A továbbfejlődés feltételei.
E tanulmány a mezőgazdaságban kiv—
alakult új munkabérhelyzet'ről adott át—
fogó ismertetést. Az a tény, hogy új hely—
zet alakulhatott ki, elsősorban a gazdasági munkabérmegállapítás törvényes rendezé—
sének volt köszönhető. Mérlegre helyeztük a mezőgazdasági termelés magyar adottsá-gait, úgyszintén munkaadói és munkavál-lalói szemszögből a munkának és a munka—
bérnek szerepét, hogy a rendezésnél lefek—
tetett alapelvek helyességét és a kialakult rendszer fejlődőképességét bírálhassuk. A feladat megoldásához nagy körültekintés kellett, mert a szabályozás olyan területet érintett, ahol elsősorban természeti és
5. szám —297——— 1941 élettani tényezök érvényesülnek. Az
ezek-től való függés pedig a termelés magyar adottságai között igen erős, következésképen a gyakorlat individuális mérlegeléssel is kénytelen számolni.
Az országterületnek örvendetes gyara-podása és Európa háborús önellátási vi—
szonyai a magyar mezőgazdaság helyzeté-ben jelentős javulást idéztek elő. A munka-bérek rendezése folytán a mezőgazdasági munkásság ennek a konjunkturális helyzet-nek nagy mértékben vált haszonélvezőjévé.
Az agrármunkásség szociális helyzete miatt erre szükség is volt. Az ekként kialakult munkabérhelyzetben az 1941. évre megálla—
pított legkisebb gazdasági munkabérek or-szágos átlagban a következő összegekre ér-tékelhetők.
A legkisebb napszámbérek országos és évi átlaga az I., ll. és III. osztályú munká—
sok csoportjában 2'65, 1'90, illetőleg 1'50 pengőt tesz ki. Az 1520/1941. M. E. sz.
ren-delet utólag lehetővé tette a munkabérek mtaximálását és ezen felül 10% prémium fizetését is, A rendelet alkalmazása követ—
keztében az országos és évi átlag az I., II.
és III. osztályban 3'30, 2'20. illetőleg 1-65 pengőre becsülhető.
A legalább hat hónapra szerződtetett idénymunkások legkisebb munkabére az I. 0. csoportban havi 75-60, a II. 0. cso—
portban 60'48, a III. 0. csoportban 44'36 pengőt tesz ki, ami 25 munkanap mellett egy napra 302, 242, illetőleg 177 pengő minimális keresetet jelent. A 10%-os pré-mium a gyakorlatban itt is emelt a kere-setet.
A gazdasági cselédek legkisebb munka-bére a fizetési értéket tekintve országos át—
lagban 950 pengőre tehető. Ez a minimális bér azonban a cselédeknek 1/3-dal többet ér, vagyis közel 1.250 pengő valóságos értéket képvisel. Ez pedig a téli és nyári időszak-ban egyaránt több mint 4 pengő keresetet biztosít a számukra.
A szakképzett kertészek legkisebb heti-bérei országos átlagban olyan keresetet biztosítanak, amely Budapesten és környé-kén napi 4—6, a tb. jogú és megyei váro-sokban pedig 3-65—5'00 pengő minimális keresetnek felel meg. Több helyen ezeket a munkabéreket a maximálás során emelték is.
Legnagyobb emelkedés észlelhető a rí-szesmunkával elérhető kereseteknél. A 10 éves termésátlagok, valamint az év elejei rögzített árak alapján számított majori árak figyelembevételével a legkisebb
rész-kereset országos átlaga aratásnál és csép-lésnél aratópáronkint (országos átlagnak tekinthető 10 kat. hold nagyságú terüle-ten) búzánál 267, rozsnál 185, őszi árpánál 245, tavaszi árpánál 235, zabnál 229, átla—
gosan tehát 230 pengő minimális keresetet biztosít.
A minimális részkereset aszerint, hogy a munkást a termés 1/3 vagy % része illeti meg, burgonyánál 82—62, illetőleg 61-97, a tengerinél 88'29, illetőleg 66'22, a cukor-répánál 118'96, illetőleg 89'26, a takar—
mányrépánál 101'99, illetőleg 76'50 pengőt tesz ki kat. holdankint.
