H a t v a n ö t éve már, hogy életem tart, S nem volna j ó , kincsül beirni azt.
Még is , akarván némi oktatást, Fiam halálán igy gondolkodom : Hogy rajtam a sor, s elmegy a fiú, A bú emészt, s e test lélektelen.
Sietek, óh talán megkaphatom ,
Ha megkapom , lehordom öt, hogy elment.
Volt rajtam a s o r , s te szülöd dacára Minek menél e l , nyugtom elvivén ? Te támaszom valál a sors csapásnál, Vén társaságától miért szőkéi meg?
Tán ifjakat leiéi barátokúi,
Hogy olly sietve messze futsz előlem.
A fiatal, mint harminc éves és hét, Nem lelt gyönyört e földön, s távozék.
Mindig pörölt velem s goromba volt, Haragúvék, s egyszerre halva látom !
Elment, s a bú és fájdalom maradtak, Es vérbe mártották szűm' és szemem'*
0 a világosság forráshoz ért, Atyjának ott jó helyt akar keresni.
Hosszú időre ment el s ollyan útra, Mellyről az utas nem tért vissza még.
Alkalmasint vár engem a szegény ! De rám haragszik is, mert messze ment.
En hatvanöt, ö harminchét valánk ! S bucsútlanúl ment, e vént hagyva itt.
() ugy siet, s én késem itt alann, S ellenkező modorral mit nyerendünk?
Világosítsa föl utad', Teremtőnk, Lelked elé tegye pajzsúl az észt.
Ugy szinte kérem a Mindenhatót, A szentet, őt, ki mindent táppal ellát, Hogy megbocsássa bűneid', kegyelme, S számodra a sötét holdat derítse föl.
FERIDEDDÍN ATTÁR TANÁCSKÖN Y VÉBŐL.
E négy tulajdon jellemez nagyot, Dicső lesz a z , ki e négygyei birand.
A tudományt becsüld határtalan, S ki kérdez, annak őszintén felelj.
A másik a z , hogy barátságot élvezz, És minden ellentől megóvd magad.
Minden, ki észszei bir s előrelátó, Tudósokat tisztel, s becsül okost.
Mert a komorképü s fanyar beszédű, Barátait magától elijeszti.
S ki ellenétől nem őrizkedik, Az általa kárt vall és bút arat.
Hozzád rosz ellent ne bocsáss közel, Mert sokkal iidvösebb, ha távol áll.
Barátaid körében légy vidám,
S ha vagy magad, távozzál ellenedtől, És társalogj azzal, kit hűn szeretsz.
Míg csak lehet, fordulj el gyűlölőktől.
0 gyermek, útra végy előrelátást, S egy s más tanácsot szivesen fogadj.
Ha négy tulajdonnal bir a király.
Országa nem a legjobb karban áll.
Ha ö , vegyülve köznéphez, nevet, Ez által rontja a tekintetet.
S minden szegénynyel majd ha társalog, Fönségét aljasítja e dolog.
Ha asszonyok körébe zárkózik, Tekintélyéből ugy majd kikopik.
A kinek egy világ része hódol,
Már bűnt követ, ha roszhoz csak hajol.
Igazságos, adakozó legyen , Hogy boldoguljon az emberi nem.
Ha zsarnokságot űz a padisah, Nem csillapít ott gyalog, se szipah.
Miglen igazságos és népszerű,
Maradandó lesz trónja s a derű.
Mikor hadát bőkézzel áldja meg, Az lelket áldoz egy fejért bezzeg !
A SZÉP' ESZMÉJE ÉS LÉTREHOZATÁSA.
DZSÁMI „JUSZUF ÉS ZULEJKHA" REGEKÖLTEMÉ-NYÉBŐL.
Hajfürtje éjjelén nem fútt lebel még, S máznak porát nem látta még szeme. 0 Még rózsaköntösben meg sem jelent, A csattogány sem jött hozzá közel 2) Annak színét a rózsa nem vevé föl,
S orcája tiszta volt minden vonástól, És képletét nem látta semmi szem.
Csak önmagával járt szerelmi dalt, Szerelmi játékot magával űzött ! De mint a szépnek sorsául jutott : Hogy megharagszik a fátyol mögött, S nem tűri, hogy maradjon födve ö ; S ha tészsz reá zárt is — ő ablakon Kidugja bájoló ékes fejét.
Csak nézd a tulipánt, hegyek tetőjén, Mint fölvidámít ö minden tavaszt, S a rózsa mint búvik tövis alól ki,
!) Festeni szokták keleten a szemeket.
a) Kelet némelly nemzetei rózsa és fiilmile közit szerelmet gondolnak.
S ekkép mutatja szépségét legott.
