… A nyelvőrök a saját nyelvük (nyelvváltozatuk) sérthetetlenségéért harcolnak;
az eszperantisták (átlagban a kevésbé tehetséges és szorgalmas nyelvtanulók) a megtanult 2. nyelvük sérthetetlenségéért …
Részlet PRINCZ OSZKÁR ÚR leveléből.
A NOVA ESPERO szerkesztősége és olvasói részére NOVA ESPERO Szerkesztősége részére:
2002. SZEPTEMBER - NOVA ESPERO No. 5.(1)
(…) „Magyarország hamarosan tagja lehet az Európai Uniónak, ha elfogadjuk az Unió feltételeit, s ha az Unió elfogadja Magyarország feltételeit. Mi eszperantisták a nyelvek egyenjogúságának híveként azt követeljük, hogy a magyar nyelv belépésünk után váljon teljes jogú korlátozások nélküli egyenrangú nyelvvé az Európai Unióban.* A Nova Espero időszakos kiadvány kétnyelvűsége révén fóruma lehet ezen gondolatoknak is a mozgalmi eseményekről való tájékoztatás mellett.
Állhatatosságot, mértéktartást és jó tollat kívánva üdvözlöm valamennyi szerkesztőt és közreműködőt és természetesen a kiadvány olvasóit!
Princz Oszkár, a MESZ főtitkára”
Néhány megjegyzés a fentiekkel kapcsolatban:
* Ez nem teljesen érthető: az eszperantisták „követelik”, a „nyelvek egyenjogúsága” híveiként és érdekében, hogy a „magyar” legyen .... mi is?
Ez alapján úgy tűnik, hogy sok eszperantista szervezet azért alakul(t), hogy ezzel a saját anya-nyelvüket vélik megvédeni? Persze, a szerintük romboló angol behatások ellen, vagy még-sem? De végül is, mi ez – talán egyfajta kulturális önvédelem? Ha az, akkor rendben van. De miért éppen az eszperantisták hangoztatják ezt? Nem lehetséges, hogy azért, hogy ha reményeik szerint minden nyelv egyenrangúnak számít(ana) (mondjuk úgy, hogy egyszerre csak eltörölnék a jelenlegi munkanyelveket, mert itt ugye feltételezem, hogy ezek nagy száma a fő probléma szerintük), akkor mégiscsak kelleni fog egy közvetítőnyelv, és ez lehetne az eszperantó. Mintha a jelenlegi angolt-túlsúlyt ezzel az etnikai-nyelvvédelmi akcióval igye-keznének így automatikusan eszperantó-túlsúllyá változtatni ... feltehetően azon „kulturális elsőbbségi jog” alapján, hogy ezt az ügyet ők, az eszperantisták, és a mozgalom vállalta fel, .... legalábbis hangosan. És ebben találhatnak remek partnereket a nyelvek nyelvőrei, nyelvművelői között, hiszen valahol hasonló a törekvésük, miszerint:
1. a nyelvőrök a saját nyelvük (nyelvváltozatuk) sérthetetlenségéért harcolnak;
2. míg az eszperantisták (akik nagy valószínűséggel és átlagban a nem annyira tehetséges és szorgalmas nyelvtanulók közül kerülnek ki) a megtanult 2. nyelvük sérthetetlensé-géért.(2)
Mellesleg a magyar – az idézett írás után mintegy 4 évvel – immár az EU-ban élvezheti ezt a helyzetet:
Az Európai Unió intézményeiben jelenleg (2007. január 1. óta) 23 hivatalos nyelv hasz-nálható:
Angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, szlovén.(3)
Mivel részben ide tarozik, érdemes megismerni Az EU-ban hivatalos nyelvi rendszer alap-elveit(4):
1. Az európai intézmények által alkotott jogszabályokat lefordítják az összes hivatalos nyelvre.
2. Bárki, beleértve az EU bármely államának polgárait, bármely hivatalos nyelven fordulhat az európai intézményekhez.
3. Az európai intézmények előtti eljárások elsődleges nyelve általában az angol, a német és a francia.
4. Az adott intézményre vonatkozó jogszabályok határozzák meg, hogy az adott intéz-mény mely nyelven (nyelveken) köteles az eljárást lefolytatni.
5. Szó sincs arról, hogy az európai intézmények minden egyes határozatát kötelező lenne az intézmény költségére valamennyi hivatalos nyelvre lefordítani. A nemkívá-natos többletköltségeken túl egy ilyen előírás az intézmények működését is lehetetlen-né tenlehetetlen-né.
