Pro Patria
EMLÉKMŰVEK ÁLMOSD
Sok évvel ezelőtt kaptam egy képeslapot ajándékba.
Az volt a felirata: Az álmosdi csata emlékműve. Ennek alap
ján kezdtem keresni a szoborcsoportról szóló leírásokat, és kíváncsi voltam az emlékmű jelenlegi állapotára. A Debrecen című napilapban az alábbi megnevezéseket találjuk az em
lékművel kapcsolatban:
„...a nagy Bocskay István vitéz hajdúi által megvívott diadalmas álmosdi csatában elesett hajdú hősök emlékére (készült) szoborcsoport” (Debreczen, 1934.október 12. 6. o.)
„Lélekemelő ünnepség keretében leplezték le az álmosdi csata impozáns emlékművét" (Debreczen, 1934. okt.
1 6 .3 .0 0
Bennünk, dóczistákban ez utóbbi megfogalmazás ma
radt meg inkább, így kezdtem keresni a szoborcsoportról
szóló leírásokat, megtudni jelenlegi állapotát.
„A csata helyét az egykorú írásforrások Álmosd mel
lett emlegetik és így él három század óta az emlékezetben.
Pontos meghatározás szerint hét csataleírás egybevetésével az állapítható meg, a hajdú támadás rajtaütés lévén, hogy ez az éjjeli harc az Álmosdról Diószeghnek vezető út mentén történt és pedig ott, ahol a Szent-egyedi puszta falunál, az Almás folyócska partján állott cserjés, aminek utóbb irtás volt a neve, tisztás terület feküdt. Itt a lesbenvaló megbú- vásra alkalmas terepen szóródtak szét az átpártolt hajdúk és
támadtak nagy hirtelen az éjjeli homályban elvonuló csá
szári zsoldosokra. ... mindezeket személyesen Bocskai irá
nyította. ... Rakamaz és Tokaj sikeres megszállása után, a vitéz hajdúság még inkább felszaporodván, egész Felső- Magyarországot végig bebarangolta és pusztítva elszágul
dott Bécs alá is." (Dr. Boldizsár Kálmán)
„1933. október 29-én megalakul az álmosdi presbité
rium kebelében a Bocskai-hajdú emlékmű előkészítő bizott
sága Székelyhídi Béla református lelkész esperes elnökleté
vel, hogy méltó emlékművet állítson a hajdú hősöknek, hi
szen Bocskai diadalmas álmosdi csatája évszázadokon át jeltelen maradt. Tagjai: Dobsa Sándor gyógyszerész, Bihari József földbirtokos, Szabó Lajos tanító, Balogh Sándor, Hor
váth Imre presbiterek. A község Nagy Balázs községi főbírót, a járás dr. Miskolczy Hugó főszolgabírót küldte a bizott
ságba, míg a debreceni Bocskai-hajdú ezred képviseletében Zákányi Győző ezredes, Poroszlay István és Darabos Balázs százados.
A bizottság képviselői sorra járták Bihar, Hajdú, Szabolcs vármegye alispánjait, a hajdúvárosokat, népes gyűléseken ismertették az emlékműállítás fontosságát. Nem csak a ke
leti országrész mozdult meg, hanem - némi túlzással - szinte az egész ország. A tiszántúli, tiszáninneni, a dunántúli és Duna melléki református egyházkerület, a tiszántúli refor
mátus egyházkerület gyülekezetei, a Hangya szövetkezet, az Országos Központi Hitelszövetkezet és tagszövetkezetei, a Bocskai-hajdú ezred tisztikara és legénysége, a hajdúvá
rosok (Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Vámospércs), Bihar, Hajdú, Sza
bolcs vármegye adományaiból 1934 júliusára a felállítandó emlékmű költségét előteremtették. Álmosd képviselő-tes- tülete 1934. április 16-án az avatóünnepség költségeire száz pengőt szavaz meg. A szoborkompozíció elkészítésével a
bizottság Nagy Sándor János (1 8 9 7 -1 9 5 2 ) debreceni szob
rászművészt bízta meg.”
