A talajok a környezethatások indikátorai a karsztokon

A talajok igen fontos szerepet töltenek be a karsztos folyamatban. A különböző szerzők nem mindig fogalmazzák meg világosan, hogy a karsztosodás folyamatai alapvetően attól függenek, hogy a karsztosodó kőzetet milyen fedőkőzetek illetve szedimentumok vagy talajok borítják. Ezen az alapon különböztetjük meg a fedett-, a rejtett nyílt- (Bárány-Jakucs 1984) és nyílt- vagy kopár karsztokat. A fedett karsz-tokat nem karsztosodó kőzet vagy üledék borítja, ezért ebben az estben a korrózió ott indulhat meg, ahol a szivárgó vizek a fedő kőzeten utat találnak maguknak az old-ható kőzet irányába. Ezeken a felszíneken sekély mélységű után-süllyedéses dolinák keletkeznek. A kopár karsztokon lassú a korrózió, mivel a víznek alacsony a szénsav tartalma. A talajjal borított karsztokon a talajbeli szervesanyag-bontás és a gyökér-légzés nagymennyiségű fölös széndioxidot termel, ami jelentősen megnöveli a szivár-gó vizek korrózióképességét, s ez a felszínfejlődési folyamatokat felerősíti. A további-akban részletesen jellemzett karszttalajoknak tehát igen nagy szerepe van a karsz-tosodási folyamatokban. A talajréteg tulajdonságainak megfelelően reagál a külső hatásokra, s változtatja meg azokat. Ebben az értelemben a karszttalaj karsztökorend-szer indikátor szférája (Bárány Kevei 1992a).

A karsztokon kialakult talajok vizsgálata az utóbbi évtizedekben került előtérbe, mivel a karsztok érzékeny ökológiai rendszerében a talajok igen fontos szerepet ját-szanak. A talaj puffereli azokat a kedvezőtlen környezeti hatásokat, amelyek a karsz-tok három-dimenziós rendszerében igen gyorsan érvényre jutnak (Zámbó 1986; Bá-rány Kevei 1987c, 1998a; BáBá-rány Kevei 1998b). A talaj tulajdonságainak változása egyik fontos indikátora a környezeti hatásokra végbement változásoknak. A légkörből, ill.

az emberi tevékenység nyomán a karsztokra jutó tájidegen anyagok módosító hatása

a felszínhez közeli talajhorizont károsodását eredményezi. Ennek egyik legkézzel-foghatóbb megnyilvánulása a talajok kémhatásának, s ehhez kapcsolódóan az összes karbonát-tartalmának (szénsavas mész) megváltozása. A talaj kémhatása, szénsavas mész tartalma különböző növényborítású területeken azért fontos, mert a növényzet és a talaj kölcsönhatását is ezen az alapon értékelhetjük.

7.2.1. Típusos talajszelvények vizsgálata a Nyugat-mecseki karszton

A talajok terhelésekkel szembeni viselkedése, illetve természetességi állapotának meghatározásához segítséget nyújt a talajok szelvényeinek típusossági vizsgálata (Kiss 1999). A módszer segítségével eldönthetővé válik a vizsgált talaj természetessége, amely befolyásolja az előfordulás területének természetvédelmi értékét. A hazai ter-mészetvédelem keveset foglalkozik a talajjal, mint egyedi természeti értékkel. Ter-mészetvédelmi szempontból talajtani értéket jelentenek a különleges talajok ill. az országban előforduló talajtípusok jellegzetes, típusos előfordulásai. Mivel a karszto-sodás folyamatában a talajoknak igen fontos szerepe van, ezért mindenképpen fontos a karsztokon előforduló talajok típusossági vizsgálata (Hoyk 2002).

A Nyugat-mecseki karszton barna rendzina, Ramann féle barnafold, agyagbe-mosódásos barna erdőtalaj, erősen savanyú nem podzolos barna erdőtalaj és pszeu-doglejes barnaerdőtalaj szelvényét megvizsgálva a talajtípusok típusossági pontszámai és azok százalékos értéke, a típusos talajok %-ában a talaj természetességi állapotát mutatja. A barna rendzina kivételével az egyes talajtípusok típusos előfordulásainak maximálisan elérhető pontszáma 150. A barna rendzina esetében - mivel A-C szintű talajról van szó - a maximálisan elérhető pontszám 96.

1. táblázat. A Nyugat-Mecseki karszton vizsgált talajok típusossági értékei (pontszámban és százalékban)

talajtípus típusos szelvény

pontszám %

vizagált szelvény pontszám %

barna rendzina 96 100 82 85

Ramann-féle barnaföld 150 100 117 78

agyagbemosódásos barna erdőtalaj 150 100 112 75 erősen savanyú, nem podzolos b. erdőt 150 100 102 68

pszeudoglejes barna erdőtalaj 150 100 84 56

A barna rendzina vizsgált szelvénye (51. kép) (a talajszelvényeket Hoyk készítette) tekinthető az öt talajtípus közül a leginkább típusosnak, ahol a maximálisan adható 96 pontból a szelvény 82 pontot ért el, ez 85 %-nak felel meg. Második a típusossági

sorban a Ramann-féle barnafóld (52. kép) ill. az agyagbemosó-dásos barna erdőtalaj (53. kép), amelyek 117 ill. 112 ponttal 78, ill. 75 %-ot értek el. Harmadik az erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj szelvénye (54. kép) 68 %-kal (102 pont), negyedik helyen a pszeudoglejes barna erdőtalaj szel-vénye (55. kép) áll 56 %-kal (84 pont). Érdemes megjegyez-ni, hogy a pszeudoglejes barna erdőtalaj pontszámát legna-gyobb mértékben a szelvény szintjeinek típusostól eltérő vas-tagsága, és nem egyéb talajtulajdonságai csökkentették.

Altalánosságban elmondható, hogy a típusosságot negatív irányban leginkább a kémhatás, a hidrolitos aciditás és a

kicseré-lődési savanyúság befolyásolta. Ez annak köszönhető, hogy a 51. kép.

mecseki talajok savanyúak, kémhatásuk a típusosnak mond- A v l z sga l t b aj"n a rendzina

hatónál sok esetben alacsonyabb, ugyanakkor a hidrolitos

aciditás magas értékei a jelen lévő savanyodásra is rámutatnak. Ennek alapján a terü-letet leginkább a savanyodás veszélyezteti.