Az ugyanezen munkák után megállapí—
tott legkisebb szakmánymunkabérek át—
laga (amely munkabér mellett a munkást kockázat alig terheli) nehezebb és köny—
nyebb talaj szerint burgonyánál 70, illető-leg 60, tengerinél 50, illetőleg 45, cukor—
répánál 90, illetőleg 80, a takarmányrépa—
nál 70, illetőleg 60 pengő minimális kere-setet jelent kat. holdankínt. A szőlő szak—
mánymunkáinál biztosított legkisebb ke-reset kat. holdankint 160, illetőleg 230 pengő minimális keresetet foglal magában.
A ténylegesen fizetett munkabérek azonban a minimális vonaltól felfelé meglehetősen el—
térnek.
A kiragadott munkabérek jelentőségét aszerint kell mérlegelni, hogy a munka—
bérekre fordított ősszköltségből ezekre egyenkint hány százalék jut. Statisz-tikai alapon a tájékozódás csak a nagyobb üzemek vonalán megbízható. Az OMGE—nek az 1939. évre vonatkozóan kö—
zölt idevágó adatai szerint átlagosan a munkabérköltségnek 51%—a jut az éves
alkalmazottakra, 9%-a a summásokra, l2%—a részes *munkabérekré l.5%-a szak—
mánymunkabérekre és 13954) napszám-munkabérekre.
Két fontos kérdésben a tájékozódás országos viszonylatban még nehézségekbe ütközik. Az egyik kérdés, hogy mekkora összeget képvisel a fizetett, illetőleg jutta-tott munkabérek (készpénz- és egyéb szol-gáltatások) értéke az egész mezőgazdaság-ban? A másik kérdés, hogy évenkint össze-sen hány napon át és milyen minőségben jut keresethez a munkásoknak az a nagyob-bik csoportja, amelynél az alkalmazás nem állandó jellegű? Vagyis miből tevődik ösz—
sze egy-egy személy évi keresete? A pontos tájékozódáshoz a mezőgazdaság munka- és termelés intenzitásának helyi és általános mérése kellene, az utóbbihoz pedig minden
19
5. szám
munkásra kiterjedőleg kereseti statisztika felvétele. Az előbbi megoldás komoly anyagi áldozatokon múlik, az utóbbinak akadálya főleg személyi vonatkozásban ke—
res-endő.
A mezőgazdaságban kifizetett, illetőleg kiadott munkabérek hozzávetőleges becs-lése tekintetében Praclc László akadémiai tanár kétféle eljárást alkalmazott. Az egyiknél az 1930-as népszámlálás adatai alapján a munkavállalók számából, to-vábbá munkásosoportonkint vett átlagos foglalkoztatottságból és átlagos napi kere—
setből indult ki. A másiknál a számítás alapja az OMGE számtartási üzemstatisz—
tikája szerint évenkint és kat. xholdankint kimutatott átlagos munkabérköltség volt, amit mívelési ágak szerint kulcsolt. E szá—
mítások szerint az összes munkabér-költ—
ség önköltségi alapon, mind a két mívelet szerint kereken 410 millió pengőt eredmé—
nyezett. A munkás szempontjából vett használati (tényleges) értéke ennek 102'5-——
1003 millió pengővel több. Ez a hozzáve—
tőleges szám—ítás az erdőgazdaság munka—
bérkiadását nem foglalta magában és mint-hogy az 1939/40. év termelési viszonyaira vonatkozott, csupán a trianoni országterü—
letet érintette. Azóta pedig mind az ország területe, mind a mezőgazdasági népesség számaiényegesen nagyobb lett és az erdő-termelés igen fontos kereseti tényezővé vált. Végül a munkabérköltség is lényege-sen emelkedett.
A Gazdaságkutató Intézet a mezőgaz-daság pénzbevételét az utolsó termelési évben a Felvidékkel bővült országterületen 1.450 millió pengőre becsülte. Kárpátalját is figyelembevéve, becslése szerint a mező—
gazdaság pénzbevétele 1.700—*—1;800 millió pengő lehetett. Ez évben már a keleti és erdélyi országrészekkel, valamint Bácska—*
val is számolunk. Az ezekkel is bővült or—
szágterületen a mult évi terméseredmé—
nyek mellett és az áremelkedést is figye-lembevéve, a mezőgazdaság ezévi pénzbe-vételének 2700—3000 millió pengő kö—
rül kellene mozognia. Kérdés, hogy ilyen bruttőjövedelem mellett a münkavállalói keresőnépesség megélhetése miként ala—
kulhat?
