III 12 síkfclszín
13. Erdörehabilitációs javaslat karsztos területekre
13. Erdörehabilitációs javaslat
102
c) az erdei génkészletek, az erdészeti szaporító-anyaggazdálkodás biológiai alapjainak megőrzését szolgáló erdei génrezervátum;
d) a természetközeli erdei életközösség megőrzését, fejlődésének kutatását szolgáló erdőrezervátum;
e) a történelmi emlékhely területén levő erdő.
Fontos része a törvénynek, hogy az erdőfelújítás, az erdőnevelés, valamint az erdő szerkezetének átalakítása csak akkor lehetséges, ha az erdő faállományának eredete, fajösszetétele és szerkezete nem a termőhelyi adottságoknak megfelelő. A cél az ős-honos erdőtársulások visszaállítása. Az erdőszerkezet átalakítást védett természeti területen a természetvédelmi hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával- az er-dészeti hatóság által jóváhagyott terv alapján lehet végrehajtani.
A fokozottan védett természeti területen lévő erdőben erdőgazdálkodási beavat-kozás csak a természetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben foglaltakkal össz-hangban, a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával végezhető. A védett területen lévő erdőben, a kezelési tervben foglaltakkal összhangban:
- erdőfelújítást a termőhelynek megfelelően őshonos fajokkal lehet csinálni, - természetes felújítási (fokozatos felújító vágás, szálalás, szálaló vágás)
módsze-rekkel kell végezni,
- erdőtelepítés kizárólag őshonos fajokkal, természetkímélő módon és a termő-hely típusra jellemző elegyarányoknak megfelelően végezhető.
- tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra nem képes állományokban, legfeljebb 3 hektár kiterjedésben- engedé-lyezhető,
- a fokozatos felújítást követő végvágás összefüggő kiterjedése az 5 hek-tárt nem haladhatja meg;
- a végvágással, illetve tarvágással érintett erdőterülethez kapcsolódó állo-mányrészekben további végvágásra, illetve tarvágásra csak akkor kerül-het sor, ha a korábban véghasznált területen az erdőfelújítás befejező-dött.
Az erdőgazdálkodás lehetőségeit bármely területen a termőhely határozza meg.
A termőhely tulajdonságait a domborzati adottságok, az éghajlati tényezők, a vízgaz-dálkodási jellemzők, az alapkőzet és a talaj tulajdonságok alakítják ki, ezért ezek fi-gyelembevételével készíthetünk optimalizációs erdőhasznosítási javaslatot.
Az Aggteleki Nemzeti Park területén az alábbi őshonos fafajok találhatók, amelyek által alkotott társulásokat alkalmazhatjuk a tervezés során: a bükk, agyertyán, a ko-csány talan tölgy, a cser, a molyhos tölgy, a magas kőris, a koko-csányos tölgy, a kis-és nagy levelű hárs, a mezei-korai- és hegyi juhar, a hegyi szil, a mézgás éger, a rezgő nyár, a bibircses nyír, és a madárcseresznye.
A tájökológiai adottságok közül az egyik feltétel a domborzat, ami jelentősen befo-lyásolja a klímát, hatással van a vízgazdálkodási tulajdonságokra és talajképződésre is. Általában könnyen és pontosan meghatározható.
A tengerszintfeletti magassággal csökken a hőmérséklet, de nő a relatív nedvesség.
Ez utóbbi az erdők számára kedvező. A tengerszintfeletti magassággal viszont kisebb lesz az évi és napi hőingás, megnő a csapadék mennyisége, mivel gyakoriak itt a kon-vekciós csapadékok.
A lejtők kitettsége jelentős eltéréseket eredményez a besugárzás erősségében és mi-nőségében. Az É-D-i kitettség különbsége mellett lényeges a K-NY-i eltérés is. Reg-gel a keleti lejtők kapnak erős sugárzást, melynek hatását fokozza, hogy' ilyenkor még tisztább a levegő. Mégis a nyugati oldalak szárazabbak, mert délután már kisebb a légnedvesség és nyáron sokáig éri a sugárzás. Erdőgazdasági szempontból az északi kitettség a legkedvezőbb, megfelelő a keleti, kevésbé alkalmas a nyugati, majd sor-rendben a déli expozíció következik. Az északi kitettségben az alsóbb szinteken gyer-tyános tölgyes, a magasabb szinteken szubmontán bükkösök jellemzőek, a déli kitett-ségben a szárazság miatt a karsztbokor erdők, a keleti és nyugati kitettkitett-ségben a dombvidéki tölgyesek települnek meg (Keveiné Bárány-Botos-Bódis 2003).
