Pessenbach, 1945 júniusában Nagypapa naplója családunk eredetéről kb. 1740-től 1849-ig több mint egy évszázad történetét foglalja magában. Nagypapa 1869-ben írta, vagy legalábbis keltezése szerint ekkor fejezte be megírását.
1849-ben vette feleségül Pozsonyban Nagymamánkat Vaymár Mathildot és hozta haza Félegyházára hajón a Dunán. Ettől az időponttól kezdve adataink hiányosak. Édesapánk birtokában igen sok irat, szerződés, okmány maradt gyönyörűen rendezetten, sajnos mindez ellenséges kézbe került.
Édesapánk sok kedves történetet mesélt Nagypapáék életéből, összefüggő emlékeink azonban sajnos, nincsenek, és nyolc hónappal ezelőtt megboldogult Édesapánk sem tud már egyes kérdésekre választ adni.
Annyit tudunk, hogy Nagypapa rendkívüli képességű, tehetségű, szorgalmú, a puritánságig egy-szerű, rendkívül szerény és takarékos, emellett vendégszerető és szükség esetén adakozó, mély böl-csességgel megáldott ember volt.
Édesapjától meglehetősen szétzilált birtokrészeket és gazdaságot vett át adóssággal terhelten.
Amellett az Alföld gazdasági viszonyai rendkívül mostohák voltak még abban az időben, az értékesítési és szállítási nehézségekről nem is beszélve.
A Duna Tisza köze még a törökdúlás másfél évszázados nyomorúságát sínylette, a falvak százai pusztultak el és néptelenedtek el, gyönyörű erdők, nagyobbára tölgyesek égtek le, és ami egyik legna-gyobb okozója volt a nyomorúságnak, a Duna Tisza közi fejlett gátrendszernek a teljes elpusztulása volt, minek következtében a tavaszi áradások alkalmával addig művelés alatt állott száz és százezer holdak, lakott területek kerültek víz alá és néptelenedtek el szinte teljesen. A szárazabb esztendőkben a lakosság egy-egy töredéke visszahúzódott a víz által nem járt, vagy kevésbé járt magasabb részekre, ahol halászgatással és főleg pásztorkodással tengette életét.
A lakott részek messze estek egymástól. Napi járóföldeken embert látni nem lehetett. Nem kell csodálkozni azon, ha a betyárvilág ezeken a helyeken valóság volt. A szabadságharc után sok jó magyar bujdosott a nádasok, buckák közt. De a törvény keze alól menekülök is idekint húzódtak meg, és mivel más keresetük nem is igen volt - pásztor és betyáréleten kívül nem volt más élet a pusztán - abból éltek, amit mástól elvettek. Éjszaka idején rámentek a jószágra, ménesekre, gulyákra, juhnyájakra és elhajtották, amennyi kellett. Ha a pásztorok kevesen voltak, nem is igen tudtak védekezni a jó lovakon, fokossal, baltával, néha fegyverrel járó betyárok ellen. Kiegyeztek és néha együtt is dolgoztak. "Élni és élni hagyni” alapon jutott is, maradt is a jószág gazdájának valamennyi.
Így voltak azok a vállalkozó szellemű, bátor emberek is, akik mint Nagyapám, belevágtak, és a városhoz közelebb eső földjükön kívül, távolabb eső pusztákon szereztek bérleteket. Nagypapámnak volt birtoka a Félegyházától tíz km-nyire eső Ferenczszálláson, amelyet most Szentkútnak neveznek, amely aztán Édesapánké lett. Ez volt az, amelyiken mi is felnőttünk, s amelyet Édesapánk a Duna Tisza köze egyik legszebb mintagazdaságává fejlesztett. Volt azonkívül a Nagytanya, mintegy km-nyire, a Kistanya (Iván bácsié lett?), Páka (Szidi néniéké és Etelka néniéké), és bérlete is volt mintegy 2000 holdnyi Matkó pusztán, amelyet az egri káptalantól bérelt. Ez lehetett vagy 40 km-nyire Félegyházától.
