Beregvármegye területe a legsajátságosabb földalakulásoknak szín-helye, mennyiben itt a palakövektől kezdve a televényföldig a képződ-vény mind a három része találtatik. A Galicziával határos részen, a Kár-pát hegység e keleti ágazatain leginkább a második üledék képződvény-liez és pedig a krétaszakaszhoz tartozó k ö z ö n s é g e s v a g y b é c s i h o raokkő fordul elő, nevezetesen Szolyvától Jobbovicza Sztrojna, Csernik, Plávia és Eoszoson át Máramarosig; mig ellenben Pudpolócznál a dur-vaszemcséjü homokkő vagy konglomerat találtatik. Helyenkint sötétszinü palák fordulnak elő, melyek szarukövet és gömbvaskövet foglalnak magokban; a ploszkói, polenai, szolyvai és drahusóczi völgyekben m é s z -t u f f - 1 e r a k o d á s o k is vannak, melyek az i-t-t lé-tező -tömérdek források terményei. Szuszkó és Bisztra táján a szintén a második képződményhez számított j u r a és n e o k o m i m é s z k ő és m a r g a képletek színhelyei, melyeken tartós mésztelepek fordulnak elő ; ezek közt kiválóak a Paszika, Bisztra és Sztrojna felettiek, melyek régóta vájatnak s jó sikerrel hasz-náltatnak, mig a Brusztopatak feletti Borló-Gyil hegység éjszaki lejtőin a juramész csekély telepet képez. E vidéken egyszersmind égvényes-va-sas, kénmeszes és égvényes konyhasós vizek is fakadnak.
Alsó-Vereczkétől fel Volóczig és Dorosóig a palakőzetben a mára-marosi gyémánt elnevezés alatt ismert apró fényes jegőczök (Dragonith) nagy mennyiségben találtatnak.
A Borzsa völgyét eoczen-képlet, mely a harmad üledéki képződvény alsó részéhez tartozik, borítja egész odáig, hol Ilosva felett a Sztremtura nevü orom emelkedik.
A szürke és liiaszinii t r a c h i t , ezen, a harmadik üledéki képződ»
vényi korhoz tartozó kőzet, mint a geologiai harmadkorban az akkor e területen is létezett tengerből kiemelkedett vulkánok alkotása*), megyénk-ben nagy és hosszan elnyúló tömegekmegyénk-ben jelentkezik ; különösen érde-kes az Munkács közelében, hol meredek hegységet képez, milyenek a Gallishegy, Lovácska és a várhegy ; az ebből éjszakfelé elnyúló oldal-ágak közé Neogén képletek is belenyúlnak, melyeknek öbleiben kovasav
*) Érdekes tudni, hogy a Szantorin görögországi szigetén még tiz év előtt az emberek szemeláttára emelkedtek ki vulkáni működés következtében uj hegyek, melyek mint a beregszászi Nagyhegy kőzete, tajtkőtuffot is foglalnak magokban. (Term. tud.
közi. VIII. k. 77. fűz.) E szerint a munkácsi várhegy, a Lováeska és Gallishegy s a beregszászi, muzsalyi, dédai és kaszonyi hegyek szintén ily kitörések eredményei.
m
,
csapadékokat, vasérczeket s más képleteket lehet találni. Jelesül a tra-ehit hegylánczolatok szélein mindenütt vas- és kőszéntelepek mutatkoz-nak, a neogeu képleteken a föld alatt sótelepek is terjednek, melyeknek kétségtelen nyomai Drágabártfalva táján több nyilt forrásokban kerülnek a felszínre s a máramarosi, ugocsai, zempléni és sárosi telepekkel össze-függésben lenni látszanak. Dél felől hatalmas trachit-tuff-hegységek emel-kednek, mely tuffrétegek vastagsága 316 meter felül emelkednek a sík-ság fölé. Ilyenek a Borló és Gvil roppant hegyek s más körülöttük levő kisebb trachit-emelkedések, melyek völgyek által vannak áttörve s me-lyeken a homokkő hegység vizei a Latorcza és Borzsova lefolynak. — Ugyanezen szorosokon a tuff-képletek is átnyúlnak a traehit falazatou tut terjedő hegyek közé, csekély tömegeket képezve, mint például Szolyva környékén. A frigyesfalvai trachittuffnál barna és veres vaskő, vasopál és chloropal találtatnak. K u s t á n f a l v a mellett a Latorcza baloldala fe-letti magaslaton tajtékos traehit lávák s barna széntelepek jelentkeznek, valamint tovább Kucsova táján leveles agyag találtatik.