A kémhatással kapcsolatos értékek mellett az egyes szintek vastagsága, a humusz-tartalom és a vázrészek aránya befolyásolta leginkább a kapott típusossági értékeket.

A szintek vastagsága a B és a C szint esetében valamennyi szelvénynél kisebb-nagyobb mértékben eltér a típusostól. A humusztartalom az agyagbemosódásos barna erdőtalajnál a típusosnál magasabb, míg a pszeudoglejes barna erdőtalaj és a rendzina esetében alacsonyabb. A vázrészek típusosnál magasabb aránya alapján az erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj és a pszeudoglejes barna erdőtalaj szelvénye kövesnek mondható. A mésztartalom értéke egyedül a rendzina szelvényében tért el jelentősen a típusostól.

A magyarországi talaj- fc-jL^jfcaffi^

szelvények típusossági vizs-gálatát elsősorban az agyag-bemosódásos barna erdőta-lajon végezték el (Kiss G.

1999). így az agyagbemosó-dásos barna erdőtalaj Mecsek-ben vizsgált szelvényét viszo-nyítani lehetett az ország

többi előfordulásához a tí- H ^ ^ B ^ V ^ ^ ^ H pusosságot tekintve.

Viszonyítási alap hiányá- ^ ^ ^ ^ H ^ ^ ^ H j ^ L ^ H ban a többi vizsgált talajszel- ^ ^ ^ ^ B ^ ^ ^ H ^ J

vényt típusossági sorba il- 5 2 k é p 5 3 k é p

leszteni nem lehetett. Azon- \ vizsgált Ramann-féle A vizsgált agyagbemosódásos

ban figyelemre méltó, hogy barnaföld szelvénye. barna erőtalaj szelvénye.

az elért legkisebb érték is 56% - a pszeudoglejes bar-na erdőtalaj esetében ami önmagában is viszonylag magasnak tekinthető. A ka-pott eredmények tehát azt mutatják, hogy a Mecsekben elSfodulójöbb talajtípusok vizs-gált szelvényei magas

típusos-sági értékekkel jellemezhetők.

Az ország más területei-ről származó szelvények ma-ximális típusossági értéke 75-85%, ami azt mutatja, hogy a mecseki előfordulás a típusossági sorban igen előkelő helyen áll.

7.2.2. A karszttalajok fizikai és kémiai tulajdonságai

A fizikai és kémiai tulajdonságok meghatározóak a karsztökorendszer változása szempontjából. A talaj belső dinamizmusa önállósul (Szabó 1995) mivel a talajba juttatott enzimek hosszú ideig megmaradnak, s a talajdinamikát jelentősen befolyá-solják. Ez elsősorban a talaj kémiai tulajdonságaiban fejeződik ki, de mindenképpen hatással van a talaj aggregátumok (talaj szerkezeti elemei) kialakulására. A talaj szer-kezete a talaj szöveti (textúra) tulajdonságaival együtt annak levegő-, víz- és hő-gazdálkodási sajátosságait határozza meg. A fentiek már utalnak arra, hogy a kémiai és fizikai tulajdonságok a biológiai tevékenység függvényében változnak.

Hazánkban a karszttalajok különböző hajlású lejtőkön vagy fennsíkokon talál-hatók. Az élénk reliefű területeken a felszíni és talaj beli vízmozgás, valamint anyagát-halmozás a lejtő irányában zajlik. A dolinák alján a lejtőkről leszivárgó víz és anyag akkumulálódik, s hatásuk megtöbbszöröződik.

A kőzetkibukkanások közelében kis mélységű (néhány 10 cm), kőzettörmelékkel átkeveredett, A és C szintű, sötét vagy fekete rendzina talaj alakul ki. Típusos elő-fordulása a Bükk fennsíkon található. Ugyanitt a barna agyagok erdőtalaj dinamikát jelző változatai is előfordulnak a délies kitettségeken, ahol a mikroklíma a talajok erő-teljesebb kiszáradását eredményezi.

A talajtulajdonságok részletes elemzését különböző növénytársulásokban 1998 nyarán végeztük el. A táblázat a Nagy-Fennsík talajainak néhány fontosabb alapvizs-gálati adatát mutatja be (2. táblázat).

A karsztos alapkőzeten kialakult talajokon a vártnál alacsonyabbak a pH értékek.

A csemetéskert kivételével - ahol műtrágyázás van - a talajok gyengén savanyú és sa-vanyú kategóriába sorolhatók.

54. kép. 55. kép.

Erősen savanyú, nem podzolos A pszeudoglejes erdőtalaj barna erdőtalaj szelvénye. szelvénye.

A talaj és növényzet mellett a különböző kitettségek hőmérsékleti viszonyai, illetve a doli-nák mikrotérségeiben a hideglégtavak kialakulása tovább differenciálja a tájszerkezetet.

Eddigi vizsgálataink alapján felvethető a részletesebb állapotfelmérések szükséges-sége a fokozottan védett területeken, a korábban még fel nem tárt változási tenden-ciák kimutatása céljából.

Fizikai minőség szerint a karszttalajok nem konszolidált, éretlen talajok, nem túl jól osztályozottak. Nagyobbrészt oldási maradványokból, kisebbrészt löszből, vagy lösz-szerű üledékből keletkeztek. Uralkodó frakció (50-60%) az iszapos kőzetliszt (vá-lyog), a homokfrakció igen kis százalékban van jelen (táblázat).

Volt olyan terület, ahol az agyag egy korábbi meleg-nedves szubtrópusi klíma mállásmaradványa. Ezeknek a talajoknak nagy a víztartó képessége. A nagyvastagsá-gú agyagos üledék fokozatosan vízzáróvá válhat. A karsztdepressziókban ez az agyag felhalmozódás a peremek felé tolja el a karsztkorrózió hatásfelületeit (Zámbó 1971).