Útja nem volt más, mint kerékagyig érő sár, vagy homokút, hiszen Félegyházának még az ország fő-városa felé sem volt sem vasútja, sem kövezett útja. Itt a hintóval vagy féderes kocsin való utazás állatkínzás lett volna. Nagypapám tehát kis könnyű, rázós szekereken járta a gazdaságait. Szinte reggel-től estig úton volt.
Egyszer jó későn este betyárok állították meg, hogy malacát elvegyék, de aztán mégis tovább engedték bántalmazás nélkül. Azok a betyárok számon tartották és ismerték az embereket, birtokoso-kat. Elsősorban azokat sanyargatták, vagy lopták meg, akik zsugoriak és rossz cselédtartók voltak.
Nagypapa nagyműveltségű ember volt. Iskoláit is városban, Szegeden, Pesten, Pozsonyban végezte. Úgy Édesanyja, mint Nagymamánk nagyműveltségűek, vendéglátók voltak. Sok ember fordult meg házaiknál, akik nyugati, fejlettebb és kényelmesebb életformák közt éltek és nevelkedtek, nagypa-pánk is tudott volna, az ország más részén akár hivatalviseléssel, akár meglévő ügyvédi oklevelével kényelmesebb és talán jövedelmezőbb életet biztosítani magának, 8 azonban nem tudott és nem akart
51
elszakadni apái földjétől. Élethivatásának tekintette, hogy az ősi földet az. adósságokból kitisztázza, felszerelje, és hatalmas családja eltartását, és majdan gyermekei kielégítését további földszerzésekkel biztosítsa. Ízért vállalta azt a mérhetetlen terhet és fáradtságot, amelyet a Duna Tisza közi 19. század-beli gazdálkodás jelentett.
Vállalta mellette ezt az életformát Nagymamánk is, aki egész gyermekkorát a teljesen nyugati műveltségű Pozsony városában és az ennek közelében fekvő Pálffy uradalomban töltötte, amelynek atyja jószágigazgatója "Volt* Számára szinte más ország volt, ahová került. Idegen .az éghajlat, a nö-vényzet, az emberek. Úgyszólván az 8 úri házuk volt az egyetlen, amelyben az ország egyéb részein általános magyar úri családi légkör uralkodott. Félegyháza csak alig százesztendős volt a visszatelepülés óta. Tradíciója alig volt. Parasztságából éppen csak kifejlődő polgársága hajlamos volt a fejlődésre, haladásra, de vezetőrétege még nem képződött. Néhány katonatiszt, a Bach korszakban odakerült né-hány hivatalnok, a gyógyszerész, aki ugyancsak nemet eredetű volt, a pap, a tanítók jelentették ezt a réteget. A módos parasztság, a többszáz holdas gazdák megépítették ugyan maguknak a hatalmas, >-6 szobás házakat, nem sajnálták a pénzt a zongoráért sem, de nem igen használták. Kulturális élet nehezen fejlődött.
Nagypapámnak hatalmas könyvtára volt mar ez időben. Tökéletesen beszélt, nem csak olva-sott, latin, német és francia nyelven, valószínűleg görögül is, Nappal azonban nem igen volt ideje az olvasásra, hiszen szinte hétszámra volt úton egyik gazdaságból a másikba, ezért éjjel olvasgatott. Az olvasásban annyira, elmerült, hogy a külvilágot alig vette ilyenkor észre. Sokszor előfordult, hogy a petróleumlámpa füstölni kezdett s a korom ellepte haját, szakállát, és az egész szobát. Gyönyörű írása volt, akárcsak Édesapámnak. Egyetlen tollvonásnyi hiba nem volt egyikük írásában sem. Talán még megvannak valahol jurátus korabeli, a 19. század elejei pozsonyi diétákon, mint országgyűlési ifjak (tollnokok, jurátusok) által saját kezűleg írt naplók, beszédek, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc stb., stb. eredeti előadásai nyomán, amelyeket sokáig, gondosan őriztem. Szép írását sajnos a jelenleg élő generációban talán senki nem örökölte, Édesapámnak és fivéreinek, ill. bátyjainak, Antal., Sándor, Iván bácsinak, mint ismerem, hasonló szép írása volt, így a fiatal Antalnak s Édesapám legfiatalabb testvére fiának, Koffer Lacinak is.