Papfalvánál, mely a tu ff felsik egyik mélyedésében fekszik, a Hosszúhát-hegység veszi kezdetét; ezen nagy hosszúságban dél felé nyulú s magában álló keskeny hegy a tuff felsiknak széles, csatornaalaku mélyedményében rakódott le és csupa kavics és hömpölyből, részint a traehit, de leginkább a kárpáti homokkő-képlet töredékeiből áll s így e hegy az édesvízi lerakodások maradványa, melyet mind a két oldalán
tuti' magaslatok környeznek. **
üeologok szerint*), a kárpáti homokkő-hegység vizei, bizonyosan a a Háthegység által elfoglalt ezen csatornán folytak le, mielőtt Podhering-nél és ÍSzentmiklósnál a magas tuff-zátonyokat áttörték s magoknak a ; tuff-felsikban csatornát vájtak; a minthogy a z I l o s v a f o l y ó is szintén ezen édesvízi lerakodások s az eredeti helyén lévő tuff-tömegek közt vájta ki völgyét, mig Hátmegnél már ismét a tuff-tömegek feltűnnek annyira, hogy az észak felé 1900 mnyire tovább fekvő Nagy-Ábránka mellett a írachittuffok 380 mnyire magasan emelkednek. E felsikon a k i t ó d ú -l á s i t r a c h i t o k mindenütt trac-liitos -lerakodásokka-l vá-ltakozván: ez azt igazolja, hogy e vidékeu a traehit gyakran az egykor e tájon is létezett tenger alatt tódult ki. Az itteni öblökben is; Bilke, iloucza, Bród hatá-rán szintén vaskő és barna kőszén telepek találtatnak; e hegyek délnyu-gat felé fokonkint kisebbednek, mig végre a Szernye tó felett alacsony előhegyekké törpülnek.
A Tisza régi és uj ártere a megye déli szélén, valamint az innen Munkácsig felnyúló síkság, a Szeroye mocsár és az ilosvai, borzsovai,
*) L. Hunfalvy J. „A uiagy. birod. term. viszonyainak leír. I. k. 535. 1.
t
szolyvai és dracsinai tágasabb völgyek, á r a d m á n y i képződményü terü-letek, melyeknek talaja linóm kékes szürke agyag, mely alatt kovarz-ho-mok van.
Sajátságos még a déli lapályon emelkedő beregszász-muzsalyi hegy-ség, mely szintén az egykor i t t v o l t t e n g e r a l a t t i vulkáni műkö-dés, azaz tömeges kitódulás eredménye. E hegység alapja traehit, mely-nek lejtőin és tetején rhyolith csoportok fordulnak elő, melyek egykor a már elébb létezett traehit hegy nyílásaiból lávaszerüleg későbbi idő-ben, talán épen a harmadik időszakban tódultak elő és pedig a tenger alatt. E keletkezése folytán környezetén a ryolith üledékes kőzetek nagy változatosságot mutatnak, melyeket a kitódult savak és gázok, az elmállás és más körülmények okoztak. Muzsalynál feltűnik a hegy főalkatrésze a zöld kő traehit, mely kőzet, mint szakértő geologok, köztök báró Rich-teten Férd. sat. állítják, a vulkáni kitodnlásban megelőzte a szürke tra-chitot, mely itt szintén nagy tömegekben van képviselve. A beregszászi hegyen találtatik a tajtkő-íuff is, melynek akkor kellett képződnie, midőn a tenger, mely Magyarország nagy részét az eoczen (a harmad korszak alsó vagy harmadlagos képződése) után, ég tudja, hány százezer év előtt, beborította, legmagasabban állott; e tuffokra a perlitek (gyöngykő) kö-vetkeztek, végre l i t h o i d o s , azaz tömöttebb és Porfir-íéie ryolithok ; ez utóbbi kőzet leginkább a dédai, bégányi, kaszonyi, tarpai és zápszonyi hegyeken jön elő, melyekben szintén, kisebb-nagyobb mértékben, az el-mállás következtében képződött t i m k ő találtatik, ennek egyik faját ma-lomkövekre használják. A timkő környezetében brecciak, tajtkő konglo-merátok s igen finom tuffok földpátos részekkel találtatnak, melyek el-mállott állapotukban s a külső lég hatásainak kitétetve, kréta fehérségű kaolin-porcellán földet képeznek. A Nagyhegygyei szomszédos magasla-tok Ardó, Muzsaly és Benéuél kőlávákból, gyöngykőből és konglomerá-tos kvarzhomokból állanak.