2. táblázat. A talajok kémhatása, összes karbonát- és nedvességtartalma, fizikai talajfélesége különböző növénytársulások alatt (Bükk-fennsík 1998) Mélység (cm) pH (H20)

Karbonát-tart. (%)

Nedvesség-tart. (%) Fizikai minőség

1/(5-10) 4,71 0,0 22,0 Agyagos - vályog

1/(10-20) 4,57 0,0 21,5 ⁵⁵

1/(20-30) 4,60 0,0 18,3 ⁵⁵

1/(30-40) 5,96 0 , 1 16,9 ⁵⁵

2/(5-10) 4,60 0,0 27,9 Vályog

2/(10-20) 5,04 0,0 21,4 Vályog

2/(20-30) 5,05 0,0 19,2 Vályog

2/(30-40) 5,55 0,0 17,0 Vályog

3/(5-10) 5,16 0,0 26,3 Agyagos-vályog

3/(10-20) 5,83 0,0 25,0 ⁵⁵

3/(20-30) 6,20 0,0 22,1 ⁵⁵

3/(30-40) 6,44 0,0 22,8

4/(5-10) 6,08 0,0 43,6 Vályog

4/(10-20) 6,33 0,0 40,4 ⁵⁵

4/(20-30) 6,82 0,0 33,3 ⁵⁵

4/(30-40) 7,00 0,1 33,3 ⁵⁵

5/(5-10) 5,45 0,0 27,7 Agyag

5/(10-20) 5,55 0,0 26,6 ⁵⁵

5/(20-30) 5,55 0,0 22,6 ⁵⁵

5/(30-40) 5,07 0,0 21,1 ⁵⁵

1 = bükkelegyes fenyőerdő; 2 = bükkerdő; 3=fenyőerdő; csemetéskert; 5 = nvílt füves rét.

Az alapvizsgálati adatok, amelyek a pH, hidrolitos aciditás, a lúgosság és kalcium-karbonát-tartalom értékeit foglalják magukba, a kémiai tulajdonságok jelzői. Emellett éppen a karsztos korrózió szempontjából fontos vízben oldható anionok és kationok ugyancsak a talajok kémiai tulajdonságait reprezentálják.

A talajok pH értékei savanyú^gyengén savanyú illetve semleges kémhatást jeleznek (3., 4., 5. táblázatok). A mecseki és aggteleki talajok valamivel savanyúbbak. Több száz talajmintát vizsgálva több helyen találtunk 5,0-ös pH értéket is, ami jelzi ezeknek a talajoknak a savanyodását. Aggteleken például 1995 nyarán csarabot (Calluna vul-gáris) találtunk karsztfelszínen (Zseni-Keveiné Bárány 2001).

3. táblázat. A talajreakció csoportosítása különböző ökológiai viszonyok között (Mecsek hegység 1999)

Kémhatás Összes (%) Tölgyerdő Bükkerdő Elegyes erdő Erősen savanyú(<4,5) 1 (4 %) 0 1 (33%) 0

Savanyú (4,5-5,5) 11 (46%) 5 (50%) 0 6 (55%)

Gyengén savanyú (5,5-6,8) 8 (34%) 3 (30%) 2 (67%) 3 (27%)

Semleges (6,8-7,2) 2 (8 %) 1 (10%) 0 1 (9 %)

Gyengén lúgos (7,2-8,5) 2 (8 %) 1 (10%)_| 0 1 (9 %)

Összes 24(100%) 10 (100%) 3 (100%) 11 (100%)

4.táblázat. A talajreakció (pH) különböző ökológiai viszonyok között (Aggteleki-hegység 1998)

Kémhatás Összes (%) Tölgverdő Rét Fenyőerdő Szántó

Erősen savanyú 2 (3,3%) 2 (2,57 %) 0 0 0

Savanyú 26 (42,6 %) 20 (57,1 %) 2 (11,1 %) 4 (100 %) 0

Gyengén savanyú 16 (26,2 %) 6 (17,1%) 10 (55,6 %) 0 0

Semleges 7(11,5 %) 4 (11,4%) 3 (16,7%) 0 0

Gyengén lúgos 10 (16,4 %)"' 3 (8,6%) 3 (16,3 %9 0 4 (100 %)

Összes 61 (100%) 35 (100%) 18 (%) 4(100%) 4(100%)

5. táblázat. A talajreakció csoportosítása különböző ökológiai viszonyok között (Bükk-hegvség 1998) ' K.h. Összes(%) Bükk erdő Elegyes erdő Fenvő erdő Csemetés Rét

E.s. 2 (3,2 (%) 0 2 (25 %) 0 0 0

S. 18 (28,6%) 6 (31,6%) 3 (37,5 %) 2(16,7%) 0 7 (35,0 %) Gy.s. 28 (44,4 %) 7 (36,8 %) 2 (25,0 %) 6(50,0%) 1 2(50,0%) 11 (55,0%) S. 7 (11,1 %) 4 (21,1 %) 1 (12,5 %) 0 1 2(50,0%) 2 (10,0 %) Gy.l. 8 (12,7%) 2 (10,5 %) 0 4(33,3%)' 0 0

0. 63 (100%) 19 (100 %) 8 (100%) 12(100%) 4(100%) 2 (100%)

Ismert tény, hogy a mészkövön kialakult talajok kémhatása az alapkőzet tulaj-donságával szinkronban általában nem savanyú. A gyakori alacsony pH értékek arra inspiráltak, hogy a savanvú talajokon felismert sajátosságot - miszerint a vizes és ká-lium-kloridos talajoldat különbségének a növekedése a talaj savanyodási tendenciájára utal (Stefanovits 1981) - a karszttalajok esetében is megvizsgáljuk.

Mind a bükki, mind az aggteleki és mecseki dolinákban a két pH érték különb-sége meghaladja azt a határt, amelynél már savanyodásra kell számítani. Érdekesség, hogy nemcsak térben mutatkoznak jelentős különbségek, de időben is növekedő a kétféle pH érték eltérése. A savanyú humuszanyagok mindenképpen hozzájárulnak a talajok savanyodásához (főként az északi kitettségű területeken). Miután azonban olyan területeken is kimutatható a savanyodási tendencia, ahol minimális az antro-pogén beavatkozás (pl. Bükki Nemzeti Park), feltétlenül számolni kell a savas ülepe-dések hatásával.

A vizsgálati adatok időbeni összehasonlítása is a talaj savanyodási tendenciáját mutatta ki. 1982-ben a ApH értéke 0,2-0,6 volt az egész dolinában, 1984-ben pedig már 0,3-1,3 között, de döntően 0,7 felett volta ApH értéke (Keveiné Bárány 1987) (amennyiben a ApH értéke 1 körül van, a talajok savanyodási tendenciát jeleznek).

A savanyodással lehet összefüggésben a baktériumszám csökkenése is az 1978-as mé-rések értékeihez képest. A savanyú humuszanyagok mellett tehát a savanyodás a savas ülepedéssel lehet kapcsolatban. A hidrolitos-aciditás a dolina mélyebb pontjain álta-lában magasabb. Szénsavas mész a talajokban többnyire csak nyomokban található.