A lejtőszög a napsugarak beesési szögét, s ezáltal az egységnyi felületre jutó sugár-zást, a felszín felmelegedését befolyásolja. Ugyanakkor a fásszárú növényzet megtele-pedését korlátozza is a nagy meredekség.
A morfológia azáltal is szerepet játszik az erdők megtelepedésében, hogy megvál-toztatja a hegy- vagy domboldalnak felső, középső és alsó részein a klimatikus para-métereket. A magasabb szinteken szelesebb, szárazabb, alacsonyabban a hideg levegő lefolyása miatt hűvösebb, párásabb területek alakulnak ki. A tető szinteken legerő-sebb a talajlepusztulás, míg a hegylábláb felszíneken a lehordódott talaj felhalmozó-dik. A völgyekben kevesebb a fény, a mélyebb fekvésű területeken, pl. a dolinákban fagyzugok alakulnak ki.
A makro- és mezokiima függvénye az erdőtelepítés, a felújulás viszont a mikroklí-mától függ. A klíma paraméterek közül a besugárzást, a hőmérsékletet, a csapadékot, és a légnedvességet használtuk a vizsgálat során. A különböző fajok igényeinek be-mutatásakor az alábbi fajnév rövidítéseket használjuk.
Jelmagyarázat az erdőtípusokhoz:
B - bükk (Fagus silvatica), GY - gyertyán (Carpinus betulus),
KTT - kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), KST- kocsányos tölgy (Quercus robur), M O T - molyhos tölgy (Quercus pubescens), MÉ - mézgás éger (Alnus glutinosa), CS - cser (Quercus cerris),
MK - magas kőris (Fraxinus excelsior),
A - akác (Robinia pseudoacacia), SF - simafenyő (Pinus strobus), MSZ - mezei szil (Ulmus minor), H S Z - hegyi szil (Ulmus montana), VSZ - vénic szil (Ulmus laevis),
MNY - madárcseresznye (Cerasus avium), MBE - madárberkenye (Sorbus aucuparia), KJ - korai juhar (Acer platanoides),
104
VK - virágos kőris (Fraxinus ornus), LF - lucfenyő (Picea abies),
BABE - barkóca berkenye (Sorbus torminalis), EF - erdei fenyő (Pinus silvestris),
JF - jegenyefenyő (Abies alba),
KH - kislevelü hárs (Tilia cordata), NH - nagylevelü hárs (Tilia platyphyllos), FF - fekete fenyő (Pinus nigra),
VT - vöröstölgy (Quercus rubra), MJ - mezei juhar (Acer campestre)
A fényviszonyoktól függ az erdők növekedése és fejlődése. Az erdő fajai között találunk fényigényes és árnyéktűrő fafajokat, melyeket ökológiai fényigényük alapján 5 fokozatba sorolhatunk. A fafajok fényigénye a korral változik, így telepítések, fel-újítások során fontos a csemetekori árnyéktűrés és fényigény ismerete:
Mérsékelten árnyéktűrő: LF, GY, KH, NH,
Közepes fényigényű: HJ, KJ, MJ, VSZ, HSZ, MSZ, BABE, KFT, CS, MCS, É, FF, KST
Mérsékelten fényigényes: MOT, KST, MK, EF, VT, MABE, MÉ
Fényigényes: FŰZ, NYÁR, NYÍR, VE
A megfelelő hőmérséklet befolyásolja a légzést, asszimilációt, transpirációt, meg-szabja a vegetációs idő tartamát. A páratartalom egyik alakítója, fontos folyamatok forrása. Pl. alacsony hőmérséklet esetén kicsi a párolgás, és a felhalmozódó víz ki-lúgozást okozhat a talajban. Bár általában átlag értékével jellemzünk egy területet, er-dészeti szempontból fontos a szélsőségek figyelembe vétele. Magas hőmérséklet ese-tén a talaj kiszárad, a kialakuló vízhiány miatt a fák növekedése leáll, extrém esetek-ben kiszáradhatnak. Nagyon alacsony hőmérséklet fagykárokat okoz, különösen ve-szélyesek a korai és késői fagyok. Ennek megfelelően lényeges a fagyérzékenység vizs-gálata, a fagyzugok jelölése, és az oda megfelelő hőmérsékleti igényű fafajok kiválasz-tása. Felújításoknál figyelembe kell venni, hogy a fiatal fák érzékenyebbek a fagyra:
Nem fagy érzékeny: RNY, GY Alig fagyérzékeny: KJ, NYÍR, É, BABE
Közepes fagyérzékenységű: NH, KH, EF, VF, HJ Fagyérzékeny: EF
Igen fagyérzékeny: B, KTT, MK, JF
A csapadék a táplálkozás közvetítője, érvényesülését a hőmérséklet, a szél, a talaj víztároló képessége, a légnedvesség és magának a csapadéknak a mennyisége, inten-zitása is befolyásolja. A felhasználható víz mennyisége az erdőkben a lombkorona ál-tal felfogott vízmennyiség miatt eltér a nyílt területektől. Ez a mennyiség fafajonként változó, (pl. bükk: 20-30%, JF: 50-60%).
