont, amelyet apja, Szín-ahhé-eriba rombolt le ugyanezen birodalmi erőforrások nagy mértékű felhasználásával. Azaz Asszíria történetében (is) találhatunk olyan esetet, amikor egy hatalom (igaz, nem egya-zon személy) újjáépít egy várost, amelyet ugyanaz a hatalom (igaz, nem ugyanaz a személy) korábban lerombolt.V
E gondolat felvetésével természetesen nem az a célom, hogy irodalmi füg-gést feltételezzek a Jeruzsálem elfoglalását és kiépítését hírül adó bibliai passzus, valamint bármely (hiszen a példák sorát még hosszasan idézhetnénk) asszír királyfelirat között. Az azonban talán nem teljesen védhetetlen, ha felté-telezzük, hogy valamilyen formában Dávid esetében is megörökítették a rombolást, majd szorosan mellette az építkezést. Igaz, az asszír királyok általá-ban egy idegen várost romboltak le, majd az ott szerzett zsákmány segítségével saját fővárosuk kiépítésén kezdtek fáradozni. Ha azonban helyesen értjük a bibliai szöveget, akkor rájöhetünk, hogy ott is hasonló a helyzet. Hiszen a megostromolt Jeruzsálem még ellenséges város volt Dávid számára, az elfoglalt város ezzel szemben már az ő városa (ilT"l1), amelynek fejlesztése ugyanolyan fontos feladata volt, mint bármi más királyi elfoglaltság. Nem teljesen lehetet-len tehát, ha azt feltételezzük, hogy a DtrG redaktor akár egymás mellett is találhatott anyagot Dávid esetében e két ellentétes, ám mégis egymással szoro-san összefüggő uralkodói tevékenységről.
A fejezet imént emlitett mozaikszerű felépítése önmagában tehát semmit sem mond a csatáról olvasható beszámoló történeti forrás értékéről, miként a többi rész történeti verifikálhatóságáról sem. Ebben a tekintetben ugyanis ma-gunk két alapvető eshetőséget látunk. Vagy arról van szó, hogy a beszámolót az izraelita, vagy talán még inkább ószövetségi történeti emlékezet egy darabjaként tekintjük. Assmannt követve utalhatunk arra, hogy az emlékezet számára a krízisekhez kapcsolódó események mindig kiváló nyersanyagot szolgáltatnak, márpedig a háborús cselekmények mindig krízisnek számítanak az emberi tör-ténelemben.v Az emlékezetnek pedig valamihez kapcsolódnia kell, a semmire elég nehéz évszázadokon keresztül emlékezni. Ha tehát jelen szövegünket a történeti emlékezet termékének tartjuk (kérdezhetjük persze: létezik-e egyálta-lán olyan, ókori témájú történelmi forrás, amelyről nem mondhatjuk el ugyanezt), akkor sem érdemes abból kiindulnunk, hogy a leírt két csata rninde-nestől az írói képzelet szüleménye. Második lehetőségként, bármilyen furcsán hangzik is mindez a 21. század elején művelt ószövetségi tudomány trendjeit ismerve, fel kell vetnünk, hogy a leírás mögött valóban megvívott csaták állnak.
A továbbiakban már csak egyetlen kérdést szeretnénk körbejárni. Mennyi-ben képzelhető el, hogy a 2Sám 5,17-25 szövegét mint történeti forrást elemezzük, s ezáltal információkhoz jussunk. Olyan információkhoz, amelyek,
32Nem feladatunk Assur-ah-iddina Babilon-politikájának még csak futólagos elemzése sem.
E tekintetben modern monográfia áll rendelkezésünkre: Porter 1993, ahol a szerző a Borger-féle szövegkiadás óta fellelt töredékekről alapos listát közöl (177-180).
33Assmann 2003: 15-33.
ha nem mondják is meg, hogy mi történt, legalább abban segítségünkre lesz-nek, hogya múlt lefolyásának egylehetséges verzióját az olvasó elé tárhassuk.
TOPOGRÁFIAI KÉRDÉSEK
Atörténeti topográfia olyan tudomány, amelyet határozottan nem azért találtak
Atörténeti topográfia olyan tudomány, amelyet határozottan nem azért találtak