Erdély mint a nagybirtok hatalmának védője

Erdélyben ezalatt szakadatlanul folyt a harc, majd Báthory, majd Basta s az oláh vajda az úr. Az elnyomás azonban az elégedetlenek számát folyton szaporítja, ugy hogy Lengyelországban tekintélyes számú magyar várja az alkalmat arra, hogy visszajöjjön és birtokait visszafoglal- hassa. Az erdélyi fejedelemség nem szűnt meg, csak a fejede- lem hatalma volt egy időre felfüggesztve. Erdélynek az egész idő alatt volt fejedelme. Miután a harc folyton tartott, azok, a kik egy-egy időre hatalomra szert tettek, minden pártjukhoz nem tartozót üldöztek és evvel a zavart csak fokozták. Minden nagybirtokos, a kinek Erdélyben és Magyarországon volt birtoka, kellemetlen helyzetben volt, mert mindig félnie kel- lett valamely területen levő birtoka miatt, miután egyszerre két uralkodóhoz nem lehetett hű. Ebben a helyzetben volt Bocskay István is, Báthory Zsigmond meghittje. Bocskay Miksa udvarában nevelkedett és a Habsburgokhoz húzott.

Ezért még 1599-ben Erdélyben levő birtokaitól hűtlenség miatt megfosztják. Félvén a viszályok alatt birtokain maradni, Prágába megy. Aktív részt visszatérte után sem vesz az or- szágos ügyekben, de mégis visszakapja elkobzott birtokait, sőt az erdélyi fejedelemséget is felajánlják neki. Ő nem fo- gadja el, azonban levelezésben áll Bethlen Gáborral, a kit a török földre bujdosottak már régebben megválasztottak feje- delemmé. Bocskay azt hitte, hogy ez a levelezés az udvar tu- domására jutott, a mikor tehát a vitás bihari tizedek elinté- zése céljából Beglioso kassai kapitány megidézi, nem mer el- menni a rakamazi táborba kitűzött tárgyalásra, hanem só- lyomkői várába vonul. Bocskay evvel engedetlenséget köve- tett el. Most már cselekednie kellett, habár az események so-

dorták is csak a lázadásba. Tudta jól, hogy hol keresse szö- vetségeseit. A hajdúkat, a kiket az udvar, mint folyton elége- detlenkedő elemet üldözött, Bocskay zsoldjába fogadta és az udvar ellen a törökhöz fordult.

Bocskay fejedelem lett a nélkül, hogy tudta volna ho- gyan. Fejedelemsége klasszikus példája a nagy vagyon ön- magában levő végcéljának, mely az állami hatalom megszer- zésére kényszeríti tulajdonosát. Ez a sors intézte fejedelem- választás egyúttal megmagyarázza a Habsburgok ösztön- szerű ellenszenvét minden nagybirtokossal szemben. Mihelyt Bocskay a fejedelemséget elfogadta egyszerre az összes ma- gyar urak jelentkeztek az udvar elleni harcra. Rudolf csak- hamar azon vette észre magát, hogy az egész ország a feje- delem táborában van. Rákóczy, Rhédey, Illésházy stb. s mindazok, a kiknek valamely sérelmök volt, Bocskayhoz áll- tak. Hatalma gyarapodásával hozzá álltak mindazok, a kik- nek birtokai Erdélyben és a Tiszántúl feküdtek. Viszont bir- tokaik fekvése tartotta Rudolf pártján Thurzó Györgyöt s Miklóst, Battyánit s másokat. Birtokainak fekvése tette II- lésházyt a hadjárat után a béke hívévé.

A mikor Bocskay az udvar elleni lázadásnak akarat- lan vezére lett, nem volt semmiféle programmja, a mellyel magának híveket toborzott volna. De épen ez jellemzi a vi- szonyokat. Elég volt az udvarral szemben felkelni, ez már magában véve is programm. Az összes sérelmek orvoslása, minden népréteg bajainak gyógyítása, ez volt a cél, mert Bocskay táborában minden társadalmi osztály képviselve volt. Azok érvényesítették végül is a maguk igényeit, a kik a mozgalmat vezették. Ezért a vallásszabadság ügye a végső fejlemények idején már nagyon kicsi szerepet játszik. Illés- házy volt Bocskay megbízottja a Rudolffal való tárgyalá- sokban. Illésházy protestáns ugyan, de neki sokkal nagyobb érdeke vagyonának visszaszerzése, mint a vallásszabadság.