Az itteni timkő apró üregeiben előfordul a baryt, mely kásanagy ságu hosszúkás oszlopszerü jegeczeket Jónás, muzeumi őr 1818-ban a beküldő V o l n y A n d r á s itteni bánya és timsógyári igazgató tisztele-tére Y o l n y n - n a k elnevezett s mely hazánkban Betlérben a vasérczen is előfordul s azonfelül még Ruszkbergen, s egész Európában csupán az
Urai-hegységben. H a b e r l e volt első, ki 1817. e barytot itt felfedezte s tévesen gipsznek (fösz) tartotta.
A hegység keleti alacsonyodó részein a kovászéi völgy felett s a Borsova bal partján fekvő S. Oroszi mellett, sajátságos vulkánikus kőzet fordul elő, mely semmiféle ismeretes terményhez sem hasonlít. E kő kovakeménységü, szarukőhöz hasonló fehér szürkés színű ; melyben sok
kvarz-jegöcz és apró fehéres mezőpát-jegőcz találtatik. A nagy és kis Kelemenhegyek is ily kőzetből állanak.
B. Richtofen azt állítja, hogy a beregszászi hegység egy most el-merült s elfedett hosszú trachit hegyláncznak maradványa, mely Abauj-megyétől idáig nyúlik.
Az előadottakat összefoglalva kitűnik, hogy megyénk dél-nyugati szélén a t r a c h i t t ú l n y o m ó ; e kőzet érinti Munkácsot (a várhegy egy külön kitódulás eredménye, mivel rétegzése a vele egy vonalban álló Gal-lis-hegy rétegeivel ellentétes), továbbá érinti Nevgeu képletekkel Pál, Nagy és Csernekhegyeken kívül, Klacsanó, Kulinkócz, Szinyák, Hribócz, Yorotnicza, Lohó, Liszárnya, Dubina, Csabina és Czolánfalva helysége-ket. T r a c h i t t u f f belenyúlik Medvegvócz, Mogyorós, Balásfalva, Orosz-vég, Viznicze, Selesztó, Klenócz, Szentmiklós, Zimbrilova, Paszika, Re-pede, Podhering, Fogaras, Kis-Almás, Romocsaliáza, F.-Remete, Falucska,
Komlós, Polyáuka, Ilosva, Tőkés, Hátmeg, Gálfalva, Leczfalva, Kis-Ab-ránka, Martinka és Bilke határaira, hol homokkő konglomeratok is van-nak. R y ol i t h - k ő z e t tulnyomólag előjön B.-Ardó, Bereg, Muzsaly, Bene, Beregszász, Kaszony, Zápszony, Déda és Tarpa határain; k o v a k ő a l a k b a n Kovászó és Oroszi körül. J u r a - k é p z ő d m é n y a Borló és Gyil hegység északi oldalán és Sztrojnától délkeletre. K á r p á t i h o m o k és p a l a k ő a Galiczia felőli határszélen, továbbá Cserniktöl Plávian és Roszoson át Máramarosig, hol mésztuíf (neocomkalk) lerakodások is elő-^
fordulnak, valamint Szuszkó és Bisztra tájain is. C e r i t h i u m-réteg és t r a c h i t t u f f előjön Kalnik, Kuzmina, Ruszkócz, Zsukó, Bubuliska, Leányfalva, Pisztraháza, Kerepecz, Gát, A.-Remete, Dubrovicza, Kisfalud, Szobatin, Kövesd s a Héthegység vidékén; végre a lapályoos völgyekés a sikság özönvizi képződvényü telepek.