A szerves hulladékok lassú mineralizációja miatt a talajok szervesanyag-tartalma ál-talában magas.

7.2.2.1. A talajok kalcium- és víz-oldható ion tartalma

A kalcium tartalom sokkal kisebb, mint azt a talajképző kőzet alapján várnánk.

Különösen igaz ez azokon a területeken, pl. az Aggteleki Karszton, ahol idősebb karsztdepressziók vannak, s a talajok kimosódása intenzív. Ugyancsak az intenzív ki-mosódás az oka, hogy a Bükk-fennsík vizsgált 8 km2-nyi vizsgált területén eltérő fizikai talajféleségek egyikében sem mutattunk ki kalcium karbonátot. A talajnedves-ség adatai 20-40 % között mozognak, ami maga is arra utal, hogy átmosódó a víz-gazdálkodás.

A talajok kémiai állapotának jellemzésére alkalmas a vízben oldható kationok és anio-nok értékeinek analizálása. Az 1970-es években megkezdett kutatások elsődleges célja a dolinák aszimmetrikus alakjának értelmezése volt. Az első vizsgálatok a Bükk-fenn-sík dolináiban zajlottak, a '80-as években további dolinavizsgálatok folytak az Aggte-leki Karszt területén. A kutatások a '90-es években is folytatódtak Bükk-fennsíki és aggteleki dolinákban. A '90-es évek vizsgálatai 15-20 év elteltével, több geoökológiai paraméter összehasonlító elemzését célozták.

Természetes, hogy a karszttalajokban magas a Ca2+ kation mennyisége, de meg-felelő mennyiségben van jelen K+ és a Na+, de a Mg2+ is. Az anionok közül az S042

van jelen a legnagyobb mennyiségben, jelentős még a Cl". Altalános tendencia, hogy a lejtő alján mind a kationok, mind az anionok kisebb mennyiségben találhatók meg, mint a lejtő magasabb szintjein. Ez is bizonyítja a talajokban a lejtő irányába felerő-södő vízmozgást. Például a dolinák alján 30 cm-es talajmélységben igen alacsony az ionmennyiség (17. ábra), ami ennek a szintnek az erőteljesebb kimosódását jelzi.

2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 _„,.,,„„

i ; i t w m m

_cm

2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2

Ü T T I

^cm 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2

mm

2 1 0 1 2 .,1 A A

Ü T I I T W

2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2

Ü T I • V •

H H C O . • • < ! I I m i . d U c . " | Z D M « ' "

17. ábra.

A vízben oldható kationok és anionok eloszlása a dolinák különböző lejtőin a Bükk-hegvségben.

Érdekes az összehasonlítás a hazai és néhány horvátországi dolina talajának ionos ellátottsága között (18. ábra). Szembetűnő az utóbbiak jelentősebb ionos ellátottsá-ga, ami a hazai karszttalajok erősebb kimosódását és az ezzel járó savanyodás növe-kedését mutatja.

Bükki dolinák példáján megvizsgáltuk az ionpárok korrelációs kapcsolatát (Zseni 2003). A bükki talajmintákat vizsgálva a fő növényzeti típusok közül a korrelációs együtthatók egyedül a rétek talajai esetében mutatnak összefüggést a Ca2+ és Mg2+ ion mennyisége között (6. táblázat). Csak a bükkösök 5-10 cm-es talajrétegében adódott magas érték, ez azonban kevesebb, mint a 99%-os szignifikanciájú korrelációhoz tartozó kritikus r.

66

D e r i n g á t ó l N y - r a O m b r o v a c b a u x i t b. v i d é k e Y i n t g r a d s z u r d o k A K A K A K

c m 1 0 1 2 2 1 0 1 2 2 1 0 1 2 m g e é / 1 0 0 g

p H ( K C I ) : 6 . 4 3 h u m u s z : 2 , 6 %

p H ( K C I ) : 6,9 h u m u s z : 4 , 5 8 %

p H ( K C I ) : 7 , 0 8 h u m u s z : 3 , 1 8 %

I d r i á t ó l K - r e

I . d o l i n a - d o l i n a f e n é k 2. d o l i n a - d o l i n a f e n é k A K A K

^ ^ ^ \ jt 3 J 1 ? ? mgeé/100g

I l i UJJ

p H ( K C I ) : 6 , 1 3 h u m u s z : 5,3 */•

p H ( K C I ) : 6 , 1 9 h u m u s z : 4 , 4 %

• C.-

IZDMg-18. ábra.

A vízben oldható kationok és anionok eloszlása néhány szlovén és horvát karszton.

6. táblázat: Az ionpárok közti korrelációs koefficiensek (Bükk-fennsík)

ionpárok korrelációs együttható

5—40 cm Ca2+-Mg2+ 5-10 cm 10-20 cm 20-30 cm 30-40 cm 5—40 cm bükkös (n= 11,12,12,9,44) 0,7307 0,4482 0,4987 0,4253 0,3742 fenyves (n=24) -0,0433 -0,0434 0,0462 0,0596 -0,0806 rét (n=20) 0,933 0,9689 0,9479 0,8042 0,5453 totál (n=25,26,26,23,100) 0,7133 0,3872 0,4066 0,2806 0,3449 a vizsgált dolina (n=5,5,16) 0,5101 0,3082 0,6772

Ca2+-K+ 5-10 cm fi 0-20 cm 20-30 cm 30-40 cm 5-40 cm bükkös ( n = l 1,12,12,9,44) 0,6635 0,5064 0,7993 0,8223 0,5263 fenyves (n=24) 0,5693 0,8994 0,7929 0,8814 0,5756 0,6194 0,5399 rét (n=5,5,5,5,20) 0,2807 0,8868 0,9624 0,9429

0,5756 0,6194 0,5399 totál (n=25,26,26,23,100) 0,5997 0,6382 0,7883 0,7985

0,5756 0,6194 0,5399 a vizsgált dolina (n= 16) 0,7098 0,6742 0,7882 5-10 cm 10-20 cm 20-30 cm 30-40 cm 5-40 cm bükkös (n= 12,12,12,9,45) 0,9085 0,5089 0,5564 0,3876 0,8165 fenyves (n=24) 0,5431 0,1657 0,377 0,1736 0,4046 rét (n=20) 0,4833 0,9447 0,9506 0,7308 0,6544 totál (n=25,26,26,23,100) 0,798 0,489 0,5505 0,2852 0,7192 la vizsgált dolina (n=5,5,16) 1 0,1978 0,3422 0,6356

A mélyebb talajrétegekben pedig, már csak 0,4 körüliek a korrelációs együtthatók.