Ezért ezt az ügyet nagyon lanyhán kezelte. E miatt a kassai gyűlésen meg is támadják azzal vádolván, hogy Rudolftól 200.000 frtot kapott. Az udvar azonban ennek dacára en- gedett és olyan feltételek mellett jött létre a béke, a mint azt Bocskay akarta. A nagybirtokosok érdekében általános ám-

179 nestiát adott az udvar, a többi néposztály kedvéért vallás- szabadságot ígért. Egy szóval mindenki ki volt elégítve. Mi- után pedig a törökkel is létrejött a béke Zsitvatorokon, az ország megint viszonylagos békét élvezhetett.

Erdélyben azonban nem volt béke, mert Bocskayt a bé- kekötés után nemsokára megmérgezte Kátay Mihály, a mi- nek következtében hét hónap múlva meghalt. A fejedelem- ségre többen pályáztak. Homonnay Bálint, a hajdúk válasz- tottja; Báthory Gábor és Rákócy Zsigmond. Rudolfnak Báthory volt a jelöltje. Illésházynak sikerült Mátyás főher- ceget lebeszélni az utóbbinak támogatásáról. Jóllehet az er- délyi országgyűlésen Rákócy Zsigmondot választották meg, a ki Homonnaynak apósa volt, ez ennek dacára sem enge- dett, s igy teljes maradt a zavar. Ebben a zavarban Bá- thory Gábor szerezte meg magának a fejedelemséget. Ezzel megint a Habsburgokhoz húzó fejedelme volt Erdélynek. Bá- thory Gáborral a legnagyobb vagyon jutott a fejedelmi székbe.

Magyarországon a nádori székbe a 67 éves Illésházy ül. Első dolga a hatalom birtokában magát kárpótolni. Az ország leggazdagabb emberévé lesz. Mátyás ugyanis bőven jutalmazta az Erdéllyel való tárgyalásokban tanúsított szol- gálataiért. Miután a legnagyobb hatalomra tett szert, na- gyon könnyű volt Istvánffy Miklós személynöktől, a ki hüt- lenségi perében annak idején eljárt, olyan nyilatkozatot ven- nie, mely az ellene hozott ítéletet törvénytelennek jelenti ki.

Evvel az ő jószágvesztése eo ipso hatálytalan és törvénytelen- nek van nyilvánítva. Hatalma annyira nőtt, hogy Forgách érsek tiltakozása dacára, megtartotta az esztergomi érsekség- hez tartozó szentgyörgyi és bazini tizedek bérletét. Mátyás nagyon jól tudta, hogy Magyarországon csak a hatalmasok- nak kell kedvezni és akkor nyugodtan követhet el a király minden törvénytelenséget. A kamara most ugyanis megint elkezdte a jószágok visszaperlését, mint a Bocskay előtti idő- ben és senki sem szólalt fel ellene, mert a leghatalmasabb urakat most nyugodtan hagyták. Ügyelt azonban arra, hogy az alsó- és felsőosztályoknak ne legyenek közös sérelmeik.

Ezért Illésházy halála után megint protestáns nádort válasz- tatott, Thurzó György személyében.

Az erdélyi fejedelemjelölt, Homonnay Bálint, elhagy- ván Erdélyt, Magyarországba jött és itt elfogadta az ország- bírói méltóságot. Hornonnaynál volt a Bocskay koronája, a kitől Mágocsyhoz került, kitõl a nádor és a fejedelem egy- aránt követelte. Mágocsy a nádornak adta. A király e miatt megharagudott és letette a kassai kapitányságról. Mágocsy e letétel ellen tiltakozott és az országgyűlés előtt panaszt emelt, az új kapitányt Forgáchot pedig nem eresztette he Kassára. Végre azonban engedni kénytelen és Forgáchot be- engedni. Ez a kapitány aztán Erdélyre vetette a szemét és meg akarta magát választatni fejedelemmé. A királynak alatt- valói ugyanis mindig úgy tekintették a fejedelemséget, mint amelyhez nekik joguk van.