Munkácson kutak ásása alkalmával meggyőződtem, hogy az egy-másra következő rétegek ezek: fent 95 cm. (3l) szélesen televényföld, ez alatt 46 cm. (1V2') kavics, ezután szinte oly széles réteg homok és
alatta finom homokkal vegyitett kékes szinü agyag találtatik.
Helyenkint, különösen a homokos ta'ajon az alsó vidéken agyag vagy földréteg alatt o s t e o c o l l a k fordulnak elő, t. t. hajdanában itt állott fák gyökereinek helyét kitöltő m é s z t u f f - k é p z ő d é s e k.
8. "Vízrajzi viszonyok.
I. F o l y ó k , p a t a k o k .
Minthogy megyénk éjszak-keleti része legalább 316.8 méterrel, (igy Zavadka Hetyenhez képest 359.37, Alsó-Yereczke pedig 324.42 mtel) magasabban fekszik a tenger szine felett, mint á tiszakörüli rónaság, természetes, hogy miùden patak és folyó éjszak-keletről le nyugat és délfelé törekszik.
Megyénk kebelében eredő közönséges patakok és folyók közt első helyeu áll a L a t o r c z a , mely a Beszkid hegyből Laturka felett 789.3 méter magasságban ered s mint igénytelen hegyi patak Bilaszovicza és Tisova faluk határain át délre indul, útjában mindenütt magába fogad-ván a hegyek és völgyekből leszivárgó csermelyeket, milyenek az aprób-bakat nem emiitvén, Rosztokánál a Rosztoka és Zsolop, a Javorina hegy-ből eredő Bablyuk, lentebb más völgyhegy-ből kifolyó Zavadka s Petrusovi-czánál kicsörgedező Yerbiás, melyek mind Alsó-Vereczkén keresztül egy ágban folyván, ennek nyugati részén a Medvezsától jövő Zvar és Med-vezsa patakkal egyesülnek ; lentebb a Mencsel hegyoldalából eredő s Dra-husócz és Felső-Vereczkén át folyó Szlauka nevü patak is beszakad a már Latorcza néven illetett folyóba, mely ekkèp minden oldalról gyara-podva, innen tovább a padpolóczi szoroson át nagy hömpölyök közt szik-latalajon sebesen rohan ; a pudpolóczi korcsmánál beléje ömlik ismét a Zsdenova nevü viz, mely Kis-Rosztoka felett a Polonina és Ruszkiput nevü hegyek közt ered s a nagy-rosztokai regényes völgyön lefelé Pas-kóoz, Zbun és Zsdenován keresztül foly, útjában a Zsdenovka, Serbócz, Zbuna, B a ko vesz, Perekreszni Zsolop felvéve s fürész és őrlőmalmokat mozgatván, tetemes hasznot hasznot hajt tulajdonosának, a gróf Schön-born családnak.
Innen a Latorcza, hova tovább erősbödve délkeleti irányban szük völgyeken át foly ; Pudpolóczon tul Abránka nevü patak ömlik belé s mig a magasan felette álló Hankovicza helységhez és tovább a keskeny völgy torkolatánál fekvő Hársfalvához ér, számos apró hegyi patakokkal öregbedik, mik azután különösen nagy esőzések és tavaszi hóolvadás al-kalmával árját tetemesen növelik. Különösen bő vizzel szaporítja a La-torczát Hársfalvánál a Yicsa nevü viz, mely fent a Beszkid alatt Szva-lyavka falu felett ered s a regényes vicsai völgyön át folydogál, itt út-közbe« Osza és Vócsip tul a Zsdimir nevü patakokat vévén magába.
o
34 i
Lentebb a Latorcza Szolyva városka éjszaki határát érinti, hoi be-léje a Roszos-Sztrojnai völgyön át folyó Hnila rika illetőleg Sztrojnánál a Szvalyovka nevet nyerő patak, mely utja közben Brusztopatak, tibavai és martinkai Luh patakokkal s a Gyilhegy éjszaki oldaláról eredő cser-melyekkel szaporodik, ömlik.