Minden mintavételi hely (26) adatait figyelembe véve a korreláció az 5-10 cm-es és a teljes talajszelvényre vonatkozóan szignifikáns. A vizsgált dolina esetében a teljes talaj-szelvényekre vonatkozóan a korreláció szignifikáns a két ion mennyisége között. A Bükk-fennsíki minták esetében mind a három fő növényzeti típust tekintve és a teljes mintaszámot tekintve is kimutatható az összefüggés a Ca²⁺ éslC ion mennyisége között.

A korrelációs együtthatók igazolják azt a korábban tett megállapítást, mely szerint a kőzetdarabokkal nem átkevert talajok, valamivel alacsonyabb értékekkel rendelkez-nek, mint az azonos növény borítottságú, kőzetdarabokkal átkevert talajok. A bükki mintákban a teljes talajszelvényre vonatkoztatva kimutatható a szignifikáns korreláció a Mg2+ és K+ ion mennyisége között. A szignifikáns korreláció a fenyveseknél nem

jelent-kezik, ám a bükkösök és a rétek talajaiban megfigyelhető. A vizsgált dolinában, az egyes talajrétegekben nem, de a vizsgált teljes mélységre vonatkozóan kimutatható az ösz-szefüggés a két ion mennyisége között.

A talajkolloidok felületén adszorbeált Ca 2+, Míg 2+,K+ és Na+ ionok vizsgálata során a bükki dolina esetében azt tapasztaltuk, hogy mennyiségük csökken a mélységgel -a korábbi vizsgál-atokk-al egyezően (Zseni 2003). A k-alcium esetében 4—5-szörös -az eltérés az égtájak szerint. A talajok S-értékének égtájak szerinti és talajszelvénybeli vál-tozása a felvehető kalcium-tartalommal mutat azonosságot, mivel az S-érték legna-gyobb hányadát a kalcium-ionok teszik ki (90-97 %). Az egyes ionok S-érték %-át tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a Ca2+ S%-a minden talajmintában nő a mélység-gel, azaz a mélyebb talaj rétegekben nagyobb hányadban fordul elő, a többi ionhoz viszonyítva. A magnézium a mélységgel csökkenő S% - ban fordul elő. A magné-ziumhoz hasonlóan a kálium részaránya is csökken a mélységgel.

Az aggteleki dolinákban a tendenciák egy része hasonló a bükkihez, de különb-ségek is kimutathatók. Az egyes ionok mennyiségének mélységgel történő változása nem olyan egyértelmű, mint a bükki dolinákban. A magnézium minden talajmin-tában csökken a mélységgel, a felvehető kalcium-tartalom a dolina aljában és pere-mén csökken a mélységgel. A kálium és nátrium-ionok eloszlása hasonló, ugyancsak csökken a mélységgel. A felvehető ionok mennyisége a D-i és Ny-i lejtőkön a leg-magasabb, az egyes ionok tekintetében azonban különbségek vannak. A Ca2+-ion mennyisége fele a bükki dolinában mért értékeknek. A kálium-tartalom csak a Ny-i lejtőn magasabb az átlagnál, a dolina aljában pedig, kisebb. A Mg2+-hoz hasonlóan itt sem figyelhet ő meg olyan nagy mértékű mélységbeli változás, mint a bükki do-linákban. A nátrium-ionok mennyisége tekintetében jelentős különbségek nincsenek, csupán az É-i lejtő tűnik ki magasabb értékeivel. Az aggteleki dolinában mindenütt magas a nátrium-tartalom. A talajok S-értéke a kalcium-ionok égtáj és talajmélység szerinti eloszlásával mutat párhuzamot, értéke általában kisebb, mint a bükki dolina megfelelő talajaiban. A Ca2+-ion részaránya az S-értékbcn a mélységgel nő. A Mg2+

S%-ának részaránya mindenütt csökken a mélységgel. Csökkenés figyelhető meg a

kálium-ion S%-át tekintve is A nátrium-ionok kevesebb, mint 1 S%-ot tesznek ki, arányuk kicsit magasabb, mint a bükki dolinákban.

A dolinatalajok kémhatása döntőengyengén savanyú kémhatású, a mélységgel növekszik a pH érték. A ApH értékek növekedtek az 1980-as évek eleje óta, ami a talajok sava-nyodási tendenciájára hívja fel a figyelmet. A kémhatás égtájak szerint különböző, legmarkánsabban a legújabban vizsgált bükki dolinában jelentkezik. A talajok szén-savas mész tartalma gyakorlatilag 0%, csak a semleges, gyengén lúgos talajokban

je-lentkezik nyomokban. A talajok szervesanyag-tartalma igen magas (a posztmortális szerves anyagról van szó, amely nyers humusz formájában van jelen elsősorban). Ál-talában a legfelső talajréteg tartalmaz sok szerves-anyagot (70-80%), a mélyebb szin-tekben az érték lecsökken (15-25 %). Csökken a szerves-anyag tartalom a dolina al-ján is, ahol a 20 cm-es mélységtől a talaj szemmel láthatóan is megváltozik, agyagos, világos színű lesz, a felszíni réteghez képest kisebb (10 %-os) szervesanyag-tartalom-mal. (A pH és a szervesanyag befolyásolja az ionok megkötődését ezért került ide vázlatos bemutatásuk).

7.2.2.2. Nehézfém terhelés néhány karsztterületen

A korábbi nehézfém vizsgálatok nem tártak fel szennyezettségi határértéket meghaladó fémtartalmakat a vizsgált három karsztterületen. Az 1998-as mérések azonban már

ha-tárértéken felüli Ni-tartalmakat állapítottak meg, a Cd-tartalom pedig a bükki dolinák-banjelentősen, az aggteleki dolinákban csak kevéssé és esetenként haladja meg a megenge-dettértéket. (Korábban Cd vizsgálatokat nem végeztünk, így időbeli összehasonlításra

nincs lehetőségünk). A Bükkben magasabb, de még határérték alatti Pb-tartalmakat mértünk az előző évekhez viszonyítva. Az aggteleki területen az ólom mennyiség nö-vekedést nem mutattunk ki.