„A leleplezésre 1934. október 14-én nagyszabású ün
nepséget szerveztek. Ehhez kapcsolódott a Balogh Sándor és felesége, Szilágyi Eszter adományából Bocskai hajdúinak emlékére öntetett harang avatása, melyet dr. Baltazár Dezső püspök szentelt fel október 13-án. A szentelést követő fél
órás harangzúgás az álmosdi csata hőseinek emlékére szólt.
Másnap reggel a debreceni Bocskai-hajdú ezred zenekará
nak zenés ébresztője vezette be az ünnepélyt. Délelőtt kilenc órakor istentisztelet tartottak a református templomban, melyen dr. Baltazár Dezső püspök végezte a szolgálatot."
„A falu szívében felállított emlékműnél az avatóbeszédet dr. Szilágyi Lajos Csonka Bihar vármegye főispánja mondta, az ünnepi beszédet Vitéz Zákányi Győző a Bocskai-hajdú ezred ezredese. Az országos tárogatóegyüttes hazafias dalokkal működött közre, Batáry Gábor az ezred
hazáért, szabadságért!' Az emlékmű előtt nagyméretű, bronzból készült koszorú fekszik.” (Internet: világháborús em lékm űvek)
A debreceni Dóczi Polgári iskola 1935/36-os évi ér
tesítőjében olvashatjuk a következőket: „Egyre ismertebb és keresettebb szobrász lesz Nagy Sándor János, iskolánk derék rajztanára, aki a múlt évben készítette el Álmosd község megkeresése folytán Bocskay fejedelem sikerült szobrát.”
„A község főterén, a Bocskai téren 1934-ben, az álmosdi csata háromszázharmincadik évfordulóján helyez
ték el Nagy Sándor János hajdú szabadságharcos emlékmű
vét. Az emlékkertben lévő kompozíció egy bronzból öntött főalakból és két-két, oldalt elhelyezett mellékalakból áll. A mintegy két méteres talapzaton magasodó bronzszobor életnagyságúnál nagyobb alak: kezét kardján nyugtató, erő
teljes hajdú vitéz. Alatta a talapzaton '1 604-1934. október 15.’ felirat olvasható. Balra, jóval lejjebb, népviseletbe öltö
zött parasztember hajol le unokájához, jobbra első világhá
borús katonák láthatók, egyik távcsövet emel, másik kis ágyú mögött térdel.
A csoportkompozíció nem egységes. Egyrészt zavaró a bronz és a műkő együttes használata s a méret- és magasságbeli aránytalanság, másrészt furcsán keveredik a historizáló és a modernizáló szellem. A nagyvonalúan formált, lendületesen megjelenített főalak heroikussága mellett a műkőből öntött alakok panoptikumi figuráknak hatnak, s így rontanak az egész mű színvonalán. Különösen gyengén megoldott a ka
tonákat ábrázoló részlet. Sz. Kürti Katalin a szoborcsoportot nem tartja szerencsés összeállításnak.” (Sz. Kürti Katalin:
Köztéri szobrok ... 219 p.)
„Néhány hónap alatt elkészült a fentebb említett álmosdi emlékmű. Alkotója Nagy Sándor János vámospércsi szüle
tésű szobrászművész. Ötalakos bronz illetve műkő emlékmű volt ez, amelyet az álmosdi csata 330. évfordulóján avattak Álmosd főterén. A magas talapzaton álló bronz figura hajdú
vitézt ábrázol, karddal kezében. Jóval lejjebb, balra népvise
letbe öltözött nagyapát látunk unokájával, jobbra pedig két világháborús öltözetű katonát.” [Major Zoltán László: Adatok a Bocskai-hagyom ányokhoz...)