A légnedvességet a mezo-és mikroklíma befolyásolja. A fás növényzet szempontjá-ból a legfontosabb éghajlati tényező, mert őshonos fafajaink általában a párás, humid
Árnyéktűrő: JF, B, MK, B, JF, LF, HSZ,KH, NH
klímát kedvelik. Egy természetközeli erdőben a lokális légnedvesség alapján az alábbi fafajok megjelenése szinte törvényszerű.
Nagyon alacsony légnedvességigény.EF, FF, FNT, VF, NYÍR Alacsony légnedvességigény: KST, CS, RNY
Közepes légnedvességigény: KTT, VT, KJ, FISZ, KH
Magas légnedvességigény: GT, HJ, MK, NH, É, MABE, LF,
Nagyon magas légnedvességigény: B, JF,
Az éghajlati tényezők összhatását számszerűsíteni nem lehet, egy adott termőhely klímáját a gyakorlatban az adott éghajlatra érzékeny fafajok jellemezik. Az erdészeti értékelés az alábbi erdöklíma típusokat különbözteti meg:
Bükkös klíma
Gyertyános-tölgyes klíma Kocsánytalan tölgyes klíma Erdős-sztepp klíma
A vízgazdálkodást a terület csapadék-, légnedvesség- és a talaj hidrológiai viszonyai befolyásolják. A hazai erdőtársulások kialakulásában ez a legfontosabb tényező, ezért ez képezi az erdőtípusok osztályozásának alapját. Ezen az alapon megkülönböztetünk szélsőségesen száraz, igen száraz, száraz, félszáraz, üde, félnedves, nedves és vizes ter-mőhely- és erdőtípusokat.
A talaj vízgazdálkodási tulajdonságait a víztároló-, befogadó- és áteresztő képesség befolyásolja. A növényzet számára kedvező tulajdonság az ármentesség, a mérsékelt talajvíz és a szivárgó víz és a pangóvíz. A talajokat vízgazdálkodási jellemzőjük alap-ján, az alábbi módon kategorizáljuk: többletvízhatástól független, változó vízellátású, szivárgó vizű, időszakos vízhatású, állandó vízhatású, felszíni nedves, vízzel borított.
A talaj kémhatását az alapkőzet összetétele, a humusz, a víz, és a növényzet be-folyásolja. Az erdőnek legjobb a gyengén savanyú, 5,0-6,8 pH-jú talaj. Kémhatás tűrésük alapján fafajainkat így csoportosíthatjuk:
A legalacsonyabbpH-t tűri (pH< 4,5): EF, KTT, BNT, RNT, Csekély pH-val beéri (pH 4.5-6.6): LF, KST
Közepes igényűek (pH 5-7): KH, NH, B, GT, MJ, KJ, MÉ, A A magas pH-t eltűri (pH >7.5): FF, CS, MT, VK, FNT, MSZ, A legmagasabb pH-t tűri (pH >8): ST, VSZ,
Az erdő a felhasznált tápanyag mintegy 90%-át visszajuttatja a talajba. A táp-anyag-felhasználás elegyes állományokban optimális, mert a különböző fajok feltárják
a termőréteg egészét. A fák tápanyagigénye általában alacsony, átlagosan tizede a mezőgazdasági növényeknek és a korral változik. A fiatal fák több tápanyagot hasz-nálnak fel az időseknél, ezért rövid vágásfordulók alkalmazásával túlhasználhatják a talajt. A tápanyagigény szerint az alábbi csoportokat különböztetjük meg:
Igen csekély tápanyagigény: EF Csekély tápanyagigény: VF, BNY, RNT, Közepes tápanyagigény.LF, JF, KTT, VT, KST, A Nagy tápanyagigény: B, MÉ, GT, KH
Igen nagy tápanyagigény: MK, KJ, Hl, H], HSZ
A termőréteg vastagsága elsősorban a fafajok növekedését módosítja, a talaj értékét határozza meg (Babos-Horváthné Proszt-Járó-Király-Szodtfridt-Tóth 1966). A termőréteg a talaj azon része, amelyben a fák gyökerei elhelyezkednek, és ahol bizto-sítva van a szükséges víz, levegő és tápanyag. A gyakorlatban az alábbi kategóriákat használják fel jellemzésére.
A termőréteg vastagsága (cm):
Igen sekély: 0-20; 0M0.
Sekély: 20-40; 40-60.
Közepes: 40-60; 60-90.
Mély: 60-100; 90-140.