A korábbi megfigyelésenk irányították rá a figyelmet a nehézfém terhelés vizs-gálatának szükségességére. A talajok összetételének változásában, napjainkban fontos szerepet játszik a nehézfém terhelés. A karszttalajok nehézfémtartalma a karsztvíz mi-nősége szempontjából nagyon fontos, mivel mint említettük, az ivóvíz ellátás 25 %-át karsztvízből oldja meg az emberiség. A nehézfémek a talajon keresztül szivárgó vízbe, onnan a karsztvízbe jutva rontja annak minőségét, s ezzel veszélyezteti az adott terület lakosságának egészségét.

Sok nehézfém származik a száraz és nedves ülepedésekből. Az ülepedés során a szennyező anyagok növelik a talajok savanyúságát. A savanyú talaj általában segíti a nehézfémek oldatba, majd a karsztvízbe vagy a növényzetbe jutását. A talaj bizonyos határon belül puffereli a pH változásokat, így elősegíti a fémek talaj beli akkumulá-cióját. Emellett a másik lehetőség a nehézfémek növénybe jutása, illetve a legeltetés során az állati szervezetekbe való bekerülése, ami a táplálékláncba jutva komoly egészségügyi problémát jelenthet.

Kabata-Pendias és Pendias szerint (1984) a mészkő és dolomit nehézfémtartalma eredendően az alábbiak szerint alakul (ppm):

Cu (ppm) Co (ppm) Cd (ppm) Ni (ppm) Pb (ppm)

2-10 0.1-30 0.035 7-20 3-10

Ez azt jelenti, hogy a karsztos kőzeteken az összes nehézfém kimutatása (királyvi-zes feltárással) lényegesen jobb megközelítés, mint más kőzeteken, ahol a kőzetek nehézfémtartalma eredendően sokkal magasabb.

Megvizsgálva a karsztok jellemző felszíni formáiban, a dolinákban a talajok ne-hézfémtartalmát (7. 8. és 9. táblázat), megállapítható, hogy magasabb, mint a kőzet természetéből adódóan felhalmozódhat (Bárány Kevei 1998).

A nehézfémek mobilitása függ a talaj pH értékétől és szerves-anyag tartalmától.

Brümmer at al. (1991) meghatározta a nehézfémek mobilitási sorrendjét a pH függ-vényében:

Cd < 6.0-6.5; Mn < 5.5; Zn < 5.5; Ni < 5.5; Co < 5.5;

Al < 4.5; Cu < 4.5; Pb < 4.0; Fe3+ < 3.5.

Legutóbbi vizsgálataink szerint a bükki dolinákban jelentős mértékű Cd szennye-zettségi határérték-túllépés. 7-9-szer magasabb Cd tartalmat is találtunk a megengedett-nél. A Ni- szennyezettség nem ennyire veszélyes, a határérték 1,5-szerese. A nehézfé-mek közül a Zn, Cd, Pb és Cr többnyire a talajok felszíni rétegében található nagyobb mennviségben, a Ni és Co a mélyebb rétegekben vesz fel kicsit magasabb értékeket, míg a Mn közel egyenletesen oszlik el a szelvényben (Zseni 2003).

7. táblázat. Nehézfém tartalom egy aggteleki dolinában

Al/ppm/ Zn/ppm/ Mn/ppm/ Fe/ppm/

Északi lejtő 23575.0 148.75 2125.0 27150.0

Keleti lejtő 34055.0 96.25 1225.0 32115.0

Nyugati lejtő 29695.0 100.0 1587.5 3028.75

Vöröstó uvalája 35462.5 76.25 1400.0 75873.75

Délnyugati lejtő 26912.5 126.25 1487.5 29670.0

Co/ppm/ Ni/ppm/ Pb/ppm/ Cu/ppm/

Északi lejtő 17.5 37.75 54.75 57.4

Keleti lejtő 24.35 36.45 38.25 18.5

Nyugati lejtő 23.4625 33.6125 27.75 18.75

Vöröstó uvalája 35.0 33.25 162.5 28.25

Délnyugati lejtő 20.25 32.225 78.75 32.5

70

8. táblázat. Nehézfém tartalom egy bükki dolinában

Al/ppnf Zn/ppm/ Mn/ppm/ Fe/ppm/

Keleti lejtő 30767.5 105.0 1250.0 28882.5

Dolina alja (20cm) 21115.0 118.75 1450.0 19413.75 Dolina alja (80cm) 25572.5 123.75 2000.0 26917.5

Fenyőerdő 23687.5 75.0 837.5 21243.75

Északkeleti lejtő 28082.5 211.25 2087.5 31175.25

Co/ppm/ Ni/pptn/ Pb/ppm/ Cu/ppm/

Keleti lejtő 19.4874 31.425 55.5 28.25

Dolina alja (20cm) 12.1125 20.9125 46.25 19.25

Dolina alja (80 cm) 23.325 24.275 52.5 22.25

Fenyőerdő 21.5625 21.44375 52.875 12.0

Északkeleti lejtő 16.575 35.325 58.25 50.0

9. táblázat. Nehézfém tartalom egy mecseki dolinában

Al/ppm/ Zn/ppm/ Mn/ppm/ Fe/ppm/

Déli lejtő 18865 67.5 737.5 22132.5

Északi lejtő 18470 65 787.5 22547.5

Nyugati lejtő 24045 76.25 400 32727.5

Keleti lejtő 18990 70 662.5 22216.25

Co/ppm/ Ni/ppm/ Pb/ppm/ Cu/ppm/

Déli lejtő 15.425 22.725 18.25 14.25

Északi lejtő 15.4 24.425 37.5 15

Nyugat lejtő 14.45 23.2 7.75 10.25

Keleti lejtő 15.425 24.3 26.25 11.25

Az aggteleki dolinák nem mutatnak az égtáj szerinti eloszlást, és a korábbi években nehézfémre vizsgált dolinában sem tudtunk tendenciákat kimutatni. A Mn, Cr és Ni egyenletesen oszlik el. A Pb és Co esetében megfigyelhető, hogy a dolina alján vala-mivel magasabb a fémtartalom. A Cd-szennyezettség nem olyan erős, mint a bükki-ben, a határérték 1,5-szeresénél kisebbek vagy ki sem mutathatók. A Ali-tartalom a bükki dolinához hasonló, a szennyezettségi határértéket mindenütt meghaladja. A mély-ségbeli eloszlást vizsgálva, a Pb és a Co kismértékben feldúsul a felszíni talajrétegben.