„Az emlékmű megkoszorúzását követően az ezred díszszázada, a járási leventék, a helyi tűzoltók és a nemzetvédelmi alakulatok csapatai léptek el a virágokkal borított emlékmű előtt.
Az Álmosd népe által addig egyszerre soha nem látott illusztris vendégek nagy tömege a szobor mellett felállított hatalmas tribünön foglalt helyet, köztük a kormány, a Hon
védelmi Minisztérium, Bihar Hajdú, Szabolcs vármegye, a hat hajdúváros, a tiszántúli, tiszáninneni református és lut
heránus egyházkerület, a Hangya, az Országos Központi Hi
telszövetkezet küldöttei, a debreceni Bocskai-hajdú ezred tisztikara és legénysége, a csonka-bihar-érmelléki egyház
megye lelkészi kara, a járás községeinek megbízottai. A falu népének ünneplő sokasága megtöltötte az óvodakertet és az utcatorkolatokat.
Az ünnepség méretét jelzi, hogy délben, a református egyház hívei által adott pazar bőségű ebéden a díszszázad katonáin kívül ötszáz vendég vett részt. Délután a templom
ban a Bocskai-hajdú ezred zenekara és az országos tárogatóegyüttes közreműködésével tartottak istentisztele
tet. Este a Hajdúböszörményi Református Főgimnázium cserkészcsapatának és a tárogatóegyüttes műsorával, tábor
tűzzel zárult az emlékmű előtt a hatalmas ünnepély.”
[Dr. Vajda Mária: Álmosd -Trianon árnyékában c. fejezet)
„Tájékoztatom, hogy a 'Névtelen hajdú' szobrát a falu központjában 1934. október 15.-én, a régi Piac-téren avatták fel. A bronzból öntött méltóságot, büszkeséget árasztó hatalmas hajdú megtestesítője a maroknyi hajdú vitézek csoportjának, nevét a főalakról kapta. A szobor Nagy Sándor János, a debreceni Dóczy Gimnázium rajztanár alkotása.
Mellékelve küldök pár régi, illetve tavaly készült képet a szoborról további szíves felhasználásra. Tisztelettel: Köteles István polgármester”
Az Álmosdon, a Bocskai utcában, a templom közelé
ben egy elkerített kertrészben található emlékmű ma a
„Névtelen hajdú" elnevezést viseli. Hogy mikor és ki nevezte el véglegesen a „Névtelen hajdú" szobrának, azt nem tudom.
UTRECHT
részt mert szeretett Debre
cenem jelképét, a Nagy
templomot is ábrázolja a nyílván tudás megszerzé
sére törekvő diák alakja mellett. Akikkel eddig lehe
tőségem volt beszélni a domborműről, mindössze egy művészettörténész tudta az alkotó kilétét.
Azok se említették a dom
bormű alkotójának a nevét, akik hivatalos úton, vagy látoga
tóban voltak az utrechti egyetemen.
Mivel eddig is sok segítséget kaptam a Debreceni Megyei Levéltár Igazgatóságától, bővebb felvilágosítást most is tőlük reméltem. De ezt a választ kaptam:
Kérem, hogy kérésével forduljon a Tiszántúli Református Egyházkerülcti és Kollégiumi Levéltárhoz.
E-m ail cím : trcl@ freem ail.hu
Debrecen, 2 011. szeptember 30.