Igen mély: 100<; 140<
Az erdőrehabilitációs tervjavaslat (Bárány-Botos 2000) kidolgozásában A R C I N F O szoftvert használtunk. Ez olyan számítógéppel támogatott rendszer, amely lehetővé teszi a földrajzilag pontosan definiált helyekhez a termőhelyi tényezők és az általuk meghatározott potenciális erdőtársulás hozzárendelését. Ezek a potenciális társulások térképen megjeleníthetők, s különböző számítások és mérések elvégzésére alkalmas a továbbiakban.
Első feladat a különféle adatoknak adatbázisba rendezése volt, amit a számítógép kezelni tud. Az erdőrészletek és a hozzájuk tartozó tulajdonságok földrajzilag pontos elhelyezéséhez digitális erdőtag és erdőrészlet-térképet hoztunk létre a mintaterü-letről. (A földrajzi azonosításhoz a térképeken a térinformatikai alkalmazások köré-ben leginkább elterjedt EOTR koordinátáit alkalmaztuk). Az erdőrészletek a gyakor-latban alkalmazott legkisebb önálló tervezési egységek, amelyek poligonokként jele-níthetők meg és adatok rendelhetők minden egyes pontjukhoz.
A vizsgált terület erdőrészleteinek az erdőklímára, genetikai és fizikai talajtípusra, termőréteg vastagságra vonatkozó tulajdonságait típusonként megfelelő kóddal
ellát-va dBASE formátumúvá alakítottuk. A tengerszintfeletti magasság, a lejtőszög, és a kitettség megállapításához elkészítettük a terület digitális domborzatmodelljét. A modellt 1: 10000 méretarányú topográfiai térképről az ARCINFO szoftver segítsé-gével állítottuk elő.
A kapott értékeket a tervezésnek megfelelően rendszereztük és szintén a kódokba építettük. A kód számsor helyiértékei képezték a különböző tulajdonságok típusainak értékeit. így az összes tulajdonságot különböző nagyságrendű számokkal kódoltuk.
Az egy területre vonatkozó számok egyszerű összeadásának eredményeként pedig (így kombinálódnak a tényezők) a vizsgált területekre vonatkozó termőhely típuso-kat és az azoknak megfelelő társulásotípuso-kat kaphatjuk meg. Ezek a tervezési alapul szol-gáló eredmények.
Az egyes termőhelyi tényezők kódolása:
Tényező Típus Azonosító kód
Erdőklíma: bükk 1000000
2000000 3000000 4000000 gyertyán
cseres-tölgyes erdőssztvepp Tengerszintfeletti magasság:
200-300 m 300-400 m 400-500 m 500 m<
100000 200000 300000 400000
Kitettség: ÉÉK
KÉK KDK DDK DDNY
10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 NYDNY
NYÉNY ÉÉNY
Lejtőszög: - 0°-5°
- 5°-25°
- 25°<
1000 2000 3000
Genetikai talajtípus: - sziklás váztalaj - rendzina - barnaföld
- agyagbemos, barna erdőtalaj - lejtőhordalék-talaj
100 200 300 400 500 Termőréteg vastagság: igen sekély
- sekély
20
10 30 40 50 - középmély- mély - igen mély Fizikai talajtípus: - törmelékes
- vályog - agyag
1 2 3 Példa egy területen a termőhelyi tényezők érvényesülésére:
bükkös erdőklíma (1000000)
425 m tengerszintfeletti magasság (300000) észak-északkeleti kitettség (10000)
10 fokos lejtés (2000)
agyagbemosódásos barna erdőtalaj (400) közepesen mély termőréteg (30)
amely vályogos fizikai szerkezetű (2)
A kapott számsor, mely a kódjaik összeadásából származik és a terület termőhelyi adottságait jellemzi:
Korábban a már ismertetett tényezők alapján meghatároztuk a termőhelyi adott-ságokhoz tartozó természetes erdőtársulásokat. Ez alapján a területre bükkelegyesgyer-tyános tölgyes társidást javaslunk telepíteni.
1000000 300000 10000
2000 400 30 2 1312432
Térinformatikai megoldás segítségével az eredménytföldrajzilag pontosan térkép-szerű formában adhatjuk meg. A következő ábra ezt a folyamatot mutatja (34. ábra).
Azfedvények hordozzák a különböző tulajdonságok kódszámmal ellátott típusait. Ezen fedvények összeadásával - melyet a térinformatikában átlapolásnak (O VERLAY) ne-vezünk - a fent ismertetett módon kombinálódnak a tulajdonságok egy-egy terület-egységre, melyek méretét is meghatározhatjuk.
Erdőlkíma
Tengerszintfeletti magasság Kitettség
Lejtőszíg
Genetikai talajtípus Fizikao talajtípus Termőréteg vastagság
Eredménytérkép (társulások)
34. ábra. Az átlapolás művelete.