Az 1940. évi népszámlálás eredményét még nem ismerjük, de igen valószínű, hogy az ország mai területén legkevesebb 1,200.000 munkavállalóval és legalább 1,500.000 olyan személlyel kell számol—
nunk, akik mint törpe, vagy kisbirtokosok
———298———
;1941.e1
részben idegenben való munkavállalásara ,—
is rászorulnak. A rászorultság
mértéke-Változik aszerint, hogy a család munká—* "erejét az önállóan végzett gazdálkodás mi— -lyen mértékben veszi igénybe. A Család—' tagok számához képest a gazdálkodás módja (extenzív, vagy intenziv) és a mű; ;
velt terület nagysága kisebb vagy nagyobb igénybevételt támaszthat. Az igénybevételre vonatkozólag csak a munka— és termelés-*- * intenzitás Országos ismerete alapján tájé—
kozódhatnánk, de mert ezt nélkülözZiik -önkényes becslésre vagyunk utalva. Ha ez utóbbi csoportnak (azaz az 1—10 kat. hold birtokterületre eső kereső és segítő családé-tagok csoportjának) a munkavállalási szükségletét 300 ezer rendszeres munka—
vállalóéval vesszük egyenértékűnek, ami a csoport 20%-ának felel meg, akkor ma 1'5 millió munkáskéz megélhetésének biztosítása, illetőleg teljes kihasználása jelenti az országos feladatot. A*legtö-bh, amit.
optimumnak tekinthetnénk, hogy "az egy főre eső kereset országos átlaga akkora lenne, amit átlagos napszámbér mellett évi 300 munkanapon át folytatottl'munka biztosíthat. Minthogy ma az I., II. és Ill.
osztályú munkások aránya az ősszmun—
kásság létszámában 6495, 2195 , illetőleg 15%, az átlagos napszámbér pedig lO%-os prémiummal számítva osztályonkint, kere-ken 3'30 P, 2-20 P, illetőleg 1'65 P, 1'7 mil-lió munkás után.
Az I. osztalyu munkások csoportjában
960.000X300X8'30 P : 9504 millió P a. II. osztálya munkások csoportjában
315.000X300X2'20 ? : 2079 millió P a. III. osztálya munkások csoportjában
(1505) 225.000X300x1-65 P : 1114 millió Pf (1000/o)1,500.000 személy után összeseu1269'7 millió P
(BM/ol
(210/0)
évi munkabénkeresetet kellene kitermelni.
Ezzel szemben a mezőgazdaság várható (feltételezett) bruttó évi pénzbevétele a legjobb esetben 3 milliárd pengőre tehető.
Ebből legfeljebb 2 milliárdot terhelhet munkabér, minthogy a törpe— és kisbirtoko-sok nagyobb része a család munkaerején kívül idegen munkaerő igénybevételére nem szorul. 1269'7 millió kívánatos munkabér-kereset pedig 2 milliárdnak a 63'5%—át teszi ki.
Könnyű rámutatni arra, hogy a terme—
lés és a gazdálkodás mai állása mellett mezőgazdaságunk ekkora terhet semmi körülmények között elviselni nem tudna.
üzemstatisztikája Az OMGE számtartási
5. szám
szerint 1939—ben az ] kat. hold szántóföldi egységre eső üzemköltség a nyershozam-nak 77'7%—át tette ki, az üzemköltségből pedig 5695 esett a munkabérekre. (Ez a hányados azonban a munkabérek azóta bekövetkezett emelkedése folytán minden bizonnyal emelkedett.) Ha önkényesen al—
kalmazzuk ugyanezt a hányadost az ország teljes szántóföldi gazdálkodására, úgyszin-tén a mezőgazdaság egyéb területeire (er—
dészet, halászat, stb.), akkor a 2 milliárd bruttó pénzbevételből 870 millió pengő esne a munkabérekre. Vagyis 400 (1270—, 870) millió pengővel kevesebb, mint ami a munkakapacitás teljes kihasználása mel—
lett előállhatna és kívánatos volna. Ebből a tényből igen fontos következtetések vonhatók le.
1. A mezőgazdasági munkásság problé—
mája teljesen megoldott csak akkor lenne, ha a foglalkoztatottság ideje valamennyi csoportban az évi 300 munkanapot már elérné. Szakvélemények szerint komoly ered-mény lenne az is, ha a foglalkoztatottság mértéke országos átlagban már 200—225 munkanapot tenne ki.
2. A mezőgazdaságban a mai munka-bérek a teher-bíróképességnek a határán vannak. A termelés mai állása mellett a munkabérek további emelése az árak ará—
nyos emelése nélkül a gazdálkodást vissza—
fejlesztené, ami éppen szociális szempont-ból volna veszedelmes. Az árak emelése viszont a népesség többi foglalkozási réte—
geinek a megélhetését veszélyeztetné.