Ha a tökély eszmék eszedbe jutnak, S az eszmeláncon ök csodaszerük, Azok tökélyét el nem hagyhatod, Nem mondhatod ki azt, nem hallhatod.
S akár hol i s , de a föszép le van Mindenre illesztetve mintaúl.
Szentség övén künn szegzé sátorát, S fénynyel borítá a mennylelkeket, S minden tükörből látszott arca ki, És mindenütt beszéltek róla már.
Egy fénysugára angyalokra szált, S ők ég gyanánt fordultak tiszteletre.
A szentek, öt imádván szüntelen, Csodálkozásukban imádkozának.
Azok közöl kik menny öblén ragyogtak , Fejét emelte a főrózsa szál,
Mint őt teremté a mindenható , És hinte földi rózsára sugárfényt.
Szépsége ennek s diszes külseje A csattogány szivét bájjal hatá meg.
A gyertya tőle kölcsönzé tüzét,
S minden lakában száz legyecske szállt Körüle, melly tűzben keres halált. *) A napra is szállt egy világsugára , S tekintetére habjából kitüzé A szép lotosz, fejét, fönségesen., Es Lejla annak arcáról magáét Ábrázolá s fölékité akép. 2)
>) A szerelmeseket illy legyecskékhez szokták a perzsa köl-tők hasonlítani.
a) Lejla és további versben Medzsnún; olly híresek mint Laura és Petrarca.
Ő mozgatá Medzsnúnt s minden hajszálát.
Cukorral ömlő ajkait Sirinnek Ó megnyitá , ő Parviztől szivet Mint lelket is Ferhádtól elrabolt.
Kánáni hold melléből nőtt ki ö , S Zulejkha kebléből kiszítt velőt.
E föszép mindenütt tarkózkodik, De a világ szerelmesi előtt
Lepelt vesz és minden lepel, mit itt látsz, Arcát takarja, s a sors rendelé,
Hogy minden élő szív miatta rab.
De őt szeretve csak, tarthatja fenn Szép életét a szív, s a lélek is Csak általa érendi vágyait.
És ama szíí, melly szépeket szeret, Bár tudva, bár nem, ö belé szerelmes.
De némi balgatagságot ne mondj ; Hogy szerelem barátként öt Ízlelnéd.
De, valamint a szépséget dicséred, Ugy ö viszont te rád mutat legott.
Te tükre vagy , s ö a fényes tükör, Burkolva vagy t e , tiszta ö s világos.
Jól megtekintve, ő egész tükör.
S csak kincs legyen? sőt rejt mindent magában ! Én és te nem tudnak semmit felöle,
S balvéleményt hordunk csak róla föl.
Ö tolla nem jut véghez , mint beszélyed, És nyelve, nem tudósok nyelve ám ! inkább szeretve hódoljunk neki, Mert szerelem nélkül misem vagyunk.
') \ szép József, Zulejkha perzsa Potifáriió.
EGYES GONDOLATOK, UGYANATTÓL.
Hajfürtödet midőn hosszan lefejted, A pézsmaszag nem hagyja tévedésben Útközt a szeretöt, ki jö feléd.
A rózsaorcájú deli cyprusnak 'J Dicséretét, ajkad ne hagyja k i ,
Ha majd menendsz kertjébe, éles nyelvvel Mint liliom.
Orcádat a kellemvizéböl lenni
Látom, piros színéről mondd-sza meg : Fris rózsa lap ! talán jösz rózsaágyból ? Bár diszöltönynyel áldatott meg a Szép rózsa, a természet újjátói:
Még is te szépséged bűvös szeme Azt összeszaggatá.
A kertbe menj, hol szende bimbaját Csészére fejleszté a rózsa ki, Követve elszórtságodat.
Imádóid szivét bilincs köti —
Orcád körül még hány fürtfodrot aggatsz Fodor fölébe? hány tekert gyűrűt Gyüríi fölött?
Szép termete e fához hasonlít.
48
Néhány nap óta a mint nézem oreád, Azt messze tartja hő szememtől, majd A megfakadt köny, majd siirü sohajfüst.
Mellemben a szív, bú miatt, kezemből 0 Kihullt, te, hogy kezembe visszatérjen, Szivemre tedd kezed !
Vágytól epesztve, könyek köztt menék Lábához a rózsának és cyprusnak, 2J S könyárban ijedten kapaszkodám Fűszálhoz én.
Ajkad körül csoportozott fris pelyhet, Ambrának értsem ? vagy zsákmányoló Hangyáknak-é ? kik lábai le vannak Akasztva mézben !
Alvó szemed, mint két vadásztörök, Kik váltaikról két feszült ijjat Párnára tettek oldalukhoz.
HAF1Z. D I V A N J A B O L .
Mióta hajfürtöd szélébe a
Szellő csavarta markát, meglepetve A szív legott fuladt s ketté szakadt.