A Mn viszonylag egyenletes eloszlású, a többi nehézfém a mélyebb talajrétegben vesz fel magasabb értékeket. Ez azt jelenti, hogy itt kisebb a felszín közeli talajréteg fémmeg-kötő képessége, s a mélyebb rétegekbe szállítódik a nehézfémek egy része.

10. táblázat. A nehézfémek és a kémhatás, valamint a szervesanyag-tartalom közötti korrelációs együtthatók

korrelációs koefficiensek

Aggtelek Bükk Mecsek

p H szerv.a.

felve-hető P H szerv.a.

felve-hető p H szerv.a. felvehető n = 4 4 n = 4 4 n = 4 4 n = 5 2 n = 4 9 n = 5 2 n = 2 0 n = 2 0 n = 2 0 összes -0,0080 0,1795 0,2456 0,2511 0,4484 0,7422 0,5855 0 , 6 9 5 5 0 , 9 3 2 0 Zn felvehető 0,0391 0,2253 -0,1399 0,7825 0,5324 0 , 7 8 4 9

F / O % 0,0449 0,0873 - 0 , 2 9 9 7 0,8406 0,4931 0 , 8 4 4 2

összes 0,0060 0,4182 0,7215 0,3793 0,3257 0,9477 0,6271 0 , 7 5 5 6 0 , 8 9 1 7 Cd felvehető 0,0295 0,5869 0,2479 0 , 5 0 5 7 0,5621 0 , 8 3 2 4

F / O % 0,1503 0,0931 -0,3054 0 , 6 4 2 4

összes -0,2080 0,3612 0,7772 -0,0169 0,6578 0,9324 0,6344 0 , 8 3 4 9 0 , 9 4 5 5 Pb felvehető 0,0117 0,2493 -0,1770 0,8222 0,4065 0 , 8 6 9 7

Pb

F/Ö % 0,2644 0,1209 -0,4508 0,6792

- 0 , 5 2 8

1 0,3736

összes -0,0576 0,0123 0,0446 0 , 7 9 8 8 -0,2241 0,3532 0,7845 0,0707 0 , 8 4 0 5 Ni felvehető 0,4007 0,0973 0,4520 0,2771 0,9146 0,4415

F/O % 0,4239 0,0478 0,1820 0,4452 0,8971 0,6058

összes -0,2942 -0,1517 0,2416 0,3351 0,1026 0,4410 0,2354 0,3504 0,5089 Co felvehető 0,33371 -0,2802 0,0663 0,5729 0,4694 0 , 5 9 4 8

F/O % 0,4789 -0,16571 -0,1655 0,6652 0,4694 0 , 5 9 4 5

összes -0,1990 -0,0090 0,2580 0,3818 0,0479 -0,1359 0,6690 0,4723 -0,4773 Cr felvehető

- 0 , 5 4 5

1 0,1875 -0,4364 0,2863

- 0 , 7 2 6

4 -0,2430 F/Ö % -0,4190 0.1441

- 0 , 5 2 2

8 0.1961

- 0 , 7 0 1

5 -0.2096

A szervesanyag és a pH összefüggése a nehézfém tartalommal a korrelációs számítá-saink szerint a bükki mintákban (a Cd, Ni és Cr összes mennyisége, valamint a Ni és Cr felvehető formában jelen lévő mennyisége) összefüggést mutat. Igaz, a korrelációs koefficiensek az összes-Ni kivételével csak kevéssel haladják meg az r kritikus értékét.

A korrelációs koefficiensek alapján a Cd és a Ni összmennyisége szorosabb összefüggést mutat apH-val, mint a felvehető formában jelen lévő mennyiségeik. Szignifikáns ne-gatív korreláció van a Pb F/Ö % esetében, azaz a kémhatás csökkenésével nő az Pb és Cr felvehető mennyiségének az összesből való részesedése, az elméleti megfontolásokkal egyezően.

A mecseki talajminták a Co kivételével mindegyik vizsgált nehézfém esetében szigni-fikáns korrelációt mutatnak a kémhatással. A Cd, Ni és Cr esetében nemcsak az összes, hanem a felvehető formában jelen lévő nehézfémek, valamint az F/Ö %-ok (kivétel az említett okok miatt nem vizsgált Cd F/Ö %) is szignifikánsan korrelálnak a pH-val.

72

Az össz-nehézfémekkel a korreláció a várt pozitív összefüggést mutatja, azonban a felvehető formában és F/Ö%-ban kifejezett nehézfém-mennyiségek közül ismét csak a Cr mutatja a várt negatív korrelációt. A Zn, Cd és Pb esetében az összes, míg a Ni, Co és Cr esetében a felvehető nehézfémtartalom áll szorosabb kapcsolatban a kémhatással.

A szervesanyag-tartalom és a nehézfémtartalom között is kimutatható a szoros pozitív korreláció. Az aggteleki talajmintákban az összes és felvehető Cd-tartalom mutat szig-nifikáns korrelációt a kémhatással. A bükki mintákban a Zn (összes, felvehető és F/Ö

%), Cd (felvehető és F/Ö %), Pb (összes, felvehető és F/Ö %), Ni (F/Ö %) és Co (felvehető és F/Ö %) esetében haladja meg az r értéke a kritikus r-t. A mecseki talaj-minták esetében a Zn (összes, felvehető és F/Ö %), Cd (összes és felvehető), Pb (összes és felvehető), Ni (F/Ö %) és Co (felvehető és F/Ö %) mutat szignifikáns korrelációt a talaj szervesanyag-tartalmával. Meg kell állapítani, hogy a várttal ellentétben nem az összes, hanem a felvehető nehézfémtartalom mutat szorosabb korrelációt a szervesanyag-tartalommal. Ez azért is érdekes, mert az elméleti megfontolások alap-ján azt várnánk, hogy minél magasabb a talaj szervesanyag-tartalma, annál kevesebb a felvehető formában jelen lévő nehézfémek mennyisége. Különösen a Zn, Cd és Pb esetében, amelyek - mint korábban már szó volt róla - nagyon gyakran képeznek fémorganikus komplexeket, így a humuszban gazdag talajban jól felhalmozódhatnak.