3. Figyelembevéve nagy agrár népsűrű-ségünket és szociális viszonyaink fejlődé—
sét, a mezőgazdasági munkásság mai élet-szintje is csak azért tartható fenn, mert a fejlődő iparunk a fölös munkavállalói né-pességből nagy tömegeket szívott fel.
4. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági mun—
kásság helyzete tovább javulhasson, egye—
diil számbajöhető feltétel, hogy a mező—
gazdasági termelésünk hozama rendkívüli mértékben fejlődjék és az ipari foglalkoz-tatottság mérve is tovább emelkedjék. Az iparfejlesztésnél fontos feltétel, hogy a mezőgazdasági lakosság részére az ipar va—
lóban olcsó iparcikkeket termeljen.
5. A hiányzó 400 millió pengő munka-bérkeresetnek 1.200 millió pengő értékű termeléstöbblet felelne meg. Ezt a többlet—
— eredményt azonban máról-holnapra nem lehet megvalósítani a mezőgazdaságban, tehát a népesség jelentős szaporodása is előállana, mire az eredmény a
gyakorlat-————299— 1941
ban jelentkeznék. Éppen ezért, hogy az eredmény a járulékos szükséglettel és az életszint emelkedésével is lépést tarthasson, 2 milliárd pengő értékű termelés-többletre kellene törekedni, vagyis 20—25 év alatt a mezőgazdasági termelésünket meg kellene kétszerezni.
6. A mezőgazdasági termelés hozamá—
nak 100%—kal való fokozása az ország népét nagy és súlyos feladatok elé ál—
lítja, mert arról van szó, hogy a természeti tényezőktől való függést szű—
kebb határok közé szorítsuk és a tömeges foglalkoztatás idejét az év teljes idejére kiterjesszük. Erre alkalmas módok: az állattenyésztésnek és a minőségi takarmány—
termelésnek nagymérvű továbbfejlesztése;
olyan növényfajták kitenyésztése, amelyek tenyészideje rövidebb és a szélsőséges ég-hajlati viszonyainkhoz is alkalmazkodnak:
a mainál nagyobb kiterjedésű kert- és gyü—
mölesgazdálkodás kifejlesztése; a téli idényre beállított mezőgazdasági ipar és a tömegszükségletre dolgozó háziipar előmoz—
dítása. Nem hagyható megemlítés nélkül, hogy ezeken a tereken, úgyszintén a gazda-sági szakoktatás mezején az utolsó években
sok nagyarányú intézkedés történt és a hozott anyagi áldozatok is *teikintélyesek vol—
tak. A termelés továbbfejlesztésének alap—
feltétele olyan piacoknak a biztosítása is, amelyek az ekként felfokozott termés—
többletet biztosan és megfelelő áron fel—
veszik. E feltételek megteremtése Európa gazdasági viszonyainak alakulásától is függ. A kedvező helyzet kialakulása esetén sok múlik azon is, hogy a helyzeti előnyt mikor és milyen mértékben tudjuk kihasz-nálni.
7. A feladatok rendkívül
sonlókép az értük hozandó anyagi és munkaáldozatok. A szellemi és fizikai munka terén a magyar népnek csaknem rendkívülit kell teljesítenie. Éppen azért fontos, hogy a fiatalság érdeklődése teljes mértékben erre a nagy munkaterületre irányíttassék, hogy tudásban, találékony-ságban és lelkes munkakedvben felkészül—
jön a komoly munkára.
8. A pontos, lelkiismeretes és szakszem—
pontból is kifogástalan munkateljesitésnek a mezőgazdaságban nagyobb jelentősége van, mint bárhol másutt. A munkateljesí-tés idejét az időjárás diktálja és a gazda—
ság üzemrendje a munkáknak csoportok—
ban való egyidejű végzését nem nélkülöz-heti. Tehát a munkás pontatlan megjele—
19*
nagyok, ha—
5. szám
nése, vagy elmaradása az üzemrendet fel—
boríthatja és emiatt olyan munkatorlódás állhat elő, ami a termelésben jóvá nem tehető károkat okoz. Súlyosak azok a ká-rok is, amelyeket a szakértelem nélkül vagy lelkiismeretlenül végzett munka a nö—
vényben vagy a gazdaságban okozhat. Az ekként kimaradó terméstöbblet ugyanis or-szágos viszonylatban már a nemzeti jöve-delmet és a szociális teherbíróképességet csökkenti. Rendkívül fontos tehát, hogy a munkamorál magas színvonalon álljon, továbbá, hogy a munkateljesítmény és a szaktudás fokozásának szüksége a mun—
kásréteget maradéktalanul áthassa. Ehhez pedig a munkásérdekképviseletek támoga—
tása a saját érdekükben is szükséges, mert a mai munkabérszint a munkamorál rom—
lása esetén állandóan fenn nem tárható.