Erdély, jóllehet megint önálló volt, nem volt egységes.

A fejedelem nem tudott rendet tartani és minduntalan egy másik ellenjelölttel gyűlt meg a baja. A kik nem vágy- tak is a fejedelemségre, azok is nagyon sok kellemetlenséget okoztak neki fegyelmezetlenségükkel. Saját kancellárja pénzt veretett Szamosujvárt. Mások másképen mutatták ország- világnak, hogy nem adnak semmit a fejedelem szavára. Így aztán nem csoda, hogy a zavar nem szűnt meg.

Forgách után Giczy András hajdú 1611-ben a tö- rök segítségével próbált szerencsét. Giczy ugyanis Báthory követe volt a szultánnál. Jól ismerte tehát a török udvar csel- szövényeit és ezt akarta a maga javára kihasználni. A szul- tánnak 15.000 arany évi adót ígért akkor, a mikor a fejede- lem harmadik éve kérte az adó elengedését. Közben Nagy András is kísérletezett, de egyikük sem érte el célját. Ekkor aztán Bethlen Gábor lépett előtérbe. Őt már Bocskay előtt megválasztották volt a török területre menekültek fejedelem- mé, de akkor a viszonyok változása folytán háttérbe került.

Most azonban alkalmasnak találta az időt arra, hogy fellépjen.

Levelet irt a szultánnak és kérte tőle a fejedelemséget, majd a mikor azt hitte, hogy levele a fejedelem kezébe került, ak- kor személyesen elment a nagyvezérhez, hogy Erdélyt tőle hûbérül megkapja. Báthory félve attól, hogy a török nem fogja tovább segíteni, Mátyáshoz fordult. Mátyás szívesen igérte segítségét, emberei azonban, Abaffy Miklós tokaji ka-

181 pitány és Giczy András 1613 október 27-én megölették a fe- jedelmet.

Wienben a katholikus Báthory helyébe lépni készülő Bethlen semmiképen sem volt rokonszenves. Siettek is minél több nehézséget az útjába gördíteni. Bethlen szerencséjére azonban az udvar olyan gyenge volt, hogy nagyobb akciót nem tudott indítani. A királyi Magyarország pénzügyei most is kétségbeejtő állapotban voltak. A bánsági, a Kanizsa elle- nében álló váraknak, a felső magyarországi és a bányaváro- sok várainak, Győr, Komárom, a horvát s a szlavón váraknak költségeit Ausztria, Csehország és Ferdinánd főherceg tar- tományainak bevételeiből fedezték. A felsőmagyarországi ka- mara kiadásai 1610-ben 65.379 frttal haladták felül a be- vételeket. A pozsonyi kamara is mindig hiánnyal dolgozott.

A katonák sok helyen évek óta nem kaptak sem pénzt, sem ruhára való posztót. A Kanizsa elleni főkapitányság terüle- tén 1616-tól 1620-ig nem kapott a katonaság zsoldot. Az or- szággyűlések ennek dacára sem voltak hajlandók több adót megszavazni. A megszavazott adók behajtását pedig meghiú- sították, letagadván a jobbágytelkek számát. Csak az ingyen jobbágy munkával nem fukarkodtak. Jóllehet a katonaságot nem tudták fizetni és az országot a török ellen megvédeni, azért még sem akartak a várakba idegen katonaságot bocsá- tani. A Habsburgok örökös tartományai viszont e nélkül nem akartak több pénzt adni.

Jóllehet Magyarország nem volt irigylésreméltó álla- potban, azért az udvar mégis avval a gondolattal foglalko- zott, hogy miképen tegyen szert Erdélyben befolyásra. A mint Báthory halálának hírét vették, azonnal intézkedtek, hogy Dóczy András a királyi csapatokkal megtámadja Er- délyt és a mit lehet foglaljon el. Sikerült is több várat elfog- lalni. Evvel aztán annyira meggyengítették Bethlent, hogy egyszerre két ellenjelöltje is akadt. Balassa Zsigmond és Ho- monnay Drugeth György személyében. Bethlen szerencséjére az utóbbinak Forgách irigye volt és ez felingerelte Homon- nay csapatai ellen a nemességet. Ez annál könnyebben meg- történhetett, mert minden sereg rabolt s igy nem fogadták sehol sem nagy örömmel. Az udvar azonban más irányban

is dolgozott. Szövetkezett Korniss Zsigmond és Kendy Ist- vánnal, akik Bethlen megöletésétől sem rettentek vissza.