A minősítést ugyanis az egyes adott területen a számítógép az általunk meghatáro-zott részletességgel - felbontással - hajtja végre.
A dokumentáláshoz kialakított tervlapon megadhatók az erdőrészlet pontos azo-nosításához szükséges adatok: a terület nagysága, a különböző termőhelyi tulajdon-ságok, egy eredménytérkép a szükséges méretre nagyítva, az előforduló erdőtársu-lások területi kiterjedése. Az őshonos fafajok jellemzőit felhasználhatjuk a természet-közeli állapot kialakításához.
A számítógépes értékelés során előállítottuk a fenti térképeket (5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. térkép). Azon kívül, hogy ezek a tematikus térképek az erdő optimalizációs javaslat kidolgozásánál elengedhetetlenül szükségesek, az Aggteleki karszt tájfoltjaira megadja azokat a fontos földrajzi információkat, amelyek más tájhasználat vizsgálat során felhasználhatók. Ezek a speciális térképek bemutatják a vizsgált terület dom-borzati paramétereit, klímajellegét, a talajok típusait, a termőréteg vastagságát. Ta-nulmányozásuk a táj vizsgálatok során elengedhetetlen.
110 110
10. térkép.
lelniagj-aiÁZAt észak észak-kelet kelet dél-kelet
• i dél
dél-nyugat nyugat észak-nyugat
• sík térszín
7.térkép.
10. térkép.
112
(lenetikai talajtípus
EOV
Jelmagyarázat
ageagbeinosodasos barna eidótakti
^ J j bunafdtd I | lr,töl«:,tdal<-k
[ Ifilölioidaltk rrdotalai WH ír; P nrn. Izu i.t
• podzolos barna erdöfala) pszmdogleirs barna rtdótalai
| rrndzmás hsuia erdótalai m rrndruia
• I Riskuu
H savanyu barna rrdótala,
^M sziklás váztala,
9. térkép.
A talaj mechanikai összetétele
Jctnugyaazal
^ honok os jUl Idnnackrs
zn va>o«o.
10. térkép.
113
10. térkép.
Az eredménytérképről (12. térkép) amely mutatja az erdők természetességi állapotát -megállapítható, hogy a terület nagy részén nincs szükség a jelenlegi állományok megváltoz-tatására. A nagyon gyenge, gyenge és átlagos természeti állapotban lévő erdők terü-let foltjain kívánatos megváltoztatni az erdő típusát. A javasolt változtatást a tájöko-lógiai értéknek megfelelően elegyes bükkerdők, gyertyános bükkösök és gyertyános tölgyesek telepítésével kell megoldani. A térkép megrajzolja azokat a foltokat, ahol az erdőtípust meg kell változtatni. Természetesen a térképi információk mellett a terepi kontroll segíti a helyes erdőtípus megválasztását.
Az eredménytérkép azt is megerősíti, hogy azokon a területeken van leginkább szükség az erdőtípus megváltoztatására, ahol a légköri ülepedések, de esetenként a deg-radálódott talajviszonyok is hozzájárultak a geoökológiai viszonyok átalakulásához (ezt a feltevést jövőben légköri aeroszol vizsgálatokkal kívánjuk alátámasztani).
Irodalom
Babos I.-Horváthné Proszt S.-Járó Z.-Király L.-Szodtfridt I.-Tóth B. 1966:
Erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 275.
Bartha D.-Szmorad F.-Timár G. 1998: A magyarországi erdők természetességének erdőrészlet szintű értékelési lehetősége. - Erdészeti Lapok, CXXXIII. évfolyam 3. szám.
Bárány I. 1974: Komplex hatások tükröződése a lepusztulási mikroformákban.
Földrajzi Értesítő. XXIII. évf. 2. füzet. 243-247.
Bárány, I. 1976: Die Rolle des Mikroklimas in den denudativen Prozessen der ver-schiedenen Expositionen der Dolinen. - In: Karst Processes and Relevant Land-forms. Dept. of Geogr. Phil. Fac. Univ. of Ljubljana. 19-26.
Bárány, I. 1980: Somé data about the physical and chemical properties of the soil of karst dolines. Acta Geographica Univ. Szegediensis. Tomus XX. 37-49.
Bárány, 1.1982: Einige Fragen der morphogenetischen Systematisierung von Karst-Dolinen. Acta Geographica Univ. Szegediensis. Tom. XXII. 11-116.
Bárány-Kevei, I. 1983: Somé data about the composition of flóra in karst dolines.
- Acta Geographica Universitatis Szegediensis. Tomus XXIII. Szeged. 179-187.