' levéltári gazgató
Az Egyházkerületi Levéltárból Szabadi István úr a Debreceni Református Püspöki Hivataltól kért esetlegesen ott található adatokat az utrechti ünnepségekről. Érdeklődé
semre végül az alábbi választ kaptam a levélváltás eredmé
nyeként:
„Tisztelt Püspöki Hivatal! Az 1936-os utrechti egyetemi ünnepségeken a részvételt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szervezte, a hittudományi fakultás iratai kö
zött csupán az szerepel, hogy azt Utrechtben Kállay Kálmán képviselte. Az emléktábláról nincsen szó. Üdvözlettel:
Szabadi István”
A Debreceni Református Püspöki Hivatal mindössze ennyi választ tudott adni a hollandiai kapcsolatokról:
„Kállay Kálmán [Pozsony, 1890. okt. 11. - Debrecen, 1959.
júl. 14.): ref. lelkész, egyetemi tanár, sémi filológus. Kállay Kálmán 1923 januárjában indul Hollandiába, hogy fellen
dítse a gyermeksegélyezést és a diakonális kapcsolattartást."
[Hermán M. János: Gyermekmentés Belgiumban - 1923-1930) INTERNETES UTALÁSOK AZ EMLÉKTÁBLÁRA
„1) Franeker, Voorstraat 43
Ebben a házban volt hosszú időn keresztül a Franekeri Aka
démián a XVII. századtól tanuló magyar diákok lakása. A házon fríz, holland és magyar nyelvű emléktábla van elhelyezve
Dit was het w oonadres van vele H ongaarse studenten, die eeuwenlang aan de Academ ie te Franeker hebben gestudeerd.
Op het huis is een ged en kp laat aan gebracht in h et Fries, Nederlands en Hongaars.
2) Utrecht, Domplein, az Egyetem központi épülete /A cadem iegebouw Universiteit te Utrecht, D om plein/
Nagy dombormű az épület folyosójának a falán [néhány lé
pésre attól a teremtől, amelyikben 1579-ben Hollandia füg
getlenségét kikiáltották), amely egy magyar diákot ábrázol,
aki a debreceni református Nagytemplomtól az utrechti Dóm felé gyalogol. A dombormű emlékül szolgál a magyar peregrinusoknak, akik a XVII. századtól mindmáig nagy számban tanultak holland egyetemeken, s különösképpen Utrechtben. Felírás: 'Sanguine Christi conglutinati sumus', azaz 'Krisztus vére által ötvöződtünk össze’.
Groot reliëf aan de muur van het hoofdgebouw der Universiteit (op enkele m eter afstand van de zaal, w aar in 1579 de Unie van Utrecht tot stand kwam) m et het beeld van een H ongaarse student lopend van de Grote Kerk te Debrecen naar de Domtoren te Utrecht, ter herinnering van de vele honderden studenten, die eeuwenlang tot op de huidige dag aan Nederlandse universiteiten hebben gestudeerd. Opschrift:
'Sanguine Christi conglutinati sumus’, 'Door het bloed van Christus zijn wij m et elkaar verbonden’."
(Internet: Magyar em lékek Hollandiában)
„Utrechti Egyetem, Academiegebouw, Domplein 29
Az Academiegebouw építését az utrechti kereskedők ado
mánya tette lehetővé, amelyet az egyetem alapításának 250.
évfordulója alkalmából, 1886-ban ajánlottak fel (a munkával azonban csak nyolc évvel később, 1894-ben készültek el). A város központjában, a Dóm tér sarkában szinte megbújó, elegáns neoreneszánsz épület éppen azon a helyen áll, ahol az egyetem 1636-ban megkezdte működését. [Az eredeti épület néhány XV. századi helyisége harmonikusan illeszke
dik az újba. Megvan például a nagy múltú aula, ahol az Utrechti Uniót előkészítő tárgyalások folytak 1579-ben.) A palotaszerű ház jelenleg ünnepélyes egyetemi rendezvények méltó színhelye.
A reprezentatív épület földszinti folyosójának a vége érde
kes és értékes magyar vonatkozású emléket, egy dombor
művet rejt, amelyre véletlenül találtam rá - mily szerencse, hogy meghívást kaptam az Utrechti Egyetem egyik ünnepi
nemzetközi rendezvényére, amelyet itt tartottak!