A sok ellenfél végre mégis hasznára volt Bethlennek. A török időközben elvesztett kegyét is visszaszerezte és most már a fejedelmi hatalom segélyével nemcsak, hogy nem kel- lett aggódnia saját hatalmáért, hanem még ő segítette az elé- gedetlen magyar urakat az udvar ellen. Az udvar és az urak közötti összeütközés alkalmai ugyanis nem szűntek meg, mert az udvar minden alkalmat felhasznált arra, hogy gyen- gítse a hatalmasokat. A nemességnek a protestantizmus irá- nyában való hajlandóságát pedig minden alkalommal ipar- kodott elterelni, a mi ha nem sikerült, keményebb eszközök alkalmazásától sem riadt vissza.

Mátyás uralkodásának 1616 után lefolyt időszaka a protestantizmus elleni küzdelem kora. A protestantizmus el- törlését ugy tekintették, mint a katholicizmus és a királyi hatalom visszaállításának feltételét. A reformációra jött az ellenreformáció. Thurzó halála után nem protestáns, hanem katholikus nádort választottak Forgách Zsigmond személyé- ben, a kit még a választás előtt megvesztegetett a wieni érsek 1500 tallérral. Forgách keveselte ugyan az 1500 tallért, de tudta, hogy ez csak a foglaló és ezért egészen a bécsi udvar szolgálatába állott. Semmiben sem gátolta az udvar terveit és semmiben sem állott a protestánsok védelmére. Egyelőre az volt az udvarra nézve a legnagyobb jelentőségű kérdés, hogy sikerül-e Ferdinánd főherceget minden akadály nélkül megkoronáztatni. Mátyásnak ugyanis nem volt leszárma- zója s így Ferdinándot szerette volna még életében királlyá választani. Ferdinánd már úgyis vitte a magyar ügyeket.

Ez a terv egymagában nem is ütközött volna nagyobb aka- dályokba, de ugyanekkor mindjárt a Ferdinánd leszármazói részére is szerették volna a magyar koronát biztosítani.

Az új nádor nagyon jól működött és a főurak a Habs- burgoktól kapott pénzért, ígéretekért, adományokért hajlan- dók is voltak a királyválasztás jogáról lemondani, de a me- gyéknek az országgyűlésen megjelent követei kötve voltak utasításaikhoz és így az ország megtartotta még egy ideig

183 király választási jogának külsőségeit, bár a királyválasztás lényege már régen nem volt meg.

Az ellenreformáció nem csupán és nem főleg lelkiisme- reti kérdés. Ugyanazok az okok, melyek annak idején a pro- testantizmus karjaiba hajtották az urakat, most megint visz- szahajtották a katholicizmuséba. A templomokon kivül ugyanis, melyek a nagybirtokosoknak erőszakos térítései folytán megint vagyont értek, rájuk nézve főleg az volt döntő hatású, hogy az udvar csak a katholikus vallásu tisztviselő- ket látta szívesen. Miután pedig a hivatal jövedelmet, hatal- mat és büntetlenséget jelentett, ezért a nagybirtokosok töme- gesen tértek át megint a katholikus vallásra. Ki hivatalt, ki címet kapott az áttérésért. Ilyenekért tértek át a Forgáchok, Eszterházyak, Pálffyak, Zrínyiek, sőt az egyik legkeményebb protestáns Battyány Ferenc is, ki ezért kapta az örökös grófi címet. Miután ez a változás is, mint minden változás sok jog sérelmével, sok várakozás csalódásával járt, tehát elége- detlenek ezután is maradtak. Ezek közt Rákócy György, Szé- chy György és Thurzó Imre voltak a leghatalmasabbak. Ezek tehát felhívták Bethlent, hogy törjön az országba. Ők ma- guk sem maradtak veszteg, hanem hatalmas seregeket gyűj- töttek, melyekkel aztán Bethlen csakhamar urává lett az egész Felsőmagyarországnak Pozsonyig. Az idő a támadásra nagyon alkalmas volt, mert ugyanekkor a csehek is fellá- zadtak. Ezt a küzdelmet az jellemzi, hogy a középnemesség is részt vesz benne. Őket különös érzékenyen érintette az a bécsi irányzat, hogy semmi hivatalt sem adtak szívesen a protestánsoknak. Hozzájuk csatlakoztak a városok és nép, mely a protestantizmus révén a papoknak fizetendő adótól akart, bár még ez ideig nem bírt, megszabadulni. A nép- nek nagy szerepét ebben a harcban mutatja az a körülmény, hogy Bethlen seregének számos emberét nemessé tette. A nagybirtokosokról sem feledkezett meg. Az elfoglalt részek egyházi birtokai elég nagy területet képeztek arra, hogy a legnagyobb birtokosokat is csábítsák, így Forgáchot is si- került megnyernie. A turóci prépostságot 15.000 tallér ere- jéig befírta neki.