Holubinánál a Pinye nevii patak siet a Latorcza medrébe ; ezen pa-tak a Rozgyila nevü hegy alatt fekvő Uklina helységtől E-ra a Nagyvi-zsen és Urliko begyek völgyeiben eredő kis Pinye és L^klinova s az
r ;
E N . felől, Izvorfalutól E-ra a Mencsel és Csáviahura déli oldalairól le-folyó Izvor, Ploszkónál a K o m a s Paulovánál a Paulőka és Rika, Ole-nyovánál a Vidni s más kisebb hegyi vizekkel növekedő N a g y - P i n y e (Hab) és Hluboki folyók Polena helységénél való egyesüléséből támad, mely Szolocsinánál ismét a Szolocsina és a diczkoviczai Szuchi Zsalok nevü patakokkal s több apró hegyi csermelyekkel szaporodván, végre IIo-lobinán alul a Latorczába ömlik.
Ilolubinától folyvást nyugati irányban foly a Latorcza, melynek miként Szoly vánál is, többfelé elágazó erei kisebb-nagyobb zátonyokat és szigeteket képeznek, csavargó árjai pedig Paszikánál és Szuszkónál a par-ton levő szántóföldeket rongálják. S z u s z k o helységnél a hasonnevű (Szuszkó) hegyi patak rohan belé, a hraboniczai völgy torkolatánál pe-dig Szentmiklós közelében a Szinyáktól folyó Matyikova és Rabonicza patakok, ez utóbbi itt kallót is ellát vizével. Tovább éjszakról a z i m b j ^ lovai völgyön át keletnek folyó Obava és ezzel szemközt a Latorcza bal-partja felől a Derenova hegy tövében Bresztóról folyó Bresztócsik, Lecz-.
falvárói jövő Leczopatak, Czolán és Bisztrapatak nevü vizekkel egyesülvt Podhering felé siet, hol ismét a Viznicze nevü patakot veszi fel Kölcsii nevü falu közelében, mely Puznyákfalva határában a Lomovanja (Wind bruch) nevü hegyi pataktól veszi eredetét.
Munkács felett a Csernek-hegyi kolostor alatt foly a nyár- és fűz fáktól beárnyékolt Latorcza, majd a város alá ér, hol erős esése a par tokát rongálván, a hidontul elkanyarodik, hogy Palánka, Dávidháza mel.
lett és Cserlenó helység határán át (hol a Járok és Iván patakokat egyéb kisebb ereket felvesz), Ungmegye felé siessen. Néhány évtize<
előtt még maga a Latorcza a Haracsina és Malommeg erdők sik terii létén hat ágra oszlott s csak ismét Kis-Dobronynál egyesült, a minthog ez alsó vidéken most is az erdős és csekéiy hajlású lapályon nagyob esőzéseknél azonnal kiront medréből s e miatt folyásában itt apró ere ket képez, mint Dobronynál a Halracz patakot, végre Kis-Dobronynál Csaronda medrével találkozván és Agtelek határa közelében az Ung í't lől folydogáló Sztára patakot, melybe a Szemu'svölgyi Zapatczka, na| y
mogyorósi Eosztimir, bribóczi Koszaniscse s egyéb e tájbeli patakok öm-lenek, befogadván, Ungmegye területét éri, hogy végre Zemplén felett Szent-Máriánál a Bodrogba temetkezzék.
Keletkezésétől e végső pontjáig képzelt egyenes vonala a folyónak 91031 mt., kanyargós folyása azonban valósággal 18 m y r . 9648 méter-nyi hosszat tesz; s minthogy forrásának magassága 789-3 mtnyi a ten-ger szine felett, a folyó egész esése 696 mt. s igy mértföldenkénti, azaz 7586 méterenkénti esése 26.70 mt., vizkörnyéke yedig 50 mértföld, vagyis 28 myr. 77 • k i l o m é t e r r e tehető. A Latorcza vízszintje M u n k á c s n á l 380 láb, vagyis 120.20 mt. fekszik a tenger szine felett s a hidnál vízfo-lyásának középsebessége a víz sodrában 1.550 méter másodpercenkint, magas vízállásnál 2.2 m . ; ellenben íentebb a K1 a s t r o m n ál 0.56 víz-állás mellett 0.6 m. másodpercenkint S c h a f f e r A n t a l kir. mérnök 1880. sept. 15. felvett adatai szerint.