Utrecht egyeteme 1936-ban volt háromszáz éves, és erre az alkalomra a régi partnerek ajándékot küldtek. Magyarország egy domborművet adott. A magyar diákok ajándékaként elhelyezett alkotás magassága kb. 100 cm, szélessége kb. 60 cm. A kép bal oldalán Utrecht jelképe, az 1674-ben, egy vi
harban összedőlt gótikus székesegyház épen maradt, karcsú, 112 méter magas harangtornya. (Ez egyúttal Hollandia leg
magasabb templomtornya.] Jobb oldalon a magyar reformá
ció egyik központjának, Debrecen városának jelképe és egy
ben legjelentősebb építészeti emléke, a XIX. századi klasszi
cista református Nagytemplom zömökebb alakja. A két épü
let között egy Debrecenből, a három országrész határán fekvő városból az akkor virágkorát érő Utrechtbe tartó, ke
zében vándorbotot és könyvet vivő, útiköpenyt viselő diák nagyméretű alakja látható. Legfelül két évszám: MDCXXXVI és MCMXXXVI. A dombormű alsó részén latin nyelvű felirat:
«SANGVINE CHRISTI CONGLVTINATI SVMVS»
ALMAE MATRI TRAIECTI AD RHENVM
PRO BONIS ANNORVM TRECENTORVM MVLTIPLICIBV GRATISSIMI FILI HVNGARICI
(Gercsák G.: Néhány m űvelődéstörténeti em lékünk Hollandiá
ban)
„... nagyon érdekesek az utrecht-i művészeti iskola kollégi
umi épülete (sic!) is, hiszen ez is a modern építészet egyik remeke és nem elhanyagolhatóan környezet és diákbarát.
Itt található a Domplein Egyetem, folyosójának falán egy Nagy dombormű található, amely egy magyar diákot ábrá
zol, aki a debreceni református Nagytemplomtól az utrechti Dóm felé gyalogol. A dombormű emlékül szolgál a magyar peregrinusoknak, akik a XVII. századtól mindmáig nagy számban tanultak holland egyetemeken, s különösképpen
Utrechtben. A Felírás: 'Sanguine Christi conglutinati sumus’, azaz 'Krisztus vére által ötvöződtünk össze'. GRATISSIMI FILI HVNGARICI”
(Bucsay Mihály: A protestantizm us története Magyarországon 1521-1945)
On the wall of this University building you find a beautiful bronze relief donated by Hungarians to the Uni
versity of Utrecht in 1936 at the occasion of its 300th anniversary, portraying a student from Debrecen walking all the way to U trecht. It represents the hundreds of Hungarian students who in studied in the Netherlands in the 16th and 17th century. Although at a much smaller scale this tradition continues to the present day. As a man of tradition, you are conscious to be part of this peregrinus tradition, which extends to a lively two-way interaction in the discipline of missiology till today.
SÍREMLÉKEK
Dr. Baltazár Dezső püspök 1936-ban halt meg. Való
színűleg pályázatot írtak ki később a síremlék elkészítésére.
Két ilyen terv is van a Hajdúböszörményi Hajdúsági Múze
umban, tőlük kaptam a képeket. A síremlék végül 1944-ben készült el, Nagy Sándor János munkája. Az interneten olvas
ható a szoborról: „Baltazár Dezső református püspök sír
emlékén lehajtott fejű, kollégiumi tógát viselő ifjú egész alakos szobra áll." (Internet: Sírem lékek a debreceni Köz
tem etőben)
[Sőreghy Ján os kézirata)
A Baltazár-sírem lék 1985-ben (Helytörténeti Fotótár) 59
A Hajdúsági Múzeum Történeti Gyűjteményében található Baltazár Dezső síremlékterve:
[HMTGY. 002. sz. - m agasság 62 cm, a talpazat 54x54 cm.) Nem volt könnyű rá
akadni a bizonyítékokra az al
kotó személyével kapcsolatban.