Bárány-Kevei, I. 1985a: Ökologische Untersuchung der Karstdolinen unter beson-derer Berücksichtigung des Mikroklimas. - Acta Geographica Univ. Szegediensis.
Tom. XXV. 109-130.
BárányKevei I. 1985b: A karsztdolinák talajainak és növényzetének sajátosságai. -Földrajzi Értesítő XXXIV. évf. 3. f. 195-207.
Bárány-Kevei, I. 1987a.: Tendencies to change in the compositions of the karstic soil and the vegetation in the dolines in the Hungárián Bükk Mountain. -ENDINS. Mallorca. 87-93.
Bárány-Kevei, I. 1987b: Comparativ karstic soil researches in the Bükk Mountain and on the Aggtelek Karst, Hungary. - Karst and Man, Proceedings of the Inter-national Symposium on Humán Influence in Karst, Postojna, 221-230.
Bárány-Kevei I. 1987c: Karsztfelszínek ökológiai adottságai különös tekintettel a felszínt borító talajokra. - Okt. Int. Karszt és Barlangkutató Tevékenységének II.
Orsz. Konf. Szombathely. 31-37.
Bárány-Kevei, I. 1992a: Karst soil as indicators of karst development in Hungárián karst. - Zeitschrift für Geomorphologie N. F. Supplement, 85, 101-110.
116
Bárány-Kevei, I. 1992b: Les facteurs écologiques dans la formation du karst. - In:
Karst et Evolutions Climatiques. Hommage a Jean Nicod. Press. Univ. de Bor-deaux. 53-59.
Bárány-Kevei, I. 1996: Ecological condition of Hungárián karsts. Acta Geogr. Sze-gediensis. Tom. XXXV. 89-99.
Bárány-Kevei, I. 1998a: Geoecological system of karsts. - Acta Carsologica. Kraso-slovni Zbornik, XXVII/1. Ljubljana, 13-25.
Bárány-Kevei, I. 1998b: Connection between morphology and ecological factors of karst dolines (Aggtelek Hills, Hungary). - Supplementi di Geografia Fisica e Di-namica Quaternaria, Comitato Glaciologico Italiano, Torino, 115-119.
Bárány-Kevei, I. 1998c: The geo-ecology of three Hungárián karsts. - Cave and Karst Science, England, Vol. 25, No. 3, 113-117.
Bárány-Kevei, I. 1998d: Geoecological system of karsts.-Acta Carsologica. Kraso-slovni Zbornik, XXVII/1. Ljubljana, 13-25.
Bárány-Kevei, I. 1999: Microclimate of karstic dolines. - Acta Climatologica Uni-versitatis Szegediensis, Tom. 32-35, 19-27.
Bárány-Kevei, I. 2000: Daten zur karstökologischen Forschung im Aggtelek Ge-birge, NE-Ungarn. - Mitt. Verb. dt. Höhlen- und Karstforschung. München.
8-14.
Keveiné Bárány I. 2005: A talajok szerepe a környezeti hatások semlegesítésében a karsztokon. In: A földrajz dimenziói. Tiszteletkötet a 65 éves Tóth Józsefnek.
(Szerk.: Dövényi Z.-Schweitzer F.) Budapest. 449^461.
Bárány-Kevei, I.-Botos, Cs. 2001: Landscape-ecological problems in Aggtelek Na-tional Park with special regard to sustainable silviculture. Ecológia (Bratislava), Vol. 20. Supplement 4, 151-156.
Bárány-Kevei, I.-Horváth, A. 1996: Survey of the interaction between soil and ve-getation in karstecological system /at Aggtelek, Hungary/. - Acta Geographica Szegediensis, Tom. XXXV. 1994-94. 81-87.
Bárány, I.-Mezősi, G. 1977: Interrelation of somé factors of karst corrosion in a doline in the Bükk Mountains, Hungary. Proceed. of the 7th Int. Speleol. Con-gress, Sheffield, England. 20-22.
Bárány I.-Mezősi G. 1978: Adatok a karsztos dolinák talajökológiai viszonyaihoz.
Földrajzi Értesítő. XXVII. évf. 1. füzet. 65-73.
Bárány-Kevei, I.-Gunn, J. 1999. Essays in the ecology and conservation of karst.
Szeged-Budapest. 218.
Bárány-Kevei, I.-Mezősi, G. 1999: The relationships between soil chemistry and the heavy metál content of vegetation on karsts. - In: Essays in the Ecology and Conservation of Karst. (Eds.: Bárány-Kevei, I.-Gunn, J.) 47-53.
Bárány-Kevei, I.-Goldie, H.-Hoyk, E.-Zseni, A. 2000: Heavy metál content of somé Hungárián and English karst soils. - Acta Climatologica Szegediensis, Tom. 34-35. 81-93.