A munkateljesítmény visszaesése emellett a szociális fejlődésnek állhatja útját. Ép—
pen emiatt a munkaállamok a munkatelje—
sítmény sikerét messzemenő intézkedé—
sekkel védik. Olaszországban a munkások hivatásrendje felelősséggel tartozik, hogy a rend tagjai becsületes munkát végezze—
nek és hogy szakmai téren megszerezzék maguknak mindazt a gyakorlati és elmé-leti tudást, amely a nagyobb eredményt biztosító munkához szükséges. Német-országban a munka megtagadásáról vagy tetszés szerinti végzéséről szó sem lehet.
Oroszországban a pontatlan megjelenést rendkívül súlyosan büntetik és a munka—
hely megválasztásában vagy változtatásá-ban a munkások szabadságát messze-menően korlátozzák. Mindez a legnagyobb közkincs, a közös jólétet szolgáló termelés biztonsága érdekében történik. A szigorí—
tott intézkedések oka azonban nemcsak a hadviselés állapotában. hanem a munká-sok magatartásában is keresendő.
9. Amennyire fontos, hogy a szociális törekvések a mezőgazdaságban a termelés szempontjaival mindenkor számoljanak, ma már éppannyira elengedhetetlen, hogy a termelés fejlesztésénél e's irányításánál a foglalkoztatottság fokozása és új munka—
alkalmak teremtése tervszerűen és hatha—
tósan mozdíttassék elő. Mind termelési, mind szociális szempontból fontos a gépesítés, valamint a munkaeszközök tökéletesítése a mezőgazdaságban. Mindkettővel együtt
———300— 1941
kell haladjon a munkaidő rugalmas sza—
bályozása.
10. Mielőbb meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a munka- és termelés-intenzitás alakulását országos viszonylat—
ban mindenkor mérni tudjuk. Különösen fontos, hogy a kisbirtokok termelési és munkaintenzitásában világosan tájéko-zódhassunk. A figyelmet el nem kerülheti, hogy az éves gazdasági cselédnek 1250 P-re értékelhető évi jövedelmét országos átlag-ban nagyüzemi gazdálkodás keretében 4 és fél kat. hold nagyságú terület bizt-osítja, míg önálló gazdálkodás mellett ehhez legalább 7—8 kat. hold nagyságú terület kellen—e. Ez a tény szükségszerűen arra mutat, hogy a kisüzemek gazdálkodása irányításra szorul mind a maguk, mind a nemzetgazdaság ér—
dekében.
11. A mezőgazdasági munkapiac teher—
mentesítésének leghathatósab'ab eszköze üze—
mi vonalon a termelésnek akként való fej—
lesztése, hogy területegységre számítva minél nagyobb legyen az állandóbb jellegű alkalmazottak (cselédek, 6—9 hónapos"
summások) száma, a birtokpolitikai intéz—
kedések terén pedig annak a tervszerű elő—
mozdítása, hogy már kisebb területen (4—5 k. holdon is lehetővé váljék az önálló gaz——
dálkodáshoz juttatandó sokgyermekes mun—
kás családok boldogulása. Minthogy ez a cél az öntöző kertgazdálkodás mellett nem elérhetetlen, a kérdés megoldásához előzetes előfeltételek (öntözőcsatorna ren—d—
szer, szakismeret, újabb termelő és értéke—
sítő szövetkezetek, stb.) megteremtése is szükséges.
12. Mezőgazdasági munkabérrendsze—
rünknek jellegzetes és nagyon előnyös vo—
nás—a, hogy a munkásoknak a munkaválla—
lás mellett is lehetőséget hagy az önálló gazdálkodásra. Ezt a lehetőséget a kerti—
gazdálkodást is célzó h-ázhelyjuttatási akció, továbbá a termelvényeik (baromfi, sertés, háziipari készítmények) értékesítését vál-—
laló szövetkezetek fejlesztés-e hivatott elő—
mozdítani.
13. Mindezeknek a szempontoknak szociális mérlegelése és köztudatbavitele is kívánatos, hogy e kérdésekben a kibonta-kozást kereső, de gyakran helytelen utakon jtáró közvéleményt helyes irányba terel—
hessük.
vitéz Nádújfalvy József dr.