A síremlék felavatásának ideje 1944. augusztus 15.-e volt. Ak
kor már sokan nem voltak Deb
recenben a közvetlen család
tagok közül sem, a püspök úr eseménynek számított, kevés helyen tehettek említést róla.
Több illetékes helyről kértem felvi
lágosítást, eredménytelenül. A könyvtárakban, levéltárakban, mú
zeumokban és az interneten teljes tanácstalanság van a szobor alko
tójáról. A Hajdúböszörményi Hajdú
sági Múzeum volt segítségemre,
[Hajdúsági Múzeum Helytörténeti Adattára: 01896.)
A Debreceni Református Levéltár volt szíves megke
resni a náluk található bizonyítékokat a szobor készítőjével való elszámolásról, amelyek bizonyítják, hogy Nagy Sándor János az alkotó.
(TtREL I.l.c. 461. - engedéllyel közölve) 62
3.400/1944.
K ajyníltóaág- 4a P őtieateletü
öav. D.Dr. HAXTAZ.R 9BBŐÚÉÉ úrasszonynak Kegyelmes Aouzonyonat azzal a kérésenaal, néltéztasaék gyernckel segítségével az elérh ető osáládtagokat k ié r te s íte n i az augusztus
[TtREL I.l.c. 459. - engedéllyel közölve)
Nagy Sándor János készített síremléket Dobó Sándor, özv. Czeglédy Gáborné, Rácz Károly, Telegdy Károly és Szabó Imre sírjaira. Ezek közül Dobó Sándoré Hajdúböszörmény
ben található.
Özv. Czeglédy Gáborné, Telegdy Károly és Szabó Imre sír
emléke a vámospércsi régi temetőben van.
Hogy a Debreceni Köztemető ötös parcellájában levő Rácz Károly síremlék az ő munkája-e, ez nem bizonyítható egyér
telműen. Poroszlai János lehet az alakok szerint, mert ezek hasonlítanak a Déri Múzeumot díszítő szobrokra, bár a ró
zsák nagyon emlékeztetnek a Baltazár-síremlék rózsáira.
Nagyváradi Rácz Károly nevű cigányprímás játszott az első világháborút megelőző években a debreceni Bikában 1915- ig. Híres Rácz nevű volt még egy Lajos, és ez képezte találga
tás témáját, hogy kinek is készült a nevezetes síremlék? Az ötös parcellában levő a temetői iroda felvilágosítása szerint a régi Kossuth utcai temetőből került át ide. Rácz Károly ha
lálozási évszáma 1916, feleségéé 1942.
Madarassy Csaba számára is készült egy síremlék, Sz. Kürti Katalin megjegyzése szerint debreceni megrendelésre. En
nek nem sikerült a nyomára akadni.
Dobó Sándor sírem léke Hajdúböszörményben
Sírem lékek a vám ospércsi tem etőben
EMLÉKOSZLOP
A lezuhant repülők emlék
oszlopának nem sikerült megálla
pítani egykori helyét sem.
M ELLSZOBROK
P. Nagy Zoltán a Debreceni Zenede igazgatója volt 1923- 1932-ig. Az ő mellszobrát nem volt könnyű megtalálni. Jelenleg a régi zenede épületében van, amely
most Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola néven működik.
„...Egyszerre kapja meg a zeneszer
zés és a zongoratanszak oklevelét.
Több hangszeren játszik, kiváló or
gonista is." Debrecenben ugyanab
ban a Kollégiumban foglalja el a ta
nári széket, ahol édesapja. Kitűnő pedagógus volt. P. Nagy Zoltánnak köszönhetjük a városi zeneiskola kivételes fejlődését.
A Debreceni Zenede egy má
sik tanáráról, Hoór Tempis Erzsé
betről is készített szobrot a művész.