Iván bácsi igen kedvesen rajzolt és festegetett is. Különösen ló és agár képei voltak kitűnőek.
Jól rajzolt Hoffer Laci is. A mostaniak közül Ilonka húgom gyerekei közül Zsuzsi és különösen Pali jól rajzolók.
Nagypapáék nagyon boldog házaséletet: élhettek, nagyon szerették és becsülték egymást.
Nagymama szép asszony is volt, bár én csak ágyban fekvő helyzetében emlékezem reá. Abban a szo-bában feküdt a félegyházi öreg házban, amely aztán Édesanyámnak is hálószobája volt.
Nagypapára csak mint fehér hajú és szakállú ősz emberre emlékezem, amint botjára támasz-kodva jött át-át hozzánk látogatóba a szomszédos házba. Emlékezem jóságos hangjára, keze érintésére, simogatására.
Sokkal érdekesebb, hogy már Édesapám is csak ősz embernek ismerte Nagypapát. A 11 gyerek közt 8 a tizenkettedik volt. Nagypapa 1813-ban született. Édesapám 1865-ben. 52 éves lehetett csupán, egy évvel idősebb nálam, nekem még nincs ősz hajszálam, de ahogy az idők járnak, egy év múlva már én is lehetek teljesen. Ősz.
A 15 gyerek közül kilenc érte meg a teljes felnőtt kort, öten voltak fiúk, és. négy leány, aki mind férjhez ment. Az aranylakodalmi családi albumban van egy kedves kép, amelyen a két nagyszülő -valamennyi gyermekkel, s egy másik, amelyikén Nagypapa az öt. fiúval van együtt, Valamennyien kife-jezetten egészséges szép férfiad Az asszonyok kedves, finom, nőies arcok.
52
A gyerekek közül a legöregebb László volt, aki gyerekkorában súlyos betegségbe esett, s emiatt Nagymamám elkényeztette. Ez, valamint alapter-mészete is okozhatta, hogy a legkevésbé szerencsésen sikerült a gyermekek közül. Ami kedvezőtlen, a többi családtagok és hozzátartozók jellemétől és szokásaitól elütő hír vagy jelenség került a családról a nyilvánosság elé, az mind Laci bácsi ágától, főleg Lajos fiától származott. Pedig sok nemes tulaj-donsága is volt. Jószívű, gavallér és bohém. Kiváló zenei tehetség, általában tele zsenialitással. Nyelvtehetség. Franciául, németül kitűnően írt és fordított.
De nem sokra ment életében, örökrészét még Nagypapa életében megkapta, de túladott rajta, aztán újra megkapta és újra elköltötte. Ha a Faustot adták Bécsben, ha máshonnan pénzt előteremteni nem tudott, eladta az utolsó ökrét, hogy Bécsbe utazhas-son. Pedig akkor még nem járt vonat sem Pestre, tehát oda-vissza mintegy 1000 km kocsin való utazást jelentett egy-egy ilyen Faust előadás, az időveszteséget nem is számítva. Talán hatvanszor látta a Faus-tot. Maga is szerette. a zenét, tanyai házába is kivitte egyszer a zongoráját. Nem volt kéznél kőműves, s mivel, a zongorát nem tudta másként elhelyezni megfelelőképpen, a háznak egyik oldalfalán nyitott rést, a zongora falon kívül eső részét pedig kukoricaszárral takartatta be. Miután gazdasága tönkrement, különböző hivatalai voltak. Községi jegyző, vármegyei írnok, a „Magyarország” c. Holló Lajos félegy-házi képviselő által szerkesztett politikai napilap korrektora stb. El is látta hivatalát szépen, csak éppen nem volt türelme ahhoz, hogy sokáig megmaradjon egy-egy helyen. Két fia maradt, Dénes és Lajos.
Dénes szintén zenei tehetség, amellett jeles műfordító-. Sok kisebb Önálló műve és francia regényfor-dítása jelent meg előkelő napilapoknál. Szép állása volt a polgári életben is a MÁV igazgatóságnál.