Az EU brüsszeli központjában 1997-ben határoztak arról, hogy a Csehországot, Magyarorszá-got és LengyelorszáMagyarorszá-got befogadó bővítés után 2002-ig meg kell oldani az Európai Közösség nyelvi problémáját.(5)
Ezzel kapcsolatban Gergely Mihály nyílt levelet intézett Glatz Ferenc Úrnak, a MTA akkori elnökének, „Hogyan őrizhetjük meg anyanyelvünket?” címmel, és konkrétan a fentiekre ezt írta:
„Úgy szeretnék REMÉNYKEDNI /szerk. kiemelése/ Önnel együtt, tisztelt Elnök Úr, hogy azon a nagytanácson részt vevő, esélyesen pályázó leghatalmasabb országok képviselőiben lesz elég tárgyismeret, bölcsesség és kölcsönös megbecsülés minden más európai nyelv és minden nemzeti kultúra, hagyomány iránt, hogy tekintettel lesznek minden nép érdekeire, önérzetére, s lemondva a saját nyelv megsokszorozó előnyeiről a napjainkban /1998!, a szerk./ már alig vitatott főszereplő angol nyelv helyett egy minden nyelv iránt semleges, mesterséges nyelvet fogadnak el!”(5)
A levél 1998-ban íródott, azt feltételezve és félve, hogy a nyelvi problémákat az angol nyelv kizárólagos közvetítőnyelvvé tevő rendelkezése oldja esetleg meg. Akkor Gergely Mihály ez ellen lépett fel, az eszperantót javasolva (mert számára a „minden nyelv iránt semleges, mesterséges nyelv” egyet jelent az eszperantóval), természetesen ugyancsak Európa egészére kiterjesztve. Mindezt azzal a mellékzöngével, és alig leplezett implicit tartalommal, hogy az angol nem ilyen, annak ellenére, hogy az angol anyanyelvűek létszámaránya alapján a „saját nyelv” előnyére aligha támaszkodhatnának – ezen a téren a német élvezhetne előnyös pozíciót!
A 2002-es idézetben, abban az évben, amikorra az EU a nyelvi problémákat megoldani ígérte, az eszperantisták még „követelik a magyar felvételét”, és merőben más oldalról közelít ez, mint 5 évvel korábban Gergely Mihály – nem az eszperantót javasolva, hanem azon az alapon, hogy mivel „ők eszperantistaként a nyelvi egyenjogúság hívei”.
Egy fontos tény: 2007, január 1-e óta immár 23 hivatalos nyelv van az EU-ban, és 3 munka-nyelv. Érdekes módon emellett is MŰKÖDNI látszik az EU! Ma (2014-ben), az EU-ban valóban komoly működési problémákat fogalmaznak meg egyes szakértők, de ezek között sehol sem merül fel az a nyelvi probléma, ami az ezredforduló előtt még a hatékony működés egyik alappilléreként emlegettek!
Kínához hasonlóan, ahol az eszperantisták egyike-másika azért akarná bevezettetni az eszperantót, mert szerintük a kínaiak a saját nyelvváltozataikon nem értik meg egymást (és persze azon burkolt remény miatt, hogy ha ez megtörténne, akkor Kína az USA-tól való világgazdasági hatalomátvétellel az eszperantó lehetne a világ legfontosabb közvetítőnyelve);
és az USA-t is górcső alá véve, ahol nincs, csak de facto hivatalos nyelv - ezek az államok is remekül megvannak a maguk nyelvi problémáival, és az egységesítési törekvések (pl. az USA-ban az „English Only”(6) mozgalom) ellenére virágzó gazdaságban élnek.
Mi lehet itt egy ideiglenes végszó? – Talán az, hogy a nyelvi változásokat időnként hagyni kell a maguk útján haladni és kiteljesedni, mert a globális-jellegű változtatások erőltetése esetleg csak szélsőséges indulatokat fog kiváltani. Mindez azonban már jóval túlmutat a nyelvi különbségeken, és elsősorban szociális és pszichikai jellegű alapokon nyugszik.
***
JEGYZETEK
(1) http://web.pr.hu/ferhar/novaespero/nova_espero_05.doc
(2) Az bevezető írás eredeti helye az „EU-szperantó???” topic a Nyelvészfórumon:
http://seas3.elte.hu/nyelveszforum/viewtopic.php?t=464 (3), (4) Az Európai Unió hivatalos nyelvei
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Eur%C3%B3pai_Uni%C3%B3_hivatalos_nyelvei
(5) Anyanyelv – Világynelv – Bábel? – Mentsük meg a nemzeti nyelveket! (Tanulmánykötet), Hét Krajcár Kiadó; Bp., 1998., Szerkesztette és válogatta: Gergely Mihály, - 124.o.
(6) http://en.wikipedia.org/wiki/English-only_movement