') így az eredeti , mondanók : hatalmamból.
2j Szépalakúnak.
Hajfürt alatt az a sötét anyajel
Mi ? . . . . tévedő füslpont dzsem ') gyűrűjében.
A pézsmaillatú fodort hajad m i ? Orcádnak e rózsás édenterén !;*
Az béesett páv szép virány közé.
0 lelkem álomképe, e szívjitt, Mióta orcádhoz kivánkozik, Utad porává lön s szél-martalékká.
Egy reggel a viránylakos, A bájdalu fülmile, Szól az ujolag kifakadt
S negédes rózsához le :
„Ne büszkélkedjél, mint magad , Olly virág, itt sok is fakad."
Mond a rózsa , mosolyogva :
„„Nem haragszunk igazért, I)e arához a szerelmes
Soh se szól ollyat, mi sért.""
') Arab betű német irt X-hez hasonlít.
50
KHÁKÁNI
I .A NT OS KÖLTEMÉNYEIBŐL.
Nappal ! 0 világot földeritsz, s ki vagy ? Lovag! ki sergeket lázítsz, ki vagy? 2) Virága és gyümölcse lelkeinknek, Ó ritka szépségű tavasz, ki vagy ? Szemöldököd bűvész, sárkány a fürlöd, Hitetlen és csodálatos , ki vagy ? Vadászol, és én lettem áldozattá,
Nyíllal dobó vadász, mondd h á t , ki vagy ? Széldúlva mindenem ! s ki vagyok én ? S te összefont hajú kedves, ki vagy ? Ejtesz sebet, de balzsamot nem adsz, Köszirtszivű, sebbel sértő , ki vagy ?
Hajszálnyi lön testem, s nem fáj a h a j , Csodálatos bűvész, mondd h á t , ki vagy ? Elégve van Khákáni keble már,
Tüzet dobó szerelmem , a h, ki vagy ?
A T A V A S Z I N A P H O Z . (Szinte tőle.)
Ó éltető pont, ó keringő kör, Égő bokor, arany mérserpenyű ,
») Dies.
2) Sereglázitónak mondatik a szép kedvenc vagy ai
Ú szerető, világra mint kacsingatsz ! Egyetlen ú r, s egek lovagja fönn.
Dicső hatalmat nyertél gyorsasággal, Hat óra hosszán átfutsz hét övet.
Király vagy, és páratlan a tökélyben, Tartasz magadnak százezer futárt.
Magas vagy óriásként, alkatod nagy, Alann menyasszonyod O gyopárruhajú.
Futsz mint teve, melly verdes lábaival, S a tüfokon tudsz szökni könnyeden.
Megnyitva uj bazárt 2) a kertvilágnak, Egy évi élelmet nyujtsz földieknek.
Tekinteted szép , futsz kék sátoron, Üveget 3J öszzetörsz, ég orvosa ! Fényed kigyógyitá , Jézus kezeként, Hegyek tetején a kopaszságot.
Im a hegy orma, hő tekintetedtől Új ibolyák által fodorhajií lön.
Te fényesítéd a kert homlokát Fürtös cyprussal, göndör bazilikkal.
Ajándokodból a porlepte felhő Hint rózsavíz habot narciszkehelybe , A liliom te általad mutat
Eándzsáshegyü éles szuronyokat.
Bakszarvu fü kelyhére, melly ragyog, Pénzt hintesz , illatos sáfrányvizeddel.
Lotosz, föléd emelgeti szemét, Fönséged egy tekintettel mutatja.
Tisztára mosdik a természet, éjjel,
9 A föld.
2) A tavaszt.
D Jeget.
2*
Nappal imáját küldendő föléd. ') Kábája vagy, s ö szentségedbe lép, Veszteg marad, te meg gyorsan sietsz 2) Veszteg zarándoklót ki láta valljon , S kábának a szökő tevét ki nézte ? Mind a mi nőtt, levél avagy növény, Lotoszvirágként, mind te szeretőd.
A szárnyasok föltámadás helyéül, A kertet ékesítéd föl, s zenéjök Mint holtakat fölkeltő angyalok Kürtharsogása, álmákból riaszt.
A csattogány éjjel viraszt s imád , Hamu borítja, s orra lök tüzet.
A perzsaképü és örvös galamb Zenét dalol, s mesél történetet.
A bájdalú zenér mezőt vidít föl, A fecske szól, mint négyhórpengetö.
Ékes beszédüvé tevéd a görlét, Rólad beszélnek a kajdácsok is.
Ó szép tavasz, ha téged festelek , Madárzenét tudok csattogni én.
') Keletiek minden ima elótt megmosdanak, igy a éjjelen a természet is mosdik.
2J Kába küriil szokott fordulni a zarándokló , te me körüle foroíTsz megfordítva.