Dunaharasztin szép kis családi otthont is szerzett magának. Kétszer házasodott. Első feleségétől szár-mazó Béla nevű fia zenei tehetségét örökölte Szinte gyermekkorában lett az Európa hírű Budai Dalárda karmestere, 28 éves korában pedig a kolozsvári Nemzeti Színház karmestere lett. Dénes második há-zasságából származott Loránd nevű fia, aki a Nemzeti Bank /v. Pénzintézeti Központ/ tisztviselője, a világháborúban pedig repülő zászlós volt, sebesült is és szép teljesítményei voltak. Laci bácsi második fia Lajos, nálam mintegy 5 évvel volt idősebb. Külsőre hasonlított hozzám, amivel nem egyszer vissza is élt. Tehetséges, de jellemgyönge ember volt. Nagyzási mániájában minduntalan túlköltekezett, s pénzszerzési forrásait nem igen válogatta. Igen jó állásai voltak, amelyeket sorban el kellett hagynia, előttem ismeretlen okokból. Rendes szokása volt, hogy reám való hivatkozással kölcsönöket vett fel ismerőseimtől, tisztelőimtől, és autójavítási, üzemanyag számláit is hozzám küldette kifizetés végett.
Gyakran költözködött, mert lakbéreket sem igen fizetett. A költözködési számlái is hozzám jöttek.
Autókaramboljainál is az én nevemmel takaródzott. Egyízben a Pesti Napló nagy cikkben számolt be egy állítólag velem történt gépkocsiszerencsétlenségről, amely ugyancsak vele történt meg. Alispánko-romban pedig nevemmel visszaélve szerzett az alám tartozó textilgyáraktól ellátmányt pesti kereskedők részére, amelyért rendszeres anyagi ellenszolgáltatást élvezett. Címkórsága is nevetséges volt, OKH igazgatónak, ny. főispánnak, kormánybiztosnak adta ki és méltóságosnak címeztette magát. A bűnügyi nyilvántartásban is valami 8-10 alkalommal szerepelt a neve. Röstellem, hogy mindezeket meg kell írnom róla, de annyiszor élt vissza családunk nevével, hogy ha valahol ez szóba kerül, találják meg a magyarázatot arra, hogy ennek a sokfelé ágazó hatalmas családnak csak ez az egy ága volt, amely miatt restelkednünk kellett. Lajos felesége Nagykörösről származott, családi nevén Bárány leány, aki szépen festett. Két gyermekük volt: Gabriella, aki Ikvay Mihály vezérkari alezredes felesége lett, és László, aki most végzi iskoláit.
A második fiú, Antal bácsi éppen ellentéte volt bátyjának, a bohém Laci bácsinak. Foglalkozására nézve is precíz, pontos, szorgalmas mérnök, majd egyúttal mintaszerű állami hivatalnok, folyammérnök Szentesen, Újvi-déken stb. A végén, mint műszaki tanácsos ment nyugalomba. Típusa a bi-edermeier kor és egyben az ideális állami tisztviselőnek. Puritán és becsüle-tes a megközelíthetetlenség és megvesztegethetetlenség legapróbb részle-téig. Szerény és nem törtető, szorgalmas, de sohasem stréber. Túlságosan is szerény és úr volt ahhoz, hogy nagyobb karriert fusson meg. Szép öröklött vagyonát megtartotta, felesége a megyeszerte híres szép Jurenák Margit is szép földet örökölt Szentesen. Felesége korán meghalt, de Antal bácsi, aki
53
rajongásig szerette feleségét, nem házasodott meg újra. Nyugalomba vonulása után, földjei is bérletben lévén, egy ideig Félegyházán lakott, mintegy 2-5 évig. Kedvesen járogatott hozzánk. Eljárt velünk örömmel vadászni Pötölle pusztára, Szentkútra is. A háború idején Pestre költöztében szívszélhűdés következtében halt meg 1915-ben. Laci bácsi bohém volta miatt a családi iratok, emlékek, pld. Dugo-nics András íróasztala stb. nála, mint legöregebbnél maradtak, s halála után-részint. fiához, részint hozzám kerültek. Engem igen szeretett, sokat voltunk együtt Pötöllén is és azt tervezgette, hogy ha Pesten lesz lakása, én majd mint jogász nála lakom.