Bárdossy, Gy. 1989: Bauxites in Paleokarst: a systematic and régiónál review. - In:
Paleokarst: a systematic and régiónál review. (Eds.: Bosak at al.) Elsevier. Am-sterdam-Oxford-New York-Tokyo. 399^119.
Botos Cs. 1999: Természetvédelmi alapú erdőrehabilitációs tervjavaslat az ANP területén. Diákköri előadás (Kézirat).
Bosak, P.-Ford, D.-Glazek, J.-Horacek, I. 1989: Paleokarst: a systematic and rég-iónál review. - Elsevier. Amsterdam-Oxford-New York-Tokyo. 654.
Böcker T. 1974: A beszivárgás meghatározása karsztvidéken a negyedévi határcsapa-dékok módszerével. - VITUKI. Beszámoló. Budapest. 207-216.
Böcker T.-Höriszt Gy. 1992: A Dunántúli-középhegység fő karsztvíz-szintjének elő-rejelzése az 1992-2010 közötti időszakra. - Hidrológiai Közlöny, 72 évf. 5-6.
sz. 345-360.
Bögli, A. 1980: Karst Hydrology and Physical Speleology. Berlin. - Springer Ver-lag. 284.
Briimmer, G. W.-Hornburg,V.-Hiller, D. A. 1991: Schwermetallbelastung von Bő-dén. - Mitteilungen Dt. Bodenkundl. Gesellschaft 63. 31-42.
Burri, E.-Castiglioni, B.-Sauro, U. 1999: Agriculture, landscape and humán impact in somé karst areas of Italy. - Int. Journal of Speleology. 33-54.
Cvijic, J. 1893: Das Karstphánomen. Geogr. Abhandl. 5, H. 3. 217-329.
Darabos, G. 1999: Karst corrosion - specifically regarding the role of the soil-micro-organisms. - In: Essays in the Ecology and Conservation of Karst. (Eds.: Bárány-Kevei, I.-Gunn, J.) 54-59.
Darabos, G. 2001: Observation ofMicrobial Weathering Resulting in Peculiar „Ex-foliation-like" Features in Limestone from Hirao - dai Karst, Japan. - Abstract of conference papers. Fifth Int. Conf. On Geomorphology, Tokyo, Japan. 49.
Day, M. 1979: Surface roughness as a discriminator of tropical karst styles. - Zeit-schrift fur Geomorph. Suppl. Bd. 32. 1-8.
Dénes Gy. 1975: A Sajó-Bódva közének története. A Sajó-Bódva közének műemlé-kei. Az Aggteleki-karsztvidék községeinek kislexikonja. - In: Aggteleki karsztvi-dék útikalauz (Szerk.: Jakucs L.). Budapest.
Dénes Gy. 1998: Történeti áttekintés a XIX. század második feléig. Ember és Ter-mészet. - In: Az Aggteleki Nemzeti Park. Mezőgazda. 338-377.
Ford, D.-Williams, P. 1989: Karst geomorphology and hydrology. - Chapman &
Hall, 601.
Gams, I. 1974: Kras (Karst). - Slovenska matica. Ljubljana.
Gams, 1.1988. A New definition of karst. - In: Resource management in limestone landscapes. International Perspectives. Sydney. 165-171.
Gams, I. 1990: Depth of rillenkarren as a measure of deforestation age. Proc. Int.
Conference on antropogenic impact and environmental changes in karst. - Studia Carsologica, 2(1) 29-36.
Gams, I. 1993: Origin of the term „karst" and the transformation of the Classical Karst (kras). - Environmental Geology, 21. 110-114.
Grund, A. 1914: Der geographische Zyklus im Karst. - Gesellsch. Erdkunde 52.
621-640.
Gunn, J. 1999: The reclamation of quarried limestone rock slopes. - Proceed. of the Int. Seminar on Land Degradation and desertification. Aveiro. 93-100.
Gunn, J. 1999: Karst catchment protection: the Cuilagh Mountain Park initiative, County Fermanagh, Northern Ireland. - In.: Essays in the Ecology and Conser-vation of Karst. (Eds.: Bárány-Kevei, I.-Gunn, J.) 54—59.
Gunn, J.-Bailey, D.: Limestone Quarrving and limestone Quqrry reclamation in Britain. Proceed. of the IGU Conf. on Environmental Changes in Karst areas.
University of Padova. 69-76.
Hevesi A. 1986: Hidegvizek létrehozta karsztok osztályozása. - Földrajzi Értesítő 35.
231-254.
Hevesi A. 1991a: Magyarország karsztvidékeinek kialakulása és formakincse I. -Földrajzi Közlemények. CXV. 25-35.
Hevesi A. 1991b: Magyarország karsztvidékeinek kialakulása és formakincse II. -Földrajzi Közlemények. CXV. 99-120.
