hanna mézes-mázos szavai.
Az első strófában Endre anyja »fél«, hogy Johanna gonoszlelkű, a második versszakban már teljesen megbizonyosodott.
Fiam, édes Endrém! Nincs e dolog rendén : Jer vissza hazádba, szép Magyarországba.«
A végsőig feszített anyai aggodalom izgatott, szenvedélyes megnyilatkozása. Ha nem ezt a han
got üti meg az előadó, nem bírja éreztetni a helyzet komolyságát.
— Nem, anyám: meghalnék, szivem ^/szakadna;
Szeret is Johanna, mint a maga lelkét:
Hímezte palástom selyem arany szállal, Rá mentekötőt is, gyenge tiz ujjával.«
Endre királyfi feleletében fontos a sorok ta
golása. A »Nem, anyám!« úgyszólván különáll s roppant gyorsan következik Erzsébet beszédére.
Ez az indulatos, erőszakos, hirtelen tagadás jel
lemzi Endre királyfi meggondolatlan, heves karak
terét. Azután, mintha észbe kapna, gyöngédebb húrokat kezd pengetni. Nagy szerelmére hivat
kozik s az előadónak itt őszinte, kedves, köny- nvelmű, meleg hangokat kell találnia. Végtelenül finom vonás, hogy a királyfi szavaira Erzsébet már nem is válaszol. Látja, hogy úgyis hiába
való minden. Hogy Johanna viselkedése csak színészkedés, ezt már a poéta mondja refrénben:
Himes szeretet az, sohase visz jó ra : Nápolyba, magyarok! boszúra, boszúra!
A második versszak után is rövid szünet áll be.
Arany e balladájában a strófás szerkezetet oly szigorúan viszi keresztül, hogy a strófa vége
min-Dr. Hevesi S: Az előadás művészete. 7
denütt szünetet is jelent egyúttal. A strófának tu
lajdonképpen ez az értelme: zárt egységet kell alkotnia, kivált, ha refrén rekeszti be, de a költő nem mindig alkalmazkodik a szigorú formai kö
vetelményekhez s így az előadó sem indulhat ki abból a föltevésből, hogy strófavég után min
dig szünetet fog tartani. »Endre haláláéban azon
ban minden strófa kerek egész. Külön kis sza
kasz, valóságos fejezete a drámának, úgy, hogy a h a n g is strófáról-sirófára változik, annyival is inkább, mert az egyes versszakok között is mindig bizonyos idő telik el.
ßucsut véve anyja, Erzsébet királyné:
— /me az ajjadra köves arany gyűrű Fölvonom azt mindjár’ : s méreg, асе 1 nem já r : Ősz remete adta, pápa megáldotta.«
— Lakol is hát nékem, asszonyfeleségem,' Mind, ki az udvarnál gonosz e/lenségem! —
Bolond bátorság az, sohase visz yora : Nápolyba, vitézek', boszúra, boszúra !
A harmadik strófa csöndes, egyszerű, elbe
szélő hangon kezdődik. Azután Erzsébet királyné beszél; szavából kireszket a búcsúzó anya min
den szeretete és gyöngédsége. Ha már magával nem viheti a fiát, talizmánnal akarja biztosítani drága életét. A »köves arany gyűrűében a gyű
rűn nincs hangsúly, hanem egyszerűen úgy ej
tendő, mint összetett szó (aranygyűrű), jóllehet Arany a két <szót külön-külön írja. A »gyűrű««
kiemelését azonban teljesen fölöslegessé teszi a sor első fele: »Ime az ujjadra«, amely már úgyis elárulja, hogy csak gyűrűről lehet szó s az elő
adónak sohasem szabad megfeledkeznie arról, hogy erősebb hangsúly, nagyobb nyomaték min
dig azokat a szókat illeti meg, amelyek a hely
zet kellő megértésére nézve fontosak, de
amelye-99
két a szöveg nem állít be előzetesen. A »Fölvo
nom azt m indjárt a leggyöngédebb, a legmele
gebb hangot kívánja meg. Az anya maga húzza fia újjára a gyűrűt, mert azt tartja a babona, hogy így nagyobb ereje van a talizmánnak. Er
zsébet királyné utolsó sora tulajdonképpen csak meg akarja magyarázni a talizmán bűvös erejét.