Egyetlen fia volt, szintén Antal, igen tehetséges, becsületes, derék ember, aki fiatalkorában egy ideig betegeskedett, s emiatt szülei kicsit elkényeztették. Az élettel is meghasonlott. Első feleségétől elvált, másodiktól azonban, aki egyszerű származású., de- rendkívül derék, és jó asszony, amellett igen szép jelenség is volt, két sikerült, szép leánygyermeke született. Az ifjú Antal jogot végzett, de nagy hajlama volt a rajzhoz, tehetsége memóriájában is rendkívüli volt. Iskoláit tiszta jelesen végezte, annak, dacára, hogy alig tanult. Jogász korában a legnehezebb jogi könyveket, amelyeket egyszer, olvasott csak át, szinte szóról szóra idézte, Előbb Csongrád megye szolgálatába került, mint szolgabíró, de nem sokáig állta itt ki a tudatlanság és kicsinyességben élő emberek között, Idealista és pesszimista volt egyszemélyben. Rendkívül éles, judíciuma volt politikai és gazdasági kérdésekben egyaránt. Dacára sok nemes igyekezetének, állandó, balszerencse üldözte. Egészségi állapota, családi élete, ill. első házassága, hivatali állása, majd később bérletben lévő földjein újra kezdett gazdálkodása alig hozott örömet szá-mára, inkább csak keserűséget. Ha bérbe adta földjeit, jó gazdasági konjunktúra jött, ha ezen felbuz-dulva újra gazdálkodni kezdett, lement a búza és jószág ára, úgy hogy szép vagyona, földbirtoka mellett adósságot kellett felvennie, amikor legdrágább volt a pénz. Balszerencséje aztán bizalmatlanná, gya-nakvóvá, néha fösvénységig takarékossá tette. Egyszerűségében és puritánságában, hasonló volt közös apai nagyapánkhoz. Míg azonban az, adóssággal terhelt öröklött földbirtokát tizenhárom gyermek mel-lett megsokszorozta, ö a meglévő birtokát is alig tudta megtartani Szentesen a Rákóczi utcában csinos és tiszta, de egészen egyszerű, paraszti típusú, az utcára véggel néző házban lakott, amelynek két tágas szobája ugyan a szép régi úri bútorral, értékes könyvtárral otthonát szerető művelt ember otthonára vallott, de kényelmi berendezésében (WC messze hátul az. udvarban) igényesebb iparosember számára sem felelt volna meg. Felesége, becsülettel tartott ki mellette különcségeiben. Két szép, helyes leányuk neveltetésére azonban nem sajnálták a pénzt. A nagyobbik leány Panni, aki atyja sok kiváló tulajdon-ságát, észbeli tehetségét is örökölte szerencsére örökölte édesanyja gyakorlatiasságát is, Játszva végezte el - állandóan mint legelső tanuló - a gimnáziumot, majd ennek, végeztével hasonló kiváló eredmény-nyel. a szegedi egyetemet is, és 24 éves korára gyógyszerészeti oklevelét szerzett. Értékes, okos, és rendkívül szép leány volt. Szinte gyermekkorától jegyben járt a vele egykorú., és a legelső szentesi családból származó Zsoldos Ferenc, orvostanhallgatóval, akihez 1944. november 28-án feleségül is ment. A fiatalok ezidőben előbb, mint jegyesek, majd mint fiatal házasok nálam laktak budai lakáso-mon, mert úgy előbbi lakóhelyük Szeged, mint szülőik otthona Szentes közben 1944. októberében orosz megszállás alá került. A szülök a kisebbik leánnyal, a hét évvel fiatalabb Évával együtt lovas-kocsin Dunántúlra a Somogy megyében fekvő Gamás községbe menekültek. Hogy itt túlélték-e a dec-ember hónapban bekövetkezett orosz inváziót, nem tudjuk. Panni férjével, aki időközben katonaorvos lett, a Szálasi kormány idejében Nyitra megyébe, Födémesre került. Itt találkoztam velük egy országjá-rás alkalmával 1945 tavaszán utoljára. Hogy velük is mi lett az ország teljes orosz kézre jutása után, nem tudjuk. Szegényeknek, kevés megmentett, holmijából egy értékes nagy koffer velem volt Velem-ben, a sok egyéb, saját holmival együtt valamelyik oberdonaui állomáson kallódott el.
