Az országosan gyűjtött gyomorminták (n = 155) alapján vizsgált menyétek domináns táplálé-kát kisemlősök jelentették (57. melléklet, 45. ábra), fogyasztásuk fokozatosan nőtt (Chi-négyzet próba, 212 = 33,81, P<0,001) téltől (55,6%) a nyári–őszi időszakig (92,9–93,8%).
Hasonló évszakos kisemlős-fogyasztási tendenciát tapasztaltak egy Nagy-Britanniában vég-zett vizsgálatban is (McDonald et al. 2000). A legfontosabb Microtus pocokfajok mellett a menyét gyakran táplálkozott erdeiegérfajokkal is. AMicrotusfajok gyakori fogyasztása miatt a hazai menyétek táplálkozása közelebb áll az agrárterületeken élő menyétek (Tapper 1979, King 1990, Sidorovich 1997, McDonald et al. 2000), mint az erdei területeken élő, inkább erdei pockot fogyasztó fajtársaik táplálékmintázatához (Sidorovich 1997, Jędrzejewska és Jędrzejewski 1998). Nyúlalakúak a Lengyelországban (Jędrzejewska és Jędrzejewski 1998) vagy a Fehéroroszországban (Sidorovich 1997) tapasztaltakhoz hasonlóan nem szerepeltek a hazai mintákban sem, ugyanakkor például Nagy-Britanniában a menyét gyakori üreginyúl-fogyasztásáról több tanulmányban is beszámoltak (King 1990, McDonald et al. 2000).
A gyomormintákból tojásfogyasztást a legtöbb külföldi tanulmánnyal ellentétben nem mutattunk ki. A menyét másodlagosan fontos táplálékai a madarak voltak. Ez legközelebb
Tapper (1979) eredményéhez áll, bár esetünkben főként nem a közepes testméretű madarak, hanem a kis testű énekesmadarak fogyasztása volt jellemző. A madárfogyasztás fokozatosan csökkent a legmagasabb téli értékről (27,8%) őszig (5,4%). Az egyéb táplálékféleségek (da-rázs, gyík, vér, növények) jelentősége alárendelt volt. Más vizsgálatok szerint a menyétek kétéltűeket (Sidorovich 1997, McDonald et al. 2000) és hüllőket (Tapper 1979, King et al.
1996, McDonald et al. 2000) ritkán, de szintén ejtettek zsákmányul. Háziállatokat nem talál-tunk a vizsgált gyomormintákban. Megjegyzés: 1999–2003, E% – százalékos relatív előfordulási gyakoriság, n – gyomrok száma.
A táplálkozási niche nagyon szűk volt (Bsta, 0,07 ± 0,03), az étrend egyhangúbbá válásá-val tendenciózusan csökkent téltől (0,30) őszig (0,02).
A menyét zsákmányállatai (39. melléklet, 46. ábra) zömmel kisméretűek (<50 g: 96,8%), talajszinten élők (88,4%), élőhely-generalisták (52,6%) vagy nyílt területekhez kötődő, to-vábbá vadon élő (77,9%) állatok voltak.
0
<15 15–50 51–100 101–300 301–1000 1000<
Gyakoriság(E%) 46. ábra: A menyét zsákmány-összetétele a fogyasztott állatok tömege, jellemző
élőhelyzónája, élőhelytípusa és emberi környezethez való kötődése alapján
Összességében a Magyarországon vizsgált menyét zsákmányai a számára könnyen elejt-hető kisméretű, szárazföldi, nyílt területekhez kötődő, vadon élő fajok voltak. Étrendjében mindössze öt fő tápláléktípusba tartoztak fajok (47. ábra). Közülük egyetlen, a kisemlősök fogyasztása volt kiugróan gyakori (78,0%), sőt az évszakonként rendelkezésre álló eltérő táp-lálékforrások (más taxonok) fogyasztásához sem alkalmazkodik rugalmasan. A kisemlősöket lényegesen alacsonyabb fogyasztási gyakoriság mellett követték a kis testű madarak (14,4%), és a fennmaradó három kategóriába (hüllők, ízeltlábúak és növények) sorolt fajok a teljes
táp-láléknak mindössze 7,7%-át tették ki. Nagyon szűk táplálkozási niche-e és fajokban szegény tápláléklistája (mindössze 12 különböző állati- és 1 növényi tápláléktaxon előfordulását mu-tattuk ki) jól alátámasztják azt, hogy a menyét táplálékspecialista faj.
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
Kisemlős Nyúl Ragadozó Nagyemlős Háziállat Madár Tojás Hüllő Kétéltű Hal Gyűrűsféreg Ízeltlábú Növény
Táplálék-összetétel(E%)
Tápláléktípus
47. ábra: A menyét általános táplálékmintázata magyarországi vizsgálatban (átlag ± SE) KÖZÖNSÉGES GÖRÉNY ÉS MEZEI GÖRÉNY
a) Általános táplálékmintázatok
Gyomorminták (n = 44) elemzése alapján a közönséges görény elsődleges táplálékát kisemlő-sök alkották (58. melléklet), fogyasztási arányuk kiegyenlített volt az évszakok között (50–
60%, 48. ábra). A legfontosabb zsákmányát jelentő pocokfajok (főként mezei pocok) mellett különösen ősszel és télen gyakran ejtett zsákmányul erdeiegérfajokat és hörcsögöt. A közön-séges görény táplálékának harmadát madarak – jellemzően kis testű énekesmadarak – alkot-ták, amelyek fogyasztási gyakorisága télen volt a legnagyobb (35%). Háziállatokat és halat télen, gerincteleneket (főként bogárlárvákat) tavasszal és növényeket ősszel fogyasztott gyak-rabban.