Sajnos, hogy a megye kebelén át folyó ez egyetlen nagyobb folyó sok tervelés dacára s a nemzeti gazdaság nem kis hátrányára, mindek-korig sem fejlesztetett ki arra, hogy a legolcsóbb közlekedési eszközül használtathassák ; igaz, hogy fent, kövekkel eltorszálolt s kanyargó medre nem engedi a hajókázhatást s rajta csupán őszszel és tavaszszal bocsát-tatnak le fürészanyaggal terhelt tutajok ; de Munkácstól kezdve könnyen hajókázhatóvá lehetne tenni. Medrének szabályozása iránt már a mult században történtek indítványok. így 1730-ban ifjabb Szentiványi Já-ÜOS báró biztos, a megyei vizek szabályozását javasolván, érinté, misze-rint a Latorca Munkácsnál a Sz.-János kápolnánál (mely a felső malom árkánál állott) kezdessék szabályoztatni, mihez gróf Schönborn Frigyes Károly a költségek felét felajánlá. 1757-ben pedig Bedecker nevü biztos azt indítványozta, hogy a Latorcza Munkácstól kezdve egy e város ós Oroszvég közt a szántóföldeken keresztül ásatandó mintegy 300 köböl, tartalmú csatornán vezessék le egyenes vonalban. S e folyó szabályozása annál égetőbbé vált, mert medrét folyvást változtatta, igy 1740. évben egy vizáradás után egészen más fblyást vett, annyira, hogy az uradalmi malom egészen szárazon maradt s arra később külön árkot ásatni kel-lett. 1775-ben báró Orczy, királyi biztosi minőségben jött le Munkácsra a végett, hogy a Latorcza szabályozása s hajókázhatóvá tétele iránt is intézkedjék. 1781-ben dr. Krieger helytartósági víz- és müépitészeti elő-adó s Budinszky J . megyei mérnök javaslatai folytán inditványoztatott, hogy a Nagy-Lucska és Dobrony közötti áradások megszüntetése végett a Lator-cza Eszenynél vezettessék be a Tiszába s partja Munkácstól kezdve megfelelő védtöltésekkel láttassék el. Enuek folytán 1783-ban a megye megrendelte a Latoiezának Munkács melletti szabályozását, azonban eredmény nélkül,
3 6 t 1795-ben fausztatás végett gróf Schimborn Jenő Ervin a Latorcza felső részét, ugy a Vicsa, Osza és Zsdenovka medreit tisztíttatta s a szik-lákat lőporral repesztette, melynek nyomai a parton kiálló szirteken maig-lan meglátszanak. 1799-ben a megye Boski mérnök megbízása mellett csatornát rendelt ásatni, mi azonban nem eszközöltetett.
Ez indítványok es tervezetek dacára a Latorcza szabályozása, jól-lehet a sík vidéken évenkint többször kiöntött és sok kárt okozott, el-maradt, miért is a vidék és saját érdeke tekintetében gróf Schönborm J . Fülöp 1816—1823-ki idéközben Cserleno és Nagy-Lucska közt a Szép-vidéki tölgyerdőben egy 4779.13 mt. hosszú és 3.79—11 mt. széles
fő-1817—1821-ben egy 4828.44 mt. hosszú mellék csatornát ásatott, mii által nemcsak a Haracsina nevű szép tölgyerdő a végromlástól megsza-badnlt, hanem mintegy hatezer holdnyi jó búzatermő föld is a megfu-lástól megmentetett; ez újonnan ásott csatornába a Latorcza vize 1823.