Édesapám szerette a fiatal Antalt és családját. Évente egyszer-kétszer táviratozott érte Szen-tesre, ahonnan szívesen át is jött hozzánk Szentkútra, olyankor amikor nagyobb társaság s főleg ide-genek ott nem voltak. Ilyenkor élveztük rendkívül érdekes és szellemes előadását. Én is felkerestem Őket Szentesen, ha hivatalos úton, vagy egyébként arrafelé jártam. -Mindig szívesen fogadtak. Édes-apámék aranylakodalmára is eljött Panni a vőlegényével és. attól kezdve gyakrabban, voltunk együtt Szegeden is, Pesten is. Esküvőjükön násznagyuk voltam. Farkas. Ákos szföv. polgármester adta össze Őket, a Városházán. A Kálvin téri református templomban esküdtek, és nálunk volt az esküvői ebéd.
Katalin, Szlávy, Hoványi Gyuszi, Kálmán Sándor is részt vettek. Azt sajnáltuk csak, hogy Zsiga fiam., aki akkor, sebesülten a szomszédos Siesta szanatóriumban feküdt, sebláza miatt nem tudott velünk lenni.
54
Nagyapám harmadik fia Sándor bácsi a 38.-as Molináry közös gya-logezrednek volt a tisztje. Kiválóan derék fegyelmezett, kemény katona volt, közismert igazságossággal párosult rendkívüli szigorúságáról. Egyformán ér-dem szerint büntetett és jutalmazott is. Alárendeltjei szinte kivétel nélkül ra-jongtak érte, mért- a feljebbvalók minden indokolatlan rosszindulata ellen megvédte őket. Érdemes elöljárói is becsülték, de tartottak is tőle, mert iga-zát fel nem adta. Sikerült visszavágásairól, tréfáiról számos történet járt száj-ról szájra. Egészen remek humora is volt. Szerette a zenét. Elválaszthatatlan barátságban voltak öccsével Iván bácsival, aki szintén tényleges katona volt, bárha orvosi minőségben. Ha csak tehették, együtt is laktak, minden szabad, idejükét együtt töltöttek. Együtt jártak szórakozásra, udvarlásra. Talán ezért is házasodtak mindketten későn. Gyönyörűen fütyültek mind a ketten, egész operákat is együtt. Sándor bácsi feltűnően csinos magyar tiszt is volt. Soká állomásozott Bécsben, ahol női társaságokban is igen szerettek. Mikor Sándor bácsi vezette fel a Burgba az őrséget, külön számon tartották a bécsiek, annyira festői látvány volt nem csak a csapat és parancsnoka, hanem az a mód és fegyelmezettség, ahogyan az őrségváltást csinálták.
Sándor bácsi híres volt a szókimondásáról és őszinteségéről. Amikor Kossuth Lajos halálának híre az országba érkezett, császári és királyi őrnagy mivolta ellenére házára kitűzette a gyászlobogót.
Természetes., hogy azonnal nyugdíjazták is. Ezután csöndes visszavonultságban Szegeden élt, meghá-zasodott. Négy leánya született, akik nagyrészben férjhez is mentek. A Péteri tó mellett, nem messze a szentkúti otthonunktól volt szép kis szőlője egyszerű lakóházzal, itt töltötte a nyarat vízivadászattal., vadkacsázással. Itt gyakran volt vendége. Iván bácsi is. Sándor bácsinak nálunk való látogatásai nekünk
Természetes., hogy azonnal nyugdíjazták is. Ezután csöndes visszavonultságban Szegeden élt, meghá-zasodott. Négy leánya született, akik nagyrészben férjhez is mentek. A Péteri tó mellett, nem messze a szentkúti otthonunktól volt szép kis szőlője egyszerű lakóházzal, itt töltötte a nyarat vízivadászattal., vadkacsázással. Itt gyakran volt vendége. Iván bácsi is. Sándor bácsinak nálunk való látogatásai nekünk