Hoeck, E. 1952: Der Einfluss der Strahlung und der Temperatur auf den Schmelz-prozess der Schneedecke. Bern.
Hoyk E. 2002: Természetvédelmi szempotú geoökológiai értékelés a tervezett Nvu-gat-Mecsek Tájvédelmi körzet területén. PhD értekezés, Szeged. 110. (Kézirat).
Hoyk, E. 1999: Investigations of the vegetation and soil in the dolinas of Mecsek Mountains, South Hungary. In: Acta Carsologica, 28/1, 7. Ljubljana, 105-114.
Jakucs L. 1971: A karsztok morfogenetikája. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 310.
Jakucs L. 1980. A karszt biológiai produktum. - Földrajzi Közlemények 28. 4.
331-339.
Jakucs, L. 1987: Traces of effects of acidic rain (sedimentation) in the re-dissolution of cave dripstones. - ENDINS. Mallorca. 49-59.
Jakucs, L. 2000: Karst is a biological product. In: Physico-geographical Research in Hungary. (Eds.: Kertész, A.-Schweitzer, F.). - Studies in Geography in Hun-gary 32, Geogr. Research. Inst. HAS, Budapesat. 93-109.
Jakucs, L.-Bárány, 1.1984: Ecological factors playing part in karst denudation dyna-mism for different geographical zones. 387-393. In: Godard, A.-Rapp, A., Process et Mesure de l'Érosion. Éditions du CNRS. Paris. 571.
Kabata-Pendias, A.-Pendias, H. 1984: Trace elements in soil plants. - CRC Press, Boca Raton.
Katzer, F. 1909: Karst und Karsthydrography. - Zur Kundé der Balkanhalbinsel, H. 8. Sarajewo.
Kessler H. 1954: A beszivárgási százalék és a tartósan kitermelhető vízmennyiség megállapítása karsztvidéken. Vízügyi Közlemények 2. VTTUKI Beszámoló Bp.
134-152.
Keveiné Bárány I. 1985: A karsztdolinák talajainak és növényzetének sajátosságai.
- Földrajzi Értesítő XXXIV. évf., 3. füzet. 195-207.
Keveiné Bárány, I. 1987: Karsztfelszínek ökológiai adottságai, különös tekintettel a felszínt borító talajokra és a növényzetre. - Oktatási Intézmények Karszt- és Barlangkutató Tevékenységének II. Országos Tudományos Konferenciája.
31-36.
Keveiné Bárány I.-Botos Cs.-Bódis K. 2003: Erdőoptimalizációs vizsgálatok az agg-teleki karszton. Karsztfejlődés VIII. Szombathely. 253-261.
Kiss G. 1999: Talajtani értékek és meghatározásuk módszere a podzolos barna erdő-talaj példáján. Agrokémia és Talajtan, Tom. 48. No. 1-2. 147-171.
Kordos L. 1984: Magyarország barlangjai. - Gondolat Kiadó, Budapest.
Korpás, L. 1998: Paleokarst. Studies in Hungary. Bp. 138.
Lehmann, H. at al. 1954: Das Karstphánomen in den verschiedenen Klimazonen.
- Erdkunde, 8, no. 2. 1-112.
Maire, R. 1980: Éléments de Karstologie physique, - Spelunca, n° 3, 56.
Maire, R. 1990: Les montagnes refüges calcaires de la mediterranée orientale et du Moyen-Orient. - Karsologia, n° 15. 13-24.
Marosi S. 1981: Táj és környezet. - Földrajzi Értesítő, 1. 59-72.
Maucha L. 1990: A karsztos beszivárgás számítása. - Hidrológiai Közlöny. 70. évf.
3. sz. 153-161.
Merian, E. 1984: Metalle in der Umwelt. - Veri. Chemie GmbH (Weinheim, Flori-da, Basel) 722.
Miklós L. 1984: Tájökológiai módszerek a területi tervezésben. Földrajzi Értesítő 33. 4.
Mindszenty, A. 2000: Bauxit. - In: Pannon Eciklopédia (Encyclopedia of Pannon), edited by Karátson, D. Budapest, Kertek: 155-188.
Nicod, J. 1976: Variations de C02dans le soils. - Proceed. of Int. Symposium on Standardization of field research methods of karst denudation. Ljubljana. 1-5.
Nicod, J. 1995: Carte géomrphologique des karsts de Francé. - Karsologia, n° 25.
21-34.
Olschowy, G. 1979: Landschaftsökologische Kriterien der Planung. Landschaft-Stadt 11.(1)
Paterson, K.-Sweeting, M. M. 1986: New Direction in Karst. - Geo Books, Nor-wich. 613.
Pfeffer, K. H. 1978: Karstmorphologie. - Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt. 120.