Megvizsgáltuk azt is, hogy a szervesanyag-tartalommal vagy a kémhatással mutat szorosabb korrelációt a nehézfémtartalom. A Zn, Cd és Pb (felvehető és összes) a szervesanyag-tartalommal van szorosabb kapcsolatban, míg a Ni ésaCrapH-val mu-tat szorosabb összefüggést. A Co esete kevésbé értékelhető egyértelműen.

A korrelációs analízisek során megvizsgáltuk az egyes nehézfémek összes és felve-hető mennyisége közötti kapcsolatot is. Az aggteleki talajminták esetében a Cd és az Pb összes és felvehető mennyisége között volt kimutatható az összefüggés, azaz a talaj össz-Cd ill. Pb tartalma meghatározó abból a szempontból, hogy mennyi található ezen nehézfémekből felvehető állapotban. A bükki minták esetében a Zn, Cd, Pb és Co, míg a mecseki talajmin táknál a Zn, Cd, Pb, Ni összmen nyisége meghatározó tényező a felvehető formában jelen léiö nehézfémek mennyiségére. Mindhárom mintavételi hely adatait eg\áitt vizsgálva az állapítható meg, hogy a Zn, Cd és Pb felvehető formában jelen lévő mennyi-ségéért elsősorban az illető össz-nehézfémtartalom a felelős (ez esetben a legmagasabb a korrelációs koefficiens), a felvehető formában jelen lévő Ni és Cr mennyiségéért a kémhatás, a felvehető formában jelen lévő Co mennyiségéért pedig elsősorban a szer-vesanyag-tart alom mennyisége a felelős.

A korrelációs analízist az egyes nehézfémpárok között is végeztünk. A vizsgálatok alap-ján a Zn-Cd, Zn-Pb és Pb-Cd ionpárok mennyisége között van szignifikáns korreláció, mindhárom vizsgált területen. Azaz a Zn, a Cd és a Pb összmennyiségei között kapcsolat van.

Összességében elmondható, hogy a karsztok talajainak nehézfém tartalma az agg-teleki- és bükki karszton magasabb, mint a vizsgált Nvugat-mecscki karszton. Ez utóbbi megállapítást támasztják alá azok az ábrák (19. és 20. ábra), amelyek

bemutat-7. A klíma, talaj és növényrendszer a karsztokon _ _

ják az ólom és mangán kapcsolatát a pH-val és a szervesanyagtartalommal 24 min-tahelyen, eltérő ökológiai viszonyok között.

1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400

200

Jj ^Jj

X \ 1

J ^l

1 2 3 4 5 6 7 8 10 11 12 13 14 15

mintavételt helyek

16 17 18 19 20 21 22 23 24

pH

19. ábra.

A kémhatás és az ólom és mangán tartalom kapcsolata a Mecsek karsztján.

1-5 = tölgyerdő; 6 = bükkerdő; 7 = tölgyerdő; 8 = szurdokerdő; 9 = tölgyerdő; 10 = bükkerdő;

11-13 = tölgyerdő; 14-16= bükkerdő; 17-19 = tölgyerdő; 20 = bükkerdő; 21 = tölgyerdő;

22-24 = bükkerdő.

^m Pb

1 = 1 M n

—•—szervesa.

1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400

200

0

20 se

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

mintavételi helylik

20. ábra.

Az ólom és mangán tartalom kapcsolata a szerves-anyag tartalommal.

1_5 = tölgyerdő; 6 = bükkerdő; 7 = tölgyerdő; 8 = szurdokerdő; 9 = tölgyerdő; 10 = bükkerdő;

11-13 = tölgyerdő; 14-16= bükkerdő; 17-19 = tölgyerdő; 20 = bükkerdő; 21 = tölgyerdő;

22-24 = bükkerdő.

74

Az Aggteleki Karszton és a Bükk Karsztjánál nehézfém terhelése részben magya-rázható azzal, hogy itt az ÉNY- szél nagy gyakorisága miatt száraz és nedves ülepedés formájában az országhatáron kívüli területekről is érkezhet szennyezés. Másrészt a két hegység között elhelyezkedő vegyipari tengely, valamint az itt található ércdúsító nem kismértékben járulhatott hozzá a fokozottabb terheléshez. A jövő feladata ezek-nek a területekezek-nek a további megóvása a túlzott szennyezéstől.

7. 2. 3. Mikrobiális tevékenység a talajokban

A talajok pH értéke és az ezzel együtt változó ionos ellátottsága befolyásolja a ta-lajéletet, ezen belül is a mikrobiális tevékenység aktivitását. A talaj mikrobák (baktériu-mok, sugárgombák, mikrobiális gombák) 1 gramm talajban, milliós nagyságrendben vannak jelen. A talajtanban talaj légzésként ismert jelenség során a talajlevegő C02

tartalma megnövekszik az 02 rovására. A talajban termelődő C02 több mint kétharmad része ennek a mikroba populációnak a szervesanyag bontása révén szabadul fel, s csupán egyharmad része származik a makroflóra gyökérlégzésből.

A kísérletek kimutatták, hogy a gyökérlégzéshez is szükséges a rizoszféra baktériu-mok jelenléte, ugyanis a gyökérlégzés is lecsökken a téli hideg időszakban amikor ez a baktériumpopuláció inaktív. Az is bizonyított, hogy az intenzívebb C0² termelés a talaj felső 20-30 cm-es mélységében megy végbe, elsősorban az aerob baktériumok tevékenysége nyomán. A

talaj-hőmérséklet és a nedvesség függvényében természetesen ez a bakteriális aktivitás más és más. A '70-es években elkez-dődött kutatások során vizsgá-latuk a talajnedvessége, a mik-robaszám és a talajhőmérséklet kapcsolatát. A füves növény-zettel borított dolinákban a ta-lajnedvesség és a baktérium-szám kapcsolata jól kimutatha-tó (Bárány-Mezősi 1978) (21.

ábra). Amennyiben a hőmér-séklet alacsony (<20°C), le-csökken a bakteriális aktivitás.

Hasonlóképpen az alacsony talajnedvesség (<20-30 tf %) is gátolja a mikrobiális ak-tivitást. Mindezekből kiderül, hogy a talaj dinamizmusa igen bonyolult rendszerben zajlik, bármely tényező módosulására igen érzékenyen reagál a talajélet, amely komoly visszahatással lehet a karsztrendszer megváltozására.

összefüggése a dolina talajokban.

(Bárány-Mezősi 1995)

In document Keveiné Bárány Ilona (Pldal 60-79)