Látszólag az előadó itt beérhetné az egyszerű elbeszélő vagy magyarázó hanggal. Ámde a helyzet egyebet is mond. A búcsúzó anyának ezek az utolsó szavai. A félelem, az aggodalom, az elválás fájdalma, amelyet csak fogyatékosán tud palástolni: elárulja magát meg-megcsukló hang
jában; nem elegendő tehát, ha az előadó a puszta szavakhoz ragaszkodik; éreztetnie kell a l e l k i á l l a p o t o t is, melyet a szavak fátyola takar.
Roppant jellemző a királyfi két sora. Csupa fellobbanás, meggondolatlanság, elhamarkodott
ság. A feleségének mondja, hogy m i n d e n el
lenségén bosszút fog állani (a »Mind« nagyon széles és nagyon hangsúlyos is). A királyfi in
dulatos, erős szavaira nyomasztó, szinte fojtó csöndességgel, a részvétnek és a bánatnak egy árnyalatával mondja a poéta: Bolond bátor
ság az!
A királyfi fenyegetőzése sietteti a tragédiát, amely a következő három strófában lebonyo
lódik.
Awlcsos Arerszához, daliás «agy garral Az egész «dvarral megy Endre — vadászni.
Fogadá ott sokszor éjjé.li szállásra, Lakoma., hálásra — egy régi kolostor.
— Édes uram, most is ott legyen a — háló.
Veti azt Endrének a sok lesben álló . . . Rettenetes éj ez, s)hse virrad jóra:
Alapolyba, /«agyarok, Nászúra, boszúra !
-г
1 0 0
Meghitt kamarása szólítja ki Endréi Éjjéli órában felesége mellől;
Nosza csak ratómad kívül a zsivány had, Megfojtani kézze\, máskép sohse’ vész el.
Lehányja magáról gyilkosait kax\a, — S hogy nyitni a k a r ja ,---nem nyílik az alvó.
Áruló szeretet sohase’ visz jóra : Nápolyba, vitézek, boszúra, boszúra ! Másnap — egész udvar — régi Äo/ostorbul
Vígan haza fordul ^űloiás Nápolyba : — Szép Endre királyfit Aoltan, femetetlen Leli majd a értben, aki elébb rányít:
Szorítva nyakára egy diága zsinór van ZóYd selyem fonálból, fényes arany szálból. — Gyilkos szeretet volt, búra vive, búra Nápolyba, magyarok! vérbeli boszúra.
Ha a ballada három utolsó strófáját össze
vetjük a három elsővel: nagyon érdekes meg
figyelést tehetünk. A három első strófában ugyanis túlnyomó a párbeszéd, maga a költő a szereplő személyeket beszélteti nagyon tömör, jel
lemző dialógusokban, ő maga szerényen hátra- áll s csak a refrénben jut szóhoz. A negyedik strófában azonban maga a költő beszél; egyet
lenegy sor van a ballada második felében, amely párbeszédes formájú s ez Johanna mézes-mázos kérése az urához, hogy az éjszakára a kolos
torban háljanak meg. A szójáték a »háló«-val egy kissé mesterkélt.
Ezekben az utolsó versszakokban a dalnok nagy erővel, izgalommal és lázas sietséggel mondja el a történetet. Lelkiállapota itt csakugyan olyan, arpilyennek B e ö t h y Zsolt festi a bal
lada-költőt. Csupa lírai, csupa belső megnyilat
kozás. Gyűlölet és harag fakad ki a leikéből (veti azt Endrének a sok lesben álló«), izgalmá
ban és fájdalmában fölkiált (»Rettenetes éj ez«)
101