október hó 24-én ünnepélyesen bebocsáttatott. A megmentett tekintélyes terület, mintegy tízezer hold, azonban csekélység volt azon nagy ártér-hez képest, mely még mindig szenvedett az árvíztől, különösen 1845-ik évben, midőn csak e megyében 299,760 hold*) s helyenkint 3.79 mny magasan boríttatott el ; miért is a Latorcza további szabályozása mind-inkább égetőbbé vált. Vásárhelyi Pál mérnök 1844. a Latorczát Csapná tervezte a Tiszába vezettetni, mely legegyszerűbb tervet Paleocapa kivibe tetlennek nyilvánította; azonban az 1850. év óta részletes és beható viz^
gálatok által Vásárhelyi terve célszerűnek találtatott, sőt az akkori cs kir. kereskedelmi minisztérium által jóváhagyatott ugyan, kivitele azon ben arra az időre elhalasztatott, mikor a Tisza Tokajig szabályozva lesz:
1867. évben gróf Schönborn Ervin ismét felelevenítvén az ügyet, enne' folytán Freyseysen Gzulá, megyei alispán indítványára, megyei közerő vei a Latorcza a domboki majorbeli Lukanics ergéjén tul levő hidtól Vidék erdőn át Csomonváig uj csatorna ásatása által szabályoztatok Egyébiránt a Latorcza folyó az Alsó-Szernye völgyébe több kiszakadás, medrekben átöinlő vizei most is még nagy mértékben borítják el az ol tani alsó vidéket, lapályos erdő- és legelő-téreket, sőt állíttatik, hog:
most még nagyobb mértékben mint az előtt, midőn még a Latorczána : Nagy-Lucskán alól épen semmi medre nem volt és vizei a Vidék erdő s környékén sok száz ereken szivárogtak át, mindenhol pusztulá:
okozva; ez annak tulrjdonittatik, hogy a Vidék-erdőn keresztül eszközö tetett vizvezető csatorna teljesen el nem készült és N.-Dobronynál mej
*) Minthogy hazánkban a h o l d még törvényesen divatozó mértéK, miivemb«
helyenkint megtartúm; megjegyzem egyébiránt, hogy egy katasztralis, a/,a/, 1G00 Q t lel számított hold egyenlő 57 ár és 55 Q m é t e r r e l ,
szakadt; mihelyt ez az Ungmegye határáig tervszertileg elkészül, ez ára-dások is megsziinendnek.
1874. évben az inség enyhítésére engedélyezett összegből Györgyös patak torkolata erős föld töltéssel elgátoltatott s oktober elején a mü tjesen elkészült; azonban már novemberben a legelső árviz annyira el-hordotta, hogy az egész „Ínséges munká"-nak nyoma sem m a r a d t ! Végre 1875. évben újonnan alakult a beregmegyei folyamszabályozási és ármen-tesitési társulat, mely alapszabályait is módosítván, feladatául tartja a L a t o r c z a , Szernye, Csaroda, Micz, Szipa, Yöczike és Makóczának sza-bályozását.
Második nagyobb folyója a megyének a B o r s o v a vagy B o r z s a , mely Máramaros megyében a Nagyhegy déii és Sztochi hegy keleti ol-dalán ered s Kereezkétől Dolha és Zadna felé haladva, Lukovánál me-gyénkbe ér, honnan a bilkei széles völgyön át íoly ; Olyvesnél a Bereg és Ugocsa határán kanyargó s Miszticze körül eredő B e r b e k a folyó-val szaporodván s a Falucska és Komlós helységek telől leömlő vizekből képződő patakot befogadván. Felső-Remete mellett több ágra oszlik, majd Alsó-Remetét érinti s a beregi Lapos erdőn át két főágban tovább foly-ván, Kovászonál ismét egy esül, innen elébb DK-re azután a kis vár alatt DNy-ra kanyarodik s e tájon magába fogadja a Szalva nevü patakot,
Második nagyobb folyója a megyének a B o r s o v a vagy B o r z s a , mely Máramaros megyében a Nagyhegy déii és Sztochi hegy keleti ol-dalán ered s Kereezkétől Dolha és Zadna felé haladva, Lukovánál me-gyénkbe ér, honnan a bilkei széles völgyön át íoly ; Olyvesnél a Bereg és Ugocsa határán kanyargó s Miszticze körül eredő B e r b e k a folyó-val szaporodván s a Falucska és Komlós helységek telől leömlő vizekből képződő patakot befogadván. Felső-Remete mellett több ágra oszlik, majd Alsó-Remetét érinti s a beregi Lapos erdőn át két főágban tovább foly-ván, Kovászonál ismét egy esül, innen elébb DK-re azután a kis vár alatt DNy-ra kanyarodik s e tájon magába fogadja a Szalva nevü patakot,