Az akkori viszonyokat mi sem jellemzi jobban, mint a

Bethlen által hirdetett országgyűlésen való megjelenések kér- dése. AΖ országgyűlésen való megjelenést, mint tudjuk, nem- csak jog-, hanem az uralkodóval szembeni kötelességként is fogták fel. Most, hogy Bethlen elfoglalta az egész felvidéket, ő is országgyűlést hirdetett. A felvidéki nemesek egy percig sem haboztak és eljöttek. A Dunántúli nemesség azonban s főleg a nagybirtokosok elmaradtak. A főpapság a csanádi püspököt kivéve, egészen elmaradt.

A Dunántúl főleg Eszterházy csinált hangulatot Beth- len ellen. Eszterházy Miklós e családnak első szereplő tagja, ki urának, Mágocsy Ferencnek halála után, ennek öz- vegyét vette el és ez által tett szert hatalomra és gaz- dagságra. Azért gyűlölte Bethlent, mert Mágocsy Mun- kács várának kapitánya volt és ezt Bethlen most ha- talmában tartotta. Ennek tulajdonítható, hogy Győr, Veszprém és Mosony nem küldött követet. Az egyesült magyar és cseh seregek nagy erőt képviseltek. A szövetsége- seknek azonban külön érdekei lévén, Wien ostroma nem csá- bította Bethlent és így. a mikor azt hozták neki hírül, hogy Homonnay betört az országba s Rákócy Györgyöt, Magyar- ország választott kapitányát, megverte, visszasietett Magyar- országba. Magyarországon csakhamar arról értesült, hogy Homonnaynak serege nincs. Ekkor azonban már nem for- dulhatott vissza szövetségeseihez. Magyarországnak északi ré- sze egészen birtokában lévén, hívei arra ösztönözték, hogy ko- ronáztassa meg magát. Ettől a lépéstől azonban félt, mert nem ismerte a szultán erre vonatkozó véleményét. Mielőtt tehát e kérdésben határozott volna, ezt akarta megismerni. A szul- tán nem ellenezte megkoronáztatását, de kijelentette, hegy akkor Erdélyt elveszi. Bethlen ezután egy időre felhagyott e messzemenő tervekkel, de hogy nem ejtette el, azt mutatják a csehekkel szemben Ausztriára, Stájerországra, Karinthiára és Krajnára nézve támasztott igényei. Ezek az igények csak- hamar tárgytalanokká váltak Ferdinándnak a csehek felett aratott győzelmeivel s a közte és Bethlen között létrejött fegy- verszünettel.

Bethlen elhagyta szövetségeseit. Miért? Talán az igért tíz magyar megyéért, a birodalmi hercegségért, a százezer aranyért, vagy más okért, ki merné a magyar történelem ez

185 alakját is emberi gyengeségekkel megvádolni? Csak annyit tudunk, hogy a csehek e közben 300.000 magyar forint se- gítséget ígértek neki s hogy erre Bethlen új szövetséget kö- tött velük. A cseh királytól annak fejében, hogy nem kötött külön békét a Habsburgokkal, 100.000 frt külön tiszteletdijat erőszakolt ki a maga részére.