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Tél Tavasz - nyár
Ősz Tél Tavasz Nyár Ősz
20 8 12 . 26 23 16 25
Növények Gerinctelenek Egyéb gerincesek Háziállatok Madarak Mezei nyúl Kisemlősök
Közönséges görény
n
Táplálék-összetétel(E%)
Mezei görény
48. ábra: A közönséges görény és a mezei görény összegzett évszakos táplálék-összetétele Megjegyzés: 1999–2003, E% – százalékos relatív előfordulási gyakoriság, n – gyomrok száma.
A mezei görény (n = 95) elsődleges táplálékát szintén kisemlősök jelentették (59. mellék-let, 48. ábra), fogyasztási gyakoriságuk legalacsonyabb tavasszal (53,8%) és legmagasabb nyáron volt (93,3%). A kisemlősökön belül a legjelentősebb zsákmányfaj minden évszakban a mezei pocok és a mezei hörcsög volt. A kisméretű rágcsálók fogyasztásához az ürge tavaszi és őszi, valamint a vándorpatkány őszi fogyasztása hozzáadódott. Mezei nyúl fogyasztását télen mutattuk ki (5,3%). A madarak (főként kis testű énekesmadarak) zsákmányolása tavasz-szal (38,5%) és ősszel (28,6%) volt számottevő. Egyéb táplálékféleség ritkán szerepelt a me-zei görény étrendjében.
b) A két görényfaj összegzett táplálékmintázata
Általános étrend és táplálkozási niche-szélesség
A közönséges görény a lehetséges 13 fő tápláléktípusból mindössze hétből fogyasztott (49.
ábra). Ezek közül a kisemlősök szerepe volt meghatározó, amelyek a táplálékának több mint a felét tették ki (51,9%). Ezt követték a madarak (26,6%), majd lényegesen ritkább előfordulás-sal a növények (7,7%) és a háziállatok (5,5%). A többi tápláléktípus (ízeltlábúak, madártojás és halak) szerepe alárendelt volt, fogyasztásuk összesített aránya 8,9%-ot tett ki.
A mezei görény étrendjében a lehetséges tizenháromból mindössze hat fő tápláléktípus szerepelt (49. ábra), közülük a kisemlősök fogyasztása kiemelkedően magasnak bizonyult (71,7%). Emellett a madárfogyasztás volt még számottevő (22,2%). A többi táplálékféleség (nyúl, hüllők, halak és növények) összesített részaránya mindössze 6,2%-ot tett ki.
0 10 20 30 40 50 60 70 80
Kisemlős Nyúl Ragadozó Nagyemlős Háziállat Madár Tojás Hüllő Kétéltű Hal Gyűrűsféreg Ízeltlábú Növény
Közönséges görény Mezei görény
Táplálék-összetétel(E%)
Tápláléktípus
49. ábra: A közönséges görény és a mezei görény általános táplálékmintázata magyarországi vizsgálatokban (átlag ± SE)
A két görényfaj táplálék-összetétele bár egyes jellemzőkben biológiailag jelentősen eltért (például háziállat- és hörcsögfogyasztás), a közöttük tapasztalt különbség statisztikailag nem volt alátámasztható (Chi-négyzet próba, χ222= 26,76, P = 0,221).
Különösen a mezei görény táplálkozási niche-e bizonyult szűknek (Bsta, közönséges gö-rény: 0,25, mezei gögö-rény: 0,10), táplálkozási niche-átfedésük nagymértékű volt (75,4%).
A közönséges görény és mezei görény gyomrokban 10, illetve 13 különböző állat- és 1-1 növényi tápláléktaxont mutattunk ki.
Zsákmány-összetétel
A közönséges görény és a mezei görény egyaránt jellemzően 50 g-nál kisebb tömegű állatok-kal táplálkozott (39. melléklet, 50. ábra). Mindkettő főként talajszinten élő zsákmányfajokat választott, alárendelt volt a bokrokon és fákon élő és ritka a vizes élőhelyekhez kötődő zsák-mányállatok fogyasztása. Mindkét görényfaj jellemzően nyílt területeken élő, valamint élő-hely-generalista állatfajok egyedeivel táplálkozott. A mezei görény a közönséges görénytől lényegesen gyakrabban (73,1%, illetve 37,5%, χ22 = 11,64, P<0,01) fogyasztott vadon élő zsákmányállatokat. Emberi környezethez kötődő fajok egyedeit ritkán választották.