Az énektanárnő Debrecenben, majd később Budapesten is kiváló éneke
sek sorát tanította. így több helyen is igyekeztem a szobor nyomára akadni, eredménytelenül. Egy felté
telezés nyomán a szülei sírjánál is kereste az alkotást a temető veze
tése, de ott sem található.
NAGY SÁNDOR JÁNOS MUNKÁI A DÉRI MÚZEUMBAN
11.1925.49. Női akt. (Térdeplő nő) szobor/gipsz - bronzozott 48 cm
11.1943.65. Legelő őzek ceruzarajz 32x18 cm
11.1943.66. Lóterelés a Hortobágyon ceruzarajz 33x18 cm
H.1943.67. Róka ceruzarajz 15,5x13,5 cm
11.57.9.1. "Tyúkok" 1927 papír/rézkarc 17x21,5
II.78.4.1. "Tanulmány" 1930 papír/rézkarc 340 x 2 1 0 mm
II.78.4.2. "Erdei jelenet" 1925 papír/rézkarc 245 x 2 0 0 mm
11.81.148.1. Kislány 1927 papír/tusrajz 2 50x175 mm
[Fodor Éva muzeológus jóv oltából) egyetlen hiteles arcképét.
(Megjegyzés: N. Gábor rézmet
sző, N. János lelkész volt Kábán.) Édesanyja is jó rajzoló, festő,
kézimunkázó, amolyan iparművész-féle volt.
Elemi iskoláit Vámospércsen, középiskoláit Debrecenben végezte, a kollégiumi tanítóképzőnek volt a növendéke. Ta
nárai közül különösen rajztanárában, Bakoss Tiborban éb
resztett figyelmet maga iránt, aki dicsérte rajztehetségét.
1914 után az iskola alkotó csendjét fel kellett cserélnie a harctér idegtépő zajával. Ettől kezdve már csak ritkán, a hadi tanfolyamok szűkre szabott ideje alatt lehetett a Kollégium
ban. Frontszolgálata alatt tanítói oklevelet szerzett, majd visszakerült Doberdóra, onnan a román frontra. Könnyeb
ben sebesülve szerelt le a háború legvégén, de a fronton szerzett ízületi fájdalmai egész életén át kísérték.
Leszerelése után a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait nehéz körülmények között. Strobl Alajos és Bory Jenő tanítványa volt.
1923-ban megpályázta a Debreceni Református Leányne
velő Intézet Polgári iskolájának önálló rajztanári állását. A tanári kar Bálint Józsefet ajánlotta a pályázatkor. Az Igazgató Tanács 8:6 arányban Nagy Sándor Jánost választotta meg. Az öreg Dóczi Intézet egyik szobáját, a régi Dóczi udvarát és az internátus udvarát elválasztó kerítés kapuja mögött levő he
lyiséget rendezte be műteremnek. Körös-körül szép munkák sorakoztak: aktok, lovas szobrok, síremlék tervek, portrék.
Festett olaj és vízfestékkel, rézkarcot és ex librist is készített.
Rajztanári kiválóságát igazolták az iskolai év végén rende
zett rajzkiállítások, melyek igen nívósak voltak.
Nem csak művészként volt sokoldalú, hanem mint ember is.
Sokféle dologhoz, szinte majdnem mindenhez értett. Talán ebből következett bizonyos fokú fölényessége, ellentmon
dást, más véleményt nehezen tűrő természete. Munka után kereste a társaságot. Ahol megjelent, a társaság központja lett, átvette és vitte a társalgást. Mindig volt olyan élménye, amiről érdemes volt beszélnie. Törzsvendége volt a színház
zal szembeni „Angolkirálynő"-nek. Segítőkészsége is közis
mert volt, ami mindig tettekben nyilvánult meg. Szenvedélye volt a galambászat és a vadászat. Kutyáit nagy kedvvel ido
mította. Gyakran kirándult a Hortobágyra és a hortobágyi
mította. Gyakran kirándult a Hortobágyra és a hortobágyi