Csakhamar úgy kezdett gazdálkodni, mint a hogyan a régi magyar királyok szoktak volt gazdálkodni. Újabb or- szággyűlést hirdetett Besztercebányára, a hol az egyház min- den javait szekularizálták. E javakat szétosztogatta hívei közt. Adókat vetett ki, de híveit ezek fizetése alól felmentette.

Egyiket valamely cimen, a másikat cim nélkül. A nádornak az volt a fizetése, hogy nem fizetett adót. Thurzó azért nem fize- tett adót, mert szolgálataival erre érdemeket szerzett. Fele- ségét azért mentette fel az adó alól, mert kedveskedni akart neki evvel s másokat, mert meg akarta ajándékozni. A fel nem mentettek azonban szintén nem fizettek és erőszakkal nem volt tanácsos adót behajtani, mert ez veszélyeztette a hű- séget.

Így aztán nem lett volna pénze, ha cseh szövetségesei nem adtak volna. Ez annyira felbátorította, hogy mikor most a besztercebányai országgyűlésen, melyen a dunántú- liak egészen hiányoztak, királlyá választották, elfogadta a választást. A koronázást azonban elhalasztotta akkorra, a mikor hatalmában egészen biztos lesz. Ezt nagyon okosan tette, mert bár ö egészen Lakompakig, Eszterházy váráig le- vonult a Dunántúlon, mégis, a mikor a cseheket a fehérhegyi csatában megverték, akkor az ö erejének tekintélyes része is elveszett, mert ez abból állott, hogy a királyt két oldalról egy- szerre támadták. Nagy eredményeket a magyar sereggel kü- lönben sem lehetett elérni, mert a sereg egy része az ősz felé kezdett magától haza indulni és semmiképen sem volt a tá- borban tartható.

A csehek veresége után azonnal megindultak a béke- tárgyalások. Ferdinánd legelőször is Bethlent személyesen , akarta megnyerni. Előbb 200.000 frtot ígért neki, aztán 300.000-t s két sziléziai hercegséget, később az utóbbiak he- lyett Szabolcs, Szatmár s Ugocsa megyét, ezekhez hozzá-

ígérte még Bereget is. Az alkudozások folyamán még ezek- hez ráígérték Munkácsot 300.000 frt erejéig való beírással és a birodalmi hercegi címet, melyek ellenében le kellett mon- dania a királyi címről. Bethlen azt remélte, hogy a török Ferdinánd ellen nagyobb sikereket fog a harctéren elérni s ezért húzta az alkudozásokat. Azonban ez a halogatás csakha- mar az ő kára lett, mert az urak kezdtek elszakadni tőle. Elő- ször Eszterházy Dániel, majd Pálffy, Bosnyák, Balassa Péter, Cobor léptek Ferdinánddal érintkezésbe s szakadtak el. Eze- ket csakhamar követték: Forgách a nádor, Apponyi, sőt Pé- chy, Bethlen saját kancellárja is. Erre Bethlen megijedt s újra elkezdte az ellenségeskedést. Miután azonban a külföl- dön a Habsburgok helyzete nagyon javult, nemsokára me- gint az alkudozás terén próbál szerencsét. Wienben nem voltak egészen tisztában a helyzettel és azt tartották, hogy Bethlen személyes igényei nagyobbak, mint a melyeket a Ferdinánd ajánlatai kielégítenek. Ezért az ujabb alkudozá- sokkor még külön 100.000 frtot ígértek neki s évenkint 50.000 frtot az átengedett várak fentartására, továbbá Ecsed várát és hét megyét. Ezen az alapon létre is jött a nikolsburgi béke, melyben Bethlen a maga részéről megígér- te, hogy az elfoglalt egyházi birtokokat ki fogja adni. A katholikusok Erdélyben és a kapcsolt részeken vallásszabad- ságot nyernek, a közügyekben pedig megmarad a törvényes állapot.

A nikolsburgi béke sok anyagi kérdést hagyott elinté- zetlenül. Ezért az 1622-iki országgyűlés nagyon izgatott han- gulatban folyt le. Először is nádort választottak. A katholi-

A nikolsburgi béke sok anyagi kérdést hagyott elinté- zetlenül. Ezért az 1622-iki országgyűlés nagyon izgatott han- gulatban folyt le. Először is nádort választottak. A katholi-