0 20 40 60 80 100
<15 15–50 51–100 101–300 301–1000 1000<
Közönséges görény Mezei görény
Gyakoriság(E%)
Tömegkategória (g)
Talaj Cserje Víz
Élőhely-zóna
Nyílt Fedett Vegyes
Élőhely-típus
Vad Házi Vegyes
Emberi környe-zethez kötődés 50. ábra: A közönséges görény és a mezei görény zsákmány-összetétele a fogyasztott állatok tömege, jellemző élőhelyzónája, élőhelytípusa és emberi környezethez való kötődése alapján c) Megvitatás
A külföldi vizsgálatok egymástól is eltérő környezeti adottságú területeken zajlottak, ebből adódóan a közönséges görény táplálék-összetételei helyszínenként is lényegesen különböztek és eltértek a mi vizsgálatunk eredményeitől. Az egyik fő különbség, hogy a magyarországi mintákból nem mutattunk ki kétéltűfogyasztást. Más vizsgálatok (Jędrzejewski et al. 1993, Lodé 1996, 2000) szerint a békák különösen a nyugalmi és a szaporodási időszakban a közön-séges görénynek fontos táplálékai, mert könnyebben ejti zsákmányul a békákat, mint a kisem-lősöket (Weber 1989). Vizes élőhelyeken tavasszal, a kétéltűek szaporodási időszakában ezek a fő zsákmányállatai is lehetnek (Lodé 1996, 2000). Lodé vizsgálati területein az emlőstáplá-lék döntő részben kisemlősökből állt, a mezei nyúl részaránya nyáron és ősszel emelkedett meg (17–18%); a madarak részaránya 10% alatt maradt. A mi eredményeinkhez részben ha-sonlóan mozaikos jellegű luxemburgi élőhelyen azt tapasztalták (Baghli et al. 2002), hogy a közönséges görény táplálékának a nagyobb része kisemlősökből áll nyáron és télen is.
Schröpfer et al. (2000) 64 év adatain alapuló elemzése szerint a nyílt agrárterületeken élő közönséges görény állománya közvetlenül függ az üregi nyúl állománysűrűségétől. Egyes vizsgálatoktól (Jędrzejewski et al. 1993, Lodé 2000, Schröpfer et al. 2000) eltérően a közön-séges görény esetén mi nem tapasztaltuk vadászható apróvadfajok fogyasztását. Ugyanakkor mezei görény gyomrokban mezeinyúl- és fácánmaradvány alkalmanként előfordult.
A két görényfaj étrendje hasonlónak bizonyult, csak néhány tulajdonságban találtunk kü-lönbséget. Lényeges különbség, hogy az ember közelségét jelző (emberi környezethez kötő-dő) táplálékféleségek (például baromfitojás, vágási hulladék) a közönséges görény tápláléká-ban fordultak elő. A közönséges görény a táplálékát tojással, gyíkkal, kígyóval, hallal,
gerinc-telenekkel, döghússal, gyümölcsökkel és egyéb növényi táplálékkal is kiegészítheti (például Jędrzejewski et al. 1993, Sidorovich 1997). Ezek közül néhányat mi is kimutattunk a vizsgált mintákban. A közönséges görény bár zsákmányolt ürgét, de feltehetően a hazai ürgeállomány megfogyatkozása (Bihari et al. 2007) miatt alakult alacsony szinten annak fogyasztása.
Ugyanakkor a helyenként és időszakosan még gyakori mezei hörcsög (Bihari et al. 2008) fo-gyasztása számottevő volt a mezei görény részéről. A hörcsög téli fofo-gyasztása azt jelzi, hogy a mezei görények a telelő hörcsögöket ássák ki. Ottlecz (2010) előzetes eredményei szerint, a mezei görény táplálékának döntő részét kisemlősök alkotják, ezek mellett télen és tavasszal mezei nyúl és minden évszakban madár fordul még elő ritkán.
Összességében vizsgálatunk szerint a közönséges görény és a mezei görény táplálék-összetétele hasonló, táplálkozási niche-átfedésük a kisemlősök bősége mellett nagymértékű, ezért a feltételezett táplálkozási különbségeket nem vagy csak részben igazoltuk. A fogyasz-tott zsákmányállataik jellemzően talajszinten élő, kisméretű fajok. A mezei görény gyakrab-ban fogyaszt kisemlőst, míg a közönséges görény gyakrabgyakrab-ban eszik házi vagy emberi környe-zetből származó táplálékot és madarat. A mezei görény szűk táplálkozási niche-e vadászati (és élőhely-használati) specializációt jelez. A közönséges görény alkalmazkodóképesebb, többfé-le élőhelyen, például tetöbbfé-lepüléseken is előfordul, táplálkozási niche-e szétöbbfé-lesebb. A helyi adott-ságoknak megfelelő táplálékspecializációja mellett a különböző európai régiókban végzett vizsgálatok azt jelzik, hogy a közönséges görény sokkal inkább képes vadászati szokásainak rugalmas változtatására. Az összehasonlítást nehezíti, hogy a mezei görény táplálkozási szo-kásairól az európai irodalom nagyon hiányos.
VADMACSKA, ELVADULT HÁZI MACSKA ÉS HIBRIDJÜK